Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-24 / 200. szám

2 NOGRAD 1986. augusztus 24. szerda Újabb barbár bombatámadások A dél-vietnami szabadságharcosok elsüllyeszíetíek egy amerikai hajót SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn a Long Tao folyó fenekére küldték a Ba­lon Rouge Victory 10 000 ton­nás amerikai fegyverszállító hajót. A hajó testén egy elek­tromos akna robbanása vágott léket. Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint a legénység hét tagja életét vesztette. A hajótest oldalára billent, süly- lyedni kezdett, majd megfe­neklett a folyó iszapos med­rében. A Long Tao folyó egyi­ke azoknak a legfontosabb viziutaknak, amelyek Saigont a nyílt tengerrel összekötik. Az AP emlékeztet arra, hogy ezen a folyón egy repülőgép- anyahajót 1964 májusában rongált meg súlyosan egy ak­na, később egy kisebb olaj­tartályhajó repült a levegőbe. A vietnami vizeken tartóz­kodó 7. amerikai flotta ten­gerészgyalogosai újabb partra, szállást hajtottak végre kedd­re virradó éjszaka Saigontól 75 kilométernyire délkeletre. Ez a hadművelet második szakasza volt a múlt hét kedd­ién megkezdett Deck House Three fedőnevet viselő akció­nak. Az amerikai hadvezetés­nek az a célja, hogy erős hídfőállást építsen ki ezen a partizánok által megszállva tartott mocsaras, ingoványos vidéken. A tengerész-gyalogosok két­éltű járművektől, és helikop­terektől támogatott akciójával egyidejűleg tovább folyik a Toledo elnevezésű szárazföldi hadművelet. Ebben a 173. amerikai gyorsdandár a laiku- latai vesznek részt. Jelentések szerint az ame­rikai katonáknak alig sike­rült harci érintkezésbe kerül­niük a partizánokkal. Az Egyesült Államok légi­erejének barbár bombatáma- dásiai ismét a polgári lakos­ság köréből követeltek áldo­zatokat Dél-Vietnamban. A Saigon Post című angol­nyelvű napilap jelentése sze­rint „ismeretlen felség jelzé­sű repülőgépek” bombáztak, és géppuskáztak egy kis vízi­járművekből álló hajókara­vánt a Van Co Tay folyón, a fővárostól mintegy 35 kilo­méternyi távolságban. A lap csak óvatosan meri hozzáfűz­ni, hogy valószínűing amerikai repülőgépek hajtották végre a támadást. Harminc személy életét vesztette, harmincán megsebesültek. Hasonló véletlenek már többízben előfordultak. Egye­dül augusztus hónapban több tucat polgári személyt gyil­koltak meg az amerikaiak té­vedésből ledobott bombái. NEW YORK (MTI) Rusk amerikai külügymi­niszter hétfőn megbeszélést folytatott U Thant ENSZ-fő- titk árral. Rusk kifejtette a főtitkárnak az amerikai álláspontot. Ami­kor megkérdezték, tárgyal­tak-e U Thant hárompontos vietnami béketervéről a kül­ügyminiszter azt válaszolta: „nem mentünk bele a rész­letekbe.” MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda keddi számában Jurij Zsukov megjegyzéseket fűz az amerikai hadügyminisz­térium szóvivőjének ahhoz a kijelentéséhez, hogy a Dél- Vietnamban állomásozó ame­rikai csapatok parancsnoksá­gának joga van benyomulni a szomszédos országokba, köztük Észak-Vietnam ba. Zsukov megjegyzi: — Egyelőre csak szavakról van szó: a Pentagon urai az Észak-Vietnamba való betö­réssel fenyegtőzve próbálják elérni azt, ami a bombázá­sokkal nem sikerült. — Figyelmet érdemel az is. hogy az amerikai szenátus au­gusztus 17-én feljogosította az elnököt, hogy a rendkívüli állapot kihirdetése nélkül 528 000 tartalékost és nemzeti gárdistát hívjon be a vietna­mi háborúban való részvétel céljából. — A washingtoni vezetők­ből