Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
NOG R A D 1966. május 29. vasárnap Agresszióra készül az USA? Készültség a kubai fegyveres erőknél Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Havannában pénteken délután nyilvánosságra hozták az amerikai hadügyminisztérium nyilatkozatát a május 21-én lezajlott incidensről. Ezen a napon a guan- tanamói támaszpont katonái agyonlőttek egy kubai határőrt, aki 150 méternyire tartózkodott a bázist övező drótkerítéstől és vagy három kilométernyire a főkaputól. A Pentagon most azt állítja, hogy a kubai határőr „besurrant a támaszpontra, és aztán menekülni próbált”. A washingtoni hadügyminisztérium egyidejűleg olyan vádaskodásokat is hangoztatott, hogy hétfőn éjjel „hat kubai katona behatolt a támaszpont területére és lövöldözni kezdett az amerikai őrségre”. Fidel Castro miniszterelnök pénteken este rádió- és televíziós nyilatkozatod tett. Kijelentette, hogy mindkét állítás hazug. „Senki sem veheti komolyan, hogy ésszerű, vagy logikus cselekmény, ha hat kubai betör egy támaszpontra” — mondotta. Egyidejűleg kijelentette, hogy az amerikai imperialisták felelősek a meggyilkolt kubai határőr sorsáért is. Figyelmeztetett rá: lehetséges, hogy imperialista agressziót terveznek szülőhazánk ellen”. Az amerikai agresszív előkészületek miatt a kubai kormány készültségbe helyezte a fegyveres erőket és a lakosságot. A fegyveres erők minisztériuma szombaton közölte, hogy a hadsereg, a milícia és az önvédelmi egységek megtették a kellő intézkedéseket. A béketárgyalás már formális Indonézia—Malaysia: titkos megállapodás? KAULA LUMPUR (MTI) Az UPI jelentése szerint malaysiai kormánykörök szombaton „nem hivatalosan rendezettnek” nyilvánították Indonézia és Malaysia viszályát. Azt is mondták, hogy a Bangkokban hétfőn kezdődő fcéketárgyalás „merő formalitás csupán”. Ez arra vall, hogy a két kormány titokban már meg is állapodott a békefeltételekről — fűzi hozzá az UPI tudósítója. Ugyanakkor Dj akartában Adam Malik külügyminiszter azt mondotta, hogy a három és fél éves viszály végleges rendezéséről még nem várható megállapodás a bangkoki tárgyalásokon. A thaiföldi fővárosban Malik és Abdul Razak malaysiai külügyminiszter folytat tárgyalásokat, de ezt egy nyolcfőnyi magas rangú indonéz katonai delegáció, amely egynapos villámlátogatást tett Malaysiában, pénteken már előkészítette. Djakartából érkezett Reuler-jelentés szerint az indonéz sajté és a rádió lelkesen méltatta a delegáció látogatásának eredményeit, amelyek gyakorlatilag egyértelműek a Sukarno-féle politika megtagadásával. Az elnök, akinek jogköre már csak látszólagos, nem volt hajlandó elismerni a brit gyarmatosítás tákolmányának, a Malaysia Államszövetségnek megalakulását, és a harcos szembenállás, a „konfrontáció” poli- st hirdette meg. Az indonéz lapok és a félhivatalos Antara hírügynökség egyébként szombaton már nem tette idézőjelbe a „Malaysia” szót, amivel korábban azt jelezte, hogy az államalakulatot mesterségesnek tartja. Guayana kérni fogja felvételét az EA§Z-be GEORGETOWN (MTI) Forbes Dumham, Guayana miniszterelnöke pénteken sajtóértekezletet tartott. Bejelentette, hogy Guayana öt napon belül kérni fogja felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és fél éven belül eldönti, hogy csatlakozik-e az Amerikai Államok Szervezetéhez. Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök elítélte a túlságosan békülékeny politikát, amelyet Nagy-Bri- tannia a rhodesdai telepeskormány irányában, tanúsít ás állástfoglalt a Kínai Népköz- társaság ENSZ-jogainak helyreállítása mellett. Beszélt Bumham Guayana és az Egyesült Államok viszonyáról is. Hangoztatta, semmi nehézségre nem számít e téren, mert az Egyesült Államok „mindig baráti kapcsolatokat tartott fenn kormányával”. Hatszáz partizán támadása SAIGON Nyugati hírügynökségek jelentései szerint szombatra virradó éjjel körülbelül hatszáz partizán támadást intézett a Saigontól mindössze 40 kilométernyire fekvő Dung Hoa-i dél-vietnami rendőri tábor ellen. A szabadságharcosok aknavetőkkel és gépfegyverekkel támadták a támaszpontot, ahol éppen ott volt az amerikai „különleges erők” negyven katonája is. Több órás lövöldözés után visszavonultak, halottakat nem hagytak hátra. Az AP nem részletezi a támaszpont veszteségeit, de rámutat: „Dung Hoa körzetében hónapok óta ez volt az első nagyobb méretű támadás. Amerikai tisztek lehetségesnek tartják, hogy a monszun esőfüggönye mögötti újabb támadássorozatok kezdetét jelentheti az éjszakai rajtaütés”. U Thant nyilatkozata MONTREAL (MTI) U Thant ENSZ-főtitkár vonta fel pénteken az ENSZ- lobogót azon a helyen, ahol az 1967-es montreali világvásár és kiállítás ENSZ-pavilon- ja épüL Az ez alkalommal elhangzott rövid sajtónyilatkozatában a főtitkár közölte, hogy június végén határoz főtitkári megbízatása esetleges megújításáról. A megépítendő ENSZ-pavi- lonról megjegyezte, hogy az építési költség nem az ENSZ-t. terheli, mivel a kanadai ENSZ-társaság vállalta magára. Így a pavilon megépítésének még nagyobb jelentősége lesz — mondotta —, mert az embereknek azt az óhaját fejezi ki, hogy kormányaik az Egyesült Nemzetek Szervezetét az igazságosság és a béke megerősítésére használják fel. Az iráni sah Bukarestben Szombaton reggel a bukaresti köztársasági palotában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Chivu Stoica, a román államtanács elnöke és Mohammed Reza Pahlevi iráni sah között. A megbeszélésen jelen volt a sah kíséretének több magas rangú tagja, köztük Abbasz Aram külügyminiszter. Szombaton délelőtt a bukaresti egyetem díszdoktorává avatták az iráni sahot EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Mélyül a NATO válsága — A brit tengerész-sztrájk új fejleményei Ky a buddhisták elleni akcióval végképpen elmérgesítette a belpolitikai helyzetet — Növekszik Johnson hazai ellenzéke E héten újabb jelei mutatkoznak a NATO-válság elmélyülésének. Különösen Franciaország és Nyugat-Németor- szág között élesedett ki a helyzet. Az ellentétek középpontjában a francia csapatok nyugatnémetországi állomásozásának problémája áll, mivel De Gaulle ki akar múlni a NATO-ból, és ezzel kapcsolatban felmerült a két és fél francia hadosztály nyugatnémetországi helyzetének rendezése. Legalábbis a bonni kormány arra az álláspontra helyezkedik — mint ahogyan ezt néhány nappal ezelőtt Schröder külügyminiszter kifejtette —, hogy a NATO- ból való kivonulás után a francia csapatokat nem illethetik meg többé azok a jogok, amelyek a NATO-egyez- ményből származnak. Az álláspont logikusnak tűnik, pedig nem az. A franciáknak az a véleményük ugyanis, hogy csapataik nem a NATO-egyezmény alapján tartózkodnak Nyugat-Német- országban, hanem annak az egyezménynek az alapján, amelyet a három nyugati nagyhatalom — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — kötött a megalakuló Német Szövetségi Köztársasággal. Tehát a háború után bekövetkezett helyzet folyamányaként tartózkodnak francia csapatok Nyu- gat-Németországban. S ez azért fontos, mert Franciaország kivonulását a NATO-ból a bonni kormány arra igyekezett felhasználni, hogy azt a korlátozott szuve- rénitást, amelyet a három győztes nyugati hatalom biztosított a nyugatnémet állam részére, teljes értékű szuverenitásnak ismertesse el, s természetesen nemcsupán Franciaországgal, hanem Angliával és az Egyesült Államokkal is. Ez a háttere annak a kiélesedett vitának, amely a francia csapatok nyugatnémetországi tartózkodása mögött van, s amely megmagyarázza, hogy miért vált ilyen élessé a vita ebben az alapjában véve egyszerű, legfeljebb pénzügyileg bonyolult kérdésben. A francia nézet egyébként az, hogy ha a nyugatnémet kormány kívánja, a francia csapatok továbbra is ottmaradhatnak, de ebben az ügyben külön tárgyalásokra nincsen semmi szükség. A francia kormány azt is kijelentette, hogy még abban az esetben sem mond le a nyugatnémet kérdést érintő jogairól, ha történetesen úgy alakul a dolog, hogy a francia csapatok elhagyják Nyugat- Németországot. A Nyugat-Né- metországban tartózkodó más külföldi csapatok problematikája állott Erhard kancellár londoni tárgyalásainak középpontjában is, azzal a lényeges különbséggel, hogy ezúttal a problémának csak pénzügyi oldalát vitatták meg, de ebben sem jutottak megegyezésre. Az angolok szívesen vennék ugyanis, ha a nyugatnémetek nagyobb részt vállalnának a Nyugat-Németországban tartózkodó angol csapatok eltartásának költségeiből. Hasonló problémák foglalkoztatják az Egyesült Államok kormányát is. Valószínűleg még sok tárgyalásra lesz szükség, amíg a nyugati szövetségi rendszernek ezt a kényes kérdését valahogyan. nyugvópontra tudják vinni. Nem nevezhető nemzetközi értelemben politikai kérdésnek az angliai tengerész-sztrájk, illetőleg annak legújabb fejleménye, mégsem közömbös a nemzetközi politika alakulásának szempontjából sem, mert bizonyos következtetésekre ad alkalmat az angol munkáspárti kormány egész irányvonalának megítéléséhez. A W ilson-kormány, amely Magnetofon az olvasókönyvben „Figyeljétek, mit mondanak a pedagógusok az iskolában a történelemről, a gazdaságról, a közjólétről, mit mondanak a nemzetközi kommunizmusról, mit mondanak Amerikáról! Ha azt látjátok, hogy a pedagógus elárulja hazáját, kergessétek el! Az amerikai pedagógusnak, főleg ma, az a kötelessége, hogy megszerettesse a gyerekekkel az amerikai életformát. Amelyik pedagógus nem teszi ezt, azt alapos vizsgáztatnak kell alávetni. Figyeljétek a pedagógusokat!” — ezzel a „hazafias” felhívással fordult az amerikaiakhoz a szélsőjobboldal lapja, az „American Mercury”. Nehéz a sora az amerikai pedagógusnak, ha nem követi ezt az erkölcsi eredet, és ha arra neveli a gyermekeket, hogy szeressék az igazságot és maradjanak hívek a humanizmushoz. „A humán tárgyakat előadó tanárok közül azok, akik a katedráról liberális nézeteiket fejtik ki, csakhamar állás nélkül maradnak" — írja Lawrence Metcall, az II- lionis Egyetem professzora a Nation című folyóiratban. ,*A pedagógusoknak határozottan az a meggyőződésük, hogy elégedetlenséget váltanak ki magukkal szemben ha bármiről (egyébként bármilyen objektív) vitát rendeznek a tanteremben...” — állapítja meg a Chatanooga Times című lap is. A szélsőjobboldali szervezetek egyre erőszakosabban és szemérmetlenebbül avatkoznak be az amerikai iskolák ügyeibe. V. Foulton, az Oklahoma Egyetem professzora a Szülő- és Pedagógus Szövetség kongresszusán előterjesztett jelentésében közölte, hogy 35 amerikai államban a szélsőjobboldali elemek állandó nyomás és ellenőrzés alatt tartják a tanfelügyelőségek tevékenységét. Ugyanerről számolt be felszólalásában J. Moorhad asszony, az Országos Szülő- és Pedagógus Kongresszus elnöke is, és tiltakozott amiatt, hogy „szélsőséges elemek állandóan vizsgálatot kérnek pedagógusok és közoktatásügyi tisztviselők ellen, s elbocsátásukat követelik”. A reakciósok vádolják a pedagógust, ha nem tetszik nekik, és azt akarják, hogy ne taníthasson tovább. „Egyes tornatanárokat azért neveznek kommunistáknak, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyermekek.;. zuhanyozzanak” — írja gúnyosan Paukinson szociológus. A szélsőjobboldali elemek semmiféle eszközöktől nem riadnak vissza. Példa erre Virginia Franklin kaliforniai tanítónő botrányos esete. Az ultrákat bosszantotta, hogy a tanítónő gondolkodásra neveli a gyerekeket. A John Birch Társaság és az Amerikai Légió helyi szervezetei hajszát indítottak a fiatal nő ellem Bizonyítékul használták fel ellene az óráiról készített magnófelvételeket. Az egyik gyerek olvasókönyvébe építettek be egy parányi magnetofont. Iowa állam Plesentville városában nemrég 18 középiskolai tanár, tiltakozásul a szélsőjobboldal illetéktelen beavatkozása ellen, lemondott állásáról. A haladó amerikai közvélemény fokozódó ellenállással fogadja a félfasiszta szervezetek iskolaügyi beavatkozását. A. N. köztudomásúan erősen támaszkodik az angol szakszervezetekre, olyan elhatározásra jutott a tengerészek sztrájkjával kapcsolatosan, ami szembefordította nemcsak a sztrájkoló munkásokkal és az angol közvélemény nagy többségével, hanem a szak- szervezetí'kkel is. Wilson nemcsak fenyegetőzött azzal, hogy amennyiben nem sikerül mérsékelni a tengerészek bérköveteléseit, és a sztrájk elhúzódik, energikus rendszabályokhoz fog nyúlni, hanem hozzá is nyúlt e rendszabályokhoz és szükségállapotot rendelt el. A szükségállapot egyik következménye az lehet, hogy mozgósítják a haditengerészetet a kikötőikben veszteglő kereskedelmi hajók üzembe helyezésére. Itt még nem tartunk, de ha erre sor kerül, számolni lehet a nyílt ösz- szecsapásra a munkások és a munkáspárti kormány, illetőleg annak hatóságai között. A Wilson-kormány ilyen módon hetek alatt elveszítheti egész politikai tőkéjét, amivel pedig röviddel ezelőtt a választásokon olyan sikert ért el, amire maguk a munkáspárti vezetők sem számítottak. Ami a vietnami helyzetet illeti, a Ky kormány tovább folytatja terrortámadásait a buddhisták ellen, s ezzel olyan mértékben elmérgesítette a belpolitikai helyzetet, hogy jogosan lehet beszélni belső polgárháborús front kialakulásáról. Ezt maguk az amerikai megfigyelők is megállapítják és aggódnak is a várható fejlemények miatt. Az aggodalomra alapos ok van. márcsak azért is. mert a dél-vietnami események következtében tovább nőtt a John- san-kormány ellenzéke az Egyesült Államokban, sőt magában a Demokrata Pártban is. A Ky-kormány erőszakoskodásaiból és a buddhisták ellen indított támadásaiból arra következtetnek, hogy egyre Inkább az amerikai csapatokra hárul a háború egész terhe. Ez azonban. — az amerikai vezetőik szempontjából — a kisebbik veszély. A nagyobb az, hogy a dél-vietnami helyzet alakulásából kénytelenek maguk is megállapítani: egész politikájuk zsákutcába jutott. Délkelet-Ázsiában növekszik a népek elkeseredése és gyűlölete az amerikai beavatkozók ellen. Ugyanakkor magában az Egyesült Államok közvéleményében is elkeseredéssel figyelik a kormány vietnami politikáját, amelyet költségesnek és kilátástalannak tartanak. Walter Lipp- mann, aki kezdettől fogva ellenezte a kormány vietnami akcióját, megjegyzi, hogy itt az utolsó alkalom, amikor az Egyesült Államok talán még felülvizsgálhatja vietnami politikáját, ha képes figyelmét a presztízs szempontokról elfordítani, és számításba venni a valóságos helyzet követelményeit. Bizonyos jelek azonban amellett szólnak, hogy Johnson képtelen kiszabadulni a saját maga által teremtett kényes helyzetből és minden energiáját az ellenzék megfélemlítésére fordítja, ahelyett, hogy tényleg félre- tenné a sértett hiúság szempontjait és figyelembe venné az egyre riasztóbb realitásokat. ^ P. F.
