Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ä pártkongresszus tiszteletére XXII. ÉVF. 125. SZÁM ARA: 50 FILLÉR I960 MÁJUS 28. SZOMBAT Csatlakoznak a versenyhez a zagviaiak Pénzjutalom a legjobb építő brigádoknak Ä könyv ünnepére Irta: Darvas József a Magyar írók Szövetségének elnöke Néhány hónappal ezelőtt, különböző statisztikai felmé­rések alapján, több cikket is írtam arról, hogy csakugyan olvasó nép vagyunk-e már, ahogyan sokszor elmondtuk magunkról, és, hogy mit olvas a népünk? A kép, ami ezekből a cikkekből, azaz a statiszti­kai adatokból kialakult, nem volt egyértelműen szívderítő. Illetve, legyünk pontosak: le­rombolt néhány magunk gyár­totta illúziót. Kiderült az, hogy a felsza­badulás előtti helyzethez mér­ten hatalmasat léptünk előre népünk olvasottsága terén. Számokkal szinte ki sem fe­jezhető az a fejlődés, oly nagy mértékben megnőtt a betűt szeretők száma. S ami a leg­szívderítőbb ebben a fejlődés­ben: a munkásosztály és a parasztság soraiban a legna­gyobb az emelkedés. Ott, ahol a múltban a legnagyobb volt az elmaradottság. És az olva­sás tartalmi szintje is sokat emelkedett. A ponyva jórészt eltűnt. A helyét elfoglalta a jó, vagy legalábbis jobb iro­dalom. Olyan könyvtári háló­zatot építettünk ki, amilyen­nel egyetlen kapitalista ország sem dicsekedhet. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldal viszont az, hogy még ezekkel a nem le­becsülendő eredményekkel együtt sem mondhatjuk el jog­gal önmagunkról, hogy olvasó nép vagyunk. Az ország írni- olvasni tudó lakosságának — ide értve a nagyobb iskoláso­kat is —, alig több mint 25%-a az, aki rendszeresen ol­vas. És a többi 75% ? A fenn­maradó % rész? Van 15— 20%, aki időnként, rendszerte­lenül, elolvas egy-egy köny­vet. A többi egyszerűen nem olvas. Felnőtt lakosságunknak több mint a fele nem ismeri az olvasás örömét. Nem isme­ri azt az örömet, amikor egy jó könyv elolvasásával lélek­ben, tudásban, emberségben, a világról való ismereteiben, többnek érzi magát az ember. S bár — mint az imént már írtam — a felszabadulás óta sokat nőtt a munkások és a parasztok olvasottsága, a nem olvasók arányszáma közöttük még mindig a legmagasabb. Főleg a parasztok között. A falun eladott könyvek meny- nyisége, értéke évről évre nő, — de hol van még mindig a falusi lakosság arányszámá­tól?! És hány olyan falusi könyvtárról tudunk, ahol bi­zony a polcokon porosodnak a könyvék... Miért mondom el mindeze­ket, éppen a könyv ünnepén? Talán, hogy ünneprontó le­gyek? Éppen ellenkezőleg: hogy vi­lágosabbá tegyem az ünnep, a könyv ünnepének az értelmét. Azt, hogy itt nem egyszerűen csupán valami formális dolog­ról van szó. Nem arról, hogy mert ez szokássá, hagyomány- nyá vált, ünnepeljük a köny­vet, a betűt; hogy ünnepi sza­vakkal felemlegessük szép eredményeinket. Persze. be­széljünk arról is, ami ered­mény. Legyünk büszkék mind­arra. amire büszkék lehetünk De ne hallgassuk el azt sem, hogy nagyon sok még a tenni­való. Az ünnepi könyvhét nemcsak szép hagyomány, ha­nem eleven, sürgető tenniva­lók alkalma. A könyv, a betű. a szellemi kulturálódás továb­bi elterjesztésének az alkalma, és lehetősége. Ünneplés azok­kal együtt, akik számára már életszükséglet a könyv; és a beszélgetés, a támlás, a felvi­lágosítás, a szóértés alkalma azokkal, akiket még ezután kell meggyőzni a könyvolva­sás hasznáról és szépségéről. S én erre az utóbbira ten­ném a hangsúlyt. A meggyő­zésre. Az új olvasóközönség meghódítására. Azokat sem szabad kihagyni az ünnep örö­meiből, szépségéből, akik már szeretik a könyvet. Ez igazságtalanság lenne. De tu­lajdonképpen a könyvszeretők is úgy ünnepelhetnek a leg­méltóbban, ha — legalább ezen az egy héten át — ma­guk is propagátoraivá válnak a könyvolvasásnak. A könyv­hét sikere nemcsak azoknak az ügye, akik hivatásszerűen foglalkoznak a könyvek kiadá­sával, propagálásával, elter­jesztésével. Ez mindnyájunk ügye; országos közügy! Azt mondják, hogy a mással meg­osztott öröm: kétszeres öröm. S ez igaz. A könyvet szeretők úgy szerezhetnek maguknak kétszeres örömet ezen az ün­nepen, ha nem csupán a leg­jobban vágyott új könyvet szerzik meg a maguk számá­ra, hanem új olvasókat, új könyvbarátokat is hódítanak a ma még nem olvasók — saj­nos — hatalmas táborából. Az ünnepi könyvhét után mindig úgy szoktunk számot adni, hogy elmondjuk: ennyi, meg ennyi kötet könyv kelt el, ekkora összegben. S ez az összeg évről évre emelkedni szokott. Reméljük, az idén szintén így lesz. Persze, az üzleti forgalom számai, ada­tai sem mellékesek. Az ünnepi könyvhét ugyan elsősorban nem üzleti alkalom, — de a mutatószámai mindig túl is mutatnak az üzleten. Kultúr­politikai mutató számok is ezek egyben. De az igazi ered­mény mégis az lesz, ha az el­adott könyvek számának, az üzleti forgalomnak az igazi fedezetét minél több új olvasó jelenti. Az ünnepi könyvhét nem­csak általában a könyv ünne­pe, hanem ezen belül különös­képpen a magyar irodalom, mégpedig mindenekelőtt az élő magyar irodalom ünnepe. A könyvheti kiadványok közép­pontjában is élő irodalmunk művei állanak. És az eddig bevált író-olvasó találkozók megsokszorozódnak. Mindez egyáltalán nem jelenti akár a klasszikus irodalom, akár a külföldi irodalom lebecsülését. Sőt! Egyszerűen arról van szó, hogy az ünnepi könyvhétnek fejlődő, új szocialista irodal­munkat, kell mindenekelőtt szolgálnia. Nem, mintha min­den kor, és az egész emberi­ség értékeit nem éreznénk a magunkénak, — de mégis ez az irodalom az, amelyet a legközelebb érezhetünk ma­gunkhoz. A mi új valóságunk talajából nőtt, a mi világunk­ról a leghitelesebben tud szól­ni, s éppen ezért a szocialista ember formálásában a legtöb­bet tud segíteni. De csak ak­kor, ha mi is ápoljuk, segít­jük. Bírálattal is, ha kell. De meglevő értékei megbecsülésé­vel is. Bírálni valamit, s egy­ben szeretni: nem zárja ki egymást. S az irodalom olyan különös, érzékeny növény, hogy kell a fejlődéshez a sze­retet melege. A statisztika adatai azt mondják, hogy az elmúlt években megnőtt az új ma­gyar irodalom olvasottsága. Egy könyvkiadói adat szerint 1960 és 65 között kereken megkétszereződött a kiadót* új magyar művek példány­száma. Ez nyilván azt is je­lenti, hogy új irodalmunk igazabban, őszintébben és ma­gasabb művészi színvonalon beszél mai életünkről, annak konfliktusairól, a mai ember gondjairól és örömeiről. Nos. ez az ünnepi könyvhét szolgál­ja még jobban fejlődő, új iro­dalmunk és népünk találkozá­sát: Folytatódnak a buddhista tüntetések (2. oldal' Rajtunk is múlik (3. oldal.) Az olvasók fóruma (5. oldali I. P. Fegyanyin látogatása Salgótarjánban Iván Prokofjevics Fegyanyin, a Moszkvai össz-szövetségi Kiállítás igazgatója, a Buda­pesti Nemzetközi Vásárra ér­kezett szovjet kormánykül­döttség tagja, aki egy időben Salgótarján katonai parancs­noka volt, tegnap délután a városba látogatott. A kedves vendéget Matúz József, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Nógrádi megyei Bizottságának titkára fogadta, s tájékoztatta a város fejlődéséről. A délutáni órákban I. P. Fegyanyin azokkal a régi párt­munkásokai találkozott, s folytatott baráti beszélgetést, akik az ellenforradalom idején közvetlen munkatársai voltak. A baráti találkozó után I. P. Fegyanyin és kísérete megtekintette a város új mű­velődési otthonát, ellátoga­tott a Pécskő utcai építkezés­re, majd az esti órákban visz- szautazott Budapestre. A nemrég • átépített, és üzembe helyezett síküveggyá­ri Zagyva I. üzem dolgozói közt is bontakozóban a kong­resszusi munkaverseny. A gép­üzem kettes csoportja — Zinz Lajos húsz tagú üveghúzó brigádja — vállalta, hogy az általa előállított termékek mi­nőségét a terv előírásaival szemben 0,7 százalékkal meg­javítja, illetve a mennyiséget megnöveli. A brigád tizenöt tagja társadalmi munkát is felajánlott — összesen száz­húsz munkaórát. Elhatározták, hogy a műszak lejárta után közreműködnek a gyárba visz- szaszármaztatott és még hasz­nálható üvegrekeszek bontásá­ban, ezzel lehetővé teszik a deszka újra felhasználását. Végül vállalták, hogy a beteg­ség következtében kiesett A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbb tartott ülé­sén értékelte ktsz-eink tevé­kenységét, továbbá vagyonvé­delmi munkájukat, takaré­kossági törekvéseiket. A vizsgálat fontos megál­lapítása, hogy ktsz-eink erő­teljesen fejlődnek. 1965. évi termelési értékük az 1960. esztendeihez képest majdnem negyven százalékkal növeke­dett. Igen örvendetes, hogy a fejlődés a szövetkezeti va­gyon védelmében, a bizony­lati fegyelem szilárdulásában is tapasztalható. A NEB kitűnőnek találta munkaidőt tíz százalékkal csökkentik. Ezzel tulajdonkép­pen saját maguknak közvetle­nül is használnak, hiszen a vállalást akkor teljesítik, ha jobban vigyáznak magukra. A Zagyva I. üzem többi bri­gádja a kettes csoport válla­lását felhívásnak tekinti, s készülnek a csatlakozásra. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizott­sága és gazdasági vezetősége a kongresszusi versenyben folya­matosan kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó brigádok jutal­mazására díjakat tűzött ki. A feltételek: a kogresszusi fel­ajánlások száma, jelentősége; a felajánlások teljesítése, illet­ve túlteljesítése; a brigád ál­tal elért teljesítmény-százalék. a szövetkezetek gazdasági elemző munkáját. A költség alakulását termékenként költ­séghelyekre és költségnemek­re bontva elemzik. A nem termelő munkát végzők ará­nya alig éri el a tizenöt szá­zalékot. A vizsgált szövetkezeteknél korábban két és félmillió fo­rint értékű elfekvő készletet tártak fel; ebből kétmillió százezer forint értékűt — le­gális engedménnyel — érté­kesítettek. A KISZÖV az el­fekvő készletek propagálásá­ra csak szerény — hatezer Minőségi hiány, illetve minő­ségi kifogás a brigád ibájá- ból nem történhet. A legjobb eredményeket el­ért brigádok számára egy öt­ezer forintos első, három há­romezer forintos második és öt kétezer forintos harmadik díjat tűztek ki. A kongresszusi versenyfel­ajánlások teljesítéséhez szük­séges feltételek biztosításáért díjazni fogják az arra legér­demesebbnek bizonyult mű­szaki és adminisztratív beosz­tásban levő dolgozókat. A verseny eredményeit a május 1. és december 31-e kö­zött elért teljesítmények alap­ján értékelik, figyelembe véve a versenyben korábban elért eredményeket is. Az értékelés, s a díjak kiosztása 1967. ja­nuár 31-ig megtörténik. forintos — keretet tudót biz­tosítani; ami pénzben hiány­zott, azt igyekezettel, 'ele ménnyel pótolták a ktsz-e*. Mint a népi ellenőrzés meg­állapította, a KISZÖV rend­szeresen megtartotta a köte­lező vizsgálatokat, hasznos észrevételeket tett, sőt a szi­gorú felelősségre vonással sem fukarkodott. A Nógrád megyei Vastömegcikk Ktsz- ben például négy vezető ál­lású dolgozót köteleztek kár­térítésre reprezentációs költ­ségek jogtalan felhasználása és anyagnormák túllépése miatt. Erőteljesen fejlődnek kisipari szövetkezeteink NEB-vizsgálat a takarékosságról, a közös vagyon védelméről Néhány hete nyílt meg Salgótarjánban, új, korszerű otthonában a Balassi Bálint ne­vét viselő megyei könyvtár. A csaknem egy esztendős kényszerszünet után ismét szolgálatba lépő kölcsönzőt és az olvasótermeket régebbi és új könyvbarátok napon­ta nagy számban és szívesen keresik fel. Mozgalmas az élet a kölcsönzőpultnál. A fo­kozódó érdeklődés azt jelzi, hogy a megyei könyvtár rendszeres olvasóinak száma az új otthonban már az év végére jóval meghaladja a korábbi esztendőkét. (Képriport a 4. oldalon.) Ülésezett az MSZMP Salgótarjáni Bizottsága Tegnap délelőtt 9 órakor összeült az MSZMP Salgótar­jáni Bizottsága. Az ülésen megvitatták a párt belső helyzetének aktuális kérdé­seit, mielőtt azonban erre sor került volna, Szalai Gáspár elvtárs, a városi bizottság el­ső titkára vitaindító előadást tartott. A pártbizottsági ülés fog­lalkozott szervezeti kérdések­kel is. A pártbizottság, mun­kájának elismerése mellett felmentette Hegedűs László elvtársat titkári tisztségéből, végrehajtó bizottsági és párt­bizottsági tagságából. Hege­dűs elvtárs az SZKP három­éves pártfőiskoláján kezdi meg tanulmányait. A párt­bizottsági ülés Hegedűs elv­társ helyébe titkárnak, s egy­ben a végrehajtó bizottság és a pártbizottság tagjává Sza­bó Aladárt, kollégiumi igazga­tót választotta. A pártbizottság munkájá­nak elismerése mellett fel­mentette Herczeg István elv­társat a KISZ Salgótarjáni Városi Bizottsága titkári, va­lamint a városi párt-végre­hajtó bizottsági és pártbizott­sági tagsági tisztségéből, he­lyette a városi KlSZ-bizott- ság titkárává a városi párt­végrehajtó bizottság és a pártbizottság tagjává Tóth Andrást, a KISZ megyei bi­zottságának szervezési osz­tálya vezetőjét választotta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents