Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
4 wöcnxtf t9©e, május i. vasárnap Emlékmorzsák - májtuokmi Chicago nagyon távol esett Nógrád vármegyétől. 1886. május 1-én párezer gyári- munkás tüntetést rendezett, a nyolc órás munkanapért, a magasabb bérért az amerikai nagyvárosban. És a rendőrség közbelépett, több vezetőt letartóztatott. Ez elleni tiltakozásul május 4-én a Haymar két téren nagygyűlést rendeztek. Felbérelt provokátorok bombát dobtak a hullámzó tömegbe. Többen meghaltak. És a rendőrség ismét porondra lépett. Nyolc munkást le tartóztattak, közülük négyei, koholt vádak alapján kivé geztek. A chicagói események távol estek Nógrád vármegyétől. Vagy mégsem? A Losonc és Vidéke 1890 április 27-i számában megjelent egy rövid mondat: „Nóc rád vármegyében ninps okunk félni a május elsejétől.” A jós tévedett, a lavina megindult. Hatósági tilalom, elbocsátás, testi fenyítés nem bírta a dolgozókat a munkásü.n- nep „elfelejtésére”. Régi májusokról emlékezik most három idősebb munkás- ember. Nem haladtak a tüntetések élén, párttagok se voltaik, csak szakszervezetiek, ök alkották a „névtelen” tömeget. Közös jellemzőjük? Több mint negyven évet dolgoztak már becsülettel az Acéláru gyárban. Ök, a „névtelenek” emléktöredékei következnek. m Az Acélárugyár csak két évvel idősebb Fülöp Mihály bácsinál. 1872-ben született Salgótarján községben, tehát 94 éves. Apja még az 1848-as szabadságharc idején lovaskocsin fuvarozta az utasokat Balassagyarmatra. Mihály bácsi jelenleg Jónás-telepen lakik fönn a hegyoldalban fiával és menyével. A kertes ház alatt az Acélárugyár dolgozik. Élete a gyár élete is egy kicsit. — ötven évet dolgoztam a drótgyárban, a szögraktárban. Soha egy nap fizetetten szabadságot nem kaptam. Ezt még ma is sérelmezem. Tíz gyereket neveltem, mindig féltem az utcára kerüléstől. 1390 után május elsejét mifelénk is megünnepelték, de csak titokban, mert akkor a „fogd be a pofádat!” elv ural kodott a Rimamurány—Salgótarjáni Acélárugyár Részvénytársaságinál. Egyszer a Jónás igazgató úrhoz (telepünk is róla kapta mai nevét) küldöttséget menesztettünk, hogy ki akarunk vonulni. Nem engedélyezte. Majdnem tettlegességig fajult a dolog. Kihúztuk az irodájából és alig úszta meg ép bőrrel. A megtorlás nem maradt el. Más alkalommal a Munkás Olvasó Egylet megbízásából a 90-es évek vége felé egy budapesti munkásgyűlésen vettem részt. Felhívták a figyelmünket a május elsejei munkásünnepeik minden körülmények közötti megtartására. Nyílt politikai agitációva! azonban nem nagyon mertem foglalkozni, mert a tíz éhes száj, meg a feleségem élete rajtam múlott. De a májust mindig megünnepeltük a zöldben. A Dolinkában (ma Zója-liget) volt egy munkástanya, ott gyülekeztünk össze családonként. Nyárson sütött hús mellett beszélgettünk, halkan danolásztunk. Akkor ez is nagy dolog volt. mert a tiltott ünnepet megülni bizony jónéhányan nem merték. ül Jancsik János 59 éves. 1921 óta az Acélárugyár ad neki kenyeret. Jelenleg nyugdíj előtt álló géplakatos csoport- vezető. — Sztrájkok robbantak ki azidötájr a gyárban, mikor én, mint lakatos tanonc, odakerültem. Forró volt a hangulat. Május elsejével kapcsolatban kétféle szokás alakult ki a Horthy-korszakban. Vagy szabadságot vettek ki a dolgozók, vagy felkeltek hajnali háromkor, kimentek az erdőbe, tűz mellett kis majálist rögtönöztek. A szalonnasütést azonban fél hat körül be kellett fejezni, mert hatra már „fújtak” és munkába kellett indulni. Az első eljárás akkoriban nagyon sok veszély- lyel járt. Tudták a gyár urai, hogy a II. Internacionálé 1889-es határozata ő ellenük szólt. Egyes opportunisták minden május első vasárnapjára akarták a szolidaritási munkásünnepet átteni, hogy munkabeszüntetéssel ne tudjunk tütakozi a megaláztatások ellen Akik titokban májust ünnepeltek, azok 1944- ben a gyár nyilasok által történő leszerelése ellen is szabotázs akciókat hajtottak végre. A politikai és gazdasági követelésekért folyó harc egész embereket kívánt. 3 Balázs József 58 éve született. 1920, tehát 12 éves kora óta az Acélárugyár dolgozója. Az órarugók készítésénél ellenőrzi a termékeket Tömzsi, kopaszodó, barna hajú, mindig jókedélyű. — 1924 áprilisában feliratok jelentek meg a gyár falain. Aki meg akarja ünnepelni május elsejét, az jelentkezzen az üzemirodán — hirdették. Mi, fiatal gyerekek is sorba álltunk. — Mi az. már ti is kommunisták vagytok? — ordította a Kovács üzemvezető. Lekent mindnyájunknak egy nasv pofont, majd kirúgott bennünket. Május elsején csak azért se mentünk dolgozni. A bejelentkezés bizonyos önfeladást is jelentett, mert megtudták és listára vették, hogy ki baloldali érzelmű. A dolgozók fele ennek ellenére nyíltan kijelentette, hogy fizetetten szabadságot kér. levetettük a papírruhát, (mely ha átázott leesett az emberről) a fabakancsot és mentünk ünnepelni. Leggyakrabban az acélgyáriak a Dolinkában, a Tatár-árokban, Pécs- kőn és Gedőcön gyűltek össze az erdőben. De jöttek a csendőrök és a spiclik is. Járták az erdőket és ahol öthat embernél többet láttak, azokat szétzavarták. Másutt újra összejöttünk. Szokás volt vörös szekfűt tűzni ismertetőként a gomblyukba. Hogy ha egy detektív meglátta, szó nélkül letépte. Ha pedig szóltunk érte, akkor a pofonok következtek. A huszas-har- •mmcas években nem volt veszélytelen szalonnát sütve, sörözgetve majálisozni. — A minap jártam a Dolinkában, a mai Zója-liget- ben. Verték a sátrakat, rendezték a terepet. Május elsejére készülődtek. A felvonulás után itt találkozunk! Rozgonyi István „Plakátot ragasztottak az égre” Régi repülő-emlékek z 1919-es Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege rendelkezett egy kicsiny repülő-alakulattal. A néhány tucatnyi repülőgépbe szerelők és pilóták maroknyi csapata igyekezett „lelket” lehelni, hogy levegőből is segítsék a Vörös Hadsereg harcait a fiatal Tanácsköztársaságra törő ellenséggel szemben. A 47 év előtti események, veterán pilóták visszaemlékezései, iratok, újságok között kutatva kelnek életre. Az ország népe készült az első szabad május elseje megünneplésére. Különösen Budapest munkássága tevékenykedett, hogy emlékezetes legyen a nagy nap. A Vörös Újság „Az első szabad május 1.” címmel számolt be az eseményekről és a Vörös repülők tevékeny- kedéséről. „Délelőtt 9 órától kezdve mint végtelen folyam ontotta a város a proletár tömegeket. a Városliget zöld tér segeire Orgonavirágok, viruló bokrok, a tavasz minden szépsége fogadta .z ün. aeplő proletárokat.” A korabeli cikkíró így folytatta május elsejei riportját: „— Korán reggel nyolc repülőgép szállt fel Juhász pilóta vezetésével, hogy felülről megfigyeljék a gyülekezések rendjét. Valóságos repülőraj cirkált a város felett, a napfényben gyülekezők gyönyörűségére.” A repülők lapja, az „Aviatika” is lelkes hangú riportban számolt be a május elsejei repülésekről. „— Még nehéz talajköd fedte a repülőtereket, mikor szorgos munkáskezek egymás után tolták ki a gépeket a hangárból. Az ünnepi hangulat, a nagy nap verőfényes reggele legelőször a mátyásföldi repülőket kergette ki az ásító hangárok elé, hogy ők legyenek első ébresztői az ünneplő Budapestnek. A város felett mutatványokkal, szórakoztatták a felvonuló tömegeket. A mátyásföldi pilóták .plakátokat ragasztottak az égre” így nevezték azt a figurát, mikor meredeken felrántották r '’épet.” smerve az akkori gépeket, ez a mutatvány elég veszélyes produkciónak számított. Egy másik csoport, Horváth Mihály vezetésével keringett a város felett. Közben fénykép- felvételeket is készítettek az ünneplő városról. A Városligetről, a Vérmezőről és a város különböző részeiről készült légi felvételek fennmaradtak és értékes dokumentumai a régi időknek. A gépek röpcédulákat is vittek magukkal és azt szórták a felvonulók közé .A háromszögletű, piros szegélyű cédulákon a következő szöveg volt olvasható: „Fel a fejjel, nézz a magasba proletár! Te építetted a szárnyas gépet, mely meghódította az eget. A te erős kezed épít, gyárt, készít mindent, ami meghódítja a földet. Az ég alatt, s a földön minden téged illet: a szántóföld, a ház, a gép, a napfény és a friss levegő, a jog és a hatalom. Ne engedd elrabolni!” Az Andrássy — a ma: Népköztársaság — út felett Lányi Antal pilóta váltott ki nagy ovációt a felvonuld emberek között, mikor egészen alacsonyan repdesett kicsiny Fokker gépével. Gésalgótarjáni ünnepek Tallósáa megyei lapokban A salgótarjáni Munkás- mozgalmi Múzeumban nagy, fehér mappában őrzik a fel- szabadulást követő években megjelent megyei újságokat. A Munkás Szó 1946. február 16-i száma arról tudósít, hogy Salgótarján dolgozói tiltakoztak a fővárosi reakciós erők szervezkedése ellen. Budapesten a közeli múlt akkor még hús-vér (ma már csak kísértet) képviselői tüntetést szerveztek és Mindszentyt éltették. A tarjániak határozatban ítélték el a reakció mesterkedését. Ezerkilencszáznegyvenhat tavaszán már a második szabad május 1-re készült az ország, de ezért a szabadságért sokat kellett harcolni és dolgozni is. Nehéz, zavaros helyzetben kellett nap mint nap helytállni. A Munkás Szó márciusi számaiban ilyen cikkek jelentek meg. — Folyik a nürnbergi per — Göring vallomása — A milliók hóhéra konokul tagad és hazudik. — Apró, de a helyzetre nagyon is jellemző gondokról szól a másik írás, amelyben számunkra ma már csupán az érdekes, hogy 4000 pengőbe került egy postai levélbélyeg. Az újság másik lapján vastagon szedett betűkkel, ujjnyi keretbe foglalva ez áll: Igyekezz az adóval — Tyúkszemedre lép az adópengő! — És az újság amelyből idéztünk (1946. március 23.) 30 000 pengőbe került. A lap április 20-i számának első oldalán „Hogyan áll a széncsata?” címmel tudósítást közöl. Érdemes idézni: — Február 12-én hangzott el Budapest dolgozóinak felhívása az ország bányászaihoz: — Termeljetek több szenet, mert állnak az üzemeink! — A cikk ezután felsorol néhány olyan okot és körülményt, amelyek miatt Nógrádban még nincsenek kellő eredményei a széncsatának, majd így folytatódik: — Háromszázötven vagon van előirányozva május 1- re ... Mi, salgótarjániak több ízben bebizonyítottuk hűségünket a demokráciához... most dolgoznunk kell a széncsatáért... kötelességünk május 1-re a 400 vagon. Az idézett írás mellett egy másik cikk, amely arról szól, hogy a Weisz Manfréd-gyá- riak betartották ígéretüket, többet termelnek, de ehhez több szénre van szükség! A Munkás Szó 1946. május 4-i száma beszámol a második szabad május ünnepségeiről. Egy cikk alcíme: — Salgótarján a széncsata győztese! Május elsejére 557 vagon szén! — A következő bekezdésben a második szabad május eredményeiről kap képet az olvasó. — A kormány 350 vagont kért naponta, a lehetőségek azonban — áprilisban — csupán 320 vagont engedtek meg. Húsvét után nagy lendülettel indult meg a szénért folyó küzdelem. Április 23-án még csak 301 vagon az eredmény, de 24-től kezdve úgyszólván naponta fokozódott a kitermelt szén mennyisége. Így történt azután, hogy míg 28-án 351 vagont értek el, 29-én egyszerre 452 vagonra ugrottak, míg végül a hónap utolsó napján elérték azt, amiben eddig csak reménykedtünk — az 557 vagont. A Munkás Szó 1947 májusi ünnepségről előzetest ad az április 27-i lapszámban: — Magyarországon május elsejének régi hagyományai vannak. Most fordul elő azonban először, hogy a munkásság és a parasztság, országunk két nagy rétege együtt ünnepli meg május elsejét. A május 4-i lapszám részletesen ír a munka ünnepének salgótarjáni eseményeiről. „Több mint 15 ezer főre tehető tömeg ünnepelte a harmadik május elsejét városunkban. Az ünnepségen magyar vezetők mellett megjelent Bujoszinovics miniszter is, aki tolmácsolta Salgótarján dolgozóinak Tito marsall üdvözletét. Délután három órakor a SSE-pályán ezer fiatal vonult fel, majd nagyszabású sport- és játékbemutató következett. A szabadtéri színpadon a „Gülbabát” játszották ezen a napon a munkásszínjátszók. A Nógrádi Népújság 1958-as lapszám első oldalas induló cikkének címe: „Félmillió ünneplő tömeg Budapesten”. Kicsivel arrébb a megyei eseményekről: Salgótarjánban több mint húszezren vonultak fel. Az egykori tudósító így számol be: „Már kora reggel talpon volt mindenki... Csinosították az utcákat, utolsó próbáikat tartották a felvonulásra készülő úttörők. Tíz óra előtt néhány perccel a szovjet hősök emlékművével szemben felállított dísztribünt már ezrek vették körül. „Egy évvel később ugyancsak a Nógrádi Népújság nagy képes tudósítást közöl május 6-i számában ezzel a címmel: „Népünk egységesen, erejének tudatában ünnepelte a tizenötödik szabad május elsejét”. — Már csütörtökön este ünnepi díszt öltött Salgótarján. — Az ünnepségen nagy tömeg vett részt. Az újság arról is tudósít, hogy a felvonulást a veteránok csoportja nyitotta meg. Az idős harcosok vörös zászlókkal a kezükben, vörös szekfűvel a kabátjukon egy- egy fiatalt közrefogva vonultak fel. A díszemelvény előtt vezetőjük, Nagy Béla elvtárs, egykori parancsnokuk vezényszava hangzott: — Tizenkilences harcosok, őrségváltás! Zászlókat átadni a fiataloknak! — Néhány percre megelevenedett a történelem. pének szárnya csaknem súrolta a házak tetejét. A Belvárosban Risztics János pilóta mutatta be tudományát — a bátor dugóhúzókat és loopingokat. Kaszala Károly a Duna felett, a Margitsziget környékén végezte a különböző légi mutatványokat. A következő történetek már nem az ünneplő emberek felett repdeső repülőkről szólnak, hanem a gépfegyvereket kezelő pilótákról. Május közepe táján a felderítő repülések gyakoriak lettek az északi fronton. A Vörös Hadsereg parancsnokai igénybe vették a repülők jelentéseit, de felhasználták őket a földi hadmozdulatoknál is. A Miskolc mellett állomásozó 8. repülő század krónikása a következőket mesélte egyik vállalkozásukról. — Indulás — adta ki a parancsot Újvári István pilóta és karmozdulatára a Fokker D—Vll-es típusú egyszemélyes vadászgépek meredeken emelkedtek c. Mezőkövesd—Miskolc vasút vonal fölé. Elől Újvári István. balra Keisz Géza. jobbra Szollári Ferenc haladt gépével. Újvári gépbillegetése- re társai hasonlóan válaszoltak. Így jelezték — minden rendben Majd rövid sorozattal a gépfegyvereket is kipróbálták. A hevederekbe foszfort és robbanó lövedéket töltöttek, minden eshetőségre felkészülve. Feladatul kapták: elhallgattatni az ellenséges tüzérséget, mert zavarták a Vörös Hadsereg átkelését a Sajón és a Hemádon. A gépek egymás után suhantak el a — népiesen elnevezett — hejő- községek Pepi, Bába és Szalonta felett. Sűrű felvillanások jelezték az ellenséges ütegek helyét. Újvári-le- felé mutatott, majd orra buktatta gépét, a többiek utána. Libasorban zuhant a három gép, mintha zsinóron húznák egymást. Újvári tüzet nyitott — hosszú egybeolvadt világos csík szűrődött az egyik ütegállásba. Száz méterre az ágyú állások felett Újvári „felszöktette” Fokkerját, míg Keisz fegyverének nyomcsíkjai szünet nélkül futottak az előbbiek nyomában. Egymás után ismételték a támadást az ütegek ellen. m z ágyúk elhallgattak, személyzetük fejvesztetten menekült. Négyszer ismételte meg a raj a támadást, mikor elfogyott a lőszerük. Alacsonyan a föld felett igyekeztek hazafelé. A fegyvermesterek új hevedereket fűztek a gépbe és feltöltöttek az üzemanyag tartályokat is. Megismételték a támadást. Teljesen szétverték az ellenséges ütegeket, szabaddá tették az előnyomulást... T. Gy. Én ünnepelt a vidék is. Pásztón négyezren vettek részt azon a felvonuláson, amelyet lovasok nyitottak meg. Szirákon nagyszabású sportműsor volt az ünnepség után. Este a Nőtanács rendezett bált. Mohorán kettős ünnepet ültek. A munka ünnepe mellett azt is megünnepelték, hogy a község parasztsága ezen a napon gyűlt össze először a tsz-ben nagy számban. És sorolhatnánk hosszan Ka- rancsság, Karancskeszi, Nagybátony, Bercel-i májusi ünnepségeket. Ma reggel is zenére ébred a város. Felvonul — elsőnek — az acélgyári és a bányász művelődési otthon fúvószenekara. Zenével köszöntik a munka ünnepén a város lakóit. Az üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak felvonulását három díszlövés előzi meg. A díszemelvény előtt kürtszó harsan És újra hömpölyög a tömeg ... P. L.