Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
8 Wöfeb A b ttiáfiM 1. Vfes&rMQ Goda Gábor VIHAR BÉLA ATIKU Májusi hajnal K párt- gyereknek a pknaszkodásá- — Mikor vasárnap misére már bél és móresre tanítom őket. mentem, nem szóltak semmit, „Sza- Először is kirámoltam a de éreztem, hogy égeti a teneki. szekrényeket, mindössze egy kintetük a hátamat, mintha ismer- Olyan urak ezek a kölykök a ünneplő és egy mindennapi azt mondanák: „Hej Kurondi, azelőtt, faluban, amilyen a báró úr inget hagytam meg nekik. Kurondi, nem értesz te sem községből meglátó- détur”-ral köszöntik, a gatott Kurondi Jó- titkár elvtárs viszont zsef, két gyerme- rég nem kívánja, hogy kés parasztem- badság”-ot mondjanak bér. Nem tem őt Csodálkoztam, amikor beje- két fia sem volt annak ide- Egy ócska nadrágot is. Egész mit abból az új világból. Ügy lentették. jén. Sokkal önállóbbak, mert héten át semmi egyebet nem bánsz a tulajdon két fiaddal. Azt mondta, hogy egyik re- beleszólhatnak mindenbe, kaptak, mint lebbencslevest mintha a te akaratod 'ött gényemet olvasta, tetszett ne- Ha ezt mondom nekik, rám és főtt burgonyát. A rekamié- volna el és nem a modern ki. s úgy határozott, ha fel- néznek és legyintenek, „ne kát is kihordtam a szobájuk- világé, hogy szenteltessék jön Pestre, meglátogat. Két agitáljon, édesapám” mond- ból és strózsákon köllött meg az ő neve.” Hát még a liter bort is hozott. Azt fe- ják nekem. „Ez a világ nem- aludniok Reggel négykor kél fiam! Igen tisztelt író úr, leltem neki, hogy a bor sa- csak mifelénk változott, kellett felkelniök és úgy dől- el sem merem mondani a vat csinál nekem az utóbbi nem csak a mi falunkban... gozniok, ahogyan az ő ko- nagy szégyent, amit ez a ket- időben, egyébként látogatásé- ...Biztos úgy volt, ahogy rukban nem köllött. Hát azt tő ejtett rajtam. Ott hagyták nak nagyon örülök és cső- apánk mondja, mert a mi tettszett volna látni! Kibújt a lebbencslevesemet, a szal- dálkozom, hogy az általam apánk mindig az igazat belőlük az agitáció. Forradal- ma ágyat és mindketten átemlített regényem tetszett, mondja, csak mindig olyan márok _ lettek. Negyvennyolc mentek a szomszéd házába, hiszen olyan világról szól, sematikus dolgokat, hogy el- °ra niúlva már az egész fa- Még csak nem is köszönnek amely látszólag távoli az áli a fülünk tőle”. lut szervezték az apjuk ellen, nekem. Azt sem mondják, övétől. Kurondi azt felelte, _ Azt mondom nekik: „Ne _ Elsőnek iött a nárttitkár ^ ’Jne„ *gitálj minket hogy ez nem jutott eszébe és bolondozzatok fiúk. Nem ági- Méltóságteljesen higgadtan efes{1Pár? ■ H“cn\ estenként különben is, mindegy az, tálok én senkit soha a bü- beszélt a telkemre hoev háf 0ttA.u P,e^ a kulcsár szomhogy kiről szól a regény, fő, aös életben, én nem szeretem. Kurondi elvtárs így meg táncolnak is, kárhogy igaz emberek legyenek, ha folyton agitálnak. De ha Kurondi elvtárs úgy’ nem ,radloznak ™fzik Erre mégis csak ittunk egy a főtisztelendő úrnak nem szabad elvonni a ^’feilődés* ,-^7« é," ,™eg az ablak