Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. május í. vasárnap N 0 G R A D Nein történt Mába,,, Az egyik salgótarjáni pont- gató felesége hozzánk. Én nem ház harmadik emeletén lakik, voltam otthon. Érdeklődött, Egyedül van délelőtt, amikor hogy érezzük magunkat. A te­keregem Amíg a konyhában leségem őszinte volt matat, kicsit körülnézek. Fi- . gyelmes, asszonyi lcéz sok apró ^6y kicsit rossz a nagy­jele hívta íel magára a figyel- varos után. Sh-okNiÄVre1d rC: A az üveggyár igaz­SSgffiyS tkikTc- ^“Jtnark a méb* jutot:-Hí­je a Bányagepgyarban dolgo- közölték vele a megroás’itha. tatlan döntést. Elküldték. Senki nem zavar bennünket és. kell is ez a nyugalom, mert * a nyolcvan év sok nyomot hagyott idős Gyuris Ferencen. Újból Salgótarjánba került. Üvegfúvó volt, most már egy az üveggyárba. A nincstelen- kicsit nehezére esik a beszéd, ség gyakran lop félelmet a Vastag szemüveget visel. A kilenctagú családba. Az üveg­városba is ritkán jár le, leg- gyári munkások Is szervezked- feljebb egy jó pohár sörre. El- nek. Amikor eljön május e!se- szív egy szivart, nézegeti a je, kivonulnak az erdőbe. Az \-árost, amelyből nemritkán eszmékről beszélnek, s jövő- szólította el őt, de családját ről, s az őrnek állított egyik is a2 ínség. munkás cigarettázva figyeli a kakastollas jövevényeket. A * hirtelen füttyszó elvágta a be­szélgetés fonalát. Előkerülnek 1914-ben katonának viszik, s a kártyák, ráhúzzák a nyársra nemsokára can fogságba ke- a szalonnát. A csendőr gyá­rid. Először egy tatár gazda- nakodva figyeli őket. nól szolgál egy penzióban. Ló- húst darabol, mindenes a konyhán. Dehát fogoly. Gyak- csen a hangja, ran bejár az étterembe egy szakállas hajóskapitány. Egy alkalommal magához inti. — Ki vagy? — álagyar hadifogoly. — Gyere a hajóra. A fogolynak tetszik az aján- tenni. lat, de fél a penziós bosszújá­tól. Am a kapitánynak hatal- * ma van, s odakerül a hajóra. Teát főz, kilincseket tisztít és 1945-ben az útja a párthoz van ennivalója elegendő. Nem vezetett. Nem sokáig dolgo- maradhat sokáig a hajóoázi- zott már a kemencéknél. Fá­son, egy tábornok börtönbe radt a szervezet, kopottak az parancsolja, mert fogoly, az- idegek, látása is meggyengült, tán kiteszik Kazánba. Vissza- A portára került. Szerette kerül a volt gazdához. Aztán mindenki a csendes, kötelessé- egy másik vet rá szemet, s el- gét ismerő idős embert, viszi messze-messze egy falu­ba. Napközben a konyhán se- * gft, éjszaka meg a szélmalom­ban őrlí a gabonát. Egyik este Most itt él a lányával, a ve- lüstmérgezést kap. A kórház- Jövel, három iskolás unokájá­ban éri a forradalom, s jött val. Nyolcvan esztendő nyom- katonáival Lenin. Egy kar- ja a vállát. Fájó — Mit csinálnak? recs­— Majális van, kérem. — Csak ne nagyon mulassa­nak.' .. így telnek a május elsejék és sokszor még ezt sem lehet A magyar szakszervezetekre nagy feladatok várnak Gáspár Sándor elvtárs nyilatkozata A Központi Sajtószolgálat irányuló törekvések mindé- ban levő versenymozgalom (szoros összetartozását, és munkatársa május 1. alkal- nütt ártanak a szocializmus — lényeges vonásairól már kölcsönhatásukat. Nincs Ha­nnából felkereste Gáspár Sán- ügyének — s mi május else- több nyilatkozat hangzott el, lünk olyan termelési feladat, dór elvtársat, az MSZMP Po- jét akkor ünnepeljük méltón merőben újat mondani így olyan versenymozgalom, litikai Bizottságának tagját, és a mai helyzet adottságai- hát nem lehet róla. Néhány amelynek megoldása, szerve­a SZOT főtitkárát s néhány nak megfelelően, ha gondo- fontos vonásra mégis fel kell zése ne válna közvetlen vagy kérdést intézett hozzá. Az tataink központjába állítjuk hívni a figyelmet. Ilyen pél- közvetett módon a dolgozó alábbiakban ismertetjük Gás- az Imperialista törekvések dául az, hogy az 1366-os tér- ember Javára és nincs, de pár elvtársnak a kérdésekre visszaszorítására, a dolgozó melési feladatokat az üze- nem is lehet olyan jól vég­adott válaszait. százmilliók harci szelleme mekben — műszaki konfe- rehajtott szakszervezeti ér» — Május X. a nemzetközi erősítésere oly fontos egység renciák, termelési tanácsko- dekvédelmi nevelési feladat, IU '/ócnL. ----- ol nrvvcan óc RITlftl V TIP Iramat07.nfl iái él m unkásmozgalom nagy se­zások ezrein — alaposan és amely ne kamatozna jól és ____JS6 . _. __________gondosan tanulmányozták, távlataiban egyre jobban a r .ak a nemzetközi helyzettel megvitatták, kitűnő javasla- termelő munkában. Mégis: kapcsolatos állásfoglalását, kérdését. Magunkévá tesszük rers^emVéj^ek ' na'pjr Mi- Íven gondolatok jegyében ünnepük az idei május el­sejét a Szakszervezeti Vi­lágszövetséghez nyújtásnyira állt tőle. — A jövőről, a forradalom­ról beszélt. Mindenki figyelte. T ... _ Csüggtünk a szaván. Értettem Látja, maga ^1Öjtt__a a beszédét, mert akkor már tudtam oroszul is, tatárul is. ... _ emlékeket őriz, de már kedélyesen beszél róluk. Szívesen tekint le a harmadik emeleti balkonról. nyüzsgő várost, az óríásdarut, és akkor arra gondol: ami történt, nem volt hiábavaló. Gulyás Ernő szakszervezetek? — Hetvenhat esztendeje a nemzetközi proletariátus min­dig közösen ünnepli ezt a na­pot. Hogy ebben a háromne­gyed évszázadban mi minden történt — és éppen a mun­kásosztály ereje, alkotóképes­sége és nemzetközi szolidari­tása jóvoltából —, azt nem­hogy egv nyilatkozat, de több­kötetes könyv is nehezen fog­lalhatja össze. Mégis: gondo­lataink ilyenkor végigvágtat­nak ezen a 76 éven, benne a két világégés szörnyűségein, de az azokból mindig hatal­masabban és győzelmesebben kikerülő nemzetközi munkás mozgalom útján is. Persze, szép ünnepi szóként is cseng­het ez a megfogalmazás: mert a „hatalmas”, a „győzelmes” kifejezés nem mondja el azt is, mennyi szenvedés, küzde­lem és véráldozat kellett a mai eredményekhez. Mert a tokkal egészítették ki. Táv- túl széles a kérdéscsoport ah- nem nézzük tétlenül az USA. iratok, levelek hosszú sorát hoz, hogy minden alkotóele- tártozó ős más tőkés hatalmak nép- idézhetném, amelyek azt bi- mct sorba vehessük. Célsze- elnyomó, a gyarmati rendszer zonyítják, hogy a Szaktanács rűbbnek tartom, hogy az új konzerválasára vagy új cé- és a KISZ felhívása éppen a gazdaságirányítási rendszer gérek alatti restaurálására feladatok alapos ismerete ré- megkövetelte szakszervezeti vén találhatott ilyen széles- teendők néhány már kiala- körű visszhangra. huló körét világítsam meg. Hogyan tovább.' A ver- — Szakszervezeti mozgal- seny - vele a tervteljesítes munk az MSZMP megalakJ- sorsa szerintem most mar ]asa, a konszclidáció évei óta elsősorban a gazdasági veze- fokozatosan a helyére került, tok kezeben van, hiszen az tevékenységi területe megnőtt, ismert feladatok csak a mun- jogai ugyanígy szélesedtek, ka jobb megszervezeséyel és Bízvást elmondhatjuk, hogy folyama,os anyagellátassal a szakszervezetek megkérde- ,eljesí,hetok. Igen fontosnak zése nélkül úgysZólván sehol tartja a Szaktanács annak - sem döntenek. Ez jó is - de a szocialista elosztási elvből nemcsak jó. örülünk a nö­fakadó — alapgondolatnak vekvő jogköröknek és a ve» az érvényesítését, hogy maga- jak együtt jelentkező íele- sabb anyagi és erkölcsi elis- lősségnek, hiszen mindkettő mérésben részesüljön az, aki a nép érdekében végzett mun­többet és jobbat ad a társa- ka mutatója. De nem örülünk dalomnak. Meggyőződésünk, annak, hogy — kis túlzással hogy a hazánkhoz, rendsze- szólva — néhol még a postás rönkhöz, a haladás gondola- feladatkörét is a szakszerve­tához hű dolgozó milliók zeti bizottságokra ruházzák. Irányuló kísérleteit, a szoli- megértik és átérzik a ver- Ez kissé sok a megtisztelte­daritás sokféle formájával, senymozgalom jelentőségét: tésből. Rajta kell lennünk, uiai cicuiiioíiyejuict * megnyil3tkozásával állunk ki valóra váltják az egész né- hogy pontosabban meghúz­mke elleni küzdelem d pa- m{n(jenekei6tt a vietnami Pünk javára végzett, a ma- zuk a szakszervezeti munka ;n£h 6 a „ bü nép, de Indonézia és minden 8uk javuló életét is szolgáló, határait, s ez nem lesz köny­követeln^nvlk elé TlftTa a ™s nép haladó erőinek ol- valamenny.unk érdekeit es nyű feladat, de meg kell bir­koyetelmények ele állítja a békénket munkáló erofeszite- kóznunk vele, különben dolgozo milliókat. Május el- 03 sek céljait. tényleges teendőinktől vesz­— Miben látja a terme- szűk el az energiát, az időt, lés, a munkaverseny segí- üzemi nyelven a „kapacitást”. •se,je értelmét és alapgondo­latait mindig ennek a harc­nak a jelszavai foglalták ösz- sze. — A hetvenhat évvel ez­előtti első közösen ünnepelt május elseje jelszavát a Kom­munista Kiáltvány közismert zárósorát kell idézni talán legelsősorban: „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!” Ez a jelszó születése óta mindig aktuális, de nehéz lenne olyan időszakot kiválasztani a mun­kásmozgalom történetéből, amelyben időszerűbb lett vol­— A SZOT és a KISZ Központi Bizottsága április elején felhívással fordult a dolgozókhoz az MSZMP IX. Kongresszusa tiszteletére ki­bontakozó munkaverseuy- nyel kapcsolatban. Ez a fel­hívás a korábbi hasonló felhívásoknál konkrétabb verseny célokat szorgalmaz. tésén túl a szakszerveze tek legfontosabb és legidó- — Ezekről is néhány gon- szerűbb feladatait, különös öolato*, Világos, hogy a poli tikai nevelőmunkán javítani kell — az sem titok, hogy a termelést jobban segíteni az üzemi demokrácia szélesíté­sével, újabb százezrek akti­Egy napon hfr érkezik Ka­zánba: kilencszáz fehérgárdista közeledik, s visszájára akar­ják fordítani a forradalmat. Spontánul szerveződött az el­lenállás. Gyuris Ferencre egy géppuskát bíztak, és másnap jöttek a fehérgárdisták. Cso­portosan, nótázva. Nem sej­tették, hogy utoljára énekel­nek a Maruszjóról. Már egész közel értek a csapatok, amikor jelt adott a parancsnok. Egész testével a géppuskára tapadt. Kazán a vörösöké maradt. Ma is átforrósodik, amikor mondja: — A vörösgárda tagja vol­tig ’ Az üveggyárban kapót mun­kát. Családot alapított, az­tán hol dolgozott, hol nem. Később az Acélárugyárba ke­rült kovácsüllőket edzeni. 3 924-ben munkástoborzók jöt­tek Drezdából. Már a vasúton '•olt a bútor, amikor közölték vele, hogy íizetésjavítást kap, tervek vannak vele. Késő. Mennie kellett. A toborzók so­kat ígértek, s keveset adtak. Újabb gyerekek születtek. Kettő vérhast kapott, a na­gyobbik meghalt és márkáért kellett könyörögnie, hogy el tudja temetni. Amikor már egyenesbe jött volna felesége ts dolgozhatott, összegyűlt egy kis pénzük, akkor kezdődött a fasizmus. Felszólítják őt is- térjenek haza. A sajószentpéteri üveggyár­ba került — Csak ide ne mentem volna. Képzelje, eljött az igaz­tekiatettel a dolgozók ér­dekvédelmére? — Ha már a kérdés külön­választotta a két probléma- Hallhalnánk-e Gáspár elv- csoportot - én inkább össze­társtól valamit a kongresz- kapcsolnám - „a termelés vizájával lehet csupán. S szusi munkaverseny eddigi segítése” nem olyan címszó, tapasztalatairól? amely valahol fényévnyi tá­, ... , volságban jár a munkás ér­- Az idei munkaverseny dekvédelmétől, sőt. szeret­na, mint napjainkban. A nem- benne a pártkongresszu- nénk ha megvalósulna, hogy zetközi feszültség növelésére sunk tiszteletére bontakozó- mindenki megértse a két cél ^Előkészítésébe sókkal *több felelősséggel és kezdeményező amilyen mértékben a válla­lati hatáskör nő — fokozód­nia kell a szakszervezeti munka hatékonyságának is. Ezért a vállalati tervek ki­alakításába és a megvalósí­A szélesre tárt ablalton va­lósággal belesett a reggeli nap. Mire azonban a sűrű csipke- függönyön átjutott a fény, ap­ró foltokká foszlott. A fény­pontok mind ott rezegtek az A párttitkár tóttá a mezőgazdasági techni­kum, a munkásőr-kiképzes. meg a család között. Bizony nem egyszer megesett, hogy éjszakába hajlott mar az este és ö még mindig ott ült a ^VIVI/WIV V*» > ö----­a sztalon, a fekete palatáblán, egy pillanatig sem marad két- zottság munkatársa lett, ak- könyvek fölött. Közel járt az a falon. Pete Imre szemmel séges, a palotást párttitkár kor is ezeket a községeket jár- ötvenhez, amikor elvégezte az láthatóan nem ügyelt a fény azok közé a nyughatatlan em- ta. Így aztán ismerték őt az iskolát. Senki nem kötelezte apró rezzenéseire. Más fog- berek közé tartozik, akikben emberek, és ö is ismert csak- erre. Azt mondta, becsületből lalkoztatta. Alacsony homlo- tettekre serkentő, örökös fe- nem mindenkit a környéken, csinálta végig a négy észtén- kán összeszaladtak a redők, szültség vibrál. Tetteit párt és Ha a tagok valami csalafin- dót. Mert nem szabály az, ha mint mindig, amikor erősen állami kitüntetések dicsérik, taságot véltek egy egy intéz- már az ember haja deres, ma­gondolkodott. Később beszél- Ez a negyedik esztendő ame- kedés mögött, nem is men- radi is legyen. Annyira nem. ni kezdett. Tágas, nagy me- lyet Palotáson, a termelőszö- tek máshoz, csak Pete Imre- hogy most azt a gondolatot zőkre, gyümölcsöskertekbe, vetkezetben tölt. Erre az Idő- hez. forgatja fejében, beiratkozik a korszerű állattenyésztő te- szakra esett a környék, Palo- — Pete elvtárs — mondták Marxista Esti Egyetemre, lepekre vittek a szavak. tás, Héhalom, Kisbágyon és —, tudni akarjak mi az igaz. — S mit szól ehhez az örö­Pete Imre az egyesült pa- Szarvasgede termelőszövetke- Mert gond, baj mindig volt kös elfoglaltsághoz a család? lotási Május 1. Termelőszövet- zeteinek egyesülése. S az elég. De ezek a gondok is — kérdeztem kezet párttitkára. Hatezer hold összevonás egy olyan erős előbb fogytak el, mint a párt- Széles mosoly ült arcára, föld, nyolcszáz ember. Ezt je- gazdaságban mint a palotá- titkár türelme. Kitartóan ma- — Mit szólna? A lányom lenti Palotáson a termelőszö- si, vagy a héhalmi, sem ment gyarázott az aggályoskodók- maga asszonya már, a nagy- vetkezet. Igaz, most keveseb- megrázkódtatás nélkül. nak, a kétkedőknek. Héhalom- fiam katona... A feleségem bet tartózkodik a gazdaság- — Kik legyenek azok az ban arról vitáztak hosszú es- meg már megszokta, hogy Hi­bán. Egy hónapos továbbkép- emberek, akik a legalkalma- téken át, megmarad-e a sző- kán lát... Ott van az unoka, zésre „vonult be” Salgótarján, sabbak a szövetkezet vezeté- vetkezeti gazdák korábbi jő- azzal bajlódik. Hanem — ba. Itt a pártiskolán beszél- sére? Milyen jövedelemelosz- vedelme, ha valamennyi üzem. mondta tettetett komolysággal gettünk, az egyik világos, tisz- tdsi módszer serkenti légin- egységben egységesen a „Nád- — van ennél nagyobb baj is­ta tanteremben. kább munkára a szövetkezeti udvari módszer”-rel számol- — Csak nem az egészsége — Kicsit szokatlan ez a tagoltat? Hogyan kössük a nak. A kocsisoknak pontosan rokkant meg? — szaladt ki az nyugalom... Előadásokat hall- faluhoz, a termelőszövetkezet- kiszámolta, mennyivel többet aggódó kérdés, gatni, aztán délutánonként hez a fiatalokat? Megannyi kereshetnek a cukorrépa be- — Ab, — legyintett hamis­csendesen tanulni, mégis csak nyugtalanító kérdésre keres- takarításban, mint az egyé- kásán, — ötven esztendős va- más, mint otthon a határt tűk a választ, — emlékezett ni fuvarozással. A vezetőkkel gyök... Nemsokára nyugdíj­járni, magyarázni, vitatkozni vissza azokra az időkre Pete azért csatázott, teremtsenek ba kell mennem... De hát az emberekkel. Ezt nem lehet Imre. olyan munkakörülményeket a most még ritkán jut eszem­megúnni, pedig tizenöt esz- Arról már kevesebbet be- szövetkezetben, hogy szíve- be ez az idő... Miért is gon­tendeje már. hogy csinálom, szélt, hogy neki különösen ter- sen dolgozzanak a fiatalok is. dőlnék rá. Ügysem tudnék — Csendes egyszerűséggel hes napjai voltak akkoriban. Több mint félszáz tanulójuk nyugodtan maradni azután mondta mindezeket. — Tud- Ott nevelkedett, ott élt a fa- van. Többnyire nyolc álta- sem... A termelőszövetkezet, ja a megyei tanácstól is azért luban. Az elején, még 1949- lánost végzett fiúk, lányok. Az az emberek munkát adnak ne- „kértem ki" magam annak- ben, ő lett a vezetője, annak a 15—20 munkaegység, ame- kém akkor is. idején... Sehogyan sem tud- a földművesszövetkezeti hiz- lyet havonta a tanulók liap- Szereti a munkáját, az erra­tám megszokni az egyszerű, lalási társulásnak, amely az nak, ma még látszólag az ab. beteket. A szövetkezetiek eseménytelen hétköznapokat- alapját képezte Palotáson a lakon kidobott pénz. De hol- is bíznak benne, számítanak S valóban, ahogy egymás termelőszövetkezetnek. Alapi- nap, holnapután mindenkép- rá. Talán ezért nem érzi Péte után sorolja az elrepült éve- tó tagja, párttitkára volt a pen megtérül. Imre az elrepült nehéz eszten­ket, a tanácsnál, a pártbi- termelőszövetkezetnek is. Ké- így teltek a napok. S ami dók terhét, a fél évszázadot, zottságon töltött esztendőket, sőbb, amikor a járási pártbi- kis ideje maradt azt megosz- Vlncze Istvánné erővel kell beleszólnunk. Az új irányítási rendszernek az a módszere, hogy az irányí­tás jogkörének jelentős ré­szét decentralizálja, egyúttal a felelősség decentralizálását is jelenti. Egyszerű példával: ma még oda lehet állni egy üzem munkásai elé azzal, hogy „nincs nyereség”, mert nem kaptunk anyag kiuta­lást”, de egy-két év múlva már nem lehet a felső irányítás­ra tolni a felelősséget — nem lesz kibúvó. Ez a követel­mény az egész évi munka olyan szervezését igényli, hogy a végén ne legyen szük­ség kibúvókra. Sok lesz a tennivalónk a szociális hely­zet, a munkásvédelem, az üzemegészségügy javításában — és ha valamit általában az elkövetkező hónapokról mondhatunk, az az, hogy ideje lesz a saját feladatok tudatos, alapos felmérésének, megismerésének minden be­osztásban és minden terüle­ten. Nincs olyan vezető — a gyárai: igazgatóitól a szak- szervezeti bizalmiakig és u művezetőktől a szakmák mozgalmi vezetőiig — aki az új tennivalók állandó tanul­mányozása nélkül megállhat­ná a helyét. Márpedig olyan elgondolásaink vannak — s közvéleményünk reagálását ismerve, — úgy érzem, ezzel egyetértenek a dolgozó mil­liók —, hogy a helytállni tu­dást képzettségben, szorga­lomban, lelkiismeretességben életünk természetes alapköve­telményévé, minden elisme- és nélkülözhetetlen kelléké­vé emeljük. U. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents