Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

1966. július 28. csú+örtők N 3 <5 T» Ä TS 3 Fordulat Ludányhalásziban T. SOROZÁS ELŐTT Hire képesek az idős tagok? A szeszélyesen kanyargó Ipoly vidéke az ország egyik legszebb része. Hej, pedig mennyi bajt és bánatot oko­zott már ez a lomha sodrású tolyó! Évekig csendben ka­nyarog a Cserhát északi lábá­nál, de amikor megindul az áradat, tengerré változtat min­dent. A régi öregek sokat me­sélnek a haragvó Ipolyról. Ilyenkor a víz uralta a íolyó- menti községeket. Nem kímélte a szántó-vető emberek verej- tékes munkáját. S nem kell messzire menni a példákért, így volt ez tavaly is Ludány- halásziban. Bajt, gondot oko­zott a folyó, Egy éve másról sem lehe­tett hallani Ludányhalászi- ban. mint az Ipoly hatalmas pusztításáról. A százezreket érő vagyont — termést — el­öntő áradat majdnem tragi­kus helyzetbe sodorta a köz­ség két termelőszövetkezetét. A legnagyobb kincs, a takar­mány veszett oda. Ezen a vi­déken ugyanis a legalapvetőbb megélhetési forrás az állatte­nyésztés. Válság fenyegette a közös gazdálkodást. Az embe­rek keseregtek, villongtak — hiszen súgott a nincs! Szűk esztendőt zártak tavaly mindkét termelőszövetkezet­ben. Fogcsikorgatva járták a tagok télen az istállókat, mert az állatok majdnem szalmán teleltek. Nehéz volt a zárszám­adás. De átvészelték a sovány hónapokat! Mester Lajos homlokára re- dőket szántottak már az évek. A legmélyebb barázdát mégis talán a tavalyi áradás véste a szövetkezeti elnök szeme fö­lé. Egy évvel ezelőtt, amikor találkoztam vele tele volt ke­serűséggel. Nyugtalanul be­szélt, mint aki minden ideg­szálával máshová figyel. Most feltűnően nyugodt. Csak a barázdák emlékeztetnek a ta­valyi, ideges emberre. — Igen, befejeztük az ara­tást, de csépelni való is csak négy napra ad elfoglaltságot — mondja. Ez igen! Jól esik hallani. Egy éve sokkal később is még a gabonával bajlódtak. Las­san ment a munka, veszett a szem, átkozódtak az emberek. — A cséplést is befejeztük volna, de zsupszalmára szer­ződtünk és azt kézzel kellett levágni. Meg közbejött az eső is. Mi történt az Ipolyvölgye Tsz-ben, hogy néhány hónap alatt megváltozott minden? Ellenkező előjelet kaptak a dolgok. Idejövet láttam a ha­tárt. Sehol még egy elhagyott csomó szalma sem. Rend uralkodik a földeken. Egyre szaporodnak a barázdák is; két traktor már százharminc hold tarlót szántott fel. A kérdésre igen egyszerű ma­gyarázatot ad az elnök: — Az idén kedvezett az idő, és sokkal jobb volt a szerve­zés is, mint tavaly. S végre áprilisban kaptunk egy agro- nómust. Tudja mekkora se­gítség ez? Csak az utóbbi szavaknál emelkedik kissé a hangja. Egyébként csendesen, szeré­nyen beszél. Mint az olyan emberek, akik nem szeretik a szavakat. Az a fajta, aki nem tudja „adminisztrálni” magát. Szerinte sokkal többet mon­danak a tények. Nos, a tények! Tavaly tíz forint munkaegység előleget fizetett a szövetkezet a tagok­nak. Az idén csak ötöt. De ez nem haladás! Ez így igaz, de az élet nem állhat meg. Ami­kor bejelentették a tagoknak, hogy csak ennyi lesz, senki sem tapsolt. S amikor azt is elmondták a szövetkezet ve­zetői, hogy azért nem lesz több az előleg, mert az idén kell visszafizetni a takar­mány-hitelt — lecsillapodtak a kedélyek. Megértették, hogy az örökkévalóságig nem le­het hitelekből élni? Ki tud­ja? Annyi bizonyos, hogy az idén annyi pillangós és réti szénát takarítottak be, hogy két évre elegendő. Igaz, a bő termés nemcsak a tagok érde­me, de a gyors betakarítás igen. S ez csak az első kaszá­lásból! — Várakozáson felül hoztak a kalászosok is — újságolja Mester Lajos. — A búza ti­zenhat mázsával biztat, az őszi árpa pedig húsz mázsát termett holdanként. így köny- nyű lesz túlteljesíteni a gabo­naeladási tervet. A tagság szorgalmára a pre­mizálás sem ad magyarázatot. Az idei premizálás körülbelül megegyezik a tavalyival. Be­vált a nádudvari módszer, ezt alkalmazzák. Az viszont való­színű, hogy a jobb terméski­látások öntöttek nagyobb mun­kakedvet a tagokba. Eddig még minden jobban sikerült. Pél­dául a zöldborsó, ami majd­nem ötvenezer forintot ho­zott terven felül. Szépen fejlő­dik a paprika, paradicsom és az uborka is. Egy-két nap múl­va megkezdhetik a szedését. Persze ne hogy azt gondol­ja valaki, hogy most már az égvilágon semmi gond nincs az Ipolyvölgye Tsz-ben. Ko­ránt sincs így. Ehhez csak néhány számot kell ismerni, s könnyű rájönni miért. — Hány dolgozó tagja van a szövetkezetnek? — kérdezem az elnököt. Lemondóan legyint. S csak lassan válaszol. — Ne is kérdezze! Össze­sen százhúsz. .. — S mennyi dolgozik ebből? Számolgat. — Negyvenkét nyugdíjas, huszonhét pártoló tag... az annyi mint ötvenegy. De min­dig akad közülük is hiányzó. Bizony nagyon kevés, mert az összes földterület majdnem nyolcszázötven hold, S ennek a nagyobb része szántó. Mi segítene? A gépesítés? Az egész géppark öt traktorból áll. Segítenek a fiatalok? — Tényleg, a fiatalok! — szalad ki a számon. — Egy sem marad itthon — hűti le a lelkesedésemet az elnök. Ilyen körülmények között a többszörösére értékelhető a szövetkezetiek eredménye. Lám mire képesek a földet szerető, idős paraszt emberek? De mi lesz néhány év múlva? Ügy érzem a mostani öröm­ben ezt is észre kellene venni. Merre vezet a még eredmé­nyesebb boldogulás útja? (Folytatjuk) Pádár András alatt 5,1 milliót teljesítettek. A Magyarnándori Állami Gazdaságban a takarmányo­zási költségek csökkentésével több mint 250 ezer forintot takarítottak meg. A versenyt kezdeményező Tűzhelygyár­ban a bázishoz képest 0,35 százalékkal csökkent a selejt. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél a darabos szén termelésének növelésével újabb két millió forinttal nö­velték az árbevételt. A Nóg- rád megyei Állami Építőipa­ri Vállalat 5 millióval ter­melt többet az előirányzatnál. A vasútnál a személy- és tehervonatok menetrendsze­rűségét 2—5 százalékkal ja­vították a tervhez képest. Meggyorsították az üzemek vagon ellátást, amelynek eredményeképpen 60—65 szá­zalékkal csökkent a vállala­tokat sújtó büntető jellegű kötbér. A műszakiak tevékeny közreműködésével a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél több új fejtés lépett a ter­melésbe, növelték a géppel jövesztett szén, és a korsze­rűen biztosított vágatok ará­nyát. A legjelentősebb újítá­sokat is a műszakiak adták be. Értékük meghaladja a négy milliót. Az Acélárugyár mérnökei a munkások vál­lalásainak segítsége mellett a különböző fejlesztési témák megoldásával 600 ezer forint értékű Importanyag megtaka­rítását érték el. A Nógrád megyei Fémipari Vállalat műszaki dolgozói az export kábeldobok gyártási doku­mentációját készítették el soron kívül". Az erőfeszítések ellenére sem sikerült megoldani a tervező irodák, a kivitelezők és a gyártó vállalatok mű­szaki dolgozóinak jobb együttműködését, az úgyne­vezett komplex brigádok alakítását. Hasonló a helyzet a műszintervek és az újítá­si feladattervek ütemes vég­rehajtásánál. A vállalatok egy részénél kedvezőtlenül alakultak a baleseti muta­tók, amelyek a fegyelmezet­lenséggel függnek össze. De sokan maradnak még igazo­latlanul távol az üzemből. Szóba került az anyagi ösztönzés is. Az elnökség sze­rint mennyiben segíti ez a felajánlások teljesítését? — Az utóbbi időben jelen­tősen előbbre léptünk a ver­senyben résztvevő dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsü­lésében, és széles körben a verseny szolgálatába állítot­tuk a különböző anyagi ösztönzőket is. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél ha­vonként jutalmazzák az ak­nák, a bányaüzemek és a tröszt legjobb eredményét elérő elővájási és fejtési bri­gádjait. Az Acélárugyárban az egyéni verseny keretében rendszeresen értékelik a szakma legjobbjait, akik féléven keresztül havonta 200 forint külön prémiumban ré­szesülnek. Ösztönző hatása van itt a 75 munkahelyen bevezetett minőségi bérezés­nek. A Bányagépgyárban al­kalmazott prémiumrendszer­nek tudható be, hogy az üzemben minőségi kötbér ebben az esztendőben nem volt. Igen jó hatással van a ve­télkedésre a célprémium. Ez­zel a Nógrád megyei Építő­ipari Vállalatnál, az Öblös- üveggyárban, a Nógrádköves- di Kőbányánál és a bányaü­zemeknél élnek. Üj módsze­reket alkalmaznak az állami gazdaságoknál a kombájno- sok és aratógép-kezelők ver­senyének fokozására. Például a normák túlteljesítése után járó prémiumot hetenként fizetik ki. Jó dolog az is, hogy több üzemünknél a ju­talmazás jogát a részlegve­zetők kapták meg. — Mi a helyzet az erkölcsi megbecsülésnél, a verseny nyilvánosságának biztosítá­sánál? Az anyagi mellett az er­kölcsi elismerés is fontos se­gítője a versenynek. Ebből indult ki az SZMT Elnöksé­ge, amikor elhatározta, hogy a kongresszusi versenyben legjobb eredményt elért üze­meknek versenyzászlót ala­pít, amelyet az éves eredmé­nyek értékelése után ad ki. Jó dolog, hogy a kongresz- szusi versenyben az üzemek, vállalatok havonként, ahol pedig erre lehetőség van, ott dekádonként értékelik a ver­senyt. Sikerült legtöbb he­lyen eloszlatni azt a téves nézetet, hogy a kiválóan dol­gozók népszerűsítése egyet jelent a sztár-kultusszal. A különböző híradók mellett a megyei tanács ipari osztá­A honvédelmi törvényről Ezekben a napokban a hadköteles korba lépő fiata­lok sokat beszélnek a bevo­nulásról. Különösen megnőtt az érdeklődés a honvédség iránt a 18 életévüket betöl­tők körében. Sok emberben felvetődik a kérdés: fizikai­lag, szellemileg bírják-c a fiatalok a kiképzést, a meg­terheléseket? Az eddig eltelt három év bi­zonyítja: megállják helyüket a kiképzésben, fizikai fel- készültségük, tárgyi ismere­teik lehetővé teszik a legbo­nyolultabb haditechnika el­sajátítását. alkalmazását. Ta­pasztalat bizonyítja, hogy a fiatalabb korosztálynál ja­vult a fegyelem. Az iskolák­ban, iparitanuló intézetek­ben megszokott kollektív szellem a hadseregben csak erősödik. Fontos tényező a harcké­szültség minőségi foka. Eh­hez szigorúan hozzátartozik az is, hogy milyen korosztá­lyok, milyen felkészültségű emberek kezelik a haditech­nikát. Ezt a kiválogatást az Alkotmány elvi tételein alapuló „honvédelmi tör­vény” írja elő. Magába foglalja azokat az alapvető kötelességeket, ame­lyeknek teljesítését a haza védelme az állampolgárok­tól békében és háborúban egyaránt megkíván. Ezt a törvényt módosította a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa 1964-ben. A módosításban a leglényegesebb a sorköteles] korhatár 20-ról 18. életévre történő leszállítása, a sorkö­teles szolgálat különböző okok miatt történő elhalasz­tása vagy félbeszakítása, megjelenési és bejelentési kötelezettségek teljesítése stb. A rendelkezést indokol­ja, hogy fiataljaink a meg­változott életkörülmények következtében 18. életévük­re testileg, szellemileg fei- lettebbek, mint a korábbi nemzedék volt. Az eddigi ta­pasztalatokat foglalta össze Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter az or­szággyűlés honvédelmi bi­zottságának ülésén, amikor hangsúlyozta: „A 18 éves fia­talok szellemileg és fizikai­lag is egyaránt megfelelnek a kiképzési és harci felada­tokkal járó követelmények­nek.” A honvédelmi törvény mó­dosítása rendelkezik a szol­gálat-halasztásról és a beje­lentési kötelezettségről is. Megyei tapasztalat szerint a szolgálat-halasztási kérelmek igen sokfélék. Leggyakorib­bak a tanulmányok folytatá­sa és a családfenntartás cí­men kért halasztások. Kor­mányrendelet írja elő. hogy „tanulmányi szolgálat-halasz­tásban kell — illetve lehet — részesíteni azon sorköte­lest. aki valamely felsőfokú tanintézet nappali tagozatú hallgatója”. Halasztásban ré­szesülnek bármely középisko­la III—IV. éves hallgatói is, a tanulmány befejezéséig, legfeljebb azonban a 20. élet­év betöltéséig. Halasztást kérhet az, aki szakmunkás ta­nuló, illetve első szakmunkás évét tölti 21 éves koráig, ze­neművészeti szakiskola ta­nárszakos hallgatója, tánc-, balett-, vagy artista szak­iskola végzős hallgatója, ha középiskolai végzettséggel rendelkezik és a bányaipari aknászképző technikum nap­pali tagozatának hallgatója, míg a 22. életévét be nem tölti. Gyakori az olyan eset, amikor betegség, vagy egyéb elfogadható indok miatt a tanuló évkihagyásra kénysze­rül. A kormányrendelet le­hetővé teszi, hogy a tanul­mányi időn belül két esetben szolgálat-halasztást lehet en­gedélyezni. Az igazolást — amelyet a tanintézet ad ki minden évben — július 30-ig kell az illetékes kiegészítő parancsnoksághoz eljuttatni. A megyei kiegészítő pa­rancsnokságon nyert értesü­lés szerint számos más gond, probléma is felmerült a szol­gálat-halasztással kapcsolat­ban. Lakásépítés, nősülés, sőt OTP-kölcsön törlesztése miatt is kérnek halasztást a hadköteles fiatalok. A kérel­meket minden esetben felül­vizsgálják. Többségük nem indokolja a katonai szolgálat elhalasztását és így nem is teljesíthető. A honvédelmi törvény tel­jes összhangot teremtett a honvédelmi érdek és a csa­ládi érdekvédelem között. A családfenntartói szolgálat- halasztással akkor élhetnek* ha hozzátartozóik keresete vagy más jövedelme falun 400. városon pedig a havi 500 forintot nem haladja meg. Hozzátartozónak számít a fe­leség, a vérszerinti, az egye­nesági felmenő rokon és test­vér. A családfenntartási iga­zolványt a helyi tanács adja ki, és legkésőbb az adott év szeptember 20-ig kell a lak­hely szerinti illetékes kiegé­szítő parancsnokságnak meg­küldeni. Sorköteles fiataljainknak a jogok mellett kötelezettségei ic is vannak. Ilyen a többi kö­zött: köteles megjelenni az összeíráson az előírt orvosi vizsgákon, a kötelező gyógy­kezelésen, sorozáson. Beie- lentési kötelezettsége van la­kásváltozás. katonái igazol­vány elvesztése, megsemm- sülése, családi körülményei­nek változása esetén és járó- képtelen betegsége folytán. Honvédelmi hozzájárulást köteles fizetni az a fiatal* aki katonai szolgálatot bár­mely oknál fogva nem telje­síti, illetve nem teljesített, aki sorkatonai szolgálatot bármely oknál fogva nem teljesít, illetve nem teljesí­tett, aki sorkatonai szolgálat­ból tizenegy hónap letöltése előtt leszerelt. Ezt harminc­hat hónapig köteles fizetni! Ez alól csak abban az eset­ben mentesül, ha testi vagy szellemi fogyatékosság kö­vetkeztében kereső foglalko­zás folytatására végleg kép­telen. Jogokat és kötelességeket tartalmaz a honvédelmi tör­vény, amelynek alkalmazása ezekben a napokban, hetek­ben mindinkább gyakorlattá válik. Humánus a törvény — a haza védelme azonban mindannyiunk kötelessége. A honvédségben alkalmazott új technika szellemileg és fizi­kailag is teljes értékű fiata­lokat kíván, akik növelik a hadsereg ütőképességét* harckészültségét. S. L. Kiállításra készülitek a vadászok Nógrád megye erdeit, a Mátra, a Cserhát, a Karancs, a Börzsöny hegyeit több mint nyolcszáz vadász járja. A gaz­dag vadállományból minden évben több kerül puskavégre, s gyarapodik egy-egy vadász trófea-gyűjteménye. Számos szarvasagancsot, vaddisznó- agyarat, kitömött állatot őriz­nek otthonukban megyénk va­dászai. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének Nóg­rád megyei választmánya most úgy határozott, hogy szeptember közepétől október elejéig kiállítást rendez Sal­gótarjánban, a József Attila Művelődési Ház kiállítási ter­mében, ahol a legszebb trófeá­kat és kitömött vadakat, ma­darakat mutatják' be. A kiállítás sikere érdeké­ben hasznos lenne, ha mind több vadász mutatná be gyűj­teményét. segítené a megyei választmány munkáját. lya és a HVDSZ megyei bi­zottsága, a MEDOSZ megyei bizottsága is új kiadványokat jelentet meg. amelyekben rendszeresen közlik a kong­resszusi verseny eredményeit és közkinccsé teszik a hasz­nosítható tapasztalatokat. Vé­leményünk szerint azonban szükséges, hogy valamennyi szakma az . eddiginél jobban vegye igénybe a sajtó nyil­vánosságát az eredmények és a versenyzők népszerűsítése érdekében. A fejlődés ellenére a ver­seny értékelése és nyilvános, sága nem mindenütt kielégí­tő. (Romhányi Cserépkályha- gyár, Tanácsi Építőipari Vál­lalat stb.) Nem egy helyen a régen bevált hagyományos módszereket, eszközöket — hangoshíradó, falújság, ver­senyhíradó. különböző üzemi rendezvények — nem hasz­nálják fel a verseny érdeké­ben. Ezekről a kérdésekről a közeljövőben sorra kerülő termelési tanácskozásokon feltétlenül szólnunk kell, hogy a munkások elmond­hassák javaslatukat, vélemé­nyüket. Végül arra kértünk választ, milyen feladatokat lát az SZMT elnöksége, a kong­resszusi verseny eredményes­ségének további javítása ér­dekében? — Fontosnak tartjuk, hogy tovább szélesedjen a verseny­zők tábora. Ennek során igyekszünk még több műsza­kit, egyéb területen dolgozó munkást, alkalmazottat a versenybe bekapcsolni. Mivel nemcsak a termelési kedv, hanem a politikai akti­vitás is megnőtt, szükséges­nek tartjuk, hogy szakszerve­zeti bizottságaink, az aktí­vák, a pártszervezetek és más mozgalmi szervek segít­ségével az eddiginél szélesebo körben s még eredményeseb­ben magyarázzák a pártkong­resszus jelentőségét, továb­bi fejlődésünk szempontjából. Ez a munka megkívánja, hogy tovább javuljon a mun­kakapcsolat és az alkotó együttműködés a KlSZ-szer- vezetekkel, a SZOT és a KISZ Központi Bizottság In­téző Bizottságának közös ál­lásfoglalása alapján. A kongresszusi verreny fontos céljai között említhet­jük azt is, hogy az évi fel­adatok sikeres teljesítése közben tegyünk meg mindent a munka biztonságának fo­kozásáért. Végül megköszön­jük azoknak a munkásoknak, műszakiaknak eredményes munkáját, akik eddig is te­vékenyen rósztvettek a ver­senyben segítették éves cél­kitűzéseink maradéktalan végrehajtását. Kérjük a kom­munistákat, pártonkívülieket, szervezett munkásokat, hogy a hátralevő időben is tegye­nek meg mindent szép el­képzeléseink megvalósításá­ért. Ezzel is bizonyítsuk be, hogy megyénk dolgozói mél­tóképpen készülnek a párt IX. kongresszusára — fejez­te be nyilatkozatát Nádasát András, az SZMT vezető tit­kára.

Next

/
Thumbnails
Contents