pohár kával. — ro„z„évon évszázad». SÄ» iSÍS? SuáttmeíSra? '«z — Hat mi hozta ide? - kon at az örökös agitálast, szocialistává fejlődő társada- Nem merek kérdeztem. holott olyat ígért, amit amúgy iom Szóval agitált aho- . mär Előbb rám nézett, mint aki tud megtartani neveze- gvan‘CSak kifért be öle és én me^ondaní m^ Lvrt ” fürkészi, hogy csakugyan ér- tesen a mennyei boldogságot, sc.hogy sem szívleltem az ag,_ MefThaez’ígv^rt tíekel-e, amit mond aztán do2njk^ ig^dolgok00 elten A/tán, jÖtt ? népíront- hétig, istenemre efoújdL* nyilván meggyőződött erről , , e , , enen einok es olyan kegyes szaés így szólt: s.^m. ,és ,nem ,k.e11 mlndent ági- vakkal mondott nekem akko- “ Tudja Kurondi úr, — — Két fiam van, író úr. * *nak kinevezni, csak ra kegyetlenségeket, hogy fel- mondtam a legjobb, ha hazaAz egyik tizenhat, a másik fz rt’ mert mindazt, ami eb- forgat0m a falu rendjét, azt n'eSy és mindent szépen tizenkilenc. Tessék a fény- c,n„.a mostani falusi életben képzelem magamról, hogy egy helyreállít. ahogyan volt. képüket megnézni. nl ‘gis c?ak ^°bb* időnként új Józsua vagyok, aki meg- Hagyja magát „legyőzni". Szép két fiú volt. Senki . felsorolja az ember, állítja a napot, vissza akarom Jöjjön vissza a két fiú és ne sem mondhatta volna, hogy . ° e’ , °^y tlsz.esse^ van hozni a múltat és még be- törődjön többet vele, ha azt falusi gyerekek: a ruhájuk is ** 1f uS fJ}emlf°1£fn ag^a.. " szélt annyit, miközben meg- mondják, hogy „ne agitálj, olyan városias, ingük is, í> elfeledje szőrös- ívott vagy másfél litert a bo- édesapám". Maga csak agitálni} akkendőjük is, hogy beil- A!z ,ef. múltai,. romból és igen jókedvűen í°n- de egyet ne felejtsen: lettek volna akár pesti értei- . , . ’ e lro UIJ. f , távozott. A negyedik napon semmiféle agitációnak sincs miségieknek. ‘udnl,. ™lyen, .. a fiatalság! aztán jött a tisztelendő úr. ol>'an ereje, mint a valőság— Nagy baj van velük. — H^zéihet nekik az ember. Szép szál ember( nagy híve nak. S a valóság ellen hiába folytatta Kurondi. — Meg- ^ u ,g - . v.ltába mindenféle békének és azt lazad maga is és hiába lázadmondom én, hogy mi a baj. , . __,agy neznek az niondta: „No, Kurondi, ma- nak a fiai. Sőt az egész falu Akármiről szólok nekik, azt p; ,-1 ... reg hülye ga sz£p dolgokat művel. Hát *s hiába lázad. Végső fokon mondják: „ne agitáljon, édes- , ,.azt mit gondol, joga van-e meg- nem a jelen, hanem a múlt apám”. Tessék elhinni, hogy mondják Édesapám, kolle- tagadni tulajdon két fiától a eIIen lázadt fel a falu, mert nem is agitálom őket semmi- nc, nekuak sötét ruha, mert keresztényi szeretetet? Joga nem lehet a ma valóságát re. nem vagyok párttag, po- ,.r mindenkinek van egy az van-e lebbencslevest adni ne- még tréfából sem visszacsi- litikával csak keveset foglal- 1 Z,nc js kölle' kik naponta meg főtt krump- nálni. Ha közben kinevetik kozom, annyit, amennyire a *’ euesapam . Mondom ne- íjt mintha nem változott magát, ne törődjön vele. Ez tsz-ben feltétlenül szükség klk- ”u yan •? a “ régl ciP°* volna semmit a világ? Hát azárt mégis a mi sikerünk. v an, meg hogy ne álljon az .“f* .egyszer miféle ember az, Kurondi, _ eara van _ ember sem a párttitkár, sem . . . ,a Pa a 1 ‘ . A ruhá- akí a rekamiét kiviszi a fiai W ta Kl ' R d iÄÄJST. «5- s ■J'ÄÄ* ^ ^ ÍS Ä I Hllb. ■ÜT 1. és as ember mindkel- £*• ^ ‘ Já»» Kri.slns Jévoltából, a “ tőnek olyat altar felelni, ami |S “»a'n^k .SSJ gocl.lismus útiéra lépett!" nekünk kell bölcsnek lenni, nagyjából igaz Aztán meg j nem beszé]’ 87 sy Hát erre mar en is dühbe hanem úgy köU tenni mi : nem is vaevok afféle lelke- csóbbakról, amiből kettőtök- ha Ők lennének a dicsek. rek több van, mint Őseitek- SSSnSHS* Hanem' ha míg egyszer azt nek összesen kétszáz éve.” Mr!,’ n_S_h. , mondjak mindenre, hogy se„Ugyan már, édesapám, hagy- g> ’ gg lt Khg niatikus, meg hogy agitáció, jón föl ezzel az agitációval, a8italJanak. hol a szocializ- isten úgyse úgy faron billenni! az ördögnek ünnepli egész musra> hol a kereszténységre, tem őket... hosv annyival kevesebb az r'?P azt.a vüágot> amelyben hol a családi összefogásra és _ No, no, no... állat a faluban meg a kör- 32 ÍS‘en tUdja még mire hi" ~ {ró úrrmínT’AirKnn a. >-v->Arri o * ^ Hajnalra, mint A magasba csilláron a láng, csak a mélyen át, felgyulladtak törhet fel az a gesztenyefánk cg felé, az ág. ágain az Ez a törvény: ezernyi tüzek; úgy nő meg a törzs, a kinyíló ha oda, le, bimbók és rügyek, a mélységbe törsz. s mint ünnepi Ezt hirdeti fényből szőtt zenét, e gesztenyefa hallgatom a szívemből felfa halk énekét. suttogó szava. Bimbók, rügyek, Ezt példázzák piciny levelek: rügyek és csírák, mindegyike s körülöttem egy-egy üzenet a bokrok, a fák, a gyökértől, midőn itt e mely sötétben, lent, korahajnalon, hol rögök közt bensőmből a nedv, nyirok kereng, hangjuk hallgatom, munkál, harcol, s velem együtt hatol lefele, az egész világ hogy viruljon figyeli az lombja, levele. újulás dalát. Mint habos tej, a napsugarak csobognak a kék felleg alatt. Bimbózó ág, piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek, hogy viruljon bennem is tovább, remény, hűség: tavaszi virág. VÁCI MIHÁLY r.em is vagyok afféle lelkesedő fajta, no, magyarán: nem dőlök be mindennek, a jóra azt mondom, hogy jó, a rosszra azt, hogy rossz. Ilyen volt az apám is, de a nagyapám is. Mert rossz, az isten tudja még mire hinyező majorokban, de mégis ne"“" ég‘háztáji, megírt vatkoznak- csak jó, hogy majd mind- ___; L ehet azt másképp is. Gyökerek főgáznak Töltésoldal, tördelt akácos, a sínnel fut, mint a puli, a fürge gyalogút; földöntúli csillag vezet az állomáshoz. A szél ujja veri keményen: s az útra tűzött nyáriasor suhogva mint a hárfa szól; gyökerek fogóznak a mélyben. A kukorica rendezett seregben visszavonul — a tarló néha lángol; mint csigaszarva: — a világból az utak visszahúzódnak ijedten. A zúgó erdők zöld-kék áradása a föld alá visszaszivárog; a táj kiszáradt meder, csorba árok, s a szárazon maradt hal csillanása minden levél. — A földbe eke vág az arcba ránc és fájdalom a szívbe. Az ember alig bírja eleinte, de aztán tűrhető lesz a világ. egyik parasztnak van ám karjában, nem élhetne így aztán elszámolok szép háza, kinek két szoba- ~ ‘F___ ja, kinek három, konyhája, neklk hr villanya, mosógépe, TV-je és fá iból mi g>un a.haz egyetlen olyan máló vakola- un há . ... egységből, tot sem lehet látni nálunk a mennvi idfí .. falubarl' faluban, mint amilyent az író tészieteka az építkezés? ® hj! ur házának a vakolata itt ..m Budap^en a Rózsadombon takarékpéS, mit hhSu fi^ÄS ahogf StíJSSSic tval kszár^nkne aeitálion ériesanám" szjmolunk. én csak nekivörö- Ilvenkor csak nézem őkrt és SOdök és dühös leszek- ök nem értem az egészet Azt nltg mondJák: -hagyja nem értem az egeszet. Azt abba edesapam ezt a sematigondoiom magamban, hogy k;IS dlMját. Megváltozott a ersíéks^ik §am? terXS ^ punktum’ k^> emlékszik ami tetrnészetes, ugy oúaiennj tőle Hollandiáarra a világra, amelyben fel- bfl Dániában va Svéd_ nőttem. Mondom nekik, hogy országban sem Vosszabb Nea báró ur birtokán vo tünk hezen bírok velük< mer”^_ s£*azS: deennSiio őketa? nőttünk föl a kalendáriu- bosszant, ha folyton telkesig .“SLffS h^a^bTró^ “SeÄÄ ‘SST 1<>Vat* megkövetelte tölünk, hogy ™ -ma‘ míg elhalad előttünk meg- ^ Ä" h^a«‘ ^«unkt f..,,csak álltunkban lyök ü játszilfvelem, mim- suvegelhetjuk meg őt; azt s ha afféie öreg volnik ak]. megkívánta, hogy meghajol- b-j ugyancsak akad egyjunk előtte a méltosagos kett5 „ faluban> N jó & asszony pedig nemcsak a do]om magamban> háJt ’sgn)a. férfiaknak, de asszonyoknak tikus vagyok Hogy mi az is kezcsókra nyújtotta a ko- J"___. z ét. Mondom a két fiamnak, , f n pontosan nem tu- most gyühet az atyaúristen, ti djm ,^..1akdj*rnenny t kérdeznem süvegelitek meg a tulaj- ok sem tudták dón apátokat sem, nem hogy Lsak azt mondják, hogy az derékszögben hajlonganátók. olyan mint a süket, duma Sem n pap, sem a párttitkár, vagy a városi hadova, sem a téesz elnök, sem a ta- Lehet, nem tudom. Honnan nácselnök nem kívánja tőlük, tudnám én, hogy mi a sük ; hogy isten tudja miféle cif- duma meg a városi hadova7 r as ággal köszöntsék őket. A — Hanem arra gondoltam, t’sztelendő úr nem követeli, igen tisztelt író úr egy napon, de a legtöbben azért „Lau- hogy elég volt ennek a két Catherine Susannah Prichard JHat'lene A TÁBOR csaknem látha• ülő idősebbik asszony. — tatlanul húzódott meg a Angliából jött és könyvet ír domboldalon, a sziklák fcö- az aborigók (bennszülött nége- zött kuporgott dús vadonnal rek. szerk.) életéről. Ezért kígomolyogva szállt fel a pára. — Ez ki? — Charley. Elég kutyául van — felelte egy asszony, aki maya is szüntelenül köhögött. — Akkor jobb lesz elraknz onnan azt az üveget. Egyáimost tulajdonképpen Mottle talán, honnan szerez pénzt miatt jöttem. Hol van7 italra? AZ EMBEREK kényelmet- — A boltos átveszi a ra:lenül feszengtek. Valameny- zait és eladja őket képeslapkörülövezve, s lábainál fe- vánta megtekinteni a tábo- nyien barna szeműek, sötét nak. küdt a völgyben a város. A rotokat. hajúak voltak, de