Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

1966. július 17. vaslrnap NÓGR/D 5 De — elvtársaim! ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila: Munkások c. verséből) A televíziósokat várta csü­törtökön, baglyasaljai lakásá­ban. Azért keresték Sulyok András nyugdíjast, hogy be­szélgessenek vele, a régi idők mozgalmi harcairól. Talán nem haragszanak meg érte a kollégák, hogy megelőztem őket. Sulyok András egyik ve­zető alakja volt az 1915—1929 közötti időszak nógrádi mun­kásmozgalmi tevékenységének. Ebből is kiemelkedik találko­zása Kun Bélával, Szlovákiá­ban. • Hatan vágtak neki a har­minc kilométeres útnak. A Karancson át erdőben, néhol derékig érő hóban Losoncra tartott a kis csoport. A párt utasítása úgy szólt: találkoz­niuk kell Kun Bélával, aki ak­kor a Szovjetunióban élt és a pártsejteket irányította, lelke­sítette. — Losoncon dr. Hercz Sán­dor fogorvos lakásában gyüle­keztünk. Egyenként, vagy ket­tesével mentünk a találkozóra. Nem volt feltűnő, hiszen a fogorvoshoz sokan jártak. Megjegyzem még, hogy a két­napos tanácskozás alkalmá­val Weil Jenő szállásolt el Lo­soncon. A fogorvosi rendelő a loson- ei nagytemplommal szemben működött Gótikus épület volt, lépcsőkkel, és nagy ívelt abla­kokkal, ajtókkal. Négy „őr” vigyázott a tanácskozásra. — Kun Bélának erős, tenor hangja volt és ha belemelege- d'ett, igen hangosan beszélt. Az „őrök” gyakran beszóltak, A határon át hogy „csendesebben elvtársak, kihallatszik a beszéd az ut­cára.” A kétnapos tanácskozásnak igen fontos célja volt. — Ahogy most visszaemlé­kezem Kun Béla elvtárs sza­vaira, három nagy pártsejt működött akkor: a Kun Bé­láé. aztán a Rákosi és a Landler sejt. Nem volt egység közöttük, és ez megnehezítette a mozgalom kibontakozását. Kun Béla elvtárs arra bizta­tott, hogy kapcsolódjunk be egy országos sztrájkmozgalom­ba, építsük tovább a pártot, a sejteket. Erősen elszigetelőd­tünk Nógrádban. és ez nehe­zítette a munkánkat Abban az időben Salgótar­jánban és környékén huszon­két sejt-csoport működött az üzemekben és a falvakban, de legfőképpen a bányászok között. Ezeket kellett össze­fogni, irányítani, szervezni a harcra. Sulyok András sejt­titkár volt és 1917. óta vett részt a mozgalomban. Ami­kor 1928-ban Kun Bélával tanácskozott, már a „veterá­nok” közé számított. Az illegális találkozót vagy ahogy akkor elnevezték — konferenciát — a legna­gyobb titokban tartották. Kun Béla álnéven érkezett a Szovjetunióból Losoncra. „Lovas úr”-nak szólították és így ismerték a városban. Ott volt még Révai József és Orosz Nándor is, meg a hat nógrádi kommunista. — Részletes tájékoztatást kaptunk Kun Béla elvtárstól az akkori nemzetközi hely­zetről, a kommunista világ­mozgalomról. Aztán közösen kidolgoztuk az akcióprogra­mot Ebben szerepelt a szét­zilált szakszervezetek összefo­gása, feltöltése, legális mun­katerület biztosítása a kom­munisták számára, hogy eoed- ményesen harcolhassunk Hor- thyék ellen. Ilyen legális te­rület volt a szakszervezet és az MSZMP is, amelyik 1925-ben alakult. A határozatokat az akció­programot jegyzőkönyvbe fog­lalta a kilenc kommunista. Vékony papírra gépelték és egy példányát magukkal hoz­ták Nógrádba. — Sulyok elvtárs, a maga feladata lesz a program eljut­tatása a sejt-csoportokhoz és ennek alapján szervezzék a munkát. — Nagyon vigyázok rá! — mondta Sulyok András búcsú­záskor. — Hajtsa össze gondosan, aztán szorítsa a tenyerébe. Ha elfognák a csendőrök, egy óvatlan pillanatban dobja el, vagy semmisítse meg. Az ak­cióprogram semmiképpen sem kerülhet a hatóság kezére. — Vigyáztam is rá nagyon — mondja most Sulyok And­rás. — Targos Árpáddal hoz­tuk haza a programot. Sajnos Targos később áruló lett. Visszafelé már nehezebb volt az út. Nem messze a ha­tártól elfogták Sulyok Andrást és társát. Bevitték a ragyolci csendőrségre. Kőre fektették és az ágyhoz láncolták a fog­lyokat, így tartották egy éj­szakán át. — Még ma is érzem az ak­kori megfázás nyomát. Aztán Losoncra szállították a két magyar kommunistát és hosszú kihallgatás után, 25 ko­rona lefizetése ellenében elen­gedték. Idehaza pedig meg­kezdték az 1929-es nagy tarjá- ni bányász sztrájk előkészíté­sét, szervezését, a kétnapos lo­sonci tanácskozás szellemében. * Az asztalon — mintha csak erre az alkalomra készítették volna elő — Kun Béláné nemrégiben kiadott könyve fekszik férjéről. — Kun Bélá­ról. Az első lapon szálkás be­tűkkel kedves bejegyzés: „Su­lyok András elvtársnak, jó emlékül. Kun Béláné. 1966. III. 7.” — Ezt olvasgatom most — mondja Sulyok András — és közben emlékezem az 1928-as találkozóra. Gáldonyi Béla 12 Ez volt az oka és előzmé­nye annak, hogy Laci vasár­nap déltől szerda reggelig nem is élt, csak ámolygott. Ha pedig letelt a szolgálata és kiakasztotta nyakából a kalauztáskát, hát akár az óra sétálója egyre csak járt, járt és hallgatott. Nem is csoda. Katiról ugyan megtudta, hogy özvegyi mivoltában el­érhető volna, de örömében, hogy ügye még jóra fordul­hat vele, és meg se gondalva, mit mond, úgy talált nyilat­kozni róla — és éppen az apja előtt! — ahogy vagá­nyok szoktak fogadást kötni maskuráikra rumozás köz­ben. Holott mi az igazság? Hogy utálja, gyűlöli és megveti a hencegést, a „ne­kem egyből megvolt” és a „füttyentésemre lefekszik” formájú kiszólásokat. Nem mintha álszent vagy kappan- természetű volna. Dehogy. Csak ad magára, ember igyekszik lenni. Ember, aki ha szeret, partnerét még tu­lajdon magánál is többre tartja, és örömét koncul —, hogy benyálazzák és csám­csogjanak rajta — a világ kincséért se vetné oda cim­boráinak. És akkor ő, és éppen ő — két ízben is elvetette a suly­kot! Ügy viselkedett, mintha szoknyapecérek között is fő­nök, afféle .. .koslató falu­rossza volna. S ami a legkétségbeejtőbb : még ha Katit sikerülne is mégkömyékezni valahogyan, mit hozna — mit hozhatna — a találkozásuk? Nyilván egy másik orron- kapást. Mégpedig — kommentált, szöveges orron-kapást. Hogy piszkos csibész, minek néz maga engem? Mert annyi bi­zonyos az ellenkezőjét a hü­lye se merné megkockáztat­ni: — az öreg Bársony biz­tos kipakolt otthon. lziben. S köszönetül. A... rétesért köszönetül, hogy akadt volna meg rögtön az első falat azon a kárör­vendő torkán. Így Laci, a kedve és re­ménye konyult, balszerencsé­jét átkozó Laci. Épp ezért csak bámult és az indulást is elfelejtette jelezni, midőn szerda reggel a kofa-járat lármás, lökdösődő legközepé- ből mosoly üdvözölte. Kati mosolya. Hamis, hunyor!, de alapjá­ban véve béküiékeny és biz­tató volt ez a mosoly. És tartós is. Egész a jegyváltás pillanatáig ott bújkált, ott játszadozott Kati szájasarká- ban. De Laci — ó, örökké gya­nakvó férfibölcsesség — fél­reértette ! Félre bizony. Gondolta: nem ér a nevem, ezt a trükköt már kitapasz­taltam, még egyszer nem szedsz rá, babám. Moso­lyogsz? Azzal biztatsz, hogy kvittek vagyunk, minden fe­ledve, és apád se beszélt? Hajaj! Mennék csak lépre, hinnék csak egy szikrányit is a jámborságodban, rögtön a képembe másznál. Nyilvánosan. Kofák: egy kocsirakomány piaci hangszóró asszisztenci­ája mellett! Az volna még csak a szép! A leégések leégése! Délben már minden kollégám en­gem röhögne az étteremben. — Parancsol? — kérdezte tehát zordul, faképpel és rá se tekintve Katira, amidőn jegyadás közben hozzádolgoz­ta magát. Hangjában pedig akkora pökhendiség volt, hogy Kati színt váltott: krétafehér majd kreolvörös lett, és viszonzá­sul egy finnyás, elkényezte­Az utolsó vizsgálat Egy professzor végrendelete — Fiatalt ritkán boncolnak — Mindjárt vége a klini- ko-pathologiai konferenciá­nak — ígéri a fehérköpenyes asszisztensnő. — Rögtön jön a főorvos úr. Foglaljon he­lyet addig. Dr. Korill Ferenc valóban hamar megjelenik. — Érdekes volt, mint min­den hónapban. — mondja meggyőződéssel. — Ilyenkor találkozik valamennyi salgó­tarjáni körzeti és kórházi or­vos, medikus. Megvitatjuk az összes olyan eseteket, ame­lyekben a kórboncok és a kezelő orvos nem ért mara­déktalanul egyet. Majdnem másfél évtizedes jogszabály írja elő, hogy minden kór­házban elhunyt beteget, ta­lált holttestet fel kell bon­colni. A szekció kötelező ak­kor is, ha valakinek aki a kórházon kívül bekövetkezett halálával kapcsolatban bűn- cselekmény gyanúja merül fel. A havi konferenciák cél­ja, hogy csökkenthessük az egyes betegségek felismeré­sénél előforduló tévedések esélyét, s hogy emelhessük a gyógyító és megelőző munka színvonalát. A szekció való­jában az utolsó orvosi vizs­gálat. Az élő szervezet ala­pos vizsgálata elsősorban a páciens érdeke; a szekció ta­nulságai az orvostudomány gyarapítása révén minden ember számára hasznosak, fontosak. — Ügy tapasztaltuk, sokan idegenkednek attól, hogy hoz­zátartozójuk holttestét az orvosok tanulmányozzák. — A tudományos világné­zet terjedésével mind keve­sebben! Egyre inkább ismert­té válik, hogy a szekciót a halott embert megillető tisz­telettel, kegyelettel végezzük. Nem hiszem, hogy a hivatás­beli elfogultság szólna belő­lem, ha azt mondom: az el­hunyt számára is megtisz­teltetés, hogy közvetve még hasznára lehet az élőknek. Így érezte ezt az az orvos- professzor is, aki meghagyta végrendeletében, hogy a me­dikusok okulására teteme egyes részeiből preparátumo­kat készítsenek. A szekció kötelező gyakor­lata egyre több, árnyalatnyi, de igen fontos diagnosztikai ismeretet ad az orvosoknak. Sok ember él, jó egészségben dolgozik ma is, akit a szék­iéit kis dáma gőgjével felel­te : — Returt! Tizest adott, tíz forintost. Lebbentve, két újjá közül. A jegyet is így vette át. Majd azt jelezve, hogy Lacinak még az érintésétől is undo­rodik, a visszajáró pénz alá nyitott bugyellárisát tartotta oda. És továbbra is, végig az utazás alatt gőgös, zárkózott képpel ült. Laci — mert loppal, a so­főr tükörből állandóan fi­nyelte, meg is állapította ró­la : — Konzerv. Még pedig... hárpia-konzerv. És nem győzött gratulálni magának, amiért lám: jól ítélte meg a helyzetet, ami­dőn Kati mosolyát cselfogás, provokáció gyanánt értékelte. Pedig tévedett. Fatálisán és annál inkább, mert a jeges, elutasító külső alatt sírás folytogatta Katit. Ügy vélekedett, azzal a gondolattal szállt fel az au­tóbuszra, hogy... igen, go­romba, felháborítóan gorom­ba volt Laci, és így méltán kapott egyet az orrára, de a történtekért 6, Kati is hibás. Sőt: elsősorban ő a hibás. Hiszen hogy’ festett, milyen volt Laci, amidőn előbukkant a csalitosból? Akár egy bum­fordi, iszapból kikászálódó bivalyborjú. Csak bámult, ázkódott. Ahhoz se volt mer- sze, hogy az eresz alá álljon Ö, Kati volt a rosszcsont., ö maflázta le. Ö kezdte önér­zetében megbántva szilajíta- ni. Szegény. (folytatjuk) ciók tanulságai alapján si­került a helyes kezelésben részesíteni. Orvosnak, rendőrnek, művésznek,. * Megközelítően húszezer szekciót végzett életében dr. Korill Ferenc, aki szívesen beszél arról, hogy ez a mun­ka az orvosokon kívül a ren­dőröknek — persze, az ügyé­szeknek, bíráknak is — , úgyszintén a művészeknek mennyire nélkülözhetetlen. Az orvos Andreas Vesalius- szal történelmileg egyidőben Leonardo da Vinci tanulmá­nyozta részleteiben, anató­miai pontossággal az emberi testet. Orvosegyetemmel bíró városok bonctermeiben gyak­ran megfordulnak festők és szobrászok; olyan művészek, akik számára nem közömbös, hogy figuráikat a természet realitásának figyelembe véte­lével ábrázolják. Számos bűncselekmény maradna titokban, számos szörnyű bűn megtorlatlanul, ha nem volna szekció. Nem került volna a törvény elé az a férfi sem, aki az erdő­ben találkozva megfojtotta régi haragosát. Az áldozat holttestén semmi külsérelmi nyom nem látszott. A szek­ció során vált láthatóvá, hogy gégéje megsérült, s hogy nyelvcsontjának két szarvacskája letört. Dejtár közelében gázolt el egy sofőr öreg teherautójá­val egy éjszakai járókelőt. A gépjárművezető azt állította, hogy autójának kereke az út­testen holtan heverő embe­ren gördült keresztül. A bí­rósági szekció bizonyította be, hogy a gépkocsivezető élő embert ütött eL . —A bírósági szekció sok­szor a felelősségre vont em­ber előnyére válik. — hang­súlyozta Korill dr. — Köte­lező megállapítanunk, hogy a halált okozó sérülés mennyi­re függött a sértett szerve­Az 51. Eszperantó Világ­kongresszust július 30 és augusztus 6 között Budapesten rendezik. Több mint 50 ország 600 eszperantistája 20 millió tagtársát képviseli a kongresz- szuson. A szekcióüléseken kí­vül több művészeti és kultu­rális megmozdulást is rendez­nek. Felkerestük a kongresszus megyei résztvevőjét, Magyari Józsefet, a Nógrád megyei Eszperantó Szövetség titkárát, és a helyi csoport munkájáról érdeklődtünk. Közismert, hogy az eszpe­rantó a világ legkönyebben és leggyorsabban megtanulható nyelve. Én 1959-ben kezdtem tanulni. Három hónap után külföldi partnerekkel levelez­tem. Jelenleg már 43 ország eszperantistájával — köztük japán, argentin, brazil, kínai és szovjetunióbeli tagtárssal tartóm a kapcsolatot. A megyében nincs nagy ha­gyománya a Zamenhóf len­gyel orvos által megalkotott mesterséges nyelvnek. Jelenleg hatvan tagja ván a csoport­nak, 1961-ben még alig öt-ha- tan ismerték a nyelvet. Egy év múlva tíz résztvevővel in­dúlt a rendszeres oktatás a salgótarjáni Bányász Műszaki Klubban. Majd 1964. január 1-én hivatalosan is létrehozták a megyei szekciót. Alig húszán • voltak. Azután a fiatalok ér­zetének egyéni sajátosságai­tól. Csekély erejű ökölcsapas is elegendő ahhoz, hogy ko­ponyacsont daganatot hordo­zó ember halálát idézze elő. Bizonyos, hogy ilyen, a gya­korlatban is előfordult eset­ben enyhébb a vádlott bün­tetése. Arra is volt már pél­da, hogy a vádlott támadása semmi okozati összefüggés­ben nem állt a sértett halá­lával; s így természetesen a bíróság felmentette a vádlot­tat. Ha nincs bírósági szeit- ció : egy ártatlan ember ke­rül hosszú évekre börtönbe. Számtalan üzemi balesetnél egyedül a szekció döntheti el, hogy az elhalálozott szemé! v vagy más vétkes-e a baleset bekövetkezésében. A kórház a gyógyulás háza A meghalt beteg kórtörté­nete a holttesttel együtt ke­rül a kórboncok elé. A sal­gótarjáni kórházban végigla­pozgatott, halványkék bonco­lási jegyzőkönyvek annak is sokat mondanak, aki csaK tisztelője de nem művelője a gyógyításnak. Az életkor az, amiből következtetnie lehet... 83 év, 76 év, 1 nap, 65 év, 14 nap, 79 év, 5 perc, 54 év, 45 év, 18 év, 81 év, 92 év, 69 év, 74 év, 3 nap; — tehát vagy olyan életkorú betegek elhalálozásáról van szó, akik­nek szervezete az évtizedik során már érthetően megko­pott, vagy életképtelen gyer­mekekről. E kettő közötti korosztály képviselői vagy súlyos baleset áldozatai let­tek, vagy olyan elváltozás kö­vetkezett be szervezetükben, amellyel szemben az orvostu­domány ma még tehetetlen: például szívbénulás, agyvér­zés. A kék lapok sorozata bi­zonyítja, hogy a kórházban nem eredménytelen az orvo­sok igyekezete, hogy a kór­ház elsősorban nem a baj ds szenvedés, hanem a gyógyu­lás háza. de-klődését is sikerült felkelte­ni. A Furák Teréz Leánykollé­giumban, a fiúkollégiumban és az építőiparnál 45-en tanul­tak és tanulnak ma is eszpe­rantót. Az Ifjúsági Világkongresz- szuson — melyet július 23—30 között Pécsett rendeznek — résztvesz Juhász László salgó­tarjáni gimnazista is. A hivatalos szervek támoga­tását már sikerült megnyer- niök. A megyei művelődési házban minden szerdán este nyelvtanulás és gyakorlás fo­lyik. A Megyei Idegenforgal­mi Hivatal pedig a közel­múltban „Palóc vidék, palóc nép” címmel eszperantó nyel­vű prospektust adott ki. — Nagy utat tettünk meg a folytonos közöny elleni harc­ban. Erre csak egy példát. Ma már országoshírú eszperantis- tánk is van. Kovács Géza nyu­galmazott tolmácsi technikus részt vesz az Eszperantó Mű­szaki Szótár szerkesztésében, amelyet 1967-ben Kanadában adnak majd ki. Mikor Zamenhóf a múlt szá­zad végén megjelentette nyelvkönyvét dr. Eszperantó (magyarul: reménykedő) álné­ven írta alá. Innen ered a zöld csillagos embléma is. Egyre bizonyosabb, hogy nem hiába reménykedett! B. Z. Ketten a világkongresszuson Nógrádi eszperantista is résztvesz a világszótár szerkesztésében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents