Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

2 NOORAO 1966. július 2. szombat De Gaulle elutazott Moszkvából Negyvenöt éves a Kínai Kommunista Párt A nézeteltéréseket le lehet küzdeni MOSZKVA (TASZSZ) De Gaulle tábornok pénte­ken hazautazott Franciaor­szágba. A Vnukovót repülő­tér felé vezető utcákon a moszkvaiak ezrei sorakoztak fel, hogy búcsút vegyenek a hazautazó francia köztársasá­gi elnöktől, De Gaulle tábor­noktól. A repülőtéri búcsúztatáson jelen volt Nyikolaj Podgor- nij, a Legfelső Tanács Elnök­ségének elnöke, Alekszej Ko­szigin, a minisztertanács el­nöke, több más államférfi, sok külföldi diplomata, a fő­város lakosságának képvise­lői. A búcsúztatás alkalmából Nyikolaj Podgornij és Char­les de Gaulle beszédet mon­dott. Podgornij kijelentette: elé­gedett a De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalások eredmé­nyeivel, hozzáfűzte: örülünk, hogy találkozásunk és eszme­cseréink gyümölcsöaőeknek bizonyultak, kézzelfogható eredményekkel jártak. De Gaulle elnök Válaszá­ban kijelentette: a szovjet— francia tárgyalások formájá­ra és tartalmára vonatkozóan tökéletesen egyetért Podgor- nijjal. — Nagyszerű fogadtatás után mindenekelőtt annak emlékeit visszük magunkkal, — mondotta De Gaulle —, amit hatalmas országuk rend­kívüli fejlődése és fellendülése terén láttunk. Emlékeinkbe hála is vegyül, hiszen a ha­tóságok és a lakosság a le­hető legkedvesebb fogadtatás­ban részesített bennünket. Országaink békeszerető orszá­gok, a jövőben is a békét szolgálják — mondotta De Gaulle, majd beszédét orosz nyelven Oroszország és a szov­jet nép éltetésével fejezte be. A francia elnököt és kísé­retét szállító Caravelle moszk­vai idő szerint 11.28 órakor a levegőbe emelkedett, és lökhajtásos vadászgépek kí­séretében nyugat felé vette útját. PÁRIZS (MTI) A szovjetunióbeli látogatá­sáról visszatérő De Gaulle francia elnök repülőgépe pén­teken, magyar idő szerint 13 óra 33 perckor leszállt az Orly repülőtéren. MOSZKVA (TASZSZ) Negyvenöt évvel ezelőtt ala­kult meg a Kínai Kommunista Párt. Ebből az alkalomból az SZKP Központi Bizottsága üd­vözletét küldte a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának. A Pravda pénteki számában megjelent üdvözlet méltatja a Kínai Kommunista Párt har­cát az ország nemzeti függet­lenségéért, majd a szocializ­mus építéséért. Hangsúlyozza, hogy ez a harc mindig támo­gatásra talált az SZKP és az egész szovjet nép részéről. Az üdvödet rámutat arra, hogy az imperializmus erői a világ különböző részeiben ak­tivizálódtak, gátolni próbálják a szocializmus és a kommuniz­mus építését a szocialista vi­lágrendszer országaiban, meg akarják állítani a forradalmi munkás- és a nemzeti felsza­badító mozgalom előrehaladá­sát és térhódítását. Ez a hely­zet különösen élesen veti fel minden kommunista előtt azt a feladatot, hogy erősíteni kell a szocialista közösség, a kom­munista mozgalom, az összes haladó érőíc összefogását az imperializmus elleni együttes harc érdekében. — Az SZKP XXIII. kong­resszusán ismét kijelentette, hogy őszintén barátságra tö­rekszik a Kínai Kommunista Párttal, és továbbra is a leg­nagyobb erőfeszítéseket teszi, hogy megtalálják a módoza­tokat a nézeteltéréseknek a marxizmus—leninizmus