Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Nflf! R A D

O

19C;

HALÁSZOK

Veress Géza linómetszete

KÄLDI JANOS

ßr

így segíts

öt nap óta itt ássák, csákányozzák az árkot tízfokos hidegben az intézet előtt

szívem társai, a kábelfektetők.

Rázza őket az ezüst-énekű szél, akár

a csöndje-mély, sivár túloldali tér ékszeres bogáncsait, vagy azt a kiáltást, amit a szállítókocsis küldött távoli társa felé- öt nap óta itt látom őket, s öt nap óta azért fohászkodom,

hogy az ő agyuk és az ő szívük mindhalálig maradjon bennem:

Ne adassék más: csak az ő igazukat énekelnem; életem fonala inkább szakadjon, mintsem elveszítsem tiszta hangom, az övükét!

Mert ők az Alap, a Sarokpont, a százszor megcsúfolt, a töviskcszorús, a kiszabdalt-körmű, a láng-levelek közé ültetett, elpusztíthatatlan örök zöm,

— s ha van mit —

— bizony, van! — mindent csak nekik kell köszönnöm; nekik nem akadály a tízfokos hideg,

megtermelik — a végtelen-zokogású viharban is — az értéktöbbletet, a ruhámat, a könyveimet, a hitemet és hűségemet!

S: ezért nem téma ők nekem, de az idegrendszerem; így segíts mindig, istenem.

A

z irodalomban már régóta hiánycikk az ideális férj arcképe. A dráma- irodalomban és a filmművészetben azért nem sikerült megalkotni ezt az alakot, mert egyáltalán nem illetékes személyek próbálkoztak meg vele: vagy megkérgesült agglegények, vagy sárgacsőrű ifjoncok, akiknek sem idejük, sem módjuk nem volt még arra, hogy megüiepedjenek a családi fészekben. Nagy jelentősége van egy másik körülménynek is: a mintaférj előforduló leírásai rendszerint igen terjedelmesek, sok bennük az elka- nyarodás, a mellékág, és ezért nem nagyon olvasmányosak. A mai, rendkívül elfoglalt és serény asszony nem hajlandó elolvasni ezeket a leírásokat. Neki az a véleménye, és igaza van, hogy az ideális férj arcképe legyen a végletekig lako- nikus és pontos, akárcsak a krémes torta készítésének receptje, avagy egy fenyőfa tuskó elfűrészelése. Mint ahogyan manapság mondják, erről van szó. Tehát mivel kezdjük?

A küllem. Az ideális férj magasabb legyen, mint a hitvese. Magas asszony és kurta férjecske a családi boldogság két pár lábon járó karikatúrája. Alacsonyabb férfi egyáltalán nem számíthat a mintaférj dicsőségére. Soha az életben nem lesz belőle ideális.

Lelki alkat. Az ideális férj legszebb jellemvonásai: nyugodtság, hidegvér, kiegyensúlyozottság. Bármilyen helyzet adódjék is elő, sohasem szabad rekedten dühösre emelnie hangját, de le sem szabad süllyednie bűnbánóan suttogó- ra. Leghelyesebb, ha hitvesével folytatott beszélgetése során megtartja a jó fiús, „oda se neki” hangnemet. Ezt példákkal is megvilágítjuk.

ön a napokban átadta bé nejének a fizetését. Erre ő (az asszony, nem a guba) hazatér, minekutána különböző üzletekben komissiózott. A külseje harcias: szőrmekucsmája félrecsúszva, a haja boglyos, a kabátjáról hiányzik néhány gomb. Tele van vásárolt holmikkal. Mi minden nincs nála! Kötöttáru, ibolyaszfn kesztyű, valami kacifántos cipellő, két káspi-tengeri hering, fali szőnyeg, parfüm, üveggyöngy, s végül két literes bolgár befőtt. Az asszony óvatosan ejt az asztalra egy bankjegyet, azt az egyetlent, ami megmaradt a kétheti fizetésből.

Hogyan kell eljárnia a férjnek hasonló helyzetben? Káromkodni, ordítani, toporzé- kolni? Nem, a cselekvésnek ez a módja nem. méltó az ideális I férjhez!

— Nem mondhatod, hogy én nem segítettem, amikor tehettem. Én mindig adtam munkát a farmomon.

KESERŰ mosoly ült a fiatalember arcára.

— És a felét sem fizette annak, amit fehér munkásoknak kifizetett volna.

— Albert! — szólt rá egy asszony. — Ne is törődjön vele, kedves Mrs. Boyd. Nehéz Albertnak, hogy nem kan munkát. Igazán okos fiú, épp úgy ír és olvas, mint bármelyik fehér ember. Az iskolában valamennyit lehagyta.

— Sok hasznom volt belőle — intette le Albert. — Ha megmaradok a feketék között, még mindig főbb életem lett volna. A törzsek legalább mindent megosztanak egymással, a fehérek pedig csak maguknak harácsolnak és a testvérüket is hagyják éhen- halni.

— Az aborigók jobban bánnak a félvérekkel? — Miss Allison kérdése élesen, s váratlanul hangzott.

— Hát bizonyára nem úgy, mint a férgekkel. Gyerekkoromban az édesanyám törzsével éltem. Sohasem tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. Azután az apám érdeklődni kezdett irántam, iskolába küldött, de azután meghalt, s én azóta is hiába próbálok munkát kapni.

— Szeretne visszatérni a

saját népéhez?

— A saját népem! — Albertet újra elöntötte a düh.

— Az apám épp olyan fehér volt, mint maga. Én most mór nem tudnék a feketék között élni. szeretem a könyveket... Dolgozni is szeretnék, feleséget kapni és gyerekeket... Dehát csak ez van — torz viayorral mutatott körül. — Ez az én népem, sárlakók, mint én magam.

— Ne beszélj így Albert, semmi értelme — intette ismét egy idősebb asszony.

— Nos, szóval hol van Mollie? — kezdte Mrs. Boyd az újabb támadást. — Hiába tesztek úgy mintha nem hallanátok, vagy nem tudnátok róla. Ha megszökött, nem törődöm vele, de tudatnom kell az ügyosztállyal.

— Hello, Mrs. Boyd! — Egy rózsaszínruhás lány jelent meg az egyik sátor nyílásában. Csinos, bár kissé zömök volt, sápadtan állt ott, karjában egy piszkos sálba tekert csomag.

— Mollie! — kiáltott Mrs. Boyd elámulva. — Gyereked született?

A LÁNY mosolyogva bólintott.

— De hiszen te is gyerek vagy. Még tizenhat se múltál el.

— Műit hónapban voltam tizenhat — felelte Mollie nyugodtan.

— Dehát ez botrány —1 szóit Mrs. Boyd felháborodva.

És ki az apja?

A lány mosolyogva pillantott rá.

— Hát!...

Az összegyülteken megkönnyebbült sóhajtás futott Végig, s alig titkolt öröm.

— Szégyelhetnéd magadat

— kiabált Mrs. Boyd mérgesen. — Ezt nem képzeltem volna rólad. Azt hittem, te más vagy, mint a többiek, hisz évekig éltél mellettem...

— Ne haragudjon — felelt a lány nyugodtan. — Nem tehetek róla... én nagyon szeretem a gyereket.

Mrs. Boyd jobban megnézte Molliet. Kicsit halvány volt, de egészségesnek látszott.

— Minden rendben van?

— kérdezte az öregasszony, aki Mollie nyomában kilépett a sátorból. ■— Ne próbáljam meg elhelyezni kórházban?

— Soha életemben ilyen jól nem voltam — erősítődön Mollie. — May néni gondomat viseli.

— Hadd nézzem a gyereket — szóit Mrs. Boyd, s

lovát megfordítva Molliehoz lépett.

— Nagyon kicsi és vörös. — Mollie hangja bocsánatké- rö volt, miközben felemelte a piszkos sálat a baba arcáról.

Csúnyácska emberpéldány volt, de mégis volt valami ismerős a gyűrött vonásokban.

— Igazán édes — motyogta gépiesen. — És hogy fogod hívni?

Mollie újra befedte a gyermek arcát a sállal.

— Marlene — szólt Mollie boldogan.

Ekkor hirtelen lezúdult a zápor, a félvéreket visszakergette sátrukba, a két lovagló hölgyet pedig a fák közé. Útközben az idősebb bosszús, gonosz hangon szólalt meg.

— Mielőbb eltakarodnak a körzetből, annál jobb. Ezek a félvérek szörnyűek.

— No és a fehérek, akik itt tartják őket? — kérdezte Miss Allison.

MRS. BOYD, az idősebbik erre már nem is válaszolt, de még egy hónap sem telt bele, s a félvérek táborát a domboldalból egy másik, messzi kerületbe telepítették.

Fordította: Zilahi Judit

Catherine Susannah Prichard 1884-ben született. Pályáját újságíróként kezdte. Hat esztendőt töltött Londonban, s ezalatt az idő alatt iUönhöző angol lapok munkatársa volt. Drámákat, regényeket és esszéket is írt, de leginkább novellái tették ismertté nevét. A haladó ausztrál írónő 1933-ban halt neg.

Odamegy az asszonykához, óvatosan kézbe vesz minden vásárolt holmit, megpaskolja a nej kipirult arcát és azt mondja:

— Megint az üzletekben ló- tottál-futottál, pénzecskét fecséreltél? Nohát, mennyi mindenfélét összevásároltál! És hogy mindezt haza tudtad cipelni, csoda, hogy nem hullattad el a felét útközben! Kifáradtak a kacsóid, ugye cicu- kám? Add ide, hadd puszilom meg. A gyerekek két hétig megint hideg koszton fognak élni. Hogy te milyen mókás lás feleség vagy, nahát!

ön Petrakovéknál van névnapon. Régi ismerősök. A háziasszony asztalhoz invitálja a vendégeket.

— Ne ülj Kirijev mellé, iszik mint a gödény — súgja az asszony az ön fülébe. — Inkább ülj Barankin mellé.

ön kiválóan tudja, hogy Kirejev, a zártkörű muriktól eltekintve, sohasem iszik szeszesitalt. Nagyon szeretné megtárgyalni vele a legutóbbi pecázás eredményeit, ön azonban megelégedett mosollyal

M. Ssemjonov

Az

ideális

fér}

távolabb ül egy székkel Barankin mellé, hogy egész este hallgassa nevezett ostoba fecsegését a „tartozik”-ról és „követel”-ről. Az asztalon bo- rostyánszinű kocsonya, finom zsírréteg rajta. Folyik a nyála érte, már nyújtja oda a kezét utána, ám újfent hallja a sziszegő suttogást;

— Nehogy zabálni merj abból a kocsonyából, nem friss! Tudom, Petrakov felesége egy hétig az ablakpárkányon tartja, és csak azután tálalja fel. Inkább kiveszek neked...

És ön fásultan rágcsálja a csizmatalpszerű, száraz marhahúst, amíg a szomszédja élvezettel habzsolja a csodás, frissen hűtött kocsonyát.

C

sendes nyári este. ön a feleségével együtt ül a pádon a nagy szomorúfűz alatt. A sétakert útján elhalad mellettük egy szép. ízlésesen öltözött kislány.

— Ugye milyen cuki? — mondja az asszony.

— Bizony — mondja ön.

— És bizonyára angyali lélek. Ez már az arcán meglátszik.

— Csakugyan. Igazán jóképű lány.

— Kár, hogy egy kicsit vastag a lába.

— Lehetséges. Nem figyeltem meg.

— És a járása? Ügy ugrál, mint a szalonka a mocsár felett.

— Na, igen. A járása lehet- ne jobb is.

— No és az az orr! Mintha gomb lenne a helyén. Látszik rajta, hogy barátságtalan természet. Borzasztó, hogy én mennyire nem bírom ezeket a rosszképű hárpiákat.

— Én sem, drágám.

Lehetséges, hogy ezekután valaki azt mondja önre, hogy rongy ember, talpnyaló, kaméleon. Ön azonban ismeri a

saját értékét: ideális férj, aki mindig és mindenben egyetért a feleségével

Erkölcsi vonások. Legfontosabb köztük az igazságosság. Az ideális férj sohasem hazudik a feleségének íme, öli a szokásosnál későbben érkezett haza a munkahelyéről. Kérdéssel fogadják:

— Mond csak, hol kószáltál? Ne, próbáld nekem bemesélni, hogy értekezleten voltál. Tudom, megint azzal a Petrakovval söröztél. No, nézz a szemembe!

Egykedvűen állja a hitves szúró tekintetét, majd1 nyíltan vall:

— Szavam sincs, gyöngyöm- bogaram. Kiirtunk egy korsóval. diskuráltunk egy kicsit...

Annak ellenére, hogy valóban szolgálati értekezleten ült, sőt sem ön, sem Petrakov nem szereti a sört! De ez nem fontos. Az ideális férj szempontjából az a lényeges, hogy kereken kimondja az igazságot. Bármilyen is az asz- szonyé.

A

z ideális férj pénzügyei mindig olyan rendezettek. mint a minisztériumban. Sohasem titkol el egyetlen kopejkát sem, nem szerez magának zsebpénzt, amit egyesek dugpénznek is neveznek. Mások tapasztalatából tudja, hogy ez reménytelen és rázós dolog. Voltak kísérletek, hogy valaki eldugta a pénzt az ágyneműben, a cipőtalpban, speciális rejtekhelyeken, de mindig nagy zajjal kerültek napvilágra. Valaki például konzerves dobozban rejtette el a zsebpénzét a hetedik szomszédnál, a felesége mégis megtalálta, kiderült a turpisság, és szégyen, gyalázat lett a férj osztályrésze. Nem, az ideális férj nem követ el ilyen hibákat.

Hasznos saokások. Minél több van belőlük, annál jobb az ideális férjre nézve. Már arról nem is beszélünk, hogy tudnia kell neki főzni, varrni, mosni, fehérneműt vasalni, padlót mosni és mosogatni. Ezek elemi követelmények. Jó, ha megtanul hímezni sima és keresztöltéssel, fel tudja szedni a leszaladt szemet a nylon harisnyán, kivenni a foltot, besózni a halat, bölcsődalt énekelni, megjavítani a háztartási gépeket, verseket írni, sálat és szvettert kötni. Mindez nagy hasznára van a családnak. Hiszen a férjnek annyi a szabadideje, nem szabad hagyni, hogy mind veszendőbe menjen.

Társadalmi helyzet. Az ideális férj ezenkívül megjelenik itt-ott. És nemcsak azért, hogy kielégítse a saját hiúságát, hanem azért is, hogy a felesége alkalomadtán elmondhassa: „Az uramat megint megválasztották”. Vagy „Nincs rám tekintettel: annyi mindennel

megterhelik, hogy az már kibírhatatlan”. De lehet így is: „Az én uram megint egész éjszaka cikket írt az újságnak. Nincs őneki se éjjele, se nappala”.

Az utóbbi időben újfajta követelményt támasztanak az ideális férjjel szemben: olykor fel kell lépnie a televízióban. Bizonyára ezzel van kapcsolatban a televíziós hálózatnak az a rohamos fejlődése nálunk...

M

ár nem sok mondanivalónk akad.

Férfi-hallgatóság előtt gyakran feladják ezt a kérdést: hogyan válhat az ember ideális férjjé?

Erre a válasz roppant egyszerű. Hogy a férjek elérjék ezt a rájuk nézve oly annyira dicső elnevezést, nincs szükségük különösebb erőfeszítésre. Éljenek csak szivük választottjával egy fedél alatt két- három évet, és az asszony száz százalékosan ideális férjet csinál belőlük.

Oroszból fordította: Pogonyi Antal