Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-29 / 178. szám
4 r O G R Ä D 1966. július 29. péntek cA s zál!ás adó bites úja A minap a város impozáns művelődési- palotájának klubjában Csongrády Béla népművelési felügyelő kedves kötelességnek tett eleget, amikor a tablókon látható vázlatok, rajzok, akvarellek, stb. kapcsán a kiállítókra, évenként visz- szatérő vendégeinkre, a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium növendékeire hívta fel a figyelmet: — Ügy érezzük, hogy Salgótarján váltakozó karakterű, ezer arcú vidéke nemcsak felkelti a művészi tevékenység iránti vágyat, hanem egyúttal olyan témákat kínál, amelyek helyes irányba alakítják a szárnybontogató fiatal tehetségek szemlélet módját — mondotta. — A manuális készség mellett eszmeiségük is fejlődik. Annál is fontosabb ez, mert a művésszé érés időszaka életre szóló tevékenységre inspirálhat. Másrészt úgy véljük, hogy a táborhely megválasztásában nem kis szerepet játszott az, hogy a pubertás korát élő, kivételes intenzitással fejlődő munkásváros, Salgótarján az utóbbi évek pezsgő képzőművészeti életével is felhívta magára a figyelmet. Eredményesen tevékenykednek művészeink, •gymást érik a rangos, országos szintű kiállítások, amelyek fejlett ízlésű, műértő közönséget nevelnek. E tártlatok sorába helyet kapni feltétlenül a megbecsülés jele. Ugyanakkor e kiállítás a városnak is rangot ad, hiszen ismét egy lépcsőfok a kultúrcentrumhoz, az országos . képzőművészeti fellegvárhoz vezető úton. Igen, e kamarakiállítás egy fiatal város nyújtotta élmények és művészi pályájuk kezdetén álló tehetséges fiatalok találkozásának eredménye. Milyen alkotásokat szült? Az iskolában elsajátított mesterségbeli tudás a friss élmények hatására műfajilag széles skálájú alkotásokban, s további reményekre jogosító vázlatokban realizálódott. Az ifjú alkotók érdeklődését leginkább a városkép legjellemzőbb vonása, a régi és az új egymás mellett élése keltette fel. A földbe süppedt pécskői vityülók tövéből égbe törő fehér, vagy a nap-esőben kékes színben játszó házak, a gyárak, üzemek szélzúgásos kéményei, az építkezések bonyolultnak tűnő, de a modern élet prakticizmusát pregnánsan kifejező vonalrendszere, a környező hegyek kúpjai a romantika maradványaiként tovább élő várromokkal, a színek, a számukra pár hétre egyetlen hatalmas nyári táborrá vált ipari táj világa. Sajátos, művésznek kedvező világ. Ahol nem kanyarog ugyan a Duna szalagja, nem himbálódzik a Balaton víztükre, de a folyók, tavak, nádasok ősi ritmusélményét a modern, olajban, tűzben élő, s az örök anyagot formáló ember életritmusának élménye, hétköznapjai, ünnepei hangulatainak, zajainak, mozgás-forrásainak élménye pótolja. Aki ide eljön, nem fest romantikus, középkori öreg utcákat, kéményekkel, szélkakasokkal, macskakövek, tetők felületeivel. Aki ide jön — embert lát, emberrel találkozik, aki, mint valami csodálatos Kőmíves Kelemenné, ott van az épületek konstrukcióiban, az ipari szerkezetekben, a tárgyi világ mesterségesen létrehozott figurarendszerében is. Az ember közvetlenül — nyilván az iskolastúdiumok hatására — elsősorban portré formájában jelenik meg képeiken, tusrajzaikon. Nem kiforrott alkotásokban, bontakozó, esetenként ígéretes művekben. A tárlaton minden olyan friss. Jó, hogy megrendezték, köszönet a Képző- és Iparművészeti Gimnázium igazgatóságának, hogy lehetővé tette növendékeinek ezt a táborozást. Bízunk abban, hogy kedves, közvetlen szavú, tehetséggel bíró pályakezdőinkkel a jövőben is találkozunk, művészetük szocialista szellemben fejlődik tovább. Ezzel búcsúzik tőlük szállásadójuk — a város. Tóth Elemér Személygépkocsi 1501, motorkerékpár 3682 Az utóbbi években jelentősen megnőtt — országos viszonylatban a személygépkocsik és a motorkerékpárok száma. Míg 1957-ben 12 728, tavaly, az év végén már 99 395 személyautót tartottak nyilván, emelkedés 780.9 százalékos volt. Megváltozott a helyzet a magángépkocsik javára. 