meglepő módon hiányzik annak a tényleges helyzetnek a felismerése, amelybe saját hibájukból jutottak, bárhogy fenyegetőzzék is a Pentagon, az Egyesült Államok nem tud­ja leigázni e bátor népet, és nem tudja e nép hazáját sa­ját délkelet-ázsiai támasz­pontjává változtatni — írja Zsukov. Összeütközések Argentínában BUENOS AIRES (MTI) Az argentin rendőrség hét­főn könnygázbombákkal és gu­mibotokkal támadt Buenos Airesben és Cordobában a kormány ellen tüntető egyete­mi diákokra. A diáktüntetések röviddel azután kezdődtek, hogy az ar­gentin kormány utasítást adott tíz egyetemi fakultás közül öt­nek a megnyitására. Az egye­temeket három héttel ezelőtt záratta be, az államcsínnyel hatalomra került új elnök, On- gania tábornok, arra hivatkoz­va. hogy „véget kell vetni az egyetemeken folyó kommunis­ta agitációnak”. A kormány ekkor a Buenos Aires-i egye­tem élére új rektort nevezett ki dr. Luis Botet személyében. Erre tiltakozásképpen mind a tíz fakultás dékánjai lemond­tak. Amikor hétfőn reggel több egyetemi fakultás kapui meg­nyíltak, a bejáratnál fegyve­res rendőrök igazoltatták a belépni szándékozó hallgató­kat. Ez az önkényes intézkedés olajat öntött a tűzre és a ké­ső délutáni órákra már több száz tüntető diák menete in­dult az elnöki palota felé. A megerősített rendőroszta­gok könnygázbombákkal és gu­mibotokkal támadtak a felvo­nuló diákokra, és közülük nyolcvanat letartóztattak. A Buenos Aires-i tüntetéssel egyidőben az észak-argentínai Cordobában is tüntettek a di­ákok. A rendőrök itt is könnyfakasztó gázt használ­tak, Az egyetem rektora a di­áktüntetések miatt felfüggesz­tette a további előadásokat. Tito beszéde Starfighter-ügy BILETYE (TANJUG) Joszip Brosz Tito. jugosz­láv köztársasági elnök a her- cegovinai Biletye városban látogatást tett a tartalékos tiszti iskolában, és ott be­szédet mondott. még előttünk, hogy szocialis­ta országunkat szilárd ala­pokra helyezzük. A gazdasá­gi és társadalmi reform vég­rehajtásával dolgozóink a ne­hézségek ellenére erélyesen láttak hozzá a nagy feladat elvégzéséhez." BONN (MTI) Panitzki tábornoknak, a nyu­gatnémet légierő főparancsno­kának ideiglenes felfüggesztése nagy vihart kavart Nyugat- Németországban. Mint már je­lentettük, a tábornokot a had­ügyminiszter azért függesztet­te fel tisztségéből, mert a lé­gierő főparancsnoka nyilváno­san bírálta őt a Starfighter- típusú gépek sorozatos ka­tasztrófája miatt. 1961 óta Nyugat-Németországban 61 Starfighter típusú gép zuhant le. Bonn és Verwoerd A CDU sajtóorgánuma, a Rheinischer Merkur nemré­gen cikket közölt ,.A Dél-afri­kai Köztársaság — a Nyugat támaszpontja” címmel. A cikknek már az elején egy meglehetősen őszinte beisme­rés olvasható: „Jóllehet a je­lenlegi viszonyok között, mi­közben világszerte növekszik az antifasiszta magatartás, taktikailag helytelen lenne Dél-Afrikát bevonni a nyuga­ti védelmi rendszerbe. Ez a körülmény azonban ne aggasz- szon bennünket”. A folyóirat szerint mihelyt a mérleg ser­penyőjébe a haditerveket he­lyezik, „azonnal világossá vá­lik, hogy nem engedhetünk meg magunknak semmiféle ideológiailag hibás spekulá - clót a Verwoerd rendszerének rovására” Egyébként ki ne tudná, hogy „milyen távol” állnak az eh­hez hasonló ideológiai, sőt hi­bás spekulációk Bonn uralko­dó köreitől! Hiszen az NSZK fővárosában többször nyilvá­nosan kijelentették, hogy pon­tosan a Dél-afrikai Köztársa­ság fajüldöző rendszere biz­tosítja a legjobb feltételeket a Pretoriával