Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

2

n ó a Tt A n

196^. ililiu? V rsütőr&k

Békét Vietnamnak 2

A Pravda vezércikke

Góliát „Eldorádóban

Dél-amerikai „titkok" nyomában

Alekszej Koszigin fogadta Péter Jánost

MOSZKVA (TASZSZ)

Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán fogadta Péter János külügyminisztert, é :i hivatalos látogatáson van á Szovjetunióban.

A beszélgetésnél, amelyben Andrej Gromiko, szovjet kft- t'gyminiszter is részt vett, n aleg, baráti légkörben folyt le.

Rendkívüli állapot Clevelandban

CLEVELAND (MTI)

Ismét súlyos összetűzésekre került sor az Ohio állambeli Cleveland néger negyedében. A tüntető négerekre támadó í sndörök tüzet nyitottak a tömegre és megöltek egy 36 éves férfit. Az összetűzés sorén számos sérülés történt. A rendőrség körülbelül 60 személyt tartóztatott le.

CAPE KENNEDY (MTI)

Michael Collins másodpiló- í a kedden este magyar idő ; érint 22,47 óraikor, miután i tgszüntették a kabinban a kinyomást, kinyitotta a fedélzeti nyílásablakot, felemel- Usdett üléséről, s fejét és vállát átdugva a nyíláson 350 I ilométer magasságban fényképezni kezdte a eléje táruló ' ^odálatos csillag-panorámát. Minthogy a kabinban a lég- vomás megszűnt, a Gemini 10. személyzetének csak az í rhajós ruha biztosította a világűr dermesztő hidegében az eleihez szükséges hőmérsékletet és légnyomást. Collina a Dél Keresztje, hazánkból nem látható csillagképének három csillagát kapta lencsevégre. Különféle lencséket és szűröket használt a felvételek elkészítéséhez. Kelet felé hirtelen egy igen éles fényű tárgyat pillantott meg, amelyről feltételezik, hogy a Gemini 10. előtt 2250 kilométernyi távolságban száguldó Agena 8. céirakéta. Az űrhajó külső burkáról karjával kinyúlva leszerelt egy kis szerkezetet, amely a meteoritolk becsapódásának mérésére szolgált. Erről a kísérletről az Egyesült Államok adatokat szolgáltat Angliának, Izraelnek és Nyu- gat-Németországnak.

Collins még tovább fényképezett volna, de ekkor váratlan kellemetlenség zavarta meg. Hirtelen mindkét űrhajós sisakja alatt szalmiákgőz- höz hasonló csípős, fojtó szagot érzett, könnyezni kezdett,

Kering

a Kozmosz 125.

MOSZKVA (TASZSZ)

A Szovjetunió szerdán felbocsátottá a Kozmosz 125.

.estér.séges holdat. A szput- ; } ik berendezése kifogástalanul működik. A koordinációs számitó központban folyik a beérkező adatok feldolgozása.

A mesterséges hold pályájának főbb adatai a következők:

— kezdeti keringési idő 89,5 perc;

— a Föld felszínétől való távolság körülbelül 250 kilométer;

— pályájának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 65 fok;

A szputnyik felbocsátásának célja; 1 TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett űr- katatási program folytatása.

(MTI)

MOSZKVA (TASZSZ)

A Pravda szerdai vezércikkében írja:

Ma a vietnami szolidaritás napján a föld minden becsületes embere ismét erélyesen követeli, hogy szűnjék meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása, fékezzék meg Dél-Vietnamban az imperialista agresszorokat.

Genfben 12 esztendővel ezelőtt aláírták az egyezményt, amely egész Vietnamra kiterjedő választásokat és Vietnamnak minden külföldi beavatkozás nélkül egyesítését rendelte eL Az egyesült Államok kormánya azonban hódító céloktól vezérelve, a megállapodások köntörfalazás nélküli megsértésének útjára lépett. A Pentagon által kirobbantott szennyes háború a legcínikusabb megnyilvánulása a nemzetközi csendőr szerepébe lépett amerikai imperialista politikának.

Mindenki látja, hogy az

szemüket mintha ezer tű szúrkálta volna. A másodpilóta nagysietve vísszabújt és elfoglalta helyét az ülésen, a kabint ismét gyorsan nyomás alá helyezték. Young jelentette a földi ellenőrző személyzetnek, hogy semmit sem látnak. Azt is bevallotta, hogy kisebb mértékben már korábban is szenvedtek ettől a szagtól, de nem jelezték, mert nem akarták, hogy „anyámasszony katonájának tartsák őket”.

A szakértők szerint valószínűleg a hidroxid lítium gőze könnyeztette az űrpilótákat Ezt a vegyi anyagot kihasználják ugyanis a légszabályozó berendezésben keletkező széngáz elnyelésére. A hibás berendezés kikapcsolása után a panaszok megszűntek, Young és Collina nyugodtan folytathatja útját

AZ ÚJSZÜLÖTT, aki 1945ben jött a világra, ma felnőtt férfi, 21 éves, angol vagy orosz, francia vagy amerikai, német vagy japán. Huszonegy év — a bevonulási korhatár! Én is 21 esztendős voltam, amikor elmentem a háborúba. Miként kortársaim többsége, azzal a szilárd hittel áthatva harcoltam a fasizmus ellen, hogy az egész emberiség jövője függ annak a kegyetlen küzdelemnek a kimenetelétől, amelynek akkor még nem láttuk a végét

Ha nem hittünk volna ebben, nem tudtunk volna küzdeni és győzni. És ezt vallom ma is, amikor Nyugaton divatossá váltak az olyan vélemények, hogy — úgymond — a II. világháború „szokványos háború” volt, amely semmiben sem különbözött az előző háborúktól.

Az angol kormány ez év áprilisában megjelentette azoknak a műveleteknek rövid, hivatalos történetét, amelyeket az angol hírszerzés hajtott végre a megszállt Franciaország területén tevékenykedő partizánokkal együttesen. A könyvben érvényesül az a tendencia, amelynek célja: kisebbíteni a francia ellenállás hőseinek szerepét. E törekvések ellen határozottan tiltakozott Odette Fellows, aki a háború éveiben angol hírszerzőként tevékenykedett

Í Franciaországban és hősiességéért magas brit kitüntetésamerikai csapatok hódítóként, a szabadság elfőj tóiként léptek vietnami területre. Az Egyesült Államok a fegyverek erejével akarja rákényszeríteni a dél-vietnami népre a maga rendjét, kényszeríteni akarja arra, hogy nyugodjék bele a megszállásba, a saigoni bábok katonai diktatúrájának gyűlöletes rendszerébe, amely csupán az amerikai szuronyok hegyén tartja fenn magát. Az Egyesült Államok — írja a Pravda —, lényegében az amerikai imperializmus új gyarmatává igyekszik változtatni Dél-Vietnamot

Az Egyesült Államok délvietnami intervenciója, agresz- sziója a VDK ellen, nemcsak Délkelet-Azsiában, hanem az egész világon is veszélyezteti a békét. A Hanoi peremvárosok és Haiphong bombázása, a gátrendszerek ellen intézett légitámadások azt bizonyítják, hogy az amerikai szoldateszNEW YORK (MTI)

Az ENSZ afrikai csoportjának képviselői kedd délután megbeszélést tartottak és mély felháborodásuknak adtak hangot a hágai nemzetközi bíróság Délnyugat-Afri- ka kérdésében hozott döntésével kapcsolatban.

Az afrikai ENSZ-küldöttck csoportjának elnöke, a gha- nai Frederick Artchunst újságíróknak kijelentette, hogy a nemzetközi bíróság súlyos felelősséget vett magára az Afrikaiak milliói ellen hozandó új, elkerülhetetlen megtorlásokért, nemcsak Délnyugat-Afrikábar, hanem az afrikai kontinens egész déli részén.

Az elnök rámutatott, hogy Délnyugat-Afrika több százezernyi afrikai lakosa számára a bíróság döntése érdekeik elárulását jelenti. Az ENSZ afrikai csoportja tovább folytatja harcát a világszervezetben és más eszközökkel Délnyugat-Afrika

ben részesült. E könyvecske

szerzője. Foot olyan megjegyzéseket tesz, hogy — úgymond — a kínzások, amelyekkel a fasiszták gyötörték áldozataikat, eltúlzott történetek. Igaz, öt nem kínozták, ilyen veszély nem is fenyegethette, mircsak azért sem, mert nem szolgált olyan szerveknél, amelyeknek tevékenységét történelmi perspektívában bátorkodott ábrázolni — jelenti ki Odette Fellows.

Napjainkban Footh könyve nem jelent valamilyen kivételt. Nálunk Nyugaton napról- napra erősödik az a tendencia, amelynek célja: csökkenteni mindannak történelmi jelentőségét, amit a Szovjetunió és más antifasiszta erők tettek a háború idején. Ügy látszik, egyesek a fiatal nemzedéket olyan szellemben kívánják nevelni, hogy ne higyjen el semmit abból, amit a háborús években elkövettek és elszenvedtek.

LONDONBAN NEMRÉG szovjet, angol, lengyel és amerikai szerkesztők vitát rendeztek annak tisztázása végett, hogy az európai politika kérdéseiben vallott ellentétes nézeteket hol lehet közel hozni egymáshoz, és hol ütköznek ezek az ellentétek elvi nézetekbe? Nem ismerem a vita során felszólaló küldöttek beszédeinek tartalmát, de azon a fogadáson, amelyet a szovjet nagykövetség rendezett a találkozó résztvevői tiszteleka barbár akciói mind veszélyesebb jelleget öltenek.

A szovjet emberek lelkesen helyeslik az SZKP XXIII. kongresszusának az Egyesült Államok vietnami agressziójára vonatkozó nyilatkozatát, a szovjet kormánynak az amerikai agresszió újabb szakaszával összefüggő július 11-i nyilatkozatát és a bukaresti tanácskozás határozatait. A szovjet emberek megelégedéssel fogadták azt a1 bejelentést, hogy az SZKP Politikai Bizottsága és a szovjet kormány utasította az illetékes szovjet szerveket, tegyenek meg minden intézkedést — a Varsói Szerződés tagállamai értekezletének megfelelően — a hős vietnami nép támogatására, ezen belül tegyék meg azokat az intézkedéseket, amelyek a vietnami háború új szakaszának megfelelően szükségesek az amerikai agresszió visszaveréséhez.

döntését

szabadságáért és függetlenségéért.

A 36 afrikai tagállam ülésén határozatot fogadtak el egy nyolctagú, úgynevezett stratégiai bizottság felállításáról, amelynek a feladata lesz különböző intézkedések kidolgozása. Valószínű, hogy a bizottság kérni fogja az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésének összehívását kevéssel a rendes szeptember 20- án megnyíló közgyűlés előtt.

Etiópia külügyminisztériuma kedden nyilatkozatot adott ki. Ebben hangoztatja, hogy az ország nagy nyugtalansággal fogadta a nemzetközi bíróság döntését és rámutat: „Ezt a baljós döntést kétségtelenül úgy fogják értékelni, mint a legszégyenletesebb ítéletet, amelyet valaha is hozott bíróság az emberi jogokkal és különösen az afrikai népek jogaival kapcsolatban.”

téré, az egyik angol szerkesztő keservesen panaszkodott nekem amiatt, hogy a lengyel delegátusok — az ö nézetei szerint — alaptalanul nyugtalankodnak a nyugatnémet militarizmus és neofasizmus feltámadása miatt.

„Mi szükségünk van nekünk erre? — kérdezte ingerült hangon. — A háború véget ért Győztünk. Itt az ideje, hogy kiverjék a fejükből a német militarizmusról szóló ostobaságot! A németek nem képesek ismét a régi úton haladni. Az egyszerűen lehetetlen!”

A Szovjetunióban még egy 10 éves gyermek is kitűnően tudja, hogy mit kell válaszolni az ilyen furcsa és ostoba nézetekre. Én „a furcsa és ostoba nézetek” kifejezést használom, mert ez az angol ember egyáltalán nem rossz szándékú vagy becstelen ember, csak elhiszi mindazt az ostobaságot, amivel traktál- ják.

Véleménye azonban egyáltalán nem jellemző hazánk széles közvéleményének beállítottságára Nyugat-Németor- szággal szemben. A szerkesztői konferencia rendezőinek választása azért esett éppen őrá, hogy különös nézetei ellensúlyozzák azt a mély gyanakvást, amely a legtöbb angolnál megnyilvánul a nvu- gat-német militarizmust illetően.

m

„Latin-Amerika rossz csillagzat alatt áll” — írta egyik vezércikkében a hamburgi Die Welt. De hogy miért áll „rossz csillagzat” alatt, arról nem ejtett szót. Mi viszont tudjuk: az emberiség rég nem hisz abban, hogy a felettünk hunyorgó csillagok „konstellációja” meghatározná sorsunkat. Latin- Amerika sorsát azonban mégis befolyásolják a „csillagok”. Az Egyesült Államok sokcsillagos-sávos lobogójáról Latin-Amerikára szórják energiájuk jelentős részét, hogy a nagy déli kontinens „saját képükre és hasonlatosságukra” formálják át.

A sávos-csillagos logobó mögé húzódó intenzív politikai és gazdasági erők azonban üres passzióból semmiképp sem foglalkoznának Latin-Amerikával: ők ott is a profit után kutatnak. Minden törvényes és törvénytelen, erkölcsös és erkölcstelen eszközt felhasználnak, hogy céljaikat elérjék. Az eredmény? A gazdasági síkon is agresszív északi Góliát gazdasági ellenőrzése alá vonta déli „barátait”. A latin-amerikai összes külföldi tőke- befektetések 75 százaléka észak-amerikai tőke! A huszonkét, UU stratégiai nyersanyagból az észak-amerikai monopóliumok ellenőrzik a réztermelés 90, az ólomtermelés 95, a cinktermelés 98, az ezüsttermelés 70, az olajbányászat mintegy ötven százalékát. Több országokban ez az arány természetesen lényegesen

meghaladja az átlagost. Bolíviában az USA monopóliumok az óntermelés egészét, és a vasúthálózatot is kezükben tartják. A közép-amerikai országok zömében a rosszhírű „United Fruit Company” teljes egészében ellenőrzi a banántermelést, a vasutat, a kikötőket és a hajózást

A gazdasági kincsek kitermelésével, feldolgozásával és szállításával foglalkozó munkások verítékéből az „ellenőrök” profitot facsarnak, s nem is akármilyet. Az Egyesült Államok tőkései Latin- Amerikóban befektetett pénAMIKOR LATJUK, hogy a

nyugatnémet szoldateszka ismét szövi Európa meghódításának terveit, hivatkozva nemzeti becsületére, meg kell kongassuk a vészharangot. Most, amikor könyvekben és a propaganda apparátus útján következetesen utat tör magának egy olyan „eszme”, amely szerint az elmúlt háború végeredményben valamifajta becsületes gentleman-párviadal volt, kötelességünk emlékeztetni arra, hogy ebben a háborúban nem volt semmi „gentleman-like”, szó se volt semmi ilyesmiről. A „párviadal” egyik oldalról a hivatásos hóhérok és gyilkosok, a másik oldalról a szabadságszerető népeik között folyt, s e népeket áthatotta a harag és a felháborodás, ezért indultak harcba a hóhérok és a gyilkosok ellen.

Londonban a Wh’te-Hall streeten, ahol a kormányhivatalok vannak, áll az első világháborúban elesett katonák tiszteletére emelt emlékmű A második világháborúig a2 volt nálunk a szokás, hogy leemeljük a kalapunkat az emlékmű előtt még akkor is. ha autóbuszon haladtunk el mellette. Amikor a miniszter- elnök rezidenciájából — a Downing street 10-ből — a parlament épületébe ment, ő is minden alkalommal megemelte a kalapját az emlékmű mellett. Szép gesztus! Emlékszem, hogy akkor engem mint egészen fiatal embert, felbőszített ez a szokás: kalapot emelni egy kőtábla előtt, úgy tűnt nekem, mintha gúnyt űztek volna minden olyan katona emlékéből, akit megöltek FranciaorszSg lövészárkainak mocskában 1914—1918zük után kétszer annyi profitot vágnak zsebre, mint

odahaza. Az imperialista országok — főképp az Egyesült Államok — évente kétmilliárd 400 millió dollár profitot szivattyúznak ki Latin-Amerika országaiból.

E mesés összeg azonban nem oltja, hanem még inkább fokozza az észak-amerikai monopolisták profit- szomját. És a kéretlen nagy északi „gyám” tőkései oltani kívánják szomjukat: Latir.- Amerika kereskedelmére is rátenyerelnek. Ily módon jelenleg például a latin-amerikai országok exportjának ötven százalékát ellenőrzik.

Latin-Amerika tehát valóságos „eldorádó” az USA tőkései számára. Érthető hét. ha a nagy hatalmú monopolisták minden eszközt megragadnak, hogy ne csak megtartsák kiváltságos helyzetüket, hanem erősítsék is azt. E törekvés realizálásának természetesen sokféle módja van. Közülük egyik leglényegesebb az, hogy a hivatalos külpolitikai vonalvezetés rangjára emelt profitszerzés feltételeit az egyes latin- amerikai országok állami életének síkján is biztosítják. Magyarán: olyan kormányokat kreálnak, amelyek az Egyesült Államok tőkéseinek füttyére táncolnak. S ha Latin-Amerika USA befolyás alatti politikusai esetleg kelletlenül „táncolnak", vagy egyszerűen elengedik fülük mellett a jenki melódiát, könnyen megesik, hogy lekergetik őket a táncparkettről, Az utóbbi öt évben tizenegy latin-amerikai országban hajtottak végre reakciós államcsínyt. Az amerikai demokrácia feldicsért bajnokai tehát a maguk módján csak addig tartják be a demokratikus játékszabályokat, amíg azok paragrafusai biztosítják a zavartalan pecsenye sütőgetést. Ha azonban ez nem sikerül, játszi könnyedséggel sutba dobják a szolgálatukra immár alkalmatlan színpadi kellékeket és megszépítő dekoráció nélkül a maga durvaságában lép színre a tőkés erőszak.

(Folytatása következik)

Milassin Béla

ban. Ezzel a gesztussal túlságosan könnyen megnyugtatták a lelkiismeretűket sokan azok közül, akik a halálba küldték őket.

Amikor a szövetségesek a IL világháborúban győzelme; arattak a német militarizmus felett, mi angolok Londonbar: nem emeltünk új emlékművet az elesettek tiszteletére, hanem a régi emlékmű az 1939— 1945-ös harcokban elesett katonák emlékműve is lett. Ma amikor elhaladunk előtte többé nem emeljük meg a kalapunkat, mert mindany nyian — szerintem — megértjük, hogy az elesettekről való igaza megemlékezés a történtek gyötrő felidézését jelenti és az úri gesztus, a kalap-levétel nem fejezheti ki érzéseinket.

DE NEMCSAK AZ ELESETTEK emléke iránti kellő tisztelet megnyilvánulásáról van szó. Abban a meggyőződésben akarom nevelni fiaimat. hogy a háború önmagában borzalmas és a fasizmus iszonyú. Ügy érzem, hogy ezzel adózom a legjobban a múlt háborúban elesett minden egyes katona emlékének. Nem akarunk új világháborút, de ezzel együtt sohasem hátrálhatunk meg azok előtt, akik szomjazzák a háborút, akik meg akarnak félemlíteni bennünket agresszivitásukkal zsarolnak minket. Kötelességünk, hogy bátran útjukat álljuk, még mielőtt túlságosan messzire jutnának. Csak így háríthatjuk el a III. világháborút, csak így őrizhetjük meg az életet, a nagy győzelem gyümölcseit.

A múltnak ez a tanulság', amelyet kötelességünk áf«dni fiainknak.

Lencsevégen a Dél Keresztje

Jelentések a Gemini 10. útjáról

Elítélik a hágai

bíróság

James Aldridge

Fiainknak örökül—