1957-ben a 12 728-ból magánkézen volt 3980, addig tavaly a 99 395-ből magántulajdonosé volt 82 640 személyautó. Nógrádban 1501 személyautó és 3682 motorkerékpár szerepel a nyilvántartásban. Országos viszonylatban a megyék között az utolsó helyet foglaljuk el. Első Pest. második Baranya megye a személygépkocsik számát tekintve, míg a legtöbb motorkerékpárt Bács-Kiskun megyében üzemeltetik. A gyártmányokat vizsgálva első helyen áll a Moszkvics. második a Trabant, majd a Skoda, Wartburg es megtaláljuk a márkák között a Simca, a Renault, a BMV, a DKW, Steyr, ’ a Chevrolet kocsikat. Behozatal szempontjából az Opel vezet a Volkswagen és a Ford előtt. Tavaly, külföldről magánszemélyek összesen 2726 kocsit hoztak az országba. Kilenc új nevelő A balassagyarmati járás 32 általános iskoláját szeptembertől 4789 tanuló látogatja, hatvannyolccal több. mint az 1965-66-os tanévben. A 217 főt számláló nevelői kar kilenc pedagógussal erősödik. Az alsótagozatos tanítók közül kettő Dejtárra, egy-egy pedig Bercelre, Hont- ra és Nógrádmarcalra került. Felsőtagozatos — biológiaföldrajz szakos — pedagógus Érsekvadkerten, ének-biológia -földrajz szakos nevelő Dej- táron, matematika-ének szakos tanár pedig Nógrádmar- calon kezdi jneg működését a következő tanévben. Tettekre A marxista dialektika közismert tétele, hogy a társadalmi tudat a társadalmi lét függvénye, az utóbbi a determináló, az alapvető tényező. A tudat azonban bizonyos fokú önállósággal is bír, ami többek között abban realizálódik, hogy nem követi szorosan a társadalmi létben beálló változásokat. így fordulhatott elő hazánkban is, hogy a társadalmi-gazdasági alakulatban, a társadalmi létben beállott minőségi változásnak nem volt egyenes következménye a tudat gyökeres, egyik napról a másikra történő megváltozása. Most tartunk még csak ott, hogy a szociálisa tudat, erkölcs, életforma általánossá tétele, a művészetek tudatformáló hatásának, szerepének problémája az oszitályharc egyik fő kérdésévé vált A szocialista forradalmunk szerves részeként kibontakozott kulturális átalakulás pezsgő légkörében napjainkban a marxista elmélet gyakorlati megvalósításéra kerül sor. Ezért fordul a közvélemény figyelme fokozottabban a művészetek, az irodalom felé. Az MSZMP Kulturális Elméleti Munka- közössége hivatásánál fogva — és nagyon helyeselhető módon — évenként napirendre tűz egy-egy, sokakat érdeklő kultúrpolitikai, esztétikai kérdéskomplexumot, és összefoglaló tanulmányban igyekszik a nyitott kérdéseket megválaszolni. Az elmúlt évben a szocialista realizmus problémáinak elemzésére került sor, az idén a Társadalmi Szemle összevont 7—8. számában. Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban címmel jelent meg ilyen igényű tájékoztatás, amely egyúttal megjelöli a feladatokat is, programot ad. A tanulmány eszmei alapállása megegyezik az Ideológiai Irányelvek koncepciójával, az MSZMP VIII. kongresszusán meghatározott köz- művelődési célkitűzéseik szellemében vonja le a következtetéseket, szabja meg a tennivalókat; "I „Az ideológiai harc az irodalom, a művészetek terén megköveteli a pártosság, az elkötelezettség és Illir,"»nii||p mtím pr^iinif ÉUNÍM go j # _ J_ jf> [KI mini'1 .limn T .... X WUi UA,\i Mi! Ä lllllln.„mUllill 1 l llllnllli 5 life.mm J iiiiiiiiiiiii.Ol Illlllllllllllllllltylllllllll! "22| Mine a ténsasszony, némi fürkészés után és abban a hiszemben, hogy törzsvendége volt egykor a még mindig mokány, ispánt, vagy jobb iparost mutató jövevény; — Én hát —, mondta szívélyesen. — De mennyire, hogy én, apikám... Lídia nem hagyja kisemmizni magát Az öreg Bársony — mert honnan is sejthette volna, hogy bárhölgy korában Lídia volt a ténsasszony művészneve — erre csak ötölni-hatolni tudott, és félszegen dörmög- te: — Hát igen. Minek is hagyná? — Apikám! — csapta ösz- sze a kezét a ténsasszony. — Maga anzágol! Magának gőze se, hogy miről beszélek!? Magamról, az egzisztenciámról kisöreg. De baj? Nem baj. Köpni rá. El van boronáivá. Tudja, mi a vicc? A legszebb, a legoltáribb pláne? — Micsoda? A ténsasszony hátradőlt. Jól teleszívta hatalmas dudakebleit, és ragyogva, ókosságra büszkén jelentette ki: — Az apikám, hogy soha, de soha egy megveszekedett pillanatra se voltam kizsákmányoló. A nevem se került kulákl istára. — Tényleg? — Fix! Nem hiszi? — Hiszem én, hogyne hinném —, szabódott az öreg Bársony. — Csak miért lett volna a ténsasszony kulák? — Jaj, hát az üzlet, a csárda miatt, api! De Lídia okos. Lídiának — döfte föl a ténsasszony tág likú orrát —. Lídiának a szimata is piszokul príma. Ccc, de micsoda príma... Mások, más kocs- márosok még javában invesz- káltak, de Lídia? Leépített, a a licencét is beadta. Azzal, hogy slussz-passz, végeztünk, nem kell a csárda... Hó- ógyisne! Ezt nektek —, mutatott fügét. — Hogy a csárda után majd a házamat is elkamózzátok? Ne-e-em, apikám. Lídia nem evett meszet. Sőt! Különben veheti észreA ténsasszony körülmutatott, majd hármas tokát duzzasztva így folytatta: — Élünk, virulunk, licenc nélkül is virulunk. Ha muszáj hát pia is, puszi is kerül. Csak persze... privátin —, takarta el a száját. — A legteljesebb diszkréció mellett, így aztán még a felsőbbség köréből is kerülnek kuncsaftjaim. Ivott ©gyet, de az öreg Bársonyt elfelejtette megkínálni. — Hát maga api? — nyalta meg a száját — látom, még jó karban, strammul, ha kicsit már lisztes fejjel is... Mi kéne, ha volna? Csak bátran, ki vele, ne szégyelje magát. Lídia diszkrét. Lídia megértő lélek. Lídia mindent megtesz az egykori tisztelőiért. — Hát... — izzadt bele a szóáradatba és tekert egy keveset nyakán az öreg Bársony. — Én... izé... énnekem tulajdonképpen egy elmet adtak... Egy... illetőt kérésén. — Kislányt? — Dehogy! — tiltakozott elvörösödve az öreg Bársony. — Akkor... asszonyt! Asz- szonykát! Tudom már! — csapott combjára a tónsasz- szony. — Maga Pintérnél, azt a fain kis töltött galambot keresi. Nem is -sodé- Lom. Magának mindig jó gusztusa volt, api. Annak idején, az én időmben is mo- lett-párti volt... Nézzenek oda! Elpirult! Lisztes a feje és pirul! Marhaság! Lídia vagány... Lídia sose volt Irigy... Meg lesz Pintémé. Megszerzem magának. Hányra hivassam? Mikorra kéne, apikám? — Kői a fenének! — mordult fel az öreg Bársony. — Én férfit keresek. Csillik László kalauzt keresem- itt lakik? Lídia vállat vont, és a legcsekélyebb zokszó nélkül mondta: — Itt hát. Ahogy a katonaságtól leszerelt, rögtön idejött lakni. Rokona magának? Az öreg Bársony nagyot nyelt, — Rokonom —, mondta. — Bár... őszinte legyek... csak távoli, csak amolyan balkézről rokonom. Nagy betyár, mi? Ügy hallom, hetenként cseréli a nőket. — Kicsoda? Laci? — tatba föl egyik szemöldökét a ténsasszony. — Nem is én. — Apikám, maga féLrebe- széL Magát úgy átejtették, hogy jobban se kell. — Átejtettek? Azt... tetszik mondani? — Világos. Ferkó, a szobatársa, az igen, az akkora apikám, hogy az egész város tyúkjait végigbúbolná. De Laci...? — Nocsak, milyen? Hadd halljam! — biztatta az öreg Bársony. — Fesse már le a drágalábost. — Szelíd —, felelte ábrándos orcával a ténsasszony. — Olyan szelíd, hogy templomi szobornak lehetne felállítani. — Lacit? — Nem is a haverját. Azt hiszi, linkelek? Akkor jól figyeljen ide. Hat lakóm van, érti? Hat darab háromszáz forintos férfilakóm. Valamennyit ismerem. Egyiknek sincs előttem titka. És ha én azt mondom, ha... Lídia azt mondja — emelte fel a hangját —, hogy Laci mintafiú, hogy a többi lakóm a bokájáig se ér, akkor keveset mondtam. Az semmi, hogy szelíd, de — szolid is. Még a neve- napján se láttam részegen. Én mondom, Lídia mondja: szerencsét csinál, kilószám hordhatja Szent Antalnak a hála-pénzt, aki lány a szoknyájához bírja ragasztani. — O...! — No, nézd csak, mi a baj, de elkámpicsorodott, api... Mit várt? Hogy talán lega- zemberezzem Lacit? Azt várhatja. Ügy éljek, fusson ki a szemem, ha nem igaz: lenne csak lányom — mindjárt Lacinak adnám. És mindenemet, még a nyakba való aranykeresztemet is vele. Nahát. serkentő feladatok O dekadencia elvi-elmeleti es kritikai megkülönböztetései . E feladatok elsősorban a művészetkritika, a művészeti kultúra terjesztési fórumai és intézményei hatókörebe tartoznak. A népművelők, a kul túrmunkások feladata ebben a vonatkozásban, hogy a közönséget a művészeti élet aktívabb, közvetlenebb tényezőjévé alakítsák. Azt kell elérnünk, hogy a közvélemény az irodalom, és a művészetek ügyét, ne az úgynevezett „egyetemes művészét” elvont kategóriái szerint ítélje meg, hanem a társadalmi, ideológiai összefüggések és igények jegyében. A közönséget — véleménynyilvánítási alkalmak teremtese- vel passzív befogadóból aktív, a művészeti közéletért felelősséget érző, az egyes alkotásokat minősítő tényezővé kell formálni. A közönség nem állhat szemben a művészetekkel, hanem ítéletével maga is tevékeny résztvevője kell, hogy legyen a művészeti folyamatnak. Ennek az aktív és igényes rétegnek a kialakításai nagy mértékben gátolhatják a művészetek leegyszerűsítő megközelítésének maradványai. Ilyen többek között a művészetek társadalomkritikai szerepének egyoldalú megítélése. A szélesebb közönség, ezen belül a pártközvélemény egy része a művészetek társadalombírálatát egyoldalúan csak a polgári csökevények, a múlt káros örökségének bírálatára egyszerűsíti. Holott társadat- műnk belső fejlődésének ellentmondásai konfliktusokat eredményezhetnek, amelyeknek bírálata a szocializmus érdekeit szolgálja. 2 „Az irodalom, a művé- • szetek elméleti, kritikai és művészetpolitikai megközelítésében nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani minden olyan kérdésnek, amely a művészet és a közönség kapcsolatát érinti. Tudományos eszközökkel kell felmérni a közönség műveszi kultúra, és ízlés szerinti megoszlását... A reális helyzetkép kialakításának elsősorban arra kell irányulnia, hogy feltárja a fa~ lu és város művészeti kultúrája közötti szintkülönbséget, valamint a munkásosztály kulturális helyzetét Mit jelent ez a feladat aprópénzre vaittva? Az esztétikai és művészeti nevelés fontosságára utal, a lakosság ízlésének gyors fejlesztéséh a műélvezők körének bővítését jelöli meg. Közismert, hogy kulturális területen éppen a művészi ízlésben sikerült legkevésbé felszámolni a __ műit káros örökségét. A népművelőkön — a szó legtágabb értelmében — a sor, hogy a kispolgári ízlés, a művészi arisztokratizmus, és a sznobizmus hatásait megszüntessék. Nehezíti a feladatot, hogy a kispolgári ízlés és a sznobizmus kategóriái sokszor igen bonyolult, összetett társadalmi, kulturális és ízlésbeli rétegződéseket, folyamatokat takarhatnak el. A jelenlegi úgynevezett átmeneti helyzet megváltoztatása csak az igények és lehetőségek pontos feltérképezése után lehetséges. Ezt a munkát a szociológia sajátos eszközeivel segítheti. Az ízlésnevelés, a művészeti kultúra ismereteinek terjesztése nem különülhet el tartalmi-világnézeti kérdésektől. A gyakorlati tevékenység folyamán ezt feltétlenül szem előtt kell tartanunk. ^ „A széles művészeti * közvéleménynek magának. is aktívabbá, tudato- sabbá és öntudatosabbá kell válnia.” A művészetek hivatásának a népművelés munkájának programozásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a közönséget, mint tudatosan mű velődni vágyó, legszélesebb rétégét. Az igényesség kell hogy a mérce legyen a közönségnek önmagával szemben. Az ^ igénytelenségen ugyanis az irodalom és a művészetek eszmeileg és esztétikaiig kifogástalan alkotásai futhatnak zátonyra. Sikerre juttatásukban viszont éppen a széles közvéleményben van meg az ehhez szükséges legerősebb bázis. _ A „kiművelt emberfők sokaságát” szeretnénk megteremteni, ehhez azonban az kell, hogy az is akarja, akinek érdekében a jövőben a feladatok realizálása idején tevékenykedünk, merő az elvi irányítás társadalmi hatékonyságának egyik legfontosabb feltétele az aktív, vitakész művészeti közvélemény, Nem kis feladatok várnak tehát a művészetre, az alkotókra, a népművelőkre, és a széles néptömegekre is a közízlés fejlesztésében. Az kétségtelen, hogy ha lassú tempóban is, de volt fejlődés az elmúlt húsz évben. A további fejlődés záloga, a szocialista tudat megteremtése, csak a kultúra új formájának létrehozása révén képzelhető el. Ehhez az ideológiai harc mellett az szükséges, hogy az ember ne csak mint befogadó legyen jelen a kulturális életben, hanem mint saját belső énjének megteremtője, saját személyiségének birtokbave- vője. Ez azonban elképzelhetetlen aktív tennivágyás és tevékenység nélkül. Csongrády Béla A szilváskertek védelmében A nagyüzemi szilváskertekben, a háztáji gyümölcsösökben, s az utak mentén a szilvafákon, már június elején szokatlan elváltozásokat figyelhettünk meg. A szilvafák levelei megsárgultak, majd megbámulták, s a levéllemez begörbült. Ezek a tünetek veszedelmes betegségre, atka-kártételre utalnak. Egyes fajok piros, vagy bamaszegélyű apró pontokat hagynak a leveleken. S ahogy növekszik kártételük, úgy folynak egybe ezek a pontok, a levél száradni kezd és idő előtt lehullik. A fán kevés a levél, bekövetkezik a termés kényszerérése, a gyümölcs vegyi összetétele megváltozik, minősége romlik, cukortartalma lényegesen csökken. Ha a fertőzés súlyos, az is előfordul, hogy a fa elszárad. Ha az időjárás kedvező, a kártevők gyorsan szaporodnak, a nemzedékek gyorsan követik egymást. A védekezés akkor eredményes igazán, ha a nagyüzemi gyümölcsösökben és a házi kertekben sem várják meg az atkák tömeges elszaporodását. A védekezést mindjárt akkor elkezdik, amikor a fertőzés első, kezdeti jelei mutatkoznak. Ez természetesen nem könnyű dolog. A kártevők ugyanis szabad szemmel csak nehezen láthatók. Nagyító segítségével az igen apró, piros atka a levél fonákán is felismerhető. A kártevők elszaporodásának kezdetén még június elején a növényvédő állomás felhívta a termelő üzemek és a földművesszövetkezeti permetező brigádok figyelmét: azonnal kezdjék meg a védekezést. Rendkívüli módon megnehezítette azonban a munkát, hogy a védekezéshez szükséges speciális vegyszerek nem álltak a termelő üzemek és a földművesszövetkezeti permetező brigádok rendelkezésére. Ma már az AGROKER-nél kapható a Tedion V—18, amelyből hektoliterenként 15—20 deka szükséges a permetlé elkészítéséhez. A nagyüzemi gyümölcsösökben azonban, ahol az óvórendszabályok szigorú betartása biztosítható, hektoliterenként 25 deka Diasinon—Phenkapton is használható a védekezésre. A munkát a nagyüzemi gyümölcsösökben Rapidtox n. permetező géppel, légporlasztásos gyümölcsfa-szórófejjel célszerű végrehajtani. A háztáji gyümölcsösök permetezéséhez Harmat típusú házi permetezőgépet a földműves- szövetkezettől lehet kölcsönözni. De elvégzi a munkát a községben működő permetező brigád is. A kártevők gyorsan szaporodnak, ezért a permetezést többször meg kell ismételni. fut(Foly tatjuk) László István