bőrük szí- — Charley valóságos múltét nő lóháton közeledett a — Mi félvérek vagyunk, ne a beteges sárgától egészen vész — magyarázta Mrs. fák közül. Kutyák ügettek a nem aborigók — válaszolta sötét bronzosíg váltakozott. Boyd az Angliából érkezett nyomukban és vadul ugatták fagyosan egy középkorú férfi. Vastag orruk, telt ajkuk azon- vendégnek. — Természetesen őket. Azután feltünedeztek a — Ha nincs jobb látnivc- ban valamennyiüknél elárul- sohasem tanult rajzolni. Megsátrak, s köztük a mezítlábas, lója! — tette hozzá egy fia- ta a bennszülött eredetet. mutatnál egy-két képet Miss nyurga, szurokfeketén csillo- talabb. — Hol van Mollie? — kér. Allisonnak? — szólt Charley gó szemű gyerekek. Egy fér- — Miért nem települtök át dezte ismét Mrs. Boyd. feleségéhez, fi, aki a tűz mellett hevert, valami más helyre, legalább Az emberekben a nyugta- Kissé feloldódott a hangufelült és felbámult az érite- télidőben — kérdezte tőlük lanság egyre nőtt. Látszőtt, lat és Mrs. Boyd újra megzőkre. az idősebb nő kedves és hogy ki akarnak térni a kér- kockáztatta a kérdést. — Hello. Benjy! — köszön- ugyanakkor tekintélyt pa- dés elől. Egyszerre mindnyá- — Nos, eláruljátok végre, tötte az idősebbik nő és visz- roncsoló hangon jan izgatottan, sietősen be- hogy hol van Mollie? szafogta szürke lovának kan. — Hová is költöznénk, Mrs. szélni kezdtek. Am ekkor kilépett egy határját. — Lustálkodsz egész Boyd? — szólt vidáman egy — Hallotta Mrs. Boyd. ragCÍS tekintetű fiatalember, délelőtt? Hol van Mollie? fiatal, kövérkés asszony. — hogy Bili Bibblemun tüdő- Charlevból sem lesz A férfi csak dörmögött. s Ez az fffyetlen hely a körzet- gyulladást kapott és ™“'t ra- belőlünk sem. Itt komoran líémlelte az esőáz- ben, ahol táborozhatunk. sarnap meghalt a kórházban? minden föid magántulajdon. taíta tisztást. A sátrak nyí- — Legalább a ruháitokat — Nagy temetése volt. Nem dolgozhatunk a hány akiás Anál. férfiak és nők jelen- próbálnátok megszárítani va- _ Az üdvhadsereg kapitá- ban, nem szabad eladnunk azt tek meg úgy, ahogy éppen lahol. Hiszen úgy néztek ki, nya azf mondta, hogy Bill a halat sem, amit magunk kibújtak az ágyból, kopott mint az ázott patkányok, egyenesen a mennybe megy, fogtunk, nem szabad vadászkabátban, seszinü nadrágban, folytatta Mrs. Boyd feddően. mert jó keresztény volt. nunk sem. A farmokra nem. gyűrött, zsíros, agyonhordott — Bár inkább kacsák len- Mrs. Boyd és társnője bel- vesznek föl bennünket, az gyapjúingekben, — a városiak nénk. Akkor legalább lefoly- jebh mentek a táborba. A útjavítókhoz se... nem teleltetett ruhadarabjaiban. na az eső a hátunkról. már félig kihunyt tűznél egy hetünk mást, mint segélyt hú— Ez Miss Allison — mu- — Szégyen, hogy ilyen he- alvó férfialakot vettek ész- zunk és elrohadunk. Csak betatta be társnőjét az egybe- lyen kell laknotok, — nyilat- re, s a nedves takaróból, szélnek arról, hogy fel kell gyülteknek a szürke lovon koztatta ki Mrs. Boyd. — De mellyel testét beborította, számolni a rezervátumokat
