Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-19 / 196. szám

1966. augusztus 19. péntek

NOG RAD

fl Műszaki Erdészetben

Műszaki Erdészet. A legfontosabb az erdészetek között a Cserháti Erdőgazdaságban. Korántsincs akkora területe, mint bármelyik másiknak, hatóköre azonban kiterjed az egész gazdaság területére. Egy telephely Balassagyarmat délkeleti részén. De milyen telephely? Az erdészekre any- nyira jellemző rend és tisztaság mindenütt. Jólesik végigmenni a virágágyak között '■ezető utakon. A takaros épületek előtt álló gépek, olajosán járkáló emberek is barátságosabb látványt nyújtanak.

Ez az erdészet az erdőgazdaságnak a „motorja.” A Ethyl motorfűrésztől kezdve az Sz—100-as lánctalpas traktorig, mindent itt javítanak. De nemcsak gépjavításokkal foglalkoznak. Ha kell, építkeznek is. A szerelőkön kívül kőművesek, bognárok, asztalosok, kovácsok, különféle mesterségű szakemberek dolgoznak itt. Tizenkét-tizenhá- rom éve ott dolgozó szakmunkásokból áll a Műszaki Erdészet törzsgárdája.

Makói Oszkár, az erdőgazdaság műszaki csoportvezetője az utóbbi évek fejlődéséről beszél:

— A valamikori Hunyadi utcai telep ennek csak ötödrésze volt, ott még primitív felszereléssel dolgoztunk. Itt azonban viszonylag korszerű műhelyekben, modernebb szerszámgépekkel javíthatjuk a gépeket. Persze még ez sem minden.

Jelenleg nincs nagyjavítási időszak, karbantartás folyik, s a váratlan hibákat javítják, A Műszaki Erdészet szakemberei nagy figyelemmel kísérik a munkagépek működését és pontosan betartják a tervszerű megelőző karbantartás előírásait. E szabály alól nagyon nehezen adnak kivételt. Előfordult már, hogy a rendkívül csapadékos időjárás miatt az erdőgazdaság késett a szállítási feladatok teljesítésével, s a vontatók is csak késve mehettek karbantartásra. Ez azonban csak rendkívüli esetben fordulhat elő.

Az anyag-alkatrész hiány átka a Műszaki Erdészetben is kísért. Általában itt sem a nagyobb dolgok hiányzanak, hanem az apróbb, úgynevezett forintos alkatrészek. Amit lehet sajátmaguk készítenek ei, hogy minél kevesebb időt töltsenek utazgatással, beszerzéssel. Még szerencse, hogy a Sthyl motorfűrészek és az UNIMOG erdei szállítógép alkatrészellátását központilag oldják meg.

A kismotor-műhelyben, ahol a motorfűrészeket is javítják, találkozunk Berta Ernő részlegvezetővel. Az egyik munkapadon szétszedett motorfűrész-fogóállványok hevernek. Bertáék egy újítás megvalósításán dolgoznak.

— Sok a panasz a Sthyl motorfűrészekre, mert a munka közben keletkező vibrációs rezgése^ munkaártalmakat okoznak — magyarázza — A németek, akik a gépeket szállítják, az újabb fűrészeket már ellátták vibrációcsökkentővel, azonban nálunk is kikísérleteztek egy szerkezetet, ami jobb a másiknál.

Az Országos Erdészeti Főigazgatóságon született meg Palócz József és Csurgó Zoltán újítása, amelyet már kipróbáltak, s az eredmény alapján vezetnek be az erdő- gozdaságokba. Az új erdészeti évben, október egytől már csak rezgéscsillapítóval ellátott fűrészgépekkel szabad dolgozni. Ezeket a rezgéscsillapítókat most sorozatban készítik itt is, s minden motorfűrészre — mintegy negyven darabra — felszerelik.

Belátogatunk az asztalos- műhelybe is, ahol különböző berendezések készülnek. Ha valamelyik erdészetben asztalosmunkát kell végezni, innen utazik ki a szakember. A kovácsműhely előtt platót készítenek a szerelők. Nemrégen kapott az erdőgazdaság két négykerék-meghajtású teherkocsit, amelyekre most szerelik fel a házi készítésű platót.

Szorgalmas munka folyik a műhelyekben. Az idős szakik viszik a „prímet”. Egyes szakmákban nagyon gyenge, vagy egyáltalán nincs utánpótlás. Motorszerelő még csak akad, de kovácstanuló például egyáltalán nincs. Pedig kényelmes munkásszálló, ebédlő áll a fiatalok rendelkezésére a Műszaki Erdészetben.

Felelősségteljes munkát végeznek a Műszaki Erdészet munkásai. Hiszen mint egy öt- ven motorfűrész, több mint húsz különféle nagykapacitású szállítógép és sok-sok erdőművelő traktor és munkagép gazdái. S hogy milyen gazdái, azt az erdőgazdaság jó tervteljesítése bizonyltja.

— P. A. —

Tereskei jegyzetek

NÉHÁNY SOR TÖRTÉNELEM. Hétszáznegyvenegy évvel ezelőtt Tereske felé már lehetett toronyirányt menni, — feltéve, ha az akkori vándor el nem tévedt az egykori erdők hatalmas fái között. Onnan tudjuk ezt ilyen bizonyosan, hogy megvan a Nagyváradi Regestrum, s abban említés történik a tris- kai apátról. Triskáról ismeretes, hogy Tereskével azonos. S mivel apát apátság nélkül, apátság templom nélkül nem volt, bárki hitet tehet a falu ősi voltára.

Másfajta történelem az, amit a tsz-ben írnak. Kevés szóval, sok tettel. A gazdák nagyon bíznak Franka Mihályban, a szövetkezet elnökében. Legyen most övé a szó:

— A mi falunkban ismeretlen a tétlenség; itt mindig akad valami, ami munkára szorítsa a parasztot. Az olyanféle zsellért, amilyen Stevik László, Sinkó István, Pusztai István és Petényi Sándor volt, az uraság. A Zachar Gusztávhoz, Tóth Károlyhoz, Kertész Jánoshoz és Gusztávhoz hasonló középparasztot a saját kis földje. A fiatalabbakat mostanában édesgetjük a közösbe. Türelmes szóval, és pénzzel. Kezdetben csak Kapor Mária, Zachar Mária, Sági János, Kiss Sándor, s még néhány leány és legény hajlott a hívásra. A málnaszedésben már nyolcvanan-százhú- szan serénykedtek... Jóslást nem tanítottak a mezőgazda- sági technikumban, ahová én jártam, de tervezést igen. Hacsak valami rettenetes elemi csapás meg nem látogat bennünket, legkésőbb 1968-ban kilábolunk a gyenge tsz-ek sorából. Szövetkezetünk akkor lesz méltó névadójához.

A tereskei termelőszövetzet Kossuth Lajos nevét viseli.

AKIT VISSZAVÁRNAK. Ügy három esztendeje, hogy e sorok írója kelet-német újságíró kollégát kalauzolt megyénkben. A fiú így betűzte a helységnévtáblát: „Térézke.”

Végzet nincs; véletlenek vannak, véletlenek és tragédiák ... 1964. májusában ebben a faluban ölte meg élete első szerelmét — Terézkét — egyetlen tőrszúrással Vincze Győző. Tizennégy évet kapott. A legény Szegeden tölti hosz- szú szabadságvesztés büntetését.

— A bánatban valamelyes vigasz — mondotta édesapja —, hogy a fiúnk jól viseli nehéz sorsát Az asztalosüzemben dolgozik. Munkával könnyebben telnek a nehéz évek.

A falu részvéte nemcsak a korán eltemetett leányé és a két családé, de a méltán bűnhődő fiúé is.

•

A napokban kicsiny jubileumot tartott a falu: egy éve, hogy végre orvos telepedett a községbe. A doktor úrnak nagyritkán az a szerencse is osztály részéül jut, hogy — sok más, hasznos teendője között

— űj tereskei polgár világra jövetelét segítheti. Három évtizeden át Zachar Józsefné öröme volt ez.

— Ügy számítom, kereken ezer „gyermekem született”.

— emlékezik a kedves néniké. — Hej, hányszor vágtatott értem porfellegben szekér, fehér havon csilingelő szán! Hány ezer kilométert kerékpároztam a nyolcnapos ápolási időkben Tereskén Romhányban, Szátokon.

Zacharnét még családi körben sem szólítják gyakran Mariska néninek. A gólya néni titulus illeti.

PÉNZ. Az előbb beszéltünk arról, hogy a szövetkezet elindult a jó úton. Hisszük, hogy biztosan halad rajta, s akkor tovább szaporodik a faluban a tv, a motor, az autó. Ki tudja, melyik tereskei milyen meghatározott célra takarékoskodik? Talán: ahány ház, annyi álom ... Tereskén a takarékosság hozzátartozik a mindennapi élethez. Az ezerkétszáz lakosú község takarékbetét állománya kereken egy és negyedmillió forint.

Hetven éve, 1896-ban ünnepelte az akkori Magyarország a honfoglalás ezredik évfordulóját. Ezer év nem csekély idő még ötvenes átlagos életkorral mérve is húsz ge- nerációnyi, olyan hosszú tehát, amennyinek felmérésére nem ismer kifejezést a magyar nyelv. Nagyszülő, déd- szülő. ükszülő után már a szépapa és szépanya neve következik. majd a nemzedékeket egyszerűen egybesoroljuk, valamennyien ősök. A történészek megegyeznek azonban abban, hogy ez a honfoglalást követő évezred nem adott átlagosan senkinek sem ötven életévet magyar földön, legfeljebb. ha harmincat. Ilyesformán Árpád apánktól „ő császári és apostoli királyi felsége, I. Ferenc József országosának derekáig elődök, és utódok nagyjából harminc- háromszor váltották egymást Magyarországon és Nógrád megyében is, amíg felvirradt annak az évnek a hajnala, melyet a kerek számok megünneplésére hajlamos korunk országos megemlékezésre méltónak ítélt.

Azóta változott egy keveset a világ. A millennium esztendejében bevált regruták fa balassagyarmati járásban pontosan száznyolcvanegyen voltak), ha még élnek, ma már dédapa-korban vannak, és az akkor születetteknek is lassan felnőtté cseperedik az nnokáiuk. Ritka tehát az, aki személyes emlékeit idézve tudna számot adni a rég elmúlt évforduló napjairól.

Jobb is. Az „aranykor” —

Taggyűlés Béren

Ig-aza volt a megrendelőnek

Az elmúlt évben a Magyar Optikai Művek Salgótarjánból szerezte be a szükséges óra és csörgő rugót. Az áruk minőségével kapcsolatban azonban több panasz hangzott el. A problémák tisztázására a két vállalat illetékes vezetői megbeszélést tartottak, melynek eredményeként a gyár kutatási programjába felvették a rugógyártás minőségével kapcsolatos feladatokat.

Az előbb említett munkálatok befejeződtek. A tapasztalatok birtokában úgy döntött a gyár vezetősége, hogy a reklamációk jogosak, ezért szükségessé vált. a szalagedzőben a Delemonti-tipusű kemence műszerezésének átépítése. Ez meg is történt a második negyedévben.

Az új technológiával gyártott termékek kifogástalanok, sőt az átépítés következtében kiesett mennyiséget is legyártották az üzemrész dolgozói.

Teljesített

vállalás

A salgótarjáni 2-es számú Autóközlekedési Vállalat ki- szesei arra tettek ígéretet, hogy augusztus 20, alkotmányunk ünnepe tiszteletére felújítanak egy Ikarus 30-as típusú, kiselejtezésre váró autóbuszt. A felújított gépkocsit az úttörők rendelkezéséire bocsájtják.

A vállalat kiszesei most jelentették, hogy teljesítették vállalásukat. Az autóbusz felújítására 1 520 munkaórát használtak fel, ebből 871 társadalmi munkaóra a kiszeselc felajánlása.

A felújított Ikarus 30-as autóbuszt elindították Budapestre műszaki átadásra, augusztus 19-én pedig a budapesti Űttörővárosban ünnepélyesen is átadják a forgalomnak.

Lassan szállingóznak az emberek a taggyűlésre. Valami

illemtudó ünnepélyességgel kopogtatnak, mielőtt belépnek az irodába. Aki jön, mindenkivel kezet fog. Ügy helyezkednek el körben az asztalok mellett, hogy mindenki lássa egymást. Aztán ki erről, ki arról beszélget. A fiatal, erőtől duzzadó párttitkár a beszámolóját rendezgeti. Szerszámhoz szokott kezében elvész az Írón. ide is. oda is firkant még valamit a zizegő papírlapokra.

Kicsi a pártszervezet, tizennyolc tagja van, többnyire koros. idős emberek. A titkár meg egy vasgyúró külsejű fiatalember, a pedagógus képviseli az ifjúságot. Az idős pártemberek arcvonásait is kisimítja azonban a várakozó figyelem. az érdeklődés. Majer- szki József a IX. kongresszus irányelveiről, a szervezeti szabályzat tervezetéről beszél. Nemrég jött meg az egyéves pártiskoláról ahol sok mindent látott tapasztalt.

— Sok mindent másként kell csinálni a faluban — mondta, amikor az úton jöttünk a pártiroda felé. A beszámolója is ezért keltett figyelmet. érdeklődést. így aztán nem kell senkit sem kérni felszólalásra. Tapasztalt idős emberek beszélnek. Ismerik egymást, a községet annak minden moccanását Csak azt mondják, ami való, ami igaz. Ki innen, ki onnan közelíti meg az igazságot. Közös gond foglalkoztat most mindenkit

Mi a helyzet Béren? Ez von komolyságot az arcokra, mondatja a szót felelősséggel. Az idegen, ha ide téved, csak azt látja, hogy az emberek tehetősek. Sok az új ház, a régieket is átformálták, a mai divat szerint Dehát ez nem minden, öt éve gazdálkodik együtt a falu, s még eléggé nyikorog a közös szekere.

Hogyan lehetne másként? A fiatal, Borsodból idekerült pedagógus. Újházi Tivadar egy példát mond.

— A Borsod megyei Sály községben garantált fizetést adnak a tagoknak. Nem is kell attól tartani, hogy elmennek a fiatalok. Valami ilyesmi kellene itt is.

Urbán Mihály, tanácselnök is a fiatalok dolgát feszegeti.

— Hazajönnek hét végén. Van is vidámság akkor. Sportolnak. zenélnek, csak az a baj. hogy a végleges hazajö- vésről hallani sem akarnak.

Fehéredé hajú férfi. Budai Pál. tsz-agronómus kér szót. Tavasszal jött a tsz-be. Látszólag, amit mond eltér mindattól. amit idáig mások emlegettek. Sok gazdaságban megfordult, tapasztalt gaz- dász.

— Nem lehet szimpátia, vagy barátság alapján vezetőt választani. Ennek nem sok értelme van. Ez a baj minálunk is. öt éve gyenge a tsz. Csodálkozom. hogy erre nem figyelt fel a járás.

öt éve gyenge. Az elmúlt években keveset ért egy munkaegység. Most már sokáig várakozni a változásra nem lehet. Tenni kell érte. Nem lehet az. hogy amikor ekeka- pázni kell. akkor nincs szerszám, futkosni kelljen gépállomásra, meg máshová. Ilyen bajok Is vannak. Pedig értenek a bériek a gazdálkodáshoz. Termeltek már olyan kukoricát, hogy elveszett benne az ember, csodájára jártak.

Már éjszakába nyúlik az idő, de a vitázó kedv nem szűnik. Nem mondják ki, de érezni lehet: a vita folytatódik majd a szeptemberi taggyűlésen. ahol megválasztják az új vezetőséget. Folytatódni kell, hogy jó, okos, közös elhatározások születhessenek, öt év sürgeti már a változásokat. Felelősség, akarás. Ez csendült ki a taggyűlés mindegyik résztvevőjének szavából. S ha ennek a magját el tudják hinteni a kommunisták, a tsz minden tagjában, vezetőjében, akkor lesz Béren is kibontakozás.

Gulyás Ernő

Nógrádi millennium

ahogyan a polgári történészek nevezni szerették — nem volt éppen napsugaras Nógródban. Kortársakat idézünk.

A kormány és politikája aligha örvendhetett mindenhol egyöntetű rokonszenvnek. A Nógrád—Honti Ellenzék című újság szókimondóan „szövetségre hív fel mindenkit, aki a jelenlegi mételyes kormányrendszer gyökeres megváltoztatása céljából közreműködni hazafias kötelességének ismeri”. Az ellenzékieskedést azonban nem kellett túlságosan komolyan venni. Azzal kapcsolatban például, hogy a Dániel László főispán beiktatását követő banketten csekély háromszáz üveg pezsgő fogyott, az ellenzéki lapnak nem sok szava volt. pedig ugyanakkor akadtak falvak, ahol a szegénység egy részének napi leglaktatóbb táplálékát „a sós vízben főzött kiszáradt kenyérszeletek” jelentették. Balassagyarmaton, az akkori megye- székhelyen. március 21-én ala. kult meg a millenniumi bizottság. Döntés született, hogy a megyét tizenkét tagú lovasbandérium képviselje a fővárosi ünnepségeken. A városi magisztrátus ugyanaznap elutasította egy gyógyszerész működési engedély-kérelmét, mondván, hogy minek Balassagyarmatnak három patika, amikor kettő már úgyis van. Ezt helyeselte az ellenzéki lap. a bandérium-ügyben azonban mái- vad kirohanást intézett, ugyanis a tucatnyi kiválasztott úri lovas egytől-egyig: — kormánypárti volt

Wáaner István tanfelügyelői tollnok ezidőtájt dicséretre- méltó közoktatási, es irodalmi működést fetjett ki. Utóbbit az alábbi szövegű ima megírásával:

„Istenünk! Atyánk! ki alkotója és fenntartója vagy mindeneknek, tekinst reánk is, lelkes teremtményeidre. Ne hagyjad elmerülni lelkünket a bűn posványában; ne engedd, hogy visszaessünk hibáinkba, hanem melegítsd fel szívünket, erősítsd jellemünket és bocsásd meg a mi vétkeinket. Ámen!”

A lelkes teremtmények rabok voltak, számszerint hetvenen, tizenhét és negyvenöt év közöttiek, akik részére az elrendelt börtönben kötelező oktatást naponta ezzel az Imával kellett kezdeni és befejezni.

A millenniumi ünnepségekre Budapestre utazó nógrádi urak a Kövesi-féle étteremben találkoztak: „hol Nógrád vármegye címere alatt (a főbejárattól balra) e czélra külön asztalok vannak fenntartva”. Ugyanakkor Szécsénvben fe- ketehimlő-lárvány dühöneött. A veszedelmes betegségei

mindössze kétsoros hírre érdemesítette az akkori újságíró tolla, mely viszont nem volt rest goromba glosszát írni arról a felháborító tényről, hogy az ötödik-hatodik polgáriba járó fiúk szégyentelenül cigarettáznak, és ugyanilyen szégyentelenül karonfogva mutatkoznak lányokkal.

Palóc ház építését határozta el a megye Budapesten a millenniumi kiállításon. Az építőmester Karlik János volt, a ház őre Varga István kis- hartyáni gazdálkodó, akit ott- jártakor a közlekedésügyi miniszter úr „gyűrűs szivarral” jutalmazott. A palóc ház kétezer forintot emésztett fel a megyére kivetett három százalékos millenniumi pótadó -ízesen s’nzhuszon kilencezer forintnyi összegéből. Ugyanebből hatvanezret szántak a megyei közkórházra, huszonötezerét egy aggok menhelyé- re, tízezret a múzeumnak és ugyanannyit a megye monográfiájának megíratására. valamint egy — a történeimi esemény fényéhez méltó — festmény meg nem nevezett alkotó művészének.

Vitathatatlan. hogy az egészségügyi helyzet javítására alapos szükség lehetett, mert a honfoglalás ezredik esztendejében, 1896. április 7-től 9-ig tartott sorozáson hatszázhatvanhárom sorköteles közül csak a bevezetőben már említett száznyolcvanegy bizonyult alkalmasnak. A többi „általános testi gyengeség miatt alkalmatlan” volt.

Ordas Iván

1