való együttmű­ködésre, amely — mint isme­retes — nem csupán gazda­sági jellegű, hanem katonai vonatkozású célokat is követ. Az együttműködés arra irá­nyul, hogy a Dél-afrikai Köz­társaságot és az általa meg­szállva tartott Délnyugat-Af­rikét az afrikai kontinensen és annak határain túl a Nyu­gat agresszív erőinek támasz­pontjaként hasznosítsák. A Rheinischer Merkur nyíl­tan reklámozza a Dél-afrikai Köztársaságot, mint pótolha­tatlan haditámaszpontot. „Ne feledkezzünk meg arról — tanúskodik a folyóirat —, hogy a katonai támaszpontok fundamentális biztosítás szem­pontjából döntő jelentősége van a szövetséges hűségének, megbízhatóságának és politikai meggyőződésének” — az adott esetben megint csak arról a fajgyűlölő klikkről van szó, amelyet az NSZK vezetői min­den vonatkozásban abszolút megbízhatónak kiáltanak ki. A nyugati katonai csopor­tosulások távlati stratégiáját mérlegelve a „Szueztől kelet­re” számbavételével, számos afrikai ország stabilitásának hiányával, stb., a nyugatnémet folyóirat azt állítja, hogy a jövő katonai színpadává az Indiai-óceán válik, mint egyet­len olyan világtenger, amely nincs egyoldalú uralom alatt, A bombázóknak és a hadi­hajóknak támaszpontok kelle­nek, ahonnan hadba indulhat­nak, tehát arról van szó, hogy védett és politikailag megbíz­ható mögöttes területtel ren­delkező stratégiai támaszpon­tokra van szükség, pontosan olyanra, mint a D ál-afrikai Köztársaság, ahol Verwoerd fajgyűlölő klikkje uralkodik. Érthető, hogy az ilyen ter­vezésben döntő szerepet töl­tenek be a német imperialis­ták számára hagyományos kö­vetelmények: részt venni bár­milyen agresszív akcióban, hogy ezáltal bővíthessék nem­zetközi befolyásuk szféráját. Ezzel kapcsolatban megemlí­tendő mekkora megelégedéssel nyilatkoztak az NSZK agresz- szív körei arról, hogy a NATO-ban való részvétel le­hetővé teszi számukra a föld­rajzi korlátokon túlmenő po­litikát. A bonni militaristák azúr­ban minden kalandorságuk ellenére megértik, hogy szö­vetségeseik — az Egyesült Ál­lamok és Anglia — aktív tá­mogatása nélkül nem juthat­nak előre, és az Indiai-óce­án elérhetetlen marad szá­mukra. A Rheinischer Merkur nyilvánvalóan sugalmazott cik. kének megjelenése után a brit diplomáciai körökből ki- szivárgott, hogy az NSZK hadügyminisztériuma titkos emlékeztetőt nyújtott át Washingtonnak és Londonnak, s ebben megfelelő részt kö­vetelt az indiai-óceáni angol —amerikai támaszpontok hasz­nosításában azzal, hogy az NSZK hadihajói részt vehes­senek a szövetségesek tengeri hadgyakorlatain és a bonni ha­ditengerészet személyi állomá­nya trópusi viszonyok között szerezzen gyakorlatot. Az in­diai Patriot megállapította, hogy az Egyesült Államok jó­indulattal fogadta Bonn „óha­ját.” Tehát megint a hírhedt vi­láguralomról álmodoznak. Er­re számí'anak a bonni poli­tikusok, amikor mindenképpen bővítik együttműködésüket Verwoerd fasiszta klikkjével. D. V. Hangsúlyozta, hegy az ed­dig elért nagy sikerek mel­lett még nagy feladatok el­végzésére van szükség. „Önök gyakran hallhatták, hogy ne­hézségeink lényege miben van. E nehézségeket mi ed­dig is igyekeztünk leküzdeni és a jövőben még könnyeb­ben megbirkózunk velük, amennyiben népeink között nagyobb lesz az egyetértés. Meg kell mondanom, hogy az osztályellenség nem nyug­szik. A külső ellenségek arra tö­rekszenek, hogy megtalálják kiszolgálóikat az országon belül, eddig az ilyen kísér­leteket sikeresen letörtük. Ha arra kerülne sor, hogy