Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-27 / 124. szám

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGY, fi B I ZO T T S Á G A É S A V.ÍGYH T AN ÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! NÓGRÁD XXH. ÉVF. 124. SZÄM ÄRA: 50 FILLER 1966. MÁJDS 27. PÉNTEK A holnap emberei Viszonylag fiatal, alig né­hány esztendős múltra vissza­tekintő tudomány nálunk az üzemszervezés. Ehhez mérten kétségkívül már jelentős ered­ményeket is felmutathat, csak­hogy az élet, a valóság ko­rántsem az „ehhez mérten” viszonyítással kéri számon teljesítményeit. A mérce, ál­talánosságban szólva, csak az lehet: milyen igényeket, kö­vetelményeket támaszt a nép­gazdaság az üzemszervezéssel szemben, illetve: milyen le­hetőségek, kiaknázatlan tar­talékok rejlenek még ebben a nemzetközi méretekben oly nagy eredményeket produkált és még nagyobb reményekre jogosító tudományágban. A választ erre az utóbbi kérdésre oly módon közelít­hetjük meg, ha mindenekelőtt a mai helyzet körvonalait raj­zoljuk fel. Kétségtelen, hogy a közelmúlt években a szak­mai közvélemény reflektor- fényébe került az üzemszer­vezés, ami — egyebek között azzal járt, hogy kialakultak a működéséhez minimálisan szükséges szervezeti keretek. Egyrészt: létrejöttek az ipar­ági szervezési intézetek, ame­lyek többé-kevésbé a szerve­zés alkotóműhelyeivé, elvi és gyakorlati módszereinek első­számú „támaszpontjaivá” fej­lődtek. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy a termelés­hez, a hétköznapi munkához életközeiben, sorra tevékeny­kedni kezdtek a vállalatok szervezési osztályai, csoport­jai. Megközelítően pontos szá­mítások szerint az öt ipari minisztérium kereteiben mim- egy ezer üzemszervező dol­gozik. Tevékenységük szaio- mai-társadalmi elismerésének, 6 általában: az üzemszervezés további fejlesztésének fontos állomása volt a Gazdasági Bizottság tavalyi, 10162 szá­mú határozata, amely részle­tes irányelvekben is rögzí­tette a minisztériumok, vál­lalatok ezzel összefüggő le­endőit Mindez rendkívül fontos, de — csupán első, kezdeti lé­pés! Különösképp kitűnik ez abból, ha hozzátesszük, hogy — legalábbis a vállalati ke­retekben — még a mai, aránylag csekély számú üzem­szervező munkája sincs tel­jes egészében kihasználva. Természetesen nem a nyolc órás munkaidejük kihasználá­sáról van itt szó, hanem a legfontosabbról: szervezési ja­vaslataik, tanulmányaik ve­zetéséről, egészében a válla­lat életében betöltött szere­pükről. Találóan jellemzi ezt az a tény, hogy jelenleg e „szerepkörnek” még az in­tézményes. szervezeti keretei Is tisztázatlanok; a vállalati üzemszervezők egy helyütt közvetlenül az igazgató _ irá­nyításával dolgoznak, másutt azonban különböző vállalati osztályok mellékes jellegű „elágazásaiként”. S jóllehet, aligha lenne cél­ravezető ezeket a szervezeti irányítási kereteket rendele­tileg — tehát általános sémá­ra húzva — kialakítani, any- nyi bizonyos: a vállalat egesz tevékenységét, jelenét s jö­vőjét oly jelentősen befolyá­soló szervezési intézkedések megvalósítása nehezen kép­zelhető el a felső vezetéshez kapcsolódó, közvetlen „ér­pályák” nélkül. Meg kell je­gyeznünk, hogy a vezetés és a szervezés szoros szervezeti kontaktusára azért is feltét­lenül szükség van, mert az üzemszervezők általában az újdonság, a változás „anyagá­val” dolgoznak, s ez — ter­mészetesen — helyi ellenál­lást is kiválthat, olyan érzé­seket is kelthet a műhelyek­ben, üzemrészekben: miért tud mindent jobban a „kivül­Éppen csak vázlatosan Je­leztük mindezzel a jelen gondjait, amelyek viszont sokszorossá összegeződnek, ha a jövőre utalunk. Nem pusz­ta feltételezés, hanem a mai helyzet konkrét holnapi meg­hosszabbítása az az állítás, hogy hovatovább egyik elsőszámú népgazdasági problémává nő majd az üzemszervezés (és a szervezők) viszonylagos hiá­nya. Gondoljuk meg: vajon mi lehet az oka annak, hogy — bár a vállalati szervezők egész sor előnyös, nagy meg­takarítást ígérő javaslatot dolgoznak ki —, ezek megva­lósítása előtt nem mindig nyílik elég gyorsan „zöld út”? Nos. az ok nem más. mint­hogy a gazdaságirányítás mai rendszerében a vállalatok még megvannak enélkül is, nem létkérdés számukra a szervezés nyújtotta informá­ciók, illetve az ebből eredő értékelések felhasználása. Csakhogy a gazdasági me­chanizmus átalakításának mar az előzetes körvonalaiból is kiderül, hogy ez a helyzet alapjaiban gyökeresen meg­változik! Bál-milyen végleges alakot ölt is majd az új irányítási rendszer, kétségte­len, hogy a vállalatok számá­ra széles gazdasági „mozgás­tér” alakul ki, amelyben kü­lönböző változatok között maguknak kell választaniok és dönteniök. Ez a — nagy általánosságban — megfogal­mazott változás, azt a na­gyon is konkrét követelményt rejti magában, hogy irányí­tani lehetetlen lesz a dönté­si alternatívákhoz „anyagot” szolgáltató, tudományosan megalapozott üzemszervezés nélkül. Olyan, lényegében új feladat-komplexumok válnak élvonalbeli jelentőségűvé, mint a piaci kereslet és a kapaciás gyors, rugalmas kontaktusának kidolgozása, az idő — tehát: az új gyártmány átfutási ide­jének, a gyártási ciklusidőnek stb. - új „szerepköre”, a vállalati apparátus legcélsze­rűbb felépítése, stb. Természetes, hogy az üzem- szervezés mai, gyakorlati fel­adatainak megoldása mellett, nem kevésbé fontos e holna­pi — és teljes bizonyossággal elkövetkező — követelmények­re való felkészülés. Ebben sok teendő hárul mindenek­előtt a vállalatokra, a már működő üzemszervezői osz­tályokra, részlegekre, illetve: az őket irányító üzemi veze­tőkre. Ám ez önmagában még nem elegendő; intézmé­nyesebb, szervezettebb felké­szülésre is szükség lenne. Mindenekelőtt a holnap üzemszervezőinek képzését kellene tervszerűbben megol­dani, gondolva arra, hogy számukat és szakmai színvo­nalukat tekintve is a jelen­legi sokszorosára emelkednek majd a velük szemben tá­masztott Igények. Mégis, úgy tűnik, nem gondolunk erre még eléggé; a szervező kép­zése — jobbára az iparági intézetek keretei között, il­letve különböző tanfolyamo­kon — helyileg változó szín­vonalú, nem élég rendezett, tervszerű. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a képzés jobbára a mai igényekhez, a mai vállalati „kereslethez” igazodik, s nem a holnap kö­vetelményeihez. Pedig fon­tos lenne már most gondol­ni arra, hogy az új mechaniz­mus nemcsak, s talán nem is elsősorban új jogszabályok­ban, rendeletekben ölt majd elsősorban testet, hanem — túlzás nélkül mondhatjuk — az irányítás változó stílusá­ban. S ezt a stílust a korsze­rű szakmai ismeretek, ezek között is nagymértékben az uzemszervezői tudomány eredményei határozzák majd meg! Ünnepélyes pillanat a trópusi éjszakában Guayana független hathatós közbenjárására búk- „közösen szavatolják Guayana a Szerdán éjfélkor hivatalo­san kikiáltották Guayana, a volt Brit-Guayana független­ségét. Georgetown szélén lovesrend- őröket vontak össze, hogy elejét vegyék az ellenzéki tö­megek fellépésének. A rend- fenntartó erőkhöz még tartalé­kosokat is behívtak a két éve kihirdetett rendkívüli állapot intézkedésének biztosítására. Ezek a rendszabályok, vala­mint a politikai nyugtalanság árnyékolták be a 200 000 négy­zetkilométeren elterülő dél­amerikai ország történelmi napját. i A Georgetown-i II. Erzsébet parkban 80 000 főnyi ujjongó tömeg szemeláttára J ames Jonkless, a middlesexi brit ezred tisztje lépett a zászló- rúdhoz, hogy levonja az Union Jack-et, az angol lobogót. Ez volt az a pillanat, amikor a trópusi éjszakában elhallgat­tak a két napja egyfolytában harsogó rezesbandák. Izgatott moraj futott végig a töme­gen. Amikor az újszülött Guaya­na fekete-zöld-arany-fehér-vö- rös színekben pompázó lobo­gója felszökött az árboc csú­csára, megint felharsant az énekszó. A tömeg tombolva ünnepelte a történelmi pilla­natot. Rakéták világították meg az eget, eldördült az ágyúk díszsortüze. A part­menti vizeken ágyúszóval fe­leltek a külföldi hadihajók, közettük az észak-amerikai fregattok. Részt vett az ünnepségen dr. Cheddi Jagan volt minisz­terelnök. az Ellenzéki Népi Haladó Párt vezére, akit vi­tattak ki az angol gyarmati hatóságok. Burnham minisz­terelnök és Jagan, a két ke­serű politikai rivális, a dísz­páholyban összeölelkezett Sir Richard Luyt kormány­zó egy sajtóértekezleten kitérő választ adott egyes washing­toni jelentésekkel kapcsolat­ban. Lényegében nem foglalt állást ahhoz, hogy az ameri­kai külügyminisztérium sze­rint az Egyesült Államok és Anglia máris megegyeztek: KAIRO (MTI) Amer marsall a Sinai fél­szigeten tartott hadgyakorlat befejezése alkalmából Aris vá­ros katonai klubjában beszé­det mondott. Az EAK első alelnöke kijelentette, hogy a^z Izraelnek küldött amerikai fegyverek nem nyugtalanítják az EAK-ot, mert az EAK had­serege fölényben van az iz­raeli hadsereggel szemben, és nem engedi meg, fyogy Izra­el katonai ereje felülmúlja. Amer marsall kifejtette, hogy a Nyugat agresszív poli­tikát folytat az EAK ellen. Az egyiptomi társadalmi haladás veszélyezteti a reakciót az arab országokban. Ha a reakciós rendszerek eltűnnének, ezek­ben az országokban csökken­ne a külföldi tőkés társaságok haszna: ezért támogatják az biztonságát”. Sir Richard, mint mondta, „nem tud” er­ről. A külföldi hatalmak közül ötven küldte el diplomáciai képviselőjét a Georgetown-i ünnepségekre. Mások — így Tanzánia és a népű Kína — üdvözlő táviratokat adtak fel Burnham címére. A nemzet­közi sajtó is üdvözli az új nemzetet. A csütörtöki Was­hington Post szerint „az élő­két az arab államokban. De az imperialistáknak sose sike­rülhet tömböket létrehozniok ebben a körzetben — folytat­ta a marsall. — Bukásra van ítélve az úgynevezett Iszlám Paktum is, amely Szaud-Ará- bia befolyása alá akarja von­ni az egész Arábiái félszigetet. Szaud-Arábia a gyengeség je­lének vélte a jemeni konflik­tus rendezésének szándékát, azt hitte az egyiptomi gazda­sági nehézségek miatt az EAK sorsára hagyja Jement. Jemenben maradunk, még­pedig sokáig — mondotta a marsall —, mert puszta je­lenlétünk Jemenben bátorítja a félsziget haladó erőit a kolo- nializmus elleni harcban, s mert a dél-arábiai szabadság- harcosok tudják, hogy hátukat védelmezi az egvjptomi had­Befejeződtek magyar—singa pore-i tárgyalások Ünnepélyes búcsúztatás a Ferihegyi repülőtéren Csütörtökön délelőtt befe­jeződtek a magyar—singapo- re-i tárgyalások, amelyeket magyar részről Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, singapore-i részről pedig Li Kuang-ju miniszterelnök vezetett. A singapore-i vendégek, — Li- Kuang-ju és felesége, vala­mint a kíséretében levő sze­mélyiségek — délben elutaztak Budapestről. A singapore-i és magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren az ün­nepélyes búcsúztatásnál jelen volt Kállai Gyula és felesége, Féter János külügyminiszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Veres Jó­zsef munkaügyi miniszter, Sarlós István, a Fővárosi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke, továbbá politikai életünk több más vezető sze­mélyisége. A magyar és a singapore-í himnusz hangjai után Li Ku­ang-ju fogadta a díszőrség parancsnokának jelentését, majd Kállai Gyulával együtt ellépett a díszőrség előtt és köszöntötte a katonákat. Ezt követően a singapore-i ven­dégek szívélyesen elköszön­tek a búcsúztatásukra meg­jelentektől. Úttörők virág­csokrokat nyújtottak át, majd beszállás előtt a singapore-i miniszterelnök, felesége és kí­séretének tagjai még egyszer búcsút vettek Kállai Gyulá­tól, feleségétől és Péter Já­nostól. A menetrendszerű re­pülőgép néhány perccel 12 óra után útnak indult Buka­jelek jók”. Amer marsall beszéde az EAK katonai erejéről Épül Salgótar jánban a Kissomlyó utca leágazása a művelődési házhoz. A zsákút lehe­tővé teszi, hogy a hidakat, melyek a vészkijáratokat és a díszletraktárát az úttal ösz- szekötik, járművekkel Is megközelíthessék. A leágazás, ideiglenes formájában — sa­lakburkolattal —. idén szeptember végére készül el. A végleges kivitelezést, mely­nek teljes költsége csaknem kétmillió forint, jövőre fejezik be. (Koppány György felvétele) Az év legszebb (érméké díjjal tüntették ki az Öblösüveggyár több termékét Az Iparművészeti Tanács más szervekkel egyetemben úgy döntött, hogy a pályáza­tán résztvevő üvegipari ter­mékek közül az 1965-ös év „legszebb terméke” díjjal tün­teti ki Váradi Jánosné ipar­művész csiszolt kehelyszériá- ját, Mánczos József Munkácsy- díjas iparművész Optis ke- helyszériáját, melyek a Buda­pesti Nemzetközi Vásár üveg­gyári termékbemutatóján is láthatók. Ezenkívül a bíráló bizottság dicséretben részesítette Vára­di Jánosné Szegedet ábrázoló hengervázáját, Mánczos József hamutartóját, csiszolt pohár- és kehelyszériáját, valamint Hamza Erzsébet füstszínű ke­helyszériáját A díjak ünnepélyes átadásá­ra ma kerül sor a Budapesti Nemzetközi Vásár építésügyi pavilonjában. A kitüntetése­ket és a dicsérő oklevelet a gyár igazgatója, Varga Gyula veszi át dr. Sebestyén Gyulá­tól, az építésügyi miniszter helyettesétől. ről” jött üzemszervező?! lasztási cselekkel, Washington imperialisták a maradi erő- sereg. '•estbe. Tábori András

Next

/
Thumbnails
Contents