Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
4 NOGRAD 1906. ffiffus IT vasárnap Az igekötők és a nyelvhelyesség Az igekötő szerény szófa- j ócska. önálló jelentése (értelme) nincs. Azt tanultuk róla, hogy valamilyen igéhez kapcsolódik, és módosítja annak jelentését. Megjelölheti a cselekvés irányát: megy — lemegy, Jelmegy, átmegy, kimegy, bemegy. tA cselekvés iránya változott, de az ige jelentése végeredményben azonos maradt) Vagy befejezetté teheti a cselekvést: megjött, megtanul. elfárad, meghal. Van ugyan az igekötőnek egy harmadik funkciója is. (És ezt ritkábban emlegetik). Tudniillik sok esetben más értelmet ad az igekötő az gének. Vizsgáljuk meg ezt a jelenséget a „kap” igével kapcsolatban! Igekötő nélkül: Aki többet dolgozik, több fizetést kap. (alapjelentés). De mennyire megváltozik a kap ige jelentése, ha a következő igekötők kapcsolódnak hozzá: kikap (a gyerek az apjától) — bekaplak (a mesebeli sárkány a juhászbojtárt) — az uram nagyon bekapott (Ez a bernecei palócoknál azt jelenti, hogy nagyon berúgott.) — elkap (csősz a tolvajt) stb. A sokféle jelentésváltozás kifejezésére természetesen csakis az igéhez kapcsolódva képes ez a szolid szófaj, és egyáltalán nem az ő bűne, hogy különösen a mozgalmi nyelvben oly sok nyelvhelyességi hiba adódott az igekötő helytelen használatából. Még ma is gyakran találkozunk a fölöslegesen használt igekötőkkel. Például : a zsűri a versenyeredményeket kiértékeli, a tanácstagokat, kiértesítik, a szónok kihangsúlyoz, a terv- számokat lecsökkentik, a revizor leellenőriz, a rendőr le- igazoltat, a raktáros leszámláz, a színész leszerződik, a hivatal megválaszol. — Pedig igekötők nélkül (szinte minden esetben) helyesebb a megfogalmazás, és talán a cselekvés is. Valahogy így: a zsűri értékel — a tanácstagokat értesítik — a szónok (csak) hangsúlyoz — a tervszámokat csökkentik — a revizor ellenőriz — a rendőr igazoltat — a raktáros számláz — a színész szerződik — a hivatal válaszol. Még kínosabbak a helytelenül használt igekötők! Sajnos, sokfelé hallhatók ilyenféle mondatok: — A problémás kérdéseket átbeszéljük. — A versenymozgalmat beindítjuk. — A tanuló behozza a mulasztást. — A tanár leadja az óráját. — Az őr lefigyel valakit. — A vasutas betartja a szabályt. — A gyár minőségi szalámit állít elő. — Az üzletekből a sör azonnal kifogy. — No, ezt jól kitárgyaltuk! Vajon a kedves olvasó visszatartja-e még magát, vagy már földhöz vágta az újságot? Ha nem akarjuk beszédünket homályossá, idegenszerűvé tenni, ha nem akarunk a nyelvhelyesség ellen véteni, inkább ilyenformán használjuk a fenti igekötős igéket: A nehéz kérdéseket megbeszéljük. — A verseny- mozgalmat megindítjuk. — A tanuló pótolja a mulasztást. — A tanár megtartja az óráját. — Az őr megfigyel valakit. — A vasutas megtartja a szabályt. A gyár jóminőségű szalámit gyárt (készít). — Az üzletekben a sör azonnal elfogy. Kedves olvasónk, ha türtőztette magát, és egyet is ért azzal, ahogyan az igekötők helyes használatát megtárgyaltuk, segíthetne is a helyes használat elterjesztésében. Tóth Imre Pingvin ruha és fehér harisnya A divatkreátorok olykor elképesztő dolgokat produkálnak, s az elmúlt hetekben lezajlott tavaszi-nyári divatbemutatókon is akadnak furcsaságok, amelyek említésre méltók még akkor is, ha nem válnak tartós viseletté. De miért ne viselhetnék vagy vásárolhatnák meg a nők azokat is? A kereskedelem jóvoltából néhány rövidesen forgalomba is kerül. Az ipar már gyártja a szemkápráztató a napsugártól a denevérszárnyig sokféle ábrát sejttető geometriai idomokból ösz- szeállított de csak ritkán ízléses mintázatú kelmét, amely ruhaként kizárólag az egészen soványaknak lehet előnyös viselet. A Minőségi Cipőgyár is megrendelést kapott az Op-Ar, csíkokból, kockákból kombinált felsőrészű cipőkre, amelyek remélhetőleg mire megunttá válnak, ki is mennek a divatból. Dúl az Op- Art divatja, s ebben semmikép sem maradunk el a külföldtől. Üjabban már nemcsak ruha és cipő, hanem Op-Artnak titulált fülklipsz, dísztű, lánc, karkötő, gyűrű, s öv is készül. Aki ügyes és türelme van, házilag, költségmentesen varázsolhat magának új kreációkat. Nem kell hozzá egyéb, mint néhány darab régi maradék, s azt ügyesen össze kell varrni. A legjobb példa erre az a modell-darab volt, amelyet az egyik budapesti divatközpont mutatott be és 16 textildarabkából volt „felépítve”. A különlegességi szalon ezúttal két valóban különleges dologgal lepte meg a nőket. Az egyik a pingvint utánzó strandruha volt. Aki pingvin akar lenni, illetve annak akar látszani, a Váci utcai szalonban megveheti a modellt, de ha kedve van, fekete-fehér vászonból maga is megvarrhatja. A másik meglepetés a fehér nylonharisnya. Állítólag fiatalos. A harisnyagyárban közölték, nincs semmi akadálya annak, hogy testetlen harisnyát bocsássanak ki, ha ezt a vásárlók úgy kívánják. TOUHEGYRC TOZIÜIO í A táppénzt Sokféleképpen lehet beteg az ember. Vakbélgyulladás nyomorítja, köszvény kínozza, öreg korára, esetleg gyomorgörcsöt kap, mert előző este József nap volt és hozzá kétszer főzött kisüsti. És ha beteg az ember — akkor joggal, vagy néha jogtalanul — de igyekszik áthárítani legalább az anyagi felelősséget az államra. Nem azt mondom én, hogy o megye 98 százalékban táppénzjogot élvező lakossága mind ilyen, sőt, alig akad egy-két százalék, de a csepp méreg is akós hordókat fertőz. Itt van például az az egyetemi hallgató, aki mindig a beszámolók és kollokviumok időszakában esik ágynak. A rendelőintézetben naptár helyett használják. Ha megjelenik, azonnal tudják: nyakunkon a vizsgaidőszak! lassan alakultak így a dolgok. Volt régen is OTI, OMBI, MAB1 és emiebek. A Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű RT. már 1882-től bevezette a biztosítást, de csak a 15—45 Av közötti férfiak számára. A nőket kirekesztették belőle. Azok. a betegség ideje alatt akár el is pusztulhattak. Most pedig havonta, csak Salgótar- jtlno&h százezer receptet váltanak be Andaxinra, Sevena- lettára, Penicilinre és a vények aláíróinak zöme nő. Dehát az ember szervezete is csak egy hús-csont-izom gépezet, hol itt, hol ott kell karbantartani, hogy tovább forogjanak a kerekek, tengelyek, idegek. A karbantartással nem is lenne baj, orvosaink szakavatott mesterei az emberi TMK-nak. Inkább az a helytelen, hogy egyesek előre gyártják a betegséget. Hivatalos nyelven táppénz-csalóknak tituláljuk őket, valójában tolvajok, mert az állam zsebéből veszik ki — jogtalanul — a pénzt. Egyik módja a táppénz-csalásnak a szoros, de elvtelen barátság a kisüstivel. Mert este még csak valahogy elmegy lcét-három pohárkával, de úgy éjfél felé már egyre nehezebben mozognak a lábak, nem forog a nyelve a betegnek, és furcsa módon a kóbor kutyákkal kezd társalogni elestében. Ilyenkor megjelenik a Mentő és kórházba viszi az alkohol-kórban szenvedőt. Volt már ebből családi dráma is. A feleség ugyanis mindig szeret számolni. Azt mondja, hogy: Sélliter kisüsti az maszek Áron negyven forint. Viszont alkohol-kórral tetézve már kereken 700. Egyszerű ez kérem. A Mentő szállítás 100 forint, kórházi vizsgálat 6S forint, kórházi kezelés napi 65 forint, kereset kiesés, egyéb előre nem látható és meg nem határozható költség és így tovább . hét darab piroshasúval. Régen — amikor még a vállalatok, gyárak neve mögé odaírták. hogy „RT” —, az ilyen alkohol-kór után az illető kezébe nyomták a felmondó levelet. Ma, a betegség utókezelésére összeköttetést keresnek a rokonság körében, aki — úgymond —, majd rábeszéli az SZTK központot, a rendelőintézetet és a vállalat vezetőit, hogy szegény beteggel nem szabad durván bánni. Sőt, illendő lenne, ha szabadságot kapna, ennyi szenvedés, gyomormosás után. Csakhogy a fenti intézmények azt is tudják, hogy a megyében egy év alatt 52 millió forintot fizetnek ki táppénzre és kétmilliót gyógyszerek beszerzésére havonta. Szóval beteg ide. alkohol cda, azért jog is van a világon és a fejőstehén is elapad, ha szakszerűtlenül bánnak vele. Az egyik, notórius ál-beteg megkérdezte a vele vitázó orvost — Mondja, doktor úr. a maga szíve sose fáj? Mire az orvos: — Például most is, de látja itt vagyok és vitatkozom magával, pedig ét sem sziv- nyugtató kára! ■ Történetek, históriák a régi Nógrádből Viszontagságok a XVII. században Az 1663. évben kezdődő, Érsekújvár török általi elfoglalását eredményező és 1664- ben a szégyenletes vasvári békével végződő hadjárat történetét polgári történet- írásunk elég alaposan feldolgozta. — Hiányzik azonban ezekből a feldolgozásokból a megye népére vonatkozó adatok tárgyalása. Márpedig a hadjáratok idejében is éltek, dolgoztak és harcoltak a parasztok, akik hol a törökben, hol az erdélyi fejedelem katonáiban, hol a német segélycsapatokban, hol a saját földesuraik hajdúiban, hol pedig a saját soraikból elszármazott szegény- legényekben találták meg ellenfeleiket. Wesselényi Ferenc nádor 1663. október 31-én maga írta a török felé kacsingató nógrádi uraknak, hogy „boldogtalan szabadság az olyan, ahol a bárányt a farkas őrzi”, mert Nógrádban, amelynek tűzzel égetett és megrabolt lakosai behódoltak a töröknek, csaknem minden hónapban feljebb emelik az adót. Az adózás következtében a lakosságnak, parasztoknak és nemeseknek egyaránt, már kenyere sincs. A török Ígéretei ellenére sem lakhatik nemes ember biztonságosan a falujában,, mert a sarcoló törökök mindenét elzsákmányolják, ha pedig ellenáll, vagy elviszik, vagy levágják. — Pár héttel később pedig megállapította, hogy a sok kóborló, országunkat pusztító végbeli katona, az ellenség által el nem hurcolt falusi szegénységet annyira zsarolja, hogy az az éhenhalás szélén áll. A kóborló, és a szegény lakosságot pusztító volt veg- beli katonákhoz azok is csatlakoznak, akiknek házuk elpusztult, vagy egyéb módon jutottak koldúsbotra. Ezek csoportokba verődve, kóborlással, fosztogatással akarják élelmezni, ruházni és fenntartani magukat Sem kérés, sem fenyegetés nem használt. 1665 márciusában utasította a nádor Nógrád megyét hogy azokat, akiket a török ellen csatározások. vagy a szegénység nyomorgatásán rajta ka pHát igy vagyunk, kérem! Ha nekem a kisujjam fáj, akkor jajgatok, de ha a másik panaszkodik a vakbelére, csak részvétet érzek, de fájdalmat nem. Ha azt mondják, hogy 52 millió forint évi táppénz- kifizetés, akkor felhorkanok, hogy „hű, de sok!”, ha viszont felveszem a fejfájásomra kicsikart százhuszonnyolc forintot, akkor szidom az SZTK-t, amiért csak borravalót adott. Az viszont általános elismerésre talált, hogy nincs kivétel. Éppen úgy megkapja a beteg-szolgáltatást a feleségem, mint a fiam, és a rolló- javító kisiparos is, ha belép az önkéntes biztosítottak sorába, mint a termelőszövetkezet lóhajtója. Ezért mondta egy malomipari dolgozó aminap, hogy... „ennyi tiszta búza között az a kevéske konkoly igazán semmi”. Csakhogy a konkoly is szapora növény, ha nem írtjuk megfertőzi az egész táblát. A „vegyszeres gyomirtásnak” sok önkéntese akad, például az a falusi asszony, aki a táppénzen levő traktorost a kocsmában igy fenyegette: — Lajos, ha nem mégy dolgozni elvonatom a táppénzedet ... Csakhogy Lajos könyörgésre fogta: — Ne tegyen ilyet Juli néni! Akkor miből iszom a betegségem alatt...? Igaz is! Az unalmas betegnapokat vcClahogydn csak el kell ütni. t. b. Nógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni részlettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. nak, „erdőn-mezőn kergessék, öljék és vágják”, mert megszegik a békességet. — A török ellen, a megalázó vasvári béke ellenére is csa- tározó, a Cserhát erdeiben és fal- aiban rejtőzködő, kóborlók vezetői, a nádor szerint, Gödör Istók, Kis Máté, Nagy István, a túrái Komay Andris, Komáromi Vas Ambrus, a túrái Kiss Gyula és Szabó Gergely voltak. Számukat, meg nem nevezett társaikkal együtt, húszra becsülte a nádor. Ezek a közelmúltban, a Hatvanból Budára vezető úton, a kisszögi erdőnél, valamint Ikladnál és Aszódnál megtámadták a törököket, többet levágtak és elfogtak közülük. A foglyok között volt a pesti Muharén, paripájával, fegyverével és minden holmijával. A hatvani Achmed lovával, fegyverével és egy ló árával, a szécsényi Kaszun, lovával, fegyverével, és mindenével, • amije volt Ezeknek a törökpusztítóknak az elfogása azonban nehogy sem sikerült mert a parasztság rejtegette őket. — 1665 áprilisában már arról levelez a nádor Nógrád megyével, hogy a parasztság visszaél azzal a nádori engedéllyel, hogy az országpusztító, kóborló katonákat elfoghatja, mert nem különbözteti meg az igaz járatban levő katonát a rossztól, hanem minden katonát egyaránt meg akar fogni és ölni. A^ megyebeli katonaság már úgy fél a parasztoktól, hogy átüzent a törököknek, hogy szállják meg Gyarmatot és Hidvéget, ők meg leteszik a fegyvert, és „hódoló jobbágyai lesznek.” Kiderül tehát, hogy ebben a nagy, általános zűrzavarban mégiscsak volt valami összhang a falvak lakossága és hol a törököt, hol a királyi és császári magyar és német katonaságot támadó, cserháti kóborlók között. Egy ugyancsak áprilisi, nádori levélből kiderül pl., hogy „némely tolvaj katonák” az Alföldről egy ménest hajtottak el Nógrádba. Fogják el tehát a hajtókát és őrizzék az állatokat a tulajdonosuk megérkeztéig. Az ilyen akciók mögött azonban az iga nélkül maradt parasztság, szántó-vető munkáinak az elősegítése is meghúzódott és semmi jele sincs annak, hogy ez a ménes valaha is előkerült volna a cserháti erdőkből. Persze nemcsak szegény, hajléktalanná vált földönfutók lettek rablóvá, de raboltak — nagyvonalúbban és még több kárt okozva — a nagybirtokú és nagyhatalmú urak is. A hírhedt Balassa Imre Divényből, Balassa Bálint pedig Kékkőről ki-kitör- ve tartotta rettegésben a megye népét. Balassa Bálint mentegetődzött is a megyei vezetőség előtt, hogy ő nem tette a latrok barlangjává Kékkőt, de viszont a Kékkőhöz tartozó urak — azaz hívei — birtokait se háborgassa senki. Inkább törődjenek a szécséoyi törökkel, mint vele, mert az únos- untig kínozza a szegény lakosságot. — Gróf Balassa Imre még annyi fáradságot sem vett magának, hogy mentegetődzék. 1664 szeptemberében azt írta róla a nádor, hogy szolgái és katonái „a szegénységet háborgatják, marhájukat hatalmasul elhajtják, házukat, ládájukat, kamrájukat feltörik, gabonájukat csépelik és e - hordják, és rettenetes csir:- talanságokat cselekszenek . azaz erőszakoskodnak a nŐK- keL A török természetesen sem mivel sem volt jobb. Gróf Forgách Antal 1665. januárjában Wesselényi nádorhoz intézett leveléből megtudjuk, hogy a török titkon meggy irtatja az asztagokat és jobbágyok fülét, orrát, levágja. Viszonzásul ígéri, hogy ő a váci, egri és hatvani török majorságokat fogja felgyújtani, és az úton-útfélen járó törökök orrát, és fülét fogja levágatni. — Érthető, hogy a megye paraszt lakossága is mindent megtett, hogy visszafizesse a töröknek a kegyetlenkedéseit és fosztogatásait. Ezért rejtegette a törököt ás a saját urait egyaránt veszélyeztető szegénylegényeket és kormányszékek min den igyekezete hiábavalónak bizonyult, hogy az ilyen háborúra ürügyül szolgáló paraszti megmozdulásokat elfojtsa. _ Így azután a török pusztításai sem szűntek meg, mert hiszen nekik meg nemcsak az egész berendezkedésük volt a rablógazdálkodásra felépítve, hanem az esetleges visszavágásokat számon tartva gyűjtötték mindig ez ürügyet, a tovább terjeszkedésre. A megyebeli nagyinak levelei tele vannak siránkozással a török pusztításaival kapcsolatban, de semmi engedékenység ha saját érdekeikről van szó. Például Drégely palánk környékét és megát a falut is szinte teljesen elpusztította a török. A lakosság kérésére a megyei tisztikar, az itt birtokos Lippay György érsekhez fordult a tized mérséklésééri. Az érsek azt válaszolta, hogy megkapta a török pusztításairól szóló levelüket és a fizetendő összeg csökkentése iránti kérésüket. Imáiba foglalja őket, dehát 6 is nagyon sok kárt szenvedett Meg akarja azonban mutatni atyai kegyességét, és ezért meghagyta tiszttartójának Ebecz- ky Mihálynak, hogy újra adja bérbe a dézsmákat a megyének, de elvárja, hogy a bérösszeget minden halogatás nélkül kifizessék. Ellenkező esetben Ebeczky vagy más nak adja bérbe a tizedeket, vagy pedig maga fogja behajtani, közvetlenül az érsekség. számára. Vegyük a sok bajhoz hozzá még azt is, hogy a sok háborúskodás a családok életét is feldúlta. 1665 januárjában már intézkedéseket is hoztak. Akkor a házassá-it ügyek teljes egészében az egyház hatáskörébe tartoztak. A nádor közölte a megyével, hogy az esztergomi érsek értesítette őt, és ez katholikus- ra és protestánsra egyaránt vonatkozik, hogy nem megengedhető, hogy azok férjei, vagy feleségei, akiket a háború idején a török és a tatár rabságba hurcolt, és mindezideig semmi biztos hanem érkezett róluk, új házasságot kössenek, mert előkerülhet még a régi házas- társ. Az ilyen és hasonló adatok tömegéből kétségtelenül kibontakozik az itt élt lakosság nehéz életkörülményeinek rajza. De az is, hogy a Cserhát rengetegjeiben és apró kis falvaiban meghúzódó kóborlók történetével többet kell foglalkoznunk, mert tevékenységük hátterében^ az otthonát védő és féltő, urait és ellenfeleit gyűlölő és pusztító parasztság szabadságvágya nyilvánul meg. Dr. Bclitzky János
