Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

I 1986. május 29. vasárnap NOG R A n 3 A fény mellett... Nagyobb fantáziával A kocsma tavaly is ilyen volt. Füstös, kopott és ren­detlen. Aki itt él a bánya­telepen, talán megszokta, vagy nem hagyja magát za­vartatni miatta. De már épitjk mellette a másikat. Ott talán nem lesz nyikor­gó szék, rozoga asztal, ösz- szekent abrosz. Három férti ül egy asztalnál, valami tö­mény félét iszogatnak. De a tömény az rangos ital, több pénz kell érte, mint a sör­ért vagy a kisfröccsért. Akik iszogatnak gondtala­nok, nevetgélnek. Nagy a forgalom, de talán most ért­hető is, sok ezer fiatal jött. ide Salgóbányára. Közülük is betéved sok, talán egy málnára, egy kávéra. A há­rom férfi egyszer elhall­gat. Új jövevények tűnnek fel az ajtóban. Egy göndör hajú cigány férfi lép be, hóna alatt hegedűvel, nyo­mában mint egy kis apród, a fia. 0 is hegedűt szoron­gat. Megállnak az ajtóban, stimmelnek, s az apa tekin­tete egyik asztaltól a má­sikhoz téved, és megállapo­dik a három beszélgető fér­finél. Azok is felfigyelnek, s a göndör hajú cigány elin­dul, de már húzza is a nó­tát. Tele van a város akácfa virággal. . . A fiatalemberek egymás­ra néznek, a zavar pírja je­lenik meg arcukon. Az egyik tiltakozóan emeli fei a kezét. Jól lehet, nem szokták meg a délelőtti mu­latozást, s a hangos muzsi­kálás kellemetlen számukra, S aki felemelte ,a kezét, rá­néz a fiúra. Nehezen mond ellent a muzsikálóknak, né­zd a kis Paganinit, nagyon szép szabályos gyermekarc. Sokat látni ilyeneket most kint a bányatelepen, ahol több mint tízezren talál­koztak a megye minden ré­széből. Csakhogy ők nem muzsikálnak, könyvet árusí­tanak, rajzokat formálnak az aszfalton, próbálgatják a hangjukat a délutáni fellé­péshez. A kisfiú mitsem tudja ezt. ö az apa paran­csának engedelmeskedik, megtanult hegedülni, s a tudás az nem veszhet kár­ba, pláne ha ilyen gyorsan kamatozik. Az asztalnál ülő egvik fiatalember megszó­lal. — Ne húzzad. Öcsi. nem fizetünk. — A kis muzsikus arcán elhervad a mosoly, az apja felé fordul: — Nem fizetnek .. . Az apa érzéseit nem lát­ni az arcán. Továbblép, vonszolja magával a fiút. a másik asztalnál kedvezőbb Varsánv a vetőbur«onya termelő övezetben Szécsény, Örhalom, Balassa­gyarmat és Szügy vonalában né!*ány esztendő alatt a bur­gonya-vetőgumó termesztésé­ben jelentős tényezővé lettek az erősödő termelőszövetke­zetek. A táj egyik „ jellemző kultúrája a vetőburgonya­termesztés és a kialakult nógrádi „burgonya-övezet” számottevően hozzájárul a a hazai burgonyatermesztés állandó fejlesztéséhez. Ebben az övezetben egyre nagyobb szerephez jut a var­sányi Új Kalász Tsz, ahol az idén több mint kétszáz holdon termesztenek vetőburgonyát. A tsz-tagok jól tudják, hogy megfelelő termés esetén az egyik fő jövedelmet a vető­gumó termesztése adhatja, ezért nagy szorgalommal vesznek részt a növényápo­lási munkákban. A májusi eső kedvezően se­gítette az értékes növény fej­lődését, s már mindenütt töl­tögetik a burgonyát. Egyide­jűleg, amint azt a szakszerű­ség megkívánja, a kukoricát fs kapálják és a cukorrépát is egyelik, sőt a pillangósok kaszálása és hideglevegős szá­rítása is tart már. már a fogadtatás. Valami kis pénz össze is jön a mu­zsikálásból, s a kis Pagani­ni odamegy a pénztárhoz belenyúl a mély zsebébe, és véletlenül kiránt egy kékes aluminium csészealjat. Elpi­rul, de macska ügyesség­gel nyúl utána és újból elsüllyeszti a zsebébe kin­csét ... Sört rendel, s megy a pulthoz, hozza az apjá­nak. Csak a beszélgetés