Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

1966 július 29. péntek

kŐGBÍD

3

Fordulat Ludányhalás/iban IV.

A Karancs közelebbről

Kevesebb a gond ax Alkotmány Tsx-ben

Manapság már szokatlan, de Ludányhalásziban két termelőszövetkezet van. A két közös gazdaság megalakulásának körülményei lényegesen tisztábbak, mint azok az okok. amelyek az egyesülést hátráltatják. Senki sem tagadja a községbeliek közül, hogy szóbeszéd az egyesülés —, de csak óvatos szavakban fogalmazva.

Senki sem akarja erőszakolni azt, ami a helybeliek szerint még nagyon megfontolandó kérdés. Kár lenne elsietni valamit, esetleges látszat dolgokért. Bennem is csupán véletlenül vetődött fel ez a kérdés, azalatt, amíg egyik termelőszövetkezeti irodából átmentem a másikba. Ám később a gondolat akaratlanul is erősödött, amikor tapasztaltam: nemcsak az előbbi közös gazdaságban, hanem az Alkotmány Tsz- ben is hasonló cipőben járnak.

Az Alkotmány Tsz csaknem kétszer akkora területtel bír, mint a másik közös gazdaság. Ugyanakkor a dolgozó tagok száma csupán húsz-harmincoal több az előbbinél. Itt azonban több a gép és a bedolgozók száma is.

Serfőző Pál párttitkár éppen az imént tért vissza a határból. Szétnézett, mikor indulhatnak a kombájnok, mert a hirtelen jött eső megállította a munkát.

— Nincs már ott csak olyan két napra való — mondja örömmel. — Ha nem jön közbe az eső nincs semmi baj. No, persze így sincs — teszi hozzá. — Minden a legjobb úton halad. Csak eső ne legyein.

Ezt el is hiszem, mert a kombájn-gabona már magtárban van, a kézzel, meg az aratógéppel vágottat hordják a fogatok. A kévekötő-aratógépek a gépudvarban állnak. Szépen fizetett eddig a gabona, tizenkilenc mázsát holdanként. A cséplés eredményét még nem tudják. De nemsokára kiderül az is, amint mondja a párttitkár.

A cséplés egy heti munka. Augusztus másodikára szeretnénk befejezni.

Emlékszem tavaly sok termelőszövetkezetben baj volt

A salgótarjáni járás közös gazdaságai élen járnak a szocialista brigád-mozgalomban. A járás területén már a megyei párthatározat előtt, 1961-ben Dorogházán alakult egy szocialista munkacsapat 18 taggal. Ezt az úttörő kezdeményezést újabbak követték, mivel a következő évben két brigád, 1963-ban pedig újabb hét brigád alakult meg, A szocialista brigádok és munkacsapatok vállalásában fontos szerepet kapott a területvállalás, a kötelező munkaegység teljesítése, valamint a tanulás és művelődés.

A kezdeti sikereiket újabbak követték. Az évek során terebélyesedett a mozgalom a járás termelőszövetkezeteiben. Jelenleg 35 brigád dolgozik 452 taggal. A brigádtagok közül 52 férfi. A szocialista címért küzdő brigádok közül a legtöbb, 27 a növény- termesztésben dolgozik, míg 3—3 brigád traktoros, illetve fogatos, kettő pedig állattenyésztő.

Sokat fejlődött a brigádok munkája. Korábban egy-egy

a kézi aratással, mivel a tagok többsége jogtalanul magas juttatásért akart csak dolgozni. így volt ez ebben a közös gazdaságban is. Említem a párttitkárnak, mire ingatja a fejét:

— Az idén nincs ilyen baj. A kézi aratásért száztizenöt kiló gabonát adtunk átlagosan, a cséplésnél pedig a szokásos öt és fél százalékot...

S érdekes, hogy más munkáknál sem lehet tapasztalni jogosulatlan követelést.

— Az emberekkel őszintén kell beszélni — magyarázza Serfőző Pál. — Ha nem tudnak arról, mi bántja a vezetőket nem is érthetik meg a helyzetet. A sok gondot csak közösen lehet eredményesen megoldani.

Frázisnak tűnik, amit ez az őszülő, fáradt-arcú ember mond. Pedig nem az. Mindenki tudja a községben, hogy az utóbbi hónapokban emberségesebb, őszintébb lett a kapcsolat a vezetőség és a tagok között. Ha nem így lenne, vajon megértenék-e. hogy a tavalyi takarmány-beszerzési hitelt az idén vissza kell fizetni. Mégpedig úgy, hogy az egész község viseli a terhét. De a munkaegység előlegről is el lehet mondani ugyanazt, mint a másik közös gazdaságbem — itt is kevesebb.

Ebben a termelőszövetkezetben még a tavalyi nagyon nehéz esztendőben is jobbak voltak az eredmények, mint a másikban. Nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően kell elbírálni a változásokat, a fejlődést is. Mivel több a gép, az épkézláb ember, köny- nyebb a munkát is szervezni. Mégis kevesebbet szántottak fel, mint a szomszédok.

A párttitkár bosszankodik:

— Csak legalább a burgonyát áshatnánk. Jelenleg lenne rá gép, meg ember ’'s. Dehát a MÉK nem tudja hová helyezni. Pedig nyolcszáz mázsát nem könnyű felszedni. S mi lesz velünk, ha olyankor kérik, amikor más munkához kell az erő?

Beletúr a hajába. A szeme álmosan csukódik le. Nem csodálkozom, hiszen a párttitkár gépkocsivezető és elnökhelyettes is. A termelőszövetkezeti elnök ugyanis

meghatározott célt tűztek maguk elé, ma azonban a vállalások összhangban állnak a közös gazdaságok tervével. A termelési tervekre alapozzák azokat. Jellemző a brigádokra az is, hogy a szövetkezeti vezetők terven felüli munkák elvégzésében is számíthatnak rájuk. Homok- terenyén például tavaly 70 hold burgonya kapálását, Somosikőn pedig 56 hold burgonya kapálását végezték el terven felül. A legnagyobb fejlődés a homokterenyei termelőszövetkezet nádújfalui üzemegységében tapasztalható, ahol minden tag benevezett a versenybe, s 13 brigádba tömörülve a szocialista üzemegység címet szeretnék elérni.

A termelési vállalások jó teljesítése nem jellemző már a művelődési, kulturális vállalásokra. A tavalyi tapasztalatok azt bizonyítják, többet kell törődni a brigádtagok művelésével. A politikai és szakmai tanfolyamok gondosabb szervezésével jobb eredmények érhetők el ezen a területen is.

csak egy hete dolgozik. Betegség kötötte az ágyhoz. Bizony egy embernek meg eny- nyit elvégezni — szinte három ember helyett — nehéz.

Szép a közös gazdaság határa. Az aratásról, cséplés- ről — ha csak az idő nem szól közbe — nyolc-tíz nap múlva megfeledkeznek. A kapások gondosan ápoltak. Igen gazdag a takarmánytermés. Huszonkét kazal takarmánya van a tsz-nek. Ilyen is régen fordult elő! Nyilván ehhez mérten alakul a várható jövedelem is. A számítások szerint eddig már biztosított a betervezett munkaegység értéke. S hol van még a többi növény féleség?

Miről is kérdezhetném végül is a párttitkárt, mint az alapszervezet, a termelőszövetkezeti kommunisták munkájáról.

— Tizenkét tagú az alapszervezetünk — mondja. — Hogyan készülünk a kongresszusra? Minden párttagunk példamutató, szorgalmas a munkákban. S ez a példa ragadós. Nálunk sem a százalék a fontos, hanem az, hogy mindannyian boldoguljunk.

Lehet ennél szebb felajánlás? Eredményeik fényesen igazolják, nagyon komolyan veszik a munkát a szövetkezet kommunistái.

Két szomszédvár Ludány- halásziban. Ha nem is fogalmazta meg senki a beszélgetések alatt, érzem, vetélkednek egymással. Nos, ez mindaddig jó, amíg a közösség életét gazdagítja, jobb megélhetését segíti elő. Tisztelet a ludányhalászi termelőszö- szövetkezetek tagjainak, vezetőinek, nagyot léptek tavaly óta.

De vajon nem lenne ez a lépés együttes erővel éppen kétszer akkora?

Pádár András

A kalapácsok nagyokat sújtanak az izzó vasra. Remeg az egész épület. Ha az ember sokáig itt tartózkodik, úgy érzi: eldugult a füle.

— Megszokás dolga az egész — mondja nevetve Gu- lyis Ferenc szocialista brigádvezető, a Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló gyáregységében, miután társa átvette tőle a sajtológép kezelését.

— Igen, önellenőrök vagyunk. Ennek már egy éve. Azóta a minőségi ellenőr csak szúrópróba szerűen vizsgálja felül termékeinket.

— És talál hibát?

— Néha igen. De korántsem annyit, mint amikor még nem voltunk önellenőrzők. Mert tudja, nagy dolog ám az embernek saját munkájáról ítélkezni — folytatja Gulyis Ferenc, aki itt tanulta a szakmát, itt dolgozott édesapja, s ő maga is már két évtizede vallja magáénak a gyárat.

Közben a fekete keretes

védőszemüveget viselő Nagy János odaszól neki: — válts fel, hadd szóljak én is... Még néhányat üt a hatezer kilogrammos ellenütéses kalapács, az alaktalan izzó vasra. mire elnyeri végső formáját, aztán a gép néhány pillanatra elcsendesedik.

— Alkatrészeket gyártunk a Bányagépgyámak Sok kell belőle — kezdi mondókáját

Ahol becsülik a szocialista brigádokat

r()efidé(jek huszonöt országból

fejlesztés — 3L milliós érték

Tervszerű

Nem könnyű egy olyan egységet irányítani, vezetni, mint amilyen a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat Karancs Szállodája. Molnár Mária igazgatónő 143 dolgozóval igyekszik megoldani ezt a feladatot.

— A szállodában 84 szoba áll a vendégek rendelkezésére, és 60 százalékos a kihasználás, az elmúlt évhez viszonyítva 20 százalékkal javultunk. Huszonöt ország 2243 vendége szállt meg három év alatt a Narancsban. Ha csak azt említem, hogy összesen 34 200 vendég 55 517 vendégnapot töltött nálunk, mutatja milyen nagy feladatot kell megoldanunk. Bár, ma még a szállodai vendéglátás csupán átutazó jellegű^ átlagosan másfél napot töltenek nálunk a vendégek. Igyekszünk őket teljes mértékben kiszolgálni, így 42 szobában van fürdőszoba. nyolc szobában telefon, gondoskodunk piperemosás- ró'. ruhatisztításról, vasalásról. mozi-, vasúti jegyet rendelünk az igények szerint.

A szállodának tíz emelete van és a 84 szobán kívül konyha, étterem, presszó, söröző-terasz, 50 személyes mozaik-terem, a tizedik emeleten belül hideg-meleg zuhannyal ellátott tetőterasz áll a vendégek rendelkezésére. Természetesen ehhez méretezett a forgalom is.

— Az idén hatmillió forint az évi tervünk — mondja az igazgatónő —, és az első félévet 150 ezer forintos túlteljesítéssel zártuk. A megnyitás óta az étel- és italforgalom 9 millió forint, a szállodai szolgáltatás három és félmillió forint volt. Ebben az évben sikerült megfordítani az arányt az ételfogyasztás javára. Ha százalékban kellene kifejezni, akkor azt mondonám: g forgalom 60 százaléka ételből. 40 százaléka italból tevődik össze. A

saját termelésű ételfogyasztást közel 200 ezer forinttal növeltük.

Az étlapot külön érdemes forgatni a Karancs Szálló éttermében. Naponta 100—110 féle étel szerepel rajta: hagyományos és különleges készítmények minden igényt kielégítő készételek és frissen- sültek. Étlapjukkal országos elismerést vívtak ki, és a központi értékelések alkalmával mindig az elsők között szerepelnek. A céljuk éppen az, hogy az ételfogyasztást növeljék, sokoldalú készítményekkel vonzzák magukhoz a vendégeket.

Azt is meg kell mondani, hogy nemcsak a 110 féle ételt tartalmazó étlap a vonzó.

— Az étteremben öttagú népi zenekar, a presszóban trió játszik. De meg van a közönsége a szombaton és vasárnap a teraszon zenét szolgáltató Beatles-zenekarnak is. Iskolaidőben pedig a szombatonként működő Fórum Presszó vonzza, elsősorban a középiskolás fiatalokat.

S ha már itt tartunk, szólnunk kell arról a kulturális feladatról is, amit a Karancs Szálló hároméves fennállása óta a városban betölt.

Erről a következőket mondja az igazgatónő:

— Az új, a kibontakozó városközpont első nagy kulturális létesítménye voltunk. Ezért azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a hagyományos vendéglátás keretei között szolgáljuk a kultúrát. Ennek érdekében többféle rendezvényt vállaltunk, szerveztünk és szervezünk ma is. Rendszeresek a szalagavató bálok, érettségi bankettek, terveinkben szerepel az Idegenforgalmi Hivatallal a Palóc-bál megszervezése, különféle vetélkedők.

— A kultúrált kiszolgálást,

a még jobb vendéglátást szolgálja, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatot a szomszédos Csehszlovákia, Zólyomban működő Hotel Po- lán nevű vendéglátó egységével. Ezenkívül a Karancs Szállodában kilenc brigád versenyez a szocialista címért, kettő pedig a Kiváló brigád címért. A dolgozók közül többen nyelveket tanulnak, nem egy már németből, oroszból, angolból, franciából letette a középfokú vizsgát.

Üj, közel 31 millió forint értéket képviselő, az országban elismert és külföldiek által megcsodált létesítményről van szó, mégsem beszélhetünk gond nélküli üzemeltetésről.

A terasz-söröző egyelőre a legnagyobb gondunk. A vendégek szeretik, levegős, szel- lős, de ugyanakkor a kémények kormot, füstöt árasztanak. A megoldás: még az idén bekötik szállodánkat a távfűtésbe, és akkor az egyik kémény feleslegessé válik, jövőre pedig 1,60 méter magas üvegfalat emelünk a terasz körül, így védjük a vendégeket a széltől és koromtól.

Említem, hogy az étterem már kicsi. Olyan sok a naponta jelentkező rendezvény, hogy a la carte étkezésre különösen szombaton és vasárnap este alig van lehetőség.

— Valóban így van, ezért már többször javasoltuk, hogy az étterem felett, a terasz-söröző helyén létesítsenek újabb éttermet, tanácskozó termet, ahol rendezvényeket tarthatunk. Ezenkívül tervezzük, hogy a téren elkerítünk egy kis területet, fagylaltozónak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a teret mielőbb rendezzék és végre megvalósuljon a kedvező lehetőség, a gépkocsik parkírozásához.

Gáldonyi Béla

diktálja...

Nagy János, miközben meg- törli verejtékező homlokát. Később pedig így folytatja:

— Nem dolgoztunk mi rosz- szul régebben sem. De mióta magunk döntjük el, mi a jó és mi a rossz, mi mehet és mi nem, azóta másképp gondolkodunk. Régebben, ha egy darab rosszul sikerült, beletettük a többi közé azzal: hátha elcsúszik, nem veszi észre a meós. Ez az idő lejárt. Most nekünk kell kimondani a végső szót. Mi felelünk mindenért. Magunk előtt, vezetőink előtt és a megrendelők előtt is. És ez nem kis dolog...

— Nem bizony. Tudtuk ezt akkor is, amikor elválaltuk. Azt mondtuk: aki jó munkás, az nem adhat selejtes terméket. Legalábbis nekem ez a véleményem — hangsúlyozza Cene Gyula, a brigád egyik tagja, aki a melegítőnél dolgozik.

Golovics Sándor hozzáfűzi:

— Az a munkás, aki valamit is ad a nevére, mindig becsületesen dolgozik. Ez alatt azt értem, hogy régebben is kirakta a jó termék közül a rosszat, a selejteset. A mi brigádunkban pedig 15—20 éve dolgozó szakemberek vannak. Ügy tudom itt is akarnak megöregedni. Ennek viszont az előfeltétele: a jó munka. Meg aztán nem szeretjük ha állandóan noszogatnak. Én például nem cserélnék mással. Nehogy arí higgye, mindenki így gondolkodik. Van, aki csak a forintot nézi. Hadd legyen minél több a mennyiség, mit számít a minőség.

— Nálunk is előfordul, hogy egyik-másik darab nem felel meg az előírásoknak. Azonnal kijavítjuk. De ez igen ritka eset — hangsúlyozza a brigádvezető.

— így van — erősíti Gulyis , Ferenc szavait, Harai József, a gyárrészleg meós csoportveríője... — Ez a brigád lépett a legnagyobbat előre az önellenőrzésben. Mióta átvették az ezzel járó munkát és felelősséget, azóta könnyebb a dolgunk. Kezdetben ugyan voltak viták a minőség miatt, de mindig szót értettünk. A félreértés abból' adódott, hogy nem ismerték a követelményeket. Mihelyt ezt tudomásukra hoztuk, ehhez igazították munkájukat. És ha netán előadódik egy-két apróbb hiba, az is abból fakad, hogy nem tudják kellően megítélni: megfelelő a termék vagy sem. Mert a vevők kívánságát sokszor később ismerik meg. A megtűrt selejt százalékot még így sem lépik túl. Pedig aki csak egy kicsit is járatos ebben a szakmában tudja, hogy másképp néz ki egy alkatrész meleg vagy kihűlt állapotban. Elmondhatom: minőségi reklamáció

nem érkezett a munkájukra.

Nekem a brigád nagyon sokat segít.

— Nekünk is érdekünk, hogy jól dolgozzunk. Csak akkor kapunk 10 százalékos minőségi prémiumot, ha teljesítjük a feltételeket — egészíti ki az előbbit Cene Gyula, aki pár perccel előbb még az 1300 fokot árasztó kemencéből húzta ki a formálásra váró izzó vasat.

— Nem bántuk meg, hogy vállaltuk az önmeózást. Any- nyira beleéltük magunkat az új helyzetbe, hogy ma már tüzetesen megnézzük milyen a termék. Ezt teszik a többiek is, akik a délutáni vagy az éjjeli műszakban dolgoznak. Mert a brigád 49 főből áll.

Kifelé menet találkoztam Kéri László művezetővel. Jóval fiatalabb, mint a brigád sok tagja. Tőle érdeklődtem, elégedett-e Gulyisék munkájával? Kicsit szkeptikusan kezdi: — van brigád, amelyik segít, van amelyikkel több baj van, mint korábban.

— Áll ez a Gulyis brigádra is?

— Nem. ök tartják a szavukat, lehet bízni bennük... A gyárrészlegben ők a legjobbak az önellenőrző brigádok közül. Komolyan veszik a vállalásukat, jó szakmunkások, jó velük dolgozni.

A művezetőt máshová szólítja sokirányú elfoglaltsága. A brigád munkája is visszalendül a régi kerékvágásba. A hőmérő higanyszála fölfele kúszik, lassan eléri a 40 fokot. A kovácsok, a Gulyis brigád tagjai úgy dolgoznak, ahogy megígérték, ahogy lelkiismeretük diktálja.

Vcnesz Károly