alap­ján történő rendezésre. Meg­győződésünk, hogy pártjaink, népeink végülis leküzdik az összes nehézségeket, és egy- sorban fognak menetelni a közös nagy forradalmi ügyért vívott harcban — hangsúlyoz­za az SZKP üdvödete. Az évforduló alkalmából a Pravda pénteki számában M. Leontyev és V. Sarapov cik­két közli „A kommunisták ereje a nemzetközi összefogás­ban rejlik'’ cíihmel. A cikk megállapítja, hogy a kínai kommunisták többször is elis­merték, hogy az októberi for­radalom, a Komintern és Le­nin tevékenysége milyen nagy hatást gyakorolt az ázsiai nemzeti felszabadító mozga­lom, a kínai forradalom és a kínai kommunisták sikerére. — A kínai forradalom vég­leges győzelme szempontjából — folytatják a cikkírók — kedvező feltételek megterem­tésében óriási jelentőségű volt a fasiszta Németország fölött aratott győzelem, amelyben a Szovjetuniónak döntő szerepe «olt. — Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke a Japán szétzúzása nyomán akkoriban a Távol-Keleten végbement óriási változásokról szólva ki­jelentette: „Itt döntő tényező volt a Szovjetunió hadbalépé- se ... A Vörös Hadsereg a kí­nai nép segítségére sietett az agresszor kiűzésében. Ez Kína történelmében példátlan ese­mény, amelynek hatását nehéz felbecsülni” /.. A Szovjetunió harcával megakadályozta az amerikai intervenciót Kína északkeleti részében — hang­súlyozzák a cikkírók. — A békés munka éveiben, a harc időszakához hasonlóan a szovjet dolgozók, a szovjet kommunisták testvéri segítsé­get nyújtottak kínai barátaik­nak — hangsúlyozta a cikk. A Kínai Népköztársaság vezetői a múltban sokszor hangsúlyoz­ták, hogy „a kínai nép soha­sem felejti el a Szovjetunió segítségétV. — A szovjet—kínai barátság fejlődése és erősödése, az SZKP és a Kínai Kommunis­ta Párt együttműködése az egész szocialista közösség és a kommunista világmozgalom egységének és összefogásának ügyét szolgálta — állapítja meg a cikk, majd így folytat­ja: — Az 1957. és 1960. évi ta­nácskozáson a nemzetközi kommunista mozgalom által kollektive kidolgozott irányvo­nal megszegésével o Kínai Kommunista Párt vezetősége néhány évvel ezelőtt külön platformot és politikai vonalat kezdett követni a nemzetközi kommunista mozgalomban. Ez megindította a szocialista kö­zösség egységének, a kommu­nista sorok összefogásának alá- ásását. A Kínai Kommunista Párt, s a Kínai Népköztársa­ság vezetői a Szovjetunióval, és a többi szocialista ország­gal való barátság korábbi irányvonalának felülvizsgálata útjára léptek. A cikk rámutat arra, hogy az imperialista reakció a nem­zetközi kommunista mozga­lomban támadt nézeteltérése­ket a maga javára próbálja kihasználni. —A szocialista országók és az összes forradalmi erők egy­sége és együttes akciói külö­nösen sürgetővé válnak amiatt, hogy az amerikai im­perializmus a közvetlen ka­tonai kalandok útjára lépett, bűnös háborút robbantott ki Vietnamban. Az egység és a közös akciók minden szocia­lista ország, és az egész szo­cialista közösség népeinek alapvető érdekeit, az imperia­lizmus megfékezését szolgálják — hangsúlyozza a cikk, majd befejezésül leszögezi: — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja változatlanul úgy vélekedik, hogy a Kínai Kom­munista Párt vezetősége és a többi kommunista párt között keletkezett nézeteltéréseket a marxizmus—leninizmus alap­ján le lehet küzdeni. A hercegnő kesztyűt dob a háborúnak Utóhangok a Béke-világtanács munkájához Medina Sidonia spanyol hercegnő egyik őse az angol flotta ellen harcoló Nagy Ar­mada fővezére Volt. Hogyan kell harcolni, ahhoz kitűnően értettek a spanyol nemesség képviselői. Hogyan' kell har­colni a békéért — erről ma saját tapasztalata alapján a hercegnő beszélt a Béke-világ- tanács genfi szószékéről. Az első, ami eszünkbe jutott, ami­kor megismerkedtünk Medina Sidoniával, a rendkívül kife­jező, okos tekintetű asszony­nyal, — hogyan tudta ez a ki­csiny, külsőleg teljesen egy­szerű asszony fellármázni az egész országot? A hercegnő nem tehetett mást. 1966 janu­árjában spanyol földön, Palo- mares térségében, lezuhant egy atombombát szállító amerikai bombázó, amely őrjáraton volt. Nem ez volt az első halálpat- rul Spanyolország felett. De most a küszöbig jött. Az eset viszonylag közel történt, ahol a hercegnő családi birtokai vannak. És Medina Sidonia, Spanyol- ország második legelőkelőbb családjának sarja, három gyer­mek anyja, nem ijedt meg at­tól, hogy elsőnek emelje fel szavát e háborús bűntény el­len. A hivatalos hatóságok persze azt állították, hogy a lakosságot semmiféle veszede­lem nem fenyegeti. A bátor asszony azonban orvosokat szervezett be, és megállapítot­ta, hogy Palomares lakosságá­nak legalább 80 százalékát bi­zonyos mértékig rádióaktív fertőzés érte az atombomba lehullása következtében. Medina Sidonia nem ismert nyugalmat. Levelet írt az Egyesült Nemzetek Szervezeté­hez. Ott volt az ötezer spa­nyol értelmiségi között, akik­nek tiltakozását a sajtó leközöl­te. Spanyolország közvélemé­nyét felzaklatta az atombomba lehullása. A spanyol hercegnő tette és a békeharc két olyan dolog, ami napjainkban töké­letesen összeegyeztethető. Ha- son’óan közel került egymás­hoz a föld két ellentétes pont­ja: Spanyolország és Ausztrá­lia. A Béke-világtanács leg­utóbbi ülésszaka hozta őket össze. A bombák Palomares- ben felzaklatták Spanyolorszá­got, a „szennyes háború” Viet­namban felzaklatta Ausztrá­liát. Kormánya nem átallott sen úr — a regionális bizott­ságok titkárai. A Béke-világ­tanács genfi ülésszaka ausztrál részvevőinek volt miről be­szélniük. — Vietnam a háború előretolt vonalába sodorta őket. Az ausztrál zsoldosok első osztagai indulnak Viet­namba. A nagyvárosok utcáin megjelennek a tüntetők. Tűn­tetnek az ellen, hogy Ausztrá­lia részt vesz a szennyes há­borúban. Ülősztrájkok. Tilta­kozások a lapokban. Fiatalok elégetik a behívókat. Sidney kikötőmunkásai egy hétig sza­botálják a Vietnamba hadianya­got szállító hajó elindítását. Az ellenzéki munkáspárt ezzel a jelszóval indul a választá­sokon: „El a kezekkel Viet­namtól”. És mind ebben nagy érdeme van az ausztráliai bé­kemozgalomnak, amely a kü­lönböző szervezetek és társa­dalmi rétegek képviselőit egyesíti. Az egységben és a konkrét akcióban rejlik az ausztráliai mozgalom ereje. Bennük visszatükröződik az egész nemzetközi békemozga­lom állandóan növekvő ereje. Spanyolország és Ausztrália a föld két különböző végében van. A háború ellenzőinek tet­teiben azonban a modem bé­kemozgalom jellemvonásai tes­tesülnek meg. A Béke-világ­tanács genfi ülésszaka kitűnt azzal, hogy hatékonyan, konk­rétan közelítette meg a béke­harc feladatait. Helsinkiben összegeztek bizonyos eredmé­nyeket, és kidolgozták a főbb irányzatokat a jövőre nézve. Genfben arról volt szó, hogyan lehetne gyakorlatilag minél jobban megvalósítani a hatá­rozatokat, a békeharc mely formáit tartsák a leghatéko­nyabbnak, hogyan lehetne a formákat minél jobban össze­hangolni? Vietnam ezeknek az erőfe­szítéseknek a fókusza. Határo­zat és nyilatkozat született már elég. „Még összeforrot- tabban, még határozottabban kell cselekedni. Gondolkodni kell akcióink összehangolásá­nak formáiról”. — Tapssal fo­gadták Alekszandr Komyej- csuknak, a szovjet küldöttség vezetőjének e szavait. A konkrét tettekre szólítás Goldberg képmutató kijelentései Mérhetetlen csapás az amerikai egységekre HANOI (MTI) A VNA jelenti: a dél-viet­nami felszabadító erők Thu Dau Mot tartományban a 13-as számú főútvonal mentén támadást intéz­tek egy amerikai tankosz­lop ellen, s azt — szám szerint 40 tankot és 113 páncélautót — teljesen megsemmisítették. A tankok és páncélautók le­génysége elesett. A jelentés megjegyzi, hogy ugyanezen a szakaszon a június 17-vel véget ért két hét alatt, a sza­badságharcosok 1715 ellensé­ges katonát semmisítettek meg, köztük nyolcszáz ameri­kait, elpusztítottak 59 katonai járművet és lelőttek, illetve megrongáltak 35 repülőgépet. A VNA jelentette, hogy az amerikai légierők a csütörtöki bombázás al­kalmával két gépet vesz­tettek. Amerikai katonai közlés ezt a tényt tagadta. Saigonban, Tri Quang a ra­dikális buddhisták vezetője már 24 napja folytatja éhség- sztrájkját, amellyel a saigoni rezsim elleni tiltakozását fe­jezi ki. A buddhista vezető eddig semmiféle közbelépésre sem volt hajlandó böjtjét be­fejezni. NEW YORK Arthur Goldberg az Egye­sült Államok állandó ENSZ képviselője levelet intézett Comer új-zélandi küldötthöz, a Biztonsági Tanács június havi elnökéhez. A levélben — amelyet az amerikai küldött­ség a Biztonsági Tanács tá­jékoztatását szolgáló szoká­sos időszaki beszámolónak nevezett — igazolni igyekszik az amerikai bombatámadások kiterjesztését. Ugyanúgy, mint Johnson tette csütörtök esti Neb­raska állambeli beszédé­ben, ő is azt állította, hogy „az észak-vietnami beszi­várgás” miatt volt szük­ség a támadások fokozá­sára. Kijelentette, nemcsak a bom­bázásoknak kell véget émiök, hanem a háborúnak is. Han­goztatva, hogy az Egyesült Államok békére törekszik Vi­etnamban, azt javasolta, hogy ismét üljön össze a Genfi ér­tekezlet Délkelet-Ázsiára vo­natkozó korábbi megállapo­dások érvényesítésére. Függetlenségi évforduló Kongóban KINSHASA, (MTI) Kinshasában (a korábbi Leopoldville-ben) tömegfel­vonulással és katonai dísz­szemlével ünnepelték Kongó függetlenné nyilvánításának hatodik évfordulóját. A dísz­szemlét megelőző ünnepségen Mobutu elnök Leopárd-ren­det, egy újonnan alapított kongói kitüntetést tűzött Nyerere tanzániai és Kaunda zambiai elnökök mellére, akik a függetlenségi ünnepségek­re érkeztek Kongó fővárósá- ban. Az ötórás felvonulás. és katonai parádé után Mobutu tábornok felavatta a „Füg­getlenség terét”. Beszédében élesen támadott egyes kon­gói politikusokat, akik „kül­földi pénzügyi csoportok ér­dekében lábbal tiporták Kon­gó törvényes jogait”. Ezután ígéretet tett, hogy 1970-ben az általános választójog alap­ján parlamenti és elnökvá­lasztásokat tartanak. Beszéde végén Mobutu ki­tért a Belgiummal fennálló vitás pénzügyi kérdésekre. A múlt év márciusában Csőm­be által a Spaak akkori bel­ga külügyminiszterrel kötött megállapodást hazaárulásnak minősítette. Kínaiak üldözést Indonéziában PEKING, (Üj Kína) A djakartai kínai nagykö­vetség tiltakozott amiatt, hogy folytatódik, sőt fokozódik az Indonéziában élő kínaiak ül­dözése. A legújabb incidensek Észak-Szumatrán, Atjeh tér­ségében történtek. olyan döntést hozni, hogy csa­patokat küld az amerikai im­perialisták agressziójának tá­mogatására. Mit gondol erről vajon a becsületes ember Ausztráliában? ausztráliai békemozgalomban, Hotchinson asszony és Ander­mint a stafétabot, kézről-kézre ment Erről szól a nyugatné­met Kloppenburg lelkipásztor. Szőne japán szakszervezeti személyiség, Gonzales mexicói küldött. békeharcosok különböző oszta­gainak. B. L. Fizet az elnök A napokban Wa­shington újabb gá­lád tervéről hull le a lepel; a terv ez alkalommal a sokat szenvedett do­minikai nép szu- verénítása és sza­badsága ellen irá­nyult. A latin-ame­rikai sajtó hírei sze­rint Balaguer, a Do­minikai Köztársaság frissen megválasz­tott elnöke domini­kai területet bocsát a Pentagon rendel­kezésére, hogy ott — a kubai gv"nta- namóihoz hasonló — haditámaszpontot építsen rajta. A haditámaszpont építésében - akkor állapodtak meg, ami­kor Balaguer tárgya­lásokat folytatott Washingtonban, ahol a megszálló ameri­kai csapatok kivo­násáért cserébe te­rületet kértek ennek a támaszpontnak a felépítéséhez. Feltételezhető, hogy Balaguer már az elnökválasztások előtt lepaktált Wa­shingtonnal az új pentagoni haditá­maszpont építésében. Nem véletlen, hogy az Egyesült Álla­mok minden eszközt felhasznált annak érdekében, hogy „saját emberét” ül­tesse az elnöki szék­be. Balaguer tehát a dominikai nép ér­dekeinek elárulása árán lett az ország elnöke. Balaguer és a Pen­tagon nemzetellenes összeesküvése rend­kívül nagy veszély a dominikai népre. Haditámaszpont lé­tesítésével domini­kai területen az Egyesült Államok „jogot szerez” arra, hogy megszálló csa­patait ebben az or­szágban állomásoz- tassa. Az Egyesült Államok erről a ha­ditámaszpontról bármikor fegyvere­sen beavatkozhat mind a Dominikai Köztársaság, mind pedig a karibi or­szágok belügyeibe- A dominikai terü­leten létesítendő amerikai haditá­maszpont komolyan veszélyezteti majd a Karib-tenger me­dencéje népeinek szuverénitását és szabadságát, kiélezi a helyzetet ebben a térségben, és az Egyesült Államok imperialista politi­kája elleni népi harc újabb hullá­mát váltja ki. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ennek az összeesküvésnek a híre óriási aggodal­mat és nyugtalansá­got keltett egész La­tira Amerikában. (Sz. PJ A BVT genfi napjaiban há- Helsinkitől Géniig egy esz- rom őszhajú ember ült egy- tendő telt el. A mozgalom más mellett: a tiszteletreméltó újabb tapasztalattal gazdago- Dicky úr, a lelkész, aki már dott, amelyet Genf átadott a 17 éve aktívan vesz részt az

Next

/
Thumbnails
Contents