za­ja veri fel a kocsmát, a vo­nók pihennek. A három fi­atalember csendesen vitat­kozik, azt próbálják kita­lálni, hogy hány éves lehet a kis lurkó. Tizenkét-tizen- három évre tippelnek, s a ■-'életlen odasodorja hozzá­juk. — Hány éves vagy? — Kilenc. Meglepődve néznek össze, s van is bennük egy kis zavar a rossz saccolás miatt. — Szépen muzsikálsz. — Apu tanított. — Hányadikba jársz? — Harmadikba. — A bizonyítvány? — Hármas. — Az apa ts felfedezi a beszélgetést, s meghúzza a fiú kabátját. A fiú örül ennek, mert odébb­állhat, aztán érdeklődéssel nézi apja kezében a sörös­poharat. Nyel egyet, talán inna is. Nem kap. Új jövevények, érkeznek. Ismét két muzsikus. Szintén apa a fiával. Az öregen szinehagvott ballonkabat, fakó szürke kalap, arca sá­padt. mint a betegeké. Ész­revétlenül mozognak, csen­desen letámasztják a hege­dű. kot a falhoz, s körül­néznek a vendégeken, s ta­lán egy kicsit szigorúbban a koakurrenseken. Ismerhe­tik egymást, mert a göndör hajú, meg a kis Paganini egyszerre kereket old. A há­rom fiatalember ismét fel­figyel, s mielőtt még „ál­dozatok” lennének, megszó­lítják a fiút. — Hány éves vagy? — Tizenhat. — Iszol pálinkát? — Nem, azt nem, csak sört. A fiú arca nem árul el érdeklődést, de csalódást sem, amikor tudatják vele. hogy csak kíváncsiságból érdeklődtek. A nap során még több­ször találkozom velük. Mindkét apával, mindkét fiúval, de úgy rémlik, lát­tam már őket a strandon, más kiskocsmákban is. A '•endéglátó sátor mellett ta­nyáznak szívesebben, de nem igen rendelnek nótát Inkább a színpad vonzza a kíváncsiskodókat, ott, ahol a szécsényi lányok táncol­na«, a csehszlovák fiúk muzsikálnak. Késő este van. amikor elcsendesedik a fa­lu. Szép nap volt, tele vidámsággá!, de a fénynek voíx árnyéka is. Gulyás Ernő Új foglalkoztatási lehetőségeket keresnek A közelmúltban három napon keresztül tanulmá­nyozták az OKISZ szakem­berei a salgótarjáni üzeme­ket, keresve a jövőre vonat­kozó lehetőségeket. Igen hasznosnak bizonyult a vizs­gálat. Több hulladékanyagot, selejtes terméket találtak, ami a szövetkezeti ipar szá­mára újabb feldolgozási lehe­tőségeket,. olcsó nyersanya­got és nagyobb foglalkozta­tást jelent. Az üveggyárnál például még kooperációs al­kalom is kínálkozik üvegcsi- s7olásra és kézi festésre. Egy csillár és tükörkészítő ktsz létrehozása is célszerű­nek látszik. A két üveggyár biztosítani tudná a legfonto­sabb nyersanyagot. jórészt hulladékból. Az Acélárugyár­ban keletkezett hulladék egy részét is itt dolgozhatnák fel. A tapasztalatokat összege­zik és tervet készítenek a megteendő intézkedésekre. A Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöke nemrég üzletszerző körúton járt Jugoszláviá­ban. Ennek során az egyik gyár vezetője olyan méretű acélszalagot kért tőlük, amelyet Európában csak két tőkés üzem produkál. Ha kitér a kérés teljesítése elől, lehet, hogy egy jó piac vész el. ö azonban vállalva a dolgok nehezebbik oldalát, megígérte a különleges kívánság teljesítését. A kért áru gyártása fo­lyamatban van, nem kellett hozzá egy fillér beruházás sem. A Síküveggyárban csupán a technológia megváltoztatásával — más homo­kot használnak— ugrásszerűen megjavították az üveg minőségét. Mindkét esetben a gaz­dag fantázia párosult a bátor kezdeményezés­sel. Az ilyen bátorságra, amelyet elég gyakran rizikó vállalásnak is nevezünk, az új gazda­ságirányítási mechanizmusban nagy szükség lesz. Azért, mert fentről nem írják elő a ha­táridőket, a megoldások módjait, amikor a vállalatok jórészt önmagukra lesznek utalva, és