Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-14 / 139. szám
június 12. vasárnap’ NÖO RÍT) n Két regény — két korszak Időben a legtávolabbra visz el bennünket Oravecz Paula József Attila-díjas írónő négy kötetre tervezett családregényének második darabja, a Tört ágak. Az első világháborús Tabánt varázsolja elénk egy szegény família, a Hanka- család éleiének tükrében. Milyen lehet a mosónőnek, s gyermekeinek és a hasonlóak sorsa, akiket nemcsak a háború terhe sújt, hanem a munkanélküliség, pénztelenség is állandóan nyomon követ? Ezt a nyomasztó atmoszférát teremti újjá meleg, lírai színekkel Oravecz Paula sikerült regénye, miközben szépszámú szereplőgárdával megrajzolja az akkor még létező városnegyed élő freskóját. Olyan volt az ottani szegénység, hogy a környéket még a madarak is elkerülték. ,,A mi házunk tájáról régen elköltöztek a madarak” — mondja egyhelyütt az emlékezetes Tomszer bácsi, a pék — ... Az utolsó látogatónk egy harkály volt, a kivénhedt meggyfán kopácsolt, de amint szárnyra kaptak a kicsinyei, családostul elmenekült...” Időben közelebbi, távolságban viszont messzebbi tájakat villant fel Mesterházi Lajos Kossuth-díjas író Isten, méretre című kisregényében, (t’zépirodálmi, 1966.) Húszévesen, 1936-ban egy nyári vakáció során a német országutakon kóborolt autóstoppal. Mi történt az ott szerzett ismerősökkel 30 esztendő alatt? Az akkori utazás tanulságai, mintha most váltak volna aktuálissá: iz- gomas, lebilincselő olvasmány kerekedik belőlük. Történet történetet követ, vidám és tragikus váltja egymást, amelyek szorosan ösz- szefonódnak, áttűnnek a mába, majd visszakanyarodnak a múltba. Hogyan formálja a sors a jellemet, hogyan válik maga a jellem sorsformáló erővé? Hogyan teremtünk istent magunknak, mértékünk szerint, és hogyan válik az isten a mi teremtőnkké?Jánossy Ferenc: Falusi táj v v Branko Copic A nyolcadik ofíenzíva Jugoszlávia egyik legolva- cevic, a legendáshírű parti- elkövetkező nemzedék életé- sottabb írójának regénye, az zánvezér, aki előtt egy pilla- ben nyerhet megoldást. ü,j jugoszláv irodalom értékes natig sem volt kétséges hogy Vitatható az iró felfogása alkotasa. Mely realitással, sok- népét, hazáját vedem terme- éh4 társadalmi ielleüű színűéni tárja fel a volt, sza- szetes.kötelessége:. A.nagy át: kérdés^ Hibás . badsagharcos lelkivilágát, vi- alakulásban kiáltó torteneim; .. . t ,,m„| ' vódásait és beilleszkedését a igazságtalanságok oldódnak osztáivküiönbf,éeeket fu»vel- megváltozott társadalmi rend- meg de az átmenet ellent- ^^hag^a a népfhaMórt a ,-í-elSJ±' talom vezető tisztviselői és a A háború véget ért A hét ^,e megrázkódtatás kétkezi dolgozók között von nagy ütközet, amelyet a par- éles határvonalat. Ám Branko tizánhadsereg győzedelmesen Copic könyve nem hirdet témegvívott, már a múlté. A teles igazságokat, finoman árhős, aki minden különösebb i <r ’ nyalt jellemeket rajzol. Ez hamegrázkódtatás nélkül cserél- ^ a ‘Orozza meg A nyolcadik offalut jelenti, amely Stojan fenzáva irodalmi, művészi ér- szívében mindig visszafáj, de tékét V. I. visszafelé nincs út Visszatéri.-,'.,.. __. „ róse ide a lövészárokban kir íva, ami a l^ um gy - ívott hatalomról való lemon- korlasat, a város meghódítását ... . ,_,___. ^ „„„„ i elenti nehezebbnek bizrmvul dast lelentené- ° rnaSa nem jelenti, nenezebbnek bizonyul. tudja ezt u vihigosan, de mint az előző ütközetek. A r, nocv leebelül érzi Ruza városi élet zaklatott, forrón lüktető, közegében csak a par- , ^ J ' «„„4 *_Csendes belenyugvása a megt izáncsalád egysege fogja ősz- vaitozhatatlanba több, mint ' .. , szelíd jóság. Stojan hiába várA több évszázados elnyomás ja a súlyos szemrehányást, a kétségekben, bizonytalanság- sértő szavakat Gyötrő önvádban jelentkezik. Tartós lesz-e ja ezze\ még fokozódik. Fia az új rend? Nem bitorló-e a f - vit,„,_t_alást_ kárDÓt_ tegnapi földhözragadt paraszt, szuletese vigasztalast, karpot ha beül a minisztériumba? — lást jelent szamara, de a kérdezi magától Stojan Star- konfliktus csak a jövőben, az szát és vált csaták hősévé, most esetlenül csetlik-botlik a fővárosban. A nyolcadik ofVÁRSZEGI GYÖRGY: Invokáció az értelemhez djsághír: elveszett három atombomba. ... Egy napon aztán lejöttünk hegyekből tüzet csiholtunk s eljártuk vad táncainkat örömünk sárga volt mint a 1. g s nem tudtuk miért de rettenetesen örültünk azon az éjszakán a farkas már nem fogott embert hátrált a tigris-torkú rémület már szerszámunk is volt: köbalták hús nyele simult tenyerünkbe lapos és kerek kövek röpítették diadalunkat az embermagas fűben aztán hajitódárdát szerkesztettünk íjjainkkal belelőttünk a Napba s a hatodik napon saját képmásunkra megteremtettük az istent és azon túl kisebb-nagyobb dolgainkban őrá hivatkoztunk ágyút öntöttünk és harangot hidat vertünk apró fémsikolyokból és ráfogtuk: elektromosság elméleteink zárt rendszerébe kényszerítettük a villámot szelet és saját ösztöneinket áhítatos képpel mondogattuk: no ölj és rettenetesen őrültünk hogy ilven bölcsek vagyunk megfejtettük a magasság és mélység hieroglifáit kvantumelméletet alkottunk, cosinus tételt s Cyklon B gázt az ember nevében légy mértékletes — hirdettük és általában egyre többet zabáltunk néha az isten is megorrolt ránk és apró fémszikrákkal dobálódzott miniatűr haragjában de visszahajítottunk villámokkal s már játékszereit, a gyöngyház és topáz ragyogású csillagokat is visszavesszük tőle most rémülten hátrál földrengések iszonyatával szemében ádáz bosszút forral s mihez önmaga parány mindenható értelmünket kész kihívni ellenünk hogy megsemmisítsen Ne légy hűtlen hozzánk csillagokigérő hajítódárdánk értelem Szép versek 1965 Immár harmadik éve je- idén azonban már szélesebb rasztó dallam már a Szép lenik meg a Magvető kiadá- könyvárusi forgalomba is ke- versek korábbi köteteiből i*. sában az előző év java versei- rült. Egy-egy ilyen antológiá- Mc»t e szólamot sokszorozza bői összeállított gyűjteményes nak nem az a feladata, hogy tovább az 1965-ös gyűjtemény, válogatás. Először csak a az előző év lírai terméséről amelyből hirtelen elég csali Versbarátok Köre illetmény- teljes áttekintést adjon. Mert néhány költeményt kiragadni; köteteként került kiadásra, az a költészetben igen keveset Juhász Ferenctől a Története jeznek ki a mennyiségi mu- lem. Kassák Lajostól a Viet- tatók, annál többet mondanak nam ege alatt. Rónay György- viszont az olykor csak néhány tői a Háromszázhúsz sorait. son. Szórakozottan átszaladt a tekintete a gyárépület falára mázolt betűkön. Az órájára nézett. Jobbra, balra forogva ismerősöket köszöntötte. Már nem gondolt semmire. A bélyegzőóra késett néhány percet, megszokott mozdulattal csöngetett és visszacsúsztatta a ládába a kártyát. Hat óra előtt már a gépnél állt. A megmunkálatlan alkatrészek ott sorakoztak a szerszámosszekrény mellett. Már minden gépnél volt valaki. A legtöbb munkapadnál a labdarúgóeredményeken vitatkoztak. is sőbb már nem lehetett beszélgetni, a kések ütemesen ** hasították a forgácsokat, a hűtőfolyadék fehér sávban csörgött a tartályokba. Nyolckor Bálint befogta a második munkadarabot, Csató már a harmadikat lökte megmunkálva a várakozó targoncára. Bálint észrevette. Biztosan nem adott le egyet tegnap — gondolta. Így könnyű legénykedni! Visz- szafogta a gépet, megvárta, amíg Csató beszabályozta a tolópadot, késeik egyszerre hasítottak a szürke anyagba. Na, majd most meglátjuk — mondta magában. Engem se most vakartak le a falvédőröl. Csató fél kilenc után tíz perccel meglazította a pofákat, kivette a kész alkatrészt. Éálintnak négy millimétert kellett még lefaragni. Megvakarta a fejét. Keveset fogtam — dörmögte. Kilenc előtt lesöpörte a gépet, és előkészítette a következő menetre. Kilenc óra körül mindenki megreggelizett. Járatták a gépeket, de közben előszedték az ennivalót, leültek valamire és falatoztak. Ilyenkor a vaskos, formás takarítónő előre megrendelt felvágottat, kenyeret hordott végig a műhelyen. Az emberek szokás szerint megeresztettek néhány kétértelmű megjegyzést. Jóízűen tudtak nevetni. Csató, amikor a csinos, fiatal takarítónő a gépe mellett állt, Pető felé kacsintott és hátulról belecsípett az asszonyba. Állati jó húsa van — gondolta. Az asszony szeme pajkosan villant. Reggeli után Bálint szélesebb sávra állította az esztergafejet. Nagyot csikordult a kés, amikor Csatóéval egyidőben beindította a gépet, öt perccel később fejezte be a műveletet, mint Csató. Megtörölte a homlokát. Az ördög vigye el! — gondolta. Egy helyen voltunk inasok, egyszerre szabadultunk. Mindketten vagy tíz éve görnyedünk az esztergapad mellett. Neki jobban megy. Keserű iz gyűlt a szájába. Lenyelte. — Adj egy cigarettát. Az enyém elfogyott — szólt át hozzá Csató a másik géptől. Rágyújtottak. — Mentek a hét végén? — bökött a fejével Bálint a folyópart felé. Csató megvonta a vállát. Bálint egy darabig figyelte a mozdulatait, meg a kés alól kígyózó forgácsokat. Rögtön utána állít, ha kihagy a gép — gondolta. Visszament a gépéhez. Olyan erősen koncentrált a mozdulataira, a gép működésére, hogy a feje belefájdult. Igen, most siklik a kés az anyagon, nem farag — vette észre. Állított a tolópadon, a hűtőfolyadékot is erősebb folyásra ösztökélte. Belemerült a munkába, szemével állandóan az esztergafejet figyelte, az órák gyorsan teltek. A délelőtt folyamán egyszer még átnézett Csatához. Megint lemaradtam — állapította meg. Munkaidő végén összeszámolták a munkalapokat. Csatának tizenegy volt. Bálintnak nyolc. Nem bírok többet — mormolta. Csató a múlt hónapban is kétszáz forinttal vitt haza többet. Egy gyerek van náluk, meg a nagymama, de azt nem lehet számítani, hiszen valami nyugdíjat is kap. Az asszony is dolgozik. Tavaszra kocsit vesznek, úgy beszélik. Nekünk három gyerekünk van, az asszony nem dolgozhat, nagymama nincsen. Hó végén minden fillért kipakolok az asztalra. Ha megfeszülök se bírok többet. A múltkor heccből kimentünk vagont rakni a pályaudvarra a nagydarab Cserédivel. Másfelet dobott ki, amíg én egyet, pedig úgy izzadtam, mint a ló. Nem bírok többet. Pedig a mi gyerekeink is esznek annyit, mint akárkié, a villanyszámla se kevesebb, a mozijegyet, a kenyeret se adják olcsóbban, mint másnak. ISét órakor átadta a gépet a váltótársának. Indult az öltö- ** zöbe, amikor a művezető utána szólt. — Sipos elvtárs! Egyiptomba szállítunk gépeket, alkatrészeket kell legyártani hozzá. Pontos, körültekintő, igényes munkát kell végezni. Magára gondoltam. Nem fizet jól, de majd rápótolunk valahonnan. Holnap átadom a rajzokat, meg a technológiát. — Rendben van — mondta Bálint. Igazán lekötelezett — gondolta. Egy hétig piszmoghatok vele. Keserűen elhúzta a száját. Ráadásul azzal vigasztalhatom magam, ha teljesítményben nem is, de minőségi munkában érek annyit, mint mások. Gyalog indult hazafelé. Délutánra kisütött a nap. A körúton végignézte a kirakatokat, néha úgy elbámészkodott, hogy nekiütközött a járókelőknek. A Bem-rakparton most sok járókelő volt. A hajóállomáshoz beállt egy vízibusz, hosszú sor ember szorongott a korlátok között, hogy felszállhasson. Bálint leült a folyó partján a legalsó lépcsőfokra. Lába alatt kényelmesen hömpölygött a víz. Az embernek néha számvetést kell csinálni — gondolta. Csak akarat, elhatározás kérdése lenne, hogy ki mit tud, mennyit bír? Elővette az újságot, papírhajót formált belőle, lehajolt-, ráengedte a vízre, félig elszívott cigarettáját utána hajította. A hajót a szél, meg egy hullám féloldalra billentette, bizonytalanul úszott az árral a vízen. Bálint nézte, nem jutott eszébe semmi. A papírhat jó valahol a Szabadság-híd mellett, egy örvény ** szélén pördült párat, hasra fordult, kis kört írt le, aztán elsüllyedt. költeményben sűrűsödő minő- vagy Mátyás Ferenc Egy őszi sógi erővonalak. napon, Nagy lászló Ha long a föld és Garai Gábor Anya- Érmeik. az elvnek felisme- föld cfmű költeményét. Szinte rését és érvényesítését mutat- szimfonikus magasságokba ja a Szép versek című gyűj- omeii ezt az élményt Juhász temény egymást követő három Ferenc a Történelem filozófi- kötete. Az 1963-as kötet még ^ töltésű képeiben. Persze több mint 90 költő verseiből mint a ma élö köitők közül adott válogatást. Az 1964-es valamiképpen úgyszólván min- gyűjtemény már valamivel denki juhász Ferenc is Jó- összefogottabb volt, míg most ^sef Attila-i „csapásokon” jár. az 1965-ös év termését összegező kötet már csupán 55 A nagy elődre utal a leütött első dallam: „Téli virradat. / mai magyar költő verseiből virrasztóm magamat”. De az emelte ki a leginkább jellem- ismerős csapásról a költemény zőket. Ez a tendencia helyes, már dj, egyéni távlatokba for- mert így fokozatosan elérhető dul> hogy korán elhalt apja lesz, hogy az évenként meg- sorsának végzetével „ordítsa jelenő Szép uersek-kötet bízó- teie a Mindenséget”. nyos értelemben értékmérő is szélesedő horizontok adlegyen. ják mai líránk egyik erővonaAz egymást követő három lát. S közvetlenül kapcsolódik antológia egyöntetűen vállár- ehhez újabb költészetünk máról, hogy költészetünkben erő- sik kiemelkedő sajátossága: a södnek az új, korszerű szinté- mélységeiben, belső drámái- zis lírai mozdulatai. A hatva- ban megélt világ lírai kifeje- nas évek magyar költészetének zése, újraéneklése. Valahogy jellemző sajátosságáról van úgy, ahogyan e kötetben Illyés itt szó: mintha valahogy szé- Gyula idézi meg tudatunk lesebbre tárult volna körülöt- nagy forradalmát, a vallásos tünk a világ. Költészetünknek szükséglettől szabaduló em- nagy művészi erőt adott a bér felvillanó beismerését: múltban a magyar valóság „Mi lett az isten? Gyáva»le é„ mély és sokszor végletekig gyöngoség... a tévelygés, a sűrített megélése, de talán megfutás, ő a vakságunk, bu- éppen ezért nem egyszer bi- taságunk; s nem fényünk, nem zcmyos zártságba is szorult: a útjelző lángunk, — nem tűz- tágabb horizontok mondandói hely, nem atyai ház!” S úgy ritkábban kaptak hangot. Mos- ;s talán, ah- an e modern tanában már valahogy általa- viJág érzelmi végleteit Csoó- nosabb élményünkké vált, rj Sándor egy hasonlatában hogy a magyar sors az etn- megnevezte: „mint a pilóta, a beriség teljesebb, a világot át- bekeríthetetlen ég fegyence, fogó haladásának része. Ez az egyetemesebb és in ki azért száll egyre magasabbra, hogy a földet múlhatatlatellektuálisabb élmény több- nul megszeresse”. De mély- szőrösen visszahangozva szó- ségeiben éli meg a ma légkö- Lal meg éppen az utóbbi esz- rét az is, aki a mindennapi - tendők legjelentősebb versei- ban, az egyszerűben érzi meg ben. Ekként ismerős ez az a nagyot, emberiséget és hazát összefor- K. S.
