Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

nograd 19$ 6. május 21. szombat ’I ÍJ abb tűzharc Ita Nangban Pauling; professzor elítélte as USA vietnami agresszióját Pénteken reggel ismét Sai­gon közvetlen közelében, a város központjától alig 10 ki­lométerre léptek akcióba a dél-vietnami légierők Skyrai- der típusú vadászbombázói. A város központjában jól lehe­tett hallani a robbanásokat, az ablakok megremegtek, sőt a külvárosokban látni lehetett a lecsapó bombázógépeket is, amelyek egy állítólagos par­tizánerőt támadtak egy csa­torna mentén. Saigontól 110 kilométerre délnyugatra csütörtökön a partizánok két őrállás ellen intéztek támadást. Saigontól 430 kilométerre pedig csökkentett ütem­ben folytatódott a parti­zánok és az amerikai gyorshadosztály egységei között négy napja folyó csata. Da Nangban pénteken reg­gel ismét kitört a harc a kor- mányhű csapatok és a „láza­dók” között. A kormánycsapa­tok tankjai ezúttal először használták ágyúikat az ellen­állás megtörésére. A tűzharc több mint három órán keresz­tül tombolt délelőtt, s közben Ky tábornok légierejének Sky- raider típusú vadászbombázói húztak el a pagodák fölött, ahová a kormányellenes csa­patok befészkelték magukat A hírügynökségek jelentései szerint aknavetők is megszó­laltak a küzdelemben. A város más pontjain, amelyek Ky tábornok ej­tőernyőseinek ellenőrzése alatt állnak, orvlövészek zavarják a csapatokat. Iluéban, a kormányellenes mozgalom egyik fellegvárában pénteken délelőtt több ezer ember gyűlt össze, hogy tanú­ja legyen, amint felállítanak egy új zászlóaljat azokból a katonákból, akik a válság ki­robbanásakor éppen Közép- Vietnamban tartózkodtak. Tuu Con, a hűéi kormányellenes „harci bizottság” elnöke kije­lentette, hogy szükség esetén Hűéből 5000 katonát küldenek Da Nangba, hogy támogassák a Ky ejtőernyősei ellen har­coló testvéreiket. Ifuéhan tartózkodik Dinh tábornok Is, aki mint az AFP írja, teljes mérték­ben kezében tartja a csa­patok irányítását, noha a Kormány leváltotta az első hadtest főparancsnoki tisztségéből. Dinh legutóbbi üzenetében a Kormányt tette felelőssé a pol­gárháborúért. Az AFP beszámol arról, hogy a Huéban levő amerikai tanácsadók körében zűrzavar uralkodik. Hivatalosan Nhuan tábornokot kell támogatniok, aki az első hadosztály parancs­noka, viszont mivel a tábor­nok szembefordult a kormány­nyal, el kell kerülniük, hogy túl messze elkötelezzék ma­gukat az oldalán. Jellemző, hogy a Hue kö­rüli védelmi állásokat az amerikaiak szervezték meg a szabadságharcosok támadásának megelőzésére, most ugyanezt a védelmi hálózatot a kormánycsa­patok ellen használják fel. Több amerikai tiszt nyíltan kijelentette: „Azért jöttünk, hogy a Vietcong ellen harcol­junk, és két hónapja egyetlen hadműveletet sem indítottunk ellenük. Csupán akkor ütöt­tünk vissza, amikor a Vietcong támadott. A politikai válság váratlan pihenőt adott nekik, és ennek az árát mi fogjuk később megfizetni”. Young szenátor az ohioi de­mokrata emlékeztetett arra, hogy Johnson az amerikai kö­telezettség teljesítésének felté­teleként azt jelölte meg, hogy a vietnamiak maguk is tegye­nek erőfeszítéseket. „Hogyan igazolhatják saját kötelezett­ségeink a további gyilkolást, amikor nincs saigoni kormány, amely képes lenne pacifikálni az országot, sőt még Saigon fölött sem gyakorol ellenőr­zést”. A szenátor felszólította Johnson elnököt, rendeljen el újabb bombázási szünetet. A New York Times pénteki vezércikke hangoztatja, hogy a Da Nang-i harcok mutatják „milyen kényes az Egyesült Államok helyzete, negyedmillió amerikai katona jelenléte, és a Saigonnak nyújtott nagy gazdasági segély ellenére is. A lap azt ajánlja, hogy az amerikai csapatok vonul­janak vissza dél-vietnami támaszpontjaikra, mert ez észre fogja téríteni Sai­gont. Linus C. Pauling, Nobel-bé- kedíjas amerikai professzor Lafayette indianai városban mondott beszédében kereken elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját Ez a háború — mondotta — „er­kölcstelen és törvénytelen” amerikai részről. Az Egyesült Államok — fűzte hozzá — „a kommunistaellenességet a de­mokrácia elé helyezte”. Pau­ling követelte, hogy az Egye­sült Államok Ismerje el tár­gyalófélként a DNFF-et Zavargások Dominikában SANTO DOMINGO (MTI) Dominika népe feszült légkörben készül a június 1-re kitűzött elnökválasz­tásokra. Csütörtökön este halálos áldozatot követe­lő összecsapás zajlott le a fővárostól 90 kilométernyi­re fekvő Romana helység­ben Balaguemak, a Refor­mista Párt elnökjelöltjé­nek és a június 14-i forra­dalmi mozgalomnak hí­vei között. A kormány — az AFP jelentése szerint — prog­ramot dolgozott ki a vá­lasztások zavartalan lebo­nyolítása érdekében. Erre azért került sor, mert Bosch, a Dominikai For­radalmi Párt jelöltje pa­naszt emelt az ellene irá­nyuló szélsőséges provo­kációk miatt. Godoy elnök ezért el­rendelte, hogy: 1. A kato­nák a választások idejére vonuljanak vissza lakta­nyáikba. 2. Egy pártközi bizottság vizsgálja felül a politikai csoportosulások panaszait. 3. A fegyveres erők egységei politikai semlegességet tanúsítsanak és feltétlen támogatásuk­ról biztosítsák a kor­mányt. 4. A rendőrség el­járást indított néhány sze­mély ellen a Dominikai Forradalmi Párt politiku­sai ellen elkövetett me­rényletek miatt. Izrael katonai repülőgépeket vásárol Amerikától A Pravda cikkéből „Európa útjai" MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda pénteki száma „Európa útjai” címmel Jurij Zsukov Párizsból keltezett cikkét közli. A cikkíró többek között megállapítja: „a Szovjetunió Európa és Ázsia területén fekvő nagy világhatalom, szi­lárdan és következetesen azt a nézetet vallja, hogy meg. kell szilárdítani valamennyi nép békés együttműködéséi és biztonságát. Országunk ab­ból indul ki, hogy az európai államok közötti együttműkö­dés fejlődése kedvező hatás­sal lehet az egész világhely­zetre. Sajnos, már két évtizede kontinensünk nyugati részé­ben kísérletek folynak, hogy leválasszák Európa egy részét, amely szemben áll a kelet­európai államokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval. Ez a kísérlet különféle változa­tokban történt. Hosszú évek múltak el, amíg végre az élet rákényszerftette a reálisan gondolkodó politikusokat, hogy térjenek vissza ahhoz a nyil­vánvaló igazsághoz, amelyet még az iskolapadban tanul­tak: Európát a területén fek­vő valamennyi állam összes­sége alkotja”. — Ezekben a napokban, a francia köztársasági elnöknek a Szovjetunióban teendő lá­togatása közeledtével, a pá­rizsi sajtó különösen hang­súlyozza, milyen nagy jelen­tőségű a francia—szovjet együttműködés „a nagy Eu­rópa” építésében. A legkülönbözőbb politika! körökhöz tartozó franciák síkra szállnak az egész Euró­pára kiterjedő együttműködé­sért. Beszéltem erről a Fran­cia Kommunista Párt és a kormánypárt, az UNR vezető politikusaival, a két legna­gyobb polgári lap szerkesztői­vel. sok parlamenti képviselő­vel és az egyik legnagyobb francia gyárossal. — Valamennyien — termé­szetesen saját szemszögükből és megfelelő árnyalatokkal — támogatták a minden oldalú európai együttműködés gondo­latát és elsősorban a francia— szovjet kapcsolatok fejleszté­sének szükségességét. — Vannak azonban Fran­ciaországban olyan erők is, amelyek más értelmet pró­bálnak adni az „Európa” szó­nak — jegyzi meg Zsukov. — Így például Maurice Duver­ger párizsi egyetemi tanár el­gondolása szerint Európa nem terjed az Uraiig, hanem va­lahol nyugatabbra véget er. Vajon nem világos, hogy egy ilyen „Európa” megteremté­sének terve homokra épül, hiszen kizárja Európából a legnagyobb államot, a Szov­jetuniót. Washingtonban és Jeruzsá­lemben csütörtökön egyszerre jelentették be, hogy az Egye­sült Államok taktikai katonai repülőgépeket ad el Izrael­nek. Sem a gépek típusát, sem a számát nem határoz­ták meg. A Reuter szerint alighanem A—4-es típusú Skyhawk sugárhajtású bom­bázókról van szó. Ez az első eset, hogy Ame­rika katonai gépeket ad el Izraelnek — a külügyminisz­térium szóvivője szerint, azért, hogy fenntartsa a közép-kele­ti egyensúlyt. Gennagyij Ssaviesev Tengeralattjáróval a világ körül Egy alkalommal is perisz­kóp-magasságig emelkedtünk. Az Egyenlítő közvetlen közelé­ben történt ez. Már a pa­rancsnok első megjegyzéseiből a főőrségen összegyűlt embe­rek közül mindenki tudta, hogy odafönt valami rendkí­vüli történt. Amikor bizonyos idő múlva belenézhettem a periszkópba, csodálatosan si­ma, ragyogó víztükröt láttam. Az volt az érzésem, mintha lakkot öntöttek volna a víz felszínére, s az ragyogott vol­na. Valószínűleg nemrégen múlhatott el a trópusi vihar, s az simította el, csiszolta le az apróbb hullámokat. Ezt a föltételezést megerősítették a látóhatáron gomolygó sötét esőfelhők. Érezni lehetett, hogy közeledik a naplemente. A Napot először nem lehetett látni, majd hirtelen kibuk­kant közvetlenül a látóhatár záróvonalán, egy tűzpiros ko­rong. A sötét viharfelhők nyomban rózsaszínű fényt kaptak. A rózsaszínű fény ol­dalra húzódott, és a sötét fel­hőtömegek a széleken szinte dicsfényben ragyogtak. Kis idő telt el. A Nap le- nvugodott, és a színék meg­vétóztak. A felszakadozó fel­hők sárgás színű fényben ra­gyogtak, ami egészen a vízig ért, s az óceán szinte arany- lőtt tőle. De ez is eltűnt, s utána nyomban sötét lett. Fel­ragyogtak a távoli csillagok. Véget ért a fények kérész éle­tű násza. Tovább teltek a hétközna­pok. Időnként szinte elvesz­tettük idő- és térérzékünket, de ez csupán pillanatokig tar­tott. A szigorú rend a hajón megmentett bennünket attól a kényelmetlen érzéstől, hogy nincs idő. És ahogy odafönt a napnyugtát napkelte követi, ugyanúgy nálunk, péntekre szombat következett, a szom­bat pedig, mint ismeretes, az egész haditengerészeti flottá­nál a nagytakarítás napja. Persze ez a nagytakarítás ná­lunk kissé különlegesen ment végbe. A víz feletti hajókon a nagytakarítás napján egész vízzuhataggal árasztják el a fedélzetet. Az atomhajókon a vízzel takarékosabban kell bánni. A csekély vízhasznála­tot nagy igyekezettel helyette­sítettük. A fedélzetet szinte a kopásig kifényesítették. Hajó- orvosunk ábrázatán azonban ritka jelenség az elégedettség. Minden héten a nagytakarítás után bejárja hajót és megál­lapítja, hogy melyik szelvény a legtisztább. Szívósan és kitartóan folyt a harc az elsőbbségért. Vala­hogy úgy történt, hogy a hajó­zás első hetében és azt köve­tően is ugyanaz a szelvény lett az első a tisztasági ver­senyben. Véletlenül mindig ott voltam, amikor szemlét tartottak. Valahonnan felülről a valószínűtlenségig bonyolult csővezetékek közül kimászott az orvos és kezét széttárva kijelentette: „Egy porszem sincs.” Később, amikor az ered­ményhirdető táblánál a pa­rancsnok politikai helyettese a szelvénysor száma mellé hatal­mas számjegyet biggyesztett, valaki a közelben/kijelentette: — Véletlen! — A véletlenekben is van törvényszerűség — válaszolt a politikai helyettes. E véletlenség egyik szerző­jével, Pavel Szkljarenko tize­dessel a szerszámosládán ülünk és beszélgetünk. Szklja­renko zömök és köpcös. Sőt, nagyon zömök és nagyon köp­cös. Húsos arcában élénk, ra­gyogó szemek csillognak. Mi­nél tovább jutottunk a beszél­getésben, annál szimpatiku- sabb és tiszteletreméltóbb lett előttem. Most értettem meg a hajóparancsnoK szavait: „Szkljarenkónak tekintélye van”. A tizedes szívesen be­szélt a szolgálatról, de magá­ról csak keveset. Itt van például Ivan Hajvo- ronszkij főmatróz, aki bármi­lyen feladatot a bányászra Páncélautók a Vasseda Egyetem falainál A tavasz rendszerint örö­met okoz az embereknek. De a legtöbb japán diáknak az idei tavasz minden eddiginél szomorúbb. A japán főisko­lákról kikerülő 50 ezer japán fiatalnak szembe kell néznie a nagy problémával: hogyan jutnak munkához most, ami­kor folytatódik a pangás az ország gazdasági életében. Nem kisebb azok gondja sem, akik még az egyetem falai között tanulnak, vagy azt tervezgetik, hogyan jut­hatnak be a főiskolára. Japán­ban ugyanis a tandíj évről évre nagyobb. Az elkeseredett diákok sztrájkokat, tüntetése­ket, tiltakozó gyűléseket szer­veznek. Ékesen példázzák ezt az események, amelyek a közel­múltban játszódtak le a leg­nagyobb japán magánegyete­men, a Vaszeda Egyetemen. Több száz gumibotos rendőrt vezényeltek ki, hogy szétza­varják a sztrájkoló diákokat. Berontottak az épület ablaka­in keresztül az egyetemre, és erőszakkal kivonszoltak az ut­cára 1500 diákot — ülősztrájk részvevőit. A diákok azon­ban nem adták fel a harcot Ekkor még erélyesebb rend­szabályokhoz folyamodott a tokiói rendőrség. Az egyetem területét páncélautók vették körül és több mint 200 „láza­dót” letartóztattak. 35 ezer diák tiltakozott a rektor döntése ellen, amely­nek értelmében az új tanév­ben emelik a beiratkozási és tandíjakat. Tiltakozó szavukat ezen a tavaszon hallatták elő­ször, amikor a jogi és pe­dagógiai kar épületei előtt több száz fiatal barikádokat emelt és bejelentette, bojkot- tálnl fogja az előadásokat. Nem nehéz megértenünk a diákok felháborodását. Ha va­laki az ország valamelyik ma­gánegyetemén akar tanulni, 50—100 ezer jent kell a be­iratkozásnál lefizetnie, ami­hez hozzá jön még az 50—89 ezer jen évi tandíj. Ez az ösz- szeg igen nagy. Hiszen gon­doljunk csak arra, hogy pél­dának okáért egy fiatal mér­nök havi átlagos fizetése 30 ezer jen körül van, a mun­kások pedig ennél lényegesen kevesebbet keresnek. A legtöbb magánegyetemen, ahol a japán diákoknak több mint 70 százaléka tanul, ezen­túl a beiratkozási díj 200 ezer Jen, az orvostudományi egye­temen pedig egyenesen fan­tasztikus összeg, 900 ezer jen lesz. Az évi tandíj 120 ezer Jenre nő. A tandíjak ilyen nagy ará­nyú emelése borzalmas csa­pás a tanulóifjúság amúgy sem irigylésreméltó anyag! helyzetére. Tavaly december­ben a Szankoj Simbun című Japán lap rámutatott, hogy aa utóbbi két esztendőben a tandíjak 40 százalékkal, az élelmezés költségei pedig csaknem egyharmadával nö­vekedtek. A lap megjegyezte, hogy a diákoknak legalább a fele kénytelen munkát vál­lalni, hogy befejezze tanul­mányait, A zavargások a Vaszeda Egyetemről négy másik főis­kolára is átterjedtek. Így pél­dául tiltakozó nagygyűlést tartott a japán főváros Kejo Egyetemének 10 ezer di­ákja. A legtöbb japán egye­temen voltak ilyen nagygyű­lések és tüntetések. Az egész japán nép figye­lemmel kíséri, hogyan vég­ződik a Vaszeda Egyetem di­ákjainak harca. A sajtó egyöntetűen arra a következ­tetésre jut, hogy a diákza- vargások az egész japán fel­sőoktatási rendszer súlyos válságáról tanúskodnak. A közvélemény felháborodással ítéli el a diákokra gumibotok­kal támadó rendőrség durva eljárását. M. Gy. jellemző vasaikarattal hajt végre. Egyébként bajtársa is van itt, aki szintén bányász. Segítik egymást, egyebek kö­zött bizonyos fokig versengenek is. Bízom-e bennük? Természe­tesen. Ahhoz, hogy biztosak le­gyünk az emberben, ismer­nünk kell őt. A tengeren pe­dig, én mondom önnek, az em­ber szinte a tenyeremen van: minden oldaláról látható. Ma­gam a parancsnokról veszem a példát. Ö az én példaké­pem. Miért? Azért, mert kom­munista. Valódi kommunista, ahogyan én értelmezem. Valentyin Jakovleviccsel, a kiváló parancsnokkal, akiről a tizedes beszélt, már korábban ismeretségbe kerültem, és na­gyon igaznak találtam be­osztottjának róla alkotott vé­leményét. Egyesek talán azt gondolnák, hogy az önálló ha­józáson lévő tengeralattjáró­ban a legénységnek a szolgá­lat ellátásán kívül nincs is más dolga. Márpedig nem így van. Valentyin Jakovlevics- nek a szolgálat ellátásán kívül millió teendője van. A tenge­részek vállalták, hogy ezen az úton fölkészülnek és leteszik a besorolási vizsgákat, tehát parancsnokuk legelső köteles­sége, hogy segítse őket válla­lásuk teljesítésében. És én láttam a tisztet, amint váltás után hol az egyik, hol a má­sik beosztottjának segít, meg­magyarázza a rajzokat, vála­szol a kérdésekre. Egyébként neki magának is tanulnia Kell, elhatározta, hogy az út befejezéséig vizsgát tesz a harci egység önálló irányí­tásából. önként határozta el, senki sem kötelezte erre, hi­szen köztudott, hogy a tenge­ren rengeteg dolga van. Évente ezernyi hajó szeli át az Egyenlítőt. Csakhogy azok az óceán felszínén úsznak, mi pedig nagy mélységben úszunk át alatta. Emiatt sokan bi­zonyos fokig úgy érzik magu­kat, hogy ők az Egyenlítő ten­geralatti átszelésének úttörői, s ezért különös gonddal ké­szülnek rá. Külön bizottságot létesítettek. Annak „operatív csoportja” beszállásolta magát a társalgóba. Egyeztetik az ünnepség részleteit, szétosztják a feladatokat. Neptun szerepé­re egyöntetűen Jevgenyij Zaj- cevet javasolták, az egyik szelvény gazdáját, tapasztalt tengerészt, aki számos tenger­alattjárón kitűnő iskolát ka­pott. De miért éppen őt? Nyil­ván azért, mert Zajcev vidám, éles eszű ember, ami ped'ig a legfontosabb, pompás, valóban neptuni szakáll borítja ábráza­tát. A bizottságban tehát nincs ellenvélemény: Neptun csak Zajcev lehet. A döntő tanácskozás után azonnal megindult a munka. Varrták a kosztümöket, ké­szültek a szövegkönyvek, ta­nulták a szerepeket. Végre el­érkezett a várva várt nap. Az Egyenlítő átszelését gongütés jelezte. Utána induló harsant fel. A közlekedő nyí­lásból, amely a főőrség részle­gébe vezet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az atomtengeralattjáróra meg­érkezett a tengerek és az óceánok parancsolója, a mély­ség birodalmának ura, Nep­tun. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents