Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

2 NÖGRÁD TTWff. flfflus szomftat (Folytatás az 1. oldalról) tetésre jutottak, hogy Európá­ban. ahol az államok csak­nem fele szocialista, lehetőség kínálkozik arra, hogy megaka­dályozzák az események nem kívánatos fejlődését. Az eu­rópai államoknak a békéért küzdő összes társadalmi erők­nek együttes erőfeszítésével — tekintet nélkül az ideológiai nézetek, vallási és egyéb meg­győződések különbözőségére—, meg lehet oldani az európai biztonság problémáját. Ez a feladat annál sikeresebben fog megoldódni, minél gyorsabban bénul meg azoknak az erők­nek a befolyása, amelyek még tovább kívánják szítani az európai államok közötti fe­szültséget. A háború óta nem egyszer sikerült meghiúsítani az eu­rópai béke aláaknázására irá­nyuló terveket. Eíbben döntő jelentősége volt az európai szocialista államok és vala­mennyi szocialista ország egy­ségének és szolidaritásának, az általuk folytatott békeszerető külpolitikának, miközben ébe­rek voltak a potenciális béke­bontókkal szemben, továbbá ama készségüknek, hogy együttműködjenek az európai biztonság megerősítéséhez hoz­zájárulni kész minden állam­mal. Ugyancsak e cél elérésé­re törekednek minden erejük­kel a nyugat-európai orszá­gok munkásosztálya, annak élenjáró osztagai, a demokra­tikus haladó szervezetek és a békemozgalom, amelyek a leg­szélesebb dolgozó tömegek közvéleményét alakítják. Európában a katonai kalan­dok megvalósítását mindin­kább megnehezíti egy fontos tényező: a nyugat-európai or­szágokban növekszik azoknak az erőknek a befolyása, ame­lyek szükségesnék tarják, hogy a politikai nézet- és felfogás­beli különbségeken felülemel­kedve síkraszálljanak a nem­zetközi feszültség enyhítéséért a köcsönösen előnyös, minden megkülönböztetéstől mentes európai államközi kapcsolatok átfogó fejlesztéséért. orszá­gaik teljes függetlenségéért és nemzet arculatának meg­őrzéséért. A nyilatkozatot aláíró álla­mok kedvező jelenségnek tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban vannak olyan körök, ame­lyek fellépnek a revansiz­mus, és a militarizmus ellen, s követelik, hogy az NSZK normális kapcsolatokat te­remtsen meg mind a Nyugat, mind a Kelet országaival, be­leértve a két német ál­lam normális kapcsolatait is. Ezek a körök a nem­zetközi feszültség enyhí­tésére, és az európai bizton­ság biztosítására törekednek, hogy minden német élvezhes­se a béke áldásait. Az európai béke és bizton­ság híveinek befolyása napról napra érezhetőbbé válik, az agresszív politika hívei pedig kezdenek teret veszíteni. Egy­re több európai ország és nép ismeri fel, honnan ered az őt és egész Európát fenyegető veszély, s mit kell tenni va­lamennyi európai állam biz­tonságának megvédése érde­kében. Az értekezlet résztvevői ab­ból indulnak ki. hogy minde­gyik európai államnak meg­felelő külpolitikai szerepet kell betöltenie. Mindegyik teljes joggal részt kell, hogy vegyen az európai népek és államok kapcsolatainak építésében, egy olyan európai rendszer kiala­kításában, amelynek kereté­ben az egyes államok bizton­sága egyértelmű lenne vala­mennyi állam biztonságával. Az európai államok külső be­avatkozás nélkül meg tudják oldani kölcsönös kapcsolataik problémáit. A szocialista országok véle­ménye szerint az európai biz­tonság megteremtésének egyik alapfeltétele az, hogy ezek az államok erősítsék és fejlesz- szék normális kapcsolataikat, a szuverénitás. a nemzeti füg­getlenség, az egyenjogúság, az egymás belügyeiben való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei alapján. Az eu­rópai helyzet azt bizonyítja, hogy a különböző akadályok ellenére egyre inkább tért hó­dítanak ezek az elvek, hiszen ésszerű alapot teremtenek meg a népek együttműködéséhezés Nyilatkozat az európai béke és biztonság megszilárdításáról a nemzetközi helyzet megja­vításához. Fontos, hogy az európai ál­lamok között, társadalmi rendjüktől függetlenül, erő­södjenek a béke védelmére hivatott politikai kapcsolatok. Az európai országok, ame­lyeket hagyományos kereske­delmi kapcsolatok kötnek ösz- sze, csak nyerhetnek a gaz­dasági együttműködés köl­csönös fejlesztésén. Gazdasá­gi kapcsolataik kiszélesítése, s az ennek útjában álló meg­különböztetések és akadályok felszámolása kiváltképpen előmozdíthatja a népek köze­ledését, s kölcsönös bizalmuk­hoz és megértésükhöz szük­séges légkör megteremtését. Az európai országoknak gaz­dasági kapcsolataik fejlesz­tése módot ad arra is, hogy más világrészek országaival ugyancsak kiszélesítsék áru­forgalmukat. Ezek a kapcso­latok a tudományos, műsza­ki és kulturális együttműkö­dés sokoldalú fejlesztésével együtt lehetővé teszi, hogy a népek kölcsönösen jobban megismerjék egymást. Ennek megfelelően, fejlődésükhöz mérten anyagi alapul szol­gálhatnak az európai bizton­ság és a világbéke erősíté­séhez. Az európai államoknak és népeknek, tekintet nélkül ar­ra, hogy társadalmi-politikai rendszerük, ideológiájuk és politikai felfogásuk eltérők, van egy közös feladatuk, amely összhangban van va­lamennyiük nemzeti létérde­keivel. Közös feladatuk, hogy elejét vegyék az európai bé­kebontásnak és megfékezzék az agresszív erőket III. A nyilatkozatot aláíró ál­lamok véleménye szerint a most kialakuló helyzetben valamennyi európai államnak aktív erőfeszítéseket kell ten­nie az európai béke megszi­lárdítására. Az európai kormányok nem hihetnek azoknak, akik ag­resszív terveket szőnek, s nem építhetnek megnyugtató kijelentéseikre. Nem bízhat­nak azokban, akik a máso­dik világháború eredményei­nek felülvizsgálására töreked­nek. Nem vehetik készpénz­nek, ha valaki el akarja hi­tetni velük, hogy saját biz­tonsága érdekében van szük­sége atomfegyverre. S nem maradhatnak passzívak, mert akkor, akarva-akaratlnul, azoknak az erőknek adnak ösztönzést, amelyek Európát pusztító nukleáris konfliktus színterévé akarják tenni. Az európai államok kor­mányainak tudatára kell éb­redniük, hogy nagy felelős­séggel tartoznak népeiknek. Olyan lépéseket kell tenni, amelyek meghozzák az euró­pai feszültség enyhülését, a biztonság megszilárdulását, s a kölcsönösen előnyös, bé­kés európai együttműködés kibontakozását eredményező fordulatot. Nem először vetődik fel ez a feladat Európában. Az ag­resszív erők az első és a második világháborút mély­séges titokban készítették elő. Békés szándékaikról puffog- tatott hazug szólamokkal lep­lezték terveiket. Minden al­kalommal a propaganda és a félrevezetés gigászi appa­rátusát használták fel a né­pek éberségének elaltatására. A népeknek ugyan kinyílt a szemük, de már csak ak­kor, amikor emberek milliói pusztultak el, s virágzó vá­rosok és falvak váltak rom­halmazzá. Az atomenergia és az óriás rakéták korában nem hagyhatjuk, hogy ez har­madszor is megismétlődjék. Az értekezleten résztvevő országok határozottan síkra- szállnak azért, hogy mielőbb sor kerüljön az európai biz­tonságot erősítő, építő intéz­kedésekre. Meggyőződésük, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között reális lehetőség van erre, e célból készsége­sen együttműködnek más ál­lamokkal. Az európai béke és bizton­ság megbízható garanciáinak megteremtése fontos feladat. Ehhez szükség van valameny- nyi európai állam részvételé­re. Elengedhetetlen az állás­pontok türelmes és építő meg­vitatása, hogy közhelyeslést keltő döntéseket lehessen hoz- ni. Az európai szocialista or­szágok több ízben terjesztet­tek elő konkrét akcióprog­ramnak felhasználható, meg­alapozott javaslatokat. A nyilatkozatot aláíró álla­mok véleménye szerint főleg az alábbi vonatkozásokban le­het és kell intézkedéseket tenni az európai biztonság erősítésére: I Az értekezleten résztve- • vő államok felhívják egész Európa országait, hogy fejlesszék a jószomszédi kap­csolatokat, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök, s a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok között megvalósuló bé­kés egymás mellett élés elvei alapján. Ennek megfelelően síkraszállnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erő­sítéséért. A kapcsolatok és az együttműködés formáinak fej­lesztését óhajtják a tudomány, a technika, a kultúra és a művészet terén, s minden olyan területen, amely új le­hetőségeket nyújt az európai országok együttműködéséhez Az európai államok a békés együttműködés minden terü­letén módot találhatnak arra, hogy további, kölcsönösen előnyös lépéseket tegyenek. Az általános európai együtt­működés fejlesztése érdeké­ben mindegyik államnak le kell mondania a más álla­mokkal szemben alkalmazott bárminemű, politikai, vagy gazdasági megkülönböztetés­ről és nyomásról. Elengedhe­tetlenül szükséges továbbá valamennyi állam egyenjogú együttműködése és normális kölcsönös kapcsolatainak meg­teremtése, beleértve a két né­met állammal való normális kapcsolatokat. A különböző társadalmi rendszerű európai államok jószomszédi kapcsolatainak megteremtése és fejlesztése élénkítheti a kölcsönös gaz­dasági és kulturális kapcsola­tokat, s így nagyobb lehető­ségeket nyújthat ahhoz, hogy az európai államok hatható­san előmozdítsák az egészsé­gesebb helyzet, s a kölcsönös bizalom és megbecsülés kiala­kítását földrészükön. 2 A szocialista országok • mindig következetesen ellenezték, hogy katonai töm­bökre, vagy szövetségekre osszák fel a világot. Minden­kor azon voltak, hogy elhá­rítsák az egyetemes békére és biztonságra ebből háruló ve­szélyeket. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésük, a Varsói Szer­ződés megkötése válasz volt a NATO, ezen agresszív ka­tonai csoportosulás megala­kulására és Nyugat-Németor- szágnak a NATO-ba való be­lépésére. A Varsói Szerződés szuverén és egyenjogú álla­mok védelmi szövetsége,'amely eszköz a tagállamok bizton­ságának és Európa békéjének védelméhez. A Varsói Szerződés tagálla­mai azonban úgy vélték és úgy vélik, hogy az imperia­lista erők által kikényszerí- tett katonai tömbök és kül­földi katonai támaszpontok léte akadályozza az államok együttműködését. Az európai országok biztonságát és hala­dását a katonai csoportosu­lások helyett, amelyek nin­csenek összhangban a nem­zetközi élet mai egészséges tendenciáival, igazában in­kább egy, a földrész összes államának egyenjogúságára és kölcsönös megbecsülésére, va­lamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítéseire ala­pozott, hatékony biztonsági rendszer szavatolná. A nyilatkozatot aláíró or­szágok véleménye szerint el­sősorban az európai katonai feszültség enyhítésére kelle­ne intézkedéseket tenni. En­nek radikális módja az len­ne, ha a fennálló katonai szö­vetségeket egyidejűleg fel­oszlatnák. A jelenlegi helyzet lehetővé teszi ezt. Államaink kormányai többször hangoz­tatták, hogy az Észak-Atlanti Szövetség megszűnése esetén a Varsói Szerződés hatályát veszti, s a katonai szövetsé­gek helyét európai biztonsági rendszernek kell elfoglalnia. Most ünnepélyesen megerősí­tik, hogy hajlandók az emlí­tett szövetségek egyidejű fel­számolására. De amennyiben az Észak- Atlanti Szerződés tagállamai még mindig nem hajlandók teljes egészében feloszlatni a két csoportosulást, a nyilat­kozatot aláíró államok cél­szerűnek tartanák, ha már most megegyezés jönne létre az Észak-Atlanti Szövetség ás a Varsói Szerződés kato­nai szervezetének felszámolá­sáról. Ugyanakkor kijelentik, hogy mindaddig, amíg létezik az Észak-Atlanti Tömb és az ag­resszív imperialista körök me­rényletet követnek el a világ- béke ellen, az értekezleten résztvevő szocialista országok megőrzik nagyfokú éberségü­ket, és el vannak szánva arra, hogy fokozzák erejüket és vé­delmi képességüket. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy az Észak-Atlanti Tömbben és a Varsói Szer­ződésben résztvevő valameny- nyi állam, valamint a katonai tömbökhöz nem tartozó álla­mok két, vagy több-oldalú ala­pon tegyenek erőfeszítést az európai biztonság előmozdítá­sa érdekében. O Napjainkban úgyszintén *** nagy lehetőségre tesz­nek szert az olyan részleges intézkedések is, amelyek az európai földrészen tapasztal­ható háborús feszültség eny­hítésére irányulnak, mint például1: A külföldi katonai támasz­pontok felszámolása^ A külföldi csapatok teljes ki­vonása idegen területekről sa­ját nemzeti határok mögé; Mindkét német állam fegy­veres erőinek meghatározott mértékű és meghatározott idejű csökkentése; Az atom-konfliktusok ve­szélyének elhárításéra irá­nyuló intézkedések; atommen­tes övezetek létrehozása, köte­lezettségvállalás az atomfegy­verekkel rendelkező hatalmak részéről, hogy nem alkalmaz­nak atomfegyvert az ilyen öve­zetekhez tartozó államokkal szemben, stb. Az atom- és hidrogénbom­bákat szállító külföldi repü­lőgépek repüléseinek beszün­tetése az európai államok te­rülete felett, az atomfegyve­reket hordozó külföldi tenger­alattjárók. és más hajók távol­tartása ezeknek az államoknak a kikötőiből. 4 Tekintettel arra, hogy az • NSZK-nak az atomfegy­verek birtoklására vonatkozó igénye veszélyezteti Európa békéjét, az államoknak erőfe­szítéseket kell tenniök annak megakadályozására, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bármilyen formában — köz­vetlenül, vagy közvetve, ál- lamosoportosulásokon keresz­tül kizárólagos birtoklással, vagy e fegyver feletti rendel­kezésben való bármilyen for­májú részesedéssel — atom­fegyverhez jusson. E kérdés megoldásától nagy mértékben függ az európai és nem csu­pán az európai népek jövője. Felemás megoldások ebben a kérdésben megengedhetetle- nek. E A határok sérthetetien- sége az európai tartós béke alapja. Az európai hely­zet normalizálásának érdekei megkövetelik, hogy valameny- nyi európai állam éppen úgy, mint az európai földrészen kívül eső államok, külpoliti­kai lépéseikben abból indul­janak ki, el kell ismerniük az emberiség történelmének leg­pusztítóbb háborúja után az európai államok között reáli­san kialakult határokat, köz­tük az Odera-Neisse lengyel határt és a két német állam közötti határokat. ß A némeit kérdés békés rendezése megfelel az európai béke érdekeinek. Az értekezleten résztvevő szocia­lista államok készek tovább keresni e kérdés megoldásá­nak útjait. A megoldásnál fi­gyelembe kell venni az összes érdekelt ország és Európa egé­sze biztonságának érdekelt E kérdés és vele együtt az európai biztonság más vonat­kozásainak építőjellegű keze­lése csak a jelenlegi helyzet­ből. mindenekelőtt a két né­met állam — a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — létezése tényének elismeré­séből kiindulva képzelhető el. Ugyanakkor feltétlenül szüksé­ges e rendezés érdekében, hogy elismerjék a meglevő ha­tárokat és hogy mindkét né­met állam mondjon le a nuk­leáris fegyverekről. A két német állam egyen­jogú részvétele az európai ál­lamok kapcsolatainak fejlesz­tésére és erősítésére irányuló erőfeszítésekben a legkülön­bözőbb tevékenységi területe­ken — politikai, gazdasági, tu­dományos—műszaki, kulturális téren egyaránt — lehetővé te­szi a két német állam mun­kásosztályának. parasztságá­nak és értelmiségének, egész lakosságának, hogy lehetősé­geikhez, alkotóképességeikhez mérten más európai népekkel együtt hozzájáruljanak a ha­ladás és a béke ügyéhez. Ami a két német állam egyesítésének kérdését illeti, ennek eléréséhez az út a feszültség enyhítésén, a két szuverén német állam foko­zatos közeledésén, megegye­zésükön, a német és az euró­pai leszerelésre vonatkozó megállapodáson, valamint an­nak az elvnek a megvalósí­tásán keresztül vezet, hogy az egyesített Németország­nak valóban békeszerető, de­mokratikus államnak kell lennie, és soha többé nem veszélyeztetheti szomszédai és Európa békéjét. 7 Nagy, pozitív hatással • lenne egy olyan álta­lános, európai tanácskozás ösz- szehívása, amely megvitatná az európai biztonság sza­vatolásának és az egyetemes európai együttműködés ki­bontakoztatásának kérdéseit. Az ilyen értekezeleten szü­lető megállapodás kifejeződ­hetne például egy közös eu­rópai nyilatkozatban, amely az európai biztonság fenn­tartásáról és a megerősítése érdekében kialakítandó együttműködéséről szólna. Egy ilyen nyilatkozatban az aláíró államok kötelezettsé­get vállalhatnának, hogy egy­mással való kapcsolataikban a béke érdekeit tartják szem előtt, a vitás kérdéseket csak békés úton oldják meg, kon­zultálnak és tájékoztatják egymást a kölcsönös érdekű kérdésekről, elősegítik a gaz­dasági, a tudományos, mű­szaki, valamint a kulturális kapcsolatok sokoldalú fejlő­dését. E nyilatkozathoz min­den érdekelt állam csatla-i kozhatna. Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehí­vása elősegíthetné a kollek­tív biztonsági rendszer meg­(Foly tatás a 3. oldalon) Csalódás Suhognak a kapák, herseg a föld az acél alatt. A mérgeszöld kukoricák lándzsái között tarka ruhákban asszonyok hajladoznak. Főkö­tőjük alól cseppekben izzik elő a veríték. Szürkére fakult bő szoknyában, kigombolt rókiiben idős asszony, Hugyecz Mari néni jár az élen. Kiszáradt, izmos menyecske hajlado­zik a nyomában, a dolgos Fekete Jutka, aki a legutóbbi zárszámadáskor külön pénzjutal­mat is kapott. Mari néni megpihen kicsit, és a felhőtlen eget kémleli keserű arckifejezéssel. — Legjobb most a hűsön — mondja és rá­nehezedik a fényesre kopott kapanyélre. Nyomában a menyecske fáradhatatlanul kapál, mintha őt nem érné a napsugár tüze. Az idős asszony azonban nem hagyja any- nyiban. — Nem gondolsz arra, hogy az urad meg... Erre már Fekete Jutka, azaz hivatalosan Gecse Mihályné is felfigyel. — őneki se süt másként. — Csakhogy ő elmehet az erdőre, vagy a tóra is. — Ahogy maga gondolja — egyenesedik fel a menyecske. — Egy körzeti szerelőnek nincs arra ideje. — Neked nincs, mert kapálsz. Neked nincs... — Én nem irigylem tőle. — Aki ráér, az könnyen rákap a rosszra. Az enyim is akkor bolondult meg, amikor megtették brigádvezetőnek. Jól teszed, ha nyitva tartod a szemed. — Éntőlem oda megy. ahová akar. Csak a fizetést adja haza. Én tudom, hogy akad ne­ki, ha ő akarja. — A múltkor is lányt vitt a motoron. — Váljék egészségére! — mondja a me­nyecske, s mint akit nem érdekel tovább a beszéd, meglendíti a kapát. — Pedig már beszélik —, szívóskodik a ve­rejtékező, idős asszony. — Mit beszélnek? — tart némi szünetet a munkában Fekete Jutka. — Hogy az urad, meg Tóth Bözse... — Mi van velük? — A Bözse elvált asszony. Jól tudod. — Bandzsal is. Idősebb is Misinél. — Annyira nem idős. — Akadna annál szebb is. fiatalabb is. — Csak ügyesebb neiji. A hosszú sor végén a dűlőútnál az akácbok­rok alól előveszik a kannát és vizet isznak a fedőből. Langyos és fülledt a víz. Mari néni a fedőből meglocsolja nagy, fehér főkötőjét. — Elég buta vagy te. hallod — mondja azután félhangosan, hogy az elmaradt, de egyre közeledő kapások ne értsék. — A régi patakhídnál találkoznak. Minden nap ott lát­ja őket a mezőőr. Csak azok már nem is ügyelnek eléggé. A szégyentelenek... — S maga ezt elhiszi? — El. Mert én is láttam. — Váljék egészségükre! — mondja Jutka, de már nem esik jól a kapálás. Elérkezik a dél. A csapat megindul a fris­sen taposott csapáson a falu felé, csak Fekete Jutka szakad le tőlük és indul az országút irányába. Átszeli a megtört makadámutat, és szaporán emelgeti fürge lábát a csátéban. A régi hídnál, a magas fűben két mozdu­latlan test hever. A motor meg ott piroslik az öreg nyár árnyékában. A nesszre a heverő testek felrezzennek. A menyecske csak áll és súlypontjánál tartja a kapanyelet. Ügy találja, hogy a Tóth Bözse nagyon vén és nagyon csúnya. A nap ráncokat csalt érdes arcbőrére, haja csapzott és a tekintete gonosz és öreges. — Szégyentelenek! — mondja azután na­gyon komolyan. — Te pedig — mondja nagyon szigorúan a menyecske — haza ne gyere többet! Ne is lássalak! Futva menekül a helyről. A sás véresre

Next

/
Thumbnails
Contents