Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÖGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA ­XXII. EVF. 161. SZÁM ARA: 50 FILLER 1966. JÜLIUS 9. SZOMBAT Nyilatkozat az európai béke és biztonság negszilárdííásárál BUKAREST (MTI) A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége, a barátságról, együtt­működésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló Varsói Szerződésnek a Politikai Ta­nácskozó Testület bukaresti értekezletén képviselt tagállamai a következő nyilatkoza­tot fogadják el: A tartós béke és biztonság biztosítása Európában földré­szünk valamennyi népének forró törekvése, amely megfe­lel az egyetemes béke érdekei­nek is. Európa népei, amelyek je­lentősen hozzájárultak és hoz­zájárulnak az emberiség ha­ladásához, megteremthetik, és meg is kell teremteniük a földkerekség e térségében az enyhülés és a nemzetközi köl­csönös megértés légkörét, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi nép. valamennyi ország anyagi és szellemi kin­cseit akaratának és döntésé­nek megfelelően teljes mér­tékben felhasználhassa. Az európai országok kapcso­latainak állapota nagy hatás­sal van az egész világhelyzet­re. Nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy a két világhá­ború, amely emberéletek tíz­millióiba került és hatalmas pusztításokat okozott, az eu­rópai kontinensről indult el. Az európai biztonság prob­lémája nem mai és nem teg­napi keletű. Fél évszázaddal ezelőtt, az első világháború kezdetével került napirendre. Két évtized elmúltával, ami­kor Európa és az egész világ szembekerült az elállatiasodott fasizmussal, amely egyik álla­mot a másik után gyűrte ma­ga alá, ez a probléma teljes létfontosságában ismét felme­rült a népek előtt A népek, amikor a rájuk kényszerített élet-halál harc­ba indultak, abból a remény­ből merítették lelkesedésüket, hogy az utolsó világháborút vívják meg. 1945-ben közelinek látszott az európai biztonság megte- mtésének célja; úgy tűnt, gy a hozzá vezető út sza- ad. A német fasizmus a föl­dön hevert és ítéletre várt Diadalát ülte az igazság. A népek, amelyek épp hogy átélték a hitleri Németor­szággal vívott, példátlanul kö­nyörtelen háborút, követelték, mindent tegyenek meg, hogy a militarizmus és az agresz- szió erői ne zavarhassák meg ismét a mai és a jövő nem­zedékek békés életét, alkotó munkáját. A postdami megállapodás, amely megkoronázta a Hitler- ellenes koalíció államainak szövetségi viszonyát, a béke megerősítésének széles körű és jövőbe mutató programját hir­dette meg. Történelmében először ka­pott Európa reális lehetőséget arra, hogy megoldja saját biz­tonságának problémáját. Ez­zel általánosan elismertté lett, hogy az európai biztonság leg­főbb feltétele: a német mili­tarizmus és nácizmus újjáéle­désének megakadályozása és annak biztosítása, hogy Né­metország soha többé ne fe­nyegethesse szomszédait, vagy a világbékét. Nem akadt sen­ki, aki nem értett volna egyet azzal, hogy e fő feltétel meg­követeli a becsületes és ba­rátságos együttműködést mind az európai államok, mind más államok között, amelyeknek érdeke az európai béke és a világbéke fenntartása. Ám az események nem iga­zolták ezeket a várakozásokat. Az európai népek reményei nem váltak valóra, mindez ideig nem valósultak meg a háború félelmeitől mentes életre való törekvéseik. Ezért a felelősséget azok a hatal­mak viselik, amelyek tüstént a német agresszorok legyőzése után megtagadták a Hitler- ellenes nagy koalícióban kia­lakult együttműködést, nem követték az európai béke fel­építésének közös útját, sőt, maguk váltak az agresszív po­litika hordozóivá. Most. két évtizeddel a má­sodik világháború befejezése után Európában még mindig nem szűntek meg e hábo­rú következményei, nincs né­met békeszerződés, továbbra is léteznek a feszültség góc­pontjai, s az államok kapcso­lataiban rendellenes helyze­tek állnak fenn. A jelen nyilatkozatot alá­író szocialista államok úgy vélik, hogy e helyzet fel­számolása, az európai béke és biztonság tartós alapjai­nak megteremtése feltételezi, hogy az államközi kapcsola­toknak — abból kiindulva, hogy lemondanak az erőszak­kal való fenyegetésről, az erő alkalmazásáról és szük­ségesnek tartják a nemzet­közi vitás kérdések kizáró­lagos, békés rendezését — a szuverénitás, a nemzet­függetlenség, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás, a területi sérthe­tetlenség tiszteletben tartásá­nak elvein kell alapulniok. Az európai államoknak olyan hatékony intézkedésekre kell törekedniük, amelyek alkal­masak az európai fegyveres konfliktus veszélyének elhá­rítására és az európai kol­lektív biztonság megerősíté­sére. Az összes európai nemze­tek e közös törekvésének megvalósítása feltételezi min­den — kicsiny és nagy — állam felelősségét és hozzá­járulását, tekintet nélkül tár­sadalmi, politikai rendszeré­re, a szuverén, független és egyenjogú államokhoz méltó együttműködés kialakításá­hoz. A jelen értekezleten részt­vevő államok véleménye sze­rint a jelenlegi helyzet Európa minden népétől, az összes békeszerető erőktől még nagyobb eltökéltséget és aktivitást követel az euró­pai béke és biztonság meg­szilárdításáért folyó harcban. rnri A mai nemzetközi helyzet egyik meghatározó vonása a béke fenntartásáért és meg­szilárdításáért küzdő erők növekedése. Az imperialista agresszív politikával szem­ben, a népek biztonságáért elszántan szállnak síkra a szocialista államok a maguk hatalmas gazdasági, politikai és katonai erejével, a nem­zetközi munkásosztály, élén, a kommunista pártokkal, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a legutóbbi években függetlenné vált új államok, az egész világ haladó és de­mokratikus erői. Európában mind inkább erősödnek és fejlődnek azok az irányzatok, amelyek a hidegháború ma­radványainak, az egyetemes európai együttműködés nor­mális fejlődése akadályainak felszámolását, a különböző vitás kérdéseknek a köl­csönös megértés útján tör­ténő megoldását, a nemzet­közi élet normalizálását és a népek közeledését szolgál­ják. Ezzel az irányzattal szem­beszegülnek a reakciós impe­rialista körök, amelyek ag­resszív célokat követve szít­ják a feszültséget és igye­keznek megmérgezni az eu­rópai államok kapcsolatait. Az európai béke, az euró­pai népek biztonsága szem­pontjából közvetlen veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi politikája, ugyanaz a politika, amely a világ más térségében — Dél- kelet-Ázsiában — máris a vietnami nép elleni agresszív háborúhoz vezetett, és az utóbbi évek során ismétel­ten nemzetközi válságokat idézett elő az államok viszo­nyainak megrontásával. Az Eevesült Államok beavatko­zik más államok belügyeibe, megsérti valamennyi nép szent jogát, hogy maga dönt­sön sorsáról, a gyarmati megtorlás és a fegyveres in­tervenció eszközeihez folya­modik, összeesküvéseket sző Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika különböző országaiban, mindenütt támogatja a reak­ció erőket és a nének sze­mében gyűlöletes korrupt­rendszereket. Semmi kétség az iránt, hogv az Eevesült Államok európai oolitikáia céljainak semmi közük sincs az euró­pai nének létérdekeihez, az európai biztonság feladatai­hoz. Az amerikai vezető kö­rök szeretnék nyugat-európai szövetségeseikre ráerőszakol­ni akaratukat, hogy Nyugat- Európa az Egyesült Államok globális politikájának eszkö­zévé váljék. E politika alap­ját az a törekvés alkotja, hogy megállapítsák, sőt visz- szafordítsák a népek nem­zeti és társadalmi felszaba­dulásának történelmi folya­matát. Innen ered az a pró­bálkozásuk, hogy néhány nyugat-európai államot be­vonjanak világ más részein, többek között Ázsiában foly­tatott katonai kalandjaikba. Az amerikai agresszív kö­rök, amelyek élvezik a nyu­gat-európai reakciós körök támogatását, az Észak-Atlan­ti katonai tömb és az ál­tala megteremtett hadigépe­zet segítségével arra töreked­nek, hogy tovább mélyítsék Európa megosztottságát, szít­sák a fegyverkezési hajszát, fokozzák a nemzetközi fe­A csomópont hetvenöt éve A balassagyarmati fűtőház naponta nyolcvankét vonathoz ad gépet. A Májas 1. szocia­lista brigád csőfúvást végez az egyik mozdonyon (Képes riportunk a 4. oldalon) szültséget, akadályozzák a kelet- és nyugat-európai ál­lamok normális kapcsolatai­nak kialakulását és fejlődé­sét. Eme, az európai népek biz­tonságának igazi érdekeitől idegen célokért vannak még mindig Európában az Egye­sült Államok csapatai, a nyu­gat-európai országokban ezért vannak ott e hatalom ka­tonai támaszpontjai, ezért létesülnek termonukleáris fegyverraktárak, ezért vezé­nyelnek nukleáris tenger­alattjárókat az Európa part­jait mosó tengerekre, ezért cirkál a Földközi-tengeren a 6. amerikai flotta, ezért zúg­nak nukleáris bombákat hor­dozó repülőgépek az európai országok égboltján. Az Egyesült Államoknak a háború óta folytatott európai politikája annál is veszedel­mesebb az európai népek számára, mert egyre inkább a nyugatnémet militarista és revansista erőkkel való cin­kosságra támaszkodik. Ezek az erők egy, még veszélyesebb európai irányvonal megvaló­sítására ösztökélik az Egye­sült Államokat. Ez a politika abban is ki­fejezésre jut, hogy az ameri­kai imperialisták és a nyu­gatnémet revansisták között egy sajátos szövetséget szán­dékoznak megteremteni. Nyugat-Németország mili­tarista és revansista körei fittyet hánynak a német nép létérdekeinek, agresszív célo­kat követnek. Ez minden tettükben meg­nyilvánul: abban is, hogy ha­divágányokra állítják át az or­szág gazdasági potenciálját, abban is, hogy félmilliós Bundeswehrt hoztak létre, abban is, hogy a német hódí­tások történelmét magasztal­ják és gyűlöletet szítanak más népek ellen, amelyeknek te­rületeire ismét fenik a fogu­kat az NSZK említett körei. Ma e politika gyújtópont­jában a nukleáris fegyverek birtoklásának követelése áll. Az NSZK-ban nyíltan és ti­tokban szorgalmazzák egy olyan műszaki-tudományos és ipari alap megteremtését, amely meghatározott időpont­ban alkalmassá válnék saját atom- és hidrogénbombák gyártására. A békeszerető or­szágoknak és népeknek közös erőfeszítéssel mindeddig még sikerült megakadályozni a NATO egyesített nukleáris erőinek megteremtését, amely lehetővé tenné az NSZK-nak a nukleáris fegyverek birtok­lását. Ám korántsem mondtak még le az erre vonatkozó ter­vekről. Minden nép létérdekei meg­követelik, hogy vessék el a NATO sokoldalú atomütőereje létrehozására vonatkozó ter­veket. Ha azonban a NATO- államok — szembeszegülve a béke érdekeivel — a sokol­dalú atomütőerő létrehozásá­ra vonatkozó tervek megva­lósításának, vagy az NSZK atomfegyverhez való hozzájut- tatásának útjára lépnek bár­milyen formában, a Varsói Szerződés tagállamai — fi­gyelembe véve az európai bé­két és biztonságot fenyegető súlyos következményeket, — kénytelenek lesznek megtenni a szükséges védelmi intézke­déseket saját biztonságuk sza­vatolására. A nyugatnémet revansisták területi igényeit határozottan vissza kell utasítani. Ezek az igények minden alapot és távlatot nélkülöznek. A ha­tárkérdés Európában végérvé­nyesen és visszavonhatatlanul eldőlt; Európa népei képesek útját állni a revansizmusnak. Az európai biztonság sza­vatolásának egyik fő feltéte­le az európai államok között jelenleg fennálló határok sérthetetlensége, beleértve a szuverén Német Demokrati­kus Köztársaság, Lengyelor­szág és Csehszlovákia hatá­rait. A jelen értekezleten kép­viselt államok megerősítik eltökéltségüket, hogy vissza­vernek minden ellenük irá­nyuló agressziót, amely az imperializmus és a reakció erőitől indul ki. A Varsói Szerződés tagál­lamai a maguk részéről ki­nyilvánítják, hogy Európa egyetlen államával szemben sem támasztanak területi igé­nyeket. A német imperializmus re­vansista és militarista politi­kája mindig csődbe jutott. A jelenlegi nemzetközi és euró­pai erőviszonyok mellett ez a politika nemcsak, hogy sem­miféle előnyt vagy hasznot nem hozhat az NSZK-nak, hanem egyenesen helyrehoz­hatatlan következményekkel járhat a Német Szövetségi Köztársaság számára. Európa és a világ békéjé­nek és biztonságának érdekei — de a német nép érdekei is — azt követelik, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság uralkodó körei számoljanak az Európában reálisan létező helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a két német állam létének tényéből induljanak ki, mond­janak le az európai határok megváltoztatására irányuló követelésükről, arról az igé­nyükről, hogy joguk van egész Németország kizáróla­gos képviseletére, mondjanak le azokról a próbálkozásaik­ról, hogy nyomást gyakorol­nak az NDK-t elismerni kész államokra, mondjanak le a bűnös müncheni diktátumról és ismerjék el annak érvény­telenségét kezdettől fogva. Bi­zonyítsák be tettekkel, hogy valóban számot vetnek a tör­ténelem tanulságaival, véget vetnek a militarizmusnak és revansizmusnak, és vállalják az államok közötti kapcsola­tok normalizálásának, a né­pek közötti együttműködés és barátság fejlesztésének poli­tikáját. A Német Demokratikus Köztársaság — az európai béke és biztonság e fontos té­nyezője — építő javaslatok­kal fordult az NSZK kormá­nyához és szövetségi gyűlé­séhez: kölcsönösen mondjanak le a nukleáris fegyverekről, csökkentsék mindkét német állam hadseregének létszá­mát, kötelezzék magukat ar­ra, hogy nem folyamodnak erőszakhoz egymással szem­ben, üljenek tárgyalóasztal­hoz az NDK-t és az NSZK-t egyaránt érdeklő megérlelő­dött nemzetközi kérdések megoldása végett. Ám az NSZK kormánya nem mutat érdeklődést e javaslatok iránt. A jelen nyilatkozatot aláíró államok támogatják az NDK említett kezdeménye­zéseit. Az értekezleten résztvevő ál­lamok — miután sokoldalúan megvizsgálták a jelenlegi eu­rópai helyzetet, s mérlegelték az alapvető meghatározó té­nyezőket —. arra a következ­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents