Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-09 / 161. szám
1966. július 9. szombat NÖGRÄD rí Bizonyítani kell Van már két oklevelünk, zászlónk, tavaly meg több év után nem kaptuk meg a szocialista brigád címet — újságolta Benkő Ferenc a délelőttös brigádvezető. — Miért? — Egyszer anyagunk nem volt, máskor meg rendelés nem jött. Hát ezért... A brigádot más munkára osztották. Az a negyedév hiányzott azután az értékelésnél. Mintha arany csillogna. A beszökő napsugár elcsúszik a rézzel bevont acélon. A húzógépek morajába dal vegyül. Egy asszony énekel. Szemét egy pillanatra sem veszi le a masináról. Keze gépiesen szedi, rakja a kész sezlonrugókat. Belefeledkezett a munkába, amihez a nóta csak kísérő. Az arcokon derültség. Ketten kötegelik a kész árut. Mozdulataikat szemmel is alig lehet követni. Száll a dal, de a munkának is ritmusa, zenéje van itt. — Az idén nem panaszkodhatunk, van anyag is, megrendelés is. Naponta 11 —12 tonna készül a négy gépen. — Mennyi sezlon lesz abból? — Elég vagy ezerhez. Kei! belőle itthon is, de főleg Jugoszláviába szállítunk, úgy látszik fellendült a bútorgyártás — magyarázza Benkő Ferenc. Daruval emelik az acélkarikákat, és még egyszer megfürdetik a rezes oldatban, majd vízben öblítik. Az állványra új nyersanyag kerül. A négy gép diktálja az ütemet, az emberek, viszont a gép normáját, ők szabták meg. Az egyik helyen cserélnek. Aki kötözött eddig, az a gép mellé áll, akit felváltott az viszont a kötözéshez fog. — Mindenki ért itt mindenhez. így azután nem unalmas a munka. Ha valakinek rossz kedve lenne, azt Huszár Jánosné nótával felvidítja. Targoncára rakják a készárut, helyet biztosítanak az újnak. A falon, a zászlók alatt a fényképek egy-egy közös kirándulásra, szalonnasütésre emlékeztetnek. Szocialista brigád? Vagy mégsem? Hivatalosan egy évnek kell eltelni, hogy ismét visz- szaszerezzék a címet, de addig ... Nyoma sincs a sértődöttségnek, inkább azt tapasztalni, hogy bizonyítani akarnak. — Az egyik legjobb brigád az övéké az acélárugyá- rl huzalműben. Langár Géza a vezetőjük, ök keresik a munkát. Előfordult, hogy nem kaptunk vagont, annyi volt a készrugó, alig lehetett mozogni: leállították a gépeket, és valamennyien tolták, rakták a vagonokat. Nem nézték, kinek a feladata, csak a közös érdekeket. Ilyenek ők— ezt viszont Vágvölgyi Tivadar, a huzalmű vezetője mondta el a brigádról, s még a következőket fűzte hozzá: — A második félévben kétszer annyi lesz a tervünk, bútorrugóból mint ameny- nyi az elsőben volt. Ismerem a brigádot, miattuk nem fáj a fejem. Meglesz az a terv. Azt, hogyan lesz meg, már a brigádnál hallottam. — Az első féléves exporttervet már május végére teljesítettük. Az éves tervünkben 20 napos előnyt szereztünk. Akkor ígértük: 150 tonna bútorrugót gyártunk a féléves terven felül. Kétszáz tonna lett. Három műszakra tértünk át, és ehhez csak három emberrel kell több. A többit szervezéssel oldjuk meg. A gépeket igy jobban ki tudjuk használni. A termelékenységet növeljük és ebben van a fantázia — magyarázza Benkő Ferenc. — Kell a rugó, gyártjuk. Jó exportcikk. Jól jön a népgazdaságnak az új rendelés, de a gyárnak is, és nekünk Nem mondta ki a csoport- vezető, de érezni lehetett: a tavalyi kisiklásra gondolt, ami nem is rajtuk múlott. Az idén azt akarják bébi* zonyítani, hogy nem mindig a számok a mérvadók. A brigád becsülete nem engedi, hogy belenyugodjanak a kudarcba. Az idén már. csak azért is megmutatják, mire képesek. Bodó János Legelőés rétgazdálkodás Nyilatkozat az európai béke és biztonság megszilárdításáról Baskay Tóth Bertalan neve nem ismeretlen a Nóg- rád megyei szakemberek előtt. Tudományos kutatásokat végzett a megyében is. Könyve, a „Bét- és legelő- gazdálkodás” címmel, még 1962-ben jelent meg első alkalommal. Azóta persze jelentős változások mentek végbe a legelő- és rétgazdálkodásban. Több ezer hold legelőt, rétet öntöznek. Az ország egész területén nagyüzemi legelőket létesítettek, megvalósították a szakaszos legeltetést. Az országban és a megyében is, egyre több gazdaság és termelőszövetkezet rendelkezik szellőzteté- ses szénaszárítóval. A korszerű és modern gazdálkodás természetesen megfelelő szaktudást kíván. Baskay Tóth Bertalan könyve megtanítja a szakembereket az agráregyetem és főiskolák hallgatóit a rét- és legelőgazdálkodás minden fogására. Az elméleti ismereteket a saját, valamint a kísérleti gazdaságok sok évi tapasztalataival, eredményeivel egészíti ki. A könyvből az olvasók megismerik a rét- és legelőterület hasznos növényeit, és megtanulják a káros gyomnövények nevelt is. Részletes ismeretet szerezhetnek a rétek. legelők ápolásáról, hasznosításáról és az öntözésről is. A termelésben dolgozó szakembereknek rendkívül hasznos segítséget nyújt a „Legelő- és rétgazdálkodás.” marja láblrtáját. de fájdalmat nem érez. Egyedül arra ügyel, hogy jön-e utána az ura. Mert ha jönne és csak egy mentegető szót is szólna, még mindig megbocsátana. A kőkereszttől lopva visszanéz, s csak azt látja, hogy azok ketten ott állnak riadtan és kézzel- karral magyaráznak egymásnak. Délután ismét várja a kukoricaföld. Némán rója a sorokat. S noha a nap tüze még elevenebb, nem verejtékezik. Már a hegyek hátához perdül a Nap, amikor szívébe hasít a fájdalom. Nem bírja tovább, könnyek patakja szeldedi arcát. — Mari néni! — mondja elszántan. — Én annak meg nem bocsátók. Én elválok. Elvá- lok. Érti? Másnap már erről suttog az egész csapat. Jutka nem tehet mást. a többiek előtt is elismétli. — Beadom a válópert. Nekem mindig a sok munkát meséli, közben meg... — Igazad van — hagyják helyben többen is. Fekete Jutka mégis indokokat keres. — Ha legalább szebb vagy fiatalabb lenne nálam. De bandzsal és vén. Öcska mint az országút... — Igazad van. Ne is élj vele egy percet sem. — Az éjjel már haza se jött — folytatja a menyecske — Biztosan ott hált... — Az lehet —, mondja Mari néni. Az asszonyi trécselést azonban megtöri egy érdes férfi hang. Ügy hatol bele a csivitelés- be, mint a trombitaszó. — Nálam aludt. Jobban mondva: nálunk. A férfi, Fekete Jani nem más, mint a menyecske testvér-bátyja. — A szégyentelen! — fakad ki a menyecske. — Nálunk. És nagyon szégyelli. — Van mit. — Ö tagadja. — Nem, majd eldicsekszik, hogy fogott magának egy bandzsal angyalt! — Harmadnapja a régi patakhídnál tartja, a sziesztát — mondja a férfi. — A Bözse meg mindig kilopakszik utána. Lehet, hogy a Bözse akart valamit.. Ezt már Mari néni se tűrhette. — Hogy akart-e? De még mennyire, hogy akart! A férfi lesújtóan végigméri az öregasszonyt — De nem történt semmi. Ültek, hevertek, beszélgettek. — Énnekem ez elég — kardoskodik a menyecske. — Ha nem jössz érte, kárt tehet magában. — Engem az nem érint. Az ő ügye. meg a Bözséé! — Te tudod. De jól gondold meg. Ma már munkába se ment Várja, hogy mit üzensz. A menyecske kifeszíti kisded mellét. — Én már végeztem. Le is út, fel is út! — Ez az utolsó szavad? — Nem. Az az utolsó, hogy beodam a válópert. S a délelőtti kapálás alatt a csapat tagjai nem győzik helyeselni, hogy Jutka milyen karakán módon viselkedett. így kell azt csinálni. Vannak dolgok, amikre nem jöhet a bocsánat Délben már együtt vonul Fekete Jutka is a csapattal. Felszabadultnak és vidámnak mutatja magát még dúdol is hozzá. Amint azonban a testvér-bátyja házához közeledik, alábbhagy és bizonytalanná válik a vidámsága. Szeretne úgy elmenni a ház előtt, hogy végig a túlsó oldalt nézze. De valami babonás erőszak arra kényszeríti, hogy betekintsen Jani bátyja udvarára. A ritka léckerítésen át jól látni, hogy Misi, a férj a motort javítgatja olajos kézzel. Az asszonyok léptére dolgavégezettel felemelkedik és rongydarab' ba törli olajos kezét: A menyecske áthajol a kerítés fölött és ráfigyel a bűnbánó férfiarcra. — Na, gyere! — mondja. — Nem érek rá várni! A férfin átvillan egy fénysugár, de arca változatlanul komoly marad. — Ha vársz egy percet, elviszlek motorral — mondja. És Jutka vár. A többi asszony határozott, katonás lépte belevész a hétköznapját élő falu harmónikus zajába. Lakos György (Folytatás a Z. oldalról) teremtését Európában, jelentős mérföldkő lehetne Európa jelenkori történelmében. Országaink készek résztven- ni egy ilyen értekezleten, bármilyen, más érdekelt államok számára, így az Észak- Atlanti Szövetség tagállamai és a semleges államok számára is alkalmas időpontban. Az európai semleges országok is pozitív szerepet játszhatnának egy ilyen értekezlet összehívásában; Magától értetődik, hogy egy ilyen találkozó vagy értekezlet napirendjét és az előkészítésével kapcsolatban felvetődő egyéb kérdéseket valamennyi résztvevő állam közösen határozná meg, figyelembevéve minden egyes résztvevő ország előterjesztett javaslatait. Az értekezleten jelenlevő országok készek arra, hogy más rendelkezésükre álló módszereket Is igénybe vegyenek az európai biztonság problémáinak megvitatására: a diplomáciai csatornákon folyó tárgyalásokat, a külügyminiszterek vagy kü- lön-megbízottak két vagy többoldalú találkozóit. valamint a legfelső szintű személyes kapcsolatokat Is. Az a véleményük, hogy a fenn- tebb kifejtett elképzelések magukban foglalják az európai biztonság garantálásának alapvető és legfontosabb vonatkozásait. Készek arra. hogy megvitassanak minden olyan javaslatot, amely ennek a problémának a megoldásét célozza, bármely állam terjesztette is azt elő, vagy terjeszti elő a jövőben. Ami az ilyen vitában va'ó részvételt illeti, a Varsói Szerződés államai senkit nem zárnak ki belőle. Minden államnak magának kell eldöntenie, résztvesz-e, vagy sem az európai problémák megvitatásában, vagy megoldásában. A népeknek természetesen nem mindegy milyen politikai irányvonalat választ az egyik, vagy másik állam — olyant választ-e, amely megfelel a béke és a biztonság érdekeinek, vagy pedig olyant, amely ellentétes ezekkel az érdekekkel. Az értekezlet résztvevői meg vannak róla győződve, hogy más földrészek országainak sem lehet közömbös, milyen irányban fejlődne.1? Európa ügyei. A két világháború tüze Európa földjén lobbant lángra, de csaknem egész bolygónkra kiterjedt. Sok ország, közöttük Európától távolfekvő kontinensek országai is megismerték a pusztítást és nagy veszteségeket szenvedtek. Ezért minden olyan államnak, amely szívén viseli a béke sorsát, üdvözölnie kell minden olyan lépést, amely a feszültség csökkentéséhez, az európai helyzet egészségesebbé tételéhez vezet és támogatnia kell minden ilyen erőfeszítést. Országaink kifejezésre juttatják, hogy érdekeltek az európai biztonság megszilárdításában, készek megtenni a cél érdekében a szükséges lépéseket és meg vannak róla győződve, hogy valamennyi európai államnak kötelessége hozzájárulni az egész világot érintő problémák megoldásához, amelyek rendezése kétségkívül az európai helyzetre is kedvező hatással lenne Ide sorolhatjuk az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az erőszak és az erővel való fenyegetés megtiltását a nemzetközi kapcsolatokban, a leszerelést, a nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltását, és az atomkonfliktus veszélyének elhárítására irányuló más nagyhorderejű intézkedéseket, továbbá a gyarmati rendszer teljes felszámolását, annak minden megjelenési formájában, az idegen területeken létesített külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az egyenjogúságon alapuló nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztését. Az értekezleten résztvevő államok a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy elősegítsék e világméretű problémák mielőbbi rendezését. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az Egyesült Nemzetek Szervezete megerősítésének az ENSZ alapokmány maradéktalan betartása alapján, az ENSZ egyetemessége biztosításának, továbbá annak, hogy összehangolják az ENSZ tevékenységét a világban végbement változásokkal; mindenképpen hozzájárulnak a világszervezet hatékonyságának fokozásához, az általános béke és biztonság megőrzése és a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése érdekében. A nyilatkozatot aláíró államok hangoztatják, készek más államokkal együtt keresni az európai béke megszilárdításához vezető kölcsönösen elfogadható utakat. Államainkat az a szilárd eltökéltség hatja át, hogy a nemzetközi életben megvédik a béke, az államok nemzetközi együttműködése, valamennyi szabadságszerető és haladó erő összefogása politikai vonalán harcolnak az imperialista agresszió, az erőszak és a diktátum politikája ellen, támogatják a szabadság, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyét. Az értekezlet részvevői azzal a felhívással fordulnak valamennyi európai kormányhoz és nemzethez, földrészük békeszerető és haladó erőihez, ideológiai, politikai vagy vallási meggyőződésüktől függetlenül egyesítsék erőfeszítéseiket azért, hogy Európa — a világcivilizáció egyik legfontosabb központja — egyenjogú nemzetek sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésének földrészévé, az egyetemes béke és a világméretű kölcsönös megértés hatalmas tényezőjévé váljék. A Bolgár Népköztársaság nevében TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke JOZEF LENÄRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke A Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GO ML LKA. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság nevében KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkásoárt Központi Bizottságának első titkára KÄLLAI gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke A Német Demokratikus Köztársaság nevében WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke WILLI STOPH. a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Román Szocialista Köztársaság nevében NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ION GHEORGHE MAURER, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Hazaérkezett Bukarestből a magyar küldöttség Pénteken reggel — magyar idő szerint — 9.30 órakor repülőgépen hazautazott Bukarestből a Kádár János vezette magyar küldöttség, amely részt vett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén, valamint a KGST-csúcstalálkozón. A magyar küldöttség búcsúztatására a banesai repülőtéren megjelent: Nicolae Ceau- sescu, az RKP Központi Bizottságának főtitkára, Ion Gheorghe Maurer, az RKP Végrehajtó Bizottságának tagja. a Minisztertanács elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Gheorghe Radulescu, az RKP Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Leon tin Sala- jan hadseregtábornolt, az RKP Végrehajtó Bizottságának tagja, a fegyveres erők minisztere. Iosif Banc, az RKP Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Comeliu Manescu külügyminiszter. Megjelentek a repülőtéren Vince József nagykövet vezetésével. a bukaresti magyar nagykövetség vezető munkatársai. Ott voltak a baráti államok diplomáciai misszióinak vezetői is. Pénteken reggel elutazott Bukarestből az Antonin Novotny vezette csehszlovák küldöttség is. Pénteken délelőtt hazaérkezett Bukarestből a magyar küldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén é:s a KGST-tagallamok kommunista és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek találkozóján. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettese. Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter. Szarka Károly, külügyminiszter-helyettes. valamint dr. Florea Duna, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.
