Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-20 / 170. szám
1966. Jffflus 36. seertfa NÖGRÁÖ 3 Kompién: módon Aratás Ipolyvecén Kéai kaszások kozott a határban Az ipolyvecei határt járva. Fiatal, energikus ember már messziről szembetűnik az Kmetty Sándor, a főagronó- aranyló gabonatáblában haj- mus. Ahogy leszáll a motorról, ; adózó emberek sokasága, porlepte arcán fáradtság tükAratógépet vagy kombájnt röződik. Nem lehet valami egyet sem látni. A modem gé- könnyű dolga mostanában. El- pek zúgása nem töri meg a mondja, hogy a 140 hold őszi kaszák suhogását, csak a tá- árpa aratását befejezték. Ezt Yólból hallatszik egy-két trak- teljes egészében kombájn vág- tor búgása. Ahogy közeledünk ta, és csépelte. A kombájn után az aratóikhoz, vidám élcelődést az érsekvadkerti Magyar— és énekszót hallunk. Öröm lát- Csehszlovák Barátság Tsz szalui és hallani, hogy az emberek a nehéz munkát milyen szívesen, örömmel végzik. Pásztor János, az első kaszás abbahagyja a íenést — Hogy megy az aratás? Nincs-e nagyon melegük? — teszem fel a szokványos kérdést — Ami azt illeti, az időre igazán nem panaszkodhatunk — mondja Pásztor. — Régen volt már ilyen jó idő aratáskor. Nincs nagy meleg. Köny- nyebben megy a munka A gabonára viszont annál több panaszunk van. Nagyon sok a szöszös benne, és úgy össze kuszálódott, hogy az ember nem is tudja melyik oldaláról álljon neki... — Nem baj az! — szólt bele a beszélgetésbe Okolenszki László, a második kaszás. — Az a lényeg, hogy sűrű a gamalehúzójával a szalmát eltávolították a tarlóróL — A rozs aratásának és cséplésének megszervezése volt a legnehezebb feladat — mondja. — Ebben nagy segítséget nyújtott a termelőszövetkezet pártszervezete. A párttagok személyes példamutatása. a nehéz munkában való részvételük a tsz-tagok figyelmét és szorgalmát tovább javította. Zsebéből füzetet vesz elő, amelyből kibontakozik az aratás és cséplés komplex haditerve. A 390 holdnyi rozs aratását a hónap elején kezdték meg, s ehhez jó előre 67 aratópárt szerveztek. Az aratópárok között vállalásukhoz mérten felosztották a területet. Minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy megteremtsék a kedvező feltételeket a cséplés gyors, veszteségmentes befejebona, telt, hosszú kalászú. Re- zéséhez. A cséplés előkészítéméljük bőven meghálálja radozásunkat. fá— A kombájnok merre dolgoznak? Kérdésemre a harmadik kaszás, Lukács László válaszol. — Ebben a táblában, ilyen erős, dőlt gabonában a kombájn meg sem tudna mozdulni — mondja. — Erős férfikéz kell ide! De amint látja, nincs itt semmi hiba, levágjuk mi egy-kettőre az egészet! A beszélgetésre a sarlósok is közelebb jönnek. Fiatal, életerős asszonyok mindhárman. — Talán a feleségeik? — kérdezem. — Igen. Velünk dolgoznak ők is — feleli Okolenszki. — És hogyan oldják meg az étkezést? Ki gondoskodik meleg ételről? — Este főzünk — felelik az asszonyok. — Napközben kon- zervet és felvágottat fogyasztunk. Más megoldás nincs, mert a földművesszövetkezetnek még nincs kifőzdéje. Pedig ilyenkor nagyon jó volna. — Remélhetőleg hűsítő itallal annál inkább ellátják magukat? — Hűsít azt kapunk bőven, sőt néha még egy kis sör is akad. Csak az a baj, hogy friss ivóvízhez nem tudunk hozzájutni. Két kilométerre a \ asútállomáson van olyan kút amelynek iható a vize. — Miért nem szólnak a vezetőségnek? — Nem vagyunk tsz-tagok — felelik egyszerre a férfiak. — Mi az iparban dolgozunk, csak hazajöttünk segíteni. — A feleségeink a tagok — mondja Lukács László. — De azért ml is szívesen besegítünk a munkába ... Miránk minden nagyobb munkában számít és számíthat a tsz. A beszélgetést motorzúgás szakítja félbe. — Jön a főagronómus — mondja Pásztor. — ö és az elnök is miden nap meglátogat bennünket. sével kapcsolatban elmondja, hogy komplex cséplőbrigádok alakultak. A cséplést két géppel végzik. A behordásra kijelölték a gépeket és a foga- tosokat. A rakodók és a cséplőmunkások, tsz-tagok és ipari munkások. A főagronómus távozása után az aratók ismét megsuhogtatják a kaszát. Jókedvű nótázásuk messzire hallatszik: Jaj de tokát arattam a nyáron. De keveset aludtam az ágyon!... Tisztelet és megbecsülés illeti az ipolyvecei munkásokat és tsz-tagokat, akik azon fáradoznak, hogy mielőbb magtárba kerüljön a kenyérgabona. Kmetty Lajos Újabb üzemorvosi állásokat szerveznek a megyében Megyénk üzemeiben mind nagyobb gondot fordítanak a dolgozók egészségvédelmére. Jelenleg tizenkilenc üzemorvos tevékenykedik, közülük hat a bányáknál, hat pedig főfoglalkozásban a nagyobb gyárakban. A megyei tanács végrehajtó bizottsága még az év elején tárgyalta az üzemorvosi hálózat fejlesztésének lehetőségét, s utasította az egészség- ügyi osztályt, hogy az érintett üzemek vezetőivel közösen készítsen tervet az üzemegészségügyi hálózat bővítésre. A terv néhány fontosabb része azóta már a megvalósulás útján halad, s újabb üzemorvosi állásokat szerveztek a megyében. Salgótarjánban, az Öblösüveggyárban már május 15- én betöltötték a főfoglalkozású üzemorvosi állást. Mátrasze- lén egy körzeti bányaüzemi, Nagybátonyban pedig ugyancsak főfoglalkozású üzemorvosi állást szerveztek, melyeket a tervek szerint augusztus elsején betöltenek. Tárgyalás folyik arról, hogy a Síküveggyár, a Bányagépgyár és az Öblösüveggyár részére összevontan főfoglalkozású üzemorvosi állást is szerveznek. K ezdeményesés a nők foglalkoztatására A nőik foglalkoztatási problémáinak megoldása ma igen aktuális kérd'és Salgótarjánban. A városi nőtanács legutóbbi ülésén a második félévi teendők meghatározása közben elhatározták egy háromhetes horgoló tanfolyam beindítását az ősszel. Az eredményesen végzők bedolgozási rendszerrel kereseti formához jutnak majd. Tuják, hogy ezzel nem oldják meg a női munkaerő foglalkoztatottságát, de a kezdeményezés kétségtelenül hasznos. A tanácskozáson elhatározták még. hogy a háziasszonyok klubja keretében fokozzák a nők politikai aktivitását, és továbbra is hatékonyan támogatják megyénk állami gyermekotthonait. A salgótarjáni nők társasutazás keretében idén októberben ismét ellátogatnak a Szovjetunióba. Mucur és a — Agyonütjük, istenbizony prímás egy jónevű zenekaragyonverjük, ha igaz — és bán, a lányuk gyors- és gép- nagy csoport ember húsán- írónő. Szeretik a szépet. Nem gokkal felfegyverkezve indult hiányzik a lakásból a tele- Arpád keresésére. A szeren- vízió, a rádjó, pedig sok a csétlen ember mit sem sej- földes szoba. tett a fenyegető veszélyről Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nincs is mitől tartania. A harcias csoport tagjai — valamennyien a Fécs- kő utcai telep lakói — azt hitték: dr. Baár Józsefet érte a motorbaleset. Mindez már korábban történt, de hűen bizonyítja: a Pécskő utcaiak szeretik a körzeti orvost, betegségükben hanem a magánéletükben is tanácsadó. A kapcsolat már régi. — Amikor tizenöt évvel ezelőtt brigádorvosként Salgótarjánba küldtek hat hónapra, még nem gondoltam. Az orvost mindig tiszteletigénybe vettek a filmezésnél. Táncoltatták a fiatalokat, népviseletet kerestek a kunyhókban, beszélgettek velük, és feljegyezték róluk, hogy nagyon szeretnek utazni. Főleg az asszonyok jártéi fogadják. Törölköző, fris- nak gyakran CsehszlovákiáLipcséb'n sen vasalva a szék támláján, mosdótál, víz, szappan nélkülözhetetlen kelléke a telepen is a betegvizsgálatnak. — Sőt, nem egyszer tapasz ba és voltak már is. Van akikkel azért még egy Baár csopoiY. doktor taltam, hogy a földes pado- S€m ^lr’ a telep lazatot sárga festékkel frissen felmeszelték. Ügy vártak... Igény már van a telepen, aki nemcsak a lehetőségeket pedig a ta- segíti őket, nács teremti meg azzal, hogy telket, hitelt nyújt az építtetőknek. A Kavicsoson már új utca van kialakulóban. A hangulat is megváltozott mostanában a telepen, Salgótarján legszebb részén, ahol az új toronyházak hogy itt maradok — mondja egész sora épül. Nylon blúz, dr. Baár József. Aztán le- trotőr cipő, selyem kendő telt a hat hónap, és én nem jelenti a modernet, de a rámentem vissza a Kékgolyó gadéknevek továbbra is utcába. megmaradtak. nonemA JSfJr - Ha valakit keres az egyszázán laknak még ma is ember- legJobb ha ugy ker‘ kunyhókban, pedig a toronyházak egyre jobban szorítják őket a Művésztelepre, dezi, hogy itthon van-e a Mucur? Az orvosnak is van ragaKavicsosra. Ritkulnak a vá- dékneve, persze csak a kol- lyogviskók é6 csökken az or- légák között. Ügy hívják, vos gondja. hogy a „doktor cigányvajda”. — Az első években sok merthogy annyira hallgatnak volt az angolkóros gyerek a ra a telepen. telepen. Nagy családok él- Nemrégiben itt jártak a nek itt, nem ritka a 6—7 Német Demokratikus Köztárgyerek, de annyit sikerült saság televíziójának opera- már elérni, hogy minden tőrei, munkatársai, bajjal orvoshoz jönnek. Jár- napon át filmeztek a telepen vány nem volt a telepen, az és csodálkoztak, oltásokra rendesen járnak. _ Nálunk még megoldat- Nyolc éve, hogy valaki oda- jan ez a probléma, sokkal haza szült, a kismamák kór- rosszabb körülmények kőházba hozzák világra gyere- 2^tt laknak — mondták dr. keiket, A terhes tanácsadás- B a árnak akit ugyancsak ra is pontosan járnak, nemcsak a kelengye miatt... Persze, amíg eljutott idáig, a telepen sok mindennek szemtanúja volt. Egyszer „lebombázták” az egyik kunyhót a haragosok. Két karta- rés és rendőrségi eljárás lett a vége. Máskor verekedésben kellett igazságot tenni. Olyan is előfordult, hogy telefonon hívták. — Segítsen doktor úr, nem bírok velük. A segélykérő, egy orvosnő volt A telep lakói Baár doktor szavára lehiggadtak. — Ma már egyre kevesebb az ilyesmi. A telep lakói közül a legtöbben rendszeresen dolgoznak. A ZIM-ben, az Acélárugyárban, a gyerekeiket szépen járatják, tanítanák. Az egyik lakó fia kói is kiközösítenek magú közül. Kupeckedéssel foglakoznak. Felvásárolják a rossz gebéket. Sósavval kéz • lik, ahogy ők mondj „bliszterezik” a pókoslé' lovakat. aztán a követke"ö vásáron dupla árért tóvá1' : - adják. A csizmaszárból hamar előkerül a bicska és vizet csak a keresztelí sk — láttak, különben pálinka az italuk. A telep úgy is modern, hogy reformálták a káromkodást: Essen a tüdődbe a rákfene! — mondják gyakorta és a le^válogatottabb, betegségeket kívánnak egymásnak. — Kitől hallják? Nehéz lenne felkutatni, de sokszor haliam tőlük. Megfigyeltem, hogy Baár doktor beszélgetés közben kerülte a szót: cigány! A telep lakói sem szeretik, ha így hívják őket. Megindul egy folyamat, ami egyre erő. teljésebben érezteti hatását Három és azt mutatja: asszimilálódnak, beilleszkednek a modernebb, jobb életbe. — Ezért dolgosom én köztük szívesen, és ezért is szeretnek a telepen... — G. B. — Fülig ahogy elpirult, Semmelweis teremben az elnöki asztalhoz szólították. Sötétkék ruhában, fehér kesztyűben, tűsarkúban és kipirulton igazán vonzó jelenség volt. amikor átvette az „érdemes gyógyszerész” kitüntetést. Aztán másnap folytatta megszokott munkáját a Nógrád megyei Gyógyszertári Központban, mikor telefonon keresték. Tiltakozott: — Csak röviden, csak a munkámról, rólam semmit — mondta és igaza lett. Ha dr. Nagy Sán- dorné érdemes gyógyszerészről akar írni az ember, minduntalan belebotlik a gyógyszerész érdekes és változatos munkájába. Már gyermekkora óta gyógyszerésznek készült. — Tízéves voltam, amikor elhatároztam, hogy a gyógyszerekkel foglalkozom. Meg is valósította elhatározását. — Szerintem ez egy igazi, női pálya, nekünk való és én nagyon megszerettem. Tulajdonképpen a A kitüntetett gyógyszerészt munkának azt a részét szeretem. amikor közvetlenül foglalkozik a betegekkel. Átveszi a vényt, „tessék helyet foglalni, rögtön kész lesz”, aztán kikeresi a gyógyszert, ellenőrzi, kiszámítja az árát, blokkot ad és kiszolgál. Látja a beteget, aki sápadt és türelmetlen, ideges, mert beteg. Rutinmunka, de szép! Tudja, hogy az antibiotikum vagy az a parányi méreg, amit tablettákban készítettek el, most életet ment, gyógyír. És ma mégsem azért kapta az „érdemes gyógyszerész” kitüntetést, amiért ezt a szakmát szereti. A központban dolgozik, a gyógyszergazdálkodás vezetője. A megy' gyógyszerellátását intézi hosszú évek óta. — Tervezek, rendelek a szükséolet szerint. — mondja és hozzáteszi — már ezt a feladatot is megszerettem. Furcsa, hát a gyógy szerfogyasz - tást is tervezik? — Másként hogyan biztosíthatnánk a folyamatos ellátást. Az előző időszak forgalma, az új készítmények iránti érdeklődés szabja meg, hogy miből, menynyit kér a gyógyszeripartól a megye. Példának említi, hogy az utóbbi időben az antibiotikumok viszik a pálmát. - Az összes gyógyszerforgalom húsz százalékát jelentik. Utánuk következnek a különféle fájdalomcsillapítók. idegnyugtatók. Ez a beosztása már nem tűri a ru- tinmunltát. Ismernie kell a legújabb gyógyszerkészítményeket is. Tudnia kell, hogy ha valami kifogyott — persze csak pillanatnyilag — akkor hasonló hatásban mit ajánlhat, mit küldjön n gyógyszertárakba. Sokat kell olvasnia... — Vagy inkább kellene, de nem jutott tdő rá. Tanultam. .. — Szakmai könyvekből? — Marxizmust, közgazdaságtant, el sem hiszi az ember, hogy mennyire tudja hasznosítani a mindennapos munkájában — aztán újra pirul, és magyarázkodik. — Ne gondoljon frázisra. A szemlélet, a gondolkodásmód változik meg az esti egyetem elvégzése után, és ez helyesen befolyásolja munkámat. Azt mondta, ezután több idő jut a szakmai irodalomra, mert befejezte az egyetemet. A záróvizsga napján közölték, hogy Budapestre kell utaznia. a kitüntetését nyújtják át. Két öröm érte egy napon, ötösre vizsgázott és c kitüntetés. Nagyon boldog volt. Társadalmi munkája a szakszervezet, ahol elnök, és a szakmában most o gyógyszer hatástan- nal foglalkozik behatóbban. A törzsgárda tagja, tíz éve egy munkahelyen dolgozik. Jól dolgozik, azért lett „érdemes gyógyszerész”. GáManyi Béla Parafakőgyái* a megyehatáron A bánya megyénk szélén túlteljesítést ígértek a IX. van olyannyira, hogy nemrég pártkongresszus tiszteletére. a szociális létesítmények építéséhez Egerből kellett engedélyt szerezni, öt méterre építettek a megyehatártól, hát ezért. Érdekes anyagot bányásznak itt Szurdokpüspöki határában. Ha egy rögöt kézbe a vesz az ember, csak azt érzi, nagyon könnyű. A kitermelt anyagot szétterítik, fakalapáccsal törik, a nappal száríttatják és úgy szállítják a törőre. Parafakőgyár. Csak ezen a néven ismerik, pedig hivatalosan az ÉM Budai Tégla és Cserépipari Vállalat 11. számú üzeme. Liszté őrölt kovaföldet állítanak itt elő. amit másfél mázsás tételtől vagontételekig szállítanak az ország valamennyi nevezetesebb építkezésére hőszigetelésre. Ömlesztve és papírzsákban utazik a kovaföld. Legnagyobb részét maga a vállalat dolgozza fel termo- nit téglának, amit kazánok bélelésére használnak. Szircsák András telepvezetőtől értesültünk, hogy az éves 1450 vagonos terv időarányos részét az első félévben 6,7 százalékkal túlteljesítették, holott 5 százalékos Ügy vannak ők ezzel, ha jön a rendelés, többet igényelnek, akkor jobban igyekeznek. Szeretik a napfényes időt, mert akkor ingyen száríthatnak. Az esőt mindig a kazán begyújtásának kell követni, hosszú forgódobos szárítóra is szükség van. Fogy a szén, növekszik az önköltség, bár gazdaságos az üzem. Az udvaron egy új Hidasi- féle rakodógép áll. A munkások méregetik. — Most érkezett a napokban. Gépesíteni akarjuk a bányát. Eddig mindent kézierővel végeztünk. A közeljövőben beállítunk a bányánál egy késes törőgépet, a rakodást még ezzel a géppel oldjuk meg. Ügy számítunk, nyolc ember munkáját megtakaríthatjuk — újságolja a telepvezető. A gyárudvaron megszorul a levegő, száll a finom fehér por. A verseny táblára új eredményeket írnak. Az őrlők 121, az anyagszállítók 111, a va- gonrakók 107 százalékos teljesítményt értek el júliusban. A kongresszusi verseny úgy látszik fokozódik a parafakőgyár- nál. A kapunál gépkocsi dudál. Anyagért jött, a kovaföldért. Befejezték a nyári gyakorlatot Nógrádban a miskolci gépészmérnök jelöltek Az idén a Miskolci Nehéz- A tröszt műszaki dolgozói ipari Egyetem 18 gépészmér- sokat segítettek az egyetemi nők hallgatója töltötte két- hallgatóknak. Szebényi Fe- hónapos nyári gyakorlati renc. Szőke József, Magyarfi idejét a Nógrádi Szénbánya- Károly, Szvoboda Imre, Viskár- szati Trösztnél. A mérnök- .. Ti. _ _ jelöltek egyetemi tematika dl László, Chemel Ferenc, Ga- alapján tanulmányozták a bá- zs' Zoltán. Mihalik Sándor, nyák gépesítését, különös te- Jambrik Pál tröszti mérnökök, kintettel a maróhengeres és valamint Csontos József bá- gyalus frontokra, ezenkívül . megismerkedtek az aknaszállf- főmérnök tartottó-gépekkel, osztályozói be- számukra egy-egy siak- rendezésekkel. kérdésről előadást.
