Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
1966 május 4. szerda NÖGRÄD 3 Lakásépítés és lakásgazdálkodás a második ötéves tervben Beszélgetés Berkes Józseffel, a városi tanács-vb titkárával Ti i* pártiitkára December 31-én lezártuk a második ötéves tervet. Ilyenkor a tervidőszakot követő időben és az új, a harmadik ötéves terv indulásakor számvetést készítünk. Ezt tesszük a lakásépítés, a lakásgazdálkodás terén is. Különösen fontos ez Salgótarjánban, ahol a tervidőszak alatt lakások százai készültek el, s megkezdődött az új, a modern megyeszékhely arculatának kialakítása. Ebből az alkalomból kerestük fel Berkes Józsefet, a Salgótarjáni Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárát, s beszélgettünk a lakásépítkezésről, a lakásgazdálkodásról. KÉRDÉS: Üj városrész bontakozott ki az elmúlt évek során Salgótarjánban. Lakások százait bontották le, s újakat építettek. Milyen gondokkal járt ez? VÁLASZ: Az elmúlt öt esztendő alatt kitűzött céljainknak megfelelően jelentős fejlődést értünk el a salgótarjáni lakásviszonyok megváltoztatásában. Állami erőből 1500, magánerőből több mint 400 lakás épült, s ígv öt év alatt csaknem kétezer esalád kapott új otthont. Az építéssel párhuzamosan háromszáznegyven családot költöztettünk át vályog és dü- ledező, cserepes, vagy kátránytetős lakásoknak csúfolt „otthonokból”, hogy egyrészt megszüntessük a régit, a betegség, a fertőző gócok melegágyait, másrészt lehetőséget adjunk az újak építésére. El kell mondanunk, hogy az állami erőből felépített lakásokból mintegy 400 szövetkezeti úton került értékesítésre. Növekedett a magánerőből, állami támogatással épített családi házak száma is, de rendkívüli módon megnőtt az építési kedv, s ennek kapcsán új lakótelepek jöttek létre városunkban. KÉRDÉS: — A lakások szétosztása gondot jelentett a tanácsnak. Milyen elképzelés érvényesült a törvényesség betartásánál? VÁLASZ: A felépült lakások elosztására a második ötéves terv időszakában az volt a jellemző, hogy éves ütemezéseinkben előre és évenként már központilag előre meghatározták azokat az üzemeket, amelyek részére a lakásokat ki kellett utalnunk. Ebben az időszakban az Acélárugyár, a Tűzhelygyár, a Ferrősziliciumgyár, az Öblös- és Síküveggyár, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, a Bányagépgyár és az egészségügyi szervek létesültek állami elosztású lakásokban. E lakások szétosztását az üzemek gazdasági és politikai vezetői, az üzemi lakás- bizottságok útján végezték. Példának említem az 1965-ös évet. A tavaly felépült há- romszáznégy új lakásból százharminchat szövetkezeti úton került értékesítésre, míg a 168 állami lakásból kilencvenkilenc a szénbányászati trösztnek, az ÉMÁSZ-nak és a Bányagépgyámak, tizennégy az egészségügynek, hét pedig az Öblösüveggyárnak és az építőiparnak lett átadva. A városi tanács lakás- bizottsága 1965-ben összesen nyolc állami lakással rendelkezett. Az elosztás ilyen rendszeréből következett, hogy sem az elmúlt évben, de a második ötéves terv teljes időszakában sem tudtunk jelentős segítséget nyújtani a nem nagyüzemekben dolgozó, de jogos lakásigénylők számára. Az ipari és másirányú fejlesztés olyan gondokat is felvetett, hogy egész sor területre, mint például az egészségügy, az építőipar, a művelődésügy és a tanácsi ipar szakembereket kellett városunkba hozni és azokat lakáshoz juttatni. KÉRDÉS: Az épületbontások során több cserelehetőség kínálkozott. Véleménye szerint sikerült ezt megnyugtatóan lebonyolítani? VÁLASZ: A városközpontban egyes-kettes, sőt hármas cserék útján mintegy kétszáz családot tudtunk jobb körülmények közé helyezni. A szanálások kezdetén — gyakorlat és tapasztalat hiányában a lakáscseréket az áttelepítésre kerülőkre bíztuk. Ez a megoldás rendkívül tág teret enged a spekulációknak. Számos áttelepítésre került család kihasználva a helyzetet magas lelépések útján szerzett jogtalan anyagi előnyt. Ezért megszüntettük a közvetlen cserét és központilag, széleskörű bizottsági előkészítéssel igyekeztünk az új lakásokba az arra jogosult nagyobb családokat elhelyezni, s korábbi lakásukba a szanálási területről családot telepítettünk. Ez az eljárás rendkívül bonyolult volt, sokrétű vizsgálatot igényelt és azzal a következménnyel járt, hogy a lakáscserét kérelmezőknek mindössze 25 százalékát tudtuk kielégíteni. Még ilyen eljárás után is akadtak olyanok, akik a szanálás során kapott cserelakást beköltözés után elcserélték. KÉRDÉS: Az elmondottak szerint nemcsak a lakáscseréknél, hanem a lakáskiutalásoknál is a legnagyobb demokratizmusra törekedtek. Hallhatnánk erről is példát? VÁLASZ: A lakások kiutalását több személyből álló bizottság döntötte el, mégis szükség volt a lakáselosztás demokratizmusának fokozására. Ennek érdekében a városi tanács 1964 októberében rendeletet hozott, amely szerint: nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani a lakások elosztásánál, lehetővé kell tenni a társadalmi ellenőrzést. Létrehozta a tanács a lakásügyi albizottságot, mégpedig a tanács tagjaiból és a tömegszervezetek küldötteiből. Előírta, hogy a lakásigénylők helyzetét a helyszínen kell felülvizsgálni, s a körültekintő környezettanulmányozás után a lakásügyi albizottság a lakásigénylőket csoportokba sorolta. Az elsőbe azok kerültek, akik élet- veszélyes lakásokban és emberi lakás céljára alkalmatlan helyiségben éltek. Ide soroltuk a fertőző betegség miatti lakásigénylőket is. A második csoportba kerültek a lakással nem rendelkezők — családtagként, albérlőként, és munkásszálláson lakók. A harmadikat a lakással rendelkező, de jogos lakásigényt ki nem elégítő épületben lakók alkották. A negyedikbe azok kerültek, akik kielégítő lakással rendelkeztek ugyan, de másik lakáshoz juttatásuk szociális, egészségügyi, vagy egyéb körülmények folytán indokolt. A nem Salgótarján területén lakó igénylőket az ötödik csoportba soroltuk. A tanácsrendelet nyomán a lakásbizottság megkezdte munkáját. A városi tanácsnál nyilvántartott lakásigénylók száma több mint ezer család. Ezenkívül az üzemek és más intézmények saját dolgozóik lakásigényeit is nyilvántartják. KÉRDÉS: Eredményes volt á lakásügyi albizottság tevékenysége? VÁLASZ: Feltétlenül: A városi tanácsnál nyilvántartott lakásigénylők közül az albizottság munkája nyomán ötvennégy család került ez első csoportba. Ezen túl azonban az elmúlt év folyamán a lakásbizottság tizenkét családot választott ki és tett a sürgősségi listára. E listát közszemlére tettük, a lakásigénylők rendelkezésére jcsátottuk, hogy lehetőség nyíljon a jegyzéken szereplő lakás, családi- és egyéb körülmények megvizsgálására. így amennyiben a lakás- t'zottság döntése például téves tájékoztatáson nyugszik, úgy a lakásigénylők kérhetik annak módosítását. Jellemző, hogy a kifüggesztett jegyzéken szereplők ellen csak három lakásigénylő é't kifogással. A lakásügyi hatóság egyrészt az állami erőből épülő lakásokból járó nyolcat, másrészt a felszabadult lakásokat a sürgőssé- ' ‘ jegyzék alapján utalta ki. Megemlítem, hogy a lakásügyi bizottságnak az üzemek részére biztosított lakásokra kijelölt bérlők ellen észrevételezési joga van. A lakás- bizottsár néhány esetben élt is ezzel. Még annyit, hogy a tanácsrendelet szerint a felszabaduló lakásokat, a...ennyiben azok nem készenléti lakások, szanálási célokra, illetőleg a sürgősségi Iijtón levő családok részére kell kiutalni. KÉRDÉS: Ügy hallottuk: elkészült a harmadik ötéves terv lakásépítési programja. Mi várható az elkövetkező években? VÁLASZ: A harmadik ötéves terv lakásszámai csak most vannak kialakítás alatt. A közölt irányszámok arra utalnak, hogy a tervidőszakban Salgótarjánban növekedik a szövetkezeti lakások aránya és egyre fokozottabban kell foglalkoznunk az iker- és társasházak építésével. Ebben az évben előreláthatóan mintegy 158 lakást tudunk szövetkezeti úton az igénylők rendelkezésére bocsátani. Állami erőből mintegy százhuszonnégy lakás kerül felépítésre, azonban a lakásokat részben a Rákóczi út — Zagyva! rakodó, tehát a távfűtési nyomvonal és az Arany János út közötti lakótelepen élők elhelyezésére kell felhasználni. Itt jelenleg 38 család lakik. A beépítési terv szerint a szanálás útján nyert helyen négyszáznegyven lakás felépítésére lesz lehetőség. Amennyiben e területet még az éV folyamán nem készítik elő, úgy 1967-ben egyszerűen r.em lesz lehetőség lakásépítésre. 1966—67 folyamán megtörténik a vasúti pályatest felemelése és ezzel párhuzamosan a vasúti aluljáró építése, a Régiposta út magasságában. Az aluljáró, a Rákóczi, illetve a Bartók Béla úttal összekötő út megépítése érdekében ebben az évber, meg kell kezdenünk a Régiposta úti „lakótelep”, a Vinter-ud- var kiürítését és bontását. Innen mintegy 68 olyan családot kell átköltöztetnünk, akik egyébként is jogos lakásigénylők Ezzel a szanálással a rendkívül fontos közérdek mellett eltüntetjük a város- központban még mindig látható „régi hagyatékot”. Ilyen körülmények között állami elosztású lakással a városi tanács 1966-ban sem rendelkezik. Ennek ellenére a várható felszabaduló lakások elosztása érdekében a lakásbizottság újabb tíz fős sürgősségi listát készít el a közeljövőben, és azt a nyilvánosság elé is terjeszti. Szeretném hangsúlyozni a lakásigények kielégítésének olyan lehetőségét, mint egyrészt a korlátozott számú szövetkezeti lakás- vásárlás útját, másrészt — és erre nagyobb a lehetőség — a csoportos házépítési akcióban való részvételt. Tervünk, hogy már 1966. folyamán megkezdjük az öreg Jó- zsefi-plató beépítését ikres családi házakkal. Ezért az év első felében megvalósítjuk az alapvető közműhálózat kiépítésének jelentős részét, hogy lehetőség nyíljék az építés megkezdésére. A társasházépítés szervezését a városi tanács építési osztálya, a városi KISZ bizottság, az üzemi KISZ bizottságok és az OTP végzi. E szervek az érdeklődőknek részletes felvilágosítást adnak. KÉRDÉS: Az elmondottakból látható, hogy a lakásigények kielégítése csak állami úton nem oldható meg. Mit ajánlhatunk tehát az építkezni szándékozóknak? VÁLASZ: Az Ismertetett okok miatt a jelenlegi igénylők sem juthatnak belátható időn belül állami lakáshoz. Ehhez hozzá kell számítani a természetes szaporodásból évről évre jelentkező újabb igényeket is. Ilyen helyzetben tehát az igénylők jelentős részének is gondolkodnia kell, milyen úton tud önerőből saját gondján segíteni. Véleményünk szerint jelentős az olyan lakásigénylők száma, akik rendezett anyagi körülmények között élnek, mégis állami lakást igényelnek. Ezzel szemben sok az olyan, akiktől anyagi gondjaik miatt nem várhatjuk el, hogy saját erőből oldják meg lakásproblémáikat, jóllehet, hogy úgy a munkahelyen, mint a társadalmi életben egyaránt megbecsült emberek Az eddigiekből látható, hogy a lakásgazdálkodás egyre nagyobb nyilvánosság előtt történik. A lakásbizottság alapos, körültekintő munkával igyekszik kiválogatni az igényi Ók közül azokat, akiknek otthonhoz juttatását sürgősnek és fontosnak tartja. A sürgősségi jegyzékben szereplő családok helyzetének vizsgálatára pedig minden állampolgár jogosult. A városi tanács kéri a lakosságot: ily módon is nyújtson segítséget a lakásügyi hatóság és a lakásügyi bizottság munkájához, hogy ezt a nagyon fontos munkát a város valameny- nyi polgárának megelégedésére végezhessék — fejezte be Berkes József. S. L. Neve azonos Arany János legendás hóséével, de ez a Toldi Miklós nem nyomóru- dat emelget, nem hadakozik- farkasokkal és buzogánnyal és mégis van valami hasonlóság a népi hős és közte. Fiatal korától harc az élete. Annak idején az ifjúsági mozgalomban kezdte, megany- nyi forradalmi tett egyszerű részeseként. Bánya, katonaság, tiszti iskola, azután nevelőfeladatok a honvédségnél és ismét a bánya. Ügy még nem volt, hogy a termelő munka mellett ne lett volna társadalmi munkája, pártmegbízatása. Talán ez a túlzott igény- bevétel alakftotta ilyen nyu- godttá, megfontolttá. Évek óta Tiribes párttitkára. Tiribes neve ma már nemcsak Nógrád megyében és az országban ismert sokak előtt, hanem az országhatáron túl is sokszor emlegetik a szakemberek. Nálunk csak úgy, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt legveszélyesebb aknája. Rászolgált a jelzőre. Volt itt vízbetörés, bányatűz, de aminek mégis ezt a nagy hírt köszönheti, az a széntelepei mögött meghúzódó és kitörésre mindig kész szénsavgáz. Támadott már orvul és olyan erővel, amilyenre másutt még nem volt példa. Erről emlegetik a szakemberek. Hogy mégis mindig sikerült legyőzni az nem csupán a szerencsén múlott. — Ott, ahol a veszély fokozottabb, önkéntelenül nagyobb a fegyelem is. Itt egy kisebb mulasztás is okozhatna katasztrófát — magyarázza a párttitkár, majd hozzáfűzi. -— Nem is engedhetünk meg semmiféle lazaságot. — Mindenki így érzi ezt? A kérdésre egy kis gondolkozás után válaszol. — Nem egyformák az emberek. KI előbb, ki utóbb ért a szóból. Az óvatosságról állandóan beszélni kell. Csak példának: legutóbb a felügyelettel megbízott személytől kellett megválnunk, mert nem látta el a feladatát. Ezzel ellentétben viszont a tőlünk más üzemhez áthelyezett emberek mikor visszajönnek, úgy vélekednek: mégiscsak jó az, ha valahol szigorú fegyelem van — mondja. Az 1961-es gázbetörésnél aknász volt. Az üzemi és a pártmunka mellett végezte el a négyéves bányaipari technikumot. Az 1963. évi nagy gázbetörésnél már főaknász és párttitkár. Erre az időre a következőképpen emlékezik. — Bányásznapra készülődtünk, amikor hajnalban betört a gáz. Az ünnepet munkával töltöttük. A veszély néhány embert megijesztett. Voltak akik bejöttek, bevallották, hogy félnek. Kérték, engedjük el őket más üzemhez. Elengedtük. Közöttük volt Láng János is. Szerettük, jó munkás volt. de félt Ha marad, talán ma is életben lenne. Oroszlányban baleset érte, meghalt. Itt még a nagy veszély közepette sem volt emberáldozat. Az emberek kedélyét azért jónéhányszor nyugtatni kellett, és kik tegyék ezt, ha nem a kommunisták, ök ott vannak minden munkahelyen. Közülük egy sem ment el. — A bányászok először nem bíztak az Önmentő készülékben. Tudomásunkra jutott. Bemutatót tartottunk bányamentőkkel. veszélyes helyen. Azóta a Dézsi féle mentőkészülék van rendszeresítve nálunk. Enélkül senki nem mehet a qnváH- _ magyarázza. A pártszervezet szerepe, tekintélye egy üzemnél nagymértékben függ a titkár személyétől. Az a sokat emlegetett partner kérdés Tiribesen megoldott. Az aknavezető a következőket mondta erről. — Vannak vitáink, mert először egy-egy kérdést talán másképp láttunk De még soha nem fordult elő, hogy ne tudtunk volna közös nevezőre jutni. Ha együtt alakítjuk ki a véleményt, illetve a feladatot, akkor ez az egység megmutatkozik a végrehajtásnál is. Nálunk a pártszervezet segítsége fgy érvényesül igazán. Korábban Tiribesen is baj volt a minőséggel. Tavaly mór egyetlen csapatnál sem volt megengedettnél magasabb palatartalom. Hogyan érték ezt el? A titkár a következőket mondja: — Először a kommunistákat hívtuk össze. A taggyűlésen csak ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. Később a szakszervezeti bizalmiakkal tárgyaltunk, majd az egész kollektívával. Az eredmény nem maradt el. — Az élet mindig új és új kérdéseket vet fel. Nemrég a szakmánnyal, vagy ahogy másutt nevezi k; a normával kapcsolatban volt az embereknek kétségük. Magyaráztunk. de kevés eredménnyel. Később a normásokat is kihívtuk. Együtt számoltunk. Végül sikerült mindent tisztázni. Vannak ilyen, úgynevezett népszerűtlen dolgok is. de végeredményben az emberek hangulatát ezek befolyásolják. Persze előfordult az is. hogy a fronton 108 százalékos eredmény született. A központban utólag módosítani akarták a normát Nem engedtük, mert a munkakörülmények nem változtak időközben, csak az emberek „hajtottak” jobban — magyarázza. Ahogy beszélgetünk feltűnik, hogy Toldi Miklós egyetlen egyszer nem mondja, hogy én. Mindig mi. Vagy a vezetőségre, vagy a párttagságra, vagy az egész kollektívára vonatkoztatta ezt, mintha a párttitkár mint egyén a dolgoknak csak részese lenne. Pedig nem így van. Sokszor nyitnak rá ajtót, állítják meg az úton párttagok és pártonkívtlliek, üzemi dolgozók.vagy családtagok. egyéni problémákkal, gondokkal Is. — Szóljanak neki, bírják jobb belátásra, de meg ne tudja ám, hogy tőlem hallották — kérte legutóbb az egyik bányász felesége a párttitkárt. Nem egyedüli példa, amikor családi gondokkal keresik fel. Nemet mondhatna? Az emberek családi gondjaikat Is magukkal viszik a munkahelyre és nem mindegy, hogyan foglalkoznak velük. Tiribes mozgalmas hely. Többször a gáz miatt kellett embereket más bányákhoz áttelepíteni. Most a nagy rekonstrukció kezdődik. Az akna átépítése miatt két hónapra leáll a bánya, ismét máshova helyezik az embereket. S ez nem egyszerűen szervezési kérdés. Sokat kell magyarázni az embereknek, mi miért történik. Már most nyitogatják a pártiroda ajtaját. Miért éppen én megyek először miért nem más? Azután megnyugodva mennek el. mert a rekonstrukció utón visszajöhetnek. Az alapszervezet Is kis létszámra csökken erre az átmeneti időre, hiszen csak 40 fenntartó marad ott. de segítő erejére szükség lesz. A párttitkár feladatai nem csökkennek. Talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy Tiribesen harc folyik, amelynek szerény részese a párttitkár. Annyíre szerény, hogy azt Is mástól tudtam meg: szolgálati érdemérmekkel, kiváló dolgozó jelvénnyel és április 4-én pedig Munka Érdemrenddel tüntették ki. Hallgatott ezekről akárcsak az örökös tanulásról. Munka mellett szerzett technikusi oklevelet, most meg már a marxista esti egyetem utolsó éves hallgatója. Jövőre? Még több munka Szakosító az esti egyetemen, vagy talán a felsőfokú bányatechnikum? Még nem döntött. Bodő János
