Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
3ORS július 15. péntek WÖG R A 0 2 Számok -|- mimkaverseny A KÖZELMÚLTBAN a vállalat igazgatója beszámolt a helyi pártvégrehajtó bizottságnak a munkaverseny eredményeiről. Nem árt már erre a tényre is egy kissé felügyelni: tehát nem a szak- szervezeti titkár, hanem az igazgató számolt be. S a világért se tartsák ezt naiv i muldozásnak. Hiszen, aki üzemben dolgozik, az sokszor tapasztalja napjainkban is, hogy a munka verseny szervezését szabályozó 1022 számú közös miniszter tanács- SZOT rendelet megjelenése után is sok helyütt vitatkozni kell a termelést irányító vezetőkkel: a munka verseny élesztáse, szervezése, irányítása, értékelése az ő feladatuk. és nem a szakszervezeté. (Ami nem azt jelenti, hogy a szakszervezetnek nincs saját feladata a munkások vetélkedésének istápolásában, ellenőrzésében.) De nem ez az egyetlen momentum, mely az építők idei munkaversenyének tapasztalataiból említést érdemel. A vállalat igazgatója a beszámolóban még csak az első öt hónap termelési adataira hivatkozhatott. De azóta ismertté váltak az első félesztendő eredményei is: a Nóg- rád megyei Építőipairí Vállalat. 106 százalékra teljesítette a tervét, a beépítésre szánt forintösszeget több mint ötmillióval szárnyalta túl, az előírtnál héttel több lakást adott át az elmúlt hat hónap folyamán. Nyilván ezekre a tényekre is vonatkoztatható Barta Róbert igazgató megállapítása: „Termelési eredményeinkben, az idei jobb adottságok mellett, jelentős szerepet játszott a munkaverseny.” Mi adott lendületet az idén az építők munkaverser.yének? A vállalat nagy termelési adósággal, súlyos deficittel zárta az 1966-os évet. Néhány, szinte bénult letargiában eltelt hót után, valamennyi dolgozó úgy érezte, hogy az idén bizonyítani kell: a tavalyi év kisiklás volt, az építők — vezetők és munkások — méltók és képesek nagy feladataik megoldására. Az a karóshoz, törekvéshez sikerült életre hívni az építőipar jellegének legmegfelelőbb versenyformáját is. Korábban a munkaverseny szervezéséiben lemásolták a többi iparágakat. A munkások éves tartamú versenyvállalásokat tettek, amelyekben a teljesítmény-százalékok megfelelő szintű teljesítésére tettek ígéretet. A vállalásolt zöme általában így kezdődött: „Tervünket 102 (vagy 105) százalékra teljesítjük.” S ez volt a lényeg, e körül forgott a munkaversemy. AZ IDÉN AZ ÉPÍTŐK FÉLREDOBTÁK A SÉMÁT. A vállalati vezetők, és a szak- szervezeti bizottság javaslatára a szocialista munkábri- gádok rövid lejáratú, konkrét \ altatásokat tettek, amelyek főleg gazdaságilag jól mérhető, ellenőrizhető épületek, szerkezet részek, műveletek határidőre, esetleg határidő előtti befejezésére irányultak. A vállalások zömében határozottan körülírták, hogyegy- egy brigádnak milyen konkrét tennivalói vannak. Az esztendő merev naptári osztása háttérbe szorul: kiinduló pontul az objektum építési programjában az adott műveletre szabott időegység szolgált. Az lehet egy hónap, lehet kettő, vagy másfél, esetleg tizenegy nap: mindig annyi, amennyi a konkrét építési művelet elvégzéséhez szükséges. Ennek a határidőnek a megtartására, nagyon gyakran megrövidítésére tettek és tesznek vállalást kubikosok, kőművesek, vasszere lök, ácsok, szakipari dolgozok. Nem kellet hozzá fél esztendő, hogy kitűnjenek: az új versenyforma nagyonis kedvére van a brigádoknak. Az építők négyszázöt személyes szállójának szerkezete például a tervezettnél két héttel hamarább elkészült, a balasa gyarmati lakásépítők eredeti tervükhöz képest két hónapos előnyt szereztek, a salgótarjáni Rokkant-telepen júniusban három lakóházat adtak át határidő előtt, a Pécskő utcai tizenötös jelű épület szerkezetének szerelésében egyhónapos időnyeréshez szeretnének jutni —, s ehhez jó úton haladnak — ácsok, betonvasszerelők, kőművesszerelők, betonozó kubikosok. A munkások kedvét éleszti, hogy a konkrét versenyvállalásokhoz a vállalat vezetősége szintén konkrét jutalmazási rendszert vezetett be. Azelőtt általában egész éves eredményeik alapján, jutalmazták a brigádokat. Az idén, az új munkás-premizálási rendszer lehetőségeit kihasználva, minden építésvezetőségnek havonta rendelkezésére bocsátják a béralap mintegy hót százalékát kitevő célprémiumot. Ezzel az ösz- szeggel az építésvezetőségek gazdálkodnak, saját belátásuk szerint osztják el a verseny résztvevőinek anyagi ösztönzésére. Ezenkívül a kiemelkedő brigádokat a vállalat igazgatói alapjából is jutalmazzák. A kongresszusi versenyben. legjobb eredményt elérő brigádoknak külön díjakat is kitűztek. A MUNKÁSOK VETÉLKEDÉSÉT így tartja állandó dinamikus mozgásban a jószándék, akarat: használni a vállalatnak, a népgazdaságnak. Az építők munkaversenyében tehát szerves egységgé testesül a vállalat, a népgazdaság, és a legkisebb munkás közösségek azonos erkölcsi és anyagi érdeke. AZ ÉPÍTŐK MUNKAVERSENYE persze még távol van a tökély fokától. Ha gyarapodott is résztvevőinek, a kézzelfoghatóan értékelhető végrehajtott és végrehajtás alatt álló vállalások száma, ma még jó néhány munkahely dolgozóinak a szemére vetik: érdeménél, jelentőségénél kevesebbet törődnek a kivitelezés gazdaságosságának feltételeivel. A minőségre tett vállalások: többnyire általánosságok. Holott például az átadott létesítmények építési költségeit két százaléknál nagyobb mértékben meghaladó minőségi és mennyiségi hiány csökkenteni a nyereségrészesedést. Újhelyi Imre, Telek Imre, Fekete Mátyás, és több más építésvezető mellett —. akik és munkatársaik, komolyan veszik a munkaversenyt —, jó néhány építésvezetőt, technikust, művezetőt még elég nehéz kimozdítani a munka versen nyel szemben elfoglalt passzív rezisztenciájából. Akadnak a vállalati központban- is műszaki, gazdasági vezetők, akik valamiféle arisztokratikus szkepszissel szemlélik „egyesek” mumkaversennyel kapcsolatos „nyüzsgését”. Ennek ellenére az építők munka versenye új, rokon- szenves vonásokkal gyarapodott az idén. A benne rejlő lehetőségeket a vállalat vezetői igyekeznek kiaknázni. Ezzel a szocialista munkaverseny az építőknél is számottevő termelési, gazdásági tényezővé vált. Amely van olyan fontos, mint a jó munkahelyi szervezés stb. De amely egy dologban mindenképpen felülmúlja azokat: adott esetben még kivihetetlennek tartott feladatok teljesítéséhez is erőt ad. Április végén a vállalat egyik másik gazdasági vezetője nem bízott a féléves terv teljesítésében. Kételkedett az éves terv megvalósításában. Volt köztük, aiki kihagyta a számításból a munkaversenyt, de volt, aki a hidegfejű, tárgyilagos mérlegelést követően, a számok után felírta: + munkaverseny. HA KÖVETKEZETESEK MARADNAK, nemcsak a félév, de az egész év eredményei is őket igazolják. Csizmadia Géza A tanulóifjúság szervezett nyári foglalkoztatása Nógrádban Az idény-munkacsúcsok szükségletének kielégítése, s a fiatalok munkára nevelése érdekében a Művelődésügyi