Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
1966. június 12. vasárnap NÖG RA D s A számjegyek nyomdai szedéséről Az átlagolvasó idegenkedik a túl sok számadatot tartalmazó nyomtatványoktól, újságoktól. Az újságírók mégis gyakran kényszerülnek — éppen a valósághű tájékoztatás érdeléé ben — számadatok közlésére. A számjegyek helyes írásmódja (szedése) nyomdáinkban is sok gondot okoz. Ugyanis (a megkülönböztetett figyelem ellenére is!) a számok „szedésénél” köny- nyen keletkezhetnek értelem- zavaró hibák. Egy ilyenre hívta fel a közelmúltban figyelmünket egy olvasó. A zavaros mondatokat az alábbiakban közlöm: „Fontos változás a családi pótlék emelése is. Nógrádban 26 300 gyermek részesül ebben, és IS 780 ezer forint többletjövedelmet biztosít a családoknak.” A „26 300 gyermek”-féle szerkezet helyesen szedett és jól olvasható. De a „15 780 ezer fortnt”-tal valamiféle baj \van. Ha csak a két számjegyekkel szedett adatot vetjük össpe (15 780:26 300), akkor az a nihetetlennek tűnő matematikai tény döbbent meg, hogy az egy gyerekre jutó többletjövedelem még egy forint sincs. Erre újból olvassuk a Kérdéses szakaszt, mégpedig így: „... huszonhatezer-háromszáz gyermek részesült ebben, és tizenötezer-hétszáznyolcvan ezer forint többletjövedelmet biztosít...” És újból zavarban vagyunk, mert mi is tulajdoniképpen az a 15 780 ezer? Legfeljebb matematikai rejtvény. Ugyanis tizenötezer-hétszáznyolcvanszor ezer az 15 millió 780 ezer. De természetesen akkor ezt így is kell írni, illetve szedni. Sőt még jobb, ha csupa számjeggyel írjuk, így: 15 780 000. Arra ugyan, hogy mikor használunk betűírást vagy számjegyírást, nincs határozott helyesírási szabály. A kialakult gyakorlat azonban eligazít. Betűírást használunk a folyamatos szedésben, főleg irodalmi szövegben. („Kitán- torgott Amerikába másfél millió emberünk". József Attila — „Minden családban van egy Kati néni. S minden Kati néninek van kilenc unokája". Móra Ferenc.) Betűírást használunk akkor is, ha a számot egy másik szóval egybeírjuk (tízéves, hétféle, másodmagával, stb.) Számjegyírást használunk a csak hosszabb szóval kimondható* nagyobb számok írásánál. („Az 1 073 000 lakosú Taskent utcáin egyetlen pillanatra sem halkul el a bulldózerek ... zaja. — Űj lakásba költözött 2 188 család ...”) Indokolt a számjegyek használata időpontok, pénzösszegek, mértékek, statisztikai adatok és hasonlók lejegyzésénél. Például: délután 13 órakor; 218 Ft 20 f; 7,5 km útszakasz. 310 kg alma, 218 újszülött stb. Az öt- vagy ennél többjegyű számok írásában a számjegyeket hármas számcsoportok szerint tagoljuk, (hátul számítjuk, és térközökkel választjuk el). Pl: 5 217 500. A tizedestörtek kezdetét vesszővel jelöljük. (A szövetkezet 102,3 %-ro teljesítette felvásárlási tervét. —■ 102 egész 3 tized százalékra.) A számjegyírás bonyolultabb eseteire legközeleob visszatérünk. Tóth Imre KémgeltMellen lejivó Megnyílt végre a tejivó Szécsényben. Igaz, hogy csak kenyér- és tejbolt, de az illetékesek az egyik, hasznosat összekötötték a másikkal. Lehet vásárolni, s akinek kedve tartja helyben is elfogyaszthatja reggelijét. Ez mind szép, s jó az is, hogy figyelmes, udvarias a kiszolgálás. Csupán egyetlen baj van. A vendég nem tudja hová letenni a reggelijét, mert sem egy asztal, sem egy polc nincs az üzletben. Hely pedig lenne ezeknek a nélkülözhetetlen berendezéseknek. Vajon akkor miért nincs? A kiszolgáló szabadkozik, ő nem tehet semmit. Egyébként is az üzlet csak ideiglenesen került erre a helyre. Azt mondja, mások is szóvátették a hiányt, jelentette is a szövetkezeti irodán, dehát... Szembetűnő színes cégtábla hívja fel a figyelmet a boltra, s a benti reklám is arra csábít fogyasszunk helyben. Ezt azonban csak nagyon kényelmetlenül lehet megtenni. Jó lenne, ha a Szécsényi Földművesszövetkezet sürgősen keresne megoldást — még akkor is, ha már épül az új üzlet. Nekik éri meg! — P — Nógrádmeqyerielc részvételével: Táncfesztivál Pécsett Pécsett és Mohácson rendezik meg a VII. Országos Táncfesztivált június 25-én. A rendezvényre tizenkilenc táncegyüttest, hatszáz táncost várnak az országnak szinte valamennyi megyéjéből. A táncfesztivál alkalmából Pécsre látogat a bulgáriai Szófia Táncegyüttes hatvan tagú csoportja is. A bolgár vendégek fellépnek az egész- napos gazdag programban. A VII. Országos Táncfesztivólra várják a nógrádmegyeri együttest, melynek műsorában Székely István: Cigánytánca szerepel. A na§ry Az Elchmaim-kincs nyomában Dr. Julies Mader jelentése dokumentumok alapján m A nagy kiterjedésű kincseskamra előkészítésén és megtöltésén lényegében csak három kategória dolgozott: az SS-vezetők egy külön osztaga,. a fasiszta banktisztviselők kiválasztott és hallgatásra kötelezett kis csoportja a Birodalmi Bank 56 éves alelnö- kének. Emil Puhlnak és a Birodalmi Bank egyik igazgatójának, Thomsnak a vezetése alatt, továbbá egy koncentrációs tábor halálkülö- nítménye. A kiszemelt foglyokat a buchenwaldi koncentrációs táborból hozták és a springen! kálibányában szállásolták el őket. Joseph Arturjanz volt fogoly így számol be az akkori munkakörülményekről: „A szállító kasban szorosan ösz- szezsúfolva, minden alkalommal 10—20 ember szállt le a mélybe. Senki sem sejtette, milyen pokol vár ránk. A csarnokokat felosztották. Minden kápó megkapta a maga embereit. Először talaj- egyengetést végeztünk. Nem tudtuk, hogy nappal van, vagy éjszaka. Hatvanas körték világítottak. Reggelenként az aknán keresztül kávét kaptunk Dorndorfból. Délben 7 üstben jött az étel. Többnyire káposzta és marharépa. A koszt nagyon rossz volt, gyakran büdös. Eleinte nyolcnaponként felvittek bennünket a felszínre. Mindannyian barnák voltunk, mintha rozsda lepne be. Sok fogolynak támadtak kényszerképzetei. Kálit ettek. Sokan pusztultak el, mert a veséjük felmondta a szolgálatot. Kimondhatatlan kínok között haltak meg. Testük erősen felfúvódott." Az SS a Ludwig Renntíer és Heinrich Kalb cégeket bízta meg a sürgős építési munkálatokkal. A Lengyelországból, Magyarországról, V ranciaországból, de mindenekelőtt a Szovjetunióból iűehurcolt foglyokat szabadságolt hulláknak tekintették. A föld alatti termek pokoli látványt nyújtottak: fizikailag teljesen elcsigázott, fa- cipőkben kopogó foglyok Cipeltek ragyogó aranyrudakat. Az SS-őrök fekete egyenruhái éles kontrasztként váltak el a sok méter magas kálifalak hófehérjétől. A villanylámpák fénye időnként kísértetiesen csillant meg a hatalmas méretű SS-ek sapkáit díszítő ezüst halálfejeken. A géppisztolyt állandóan készenlétben tartották. Az emberekre idomított hatalmas kutyák kísértetiesen ugattak az áttekinthetetlen aknarendszerben. A rablott aranyrudak egyenként körülbelül 35 fontot nyomtak és a Deutsche Goldund Silber-scheidenstalt (De-GUSSA) pecsétjét viselték magukon, minden értéktőzsde számára bizonyítva, hogy a világpiaci színvonalnak megfelelő 24 karátos aranyról