Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-02 / 181. szám
2 NOGRAD 1966. augusztus ? kedd Bombatámadások a demilitarizált övezet ellen Dél-Vietnam választások SAIGON (MTI) Az amerikai katonai szóvivő bejelentette, hogy hétfőn hajnalban a B—52-es óriás- bombázók ellenséges csapatösszevonásokat bombáztak Saigontól alig 40 kilométerre. A szóvivő a támadásról részleteket nem közölt. A vasárnap végrehajtott akcióról beszámolva a szóvivő kiemelte, hogy az amerikai légitámadások Dong Hói térségére összpontosultak, azaz a demilitarizált övezettől északra eső területre, másrészt a Vörös folyó deltájára. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnoksága mellett működő összekötő bizottság tiltakozott a nemzetközi ellenőrző bizottságnál amiatt, hogy az amerikai repülőgépek az elmúlt két napban ismételt támadásokat hajtottak végre a demilitarizált övezet térsége ellen. A demilitarizált övezet ellen folyó támadások miatt aggodalmát nyilvánította hétfőn a nemzetközi ellenőrző bizottság is. Ky tábornok, dél-vietnami miniszterelnök hétfőn megnyitotta a kétnapos „választási szemináriumot", amely a szeptember 11-re kitűzött választások előkészítésére szolgál. A miniszterelnök megnyitó beszédében hangoztatta, kormánya minden erővel azon lesz, hogy biztosítsa a szavazás „tisztaságát” és megvédelmezze a szavazókat a Vietcong „zsarolásaival szemben”. A szeminárium résztvevőit a választások idejére szétküldik a különböző tartományokba és feladatukként azt tűzik ki, hogy „megakadályozzák a szavazás mindenfajta szabó tálását”. Ky a választási hadjárat tulajdonképpeni megnyitásával kapcsolatban nyilatkozott a nyugati újságírók egy csoportjának. A Washington Post, idézve az interjúból, kiemeli Kynek azt a kijelentését, hogy nem fog jelöltként fellépni a közeli elnökválasztásokon. A légierőhöz szeretne visszatérni — mondotta Ky —, hogy így „a fronton lehessek és nem a hátországban”. WASHINGTON Nguyen Chanh Thi vezérőrnagy a dél-vietnami kormányfő volt politikai vetélytársa Honoluluból Washingtonba érkezett. előtt A nyugati hírügynökségek szerint Thi a dél-vietnami kormányfő engedélyével távozott az országból. NEW YORK (TASZSZ) Az AP hírügynökség washingtoni tudósítójának közlése szerint az Egyesült Államok fegyveres erőinek létszáma tovább emelkedik. A vietnami háború következtében az amerikai haderők létszáma olyan gyorsan emelkedik, hogy már 1966. június 30-án, a Pentagon által meghatározott időpont előtt egy évvel elérte a 3 093 000 főt. A hírügynökség szerint most már a Pentagonnak a munkatársai sem tudják megmondani, meddig emelkedik a fegyveres erők létszáma. Jelenleg Vietnamban 280 000 amerikai katona tartózkodik, de az év végére számuk 400 000 lesz és jövőre még ennél is nagyobb. Augusztusban és szeptemberben további nagyarányú behívások várhatók, ez szintén olyan tényező, ami az amerikai haderők létszámának szüntelen, nagyarányú növekedéséről tanúskodik. Néger tüntetések CHICAGO (MTI) Vasárnap este Chicago egyik fehér negyedében újabb ösz- szecsapásra került sor polgárjogi tüntetők és fehér fajgyűlölők között. Mintegy 350, főként néger polgárjogi harcos tüntetett a néger nyomornegyedekben uralkodó állapotok ellen. A békés tüntetést azonban megzavarta egy körülbelül háromezer főnyi tömeg, amely fajgyűlölő jelszavakat kiáltozva kövekkel, üvegekkel támadt a polgárjogi harcosokra. A megvadult fehérek, akik „Wallace-t az elnöki székbe" (Wallace Alabama fajüldöző kormányzója) és hasonló jelszavakat Változtak, felgyújtották a négerekhez tartozó és különböző plakátokkal díszített gépkocsikat. A rendőrség tizenkét ellentüntetőt letartóztatott. A kövek és üvegek legalább 12 személyt megsebesítettek, köztük számos rendőrt. Az észak-karolinai Ralelgh- ból ugyancsak zavargásról érkezett jelentés. A városban a Ku-Klux-Klan nagygyűlése után a gyűlés színhelyéről elvonuló egyik fajüldöző, megtámadott egy néger csoportot A Klan biztonsági őrei az egyik néger fiatalembert elhurcolták azzal a váddal, hogv „verekedést kezdeményezett." Néhány órával az incidens után Martin Luther King mintegy ötezer ember előtt kijelentette, hogy változatlanul kitart az erőszakmentes polgárjogi harc mellett. Semmi hír Ironsi sorsáról Nigériai helyzetjelentés COTONOU (MTI) LONDON Csapás Johnson tekintélyére Amerikai sztrájk Az AFP Dahomeybe érkezett értesülések alapján azt írja, hogy még mindig folynak a tárgyalások Nigériában a katonai kormány és a vele szembeszálló Hausza-törzsbe- li lázadók között. Először is tűzszüneti megállapodásra kellene jutniuk, de ez úgy látszik nem történt meg, mert vasárnap hajnalban még lövöldözések folytak a hadsereg két frakciója között. A francia hírügynökség szerint a hadsereg öt zászlóalja közül négy a lázadók oldalára állt és így a kormány a 19 000 főnyi rendőri erőre támaszkodik. A Reuter lagosi keltezésű tudósításában viszont azt írja, hogy hamarosan számítani lehet a kormány és a lázadó katonai egységek megegyezésére. amely azonban jelentős változásokat hoz majd a kormány összetételében. A helyzet egyébként nyugodtnak látszik a fővárosban és az ország többi részében is. A lázadók által foglyul ejtett Ironsi tábornok sorsáról még mindig nem tudnak. Csőmbe kérkedik „Hazámnak szüksége van rám” — hangoztatta Csőmbe volt kongói miniszterelnök az II Tempo című olasz lapnak adott nyilatkozatában. „Naponta kapok leveleket Kongóból, amelyekben felszólítanak. honosítsak meg az országban olyan demokráciát, amilyenhez Kongó népe 15 hónapos kormányzásom alatt hozzászokott” — kérkedett nyilatkozatában Csőmbe, majd hozzátette: „nincsen jogom csalódásban hagyni ezeket az embereket. Ezért nem bújok ki a felelősség alól, és visszatérek Kongóba, hogy ott elfoglaljam az engem megillető helyet.” Csőmbe szerint Mobutu „úgynevezett nemzeti demagóg-politikája” Kongót a ká- esz felé vezeti. A Reuter jelentése szerint vasárnap 112 személlyel egy angol óriás utasszállító gép érkezett váratlanul Londonba. A gép pilótája elmondotta, hogy a lázadás óta nem indulhatott el a repülőtérről, de az egyik zendülő tiszt arra kérte, hogy vegyen fel a gépre 96 asszonyt és gyermeket, a lázadók hozzátartozóit, s szállítsa őket Kanoba. Az angol pilóta elfogadta az ajánlatot. Egyórás repülőút után letette Kanoban a menekülteket, majd elindult Londonba. 25 — De éppenhogy őt Takó Illés gyanút fogott: — Nem ugratsz? — kérdezte — Ismerlek, vén bitang. Ha rajtad állna, te az oroszlánból is majmot csinálnál. Az öreg Bársony kivártElővette feketére szívott gyökérpipáját. Rátöltött. Rá is gyújtott, és fölényét alaposan kiélvezve csak az első jóízű pöffentések után mondta: — Marci bácsit, az öreg Csilliket, biztos ismerted. Gö- beházán, lovag Herbst Ottónál szolgált annak idején. Ismerted? — No hallod? Hiszen hozzá fogható fejősgulyás abban az időben még herceg Eszterhá- zynál se szolgált. Zseni volt, aranyat ért az öreg. Egyszer még kártyára is feltette a lovag Herbst. Nagy pénz, valami tízezer pengő ellenében. — No látod. — Mit lássak? — Azt, te lángész, hogy a mi Lacink szintén Csillik. Az amerikai repülőgépszerelők szakszervezetének 35 ezer tagja vasárnap 3:1 arányban elvetette azt a megállapodást, amelyet a szakszervezet vezetősége pénteken a Fehér Házban Johnson elnök nyomására kötött az öt legnagyobb amerikai légiforgalmi társaság képviselőivel. Így tovább folytatódik az amerikai polgári légiforgalom 60 százalékára kiterjedő sztrájk, amely az említett vállalatoknak naponta mintegy 8 millió dollárjába kerti (naponta 150 ezer utas kénytelen más közlekedési eszközt választani). Politikai megfigyelők szerint a megállapodás elvetése a szakszervezeti tagság részéről súlyos csapás Johnson elGöbeházára való Csillik. A Marci bácsi fia. — Biztos ez? — Szentség! A saját szememmel láttam. Leírva, pecsétes, hivatalos könyvben láttam. Hiszed? — Esetleg — vonogatta a vállát Takó Illés — De azt már kötve se hiszem, hogy csak úgy uk-muk-fuk illára venné a kalauzi állását. Mi a biztosíték rá? — Egy szoknya. — Hm... — gondolkodott el Takó Illés — Aztán... ki viseli azt a szoknyát? Mert az se mindegy. — Kati. Hohó. ez már hatott! Ez már nemcsak meggyőzte, de füttyre is késztette Takót. Az öreg Bársony tovább ütötte a vasat. — De... rád is szükségem van — mondta — hogy szintén a kezemre járj. Hívjad meg Lacit. Mondjuk.. . mához egy hétre. Mint elnök hivatalosan hívjad meg. — Egyezkedni? — Isten őrizz! — lökte égnek karját az öreg Bársony. — A tóra. horeászni, bará- tocskám. Tudniillik Laci élnök tekintélyére. Most történt meg ugyanis első ízben, mióta Johnson személyesen avat* kozik munkaügyi vitákba, hogy az elnöki közbelépéssel kikér.yszerített megállapodást elvetik. Néhány órával a pénteki megállapodás létrejötte után Johnson elnök sietett bejelenteni az amerikai televízióban, hogy sikerült felszámolnia a repülőgépszerelők sztrájkját. Az érdekelt dolgozók azonban, akik követelték, hogy munkabérüket legalább olyan arányban növeljék, ahogyan a létfenntartási költségek emelkednek, vasárnapi szavazásukkal elvetették a szakszervezet vezetősége által aláírt megállapodást, amely csak részben teszi lehetővé a követelések teljesítését. hal a horgászatért. Aztán... a nagy dögünkről, a harcsa- királyról is tudomása vanCsak ezt, csak a harcsa- királyt ne említette volna az öreg Bársony! A veszett, az elnöki térdet se respektáló harcsa-királyt! Takó Illés — akár a szarván pöckölt csiga — rögtön visz- szakozott, és dühösen mondta: Nincs meghívás! Nem lesz meghívás! Te meg, vén bitang, tisztulj innen, amíg jókedvemben vagyok. Belőlem nem fogsz majmot csinálni. Az - öreg Bársony kétségbeesetten tiltakozott: Várj! Heccről szó sincs! Illetve. . • van, csak nem te ellened, más ellen irányul. Lacit hecceljük meg a harcsa-királlyal. — Amennyiben? — vetette oda még mindig gyanakodva Takó. — Mit mondjak? Laci elsőrangú gyerek, igazi apja- fia, csak éppen — máié. Mir udvarió a szerelem doleá ban máié. Horgászni viszont szeret. Aztán egy nagy dögért. egy garanciáit harcsakirályért még Kati közelébe is elmerészkedik. A többi az POTSDAM Potsdam programot adott ga, amely nyíltan területi és reményeket. A szörnyű világháborút lezáró szövetségesl konferencia a béke programját adta Európának és a világ népeinek, s reményt, hogy a kontinensen, amely két világháború tűzfészke volt, a biztonság és az együttműködés valósul meg. Most, a konferencia befejezésének 21. évfordulóján a potsdami program papíron maradását, a remények meghiúsulását állapíthatjuk meg, s azt, hogy még mindig nem szűntek meg a második világháború következményei, továbbra sincs német béke- szerződés, léteznek a feszültség gócai, s egyre veszélyesebbek, s korántsem nevezhetők rendezetteknek az európai államok kapcsolatai. Nem az európai népeken múlott, hogy nem éltek a reális lehetőséggel, amelyet a fasizmus elleni győztes ösz- szefogás nyújtott. Potsdam- ban a konferencia résztvevői csakúgy, mint előtte Jaltában és Teheránban, világosan meghatározták, hogy az európai biztonság legfőbb feltétele a német militariz- mus és nácizmus újjáéledésének megakadályozása, annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait, vagy a vi- lágbékét. Ma van egy német állam, amelyben Potsdam programja hiánytalanul megvalósult: a Német Demokratikus Köztársaság. De van egy másik német állam is, amely semmibe véve a német nép érdekeit és nyugati szövetségeseinek, az egykori potsdami konferenciának támogatásával ma nyíltan agresszív célokat követ: ez a Német Szövetségi Köztársaság. Kel-e ma sorolni az európai embernek a bizonyítékokat, amelyek azt tanúsítják, hogy Nyugat-Németor- szágban, amely megszületésével a potsdami megállapodások megszegését jelentette, az 1945-ös deklarációval homlokegyenest ellenkező fejlődés ment végbe? Ebben a Németországban nem semmisítették meg a nácizmust, újjáélesztették a hadimonopóliumok uralmát, amelyek újra hadivágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, ebben a Németországban újra megerősödött a militarizmus, létrehozták a Bundeswehrt, ezt a volt nád tisztek által vezetett káder- hadsereget. S ez a Németország Európának az az orszáigényeket hangoztat. Potsdam évfordulóján tehát sajnos megállapíthatjuk, hogy Európa és a világ békéjére újra veszélyt jelent a német imperializmus, amelyik egyre leplezetlenebből törekszik a második világháború eredményeinek revíziójára, s jellemzően fő követelése ma a nukleáris fegyverek birtoklása. A potsdami program semmibevevéséért egyedül és kizárólag a nyugati hatalmak felelősek. A háború utáni történelem tanúsítja, hogy a Szovjetunió mindenkor a Potsdamban vállait kötelezettségek megtartására és érvényesítésére törekedett. De nem véletlen, hogy a nyugati hatalmak s mindenekelőtt az európai létérdekeket a saját imperialista céljainak alárendelő amerikai imperializmus. megszegték a potsdami megállapodásokat. Hiszen már ott, a konferencián tapasztalhatók voltak annak jelei, hogy a nyugati államférfiak a hidegháború előkészítésén munkálkodtak. Truman akkori amerikai elnök, aki a jaltai és teheráni konferencián még részt vett Roosevelt utódaként érkezett Potsdamba, emlékirataiban kijelenti, hogy időnként „in- gerülségemben szerettem volna szétfeszíteni a palotát”. Truman akkor már az erőpolitika képviselőjeként tárgyalt, az amerikai feltételeket szerette volna érvényesíteni, és elsősorban a négy nap múlva, augusztus 6-án felrobbantandó atombombára koncentrált, az amerikai hatalompolitika új fenyegető eszközére. A potsdami megállapodásokban még nem, de a nyugati hatalmaknak Pots- damhoz való viszonyában már akkor tükröződött a kezdődő hidegháborús szemlélet, ami az európai népek reményeinek megcsalásához vezetett. Ma már, két évtizeddel a konferencia után, lényeges változások mentek végbe Európában, amint az egész világon is. A továbbra Is napirenden levő kérdés, az európai biztonság ügye ma az új feltételek figyelembevételével oldható meg. Nemrégiben a potsdami évforduló előtt a szocialista országok közössége, a Varsói Szerződés tagállamai új programot adtak, megjelölték az európai biztonsághoz elvezető mai utat. De azok az elvek, amelyek az európai antifasiszta háborút lezáró potsdami megállapodásban megfogalmazódtak, ma is iránymutatóak. A. T. én dolgom. Ha eljön Laci, ha a kezem ügyében lesz, nem tudom ki kit kap horogvégre előbb? Ö-e a harcsát vagy őt én? —Hm... — kapta erre markába az állát Takó. Elgondolkodott, majd eny- nyit kérdezett csupán: — És Kati? — Katiról egy szót se. Mert... így vannak — fordította szembe újjainak bütykeit az öreg Bársony — És Katinak se róla... Gilt? Megegyeztünk? Takó Illés elnevette mait, és tenyerét is kicsapta. Parolára. Rendben van — mondta — Ne félj, vén bitang, ha már megsütötted, nem ejtem porba a pecsenyédet. Ez bizony összeesküvés volt, mégpedig fondorlattal szőtt és konspiráció szabályait is mindvégig a legszigorúbban szem előtt tartó ösz- szeesküvés. Nézzük először az elnöki vonalat, azaz Takó Illés vonalát? Mit csinált Takó? Talán ajtóstul rontott a házba, és ahogy hebehurgya ' ermészetétől várni lehetett volna, rögtön az első alkalommal a horgászatra terelte Laci előtt a szót. Korán tse. Kezdetben — mert három oda-vissza utat is rászánt az ügyre — kezdetben csak figyelt, szamuklált, hallgatód- zott. Lacit figyelte, hogy kinek mit mond, milyen a kedve és az esze járása? Ügy találta, hogy igaza lehet Bársony komának: szerelem-beteg, bánat emészti a fiút. Hol a pimaszkodásig dévaj, hol meg a pokrócnál is gorombább, és úgy el tud bámulni, hogy képe egy kólikában szenvedő kos ábrázatát veszi fel. Csak ekkor, mindezt így szépen megállapítva kezdeit aztán közeledni hozzá. De nem ám a szokványos módon, hogy.. mi újság, hogy’ vág a bajúsz, fiatalember? Megvárta, hogy Laci jegyosztás közben rá is sort kerítsen, és ekkor a térdéhez kapva eliajdította magát: — Au! Aterem tésit! — mondta. — No csak, reuma? — szánta meg a látásból ismerős atyafit Laci. — Á sebhely, — szívogat— ta a fogát Takó — Amikor fordul az Idő, és megveszik, össze-vissza fú a szél, ez is, i térdem is megvész. — Golyó? — A. — Aknaszilánk ? — Egy nyavaját. Harapás. És nem is akármilyen — sütötte le a szemét ravaszul Takó — Harcsaharapás— Csak nem? — lett hirtelen élénk Laci. (Folytatjuk)