Minisztérium a Munkaügyi Minisztériummal és a szaktárcákkal közösen évről évre megszervezi a nyári vakáció alatt a tanulóifjúság szervezett foglalkoztatását. Ez időszakban különösen a legnagyobb foglalkoztatást igénylő mezőgazdaság, építőipar és élelmiszer- ipar szükségletének kielégítésére törekszik. A nyári szervezett formájú foglalkoztatás kiterjed minden 12. életévét betöltött általános iskolai VII—VIII. osztályú, és a gimnáziumok I—IV. évfolyamú tanulóira, valamint a szakmai iskolák kötelező szakmai gyakorlatain résztvevő, illetve a KISZ táborozáson részt vett fiatalok csoportjaira is, akik a kötelező gyakorlat eltöltése után munkába kívánnak állni. Megyénkben az idei nyáron 2300 általános iskolai, illetve 300 gimnáziumi tanuló vesz részt szervezett szünidei foglalkoztatásban. Ezen kívül a gyárak, üzemek, kereskedelmi vállalatok szintén alkalmaznak fiatalokat egy hónapon keresztül 4—6 órás munkaidőre. A fiatalok a megye állami gazdaságaiban, mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben az eddig eltelt Időszakban gyümölcsszedést, borsó- és málnabetakarítást végeztek. Jelenleg több csoport tölti hasznos munkával a szünidőt a nóg- nádkövesdi, a magyarnándori, borsosberényl, a kisterenyel, a szlráki és a pásztói állami gazdaságokban, valamint a szé- csényl, a kisterenyei, a pásztói tsz-ekben. Salgótarjánban a Nógrád megyei Építőipari Vállalat foglalkoztat nagyobb számban fiatalokat. A diákok szünidei foglalkoztatásában új lehetőséget jelent Nógrádban a Kisterenyén megnyílt, az országos építőtáborhoz hasonló szervezésű első megyei jellegű tábor. Az első megyei ifjúsági építőtábor szervezését a megyei tanács művelődésügyi osztálya, s a KISZ megyei bizottsága végezte. Egy hónapon keresztül mintegy 100 fiatal tölti a táborban munkával a szünidőt. Komplex módon Aratás Nagyorosziban Gondok egy lánctalpas traktor kijavítása körül — Csak jól szervezett munkával biztosítható a kenyér- és takarmánygabona szem- vesztességmentes betakarítása — mondja Micsik Imre, a nagyoroszi Eigyetértés Termelőszövetkezet elnöke. Reggel öt óra van, de a nagyoroszi termelőszövetkezet elnöke, főagronómusa és gépcsoportvezetője az erő- és munkagépek, a fogatok, valamint a „gyalogerő” szétosztásával már csaknem végzett Igaz, hogy a másnapi munkákat már előre megszervezik, de a szeszélyes időjárás a tsz-vezetőktől megköveteli azt, hogy minden órában résen legyenek, mert ha az időjárás netán közbeszól, akkor nyomban új intézkedést kell hozniuk. Minden percet ki kell használni, hiszen az 1275 hold aratandó terület nagy erőfeszítést követel meg a termelőszövetkezet vezetőitől, és a tsz-tagoktól egyaránt. Jól szervezték meg az aratást. Eddig rendrevágóval levágták a 200 hold őszi árpát, és azt rendfelszedővel mind ki is csépelték. A kévekötőaratógépek megkezdték az őszi-búza aratását, amelyből 50 holdat vágtak le. A kombájnok és aratógépek munkáját megfelelő kézierővel segítik. A táblákat előkészítik, lesarkalják, hogy a gépeknek könnyebbé és gyorsabbá váljon a munkájúk. Az erősen összekuszált gabonát kézierővel aratják, s ebből eddig 22 holdon végeztek. A kombájnaratással egy időben nyomban lehúzatják a szalmát is: eddig 70 holdnyi területről távolították el a kombájnszalmát. Ezekben a napokban nem kis gondja van Tóth Mátyásnak, a gépcsoport vezetőjének, mert a nagy gazdaság erő- és munkagépeinek üzemképes állapotban tartása, és szervezett elosztása • állandó készenlétet és nagy hozzáé - tést követel. Nem beszélve az egyes alkatrészek beszerzé - ről. Mint elmondotta. még június 6-án átadták egy lánctalpas traktort javításra a Szécsényi Gépjavító Állomásnak. A napokban Nagy Sándor főagronómussal eljártak Szécsényben a DT lánctalpas traktor ügyében, amelynek a javítási határideje már régen lejárt. Ottjártukkor megállapították, hogy a lánctalpas traktor kijavításához a szükséges alkatrészek a gépállomás rendelkezésére állnak, csak csinálni kellene. Ugyancsak június 6-án, adták át javításra a másik DT lánctalpas traktort az Érsekvadkerti Gépjavító Állomásnak, s noha ezen sokkal több volt a javítani való, sőt motort is cseréltek rajta, a gépjavító állomás az erőgépet idejében kijavította, és a tsz rendelkezésére bocsátotta. A gépjavító állomások a kenyér- és takarmánygabona betakarításában nagymértékben tudják segíteni a termelőszövetkezeteket altkor, ha az erő- és munkagépeket minél rövidebb idő alatt kijavítják. Helyes lenne, ha a Szécsényi Gépjavító Állomás követné az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás példáját. E. F. Balatoni Nyári 1966 — nógrádi hépaőművéaxekkel Evek óta megrendezik Keszthelyen a Nyári Tárlatot, amelyet egyre inkább a Balatonpart egyik legrangosabb rendezvényeként tartanak számon, ^QiU'űk, (Banyák vizsgája A gépkalapácsok csattogása kihallik az útra. Reng a föld, szaporodnak a sínszegek, kötegelik őket, csomagolják. Exportra is szállítanak. A kokszkályhák ontják a meleget. A kreolbarna arcokon fényesen csillog a verejték. Kemény munka az övéké, a szegkovácsoké, Bangóké, Rácoké. Ahogy a tűz lágyítja, alakításra alkalmassá teszi a vasat, úgy alakítja, formálja itt az embereket is a nagykohó, a közösség. Régi putrik, a gödrökbe vájt munkahelyek, a bőrfúvót noszogató asszonyok, gyerekek jutnak eszembe, akije élesztgették á tüzet kint a falu szélén, A meggörnyedt' feketehajú, feketearcú emberek, akik naphosszat kalapáltak. Kellett a sínszeg a bányáknak. Olcsó sínszeg, amért hulladék vasat adtak és kevés pénzt. Annyit, ami szűkösen elég volt élelemre. Régi hagyomány Nógrádmegyerben a sínszeggyártás. Most is az a főtermék. Csak másfél évtized telt el azóta, hogy szövetkeztek a Rácok, a Bangók, összeadták a forintokat szénre, vasra. Szállították a sinszeget, de már szövetkezeti alapon. Tégláról téglára építették közösségüket. Mindig többen kapcsolódtak a munkába, azután jöttek a gépek, mindig több. A kereset is nagyobb lett. Ledőlt az első putri, hogy helyére tervrajzos ház kerüljön. Ledőlt a többi, és egész házsorok nőttek ki a domboldalon, saját erőből, némi állami hitellel. Azután a rádió is egyre több helyen szólalt meg, ma már televízió sem ritka. A tágas ablakokon a nap jobban besüt. Nagyobb lett a világosság, de elegendő-e eny- nyi? Vannak nagy családok, olyanok, ahol nyolc-kilenc gyerek is egyszerre kér kenyeret, ősszel cipőt, ruhát, de rongyos gyereket nem látni a szövetkezetieké között. Hogyisne, hiszen megszólnák érte a többiek. Az igény is nagyobb lett, és a becsület is egymás előtt, a társadalom előtt, kinek kinek a munkája szerint. Ott vannak ők a tanácsban egyenrangúan a többiekkel. Véleményük, szavuk van. A kultúrházban estéről estére összejön a tánccsoportjuk. Bejárták az országot, hírük van. Ott vannak a nézőtéren — ahogy itt mondják — „elegán- csosan”, "kiöltözve, ha műsor van. Az anyagi alapjuk biztosított, de elegendő-e ez igényeikhez? Az