Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
4 N r> G H A D 1966. július 31. vasárnap Az igemódok Sok helyesírási és nyelvhelyességi témájú cikkemben szerepelt már az igemód fogalma- A sokat szidott „suk- sük” csúnya nyelvi jelenségei iis leginkább abból adódnak, hogy igen sokan nem tesznek különbséget a kijelentő és felszólító mód között; illetve nem is gondolnak az igemódokra; vagy nem is ismerik az igemód fogalmát. Jellemző erre az a Grúziában lejátszódott epizód is, amelynek egy-két hete voltam fül tanú ja, valahol a Kaukázusban, Európa és Ázsia határán. Szocsiból indultunk a kékeszöld Feketetenger pálmafasorral övezett partján. A fenyegetően égre- rajzolódó sziiklaóriások között a következő szavakkal hívta fel figyelmünket egy kedves látványra Kárpát-ukrajnai idegenvezetőnk: Hamarosan meglássák a kékvizű tavat. Itt maguk is mindnyájan mossák meg az arcukat, mert aki itt megmosdik, örökké fiatal és szép marad. Ezt a mosdást senki soha el nem mulasztaná.” Tolmácsunk; aki érthető módon nagyon ügyelt a helyes magyar beszédre; ezúttal is azonnal ellenőriztette magát: — Na, ezt most jól mondtam? Azonnal hangzott is a megnyugtató válasz: — Tökéletesen, akár a Magyar Televízióban is elmondhatta volna. És sajnos, útitársunknak igaza volt. Magyar füleknek fel sem tűnik az idézet első igéjének vaskos süksüközése. Tudniillik az, hogy a ,,meglássák” alak a felszólító módban levő „lássák meg” torz formája, amit helyesen kijelentő módú igealakkal így kellett volna mondani; Hamarosan meglátják... Én sem akartam ünneprontó lenni. Később azonban Anna (az idegenvezető) egyetlen magyarázatra megértette, hogy különbség van a kijelentő és a felszólító mód között, és — ha hiszik, hanem — a süksüközése vagy hetvenöt százalékkal csökkent. (Ez volt életem legeredményesebb „nyelvészkedése!”) Ezek után reménykedve fogjunk hozzá az igemód fogalmának tisztázásához, (igaz, mi színmagyaroík vagyunk)! — Az ige — legegyszerűbb megfogalmazásunk szerint — cselekvést jelentő szó. Az igével kifejezett cselekvés aztán vagy megtörténik vagy megtörténne vagy megtörténtét akarjuk. Éppen ezt a különbséget tudjuk kifejezni az igeragozás három módjával. 1. Kijelentő mód: megtörténik, tanul. 2. Feltételes mód: megtör- tén-ne, tanul-na. 3. Felszólító mód: történ jen meg, tanul jón. A kijelentő módú alakok azt fejezik ki, hogy a cselekvés (létezés, történés) valóban végbemegy. Tolmácsunk mondataiban a következő igék kijelentő módúak: meglátják (a rossz meglássák helyett), megmosdik, marad. Feltételes módban, feltételhez kötjük a cselekvést, de óhajt is kifejezhet: mulasz- ta-ná — szeret-né. utaz-na, p ihen-ne. A felszólító módú igealakkal pedig cselekvésre (történésre, létezésre) szólítunk fel: mossák meg — figyelj, tudjl Az igealakokban a módjel utal az igemóctra. A kijelentő módnak nincs jele. (Éppen erről ismerjük fel.): ír, dalol, ad. A feltételes mód jele a -na, -ne. -ná, -né: írna, dalolna, adna. A felszólító mód jele a „j”: írj, dalolj, adj! A következő Gárdonyi idézetben csupa kijelentő módban levő igét találunk: — Meghanyatlott a lován. befordult, lehup - pant a földre. Az Ady idézet első igéje feltételes módú, a második kijelentő: — S mielőtt a régi mód letűnne, már ősz- szefogva az új itt áll. A Radnóti-idézet két igéje felszólító módú: — Vigyázz magadra..., hogy mindent megtorolj! Az igemódok helyes használatával nemcsak a „suk- sük nyelv” ellen védekezhetünk, hanem a legkülönbözőbb helyesírási hibák ellen is. Ezekről szólnak majd a következő cikkek. Tóth Imre Egy forint = 400 ezer quadrillió pengő Augusztus 1-én lesz 2o éves a forint, 20 évvel ezelőtt ért véget a történelem legnagyobb inflációja. Annyi bankjegy soha sehol nem volt forgalomban, mint nálunk 1946. július 31-én, a pénz pedig sohasem ért olyan keveset, mint Magyarországon azokban a hetekben. A legkisebb bankjegy tízmilliárd, a legnagyobb száztrillió pengő névértékű volt, az „egyszerűség” kedvéért azonban tízezer millpengő és százmillió B- pengő volt a nevük. A végén már a legnagyobb címletekből is több mázsát kellett volna fizetni egy doboz gyufáért, ha a pénzt egyáltalán elfogadta volna a trafikqs. E- helyett adójegyek voltak, egy adópengő július végén 7 000 trillió pengőit ért. Az árak adópengőben is gyorsan tornázták magukat felfelé, az infláció utolsó napján harmincmillió adópengőbe, vagyis 200 000 quadrillió pengőbe került egy újság. A nyomda már az adójegyek nyomását sem győzte, mire a legnagyobb címlet, a 100 millió adópengős megjelent, már ebből is csak három újság ára jött ki. Az óriási méretű inflációnak azonban viszonylag hamar vége-szakadt és 1946. augusztus 1-én megjelenít a jó forint. Utána már csak egy probléma maradt, a pengő és a forint átszámítása. Egy új forint 400 000 000 00Ó 000 000 000 000 000 000, vagyis négyszázezer quadrillió pengővel lett egyenlő. Az átváltás azonban csupán elméleti volt. mert senkinek nem volt annyi pengője, ami legalább 1 forintot megért vólna. A nagymennyiségű régi bankjegyet eltüzelték, néhány példányát azonban a Magyar Nemzeti Bank megőrizte az utókor számára. Az egyik banktisztviselő azt is kiszámította, hogyha egyetlen forintnak megfelelő pengő összeget 100 pengősökre váltanának fel. annyi bankjegyet kapnának, hogy 170 kilométer vastagon borítaná a föld felszínét, beleértve az óceánokat is. TOLLMCaYße K/ZZÜK: Áz ököljogot Csoda-e, ha az • embernek felszökik a vérnyomása és a körzeti orvostól marékszám kéri a Rauszeptylt? Például hétfőn este is, úgy 22 és 23 óra között a Salgó-presszó- ban! — ahol Sámson erejét és Xantippe haragját örökölte (családi ház helyett) egy harminc év körüli férfi. A mohón fogyasztott szesz és bizonyos, korábbi lelki defektusok hatására üveggel erősített ököllel támadt embertársára. Nem ő volt az első fenegyerek Salgótarjánban, Nóg- rádban. Csak azért nem lett pillanatok alatt tömegverekedés a fenti inzultusból, mert a megtámadott személy nagy-nagy lelki nyugalmat tanúsítoti, miközben a fejétől pár centire veszélyesen lábalták a sörösüvegeket. No. de nem tnindig végződik ilyen simán a virtuskodás Például a múlt héten a Karancs- presszóban három, erőtől duzzadó fiatalember követelődzőit Záróra után akarták folyt 'ti az ivást. Természetesen egy kortyot sem kaptak. Ezért rátámadtak a felszolgálóra: — Majd még találkozunk, kedvesem! És a találka nem is volt nehéz. A „kedvesem”-et megvárták a kijáratnál és hazáig inzultálták. Mert ugy-e mégiscsak férfias dolog, három fiatalembernek rátámadni egy védtelen nőre. Csak azért, mert a kötelességét teljesítette, mert nem adott további féldeciket záróra után. Na, és az éjszakai „szatír”? Aki elkapta nőáldozatának a fejét, befogta a száját és le- teperte. Csakhogy a nő erősebb volt és sikerült segítségért kiáltani. A többit már a rendőrség derítette ki nagyon rövid úton. Szóval erősek vagyunk fenemód. Megyei statisztika, sőt az országos is azt mutatja, hogy Nógrádban — ezen belül is — Salgótarjánban fogy a legtöbb szeszesiatal. Aztán vezetünk még az ételfogyasztásban, vagyis a szesz által felkorbácsolt érzelmekhez rendelkezünk elegendő testi erővel is. Nem mondom én. hogy az ételadagokat csökkentsük. Sőt! A szeszfogyasztás rovására legyen nagyobb darab párizsi szelet, szebb adag csirkepaprikás és több töltött káposzta. Egyikben sem rejlik annyi virtus, mint két fél rumban, a la Portorico. Csakhogy valami nem stimmel az ellátásban sem. Üdítőitalból van elegendő, de nem mindenütt hűtik be kellőképpen. Márpedig azt már az ókorban ismerték, hogy a „nectár csakis lehűtve enyhíti a szomjúság borzalmait”. Langyos, sőt meleg üdítőitalt nem fogyasztanak szívesen az emberek. Kérnek hát sört. A válasz nem egyszer az, hogy „sör nincs, nem szállítottak”. Akkor bort rendelnek, de bor sincs, legfeljebb néhány üveg Malaga (amit bizony nem kedvel a magyar gyomor) és esetleg bolgár, gunámyakú üvegbe töltött fehérbor. Marad tehát a gin, a martini, a cseresznye- és szilvapálinka, a rum a la Dock, és más efféle magas szeszfokú ital. Csoda-e ha a honpolgár a harmadik féldeci után az öklét mutogatja az első, számára nem kedves szóra. Aztán jön a dulakodás, sikoltozás, hatóság és büntetés. Mindez miért? Mert csupán rövidital kapható méregdrága áron, ha a verekedésért kiszabott büntetést is hozzászámítjuk. Persze nem lehet minden duhajkodást, ököllel kivívott „jogot” a szeszre kenni. Volt már rá példa, éppen Salgótarjánban és nemrégiben, hogy a nokedli miatt emelte fel a kezét valaki. A pincérre haragudott meg •— mivel Történetek, históriák a régi Nógrádból Madách Sándor, a magyar jakobinusok egyik védőügyvédje Madách Imre nagyapját. Madách Sándort, Nógrád megye tiszti főügyészét 1794. február 23-án választotta védőügyvédjéül Hajnóczy József, a Martinovics féle forradalmi mozgolódás egyik fó- vádlottja és nyomán számos más, a pörbe bevont társa. Madách Sándor 1756-ban született. Érdekes jelenség a fiatal ember életében, hogy Migazzi váci püspök neveltette, aki azután az evangélikus hitről a katolikus vallásra is áttérítette. 1787-ben lett Nógrád megye tiszti főügyésze. Két ízben volt országgyűlési követ, 1796-ban alispánnak is jelölték, de nem választották meg. 1814 decemberében halt meg Pesten, ö az, aki az 1758-ban leégett sztregovai kastélyt újjáépítette. Nagy képzettségű, irodalommal is foglalkozó ember volt. Kéziratban maradt műveit latin nyelven írta. — A magyar jakobinusok védőügyvédéként! szereplése nyilván életének egyik legfontosabb eredménye volt. Mi kószthette Hajnóczyt és néhány társát Madách Sándor kiválasztására? Ebben talán a romhányi Géczy családnál nevelősködő és a Haj- nóczyval együtt kivégzett Óz Pálnak is némi szerepe volt. öz Pál a szegény nép érdekében akart alkotmányreformot, mert nem hitt abban, hogy az akkori Magyarországon a nemzeti, vallási, és rendi különbségek mellett a lakosság nagyobb és erősebb része egy francia mintájú megmozdulás érdekében ösz- sze tudjon fogni. — Mérsékelt elvei igen komolyan hathattak az akkori megyebeli haladó értelmiségre, akik közül Ambrózy Gábor, a pesti kúria ügyésze is jakobinussá lett és a börtönben halt meg. öz és Amrtbrózy kapcsolatai sem Kármán Józsefhez, sem a megye nemességéhez nem tisztázottak. Van azonban néhány figyelemreméltó tény. Az egyik az, hogy Nagy Iván, a megyei családok múltjának kiváló ismerője. Darvas Ferenc alispánt is a magyar jakobinusok közé sorolja. A másik, hogy Németh királyi jogügyi igazgató, a vád véresszájú ügyésze, a Hajnóczy Nógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni rész- lettanuimányok kivételével ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk keli. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. nem hozott neki azonnal nokedlit is — aztán féktelen haragjában kismamát, kisgyereket riasztott az asztaltól. Az ilyen „ételrendelés” nem szerepel a spanyol etikett szabályai között és hatósági utóhatásról mind a mai napig nem érkezett hír szerkesztőségünkbe. Az ököljogot sem a BTK, sem pedig a polgári törvény- könyv nem ismeri, illetve „megismerve”, feljelentve szigorúan bünteti. Hol van már az az idő, amikor a peres felek egy pofon miatt álltak a bírói pulpitus előtt. Bíró: Akkor azért az egy pofonért magát, alperes, ötven forintra bírságolom. Alperes: Egy pofon ötven forint? Bíró: Ahogy hallotta! Alperes: Akkor tisztelt bíróság itt van még kétszáz forint... Két piroshasút lenyomott az asztalra, és négy rettenetes nagy pofont lekent feljelentőjének. Aztán: — Most már, ugy-e elmehetek, nyugalommal? Szóval ilyen nincs! Van azonban szocialista erkölcs, amit a honpolgárok zöme tisztességgel megtart, viszont azt a kevéske erős embert valami módon — büntetéssel és közös erő e! — meg kell fékezni, hogy éjszakánként ne verje fel kiabálás a Karancs utcát, a békés lakókat. e. b. ismerőseit felsoroló jegyzékben, Madách Sándort a gyanúsok sorába tartozónak jelölte. — Márpedig ő azután igazán igen körültekintő volt az ilyen ügyeikben. Bónis György Hajnóczyról írt nagyszabású életrajzába^, nem látja tisztázottnak Madách Sándor szerepét. Elmondja, hogy 1792-ben, mint a király leghívebb embereinek egyikét, az udvar egyik besúgója királyi ügyésznek ajánlotta. Különben is, teszi hozzá Bónis. „a bírósági komédiában megbízhatatlan ügyvéd nem is lehetett volna védő.” — Megállapítja, hogy rossz fényt vet Ma- dáchra. hogy német jogügyi igazgató tőle, mint védőügyvédtől tudta meg, hogy Hajnóczy az őrség parancsnokának, Novak kapitánynak beleegyezésével, Keglevich gróf útján leveleket juttat ki a börtönből. Némethet ekkor a nádor utasította, hogy provokáljon tettenérést úgy. hogy Madách Keglevich útján válaszoljon a levelekre. Ha a levél Hajnóczyhoz eljut, minden kiderül, és az őrparancsnokot keményen meg fogják büntetni. — Vagyis Madách elárulta volna védencét és még a provokátor szerepét is neki szánták. Én a magam részéről nemigen hiszek ebben az egész Németh-féle előadásban. Tény, hogy Kazinczy Ferenc is Novak kapitány segítségével levelezett az édesanyjával. Az is tény, hogy Hajnóczy elfogott leveléből tűnik ki, hogy Novák és Keglevich útján érintkezett a külvilággal. Viszont az is, hogy Novák kapitány mindvégig az őrség parancsnoka maradt, sőt, a jakobinus per végeztével ki is tüntették. — Ma- dáchot viszont nem tüntették ki. sőt az 1796. évi alispánválasztáson is kibukott. — Véleményem szerint Hajnóczy elfogott levelei útján Madáchot Németh kényszerhelyzetbe hozta, Madách tudta, hogy ő is gyanús, sejthette Novák provokátor szerepét is, és éppen védence érdekében látszólag vállalt mindent — de nem tett semmit. Az, hogy Madách Sándor szívvel-lélekkel védte Hajnóczyt, kitűnik védőügyvédi felszólalásaiból is. — A vádiratra adott válaszában elmondta, hogy Hajnóczy távol áll a forradalomtól, céljait békés eszközökkel akarta elérni. Sohasem tört a király életére vagy testi épségére, nem követett el hűtlenséget sem. Eszméit csak azért terjesztette, hogy a polgárokat egyenlőkké tegye. — Cselekménye lehet fenyítést érdemlő tévedés, de nem súlyos büntetést maga után vonó bűncselekmény. Madách védőügyvédi tevékenységét nehezítette, hogy Hajnóczy Becsben beismerő vallomást tett, és a többi résztvevőtől is, ugyancsak jogtalan módon, önvádakat csikartak ki. — Németh fővádló Madách érveire ezeknek az alapján válaszolt és kijelentette, hogy a felségsértés szándéka is büntetendő, különben is a vádlott még Martinovics elfogatása után is folytatta a propagandát. — „Madách alapos érvei — állapította meg Bónis — lepattantak a jogügyi igazgató és a bíróság szilárd elhatározásáról, hogy törvényzavarás és jogtiprás árán is teljesítik felséges uraik akaratát.” — Szomorú sorsuk közismert. Egy kétségtelen, és ez az* hogy Berzeviczy Gergely, még a kivégzések évében ki-* adott névtelen röpiratában „az uralkodói zsarnokság legfeltűnőbb és legmerészebb csínyei egyiké”-nek nevezte a magyar jakobinusok pőrét. — Ügy vélem, hogy a csíny érdekében — ha szabad ezt a szót gazemberségre alkalmazni — Németh a nádor előtt gátlásmentesen hivatkozott Madáchra, hiszen tudta azt, hogy a főherceg személyesen sohasem fog a politikai bűnösök ügyvédjeivel érintkezni. A kompromitáló jellegű jelentés megmaradt, a le nem írt szavak viszont elrepültek. — Annak idején az ügy befejeztével, az üldözések korában, talán senkinek sem jutott eszébe, hogy Madách Sándortól a valóságot megtudja és azt leírja. Talán maga sem írta le a jakobinus pörben vitt szerepét. Mindenesetre jó volna az 1910 táján Sztregován még meg volt kéziratait felkutatni és utána nézni a dolgoknak. Érdekes lenne kinyomozni, hogy Madách Imre „Ember tragédiájáéban a párizsi jelenet színre hozása milyen összefüggésben áll a magyar Jakobinusok ügyével, illetve Madách Sándor, mint nagyapa akkori szerepével és az unokája előtt talán nem ismeretlen reminiszcenciáival. Dr. Belitzky János A Szovjetunió aranykészletei Alekszandr Szidorenko, a Szovjetunió geológiai minisztere az APN tudósítójának adott interjújában az ország ásványkincseivel foglalkozva nagy figyelemre méltatta az arany kérdését. Emlékeztetett rá, hogy egyes nyugati országok, különösen az Egyesült Államok és Anglia sajtójában „divatos” téma lett az orosz aranyról beszélni. Időnként közzéteszik olyan ..megfigyelők” cikkeit, akik a Szovjetunió valutalehetőségeiről pesszimista jóslatokba bocsátkoznak. Így például a New York Herald Tribune- ban Arthur Cook arról írt, hogy a Szovjetunióban az arany kitermelése és készletei csökkennek. — Ezek a prognózisok rendkívül meglepőek, — jelentette ki a miniszter. — Nézzük csak a tényeket! A Szovjetunió aranykitermeiő ipara, amely főleg az ország északi és keleti körzeteiben összpontosul. szüntelenül bővül. Ugyanekkor olyan új körzetekben is folyank aranykutatások. ahol a kitermelő ipar számára nem szükségesek nagy befektetések, utak és lakóházak építésére. Nagy aranylelőhelyeket tártak fel többek között Örményországban. a Szevan-tó közelében és Ü zbegisztánban. A hagyományos és jól ismert aranykitermelő körzetekben — az Uraiban, a Léna, a Kolima. az Aldan medencéjében építendő nagy erőművek bíztató távlatokat nyitnak meg a Szovjetunió aranyalapjának további növelésére.
