Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

10 NÖG R ÄD 106??. innins 12. va<;ár^aD Pofon a fejlett szocialista társadalomban írta: Miloslav Svandrlik Erzsiké zokogva érkezett ha­za az iskolából. Egész teste remegett a sírástól, s szemé­ből csak úgy peregtek o könnyek. „Az isten szerelmére, miért bőgsz? Mi történt veled, ki bántott?” — kérdeztem tőle. „Pofont kaptam az iskolá­ban” — válaszolta elcsukló hangon. „Micsoda?" — kiáltottam tel megrökönyödve „ilyesmi le­hetséges az újtípusú iskolák­ban?” Fájdalmasan bólintott. „A dobogón — s az egész osztály előtt, vegytan órán kaptam pofont” — tette hozzá. „Hihetetlen!” — értékeltem a helyzetet, „én is kaptam a dobogón egyszer egy pofont túlságosan mulya viselkedé­sért, de az húsz évvel ezelőtt történt. Akkor a pedagógia még csak gyerekcipőben járt, arról nem is szólva, hogy ak­kor más világ volt. Az akkori pedagógusok elmaradottságát meg lehet érteni, s én 'lénye­gében megbocsátottam nekik, bár Suka tanítót két évvel ezelőtt megakadályoztam ab­ban, hogy Franciaországba utazzék. De most, tenni kell valamit! A pofon a szocia­lista társadalomban nem ugyanaz, mint a kapitalizmus­ban, ahol az emberek felfal­ják egymást. Erzsikém édes, majd utána járunk az igaz­ságnak, de ez a pofon vala­kinek nagyon sokba fog ke­rülni!” Elindultam az igazgatóhoz, akit Vostráknak hívnak. Ügy látszik már várt, mert mielőtt még szitkozódni kezdtem vál­na, beszélni kezdett. „Látom, elvtársam — je­lentette ki csillapítóan — a VIII. b-ben, a sajnálatra mél­tó eset miatt érkezett. Ami­kor tudomást szereztem ró­la, a szó szoros értelmében le voltam sújtva. Olyan dolog történt, aminek a szocialista típusú iskolában nincs he­lye!” ,fEz igaz!" — vágtam a sza­vába. „Lenne szíves meg­mondani, mit óhajt ezzel kap­csolatban tenni?” Az igazgató megvonogatta a vállát. „Tetszik tudni, az utóbbi időben mindannyian egy kissé idegesek vagyunk. Az ember egyik pillanatról a másikra dühös lesz, s jófor­mán nem is tudja, hogy miért. A modern pszichológia... „Azt akarja mondani, — szóltam közbe határozottan —, hogy önt az a pofon nem késztette semmilyen radikáli­sabb közbelépésre?” Szomorú szemmel nézett rám. „Nem ismerek olyan ra­dikális beavatkozási módot, amellyel élhetnék — mon­dotta zavartan. — A vétkest persze megdorgálom, s min­dent elkövetek annak érdeké­ben, hogy megértse: hibát kö­vetett el”. „Hibát?!” — kiáltottam fel fenyegetően — „ezt ön hibá­nak nevezi? Azonnal megyek a kerületi tanács oktatási osz­tályára, s az egész ügyet meg­beszélem a szakfelügyelővel, s ha ez sem segít, úgy a mi­niszterhez is elmegyek! Igaz­ságszolgáltatást akarok!” Elszaladtam a kerületi ta­nács oktatási osztályára, ahol Kulich szakfelügyelő fogadott. Nyugodtan meghallgatott, de semmi hajlandóságot nem mu­tatott a beavatkozásra. „Értse meg — hangsúlyoz­tam — a pofon a fejlett szo­cialista társadalomban mégis csak botrányos dolog! Az ilyen ocsmánysággal feltétlenül le kell számolni!” „A tanítói hivatás nehéz” — mondotta Kulich szakfelü­gyelő, monoton hangon. „Természetesen!" — egyet­értettem vele, — „de éppen ezért...” „Éppen ezért, meg kell ér­tenie, hogy semmit el nem hamarkodunk — jegyezte meg a szakfelügyelő — s az ön \ ' — Hallatta, hogy a szom­szédasszonynak ikrei szület­tek? Csak azt nem tudom, hogy fiúk vagy lányok? — Hallattam, hallottam. Azt mondják az egyik fiú, a má­sik kislány. Vagy fordítva, de már nem emlékszem ponto­san, • — Amikor azzal fenyeget­tem meg a férjem, hogyha nem vesz nekem új ruhát, meztelenül megyek ki az ut­cára, hogy mindenki tudja; nincs mit felvennem, tudod mit mondott? — Nem mondott semmit, hanem a kezedbe nyomta a pénzt az új ruhára. — Szó sincs róla! Így szólt: ha már úgyis kimész, akkor szempontjából az egész eset másként jelentkezik, mint az egész társadalom szempontjá­ból”. „Talán az a véleménye ön­nek — mondottam fenyege­tőzve —, hogy a társadalom ezt a pofont helyesli? Hogy nem visszataszító és elítélésre mél­tó tett, hanem lényegében haladó esemény? Talán úgy gondolja, hogy a társadalom az ilyen pofonokat legálisnak te­kinti és esetleg támogatja?” Szomorú képet vágott. „Az isten szerelmére, mit tegyek? — jajdult fel. — Ha a tanító­nő pofont adna a tanulónak, azonnal leváltanám. De ért­se meg, mélyen tisztelt elv­társam, hogy ugyanezt nem tehetem meg azzal a tanuló­val, aki pofon vágta a tanító­nőt! Ilyen jogköröm nincs. A tanulót minden bizonnyal megrovásban részesítjük, s magatartási osztályzatát le­szállítjuk. De ennél nem tu­dunk többet tenni. S mi, pe­dagógusok, nem lehetünk olyan világfájdalmasak, hogy a hasonló eseményekből va­lamilyen komoly következte­tést vonjunk le. A tanítói hi­vatás nehéz, de gyönyörű”. Amikor hazaérkeztem, Er­zsiké még sírt. Szigorúan rá­néztem. „Te kis szenvelgő — mon­dottam neki könyörtelenül — én temiattad a hivatalokban szaladgálok, pedig tulajdon­képpen nem történt semmi”, (Ford: Szabó László) ezt a levelet dobd be a posta­ládába és vedd meg az esti újságot. • — Mihelyt beülök a vonat­ba, abban a pillanatban elal­szom. Mit kellene ez ellen tennem, doktor úr? — Semmit, majd elmúlik. — De mikor? — Majd ha valaki ellopja a bőröndjét. • — Mondja anyóka, hány li­ter tejet ad naponta ez a te­hén? — Tízet. — No, és mit csinál ennyi tejjel? — Két litert megiszom, ti­zenkettőt pedig eladok! 1 1 ............. ' H i fán terem a mikofa ? Az alig néhány esztendős furcsa szóösszetétel jelenté­se: gombatermő fa. Jelentő­sége pedig két irányban is figyelemre méltó: csekély rá­fordítással nagy mennyiségű ehető gombát lehet termeszte­ni mindenféle talaj, kom­poszt és szervestrágyák nélkül és közönséges fatuskókból iparilag igen sokoldalúan fel­használható, a parafánál könnyebb, amellett erős, ér­tékes faanyagot állíthatunk elő. A módszert Japánban dol­gozták ki először, majd né­hány fában szegény európai ország közvetítésével nemrég hazánkba is eljutott. Az első kísérleti eredmények bizta­tóak. Évente többszázezer fát vágnak ki erdeinkben úgy, hogy a fa tuskó ja a földben marad. Óriási famennyiség vész kárba, sőt — mivel a különböző farontó gombáknak a korhadó faanyag táptalajt nyújt — a tüskök állandó ve­szélyforrást jelentenek az er­dőgazdaságoknak. Viszont ele­gendő ezeket a tönköket „be­oltani” például az ízletes tő­kegomba, vagy a késői laska­gomba spóráival — a felüle­tüket bekenik spórákkal fer­tőzött péppel — és a káros gombák helyett évente több­ször ehető és igen egészséges, és értékes gomba terem. Há­rom-négy évi hasznosítás után — mialatt a pókhálófinom gombamycéliumok egészen át­szövik és kiszívják az „élő” tuskó nedveit, a teljes sejtál­lományát — az értéktelen és elkorhadásra kárhoztatott, most viszont már könnyen kiemelhető hulladékfából pré­seléssel, faragással gyönyörű dísztárgyakat, használati esz­közöket készíthetünk. Töb­bek között ceruza-faanyag­nak használhatjuk fel igen előnyösen. Az eddigi hazai kísérletek szerint nálunk csak a laska­gomba alkalmas mikofás te­lepítésre. A mikofás gomba­termesztésnek, illetve miko­fa érlelésnek háztáji változa­tát is kidolgozták már: rö­vidre fűrészelt fatömfoöket le­ásnak a kiskertbe, vagy az udvaron, beoltják gombaspó­rával, és kellő árnyékolás, il­letve védelem mellett köny- nyen fedezhetik belőle a ház­tartás gombaszükségletét. Né­hány év múlva a tömböket cserélik, az érett, pehely­könnyű mikofából a bar- kács-sarokba száz hasznos eszközt, vagy dísztárgyat fa­raghatnak. M O R Z S Á K VASÁRNAPI FEJTÖRŐ A közművelődés úttörői A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elődje, a Ter­mészettudományi Társulat első közgyűlésén, 125 évvel ezelőtt olyan haladó szellemű tudósokat választottak vezetőségi tag­gá, mint... Nevüket megtaláljuk a rejtvény vízszintes 1; 20; 74 és a függőleges 11; 32; 34. számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. A Társulat másodtitkárává választották. 11. Ilyen főzelék is van, 12. Keverve — kerti szerszám. 13. Állati lakhely. 14. S. Z. O. É. 15. Kevert — élűn. 17. Ko­mód része (névelővel). 19. Évszak + N. 20. Ez a nagy­tudású, forradalmi szellemű orvosprofesszor volt a Tár­sulat első elnöke. 22. Megtör­tént. 24. Híres francia divat­diktátor — kiejtve. 25. Zúdít. 26. V. K. N. 28. Biztat. 31. Korall-sziget. 33. Néven neve­zett nőismerőseid. 35. Y. L. U. 36. Kemény anyagból készített virágágydísz. 39. Eb-fajta. 40. Város Zürich és Luzern kö­zött. 42. Szoknya. 43. Igekötő. 44. A szerelmesek pártfogója. 46. Karolt. 48. Háborúra mondják. 50. Mássalhangzó ki­mondva. 51. Meztelenséget művészien kifejez» kép — betűi keverve. 52. Több mint ifjú — kevesebb minit idős. 54. Kevert — alól (—’). 56. Német palló ösvény. 58. Ro­konom + V. 59. Tejtermék. 60. Baj — másképpen. 61. Konkrét szót helyettesítő szócska. 62. Római öltözék. 64. firc — németül. 65. Indiai fo­lyó. 68. Védő (—’). 70. Ritka férfinév. 72. Első része. 74. A Társulat munkájának kere­tében felmérték Magyarország ásvány- és bányakineseit. A tudós, akinek nevét itt elrejtet­tük, 32 kőszénfajtát elemzett e munka során. FÜGGŐLEGES: 1. Ilyen verseny is van. 2. Orosz fér­finév. 3. Á. O. 4. Legyet ütő. 5. Mások anyagi javainak ke­zelői. 6. ... Junction, Michigan (USA) állam egyik városa. 7. Eltussol. 8. Napszak. 9. Dara­bol. 10. Taszít. 16. Doboz. 18. Szovjet repülőgép típus. 21. féltve őrzött dolga, amiről * 4 T— 1 ' 3 6 — n i r­« 5 44 m ÖT s B s~ Is~ u 9 W~ w~ 25“ 21 a 2* a [— 1 w* n 15 a Z6~ S­U 23 30 9 34 w B 5T“ 5T" iH 9 36 5T 1 W~~ 11 !ö~* w B a m m s5 Mi HS B «♦fi— Hl 9 «T” •»3 a «“ a 5T~ 55“ H 5*. í SS 1 ST“ ip ___ a sT­S3 so 1 SS 64 gj ■§ 1 6Í~ S3 a ST" a 65 66 61 63 1 TO~ 9 5T“ 73 a 31 — — — — _ —— — — — — nem beszél. 23. Csónak kikö­tő (utolsó betűje hiányzik). 25. OAR. 27. A kapuba lép. 29. Fél vágóeszköz (!). 30. Mák­fej. 32. Az orvoskar elnöke volt, évekig tartó levelezés után ő hívta össze a magyar orvosok és termászetvizsgálók első vándorgyűlését. 34. Az el­ső jegyzői illetve titkári tisz­tet töltötte be. 37. Állandó fej-ék (két szó). 38. Komárom megyei város. 41. Nagy ki­terjedésű tó a Szovjetunióban. 45. Az undor is lehet ilyen. 47. Alacsony értékű fűtőanyag fele. 49. U. L. A. 53. Kerek szám. 55. Bejáraton. 57. Var­róeszköz. 61. Zamatok. 63. Vízierőművek igen fontos tar­tozéka. 66. O. J. O. 67. Vissza — ipari növény. 69. V. E. 71. Két magánhangzó. 73. Ének­hang (+’). BEKÜLDENDŐ: a vízszin­tes 1., 20., 74. valamint a füg­gőleges 11., 32., 34. számú so­rok megfejtése. A június 5-i keresztrejtvény helyes megfejtése: Makarenko, Comenius, Szarvas Gábor, Brunswick, Pestalozzi, Veres Pálné. Könyvjutalmat nyertek: Csermák József Rétság, Ger­gely Andor S.tarján és Illés Tivadamé S.tarján. A könyveket postán küldjük eL MAGUNK KÖZÖTT Ábrándok (Stern karikatúrája) A szakbarbár: — Micsoda elfuserált darabok! (Mészáros András rajza) Ébresztő (Bunte Illustrierte karikatúr ája)

Next

/
Thumbnails
Contents