van szó. Senkinek sem volt szabad sejtenie, hogy honnan származnak. Egyedül az auschwitzi koncentrációs tábor hullarabló SS-fogorvo- sai naponta 12 kilogramm kitördelt aranytömést, tehát átlag évi 4,4 tonna aranyat szállítottak. A nácik többi haláltáborából is nagyjából ugyanennyi érkezett. Az 1943 októberében Eich- mann által megkezdett zsidóirtás csupán Lublin térségében többek között a következőket hozta az SS-ek konyhájára: 1,4 millió birodalmi márka értékű deviza (ebből félmillió dollár) 844 márka értékű aranyérme, 1800 kilogramm rúdarany, 100 tonna ezüst, platina órák és különböző ékszerek, összesen 26 millió birodalmi márka értékben. Megemlítendő még, hogy a holland, a francia, a luxemburgi, a cseh, a szlovák és a magyar zsidóktól további sok milliós értékeket raboltak. A hitleri Németország aranyfeldolgozó kapacitása azonban már nem volt elegendő ahhoz, hogy ezt a tengernyi kincset rúdaranyba olvassza be. A fogolyoszlopok ládaszámra hordták a rejtekhelyre az ezüst asztalneműt, az arany és ezüst cigarettatárcákat, kosárszámra a drágaköveket és az órákat. A tökéletes tervezés ellenére egy nap váratlan eseTörténetelí, históriák a régi Néjgrádbél Tiizesvas-prÉlára nógrádiak A középkori istenítéletek sorában előkelő szerepet töltöttek be a tüzosvas-próbák. Hazánkban is többfelé gyakorolták, de csak a Nagyváradon tartottak jegyzőkönyvei maradtak meg. Ez a híres Vára- di Regeszirurn. Feljegyzései rendkívül fontosak, a XIII. század eleji Magyarország népeinek mindennapi ügyeit illetően. Közöttük hét nógrádi vonatkozású is található. A földöntúli csodákban, reménykedő, babonás, középkori lelkületű emberek sokszor magának a próbatételre küldésnek hírére is megremegtek és bevallottak, magukra vállaltak mindent Sokan közülük oly vakon hittek igazukban, hogy alávetettéle magukat az égi bizonyságtételnek is. Vitték tehát a tüzes vasat. Utána bekötözték a kezüket és lepecsételték a kötést, amit néhány nap múlva újra kibontottak. Ha ilyenkor a tenyerükön nem mutatkoztak égési sebek, altkor igazuk volt, ártatlanok voltak, ha pedig megégették a kezüket, akkor hazudtak, bűnösök voltak. — Nógrádi őseinket vitás ügyeikben rendszierint a váci és az óbudai káptalan elé vitték és csak ritkábban kerültek el Váradra László király sírja elé. Lássuk, miért kerültek oda és hogyan végződtek dolgaik. Legtöbben, négy üggyel kapcsolatban, 1219-ben fordultak meg Váradon. A nógrádsápia- kat Jakab váci püspök küldte oda. Sápon az történt, hogy egy Hippolit nevű birtokos jobbágy földjét más hat birtokos jobbágy — Jakab, Pál, Majnold, Kriszpun, Márton és Domonkos — erőszakkal elszántották. — Ez a Hippolit feltörekvő, szerző ember lehetett, mert azt állította, hogy a kérdéses három ekényi földet, azaz olyan nagyságú területet, amit három ekével egy nap alatt fel lehetett szánmény történt Merkerben. Néhány órával azután, hogy az acélajtó az Eichmann-kincs mögött bezárult, Berlinből gépkocsioszlop érkezett a bánya elé, dr. Paul Ortwin Rave professzor, művészettörténész, a Nemzeti Galéria legfőbb kincstárnokának vezetésével. Állítólag a birodalmi kancellária külön engedélyével körülbelül 700 rendkívül értékes kisebb és közepes nagyságú, közöttük néhány egészen nagy értékű festményt szállított ide. A képek már heteken át hevertek az állatkert és Friedrichshain légvédelmi bunkereiben. Sok képet egyáltalán nem védett burkolat és erősen megsérültek az út alatt. Az SS-őrszemélyzet először megtagadta a képek elhelyezését. de azután telefonon utasítást kaptak. A foglyoknak a gépkocsik terhét is el kellett helyezniük a hegy mélyében, de megfelelő távolságban az aranyraktártól, egy teljesen előkészítetlen tárnában. Rave professzor tehát akaratlanul is részese lett az arahyraktár titkának. 1945. április 6-án, négy héttel a képszállítmáríy megérkezése után, az utolsó foglyokat is útnak indították Buchenwald felé. Az SS-ek hozzákezdtek terhes tanúik módszeres fizikai megsemmisítéséhez. Az Egyesült Államok 3. hadserege időközben Frankfurt am Main és Kassel térségéből páncélos éleivel elérte a Rhön hegység és a Thüringiai- erdő nyúlványait. Valószínűleg hónapokig tartott volna, amíg az amerikaiak az SS-ek által elrejtett kincs nyomába iutnak, ha három szökött fogoly, két orosz és egy francia heves taglejtésekkel meg nem akadályozza őket a fúrótornyok tervezett felrobbantásában. (Folytatjuk) Nógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig Írtak, a felszabadulás utáni rész- lettanulmányok kivételével — azt ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem Ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörté- ncti kutatások állásáról a nagyközönség Is értesül. Ezért írom ezt a néhány Összeíüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. tani, vásárolta. — Az elszántok viszont azt állították, hogy Hippolit nem vásárolta, hanem kezességet vállalt valakiért és ezen a címen birtokolja a föivíN — Hippolit meg is jelent Váradon Gőgös megyei poroszló kíséretében. Ellenfelei azonban megijedtek. Hiába várakozott rájuk egy hétig a kitűzött idő után. így tehát Hippolit lett a nyertes. A szécsényiek négy és fél márka súlyú eziistpénzért pereskedtek. Itt Piszkó bepöröl- te Ladomór, Borócz, Adás, János, Fúrkós, Albeusz és Orosz nevű várjobbágy társait. A bíróul kijelölt László mester nevében udvarbírája, Ambrus ítélkezett. Ez az összes feleket elküldte tüzes vas-próbára Váradra, a Nagyorosziba való Damján poroszló kíséretében. A Váradig tartó utazás alatt volt idejük gondolkozni. Nem is került sor vashordásra. kiegyeztek. A hét vádlott kifizetett Piszkónak három márka súlyú ezüstöt és vállalták a bírói költségek fedezését is. A poroszló költségeit pedig a fel- és alperesek közösen egyenlítették ki. Ebben az évben két kolostorunk. a tereskei bencések és a sziráki betegápoló jános- rendiak Is pereskedtek a királyi szék előtt. — A teraskei- ek a Tisza melletti poroszlói apáttal és annak kegyurával, a szirákiak pedig a más megyebeli birtokaikon várjobbágyok által okozott károk miatt. — Mind a két eset egyezséggel végződött a várad! káptalan előtt. A következő 1220. évben Majsó harkányi pap és a túrái Voka és Kemény pereskedtek egy elzálogosított, azaz rabszolgának adott nő miatt. Az egyezség szövegéből kiderül, hogy amikor a tural Voka és Kerény nagy ínségben voltak, nővérüket Martinát, egy márka súlyú ezüst- pénzért. zálogba adták a bár- kányi papnak. Pénzük azonban nem volt a leány kiváltására, és igy az továbbra is a papnál maradt Nyilván felébredt bennük a lelkiismeret, vagy talán ,.a lány panaszkodhatott sokat, mert fizetés nélkül is visszakövetelték. — Per lett a dologból. — Váradon a pap — „a saját 'elki- üdvösségéért” — elengedte a két testvér adósságát és minden kártérítés nélkül hazaengedte a lányt. Két év múlva, 1222-ben, az Aranybulla megalkotásának évében, egy hatalmaskodási ügy fordult elő. Karancsságés Ludányhalászi halászi részének összes lakosai, akik a nógrádi vár jobbágyai voltak, beperelték Giliánt és 12 társát, mert azok megrohanták őket és ingóságaikat elpusztítva, hatvan márka súlyú ezüstpénzt érő kárt okoztak nekik. Miklós nádor engedélyével Balasai, a nógrádi vár Ispánja ítélkezett az ügyben és a feleket, próbatételre, Váradra küldte. Az őket kísérő poroszló a vilkei Mikó volt. —Váradon azonban Giliánt és társait hiába várták, mert nem jelentek meg. Így tehát ha- talmaskodással elmarasztalva az egyéb ilyenért járó büntetésen kívül, a kárt is meg kellett fizetniük. Ezután 12 évig nem jelentek meg nógrádiak Váradon. 1234-ben a Pásztó melletti Zsember falu. ma puszta — szabad lakosai: Csépán, Pintér, Radosi, Pósa, Domáld, István, Ankos, Zonga és János — maguknak követelték egy Pét nevű szabad ember négy ekényi földjét. Követelésüket Ludány hadnagy, továbbá Miklós, Bejmel, Pál* Bot, Tiborc és Mihály nógrádi várjobbágyoik is támogatták. A zsemberiek azt bizonygatták László országbíró előtt, hogy Pét a kérdéses várföldet erőszakkal foglalta el. — Pét azt állította, hogy a földet vette. A feleket, a dönteni nem tudó országbíró, a Szőregre való Imorád poroszló kis/rétében Váradra küldte. Ott Pét vállalta a tüzes vas vitelét. — Ezt látva ellenfelei megszeppentek és tanácskozni kezdtek. És még mielőtt Pét kezeiről a kötést feloldották volna a papok, a kérdés- ses földet Pót sajátjának ismerték el. Hélytörténetileg igen fontos, hogy a föld határait is leírták. Ezek keletről a Tepka, délről a pásztói templom földje, továbbá a Patak nevű völgy a Garab hegyig és onnét Zsemberig és Zsembertől a Zagyváig húzható vonal. A határokat, a felek füle hallatára, a várad! káptalan tagjai előtt a poroszló sorolta föl. Igen értékes, mert a szórt várbirtokokra és a tatárjárás előtti megyeterületek kiterjedésére enged következtetni az 1222-ből való, Ecsegre vonatkozó adat. Ezt az Ecseg falut Heves megyében levőnek mondja a Regesztrum. Nem lehet azonban azonos a Karcag és Dévaványa közti Ecseggel. Itt ugyanis az történt, hogy a Fegyvernek faluban az Aszó, azaz Aszód faluba és a jelenleg még meg nem határozott — valószínűleg elírt nevű — Shmula faluba valók bevádoi- ték az Ecsegen lakó Bugyit* Ordányt, Potetát, Okost, Biát és Utát, hogy azok nem szabadok. hanem a százados fennhatósága alá tartozó katonák. Ugyanezt állították róluk Farkas, Pozsony, Hipolit, Lo- kos, Ohosa, Jakab és Mátyás várjobbágyoik is. Váradra küldték őket, mert ragaszkodtak szabadságukhoz. Ott a vádlók megbízásából egy Farkas nevű kijelentette, hogy hamisan vádolták a nevezett ecsegieket, mert azok valóban szabadok, a szabadok dénárjainak fizetői. A Váradi Regesztrum fenti néhány adatát — amelyek közül többet eddig még nem vonatkoztattak megyénkre — községeink történetének írói sikerrel használhatják fel a megye alig ismert, tatárjárás előtti viszonyainak tárgyalása során. A legfontosabb talán a belőlük kiolvasható, a mi számunkra már gondolkodás- belileg nem egészen érthető, középkori szemlélet megértése. A valóság és a képzelt dolgok zavaros keveréke mögül kicsillan minden esetben az emberi önzés. Minden tevékenység hátteréből kibukkannak a gazdasági tényezők is, amelyekre ez a magyar koraközépkori társadalom is felépült. Ezt a társadalmat az 1241/1242. évi tatárjárás alapjaiban rendítette meg, mert nemcsak gazdasági alapjait, hanem népi összetevőit is ösz- szezilálta, megváltoztatta. Dr. Belitzby János
