Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
4 N ö G R <D t<WW. május 22. vasárnap A varsányi különös házasság Szita Borbála, a menyasszony és Lehoczki József, a vőlegény belép a pártszékház kapuján, hogy úttörők sorfala között, süppedő szőnyegen az anyakönyvvezető elé vonuljon és örök hűséget fogadjon egymásnak. A nagyteremben, nagyszámú érdeklődő várja őket, már ünnepélyesen zúg Mendelssohn nászinduló]a. (Koppány György felvételei) — A KISZ-esküvő úgy megy, hogy a fiatal pár ráteszi a kezét a vörös csillagra, és úgy mondja el a fogadalmat. De csak két évre esküsznek. Két év után egyik jobbra, másik balra. A KISZ-esküvő csak két esztendőre kötelez... Ez a sejtelmes rémhír Varsányban kelt szárnyra a Szita-lányok múlt vasárnapi esküvője előtt. A szálakat én is, más is megpróbáltuk visszabonyolítani, de a rémhír forrására nem találtunk rá. A rosszindulatú és együgyű koholmány azonban primitívsége ellenére is magában hordja a mítosz halálát. A mai falu méhé- ben már megérett a gyermek. Mert hogy a KISZ-esküvőt is életreszólóan köti meg a jegyes pár, arról személyesen Az öltöztetők a vőlegény« elé vezetik Boriskát, a fiatalabb menyasszonyt, hogy a násznagy búcsúszavai után egymás karján induljanak a KlSZ-esküvőre. győződött meg a násznép, személyesen a falu küldöttei, akik hivatalosan vagy hívatlanul tanúi lehettek a szertartásnak a pártházban. • Varsány ahhoz a palóc körzethez tartozik, amelynek központja ma Hollókő, a palóc rezervátum, a mindennemű hagyományok immár hivatalosan is elismert önzője. Varsány emellett színtiszta római katolikus község, ahol nemcsak a lakodalmas népszokások, hanem az egyházi szertartások is elmaradhatatlan velejárói a házasságnak. Varsányban amióta a világ világ, ezideíg még csak egyházi esküvőt kötöttek és úgy mesélik, hogy az a pedagógus pár, amelyik megtörte a hagyományok jegét, és társadalmi esküvőre határozta el magát, egy héttel a polgári esküvő után ugyancsak megjelent az oltár előtt. Sőt, a termelőszövetkezet előbbi párttitkára is engedett a nászasszonyok előítéletének, és hitbuzgó erőszakjának, aminek az lett a vége, hogy a falu haladó gondolkozású lakói nyilvánosan elítélték, oly annyira, hogy a pártitkár számos tisztségéről kénytelen volt lemondani, mert gyermeke templomban esküdött. A palóc-lagzi fél évszázada még három napig tartott, és azalatt számos hagyományos szertartás zajlott le a lányos és a fiús háznál, az utcán és a templomban. Persze a régi szép, és valljuk be, sokszor idejétmúlt hagyományoknak már negyedét sem őrzik Varsányban, sőt a szertartás fölöttébb nagy átalakuláson esett át. Elmúlt az a szokás, hogy a lakodalmi kocsisoknak előzetes dínom-dá- nomot rendezzenek, nehogy a lakodalmas nép épségét és egészségét veszélyeztessék részegségükkel. Nem alkudoznak az „ágyért jövő” lányok és legények, eltűnőben az „örömkalács” sütésének és szegésének szokása, nem küldenek mátkatálat, a kikérő követségek nem teszik fel a kétértelmű és megtévesztő kérdéseiket. A lányos és a fiús háztól nem egyszerre indul a lakodalmas menet, hogy uz utcán találkozva közösen vonuljon a pap elé. S noha a varsányi plébánia már 1332-ben. tehát több mint 630 éve fennálló intézmény múlt vasárnap óta nem feltétlenül pap előtt kötik a házasságot Varsányban sem. Végh Ferenc, a varsányi tanácstitkár a szó- banforgó nagy izgalmat telkavart esküvő előtt beszélgetett Bednárik Dénessel, a falu plébánosával is. hogy vajon mi a véleménye a KISZ-esküvőről, s mint elmondta, a plébános nagyon higgadtan azt válaszolta: — Az egyház a szabad akarat elvét vallja Ez ellen, és a fejlődés ellen nem lehet cse lekedni . Hihetjük tehát, hogy bár az első társadalmi esküvői Lehoe/.ki József sorkatona kötőt te Szita Borbálával, ez az első nem lesz egyben az utolsó is. A Szita-lányok férjhezmenetele már önmagában is érdekes eseménynek ígérkezett a faluban, hiszen nem mindennapos dolog az, hogy egy házból és egy napon két lányt is elvigyenek. Szita József és felesége, az Üj Kalász Tsz szorgalmas dolgozói pedig ugyanazon a napon készültek búcsút venni Borbálától és Magdolnától. S minthogy egy lányuk már korábban férjhez ment, az is szóbeszéd tárgya volt a községben, hogy a négyből most már csak egy leány marad otthon, aki egyébként a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola tanulója. A várakozás izgalmát azonban igazán csak az keltette fel, hogy a két lány nem egyforma módon esküszik örök hűséget vőlegényének: az egyik a helyi pártszékházban társadalmi esküvőt köt, míg Magdolna, az idősebb, egyházi esküvőre készül. Ahogy híre futott az érdekes és ingerlő helyzetnek, nyomban megszületett a rémhír is a vörös csillagra tett kézről, és a mindössze kétévre fogadandó hűségről. Egy családból kétféle esküvő! Még Szitánénak a kedves, idős örömanyának is az a véleménye, hogy nem lehet azon áldás, amit az Isten megkerülésével bogoznak össze. Szerinte úgy lenne, úgy lett volna az jó, ha Jóskára és Boriskára ugyanúgy ráadja a plébános az áldást, mint Jancsira és Magdusra. Csakhogy Lehoczki Jóska, a sorkatona, aki régebben tagja a KISZ-nek összegyeztethe- tetlennek tartotta elveivel, amelyek a tudományok erős talapzatára épülnek, hogy egyházi esküvőt tartson. Hasonló véleményen voltak szülei is, hiszen édesapja a szövetkezet párttitkára. Márpedig volt már rá példa, hogy miképpen jár az, aki szembeszáll a falu haladó közvéleményével. Végül is, úgy mesélik, Boriska mondta ki a végső szót: — Márpedig én mindenképpen hozzámegyek Jóskához. Ha ő nem akar templomba menni, akkor nem megyünk. Egy idő után a rémhírek elültek, lecsillapultak és a községbelieket, főképpen az asz- szonyokat az foglalkoztatta, hogy tulajdonképpen milyen is lehet az a KISZ-esküvő. Nem fog-e hiányozni az ünnepélyességhez az orgonaszó, a papi omátus és a meghitt ceremónia? Hozzártatozik az igazsághoz azonban, hogy akadt elvétve egy-két bigott vallásos asz- szomy, aki szive mélyén gyökerező, vakbuzgó érzései hatására odamondogatott a vőlegény rokonainak, főleg a kommunistáknak, KISZ- eseknek. — Ti nemzetségen kívüliek vagytok! Én nem értettem, rm ebben a sértő, de az érintettek az efféle megjegyzéseket csúnya gyalázkodásnak fogták fel. Boriska esküvőjét délután háromra, Magdusét öt órára tűzték ki. Két óra tájt, amikor a lányos háznál letisztelegtünk, a szembe-szomszédnál már tartott a menyasszonyok öltöztetése. Mindketten fehérbe öltöztek, csakhogy Boriska a népvise- letes, harangos szoknyába, Magdus pedig sima fehérbe. Hogy ez kinek a kívánságára történt így, a túlfűtött lakodalmas hangulatban már senki sem tudta megmondani. A lányos és a fiús háznál is ebéden vettek részt a közvetlen rokonok és ismerősök, és ebéd után a férfiak szaporán oltogatták szomjukat, míg az asszonyok az egyre érkező vendégek traktálásával, és önmaguk rendbehozásával foglalatoskodtak. A pártházban azalatt a KISZ-esek megtették az előkészületet az esküvőre. Bársonyos t másik boldog pár: Szita Magdolna és Skoda János Magyargécről, aki egyébként anyagraktáros az Építőanyagipari Vállalat szécsényi telepén. bordóba öltözött az asztal, fehér labdarózsák, és zászlótalpon a népköztársaság címere kerül ékítésül reá. A falat képek díszítették. Elhelyezték a lemezjátszót és mellette a szükséges lemezeket, a nászindulőt a Szent- ivánéji álomból. Puccini zümmögő-kórusát, és a többit, amelyekre szükség lesz a fiatal pár bevonulásánál, a tanácstitkár esküvői beszédének aláfestésénél. Már nem volt titok, hogy az esketést Tóth Sándor, a szécsényi járási tanács titkára végzi. Íme, már kezd kialakulni egy bizonyos színvonalbeli sorolás is a családi ünnepek és aktusok társadalmi lebonyolításában! És Tóth Sándor részvétele, avatott beszéde egy kicsit rangot is jelent. Az eskető asztaltól szőnyeget terítettek végig és a futószőnyeg lecsordult a pártház lépcsőin is, csak az utcaajtónál ért véget. A pártház ajtaját nyitva hagyták és egymást érték a kíváncsiak, akik látni akarták, hogy vetekszik-e a pompa a templomival. — A másik oldal is készül! — mondták a KISZ-es fiúk, és egyikőjük az úton haladó Szajkó Andrásnéra mutatott, aki két cserép nyíló muskátlival igyekezett éppen a templomba. S azt is elmondták, hogy a plébános szóbeli lojalitása ellenére is úgy igyekezett, hadd állja a versenyt a KISZ-esküvővel. Három egyházi esküvőt időzített egy időpontra, hogy így biztosítson hasonló tömegrészvételt, mint amekkora a KISZ-esküvőn várható. Mert már itt is, ott is feltűntek a vörös nyakkendős úttörők és a fehéringes KISZ-esek, akik később sűrű sorfalat álltak a pártház bejáratánál. * Három óra előtt néhány perccel megjelent a vőlegény lakodalmas menete a lányos háznál. Elébe vezették a végre felöltöztetett menyasszonyt, és megkezdődött az ünnepélyes búcsúztatás. A násznagy szerepét Szép Antal villanyszerelő, az ÉMÁSZ balassagyarmati kirendetlségének dolgozója töltötte be. aki hagyományos rigmusokban, és saját át- dolgozású versi kékben mondta el a menyasszony búcsúját szüleitől, testvéreitől, a barátaitól. A búcsúztatás és az elindulás szertartása tömörítette legszembetűnőbben a kettős esküvő elentmondásait. íme, ez történt! A násznagy régi módon, hagyományos rigmussal búcsúztatta a KISZ-esküvőre készülő menyasszonyt a vendégektől: „Nemes, szép társaság, tisztelt gyülekezet, Köszönöm, hogy meg nem vetettetek engeme' Kísérjetek most már az Isten házába, Kérjétek az Istent értem imádkozva: \dja bő áldását szent házasságomra...” A rigmus végeztével megindult a menet és a zenekar, amelynek tagjai sorában néhánv helybeli fiatal is ott vonult, rázendített harsányan: Föl vörösök, proletárok ... A násznép pedig halkan, ünnepélyesen énekelni kezdte: Föl vörösök, proletárok. Csillagosok, katonák. Nagy munka vár tireátok, Alinak még a paloták. Királyok, hercegek, grófok, Naplopók és burzsoák! Resszkessetek, mert feltámad Az elnyomott proletár! Lám, fgy keveredik és küzd még a régi az újjal! S a munkásinduló hangjai mellett érkezett meg a menet a párt szókházába, ahol viszont a nászinduló meghitt dallama fogadta a házasulandó fiatalokat. Nem részletezem a KISZ-esküvő bensőséges, szívbemarkoló rítusát. Ügy zajlott az le,_ amint megtervezték: lenyűgöző és megható volt, ünnepélyessége, közhellyel szólván, megragadta a résztvevőket. akik teljesen megtöltötték a hatalmas termet. Idézhetnénk az anyakönyvvezetői tisztet betöltő Tóth Sándor beszédének hatását, a KISZ-esek és az úttörők ez alkalomra betanult verseit, az esküvői szertartást követő köszöntéseket, amelynek során a tsz és a KISZ megbízottai átnyújtották ajándékukat. A szertartás végén valaki a fülembe súgta: — Ilyen szép nem lehetett volna a templomban! Az efféle megjegyzést szokás triviálisnak, elkoptatottnak, laposnak, szellemtelennek nevezni. De mert őszinte és általános véleményt fejez ki, mégis ide kívánkozik. A lányos háznál Szitáné, az örömanya állt elém. Még mindig könnyeit törölgette. — Nagyon szép volt — mondta őszintén és némi büszkeséggel, mint aki hálás a rendezést elvállaló varsányi KlSZ-fiatalok- nak. Este hétkor, már mindkét háznál állt a bál és az alkalmi fényképészek versengve kapták lencsevégre egy képen a két boldog párt és az örömszülőket. A vidám vendégek között idősek és fiatalok körében felemlítettem mégegyszer a rémhírt a csak két évre kötendő házasságról. Egy idősebb bácsi azt mondta: — Tudok én olyan egyházi esküvőt, amely után mindig csak torzsalkodtak az új házasok. És tudok olyan társadalmi esküvőt, hogy úgy élnek, mint a galambok. Egy tréfás kedvű fiatal ember, aki már Hödik éve házas, a hangulat teljében hozzátette: — Nem is ártana olyan esküvő amelyik -sak két* évig érvényes Én olyat kötöttem volna. .. Természetesen ez csak tréfa, mert feleségével nagyon boldog egyetértésben élnek, s mondani sem kell. ők is társadalmi esküvőt kötöttek. Lakos György
