Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-28 / 125. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ä pártkongresszus tiszteletére XXII. ÉVF. 125. SZÁM ARA: 50 FILLÉR I960 MÁJUS 28. SZOMBAT Csatlakoznak a versenyhez a zagviaiak Pénzjutalom a legjobb építő brigádoknak Ä könyv ünnepére Irta: Darvas József a Magyar írók Szövetségének elnöke Néhány hónappal ezelőtt, különböző statisztikai felmérések alapján, több cikket is írtam arról, hogy csakugyan olvasó nép vagyunk-e már, ahogyan sokszor elmondtuk magunkról, és, hogy mit olvas a népünk? A kép, ami ezekből a cikkekből, azaz a statisztikai adatokból kialakult, nem volt egyértelműen szívderítő. Illetve, legyünk pontosak: lerombolt néhány magunk gyártotta illúziót. Kiderült az, hogy a felszabadulás előtti helyzethez mérten hatalmasat léptünk előre népünk olvasottsága terén. Számokkal szinte ki sem fejezhető az a fejlődés, oly nagy mértékben megnőtt a betűt szeretők száma. S ami a legszívderítőbb ebben a fejlődésben: a munkásosztály és a parasztság soraiban a legnagyobb az emelkedés. Ott, ahol a múltban a legnagyobb volt az elmaradottság. És az olvasás tartalmi szintje is sokat emelkedett. A ponyva jórészt eltűnt. A helyét elfoglalta a jó, vagy legalábbis jobb irodalom. Olyan könyvtári hálózatot építettünk ki, amilyennel egyetlen kapitalista ország sem dicsekedhet. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldal viszont az, hogy még ezekkel a nem lebecsülendő eredményekkel együtt sem mondhatjuk el joggal önmagunkról, hogy olvasó nép vagyunk. Az ország írni- olvasni tudó lakosságának — ide értve a nagyobb iskolásokat is —, alig több mint 25%-a az, aki rendszeresen olvas. És a többi 75% ? A fennmaradó % rész? Van 15— 20%, aki időnként, rendszertelenül, elolvas egy-egy könyvet. A többi egyszerűen nem olvas. Felnőtt lakosságunknak több mint a fele nem ismeri az olvasás örömét. Nem ismeri azt az örömet, amikor egy jó könyv elolvasásával lélekben, tudásban, emberségben, a világról való ismereteiben, többnek érzi magát az ember. S bár — mint az imént már írtam — a felszabadulás óta sokat nőtt a munkások és a parasztok olvasottsága, a nem olvasók arányszáma közöttük még mindig a legmagasabb. Főleg a parasztok között. A falun eladott könyvek meny- nyisége, értéke évről évre nő, — de hol van még mindig a falusi lakosság arányszámától?! És hány olyan falusi könyvtárról tudunk, ahol bizony a polcokon porosodnak a könyvék... Miért mondom el mindezeket, éppen a könyv ünnepén? Talán, hogy ünneprontó legyek? Éppen ellenkezőleg: hogy világosabbá tegyem az ünnep, a könyv ünnepének az értelmét. Azt, hogy itt nem egyszerűen csupán valami formális dologról van szó. Nem arról, hogy mert ez szokássá, hagyomány- nyá vált, ünnepeljük a könyvet, a betűt; hogy ünnepi szavakkal felemlegessük szép eredményeinket. Persze. beszéljünk arról is, ami eredmény. Legyünk büszkék mindarra. amire büszkék lehetünk De ne hallgassuk el azt sem, hogy nagyon sok még a tennivaló. Az ünnepi könyvhét nemcsak szép hagyomány, hanem eleven, sürgető tennivalók alkalma. A könyv, a betű. a szellemi kulturálódás további elterjesztésének az alkalma, és lehetősége. Ünneplés azokkal együtt, akik számára már életszükséglet a könyv; és a beszélgetés, a támlás, a felvilágosítás, a szóértés alkalma azokkal, akiket még ezután kell meggyőzni a könyvolvasás hasznáról és szépségéről. S én erre az utóbbira tenném a hangsúlyt. A meggyőzésre. Az új olvasóközönség meghódítására. Azokat sem szabad kihagyni az ünnep örömeiből, szépségéből, akik már szeretik a könyvet. Ez igazságtalanság lenne. De tulajdonképpen a könyvszeretők is úgy ünnepelhetnek a legméltóbban, ha — legalább ezen az egy héten át — maguk is propagátoraivá válnak a könyvolvasásnak. A könyvhét sikere nemcsak azoknak az ügye, akik hivatásszerűen foglalkoznak a könyvek kiadásával, propagálásával, elterjesztésével. Ez mindnyájunk ügye; országos közügy! Azt mondják, hogy a mással megosztott öröm: kétszeres öröm. S ez igaz. A könyvet szeretők úgy szerezhetnek maguknak kétszeres örömet ezen az ünnepen, ha nem csupán a legjobban vágyott új könyvet szerzik meg a maguk számára, hanem új olvasókat, új könyvbarátokat is hódítanak a ma még nem olvasók — sajnos — hatalmas táborából. Az ünnepi könyvhét után mindig úgy szoktunk számot adni, hogy elmondjuk: ennyi, meg ennyi kötet könyv kelt el, ekkora összegben. S ez az összeg évről évre emelkedni szokott. Reméljük, az idén szintén így lesz. Persze, az üzleti forgalom számai, adatai sem mellékesek. Az ünnepi könyvhét ugyan elsősorban nem üzleti alkalom, — de a mutatószámai mindig túl is mutatnak az üzleten. Kultúrpolitikai mutató számok is ezek egyben. De az igazi eredmény mégis az lesz, ha az eladott könyvek számának, az üzleti forgalomnak az igazi fedezetét minél több új olvasó jelenti. Az ünnepi könyvhét nemcsak általában a könyv ünnepe, hanem ezen belül különösképpen a magyar irodalom, mégpedig mindenekelőtt az élő magyar irodalom ünnepe. A könyvheti kiadványok középpontjában is élő irodalmunk művei állanak. És az eddig bevált író-olvasó találkozók megsokszorozódnak. Mindez egyáltalán nem jelenti akár a klasszikus irodalom, akár a külföldi irodalom lebecsülését. Sőt! Egyszerűen arról van szó, hogy az ünnepi könyvhétnek fejlődő, új szocialista irodalmunkat, kell mindenekelőtt szolgálnia. Nem, mintha minden kor, és az egész emberiség értékeit nem éreznénk a magunkénak, — de mégis ez az irodalom az, amelyet a legközelebb érezhetünk magunkhoz. A mi új valóságunk talajából nőtt, a mi világunkról a leghitelesebben tud szólni, s éppen ezért a szocialista ember formálásában a legtöbbet tud segíteni. De csak akkor, ha mi is ápoljuk, segítjük. Bírálattal is, ha kell. De meglevő értékei megbecsülésével is. Bírálni valamit, s egyben szeretni: nem zárja ki egymást. S az irodalom olyan különös, érzékeny növény, hogy kell a fejlődéshez a szeretet melege. A statisztika adatai azt mondják, hogy az elmúlt években megnőtt az új magyar irodalom olvasottsága. Egy könyvkiadói adat szerint 1960 és 65 között kereken megkétszereződött a kiadót* új magyar művek példányszáma. Ez nyilván azt is jelenti, hogy új irodalmunk igazabban, őszintébben és magasabb művészi színvonalon beszél mai életünkről, annak konfliktusairól, a mai ember gondjairól és örömeiről. Nos. ez az ünnepi könyvhét szolgálja még jobban fejlődő, új irodalmunk és népünk találkozását: Folytatódnak a buddhista tüntetések (2. oldal' Rajtunk is múlik (3. oldal.) Az olvasók fóruma (5. oldali I. P. Fegyanyin látogatása Salgótarjánban Iván Prokofjevics Fegyanyin, a Moszkvai össz-szövetségi Kiállítás igazgatója, a Budapesti Nemzetközi Vásárra érkezett szovjet kormányküldöttség tagja, aki egy időben Salgótarján katonai parancsnoka volt, tegnap délután a városba látogatott. A kedves vendéget Matúz József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrádi megyei Bizottságának titkára fogadta, s tájékoztatta a város fejlődéséről. A délutáni órákban I. P. Fegyanyin azokkal a régi pártmunkásokai találkozott, s folytatott baráti beszélgetést, akik az ellenforradalom idején közvetlen munkatársai voltak. A baráti találkozó után I. P. Fegyanyin és kísérete megtekintette a város új művelődési otthonát, ellátogatott a Pécskő utcai építkezésre, majd az esti órákban visz- szautazott Budapestre. A nemrég • átépített, és üzembe helyezett síküveggyári Zagyva I. üzem dolgozói közt is bontakozóban a kongresszusi munkaverseny. A gépüzem kettes csoportja — Zinz Lajos húsz tagú üveghúzó brigádja — vállalta, hogy az általa előállított termékek minőségét a terv előírásaival szemben 0,7 százalékkal megjavítja, illetve a mennyiséget megnöveli. A brigád tizenöt tagja társadalmi munkát is felajánlott — összesen százhúsz munkaórát. Elhatározták, hogy a műszak lejárta után közreműködnek a gyárba visz- szaszármaztatott és még használható üvegrekeszek bontásában, ezzel lehetővé teszik a deszka újra felhasználását. Végül vállalták, hogy a betegség következtében kiesett A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbb tartott ülésén értékelte ktsz-eink tevékenységét, továbbá vagyonvédelmi munkájukat, takarékossági törekvéseiket. A vizsgálat fontos megállapítása, hogy ktsz-eink erőteljesen fejlődnek. 1965. évi termelési értékük az 1960. esztendeihez képest majdnem negyven százalékkal növekedett. Igen örvendetes, hogy a fejlődés a szövetkezeti vagyon védelmében, a bizonylati fegyelem szilárdulásában is tapasztalható. A NEB kitűnőnek találta munkaidőt tíz százalékkal csökkentik. Ezzel tulajdonképpen saját maguknak közvetlenül is használnak, hiszen a vállalást akkor teljesítik, ha jobban vigyáznak magukra. A Zagyva I. üzem többi brigádja a kettes csoport vállalását felhívásnak tekinti, s készülnek a csatlakozásra. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetősége a kongresszusi versenyben folyamatosan kiemelkedő teljesítményt nyújtó brigádok jutalmazására díjakat tűzött ki. A feltételek: a kogresszusi felajánlások száma, jelentősége; a felajánlások teljesítése, illetve túlteljesítése; a brigád által elért teljesítmény-százalék. a szövetkezetek gazdasági elemző munkáját. A költség alakulását termékenként költséghelyekre és költségnemekre bontva elemzik. A nem termelő munkát végzők aránya alig éri el a tizenöt százalékot. A vizsgált szövetkezeteknél korábban két és félmillió forint értékű elfekvő készletet tártak fel; ebből kétmillió százezer forint értékűt — legális engedménnyel — értékesítettek. A KISZÖV az elfekvő készletek propagálására csak szerény — hatezer Minőségi hiány, illetve minőségi kifogás a brigád ibájá- ból nem történhet. A legjobb eredményeket elért brigádok számára egy ötezer forintos első, három háromezer forintos második és öt kétezer forintos harmadik díjat tűztek ki. A kongresszusi versenyfelajánlások teljesítéséhez szükséges feltételek biztosításáért díjazni fogják az arra legérdemesebbnek bizonyult műszaki és adminisztratív beosztásban levő dolgozókat. A verseny eredményeit a május 1. és december 31-e között elért teljesítmények alapján értékelik, figyelembe véve a versenyben korábban elért eredményeket is. Az értékelés, s a díjak kiosztása 1967. január 31-ig megtörténik. forintos — keretet tudót biztosítani; ami pénzben hiányzott, azt igyekezettel, 'ele ménnyel pótolták a ktsz-e*. Mint a népi ellenőrzés megállapította, a KISZÖV rendszeresen megtartotta a kötelező vizsgálatokat, hasznos észrevételeket tett, sőt a szigorú felelősségre vonással sem fukarkodott. A Nógrád megyei Vastömegcikk Ktsz- ben például négy vezető állású dolgozót köteleztek kártérítésre reprezentációs költségek jogtalan felhasználása és anyagnormák túllépése miatt. Erőteljesen fejlődnek kisipari szövetkezeteink NEB-vizsgálat a takarékosságról, a közös vagyon védelméről Néhány hete nyílt meg Salgótarjánban, új, korszerű otthonában a Balassi Bálint nevét viselő megyei könyvtár. A csaknem egy esztendős kényszerszünet után ismét szolgálatba lépő kölcsönzőt és az olvasótermeket régebbi és új könyvbarátok naponta nagy számban és szívesen keresik fel. Mozgalmas az élet a kölcsönzőpultnál. A fokozódó érdeklődés azt jelzi, hogy a megyei könyvtár rendszeres olvasóinak száma az új otthonban már az év végére jóval meghaladja a korábbi esztendőkét. (Képriport a 4. oldalon.) Ülésezett az MSZMP Salgótarjáni Bizottsága Tegnap délelőtt 9 órakor összeült az MSZMP Salgótarjáni Bizottsága. Az ülésen megvitatták a párt belső helyzetének aktuális kérdéseit, mielőtt azonban erre sor került volna, Szalai Gáspár elvtárs, a városi bizottság első titkára vitaindító előadást tartott. A pártbizottsági ülés foglalkozott szervezeti kérdésekkel is. A pártbizottság, munkájának elismerése mellett felmentette Hegedűs László elvtársat titkári tisztségéből, végrehajtó bizottsági és pártbizottsági tagságából. Hegedűs elvtárs az SZKP hároméves pártfőiskoláján kezdi meg tanulmányait. A pártbizottsági ülés Hegedűs elvtárs helyébe titkárnak, s egyben a végrehajtó bizottság és a pártbizottság tagjává Szabó Aladárt, kollégiumi igazgatót választotta. A pártbizottság munkájának elismerése mellett felmentette Herczeg István elvtársat a KISZ Salgótarjáni Városi Bizottsága titkári, valamint a városi párt-végrehajtó bizottsági és pártbizottsági tagsági tisztségéből, helyette a városi KlSZ-bizott- ság titkárává a városi pártvégrehajtó bizottság és a pártbizottság tagjává Tóth Andrást, a KISZ megyei bizottságának szervezési osztálya vezetőjét választotta meg.
