Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
2 NÓGRÁD 1 n66 július 8. pénte?t Nyilatkozat a vietnami agresszióról Teddy Evans Harmincán vnltunk egy cellában (Folytatás az 1. oldalról) sa be az 1954. évi és 1962. évi Genfi Egyezményeknek a szóbanforgó országokra vonatkozó előírásait, tartsa tiszteletben szuverenitásukat, függetlenségüket, semlegességüket és területi sérthetetlenségüket. lóban szívén viseli a béke sorsát. E cselekmények nemcsak a vietnami nép függetlenégét, és szabadságát veszélyeztetik, hanem egyre súlyosabb veszélyt jelentenek a világbékére is. Országaink kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a béke erői, amelyek támogatják a vietnami nép harcát, rákény- szeríthetik az amerikai imperialistákat, szüntessék be a vietnami agressziót, ilymódon ezek az erők nagy mértékben hozzájárulhatnak a világbéke biztosításához. A vietnami nép igaz ügye diadalmaskodni fog! Vietnam népe győzni fog! rnn Országaink pártjai és kormányai a vietnami nép győzelmének kivívása érdekében feltétlenül szükségesnek tartják a szocialista államok akcióegységét. Országaink valamennyien el vannak szánva, hogy a jövőben sem kímélik erejüket és minden szükséges intézkedést megtesznek a vietnami nép megsegítésére az amerikai agresszió megfékezése végett. Az értekezleten résztvevő országok felhívással fordulnak minden államhoz, amelynek drága a béke, az összes haladó, és b'ékeszerető erőhöz, a világ közvéleményéhez, a nemzetközi munkásmozgalomhoz, a kommunista és munkáspártokhoz, tömörítsék az amerikai agresszió ellen küzdők arcvonalát, lépjenek fel határozottan a barbár vietnami háború ellen, a vietnami nép hősies harcának támogatására. A Varsói Szerződésben résztvevő országok felhívással fordulnak minden állam polgárához, tegyenek meg minden tőlük telhetőt az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetésére, a Dél-Kelet- ázsiai háborús tűzfészek felszámolására, a feszültség enyhítésére, és a nemzetközi kapcsolatok normalizálására. Egyetlen állam, egyetlen kormány sem szemlélheti közömbösen az Egyesült Államok vietnami cselekedeteit, ha vaA Bolgár Népköztársaság nevében TODOK ZSIVKOV a Bolgár Kommunisla Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében ANTONIN NOVOTNY a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke JOZEF LENÁRT a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke A Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GOMULKA a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára JÓZEF CYRANKIEWICZ a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság nevében KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára KÁLLAI GYULA a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke A Német Demokratikus Köztársaság nevében WALTER ULBRICHT a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke WILLI STOPH a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Román Szocialista Köztársaság nevében NICOLAE CEAUSESCU a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára JON GHEORGHE MAURER a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára ALEKSZEJ KOSZIGIN a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke (Pretória, 1966 július) Véget ért a gyötrelmes éjszaka, Ndaba felébredt. Körös-körül sötétség volt; rothadó dohány és eldobált cigarettavégek áporodott bűze vágta mellbe. Feje borzalmasan fájt, ajkai megdagadtak, bordáit összetörték. De hogyan került ebbe a pokolba? Pislákoló gyufa lángja válaszolt Ndaba kérdésére: börtöncellában volt. A padlón összekuporodott testek hevertek. Körös-körül szenny és piszok. A szembenső falon hatalmas betűkkel a „Szabadság” szót olvashatta. Ndaba megállapította, hogy okmányai és tárcája, amelyben egy heti nehéz munkával szerzett és gondosan őrzött három fontja volt, eltűnt. A rettenetes fájdalomtól eszméletét vesztette. Egy borzalmas ütésre, a zseblámpa vakító fényére nyitotta ki szemét. Két fiatal rendőr hajolt föléje, akik ebben a pillanatban tuszkoltak a cellába egy félholt embert. Az öreget a lábánál fogva vonszolták, arccal lefelé, a szinte valószínűtlenségig szennyes padlón. Az idős ember hatalmas ütést kapott a fejére. Ez figyelmeztetés volt a többi fogolynak, hogy Dél-Afrika a fehérek országa, és kizárólag a fehérek számára létezik. Amikor Ndaba fokozatosan visszanyerte öntudatát, észrevette, hogy egy emberekkél zsúfolásig megtelt, háromszor négyméteres börtöncellában van. Megszámolta a foglyokat — vele együtt pontosan harmincán voltak. Egy fiatalember a cipője sarkából kihúzott szöggel odalépett a falhoz, és határozott mozdulatokkal a „Szabadság” szó mellé egy másik szót karcolt: „Azonnal!” A foglyok tapsoltak. Ndaba köhögött és vért köpött. A fiatalember rápillantott és odaült hozzá. — Üdvözöllek, elvtársam! Segíthetek? — Találd meg a tárcámat a pénzemmel és mondd meg, hogy kerültem ide — válaszolt zordonan Ndaba. — Jó doktorra lenne szükséged, de nem arra a gazemberre, aki itt szolgál a rendőrségen. Hogy hívnak? Hol laksz? Nőtlen vagy, vagy nős? Hány gyermeked van? Ndaba némileg megkönnyebbült. Megtetszett neki a fiatalember bátorsága, nyugalma és biztonsága. Érezte, hogy igazi elvtársra talált. — A börtöntől csak a gyávák félnek — folytatta .az ifjú. — Neked nem szabad félned, a börtön féljen tőled. Légy bátor és segíts elvtársaidnak. A többi a nép dolga. Felrántották az ajtót és belépett egy testes fiatal rendőr, akinek szellemi képességei szemmel láthatóan az átlagon aluliak voltak, megparancsolta mindnyájuknak, hogy menjenek ki, miközben mutatóujjával úgy tett, mintha számlálná a foglyokat. Reggel 9 órára a foglyokat a tárgyalóterembe vezették. Tíz perc alatt harmincnégyüket két héttől két hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélték. Az ügyész felszólította a vádlottat, s a fogoly csak itt hallotta először, hogy mivel vádolják. Az ügyész ezután felolvasta az ítéletet, a bíró aláírta, s ezzel véget ért az egész komédia. Fellebbezésnek, tiltakozásnak helye nem volt! Ndabára került a sor. Miközben az ügyész a vádiratot olvasta: „Utcai verekedés, az igazoltatás megtagadása, ittasság ... három havi börtönbüntetés”, a bíró figyelmesen nézte Ndabát, majd hirtelen megkérdezte, akar-e mondani valamit. Ndaba azt válaszolta, hogy két fehér huligán támadt rá, akik, miután meglátták a közeledő rendőröket, az igazolványát és pénzét tartalmazó tárcájával együtt elmenekültek. — Ä rendőrök felemeltek a földről, és amikor felegyenesedtem, az egyik öklével az arcomba vágott. Elestem, erre a másik a mellemet ütötte. Sohasem iszom, a holland református egyház tagja vagyok. Nem tartom magam bűnösnek, orvosi vizsgálatot és gyógykezelést kérek. Az ügyész megjegyezte: — Helyes, hogy keresztény vagy, az isten óvjon az ördögtől és a kommunistáktól. Azt állítottad, hogy nem tudtad felmutatni az igazolványodat, és azt is elmondtad, hogy verekedtél az utcán; ezt tanúsítják a kék foltok és megdagadt ajkad. Félrevezetted a bíróságot, amikor azt állítottad, hogy két fehér támadt rád, és állítólag ellopták a pénzed. Ebben az országban egyetlen fehérnek sincs szüksége a pénzedre, hiszen több van neki, mint tíz olyannak, amilyen te vagy. Az ügy világos, fekete ördögök támadtak meg, akik nem akarnak dolgozni és becsületesen élni. A hazugságért és azért, hogy fehér embereket rágalmaztál, továbbá az igazoltatás megtagadásáért, hat havi börtönt kapsz. A bíró aláírta az ítéletet, s az ügy véget ért. A bíróság ezután a fiatalemberrel. Ndaba cellabeli társával foglalkozott, a szerencsétlent pedig visszakísérték cellájába. Négy nap múlva Ndabát az őrszobára hívatták. „Csak nem a doktor jött?” — gondolta. Egy rendőr durván odadobta neki holmiját és megparancsolta, hogy tűnjön el. Ndaba örömének nem volt határa, amikor a szabadban meglátta cellatársát, a fiatalembert, valamint hétéves kisfiát, aki eljött, hogy hazakísérje apját. — Nos, szabad vagy — mondta Ndabának új elvtársa. — S mindezt a mi szervezetünknek, nem pedig a holland református egyháznak köszönheted. Most pedig menjünk orvoshoz. Szovjet meghívásra Wilson Moszkvába utazik As angol miniszterelnök Vietnamról is tárgyal LONDON (MTI) Az angol miniszterelnöki hivatal szerdán este 11 órakor sajtóközleményben jelentette be, hogy Harold Wilson július 16-a és 18-a között Moszkvában megtekinti az angol ipari kiállítást, s elfogadta Alekszej Koszigin meghívását, hogy tartózkodása alatt legyen a szovjet kormány vendége. A közlemény szerint Wilson találkozik majd Koszigin miniszterelnökkel és világpolitikai kérdésekről tanácskozik vele. A bejelentés néhány órával követte nyomon a Daily Worker utódjának, a Morning Star-nak első oldalas hírét, amely tájékoztatott Wilson moszkvai útitervéről is. A csütörtöki keltezéssel megjelent laptudósítás arra is rámutatott, hogy Wilson propaganda gesztusnak szánja a moszkvai utazást: így akarja lecsillapítani a munkáspárt belső ellenzékét, amely élesen bírálja Wilson Johnsont támogató vietnami politikáját. A Reuter moszkvai angol diplomáciai forrásokra hivatkozva közli, hogy Wilson Vietnamról is tárgyalni kíván a szovjet kormány elnökével. A Reuter ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a szovjet sajtó egyre élesebben bírálja az utóbbi időben Wilson Amerikát támogató Viet- í.am-politikáját. Londoni megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Wilson — miután a francia vezetőkkel, majd Kosziginnal is megbeszélést folytatott — július 29-én Washingtonban találkozik Johnson elnökkel. Geoffrey Whitehead, a Reuter hírmagyarázója szerint „szovjetunióbeli utazása nyilvánvaló lehetőséget ad Wil- sonnak, hogy első kézből tájékoztassa Johnsont a szovjet álláspontról.” Tovább élesedett az ellentet Nyugat-Berlin és Bonn között a berlini határforgalmi egyezmény kérdésében NYUGAT-BERLIN (MTI) A csütörtöki nyugat-berlini sajtó nyíltan ír arról, hogy a berlini határforgalmi egyezmény kérdésében egyre élesebb az ellentét Nyugat-Ber- lin és Bonn között. Az SPD- párti „Telegráf” szerint a nyugat-berlini lakosság körében nagy megütközést keltett Von Hase-nak, a bonni kormány szóvivőjének az a kijelentése, hogy inkább csukja be kapuit a sürgős esetekben utazási engedélyt kiadó iroda, de „most elértük azt a pontot, amikor nemet kell mondani”. Az ellentéteknek az az oka, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus megbízottjainak legutóbbi tárgyalásán véglegesen kidolgozott egyezmény, amely a sürgős családi esetekben az NDK fővárosába utazni szándékozó nyugat-berlini lakosok határátlépési lehetőségeit rendezni hivatott, nem tartalmaz úgynevezett felmentési záradékot. Azaz a két fél — az eddigi gyakorlattal szakítva — most nem rögzítené le írásban. hogy „a földrajzi, hivatali és hatósági megjelölésekben nem értett egyet”. Az ellentétek „drámai”, sőt teátrális élesedésében, sőt kiélesítésében nyilván nagy szerepet játszik, hogy vasárnap választásokat tartanak Nyu- gat-Németország egyik legfontosabb tartományában: Észak- Rajna-r-VeszfcfáUában. A bonni kormány illetve a CDV e választásokra gondolva igyekszik most úgy beállítani a berlini határforgalmi egyezmény dolgát, hogy ezzel Willy Brandt, nyugat-berlini polgár- mester, aki egyúttal az SPD elnöke is „eljátssza és kockára teszi Nyugat-Berlin szabadságát”. Gondoljon a télre Amerikai nyilatkozat az ENSZ-ben Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ- képviselője a szervezet gazdasági és szociális tanácsának genfi ülésén kijelentette, hogy az Egyesült Államok aláírja a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló nemzetközi konvenciót, amelyet, mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés 1965 decemberében szavazott meg. A konvencióhoz eddig 20 ország csatlakozott. Goldberg még ebben a hónapban New Yorkban ünnepélyes keretek között írja alá az egyezményt. Wilson—Pompidou tárgyalása a Közös Piacról LONDON (MTI) Csütörtök reggel Wilson angol és Pompidou francia miniszterelnök, külügyminisztereik kíséretében megkezdte tárgyalásai második menetét, A csütörtök délelőtti megbeszélés fő témája Anglia és a Közös Piac viszonya. Ez az első tárgyalás francia és angol miniszterelnök között e kérdésről azóta, hogy De Gaulle elnök három évvel ezelőtt megvétózta Nagy-Bri- tannia belépését a Közös Piacba. Szöulban nemrég merényletet követtek el egy dél-koreai újságíró ellen. Coj Jen Cshor, a Tona Ilbo című lap munkatársa, munkája befejeztével hazafelé igyekezett, amikor váratlanul két gyanús külsejű fiatalember támadt rá és borzalmasan ösz- szeverte. Másnap reggel egy ismeretlenekből álló csoport kövekkel bezúzta az újságíró háznak ablakait. A támadók egy fenyegető levelet hagytak hátra. A sajtó jelentései szerint röviddel ezelőtt katonai egyenruhás ismeretlen személyek behatolPolitikai gengszterek tak a szöuli „Tona" rádióállomás osztályvezetőjének, Cső Don Hva újságírónak a lakásába: A lakás tulajdonosát elkapták, belegyömöszölték egy dzsippbe, kivitték a város szélére és véresre verték. Ugyanezen a napon politikai terroristák egy másik csoportja robbanótöltetet helyezett el Ben Jen Kvon, a Tolbo vezető munkatársa lakásában. A robbanás erősen megrongálta a lakást. Mind a mai napig rejtve maradtak e politikai genszte- rizmus elkövetői. Egy világos, hogy Dél-Koreában a sajtó munkatársai ellen egy kegyetlen gépezet működik. Pák Csőn Hi klikkje, amely 1961. május 16-án katonai államcsínnyel került hatalomra, még a polgári közigazgatás bevezetése után is idegen kinövésnek tekinti az újságírókat. Dél-Kor e vezetői törvényt hoztak a lapok és hírügynökségek kötelező regisztrálására. Ha valamelyik lap nem ért egyet a kormány népellenes politikájával, azonnal megszüntetik. Ez év első hónapjában 76 különböző kiadványt szüntettek meg. Ilyen tehát a „szabad” sajtó helyzete abban az országban, amelyet Washington az ázsiai „szabad” világ kirakataként reklámoz. Idejében rendelje meg tüzelőt takarít meg Közületek és lakosság részére szép és ízléses cscrep- kályhákat, kandallókat épít, átrak és karbantart a Komárom megyei Kályhacsempegyártó és Építő Vállalat Esztergom, Lőwi Sándor u. 1. Nógrád megyei megbízott: Kovács Vilmos Balassagyarmat, Beloiannisz u. 1.