Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
1086. május 22. vasárnap WÖGT? A D 3 A társadalmi fejlődés kérdései, a gazdasági és kulturális építőmunka üteme, a végbemenő technikai forradalom mind nagyobb követelményeket támasztanak a párt, a pártszervezetek, az egyes kommunisták munkájával szemben. Ilyen körülmények között a pártra a tennivalók özöne hárul. Ezért vizsgálni, keresni kell, hogy a megnövekedett feladatokat a párt hogyan oldja meg. A jelenlegi módszerekkel-e, — ami azt jelenti, hogy sok operatív munkával foglalkozik a párt — vagy változtassunk a módszeren és osszuk meg jobban a munkát a párt- és az állami szervek, illetve a párt- és a tömegszervezetek között, hogy így a párt munkája elméletileg megalapozottabb és elmélyültebb legyen. Ezen túl a gazdasági irányítás reformja is megköveteli, hogy felülvizsgáljuk a pártmunka módszereit: megtartsuk és erősítsük azokat az elemeket, amelyek beváltak, s bátran elvessük a régit, az elavultat. Amikor az elmúlt évben Kádár elvtárs megyénkben járt hosszasan és hasznosan beszélt a pártmunkában levő sablonokról, a rutinmunkáról, a rutinból való élésről, és az ellenük folyó harc fontosságáról. Már akkor kifejtette: el kell felejteni a munka üressé vált sablonjait, az egykor bevált, de ma már sokszor csak bürokratikus fői-mákat. A párt vezető szerepének érvényesülése Az MSZMP tapasztalatai igazolják azt a marxista igazságot, hogy a párt vezető szerepének érvényesülése, növekedése, a társadalmi fejlődés objektív szükségszerűsége. A második ötéves tervben a megyében elért politikai, gazdasági és kulturális sikereinknek az a forrása, hogy alapvetően érvényesült a munkásosztály, a párt vezető szerepe, marxista—leninista elveken nyugvó politikája. Ha azonban úgy tesszük fel a kérdést, hogyan érvényesült a párt vezető szerepe, akkor már nem lehet ilyen egyértelmű választ adni. Ósdi nézetek, szokások, sablonok torzítják a helyes elvet. Régi gyakorlat a pártmunkában: mindenbe beleavatkozni, mindenről tudni. Ez még abból táplálkozik, hogy mindenért, ami ebben az országban történik a kommunisták a felelősek. Ez így nem igaz. A helyesebb és elfogadhatóbb az, hogy mindenki végezze el a maga munkáját becsületesen, tisztességesen. Az említett régi elvnek a következménye, hogy kezdik mindenért a pártot felelőssé tenni, elmosódik, elhalványodik az állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetés felelőssége. Megyénkben nagyon élő nézet, hogy ott érvényesül a párt vezető szerepe, ahol odacsapunk. Vannak, akik ebből kiindulva a „keményebb kéz” politikáját követelik. E nézetek hirdetői nem értik a proletárdiktatúra funkciójának alakulását ä szocialista forradalom különböző szakaszaiban. Lenin a szovjet hatalom első éveiben az ilyen felfogású emJobb módszerekkel, hatékonyabb eszközökkel bereknek írta a következőt: „Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a szocializmusra vonatkozó egész álláspontunk megváltozik. Ez a változás abban áll, hogy azelőtt a súlypontot a politikai harcra, a forradalomra, a hatalom meghódítására helyeztük, és erre is kellett helyezni. Most viszont a helyzet annyira megváltozott, hogy a súlypontot a békés, szervező, kulturális munkára kell áthelyezni”. A párt vezető szerepének érvényesülésével kapcsolatban legtöbbet felvetett probléma, hogy az ott érvényesül, ahol a kommunisták számszerinti többségben vannak. Ebből táplálkoznak azok a további nézetek, amelyeket egyes párttagjaink vallanak, hogy nálunk műszaki irányítás van, hogy a pártonkívüliek vezetnek. A helyes értelmezést ellenkező előjelű szemléletek is zavarják. Akadnak, akik lebecsülik, szükségtelennek tekintik ezt a vezető szerepet. Ügy gondolják, hogy teljhatalom, pénz és prémium szükséges csupán, amely mindent megold. Szerintük a politikai munkára nincs is szükség. A párt vezető szerepe elsősorban politikai tevékenység, amely abban nyilvánul meg, hogy a párt az egész dolgozó nép napi érdekeit és távlati célkitűzéseit figyelembevevő politikát folytat, és ez a politika áthatja egész társadalmunk életét. A párt vezető szerepe élenjáró eszméinek és politikájának megvalósulásában jut kifejezésre. Tehát semmiképpen sem azonos az egyes párttagok beosztásával. Nálunk a proletárdiktatúra kialakult állami rendje funkcionál. A párt politikája hivatalos állami politika. Intézményesen oktatják a marxizmust—leninizmust és a párt politikáját. A párt vezető szerepe tehát érvényesül, a lényeg ugyanaz, de 1945-höz, 1956-hoz viszonyítva változott formában. A pártvezetés 10—20 évvel ezelőtti módszereit már hiába keresi nálunk bárki. Természetesen a formák változása nem jelentheti a párt vezető szerepének lebecsülését sem. A funkcióba való állításnál a párttagok rovására sem lehet eltorzítani s párt helyes politikáját. A párt és a munkásosztály vezető szerepe tehát ott és annyiban érvényesül, ahol és amennyiben megvalósul a párt politikája, érvényre jutnak határozatai. Ehhez alapvető, hogy párttagságunk egységesen ítélje meg a helyzetet, egységesen cselekedjen. Ezért fejlesztenünk kell a párton belüli demokráciát, és különösen a pártfegyelmet, a centralizmust. A párton belüli fegyelem lényege, hogy a párt politikájának, határozatainak megvalósítása érdekében a kisebbség tudatosan alárendeli magát a többségnek, az alsóbb pártszervek a felsőbbeknek. Az elfogadIrla: Mat ható, hogy amikor az életben új jelenségek vannak, amikor a helyzet változik, akkor új értékelésekre, új következtetésekre van szükség. Ilyenkor a vita indokolt és szükséges. De nem lehet megengedni, hogy egyes helyeken a döntés után is vitakozzanak. Különösen nem olyankor, amikor fokozottan szükség van a párt, a párttagság szervezett erejére. A meghozott hotározatot minden párttag egyformán köteles védelmezni és végrehajtani. A meddő, öncélú viták, egymás győzködése gyakran elveszik az energiát az alkotó munkától. Régi szokás, sablon, hogy még mindig nem jut elég idő, energia a meghozott határozatok, döntések végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére. A munka valahogy ott fejeződik be, amikor a vizsgálat, a jelentés elkészül, pedig éppen ezután kellene kezdődnie. Az utóbbi időben már több helyes módszer honosodott meg a pártbizottságok, az alapszervezetek munkájában, amelyek a határozatok következetes végrehajtását segítik elő. Jól bevált a kötetlen napirendű, a kérdezz-felelek taggyűlések. Növelték a párttagság aktivitását ott, ahol két havonta taggyűlés helyett pártcsoport értekezleteket szerveznek. Feltétlenül általánossá kell tenni, hogy a taggyűléseket a korábban hozott határozatok, a párttagság javaslatainak végrehajtásával kezdjék, arról adjanak számot. Eredményesek az év végi taggyűlések, ahol értékelik a munkát és a felsőbb pártszerv képviselője kifejti véleményét az alapszervezet, a vezetőség tevékenységéről. Ezek a módszerek növelik az önállóságot, élénkké, színessé, vonzóbbá teszik a pártéletet. Ezek terjedését azonban gyakran szintén a sablon, a megszokottság akadályozza. Nem egyszer az alapszervezetek nem tárgyalhatják meg, ami őket érinti és érdekli, mert olyan sok a fentről előírt napirendek száma. A párt gazdaságpolitikájának megvalósításáért A pártbizottságok, a pártszervezetek a gazdasági szervező munkában eredményesen tevékenykedtek, egyre hozzáértőbben foglalkoznak a pártmunkának ezzel az egyik alapvető területével. A gazdasági építés pártirányítása és ellenőrzése a jövőben is a pártmunka egyik legfontosabb területe marad. Azonban itt is korszerű módszerekre és eszközökre van szükség. A gyakorlati munka során nagyfokú összefonódás keletkezett, a párt- és gazdasági vezetés között párhuzamosság alakult ki. Ez gyakran magával hozta, hogy a pártszervezetek a űz József gazdasági vezetők intézkedéseit ismételték, átvették, vagy azok munkáját végezték el. Ez a helyzet vonatkozik az állami, tanácsi munkára is. Kétségtelen, hogy a pártszerveknek ez a beavatkozása a jelenlegi gyakorlat szerint elkerülhetetlen volt. Adódott a gazdaságirányítás rendszeréből is. De hozzájárult az is, hogy több esetben a párt- bizottságok beavatkozása, tekintélye gyorsabb eredménnyel járt az építési, termelési feladatok nehézségeinek leküzdésében. Ez a gyakorlat csökkentette a felelősséget az állami, gazdasági vezetésben. Egy olyan helytelen igény alakult ki, hogy a párt mindenütt legyen ott, mindenbe szóljon bele, és így egyesek a pártot valamiféle fedezéknek kezdik tekinteni. Mindezek erősítették a kényelmességet a munkában, a nehezebb, kényesebb helyzetektől való meghátrálást. A pártmunka jelenlegi gyakorlata is ilyen irányba tolja az állami, gazdasági vezetőket. Ma még elég gyakori, hogy a pártapparátusok vezetői, dolgozói szívesebben végzik az operatív gazdasági feladatokat. Előszeretettel keresik fel a különböző szervek igazgatóit, tanácselnököt, a tsz elnököt, de kevesebb gondot fordítanak a pártszervezetre, a párttitkárra, a pártvezetőség tagjaira. Mindezek együttesen eredményezik, hogy a jó é3 alapvető párthatározatokat nem követik megfelelő gazdasági, állami határozatok, és intézkedések. A pártbizottságok kezdeményezései nem mindig párosulnak hasonló aktivitással az említett szerveknél. Ezért a pártbizottságok, a pártszervezetek veszik kezükbe az ügyek intézését és végzik konkrétan a feladatokat. A pártbizottságok, a párt- szervezetek főbb feladatait a gazdasági szervező munkában a következőkben lehet összefoglalni. A járási, városi, üzemi pártszervezetek legfőbb feladata a párt gazdaságpolitikájának, a fő gazdasági céloknak az érvényesítése, következetes alkalmazásuk biztosítása. Már a tervezés időszakában irányító, kezdeményező szerepet töltsenek be. Az üzemi feladatok kijelölésében határozzák meg a fejlődés fő irányát. Fontos feladatuk, hogy a gazdasági vezetést mind alkalmasabbá tegyék a megnövekedett feladatok ellátására. A jó gazdasági, műszaki káderek biztosítása, kinevelése a gazdasági irányítás új rendszerének fontos politikai követelménye. A pártszervezetek feladatai közé tartozik a gazdasági propaganda erősítése, a termelési feladatokra való jobb mozgósítás. Olyan fegyelmezett, alkotó légkör kialakítása, amely erősíti a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolatot. Erősítsék azt a tudatot, hogy a gazdasági élet. a szocialista demokrácia kiteljesedésének egyik legszélesebb területe. Minél hatékonyabban vonják be a vezetésbe a dolgozókat a tömegszervezetek útján. Feladatuk közé tartozik a kommunisták felelősségének, példamutatásának további erősítése. Őrködjenek a népgazdasági és helyi érdekek, célok egységes érvényesülése felett. A hatékonyabb gazdasági, szervező munka megkívánja a párt és gazdasági szervek feladatainak elhatárolását. A pártszervezetek politikai munkájának fő iránya a gazdasági, műszaki vezetők egyszemélyi felelős vezetésének, önállóságának fokozása legyen. A pártszervezetek nem vehetik át a gazdasági vezetők felelősségét, nem dolgozhatnak azok eszközeivel, módszereivel, nem intézkedhetnek helyettük. A termelés menetébe csak akkor avatkozzanak be operatívan, ha a problémák már közvetlen politikai következményekkel járnak, le • küzdésük másképpen nem oldható meg. A pártszervezet beszámoltatja és kötelezi a kommunista gazdasági vezetőt a párt gazdaságpolitikájával összhangban lévő irányvonal érvényesítésére. Mindezek megkövetelik a pártvezetők és aktivisták hozzáértésének fokozását. Önálló, alkotóbb tömegszervezeti munkát A vezető szerep érvényesülésének fontos területe a tömegszervezetek és mozgalmak pártirányítása. A nem lebecsülhető fejlődés ellenére itt is megtalálhatók azok a torzulások, helytelen gyakorlatok, amelyekről már az előbbiekben szóltunk. Ezek kiküszöbölésére mindenekelőtt érvényesiteni kell a tömegszervezetek és mozgalmak pártirányításának alapelveit: 1. A tömegszervezeteket és mozgalmakat eszmeileg és politikailag a párt irányítja. 2. A tömegszervezetek és mozgalmak szervezetileg önállóak. A párt az eszmei és politikai meggyőzés eszközével, az ott dolgozó kommunisták és pártszervezetek útján irányítja tevékenységüket. 3. A KISZ-ben a közvetlen pártirányítás hat, amelynek minden szinten érvényt kell szerezni. 4. Bármelyik tömegszervezetben és mozgalomban végzett munka fontos, teljes értékű pártmunka. Ezek szellemében szükséges fellépni minden olyan helytelen nézet és gyakorlat ellen, amely ezeket a szerveket valamiféle párt alá rendelt, önálló munkára képtelen szerveknek tekinti. Nem lehet egyetérteni azzal sem, amikor a párt politikájától függetlenül akarják saját tömegszervezeti munkájukat végezni. Nincs külön párt- és tömegszervezeti kommunista sem, és ezért nem lehet úgy megfogalmazni, hogy „mi” a pártban és „ti” a tömegszervezetben. A pártirányítás hatékonyságát gátolja ma még a társadalmi túlszervezettség. Ez nemcsak a különböző tömegszervezetek és mozgalmak nagy számában jelentkezik, hanem abban a formális tevékenységben is, hogy gyakran ugyanazokat a feladatokat tárgyalják, párhuzamosan dolgoznak, tömegeik, aktivahálózatuk szűk körben mozog, szinte ugyanazokból az emberekből tevődik össze. A túlszer- vezettséget csökkentené, ha járási, de különösen alapszervezeti szinten sajátos jellegüknek, tömegeik igényének és érdeklődési körének megfelelően szabnák meg számukra a feladatokat. Ehhez a pártszerveknek, a pártszervezeteknek jobban kell ismerniök e szervek és mozgalmak felsőbb vezetéseinek határozatait, intézkedéseit. A pártirányítást nehezíti, a túlszervezettséget fokozza, hogy a régi, elavult formákhoz ragaszkodva a tömegszervezetekben és mozgalmakban sok az ülésezés, erőteljes az értekezletek útján való vezetés, gyakran a bizottságok nagy száma elbürokratizálja az alkotó munkát. Különösen vonatkozik ez a tanácsi tevékenységre. A kongresszusra való készülés alkalmából szükséges megvizsgálni, hogy helyes-e például a tanácsban a bizottságok jelenlegi nagy számát mozgatni. Véleményünk szerint jobban előbbre viszi a munkát, ha a tanácsok, a tanácstagok helyesen képviselik a lakosság, a választók reális érdekeit, közvetlenebb, gyorsabb, hajlékonyabb államigazgatási munkával erősítik a tanácsok és a lakosság kapcsolatát. A tanácsok tömegkapcsolatát elsősorban a tartalmasabb választókerületi munka, a tanácstagok aktivitása, a tanácsülések nyilvánosságának fokozása erősíti. A túlszervezettséget csökkentené, ha járási, főleg községi szinten már a munkatervek készítésének időszakában jobban egyeztetnék a feladatokat, az intézkedéseket és rendezvényeket. Nem kevés tennivalónk van a tömegszervezetek és mozgalmak személyi erősítésében. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a pártszervek és pártszervezetek növeljék a tömegszervezeti vezetők önállóságát és felelősségét. De magában foglalja azt a követelményt is, hogy rátermett, vezető készséggel rendelkező, a tömegszervezeti munkához értő kommunistákat válasszon a tagság vezető tisztségekbe. Életünk néhány olyan központi kérdéséről tettünk közzé gondolatokat, amelyek közvéleményünket, párttagságunkat foglalkoztatják. Elsősorban azokra a kérdésekre utaltunk, amelyekben a helyes szemlélet és gyakorlat kialakításával, erősítésével már most a kongresszus és a megyei pártértekezlet előkészítése során jó irányba haladhatunk. Olyan kérdésekre, amelyek emelik a vezetés színvonalát, erősítik a párt tömegkapcsolatát és minden szinten a munka hatékonyságát.
