Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
Világ proletárja!, egyesüljetek! NÓGRÁD A£J^£M^_NÓGR Á D MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A . /Heqflipziiret JtLa (j ij a trn á ti dú t'ha n XXII. ÉVF. 163. SZÁM ARA: 50 FILLÉR ÉRDEK ÉS GONDOLKODÁS Minden vezető elvileg jól tudja a szocialista vállalatok alapvető feladatát, hogy tartalékaikat maximálisan mozgósítsák és hasznosítsák a társadalom fizetőképes szükségleteinek kielégítésére. Csakhogy a bázis szemléleten alapuló éves tervezési rendszer sokszor az ellenkező irányba ösztönöz — a tartalékok elrejtésére, a „visszatartásra”, a tervalkura stb. Az eszmeiség, a szocialista tudat és a gazdasági viszonyok kölcsönös kapcsolatáról van tehát szó; arról a bonyolult összefüggésről, amelynek végső eredménye maga a gazdasági cselekvés. Még a népgazdaság helyreállítását követően az 1950- es évek elején is gazdasági feladataink végrehajtásában szinte kizárólag a tudati, gondolkodásbeli tények fontosságát hangsúlyoztuk. S ekkoriban alakult ki az az álláspont, amely az emberek anyagi érdekeltségére való erőteljesebb támaszkodást az anyagiassággal azonosította, s ezért el is utasította. E vélemény több tekintetben is hibás: Először azért, mert nem számolt azzal az objektív ténnyel, hogy a tudat alakulása nem követi mechanikusan a lét, a társadalmi környzet változását; előbbi: t. i. a tudati elemek általában csak később reagálnak az anyagi-tarsa- dalmi viszonyok változására. Másodszor azért, mert tévhit azt gondolni; az objektíve létező érdekek „kikap- csolhatók” — nem létezővé tehetők — azáltal, hogy szerepüket korlátozni igyekeznek. Az érdek objektíve létező kategória. Az emberek cselekvését a rendkívüli helyzetektől eltekintve ma még döntően érdekeik motiválják, szabályozzák. Mi hát a megoldás? Talán az egyének és a kollektívák (vállalatok) érdekének teljes alárendelése a társadalom érdekének? Ez ma még általánosan és tartósan aligha lehetséges. Ilyenre csak rendkívüli esetekben (elemi csapás, stb.) kerülhet sor. És ebből a szempontból helyes, ha utalunk az 1956. évi nagy árvízre, amikor tíz- és százezrek tettek tanúságot áldozatkészségükről, az öntudat igen magas fokáról. A társadalmi összefogás ereje is tanúsította: népünk kész áldozatot hozni, kész a rendkívüli erőfeszítésekre, ha embertársainak élete, a társadalom anyagi értékeinek biztonsága forog kockán. A gazdasági élet hétköznapi körülményei között is szép számmal vannak olyanok, akik öntudata nagyobb az átlagosnál, és ezért képesek a társadalmi érdek képviseletére, mégha egyéni érdekeik ezzel nincsenek is mindig összhangban. A gazdasági életben azonban a tipikushoz, az átlagoshoz kell igazodni. Ezért az érdekeltségi formákat és módszereket a tömegek cselekvésének célszerű befolyása alapján kell meghatároznunk. A megoldás tehát az egyéni és a vállalati érdekek összehangolása úgy, hogy ez az összhang végső soron a népgazdaság érdekeinek — céljainak — megvalósulását szolgálja. A gazdasági mechanizmus reformjának lényeges vonása éppen az érdekek összehangolása. Olyan gazdasági viszonyok kialakítását tevezzük, melyben a vállalatnak az a jó, ami a népgazdaságnak is hasznára válik. Az új mechanizmusban a vállalat közvetlen célja nyereségének növelése lesz. Ám a központi irányítás által kialakított „játékszabályok” közgazda- sági eszközök — jövedelemszabályozás, kamatpolitika, stb. — lehetővé teszik, sőt biztosítják, hogy a vállalati cél: a nyereség növelése főként és mindenekelőtt csak a társadalmi cél: a szükségletek kielégítése révén valósuljon meg. Gyakorlatilag szinte kizárttá válik annak lehetősége — ami ma még nem ritkaság —, hogy bármely vállalat rendszeresen termékeinek minőség rontásával anyag és technológiai „spórolással” csökkentse termelési költségeit, növelje nyereségét. A felhasználó, a fogyasztó bizalmának eljátszása könyörtelenül maga után vonja azt, hogy az adott gyár termékei raktáron maradnak és ennek következtében súlyos gazdálkodási nehézségei lesznek. A vállalatok mai és holnapi érdekei is majd azt kívánják, hogy áruik minél kevesebb kárt, bosz- szúságot okozzanak vásárlóinak, mert csak a vevők bizalma, a gyár jó hírneve lehet az alapja a piacon való helytállásnak, a legyártott termékek nyereséges értékesítésének. Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy itt nem lehet szó nélkül a különböző érdekek egybeeséséről abszolút összhangjáról. Csak arról lehet szó, hogy dinamikus összhang teremtődjék, amely tendenciájában a népgazdasági érdeket megtestesítő terv megvalósítása irányában hat. Az érdekek összhangja nem egyszer, s mindenkorra adott. A lehetőségek és az igények módosulásával maga a társadalmi érdek is változik. Az 1950-es években elsősorban a termelés mennyiségi növelése, napjainkban mindenekelőtt a hatékonyság növeléséhez fűződik a társadalmi érdek. A társadalmi, a vállalati és az egyéni érdek összhangja kedvezően hat az alkotó munka kibontakozására, a kezdeményező készségére. Elhárítja az útból az eszmei érdekeltség fejlődésének materiális akadályait, és „zöld utat” biztosít az öntudatból fakadó cselekvésnek is. (Gondoljunk például az újító mozgalomra.) Természetesen a mechanizmus reformja megköveteli a gondolkodásmód reformját is. Az eddigi gazdasági viszonyok ugyanis a „maguk képére” formálták az emberek szemléletét: gondolkodásmódját. Tény, hogy az új gazdasági viszonyok is elóbb-utóbb ezt teszik majd. De azt akarjuk, hogy a reform minél előbb kedvezően éreztesse hatását, s azt, hogy az új mechanizmus minél kisebb zökkenővel lépjen működésbe, akkor a tudatformáló munkát már most fokozni kell. A reform révén — éppen az érdekek jobb összhangja következtében — az egyén számára áttekinthetőbbek, világosabbak lesznek a termelési viszonyok. Így az egyén jobban mégérti — és érzékeli — helyét, szerepét a társadalmi munkamegosztás bonyolult rendszerében. Mindez növeli a személyiség rangját, s az egyéniség szerepét a társadalomban. Az út. amelyre most lépünk, társadalmunk. erkölcsi, politikai ’ínvonalának emelkedésé* 's a szocialista eszmeit^i "-•ilődését is nagymérték ■»n elősegíti. Dr. Varga György 1966. JÜLIUS 12. KEDD Szügyi kombájnos az élen Kongresszusi versenyben az állami gazdaságok kombájnosai Eleven az élet ezekben a napokban az állami gazdaságok gabonaföldjein is. Az őszi árpát, a búzát aratják a kombájnok és az aratógépek. Jó hatással van a munkára, hogy a kombáj- nosok jelentős része benevezett a kongresszusi munkaversenybe. A • MEDOSZ megyei bizottsága rendszeresen értékeli a kombájno- sok, aratógép-kezelők teljesítményét. A verseny nyilvánosságáról is gondoskodnak. Az eredményeket hetente egyszer eljuttatják valamennyi állami gazdaságba. A napkban már értékelték a kombájnosok versenyét. Ezek szerint a szügyi és a borsosiberényi kombájnosok „jól aratnak”. Az\ első helyen ifjú Gyimes: | János, a Szügyi Tangazda-I ság kombájnosa áll, Többi mint 80 holdról, 1825 mázsa gabonát takarított bej A verseny második helye-) zettje a Bonsosberúnyi Ál-J lami Gazdaság kombájnosa: Molnár Gyula. A hét végéig mintegy 1500 mázsa gabona betakarításával végzett Molnár Gyulát Barta Károly, borsosberényi kom bájnos követi. Az értékelésig 80 holdról 1381 mázsa gabonát takarított be. Idős Petrovecz István a negyedik, Pintér Miklós az ötödik a kombájnosok vetélkedőjében. Petrovecz István a szügyi, Pintér Miklós pedig a borsosberényi gazdaság földjein dolgozik. Teljesítményük csaknem azonos, 1345, illetve 1301 mázsa gabonát takarítottak be. Az Állami Gazdaságok Pest—Nógrád megyei Igazgatósága. valamint a MEDOSZ Nógrád megyei Bizottsága augusztus másoA Magyarnándori Állami Gazdaságban befejeződött a ewcszijyeszüret. A terveknek megfelelően 500 mázsa gyümölcsöt értékesítettek. A bevételi tervet azonban — 320 ezer forintot — mintegy 60 ezer forinttal túlteljesítették. Ezekben a napokban a megy- gyet szüretelik a gazdaságban. A termés jó, ebből is meglesz a tervezett 680 mázsa. A gyümölcs egy részét exportra szállítják, a másik részét pedig Budapestre viszi az Édesipari Vállalat. Tavaly is a magyarnándori gyümölcsből készítették a forgalomba került rumosmeggy jelentős részét. (Koppány György felvétele) Elhárítottak minden akadályt Bárom nap alatt került helyére a tiribesi aknatorony dik felében értékeli véglegesen a kombájnosok versenyét. A legjobbakat pénzjutalom oan részesítik. Az első 1500, a második 1200, a harmadik helyezett pedig 1000 forintos jutalmat kap. Korábban hírt adtunk, arról, hogy június elsején két hónapra leállt Tiribes bánya. Dolgozóit a szomszédos aK- nákhoz telepítették. A rekonstrukció az utolsó szakaszához érkezett. Teijesen átépítik az aknát, nagyobb teljesítményre alkalmas új tornyot szereinek fel. Pontos ütemtervet készítettek. Már előre összehangolták a különböző építő- és szerelő vállalatok munkáját, de amikor hozzáfogtak, kiderült: az akTanulnak megyénk KISZ fiataljai Több, mint tizennégyezren vettek részt politikai oktatásban Az ifjúság eszmei, politikai nevelése egyik legfontosabb feladata a KISZ-szervezetöknek. Az elmúlt oktatási évben összesen csaknem négyszáz különböző oktatási körben több, mint tizennégyezer KlsZ-es fiatal gyarapította politikai tudását a KISZ és a pártszervezetek rendezésében megtartott oktatási formákon. Legtöbben, több mint négy- ezerhétszázan Salgótarjánban. 126 oktatási körön tanultak a város fiataljai. Az elmúlt oktatási év számos megszívlelendő tapasztalattal is szolgált. Elsősorban azzal, hogy jóval az oktatás megkezdése előtt el kell végezni a szervező munkát. Időben biztosítani kell a tankönyveket, s nagy körültekintéssel kell elvégezni a propagandisták kiválasztását. A megyei KISZ-bizottság éppen ezeknek a figyelembevételével készítetté el az 1966/67-es oktatási év intézkedési tervét Elhatározták. hogy megyei szinten száz propagandistát központi tanfolyamon készítenek fel az új oktatási évre. Az alapszervezetek segítségével elérik, hogy ebben az évben már mintegy tizenhétezer fiatal vegyen részt a párt és a KISZ-szervezet politikai ok. tatásban. Az előkészítő munkát az alapszervezetek már megkezdték. S hogy az oktatás színvonalát is növeljék, meghirdetik a Kiváló oktatási kör mozgalmat naméiyítőknek a tervezettnél több munkát kell elvégezniük. Kétségessé vált, végeznek-e az akna vezérlécezésével. Pitlik János üzemvezető, Szetei Tivadar főmérnök és Szigeti Károly gépészeti vezető átszervezték a munkát, és igyekeztek elhárítani minden akadályt. Laczkó Imre főaknász vezetésével, Kormos Lajos, Verebélyi Pál és Zagyi József aknamélyítő brigádja egymást váltva hétköznap, vasárnap dolgoztak. Nekik köszönhető, hogy július 14-e helyett már 7-én, iehát egy héttel hamarabb végeztek a vezérlécezéssel. Időközben más akadály is felmerült. Az aknatorony beemelésére az ÉM Épület Gépesítő Vállalattal kötöttek szerződést. A darus kocsi azonban csaknem egyhetes késéssel érkezett meg Dunaújvárosból. Újra kétségessé ■óált, hogy augusztus 1-én megkezdhetik-e a termelést. Megint az összefogás segített. Átszervezték a munkát. A tröszt gépkocsi daruját is bevetették. Ponyi Gyula azzal készítette elő az alkatrészeket a hatalmas, 36 méteres gémmel felszerelt daru számára. Így lehetővé vált, hogy átállás nélkül egy helyből rakják helyére az előre elkészített toronyelemeket. Zegecsány Imre a darusok művezetője és Szuhánszky Ferenc, Voit Mihály és Tóth Imre, a gép személyzete vállalták, hogy nyújtott műszakban dolgoznak, és a tervezett kilenc helyett három nap alatt végeznek a toror.yele- mek beemelésével. Csatlakoztak a darusokhoz az Országos Bányagépgyártó Vállalat szerelői is, Sebestyén Lajos brigádja. Az ígéretet ők is teljesítették. Egyetlen gond, hogy a Villamos-állomás Szerelő Vállalat hiányosan küldte a szerelők számára a szükséges villamosszerelésí anyagokat Ígérték, hogy ennek ellenére időben, végeznek, és ha szükséges, nyújtott műszakban is dolgoznak. Simon Gyula létesítményi főmérnök véleménye szerint már 20-án, tehát tíz nappal az átadási határidő előtt megkezdhetik a próbaüzemet, és így lesz idő arra is, hogy elvégezzék az utolsó simításokat. Augusztus 1-én pedig visszatérhetnek a tiribesi bányászok, és fokozatosan fejleszthetik az akna termelését