fegyverrel védjük meg or­szágunkat, önök, mint kato­náink vezetői, arra hivatot­tak. hogy meghiúsítsák az el­lenség szándékait. Az ellen­ség néha azt dicséri, ami ne­gativ jelenség országunkban. Ezért ne higgyenek neki még akkor sem, ha dicsér bennün­ket. Hatalmas feladat áll Tito ezután így folytatta: „Nehézségek, mégpedig nem kis nehézségeik állnak előt­tünk, ha a gazdasági reform­ról beszélünk, szólnunk kell a társadalmi reformról is. Önök látták, hogy az utóbbi időben a gazdasági reform végrehajtása során egyes emberek nem értették meg hogy mit akarunk és mit cse­lekszünk. Ez megmutatkozott a munkáskollektívákban, de ugyanúgy a vezetők körében, sőt a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségében is. Meg­nyilvánult ez az értelmiség körében, azok között, akik még nem fogadták el társa­dalmi fejlődésünket és eléggé bizalmatlanok cselekede­teinkkel szemben. Lehet, hogy néha meglepi az em­bereket az, ha olyan intézke­déseket foganatosítottunk, amelyeket mi sem szívesen tettünk, de szocialista közös­ségünk érdekei követelték meg tőlünk. Az ilyen esetek­ben nem lehetünk tekintettel az egyes személyekre, bárkik is legyenek azok. Szélsőjobboldali diákok Sukarno távozását követelik DJAKARTA (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint a Kappi szélsőjobbol­dali középiskolás diákszerve­zet kedden ultimátumot inté­zett Sukarno elnökhöz, köve­telve tőle, hogy 48 órán belül adjon magyarázatot a függet­lenségi évfordulón elhangzott beszédéje, különben a diákság akcióba lép. A jobboldali diá­kok támogatják a szélsőjobb­oldalnak azt a hétfőn közzé­tett követelését, hogy az Ide­iglenes Népi Tanácskozó Kong­resszus fossza meg Sukamót ideiglenes elnöki megbízásától is. Az Üj Kína hírügynökség jelenti, hogy a Kinai Népköz- társaság dj akartai nagykövet­sége augusztus 19-én jegyzék­ben tiltakozott a Medani kí­nai konzulátus törvénytelen megszállása miatt. Pártertekezlet előtt Egység és demokrácia A forradalmi munkáspártok, a kommunista pártok azért tölthettek és töltik be tár­sadalom vezető erejét, mert élenjáró elmélettel rendel­keznek, és soraikat szigo­rú egység, fegyelmezettség jellemzi. A pártegység ma­gában foglalja az ideológiai, politikai egységet, amelyet alapvetően a párt programja fogalmaz meg, és a párt fő politikai irányvonalában jut kifejezésre. A szervezeti egy­ség a párton belül azt a kö­vetelményt jelenti, hogy a kö­zös nézetet valló, egy akara­ton levő kommunisták a párt szervezeti keretei között egy­ségesen, fegyelmezetten csele­kednek. A szervezeti egység követelményeit, normáit — a programból adódó céloknak megfelelően — mindenkor a pát szervezeti szabályzata tar­talmazza. A pártegység követelmé­nyeinek betartása létkérdés a kommunista pártok számára, mert e nélkül nem lehetsé­ges cselevőképes, élenjáró har­ci szervezet. Az MSZMP fő politikai irányvonala a párt­egység kérdésében is helyre­állította a lenini elveket. Pár­tunk elsősorban abból indul ki, hogy az alapvető kérdé­sekben biztosítsa a kommu­nisták nézetazonosságát. Ez a követelmény az eknúlt egy évtizedben megvalósult. Párt­tagságunk a párt fő politikai irányvonalát helyesnek, az élet által igazoltnak tartja, és cse­lekvőén követi azt. A szocia­lizmus teljes felépítésének, a munkáshatalom erősítésének programja ma nemcsak a kommunisták egészének, ha­nem dolgozó népünknek is egységesen követett célja. Ha­sonló értelemben szólhatunk a béke védelméről, a proletár nemzetköziségről, és a Szov­jetunióhoz való elvtársi, test­véri kapcsolatok megítélésé­ről. Ugyanakkor pártunk so­ha nem tartott arra igényt, hogy az egységet egy minden időkre adott, statikus állapot­nak fogja fel, vagy azzá te­gye. Ha életünk mai és jövő­beni feladatait, jelenségeit job­ban szemügyre vesszük, egy­értelműen az derül ki, hogy a párt előtt egyre növekvő és mind bonyolultabb munka áll. Ez azt követeli, hogy a meg­valósítására az egész párttag­ság felsorakozzon, úgy, hogy magával tudja vinni az egész társadalmat. Ehhez pedig még fegyelmezettebb, öntudatos te­vékenységre, szervezettségre van szükég. Egyben azt is fel­tételezi, hogy alkotó bírálat­ban, termékeny vitában ala­kuljanak ki a döntések, a ha­tározatok és végrehajtásuk legjobb módszerei, eszközei A pártegység további szilár­dításában elsőrendű követel­mény a párt politikájának, határozatainak helyes megíté­lése, értelmezése. Ehhez pedig az szükséges, hogy minden párttag egyre többet sajátít­son el a marxizmusból, mind jobban megértse, és magáévá tegye milyen mozgatórugók hajtják előre a társadalom fejlődését, amelyek a párt fő politikai irányvonalát is meg­határozzák. Ez pedig tudato­sa bbá és hatékonyabbá teszi a párttagság tevékenységét, cselekvését. Vegyük egyik pél­dának a párt szövetségi po­litikáját, amely a szocializ­mus teljes felépítésének alap­vető stratégiai kérdései közé tartozik. A szövetségi politika mai elveit és gyakorlatát az élet állítja elénk követel­ményként. Hiszen munkásosz­tályunk, és a legjobbak, a párttagság kétévtizedes kitar­tó, nevelő munkája és anya­gi életkörülményeink fejlődé­se nyomán társadalmunk tag­jainak döntő többsége magáé­nak vallja, védelmezi a szo­cializmus ügyét, építi azt. Semmi — de különösen ten­nivalóink — nem indokolják, hogy a korábban szükséges gyakorlatot, korlátozásokat fenntartsuk. Mégis akadnak Megyénkben párttagok, ak'k ezt a régi gyakorlatot akar­ják megmerevíteni, mert még nem értik jól a párt politi­kájának ezt a részét, vagy el­túloznak dolgokat. Természe­tesen vannak olyan jelensé­gek is, amelyek azt mutatják, hogy a párt szövetségi politi­káját nem értik és eltorzítják más, ellentétes irányba is. Nyilván sérti a párttagság igazságérzetét, hogy helyen­ként csak a szakmai hozzáér­tést veszik számításba, és fon­tos funkciók betöltésénél csök­kentik az emberi rátermett­ség, a politikai iskolázottság és megbízhatóság követelmé­nyét. Azoknak is Igazuk van, akik szóváteszik, hogy ese­tenként megkerülik a párt- szervezetet, a taggyűlést fon­tos kérdések eldöntésénél. Tö­megeket érintő intézkedések­nél fisveimen kívül hagyják a politikai hatást. Elég gyak­ran előfordul, hogy az emlí­tett két végletes felfogás ugyanabban az emberben fe­dezhető fel! Az előbbi példát folytathat­juk egy köznapibb, a dolgo­zókat, és a párttagokat érin­tő gyakorlatiasabb problémá­val is. Ismeretes, hogy az év elején olyan ár- és bérintéz­kedéseket kellett végrehajta­ni, amelyek szorosan össze­függnek, és feltételei gazda­sági fejlődésünknek. Akadtak párttagok is, akit taggyűlésen, a pártoktatáson sürgették, hogy gyorsítsuk fejlődésünket, bíráló szóval illették életünk egyes fonákságait. Amikor megkezdődött a fejlődés új követelményeinek megfelelő intézkedések bevezetése, ak­kor ugyanez a párttagunk a Deltáit, értetlenkedett. Ta­lálkozhatunk még kommunis­ta gazdasági vezetővel is, aki joggal veti fel, hogy gazdasá­gi életünkben sok a kötött-

Next

/
Thumbnails
Contents