udvar elcsendesedett. A sok apró lábtól keményre taposott földből itt ott már napfényre nyomakodik a gyom. Az öreg épület csendes, csak az egyik tanteremből szűrődik ki a hang: — Má-tyás ki-rály meg az i-gaz-mon-dó ju-hász. Az asztalnál bizottság ül. Szenémi Gyula tanulmányi felügyelő Szécsényből, Décsi Jánosné és Ifi István helybeli pedagógusok, Klucska Lajos a szövetkezet főkönyvelője, Kolonics Marika könyvelő. Az utóbbiak arcáról leolvasható az izgalom. Vizsga van. A padokban —, amit kisebb emberkék számára szabtak — ott szorong kilenc ember. Ott azon a helyen, ahol egy hónappal ezelőtt talán éppen a fia, vagy a kislánya hallgatta a tanító szavát. — A luk-ból ki-vet-te botját a ju-hász. — Csak egy hang van most, azé, aki olvas. Az egyik abbahagyja, a másik folytatja, ahogy szólítják őket Rácz László, Rácz Péter, Rácz Vilmos Zoltán, Rácz Dezső, Rácz Andor, Rácz András, Bangó Péter, Bangó Kálmán, Berki István. Vége az olvasásnak, írás következik a táblánál. Mindenki a saját nevével kezdi, aztán a diktált szöveggel folytatja. A kréta remeg, de amikor vége és visszaülnek a padba, csillog a szemük. Hétköznap van, de nekik nagyon nagy ünnep és ennek csak jelképe a sötét ruha. Igazi izgalom az övéké, ahogy várják, mikor végez a bizottság az értékeléssel. Csendes szóval, újra és újra átélik a vizsga izgalmát, úgy, mint a gyermek, pedig sok. már az ősz hajszál a fejükön... — A vizsga mindenkinek sikerült — hirdetti ki az elnök az eredményt, azután meleg szavakkal buzdítja őket a folytatásra. Valami van a levegőben, amikor Rácz László egyszerű szavakkal az osztály köszönetét tolmácsolja, elsősorban a főkönyvelőnek, és a könyvelőnek, akik hosszú Idő óta heti három alkalommal négy-négy órákon keresztül tanították őket társadalmi munkában a betűvetésre, a betűk összeragasztására, olvasásra, számolásra. — Kérjük, segítsenek a jövőben is. A kérés egyben ünnepélyes fogadalom Is arra, hogy jövőre a harmadik osztályban folytatják. Később, a fehér asztalnál derül ki, amikor már az asz- szonyok is ott vannak, nem is volt ez olyan könnyű, de megérte, mert valami olyan nagy dolgot kaptak, amit nem lehet mérni méterrel, kilóval, de még forinttal sem. Bodó János s amely neves művészeink mind figyelemreméltóbb seregszemléje. A Balaton praktikus hasznosságából adódó alkalmon túl is igen nagy jelentősége van e tájnak művészeti életünkben. A Balaton-vidék mintha sűrítettebben, koncentráltabban fejtené ki, hogyan hat vissza a környezet magára az emberre. A pannon arányosság, a mediterrán színvilág, az ember kezemunká- jából jól látható több évezredes kulturáltság egészen sajátossá formálta, illetve formálja az idevalósiakat. S ezért Is vonzza oly ellenállhatatlanul művészeinket Az idei Balatoni Nyári Tárlat természetesen nemcsak ezt a világot fogja egybe, s nemcsak a Dunántúl alkotóinak munkáiból áll. Jelentősége országos, vagy ha hozzávesszük a hely és az időpont alkalmasságát, s a lehetőségeket látogatói szempontjából: a tárlat jelentőségében túlnő hazánk határain. A tárlaton Nógrád megye művészei is méltón képviselik e tájegység fejlődő képzőművészeti életét. Bojtor Károly: Halászok (olaj), Lóránt János: Téli Balaton (olaj), Pataki József: Csendélet (olaj), Házak (olaj), Interieur (olaj) című képeikkel szerepelnek a kiállításon. Ezen kívül Lóránt János két monotypláját (Kilátás a Balatonra, Présház) láthatja az érdeklődő a Nógrádban élő alkotók munkái közül.
