Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
4 Nöff R A n frMW. ffirrfts 12. vasárnap — Hogy jobban áttekinthesse a tevékenységünket: a TEFU a fuvarozást többféle formáiban végzi. Van óra-kilométeres szállítás (általában élelmiszereket fuvarozunk így), a súly ilyenkor nem számít csak az idő és a megtett távolság. Van súlydíjas fuvarunk. Ilyenkor csak a gépkocsit adjuk, kérésre: rakodókat A szállításit itt a megrendelő szervezi, irányítja. Egyre népszerűbb az AKÖV szállítmányozási tevékenysége. A TEFU ilyenkor mennyiségi és minőségi felelősséggel veszi át és szállítja rendeltetési helyére az árukat Néhány helyen kizárólagos jogunk a szállítás (például a salgótarjáni TÜZÉP telepről). Vannak menetrend- szerű darabárus járataink, amelyek a különböző megyei és budapesti székhelyű nagykereskedelmi vállalatok áruiegy bulldózerrel elegyengetik a homokfalhoz vezető utat. — Sajnos a dózer nem tud bejönni — ide — feleli a gépmester. Egy külön járművel ideszállítamá — nem éri meg... A magyarázatot kénytelen kelletlen tudomásul vesszük. Sajnos, a gépkocsik rugózata, a tengelyek már sokkal kevésbé ... A „kijáratnál” deszkabódé, Táborhegyi Magdolna, a téesz megbízottja állítja meg a kocsikat, kiállítja a blokkot a szállítmányról. — Hogy adják a sódert? — kérdem. — Tizenhét harminc köbmétere. Gyors számítás, s kiderül, hogy több, mit háromszázezer forint bevételt jelent a tsz- nek csak a ZIM rekonstrukció. De már vannak újabb Menetlevél ellenőrzés a vasútállomáson ml Nógrád valamennyi községét, települését, azok minden üzletét / érintik. Négyszázhúsz gépkocsivezetőnk, százhatvan rakodó munkások háromszázhetvenhárom járművön, negyvenkilenc pótkocsin, s a tizenöt rakodógéppel évente mintegy kétmillió tonna — sok-sokféle — árut fuvaroz. Munkahelyeink a megye legkülönbözőbb pontjain vannak. száz és száz helyen, szétszórtan. Előfordul, hogy egyik másik dolgozónk, a szolgálat miatt, hétszámra nem láthatja a családját. A szolgálat miatt, amely különben nem kevésbé fontos, mint az emberben a vérkeringés.., Nem rossz üzlet Tóbik Pálnak, a 2. számú AKÖV osztályvezetőjének mindezt elmondani annyi az ideje, amíg a Warsava Pálfal- vára ér. Befordulunk a zagy- vapálfalvi tsz-sóüerbányába. Az osztályvezető Kelemen Pál gépkocsivezető menetlevelét ellenőrzi. Kelemen öttonnás Csepelje, egy a nyolc billenős kocsi közül, amelyek május tizenegyedike óta szakadatlanul hordják innen a sódert a ZIM új gáztűzhelygyárának helyére, feltöltéshez. Elszállítottal': már körülbelül tizem- négy-tizenötezer köbméter sódert, hátra van még két-há- romezer. A gépkocsivezető panaszolja, hogy a bagger — a Földmunkát Gépesítő Vállalat markolója — gyakran elromlik. Míg az ellenőrzés tart, megszólítom a bagger gépmesterért. — Igaz — feleli Iglai József — tizenegyedike óta ösz- sze-vissza egy hetet állt a gép. Ekkorra már Tóbik Pál is hozzánk lép. Megemlíti, hogy megállapodtak, a földgépesek megrendel ések Is. Például a Bányagépgyárhoz hatvanezer köbméterre. Nem rossz üzlet! Dühös a rakodó Szécsény felé robogunk. Az ottani kirendéltsegen Sztrémi István diszpécser jelentkezik. Az első mondatok szinte katonásak. Engedélyt kér, hogy mielőtt rendelkezésünkre áll, kiállítsa a menetlevelet Szabó János gépkocsivezetőnek, aki lisztet szállít Kisterenyére. Megvan már a vissz-fuvax is: Sztreho LászJónénak kell cserepet vinni Nagylócra. — Arany János utca hét szám — diktálja az asszony —, vagyis az lesz. Hót. Mert a háznak még csak az alapja van meg, helyben van már a tetőszerkezet anyaga is — sorolja mosolyogva —, csak a gázszálikát-blokk hiányzik. Tessék már segíteni — fordul felénk. A kérést én mindenesetre a Nógrád megyei Építőanyagipari Vállalat Igazgatójának továbbítom, mert nézetem szerint ő jobban tud segíteni Sztreho Lászlóné gondján, mint akárki más. Mi pedig néhány perc múlva mar a szécsényi malom udvarán széliünk ki. A malomépület végében gépkocsi áll, azon zsákokban búza, Jászszentgyörgyről. A zsákokból a tárolóba, a tárolóból a garatba kerül a kenyér- nekvaló. Az udvar túlsó vegében farral egy ablak alatt másik teherautó. Erre már a csomagolt lisztet rakják. A helyiségben kézzel mérik, töltik, a lisztet, száll a finom liszt por. A rakodó munká' két-három tizenötkilós zsákot karol egyszerre, hordja az ablakhoz, előre hajol az ablakon keresztül leteszi, s megy vissza a következő zsákokért. Igyekezni kell, nehogy sokat álljon a kocsi, a rakodó fárad, ettől az ember dühös lesz, a csomagot már nem emeli, csúsztatja: dobja. Meg tudom érteni. Naponta három-négyszáz mázsa lisztet szállítanak innen az üzletekbe. Megérné, hogy a rakodást időszámításunk 1966. esztendejében egy könnyű — esetleg hordozható — szállítószalaggal gépesítsék. Gyors ellenőrzés a vasútállomáson: téglát raknak vagonokba. Irány: az árvízkárosult vidékek. Aztán a diszpécsert visszavisszük a kirendeltség irodájába. Útközben mutatja az ideiglenes telep helyét. Tudnillik a mostaniból a tanács felszólítására ki kell költözniük. Készülnek már egy végleges telephely tervei is. Sajnos a helyi tanács a várostól irdatlan messze jelölte ki a helyét. A döntésért nem fog ják dicsérni a tanácsot a szécsényi lakosok sem ... Se probléma — se sör A balassagyarmati főnökségen a vezető, Végh Sebestyén fogad. Rövid tájékoztatás: A TEFU helyben darabáru szállítási tevékenységet folytat, van egy helyi vasúti kirendeltsége, továbbá kirendeltsége Szécsényben — amelyet az imént hagytuk el —, van egy kihelyezett oszlop Rétságon, melynek fő tevékenysége a tüzel ászállítás, s egy másik N ógrádkö vesden, amelynek feladata az útépítések kiszolgálása kővél, kaviccsal, homokkal. Ez utóbbi a balassagyarmati főnökség legjövedelmezőbb munkahelye. Egy a hibája, de az nagy: igen sok a javítás. Az utak Kövesd kör. nyékén nagyon rosszak. Tavasszal egy nyolc tonnás Skoda elsüllyedt az úton. Csak daruval lehetett kiemelni. Előfordult, hogy egyetlen hét alatt tizennyolc rugó törtösz- sze (egy Csepel rugó hat- hyolcszáz, egy Skoda rugó ki- lencszáz forint). Az Egri Közúti Igazgatóságot kérték, segítsen ezeken az állapotokon. Megígérték, hogy erőteljesebb karbantartással enyhítenek a helyzeten. Nem sok a látszatja. — Remélem, a fuvaroztató partnerekkel nem Ilyen eredménytelen a viszony... — Kérem, látogassunk meg néhányat! — invitál válasz helyett. A söripari kirendeltségen nem sokat időzünk. Kun Éva, a kirendeltség vezetője, akinek a gondja százharminckét község ellátása, sóhajt — Most nincs probléma a szállítással. Inkább lenne. Mert másfél hete sör sincs ... Ezen aztán eltréfálunk. Tehetjük, hiszen a kirendeltségen, azért találni néhány üveggel, s a régi hagyományokhoz híven Kun Éva bennünket is megkínál. De azzal ő is egyetért, hogy ez nem enyhíti ezer és ezer sörre áhítozó torok szomját. Nem keret, más kéne...! A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál az igazgató helyettese Botos István irodájába megyünk. Botos István üzen a szállítási előadóért. Két vállalat — régi partnerek. Ami hamarosan kitűnik abból, hogy nincs szükség udvarias körmondatokkal mea- közelíteni egy-egy problémát És csak nekem, az itt újnak számító embernek szól az igaz gató-helyettes megjegyzése: „Néha a legjobb házasságban is van nézeteltérés.” Bár abból, hogy Tóbik Pál szorgalmasan jegyezget, sőt nyomban reflektál is egy-egy kérdésre, még csak nézeteltérésre sem lehet következtetni. A szállítási előadó sorolja: 1. Szécsényben szombaton nagyon hamar abbahagyják a munkát, pedig délután sok áru érkezik — közte import! Tóbik: A gépkocsik úgysem mehetnek egyszerre szombati TMK-ra. Ügy fogják ütemezni, hogy estig legyen készenlét. 