ebben a helyzetben a nagyobb, gazdagabb fantázia, ha nem is jelent egyet a gazdál­kodás színvonalának emelésével, de annak ki­alakításában jelentős szerepet tölt be. Nem árt ezt hangsúlyozni, mert imitt-amoU él még a régi szemlélet: új dolgokat, kizáró­lag csak akkor lehet megvalósítani, ha van hozzá sok pénz. Kétségtelen, a jövőben is lesznek olyan dolgok, amelyeket csak új be­ruházásokkal lehet megoldani. Ennek lebo­nyolítását is alapvetően a vállalatok vezetőire bízzák, amennyiben az beillik az önállóság adta hatáskörbe. Ilyenkor is nagy előnyt je­lent majd a gyors elhatározó készség, a gaz­dag fantázia. Ámde a szükség nem itt sür­get a legjobban, hanem az azonnali és rövid időn belüli feladatok, gondok megoldásánál. Ide soroljuk a műszaki fejlesztést, a gyár­tás- és gyártmányfejlesztést, amely az új gazdaságirányítási mechanizmusban is kizá­rólag üzemi, gyári, vállalati feladat lesz. Bár e tekintetben határozott fejlődésről beszélhe­tünk. A megyeszékhely üzemeiből a második ötéves tervben több mint 400 új gyártmány került ki. Ennek a munkának az értékét je­lentősen növeli az, hogy főleg exporttermé­kekben jelentkezik, amelyekért jó valutát ka­punk. S ez a folyamat majdnem minden gyárunkban ebben az esztendőben is tovább tart. Új elgondolásokkal, új megoldásokkal próbálják kielégíteni a ljel- és külföldi piac gyorsan és gyakran változó igényeit. Az Acélárugyárban a külföldi megrende­lők, új kívánságainak teljesítésére ma már három hónap alatt fel tudnak készülni. Ugyanitt módja van a vásárlónak a negyed­év közepéig módosítania igényét Az Öblös- üveggyárban létjogosultságot kapott az a fel­ismerés: az öblesüveg divatcikk, tehát mindig valami újat kell adni. S hogy adnak is, azt a Budapesti Ipari Vásáron kiállított mester­művek bizonyítják a legjobban. A gyár ter­vezői közül Mánczos József Munkácsy-díjas. Váradi Jánosné, Hamza Erzsébet és más iparművészek gazdag fantáziája jól, érzékel­teti: nem idegenkednek a modern vonalaktól, a merész ötletektől, elképzelésektől. A gyár vezetői jelenleg azon fáradoznak, hogy az előbb említett és nagyon keresett cikkek­ből a jelentkező igényeket maximálisan ki tudják elégíteni. A Síküveggyárban is szám­talan új termák gyártására készültek fel. Ez az egészséges folyamat azonban valami­vel gyorsabb is lehetne. Indokolt ez a meg­jegyzés, mert gyáraink vezetői mind jobban érzik: megváltoztak az erőviszonyok az érté­kesítésnél. Nem lehet ma már olyan állás­pontra helyezkedni a vevővel szemben: „eszi, nem eszi. nem kap mást!” Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a na­gyobb fantázia szükségességét, rögtön sze­münkbe ötlik: amit eddig tettünk, az csak biztató kezdet Nagyobbat és gyorsabbat kell lépni ezután. Nem holnap, hanem már ma. A hogyanról mostanában széles körű vita fo­lyik. Sorra-rendre hangzanak el jelentős, elő­nyös javaslatok. Sokat ezek közül természe­tesen csak később, a korszerűbb gazdasági mechanizmus teljes érvényesülése idején le­het alkalmazná, de nem keveset, akár már holnap is, ha nem szorítják háttérbe üze­meinkben a reális alapon tevékenykedő, gaz­dag fantáziájú embereket, sőt, ellenkezőleg: buzdítják, támogatják őket, gyors, biztos é* tartós eredményeket teremtő elképzeléseik megvalósításában. De erre az útra kényszerít bennünket a vi­lágméretekben folyó gazdasági verseny is. Gyáraink vezetői, a külkereskedelmi válla­latok üzletkötői tudják csak igazán, hogy mennyivel nehezebb manapság árut eladni a piacon, mint egy-kettő, vagy öt évvel ez­előtt. Főleg, ha az korszerűtlen, elavult. A külkereskedők gyakran panaszkodnak, kese­regnek, sokszor indokolatlan lassúságunk, ké­nyelmességünk miatt. És bizony emiatt piaco­kat vesztünk el, ugyanakkor értékes elképzelé­sek törnek derékba. Megelőzni a versenytár­sakat, azt adni, amit a piac kíván, felkészül­ni a különleges igények teljesítésére — eh­hez kell igazán nagy előrelátás, ha úgy tet­szik dús fantázia. Megyénk üzemeiben mind több ilyen em­bert találunk. Ez abból( fakad, hogy felnőt­tek a feladatokhoz, hogy értői, ismerői mun­katerületüknek, sokan jártak külföldön, és ott látták, hogy mit ir elő számukra a jövő. De majdnem mindannyiukban van olyan igény is, hogy megmutassák: ki a legény a gáton. A jövőben tehát lehet versengeni* mert a bevezetésre kerülő új gazdaságirá­nyítási mechanizmus, az eddig megfékezett fantáziát megszabadítja béklyóitól. A gaz­dálkodás korszerűbb módszere, a gazdasági eszközökkel való irányítás lesz majd az alap­vető, ahol az életrevaló ötletek, elképzelések zöld utat élveznek. Venesz Károly Prospektus és valóság Hollók6 - egészen közelről Amíg csak prospektusból is­mertem, azt hittem róla: amo­lyan „palóc-rezervátum”, ahol bizonyos értelemben megállt az idő, s haladás csak abban tapasztalható, hogy hétköznap már nem viselnek a nők dí­szes főkötőt. így voltam a Sárközzel, hazánk e másik — hagyományápolásban talán Hollókővel rokon — dunántúli tájegységével is. Csak régisé­get kerestem falvaiban, ha­gyományt, terjesztésre, óvásra váró tradíciókat. Amikor az­tán rájöttem tévedésemre, ak­kor meg az újat próbáltam minden áron felszínre rán­gatni, s csak azt, s csak azt bemutatni. Azt hiszem ezen más is átesett, s nem egyedüli vétkem az egyoldalúság, illet­ve az, hogy csupán ezt vagy amazt próbáltam nézni egy kissé egymástól elszakítva. Az élet persze okos, türel­mes tanítómester. Előbb-utóbb rádöbbent mindenkit, hogy vizsgálatához nélkülözhetetlen annak látása, miszerint a gyakran feleslegesen is emle­getett éremnek van ilyen és amolyan oldala is. Hollókőre kétszer kellett elmennem, hogy a prospektustól eljussak a falu valóságának közelébe, s megfigyelhessem: hogyan élnek az emberek ebben a földrajzilag valóban rezervált községben. Ehhez a figyelés­hez azonban nem annyira szem, mint inkább szív volt szükséges.., m Vasárnap délelőtt. A túl­zás nélkül kacskaringós főut­cán alig jár valaki. Csend és csend. Ülepedett, mély néma­ság, csak távolról zúg egy monoton duruzsolás. Misén a falu. A falumúzeum gondno­ka — barna képű, magát fe­kete szoknyával és kendövei öregitó fiatalasszony — úgy fut át a templomból ajtót nyitni. Sorról-sorra magyarázza a mú­zeumház berendezéseinek ko­rabeli rendeltetését, meséli a ház történetét, mint lőtték agyon egykori tulajdonosát, hogyan pusztított Hollókőn a tűzvész. Mellékesen teszi hoz­zá, hogy a tűzvész után el­tűnt a zsindely a háztetőkről, s ma már mutatóban sem le­het találni. A türelem azonban látszó­lagos. Egyik fülével állandó­an kifelé hallgat, s arcán lát­szik: jobban örülne a látoga­tónak később, amikor befeje­ződik a mise ... Van még néhány percünk, futja egy rövid szemlegeltetés­re. Megkapóan szépek, s mód­felett praktikusak a hollókői parasztházak. Ügy tudom: kü­lön tanulmány foglalkozik ve­lük. felesleges tehát e helyütt arról szólni, mi célt szolgált a házvégi hambitus. az ut­cára nyíló pince s egyebek. Inkább arról, hogy szinte minden ház falában ott ta­lálható a szándékkal kikép­zett mélyedés, amely a szentek szobrait van hivatva megvé­deni esőtől, hótól. Az új ott­honok építői sem feledkeztek meg róla. Mesélik, hogy an­nak idején a község egyik ak­kori vezetőjének új házáról sem felejtették le. Igaz-e, vagy valótlan? Nem néztem utána. m öt férfi áll az utcán. Tü­relmesen, s felnőttektől el­várható aprólékossággal ma­gyaráznak a sok, jelentéktelen részletre is kíváncsi idegen­nek. — A pénz uram, a pénz — mondja egyikük —, az tette ilyenné őket. Tudja —- hajol előre a nagyobb nyomaték kedvéért — ültek már len­cse előtt pénzért, s ingyen bizony nem nagyon teszik már meg... Könnyű kitalálni, az asz- szonyokról van szó. Azokról, akik alig néhány perce tódul­tak ki a fatornyos templom­ból. Egyiküket csak egy perc­re, egy felvétel idejére, kér­tük meg. A válasz: hűvös, ka- tegórikusan elutasító fejrá­zd s. Persze azért mégis vitatkoz­nék emberünkkel. Csak ad­dig, hogy megmondjam: én se szeretném, ha boldog-bol­dogtalan fényképezne, még ak­kor sem, ha olyan ékes ruhá­ban járnék, amilyenben a hollókői asszonyok vasárnap. Abban persze igazat adok, hogy van bizonyos zárkózott­ság, s talán ridegség is. Ha jól meggondoljuk nem alapta­lan ez. Olyan település Holló­kő, amelynek szükebb és tá- gabb világra nyíló ablakait tulajdonképpen csak ez a század tárta ki, s a szá­zadnak. még alig haladtuk meg a felét. A bezártság, a kézi fonás-szövés vagy éppen a faragott fakanál kora itt van tőlünk alig egy emberöl­tőre. m Áldatlanul rossz a memóri­ám! Elfelejtettem frissen szer­zett fafaragó ismerősöm ne­vét. Hálátlanság ez részemről, mert ő volt az, aki egy kicsit szinte analizálta faluját. Ez azonban sem neki, sem más­nak nem fájt. Sőt. Olyan sze­retettel szólt még a hibáiról is, amilyennel csak a jó pat­rióta tud beszélni szülőfalu­járól. — A népek változtak és változnak. Formálódnak, mint a viselet, még akkor is, ha mit se tudnak róla. Hogy ná­lunk miként van? Ügy mim máshol. Csak talán mélyeb­bek a múltba nyúló gyöke­rek ... Higgyünk neki: ő ismeri sa­ját kis pátriáját. S hogy két­ségünk még kevesebb legyen álljon itt egy megmosolyogta­tó epizód. Kanászt kerestek, s ugyan melyik falubeli vállalná hely­ben ma ezt a mesterséget. így hát a község disznóinak őrzé­sére máshonnan kellett pász­tort keríteni. Akadt alkalmas vállalkozó, de bőre bizony barnább a miénknél. Magya­rul: cigány az emberünk. Ve­le van egy a faluban. S hogy több se legyen, kikötötték: nem telepedhet végleg Hol­lókőre! A história kissé bizarr, va­lódi voltát azonban kétszer is erősitgette fafaragónk. III Végül tehát csak baj lesz a szerző igazmondása körül? Méltán hiheti az olvasó, hogy igen, mert eddig ugye így beszélt: a földrajzi elzártság nem azonos az életbeli rezer- váltsággal. S akkor elmondja a fentebbi kanász történetét. Még sincs ellentmondás, mert. a másik oldal ilyen: a falui nyitó apróbb domb tetején városba is beillő új település fogadja, köszönti az érkezőt. De ez még mindig csak az egyik fele az igazságnak. A másik az, hogy csakúgy, mint széles ez ország legtöbb fa­lujában, Hollókőn is változott és változik a világ. A színes viselet csak pro forma, va­sárnapi ünneplő, vagy éppen a szekrények dísze. S a fe­lejtés sorsára jutott már rész­ben, és jut mindinkább a ré­gi gondolkodásmód is. Ha nem így lenne maradtak volna, ma is haló rekvizitumnak az ós­di hambitusos házak, s az a fajta gondolkodásmód, ame­lyik bűnnek tekinti még szó­ban is átlépi a megcsontoso­dott korlátokat. Ám Hollókőn megnőttek az ablakok. Még akkor is, ha közelmenve, néha kisebbnek látja őket az ember a valósá­gosnál. Szolnoki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents