Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-24 / 200. szám
2 NOGRAD 1986. augusztus 24. szerda Újabb barbár bombatámadások A dél-vietnami szabadságharcosok elsüllyeszíetíek egy amerikai hajót SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn a Long Tao folyó fenekére küldték a Balon Rouge Victory 10 000 tonnás amerikai fegyverszállító hajót. A hajó testén egy elektromos akna robbanása vágott léket. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a legénység hét tagja életét vesztette. A hajótest oldalára billent, süly- lyedni kezdett, majd megfeneklett a folyó iszapos medrében. A Long Tao folyó egyike azoknak a legfontosabb viziutaknak, amelyek Saigont a nyílt tengerrel összekötik. Az AP emlékeztet arra, hogy ezen a folyón egy repülőgép- anyahajót 1964 májusában rongált meg súlyosan egy akna, később egy kisebb olajtartályhajó repült a levegőbe. A vietnami vizeken tartózkodó 7. amerikai flotta tengerészgyalogosai újabb partra, szállást hajtottak végre keddre virradó éjszaka Saigontól 75 kilométernyire délkeletre. Ez a hadművelet második szakasza volt a múlt hét keddién megkezdett Deck House Three fedőnevet viselő akciónak. Az amerikai hadvezetésnek az a célja, hogy erős hídfőállást építsen ki ezen a partizánok által megszállva tartott mocsaras, ingoványos vidéken. A tengerész-gyalogosok kétéltű járművektől, és helikopterektől támogatott akciójával egyidejűleg tovább folyik a Toledo elnevezésű szárazföldi hadművelet. Ebben a 173. amerikai gyorsdandár a laiku- latai vesznek részt. Jelentések szerint az amerikai katonáknak alig sikerült harci érintkezésbe kerülniük a partizánokkal. Az Egyesült Államok légierejének barbár bombatáma- dásiai ismét a polgári lakosság köréből követeltek áldozatokat Dél-Vietnamban. A Saigon Post című angolnyelvű napilap jelentése szerint „ismeretlen felség jelzésű repülőgépek” bombáztak, és géppuskáztak egy kis vízijárművekből álló hajókaravánt a Van Co Tay folyón, a fővárostól mintegy 35 kilométernyi távolságban. A lap csak óvatosan meri hozzáfűzni, hogy valószínűing amerikai repülőgépek hajtották végre a támadást. Harminc személy életét vesztette, harmincán megsebesültek. Hasonló véletlenek már többízben előfordultak. Egyedül augusztus hónapban több tucat polgári személyt gyilkoltak meg az amerikaiak tévedésből ledobott bombái. NEW YORK (MTI) Rusk amerikai külügyminiszter hétfőn megbeszélést folytatott U Thant ENSZ-fő- titk árral. Rusk kifejtette a főtitkárnak az amerikai álláspontot. Amikor megkérdezték, tárgyaltak-e U Thant hárompontos vietnami béketervéről a külügyminiszter azt válaszolta: „nem mentünk bele a részletekbe.” MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda keddi számában Jurij Zsukov megjegyzéseket fűz az amerikai hadügyminisztérium szóvivőjének ahhoz a kijelentéséhez, hogy a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai csapatok parancsnokságának joga van benyomulni a szomszédos országokba, köztük Észak-Vietnam ba. Zsukov megjegyzi: — Egyelőre csak szavakról van szó: a Pentagon urai az Észak-Vietnamba való betöréssel fenyegtőzve próbálják elérni azt, ami a bombázásokkal nem sikerült. — Figyelmet érdemel az is. hogy az amerikai szenátus augusztus 17-én feljogosította az elnököt, hogy a rendkívüli állapot kihirdetése nélkül 528 000 tartalékost és nemzeti gárdistát hívjon be a vietnami háborúban való részvétel céljából. — A