2. A szállítmányozási szerződést — Szécsény és Gyarmat mintájára — Pásztora is ki kellene terjeszteni. Tóbik: A zsákos áruknál nincs kifogásom, kivéve a takarmánykeverékekhez érkező különböző őrleményeket: halliszt, kókusz, korpa stb. A szállítmányozási tevékenységben minőségi felelősséget is vállalunk. Nekünk pedig olyan szakemberünk nincs aki... A szállítási előadó szerint ezt a szerződésben lehelt rögzíteni. A minősítést ők átvállalják. Tóbik: Helyes, küldünk egy szerződési formanyomtatványt. Az ég a tudója, hányadik kérdés megbeszélésénél tartanak. amikor Botos István kéri, el ne mulasszam megírni a magyarnándori problémát. Magyarnándor említésére valamennyien mintha kissé ingerültté lennének. Hamarosan rám is átragad ez az ingerültség. Ugyanis: a vasútállomás rakodótere az idők folyamán teljesen tönkrement. Esős időben a sár kerékagyig ér. Idén februárban A szécsényi malomban. Kissé elavult már ez a rakodási módszer tartottak egy kooperációs megbeszélést a MÁV Józsefvárosi Pályafenntartási Főnökségének képviselőivel. A helyi állami gazdaság felajánlott dózert, dömpereket, a téesz munkaerőt, a kőbánya követ, az állami gazdaság ezenkívül vállalta, hogy kijelölt helyen a saját árui számára iparvágánnyal ellátott rakodóteret épít, amelyet aztán díjtalanul átad a MÁV-nak. A MÁV dolga szinte más nem lett volna, mint egy-két szakembert küld a munka irányítására. Az állomás teherforgalma hatalmas, évente száz- és ezer vagon különböző árut raknak, s szállítanak itt. Alig egy hónappal az értekezlet után Csiszár Lajos, m. felügyelő, pft. főnök aláírásával azt a választ kapták: hitelösszeg hiányában a MÁV nem vállalja! De mit nem vállal? És miféle keretről beszélnek a MÁV-nál? Hiszen nem keretet kértek tőlük. Valami mást... Az sem lenne? Modern Robinsonok Nógrádkövesdre nagy hurkot csinálunk, Rétság felől közelítünk. Az eddig nyolc- van-kilencven — néhol száz kilométeres sebességgel száguldó Warsava futása Bánktól negyven, majd harminc kilométeres sebességre csökkent. így is nagyokat zöttye- nünk, összeszorítom a fogamat, nehogy a nyelvemet harapjam. A menetlevelek ellenőrzésére megállított gépkocsik vezetői egytől egyig átkozzák Néhány perc, és teli az öttan ás Csepel. Útépítéshez kell a nógrád köv esdi zúzalék a? utat. Nemcsak a rugó törik itt: az út egyszerűen szétrázza a járműveket. A modem Robinsonok egyike Fábián György. A kövesdi oszlop vezetője. Tizenkét éve dolgozik itt Kövesden. Gépkocsivezető. Négy éve oszlopvezető. A robinsonság ellen nincs, a „modern” jelző ellen akad néhány kifogása. — Ez a munkahely havonta csaknem másfélmillió forint bevételt hoz a vállalatnak. Megpróbáltunk műszaki bázist kiépíteni. Mozgó műhely, lakókocsi, raktárak... Nem sikerült. Van egy felfogás, hogy Kövesden nem érdemes invesztálni, hisz úgyis ideiglenes munkahely. Csakhogy tíz éve ideiglenes, s előreláthatólag lesz a másik évtizedre is munka. Miért kell hát néha jelentéktelen alkatrészekért is Gyarmatra futkosni, miért vették el a lakókocsinkat, miért nincs helyünk, ahol kezet moshatunk evés előtt, ahol leülhetnénk, hogy megebédeljünk? Miért kell egy évtizede téíen- nyáron a szabad ég alatt javítani a kocsikat? Bizonyára nem futja a ha- v1 másfélmillióból, gondolom én. A másik jelenkori Robinsonra Egyházasdengelegen bukkantam. Három Skoda és egy bagger két úthoz rakja, hordja a sódert. A szerelő, Dömén János 1955 óta folytatja ezt a csavargó életet. Nem cserélné fel másra a világért sem. Pedig Dengelegen, panaszolja, még konzerv is alig van (Domán a szakács), sokszor se kenyér, se krumpli, hagyma, miegymás... s a munka? Tegnap például hajnali fél négytől. De máskor is hattól este hétig, nyolcig. Benn, a faluban összeakadunk az útépítők főművezetőiével, meg a részlegvezetővel. Ok mondják, hogy az üzemegységük százötven százalékra teljesítette az eddig esedékes tervét Márpedig — ők is ál- Htják — ebben a szállítóknak oroszlánrészük van! Szürkül már, amikor Jót bagyinál rákanyarodunk kettes számú betonútra. Ke vesden most fejezik be a mur kát, Pálfalván kezdődik a mi sodik műszak. Szerte a mt ében kígyóinak az ország ’■ti lámpák, fel-felvii'nnna a fényszórók Építkezések vai ■ állomások, raktárak fel vagy onnan megrakodva nyt b a kilométereket száz c száz teherautó . . Gabonává liszttel, zöldborsóval, eperre kővel, téglával. homokka Szünet nélkül szakadatlanu Mint emberben a vérkerin eés... Irta: Csizmadia Géza Fényképezte: Koppány György Mint emberben a vérkeringés...
