Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-14 / 113. szám
1906. május 14. szombat N 0 G Ft A D O fJt Sú ívcsőn kítás. árdrágítás, büntetés Még egyszer a hús ügyről Körülbelül két hónapja foglalkoztunk a február elsején életbe léptetett árrendezéssel, megírtuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és Húsipari Vállalat egyik vezetőjének segítségével szereztünk a hentesüzletekben. Sajnálatos módon — annak ellenére, hogy a hentesek túlnyomó többsége becsülettel látja el munkáját — több visszaélést tapasztalt az akkori vizsgálat. Valamennyi a vásárló kárára történt. Árdrágítással, minőségi csalással károsították meg a vevőket. A helyzet nem változott Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség összegezte a vizsgálat tapasztalatait, szakmai szempontból is. Észrevételeit eljuttatta az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Szövetkezetek Nóg- rád megyei Központjához, változás azonban szinte semmi sem történt Több hentes panaszkodott: nem érti az új rendelkezés szerinti húsbontást. Az ÁKF húsbontási bemutatót szervezett Salgótarjánban és Balassagyarmaton — budapesti szakember bevonásával, amelyen a szakemberek, instruktorok és ellenőrök is részt vettek. A helyzet azóta sem változott, sem a tőkehús bontásánál, sem a részenkénti árak alkalmazásánál. Továbbra is gvakori a vásárló megkárosítása. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes szervei az elmúlt, napokban átfogó ellenőrzést végeztek megyénk húsboltjaiban. Az ellenőrzött huszonegy hentesüzlet közül tizenhatban (!) olyan súlyos szabálytalanságot tapasztaltak, amely komoly bírságot von maga után. A szabálytalanságok közül néhány: ferdén vágják a csülköt, nem vágják le a karajról a grót csontot, az oldalasról a da- gsdót úgy vágják, hogy apor- logóból benne marad. A karajon hagyják a tarja egy részét. A vesepecsenyén ol- dalhúst hagynak, stb, stb. Számos helyen a kicsontozott csülköt 39,— forintos egységáron értékesítik. A húst nem az üzletben, hanem a raktárakban darálják. így lehetőség kínálkozik a minőség megváltoztatására. JVyole kiló hús — 87 forint árdrágítás Az utóbbi vizsgálat azt is megállapította, hogy a Váci Húsipari Vállalat több esetben nem olyan húst szállít az üzleteknek, amilyet a rendelet előír. A sertés oldalason példáéi látható a csont, vastag a karajon hagyott zsírréteg, stb, stb. Ebből fakad az a téves „nézet” —, amit egyes vezetők vallanak, hogy így a vállalat a boltokat szabálytalanságok elkövetésére kényszeríti, félve a leltárhiánytól. Az ellenőrzés pedig éppen az ellenkezőjét, a jogtalan haszonszerzést bizonyította. Nézzük a tényeket. Megdöbbentő, amit egyes hentesbolt vezetők megengednek maguknak. A salgótarjáni 163-as számú boltban, amelynek vezetője Tajti Géza, nyolc kilogramm húst vásároltak az ellenőrzés során. Az üzlet vezetője 87 forint 52 filléres árdrágítást követett el csak ennél a tételnél. A karajhoz mérte a tarját. Egybeadta a marha-tarját és a nyakhúst. Nem szedte ki a csigolyacsontot és az int a tarjából. A 3 forintos csontot négy forintért értékesítette. De talán elég is a felsorolásból. A nagybátonyi Bozó János — aki a korábbi cikkünknek is szereplője volt többletszámolásért — most is 2 forint 51 fillérrel csapta be a vásárlót. Durvasága, modoría- Iansága most is „érvényesült” az ellenőrzés sarán. A szécsényi Galanits Imre is ismerőse olvasóinknak, mos; 3 forint 92 fillérrel számolt többet. Görgényl János, Kis- terenyén 3,86, Jákóhalmi Ferenc, Nagybátonyban 2,20 Pécsi Andor, Balassagyarmaton 2,34, Tományi László, Balassagyarmaton 3,37, a salgó, Szalai András 1,50. Szoó Zoltán 8,69, Kakukk Vilmos 1,41, Hlavaj Ferenc 4,92 forinttal számolt többet Salgótarjánban. A pásztói fmsz hentes üzletben Bacsa Tibor 9 forint 36 fillérrel számolt többet, mint a kiadott hús értéke volt. A vizsgálatot követően 100 forintból 3000 forintig terjedő bírságokat szabtak ki. Most már egyetlen hentes sem hivatkozhatott a rendelet nem ismerésére, szakmai tapasztalatlanságra. Különösen az nem, akit már bírságoltak árdrágításért, többletszámolásért. Ebben az esetben súlyosabb a cselekmény, mert a folytatólagosság is megállapítható! Fokozni az ellenőrzést A hentesüzletek felügyeleti szervei — a Kiskereskedelmi Vállalat, a szövetkezetek megyei központja — birtokában már több feljelentés és panasz van egyes üzletvezetőkkel szemben. Ideje lenne felülvizsgálni, hogy a hozzá nem értés, vagy a jogtalan anyagi előny megszerzéséből fakad-e a sorozatos visszaélés. Mindkét esetben intézkedésre van szükség. Fenntartjuk azt a korábbi véleményünket: a hús akkor lesz drágább, ha egyes lelkiismeretlen hentesek vagy kevesebbet, vagy rosszabb minőséget adnak,' mint amiért a vevő fizetett. Ezért a tanulság az: tovább kell folytatni az ellenőrzést, a hivatásos ellenőrzést, és a vásárlóét egyaránt. Somogyvári László Ankét a NÓGRÁD szerkesztőségében | Őszintén a műszaki fejlesztésről — Nem tudom — folytatta —, s nem is tudhatom. Nincsenek olyan hiteltérdem- lő információink, amelyek közölnék: több új terméket kellett volna kibocsátani, vagy hasznosabb lett volna a népgazdaságnak kevesebb. Igaz, az új termékek közül sokat exportálunk. S ha külföldön el tudjuk adni, ez már azt jelenti, hogy a terméket elismerték a világpiacon. Igen- ám, de azt közülünk ki tudja, hogy ezeket az árukat milyen áron értékesítik? S ha az értékesítés az önköltségi áron alul történik? Ezt ki tudja? Mert mi nem. Valóban, ha egy cikket áron alul értékesítünk felmerül a kérdés: milyen műszaki fejlesztési intézkedést kell tenni, hogy az áru értékesítése nyereséges legyen. Esetleg, célszerű lehet exportjának a megszüntetése, s helyette más terméket kínálni. És ha a gyár csak arról tud, hogy termékeit eladják, arról nem, hogy haszonnal-e vagy ráfizetéssel, a műszaki fejlesztés csak vaktában tapogatózhat... Nem eléggé hatékony ipari üzemeink műszaki fejlesztési tevékenysége — ismételték el többször is az ankét résztvevői, s mint kitűnik, ennek két lényeges előidézője a műszaki információ foghíjassága. lassúsága, továbbá a piac és a termelés közti távolság. Fz utóbbi az új gazdaságirányítási mechanizmus teljes bevezetésével erősen lecsökken. S a szabadabban érvényesülő gazdasági törvényszerűségek nyilván a frissebb, fürgébb, alaposabb, informálódásra is ösztönözni fogják a vállalatokat. De a dolgok kölcsönhatását nem elég kivárni. s főként a minisztériumoktól. országos vállalatoktól kérik, hogy mintegy egyengessék a kölcsönhatások érvényesülése előtt az utat Erre az „egyengetésre” annál is inkább szükség van, mert a műszaki fejlesztést nemcsak az említett hibák gátolják. Hiszen megbízhatatlanok a műszaki fejlesztés hatékonyságát ellenőrző, mérő, elemző számítások is. Szűk keblűek a műszaki fejlesztésre fordítható pénzalapok. Az önköltségcsökkentési hitel megszerzése pedig — annak ellenére, hogy a gyárakat szemrehányásokkal illetik, amiért húzódoznak tőle — eléggé hosszadalmas ügy. A legsúlyosabb, végeredményben alapvető kifogása a szakembereknek az, hogy a műszaki fejlesztés rendszere, ahogyan többen Is kifejezték magukat: nincs a helyén népgazdaságunkban. — A gyártmányfejlesztés — mondotta Péter Pál, a Tűzhelygyár műszaki fejlesztési csoportvezetője —, semmiképpen sem előzheti meg a gyártásfejlesztést. De a gyártásfejlesztést csak nagyobb befektetésekkel valósíthatjuk meg. A mi iparunkra jellemző, hogy kihasznált, egyenlőtlenül leterhelten küszködik feladataival, rugalmatlan, nincsenek szabad kapacitások ... A mi esetünkben új gyártmány előállításának lényeges akadálya például a felszerszámozás. tekintve. hogy ebben csekély a kapacitásunk. Két-három éve kialakított úi típust képtelenek vagyunk kihozni a felszerszámozás hiánya miatt. Jellemző, hogy a szerszámímű- hely fejlesztésével a terv sem számol, sőt az idén kezdődő rekonstrukció beruházási programja sem. Más szemszögből világította meg a kérdést Szőcs Gyula: — Véleményem szerint — mondotta — gyorsabb fejlődést elérni a műszaki fejlesztésben addig, amíg a termelés mindennapi folyamata Költözik a hivatal Több intézmény kerül ti,f helyre u megyeszékhelyen Salgótarján átépítése során számos intézmény, hivatal új otthont kap, más a bontások miatt kényszerül költözködni. A Szakszervezetek megyei Tanácsa új székhazának elkészülte után több hivatal költözik a megyeszékhelyen. Az SZMT régi épületében kap' otthont a Lakáskorbantartó és Építő Ktsz központi részlege. Ide költözik a Belkereskedelmi Minisztérium megyei Állami Kereskedelmi Felügyelősége, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség városi elnöksége és az MSZMP I-es kerületi alap- szervezete. Az SZMT új székhazába költözik a Beruházási Bank, aminek helyén a zeneiskola és a temetkezési vállalat kap otthont. Az Állami Biztosító is az új székházba költözködött, a régi épület bontását a jövő héten megkezdik, hogy folytathassák az új Főtér kialakítását. A költözködés természetesen nem áll meg. Üj helyet kap a női kozmetikai részleg, a Rákóczi utcai Ruházati Ktsz és a lakáskarbantartó üveges részlege. Ez a költözködés már előkészülete annak az újabb szanálásnak, amely az Arany János utca és a Rákóczi utca között rövidesen megkezdődik. Szakszervezeti bizalmi tanácskozás a Mátrai Erdőgazdaságnál Egynapos tanácskozásra hívta össze a Mátrai Erdőgazdaság szakszervezeti bizottsága az erdészetek szakszervezeti bizalmijait. A recski műszaki erdészetben megtartott tanácskozáson megvitatták a r sztvevök a szakszervezeti alapszervezetek munkáját, különösen, a szocialista műn- kaverseny feladataival foglalkoztak sokan. A felszólalók közül többen fordultak kérdésekk-v’ > MEDOSZ jelenlévő Heves megyei képviselőjéhez, és a gazdaság szak- szervezeti vezetőihez, a dolgozók érdekvédelmével, a panaszok intézésével, valamint a munka- és balesetvédelemmel kapcsolatban. A tanácskozáson ismertették a bizalmiakkal az erdőgazdaság, ezen belül az egyes erdészetek tervteljesítésének helyzetét is. A bizalmi tanácskozáson részt vettek és felszólaltak megyénk két erdészetének, a nagybálonyi- nak és a pásztóinak a szakszervezeti bizalmijai is. Együtt a kollektívával Nagyon nehezen kitáruló ember. Figyelmes, a maga módján udvarias, szívesen szakít időt sok munkája mellett a beszélgetésre is. Ez elől csak akkor tér ki, ha a saját személyére terelődik a szó. Juhász József, erdőtar- csai termelőszövetkezeti elnök szívesebben beszél a közös gazdaság örömeiről, gondjairól, mint magáról. Egyszerű, szerény. De szerénység-e, ha valaki mindig csak a munkáról beszél? Azt mondja: igen. Ellenkezem vele, mert a személyiséget nem lehet különválasztani a munkától, gondoktól, örömöktől. A huzakodásom meddő marad, s inkább nem erőltetem. Titkon remélem, valamilyen fortéllyal majd csak „tőrbe” csalom. Jó, akkor beszéljünk a közös gazdaságról. Szó se róla, érdekel az erdőtarcsaiak munkája. Ebben a dél-nógrádi falucskában szorgalmas, dolgos emberek laknak. Szorgalmuk gyümölcse a jó termelőszövetkezet. A tagokkal nem volt itt soha semmi baj. A vezetők azonban változtak. — Talán az volt ennek az oka, hogy figyelmen kívül hagyták a közösség véleményét, akaratát — mondja ezzel kapcsolatban az elnök. — A tagság nélkül pedig megáll a tudomány. Semmit sem lehet csinálni. Ez igaz. Juhász József úgy Is csinálja, ahogy mondja. Persze ez nem minden apróságra értendő, mert akkor minek az elnök, az agronómus, a brigád vezetők? De a fontos kérdésekben mindig együttesen döntenek. S ez így van rendjén. Ezért nincs már évek óta baj Erdő tárcsán. Tavaly is szépen zárt a termelőszövetkezet, az idei terv sem marad el a tavalyi mögött. A tavaszi munkákat korán elkezdték, minden a földbe került, a terv szerint. Jól haladnak a növényápolással. Az elnök a tagokat dicséri: — Nincs itt baj a munkalendülettel. Szívesen dolgozik mindenki. Munkaegységért dolgoznak, csak a kukorica maradt részes. így kérte a tagság. Kielégítettük az igényüket, a kívánságukat, megvan a jókedv. — Nem volt még összezördülése az emberekkel? — kérdem. Mosolyog. — Dehogynem. Ha valaki nem hajtja végre a kiadott utasítást, felelősségre kell vonni. Én például nagyon kényes vagyok a minőségi munkára. Tizenkét évig dolgoztam kísérleti gazdaságban, megtanultam mivel lehet sokat veszíteni, vagy nyerni a mező- gazdaságban. Ha például a traktoros nem teljesíti a szántásra kiadott előírásokat, még a gépről is leszállítjuk. Ez határozottság! Persze csak az csinálhatja így, aki biztos a dolgában, s a lehetősége is adott hozzá. Ez utóbbit úgy értem, hogy van másik embere, akit ilyenkor a génre ültet. Nos, a beszélgetésünkből kiderül, hogy a vezetők biztosították magukat az ilyen esetekre is. Az idén újabb jól bevált termelési módszereket is bevezetnek a szövetkezetben. Juhász József még a kísérleti gazdaságban ismerkedett meg ezekkel. Jobb termelőszövetkezetet, könnyebb megélhetést szeretne teremteni. — Pártmunkás is voltam — meséli. — Sokat beszéltem én a termelőszövetkezeti embereknek az új technika, az új módszerek eredményeiről. Most várják a bizonyítást. Igaz, tartanak is tőle, mert elvégre nem bábra megy a játék. Könnyen rámehet szerintük a megélhetésük. Ezt a hiedelmet kell kikapcsolni, megszüntetni az új módszerek megismertetésével. Szép és nehéz célkitűzés. A termelőszövetkezetben nagy többségében idősebb emberek dolgoznak, akik már nehezebben fogadják be az újat. Lassan azonban szivárognak vissza a városokból a fiatalok. Ez is könnyíti a vezetők helyzetét. — Mindig biztos volt a dolgában? — kérdem. — Százszázalékos biztonság nincs — felel — esetleg kilencven százalékos. De az a tíz százalék éppen elegendő arra. hogy elbukjon az ember, ha nem beszéli meg a dolgokat a kollektívával. Akkor vagyok nyugodt, ha kikértem a tagok véleményét. Az emberek tudják, mit akarok, miért akarom. Az idősek jobban ismerik még mindig a földeket, a hagyományos dolgokat. S ezeket még sokáig figyelembe kell venni. Az idén nemcsak a növénytermesztésben, az állattenyésztésben is újdonságot vezetnek be az erdőtarcsaiak: az itatásos borjúneve- lást, a sertések szárazd'arás etetését. Megkezdik a központi major korszerűsítését, víztárolót építenek. Az egész gazdálkodást korszerűsítik. Olyan módszerekkel, amelyeket másutt már talán régebben alkalmaznak, de jól beváltak, s náluk még minőségi előrelépést jelentenek. Magáról nagyon keveset mond Juhász József. Csak annyit, hogy nagyon kevés a szabadideje, pedig a továbbképzésre is kellene szakítani. S amit kint hallottam az emberektől: egyenes jellemű, hozzáértő ember. S ez így is van. Pádár András szüntelen zökkenőkkel küzd — nem lehet. Azok a megrendelés — anyag, — alkatrész és egyéb gyártási problémák, amelyekkel egy üzemnek napról napra meg kell birkóznia, lefoglalják a műszakiak legnagyobb energiáit. S mert a minisztériumnak is ezeknek a problémáknak a megoldása a fő gondja, egyszerűen nincs ideje, ereje a műszaki fejlesztést a maga megérdemelt helyére termi. Pedig, hogy a műszaki fejlesztés jelenlegi mostoha helyzete egyre inkább a körmünkre ég, azt talán leginkább Lassan József szavai érzékeltették: — Napjainkban — mondotta a tröszt műszaki osztályának vezetője —, központunkban minden műszaki és gazdasági vezető csak költségszintről és árbevételről beszél, s ezzel kapcsolatban műszaki fejlesztésről tárgyal. Annak, hogy a műszaki fejlesztésről most az átlagosnál több szó esik, több oka van. Azért beszélünk erről, mert az új gazdaságirányítási mechanizmus késztet erre bennünket, s mert a szénbányászat jelenlegi helyzetét meghatározza a szénigény csökkenése — egyre inkább más energiahordozókkal helyettesítik. Ez országos probléma, sőt szerte a világon nehézségeket okoz, de méginkább Nógrádban. ahol a szén minősége nem jó. Az ország szénbányászati trösztjei között a nógrádi termei a legkevésbé gazdaságosan, s ennek okait a szén minőségében lehet elsősorban megtalálni. A közelmúltban azt a feladatot kaptuk a minisztériumtól, hogy a jelenlegi száznegyvenhét százalékos költségszintünket a harmadik ötéves terv végéig szállítsuk le huszonöt százalékkal. Ha ezt mi produkáljuk, a minisztérium meg lesz velünk elégedve, de nem biztos, hogy ezzel az eredménnyel megálljuk a helyünket az életben. Hiszen az ötéves terv végére rajtunk kívül már valamennyi szénbányászai i tröszt száz százalékon aluli költségszinttel fog dolgozni. Nyilvánvaló tehát, hogy nekünk is hasonló célt kell magunk elé tűzni, s olyan műszaki fejlesztési elveket kidolgozni, amelyek az önköltségcsökkentést biztosítják. Az osztályvezető ezután Ismertette a főbb elveket: a termelés koncentrálása, a frontfejtés fejlesztése, a munkahelyi szállítás, de különösképpen a munkahelyi jövesz- tés gépesítése a legdöntőbb feladat. Utalt arra is. hogy korábban, az űj berendezések kipróbálására a minisztériumnak volt egy gépkísérleti csoportja, amely azonban évekkel ezelőtt megszűnt. Jelenleg egy-egy új berendezéssel vagy technológiával csak a termelési feladatokkal együtt lehet kísérletezni, amelynek kockázatát a helyi műszakiak nem szívesen vállalják. A kísérleteket is olyan szakemberek kénytelenek elvégezni, akik a berendezést nem, vagy csak felületesen ismerik, s mire megismerik, a sok kudarc elveszi a kedvüket. — A műszaki fejlesztés előrehaladását azonban zavarják azok a körülmények is — hangsúlyozta végezetül —, amelyek között szakembereink dolgoznak. Műszaki dolgozóink tekintélyes száma azzal tölti munkaidejének jelentős részét, hogy központi kérésre gyűjt adatokat. Rengeteg jelentést kell írni. beszámolót szerkeszteni, temén- telen értekezleten résztvenni. És minél kiterjedtebb egy műszaki vezető tennivalója, annál több a jelentenivalója. Ma már az a helyzet, hogy én is, munkaidőmnek körülbelül ötven százalékában je- ■entést írok — arról a másik ötven százalékról. melyet munkával tölthetek. Nagy baj ez, hiszen annyira nem állunk jól szakemberekkel, hogy ezt megengedhetnénk magunknak. (folytatjuk) Csizmadia Géza