washingtoni vezetőkből meglepő módon hiányzik annak a tényleges helyzetnek a felismerése, amelybe saját hibájukból jutottak, bárhogy fenyegetőzzék is a Pentagon, az Egyesült Államok nem tudja leigázni e bátor népet, és nem tudja e nép hazáját saját délkelet-ázsiai támaszpontjává változtatni — írja Zsukov. Összeütközések Argentínában BUENOS AIRES (MTI) Az argentin rendőrség hétfőn könnygázbombákkal és gumibotokkal támadt Buenos Airesben és Cordobában a kormány ellen tüntető egyetemi diákokra. A diáktüntetések röviddel azután kezdődtek, hogy az argentin kormány utasítást adott tíz egyetemi fakultás közül ötnek a megnyitására. Az egyetemeket három héttel ezelőtt záratta be, az államcsínnyel hatalomra került új elnök, On- gania tábornok, arra hivatkozva. hogy „véget kell vetni az egyetemeken folyó kommunista agitációnak”. A kormány ekkor a Buenos Aires-i egyetem élére új rektort nevezett ki dr. Luis Botet személyében. Erre tiltakozásképpen mind a tíz fakultás dékánjai lemondtak. Amikor hétfőn reggel több egyetemi fakultás kapui megnyíltak, a bejáratnál fegyveres rendőrök igazoltatták a belépni szándékozó hallgatókat. Ez az önkényes intézkedés olajat öntött a tűzre és a késő délutáni órákra már több száz tüntető diák menete indult az elnöki palota felé. A megerősített rendőrosztagok könnygázbombákkal és gumibotokkal támadtak a felvonuló diákokra, és közülük nyolcvanat letartóztattak. A Buenos Aires-i tüntetéssel egyidőben az észak-argentínai Cordobában is tüntettek a diákok. A rendőrök itt is könnyfakasztó gázt használtak, Az egyetem rektora a diáktüntetések miatt felfüggesztette a további előadásokat. Tito beszéde Starfighter-ügy BILETYE (TANJUG) Joszip Brosz Tito. jugoszláv köztársasági elnök a her- cegovinai Biletye városban látogatást tett a tartalékos tiszti iskolában, és ott beszédet mondott. még előttünk, hogy szocialista országunkat szilárd alapokra helyezzük. A gazdasági és társadalmi reform végrehajtásával dolgozóink a nehézségek ellenére erélyesen láttak hozzá a nagy feladat elvégzéséhez." BONN (MTI) Panitzki tábornoknak, a nyugatnémet légierő főparancsnokának ideiglenes felfüggesztése nagy vihart kavart Nyugat- Németországban. Mint már jelentettük, a tábornokot a hadügyminiszter azért függesztette fel tisztségéből, mert a légierő főparancsnoka nyilvánosan bírálta őt a Starfighter- típusú gépek sorozatos katasztrófája miatt. 1961 óta Nyugat-Németországban 61 Starfighter típusú gép zuhant le. Bonn és Verwoerd A CDU sajtóorgánuma, a Rheinischer Merkur nemrégen cikket közölt ,.A Dél-afrikai Köztársaság — a Nyugat támaszpontja” címmel. A cikknek már az elején egy meglehetősen őszinte beismerés olvasható: „Jóllehet a jelenlegi viszonyok között, miközben világszerte növekszik az antifasiszta magatartás, taktikailag helytelen lenne Dél-Afrikát bevonni a nyugati védelmi rendszerbe. Ez a körülmény azonban ne aggasz- szon bennünket”. A folyóirat szerint mihelyt a mérleg serpenyőjébe a haditerveket helyezik, „azonnal világossá válik, hogy nem engedhetünk meg magunknak semmiféle ideológiailag hibás spekulá - clót a Verwoerd rendszerének rovására” Egyébként ki ne tudná, hogy „milyen távol” állnak az ehhez hasonló ideológiai, sőt hibás spekulációk Bonn uralkodó köreitől! Hiszen az NSZK fővárosában többször nyilvánosan kijelentették, hogy pontosan a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rendszere biztosítja a legjobb feltételeket a Pretoriával való együttműködésre, amely — mint ismeretes — nem csupán gazdasági jellegű, hanem katonai vonatkozású célokat is követ. Az együttműködés arra irányul, hogy a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállva tartott Délnyugat-Afrikét az afrikai kontinensen és annak határain túl a Nyugat agresszív erőinek támaszpontjaként hasznosítsák. A Rheinischer Merkur nyíltan reklámozza a Dél-afrikai Köztársaságot, mint pótolhatatlan haditámaszpontot. „Ne feledkezzünk meg arról — tanúskodik a folyóirat —, hogy a katonai támaszpontok fundamentális biztosítás szempontjából döntő jelentősége van a szövetséges hűségének, megbízhatóságának és politikai meggyőződésének” — az adott esetben megint csak arról a fajgyűlölő klikkről van szó, amelyet az NSZK vezetői minden vonatkozásban abszolút megbízhatónak kiáltanak ki. A nyugati katonai csoportosulások távlati stratégiáját mérlegelve a „Szueztől keletre” számbavételével, számos afrikai ország stabilitásának hiányával, stb., a nyugatnémet folyóirat azt állítja, hogy a jövő katonai színpadává az Indiai-óceán válik, mint egyetlen olyan világtenger, amely nincs egyoldalú uralom alatt, A bombázóknak és a hadihajóknak támaszpontok kellenek, ahonnan hadba indulhatnak, tehát arról van szó, hogy védett és politikailag megbízható mögöttes területtel rendelkező stratégiai támaszpontokra van szükség, pontosan olyanra, mint a D ál-afrikai Köztársaság, ahol Verwoerd fajgyűlölő klikkje uralkodik. Érthető, hogy az ilyen tervezésben döntő szerepet töltenek be a német imperialisták számára hagyományos követelmények: részt venni bármilyen agresszív akcióban, hogy ezáltal bővíthessék nemzetközi befolyásuk szféráját. Ezzel kapcsolatban megemlítendő mekkora megelégedéssel nyilatkoztak az NSZK agresz- szív körei arról, hogy a NATO-ban való részvétel lehetővé teszi számukra a földrajzi korlátokon túlmenő politikát. A bonni militaristák azúrban minden kalandorságuk ellenére megértik, hogy szövetségeseik — az Egyesült Államok és Anglia — aktív támogatása nélkül nem juthatnak előre, és az Indiai-óceán elérhetetlen marad számukra. A Rheinischer Merkur nyilvánvalóan sugalmazott cik. kének megjelenése után a brit diplomáciai körökből ki- szivárgott, hogy az NSZK hadügyminisztériuma titkos emlékeztetőt nyújtott át Washingtonnak és Londonnak, s ebben megfelelő részt követelt az indiai-óceáni angol —amerikai támaszpontok hasznosításában azzal, hogy az NSZK hadihajói részt vehessenek a szövetségesek tengeri hadgyakorlatain és a bonni haditengerészet személyi állománya trópusi viszonyok között szerezzen gyakorlatot. Az indiai Patriot megállapította, hogy az Egyesült Államok jóindulattal fogadta Bonn „óhaját.” Tehát megint a hírhedt világuralomról álmodoznak. Erre számí'anak a bonni politikusok, amikor mindenképpen bővítik együttműködésüket Verwoerd fasiszta klikkjével. D. V. Hangsúlyozta, hegy az eddig elért nagy sikerek mellett még nagy feladatok elvégzésére van szükség. „Önök gyakran hallhatták, hogy nehézségeink lényege miben van. E nehézségeket mi eddig is igyekeztünk leküzdeni és a jövőben még könnyebben megbirkózunk velük, amennyiben népeink között nagyobb lesz az egyetértés. Meg kell mondanom, hogy az osztályellenség nem nyugszik. A külső ellenségek arra törekszenek, hogy megtalálják kiszolgálóikat az országon belül, eddig az ilyen kísérleteket sikeresen letörtük. Ha arra kerülne sor, hogy fegyverrel védjük meg országunkat, önök, mint katonáink vezetői, arra hivatottak. hogy meghiúsítsák az ellenség szándékait. Az ellenség néha azt dicséri, ami negativ jelenség országunkban. Ezért ne higgyenek neki még akkor sem, ha dicsér bennünket. Hatalmas feladat áll Tito ezután így folytatta: „Nehézségek, mégpedig nem kis nehézségeik állnak előttünk, ha a gazdasági reformról beszélünk, szólnunk kell a társadalmi reformról is. Önök látták, hogy az utóbbi időben a gazdasági reform végrehajtása során egyes emberek nem értették meg hogy mit akarunk és mit cselekszünk. Ez megmutatkozott a munkáskollektívákban, de ugyanúgy a vezetők körében, sőt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségében is. Megnyilvánult ez az értelmiség körében, azok között, akik még nem fogadták el társadalmi fejlődésünket és eléggé bizalmatlanok cselekedeteinkkel szemben. Lehet, hogy néha meglepi az embereket az, ha olyan intézkedéseket foganatosítottunk, amelyeket mi sem szívesen tettünk, de szocialista közösségünk érdekei követelték meg tőlünk. Az ilyen esetekben nem lehetünk tekintettel az egyes személyekre, bárkik is legyenek azok. Szélsőjobboldali diákok Sukarno távozását követelik DJAKARTA (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint a Kappi szélsőjobboldali középiskolás diákszervezet kedden ultimátumot intézett Sukarno elnökhöz, követelve tőle, hogy 48 órán belül adjon magyarázatot a függetlenségi évfordulón elhangzott beszédéje, különben a diákság akcióba lép. A jobboldali diákok támogatják a szélsőjobboldalnak azt a hétfőn közzétett követelését, hogy az Ideiglenes Népi Tanácskozó Kongresszus fossza meg Sukamót ideiglenes elnöki megbízásától is. Az Üj Kína hírügynökség jelenti, hogy a Kinai Népköz- társaság dj akartai nagykövetsége augusztus 19-én jegyzékben tiltakozott a Medani kínai konzulátus törvénytelen megszállása miatt. Pártertekezlet előtt Egység és demokrácia A forradalmi munkáspártok, a kommunista pártok azért tölthettek és töltik be társadalom vezető erejét, mert élenjáró elmélettel rendelkeznek, és soraikat szigorú egység, fegyelmezettség jellemzi. A pártegység magában foglalja az ideológiai, politikai egységet, amelyet alapvetően a párt programja fogalmaz meg, és a párt fő politikai irányvonalában jut kifejezésre. A szervezeti egység a párton belül azt a követelményt jelenti, hogy a közös nézetet valló, egy akaraton levő kommunisták a párt szervezeti keretei között egységesen, fegyelmezetten cselekednek. A szervezeti egység követelményeit, normáit — a programból adódó céloknak megfelelően — mindenkor a pát szervezeti szabályzata tartalmazza. A pártegység követelményeinek betartása létkérdés a kommunista pártok számára, mert e nélkül nem lehetséges cselevőképes, élenjáró harci szervezet. Az MSZMP fő politikai irányvonala a pártegység kérdésében is helyreállította a lenini elveket. Pártunk elsősorban abból indul ki, hogy az alapvető kérdésekben biztosítsa a kommunisták nézetazonosságát. Ez a követelmény az eknúlt egy évtizedben megvalósult. Párttagságunk a párt fő politikai irányvonalát helyesnek, az élet által igazoltnak tartja, és cselekvőén követi azt. A szocializmus teljes felépítésének, a munkáshatalom erősítésének programja ma nemcsak a kommunisták egészének, hanem dolgozó népünknek is egységesen követett célja. Hasonló értelemben szólhatunk a béke védelméről, a proletár nemzetköziségről, és a Szovjetunióhoz való elvtársi, testvéri kapcsolatok megítéléséről. Ugyanakkor pártunk soha nem tartott arra igényt, hogy az egységet egy minden időkre adott, statikus állapotnak fogja fel, vagy azzá tegye. Ha életünk mai és jövőbeni feladatait, jelenségeit jobban szemügyre vesszük, egyértelműen az derül ki, hogy a párt előtt egyre növekvő és mind bonyolultabb munka áll. Ez azt követeli, hogy a megvalósítására az egész párttagság felsorakozzon, úgy, hogy magával tudja vinni az egész társadalmat. Ehhez pedig még fegyelmezettebb, öntudatos tevékenységre, szervezettségre van szükég. Egyben azt is feltételezi, hogy alkotó bírálatban, termékeny vitában alakuljanak ki a döntések, a határozatok és végrehajtásuk legjobb módszerei, eszközei A pártegység további szilárdításában elsőrendű követelmény a párt politikájának, határozatainak helyes megítélése, értelmezése. Ehhez pedig az szükséges, hogy minden párttag egyre többet sajátítson el a marxizmusból, mind jobban megértse, és magáévá tegye milyen mozgatórugók hajtják előre a társadalom fejlődését, amelyek a párt fő politikai irányvonalát is meghatározzák. Ez pedig tudatosa bbá és hatékonyabbá teszi a párttagság tevékenységét, cselekvését. Vegyük egyik példának a párt szövetségi politikáját, amely a szocializmus teljes felépítésének alapvető stratégiai kérdései közé tartozik. A szövetségi politika mai elveit és gyakorlatát az élet állítja elénk követelményként. Hiszen munkásosztályunk, és a legjobbak, a párttagság kétévtizedes kitartó, nevelő munkája és anyagi életkörülményeink fejlődése nyomán társadalmunk tagjainak döntő többsége magáénak vallja, védelmezi a szocializmus ügyét, építi azt. Semmi — de különösen tennivalóink — nem indokolják, hogy a korábban szükséges gyakorlatot, korlátozásokat fenntartsuk. Mégis akadnak Megyénkben párttagok, ak'k ezt a régi gyakorlatot akarják megmerevíteni, mert még nem értik jól a párt politikájának ezt a részét, vagy eltúloznak dolgokat. Természetesen vannak olyan jelenségek is, amelyek azt mutatják, hogy a párt szövetségi politikáját nem értik és eltorzítják más, ellentétes irányba is. Nyilván sérti a párttagság igazságérzetét, hogy helyenként csak a szakmai hozzáértést veszik számításba, és fontos funkciók betöltésénél csökkentik az emberi rátermettség, a politikai iskolázottság és megbízhatóság követelményét. Azoknak is Igazuk van, akik szóváteszik, hogy esetenként megkerülik a párt- szervezetet, a taggyűlést fontos kérdések eldöntésénél. Tömegeket érintő intézkedéseknél fisveimen kívül hagyják a politikai hatást. Elég gyakran előfordul, hogy az említett két végletes felfogás ugyanabban az emberben fedezhető fel! Az előbbi példát folytathatjuk egy köznapibb, a dolgozókat, és a párttagokat érintő gyakorlatiasabb problémával is. Ismeretes, hogy az év elején olyan ár- és bérintézkedéseket kellett végrehajtani, amelyek szorosan összefüggnek, és feltételei gazdasági fejlődésünknek. Akadtak párttagok is, akit taggyűlésen, a pártoktatáson sürgették, hogy gyorsítsuk fejlődésünket, bíráló szóval illették életünk egyes fonákságait. Amikor megkezdődött a fejlődés új követelményeinek megfelelő intézkedések bevezetése, akkor ugyanez a párttagunk a Deltáit, értetlenkedett. Találkozhatunk még kommunista gazdasági vezetővel is, aki joggal veti fel, hogy gazdasági életünkben sok a kötött-
