Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
nograd 19$ 6. május 21. szombat ’I ÍJ abb tűzharc Ita Nangban Pauling; professzor elítélte as USA vietnami agresszióját Pénteken reggel ismét Saigon közvetlen közelében, a város központjától alig 10 kilométerre léptek akcióba a dél-vietnami légierők Skyrai- der típusú vadászbombázói. A város központjában jól lehetett hallani a robbanásokat, az ablakok megremegtek, sőt a külvárosokban látni lehetett a lecsapó bombázógépeket is, amelyek egy állítólagos partizánerőt támadtak egy csatorna mentén. Saigontól 110 kilométerre délnyugatra csütörtökön a partizánok két őrállás ellen intéztek támadást. Saigontól 430 kilométerre pedig csökkentett ütemben folytatódott a partizánok és az amerikai gyorshadosztály egységei között négy napja folyó csata. Da Nangban pénteken reggel ismét kitört a harc a kor- mányhű csapatok és a „lázadók” között. A kormánycsapatok tankjai ezúttal először használták ágyúikat az ellenállás megtörésére. A tűzharc több mint három órán keresztül tombolt délelőtt, s közben Ky tábornok légierejének Sky- raider típusú vadászbombázói húztak el a pagodák fölött, ahová a kormányellenes csapatok befészkelték magukat A hírügynökségek jelentései szerint aknavetők is megszólaltak a küzdelemben. A város más pontjain, amelyek Ky tábornok ejtőernyőseinek ellenőrzése alatt állnak, orvlövészek zavarják a csapatokat. Iluéban, a kormányellenes mozgalom egyik fellegvárában pénteken délelőtt több ezer ember gyűlt össze, hogy tanúja legyen, amint felállítanak egy új zászlóaljat azokból a katonákból, akik a válság kirobbanásakor éppen Közép- Vietnamban tartózkodtak. Tuu Con, a hűéi kormányellenes „harci bizottság” elnöke kijelentette, hogy szükség esetén Hűéből 5000 katonát küldenek Da Nangba, hogy támogassák a Ky ejtőernyősei ellen harcoló testvéreiket. Ifuéhan tartózkodik Dinh tábornok Is, aki mint az AFP írja, teljes mértékben kezében tartja a csapatok irányítását, noha a Kormány leváltotta az első hadtest főparancsnoki tisztségéből. Dinh legutóbbi üzenetében a Kormányt tette felelőssé a polgárháborúért. Az AFP beszámol arról, hogy a Huéban levő amerikai tanácsadók körében zűrzavar uralkodik. Hivatalosan Nhuan tábornokot kell támogatniok, aki az első hadosztály parancsnoka, viszont mivel a tábornok szembefordult a kormánynyal, el kell kerülniük, hogy túl messze elkötelezzék magukat az oldalán. Jellemző, hogy a Hue körüli védelmi állásokat az amerikaiak szervezték meg a szabadságharcosok támadásának megelőzésére, most ugyanezt a védelmi hálózatot a kormánycsapatok ellen használják fel. Több amerikai tiszt nyíltan kijelentette: „Azért jöttünk, hogy a Vietcong ellen harcoljunk, és két hónapja egyetlen hadműveletet sem indítottunk ellenük. Csupán akkor ütöttünk vissza, amikor a Vietcong támadott. A politikai válság váratlan pihenőt adott nekik, és ennek az árát mi fogjuk később megfizetni”. Young szenátor az ohioi demokrata emlékeztetett arra, hogy Johnson az amerikai kötelezettség teljesítésének feltételeként azt jelölte meg, hogy a vietnamiak maguk is tegyenek erőfeszítéseket. „Hogyan igazolhatják saját kötelezettségeink a további gyilkolást, amikor nincs saigoni kormány, amely képes lenne pacifikálni az országot, sőt még Saigon fölött sem gyakorol ellenőrzést”. A szenátor felszólította Johnson elnököt, rendeljen el újabb bombázási szünetet. A New York Times pénteki vezércikke hangoztatja, hogy a Da Nang-i harcok mutatják „milyen kényes az Egyesült Államok helyzete, negyedmillió amerikai katona jelenléte, és a Saigonnak nyújtott nagy gazdasági segély ellenére is. A lap azt ajánlja, hogy az amerikai csapatok vonuljanak vissza dél-vietnami támaszpontjaikra, mert ez észre fogja téríteni Saigont. Linus C. Pauling, Nobel-bé- kedíjas amerikai professzor Lafayette indianai városban mondott beszédében kereken elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját Ez a háború — mondotta — „erkölcstelen és törvénytelen” amerikai részről. Az Egyesült Államok — fűzte hozzá — „a kommunistaellenességet a demokrácia elé helyezte”. Pauling követelte, hogy az Egyesült Államok Ismerje el tárgyalófélként a DNFF-et Zavargások Dominikában SANTO DOMINGO (MTI) Dominika népe feszült légkörben készül a június 1-re kitűzött elnökválasztásokra. Csütörtökön este halálos áldozatot követelő összecsapás zajlott le a fővárostól 90 kilométernyire fekvő Romana helységben Balaguemak, a Reformista Párt elnökjelöltjének és a június 14-i forradalmi mozgalomnak hívei között. A kormány — az AFP jelentése szerint — programot dolgozott ki a választások zavartalan lebonyolítása érdekében. Erre azért került sor, mert Bosch, a Dominikai Forradalmi Párt jelöltje panaszt emelt az ellene irányuló szélsőséges provokációk miatt. Godoy elnök ezért elrendelte, hogy: 1. A katonák a választások idejére vonuljanak vissza laktanyáikba. 2. Egy pártközi bizottság vizsgálja felül a politikai csoportosulások panaszait. 3. A fegyveres erők egységei politikai semlegességet tanúsítsanak és feltétlen támogatásukról biztosítsák a kormányt. 4. A rendőrség eljárást indított néhány személy ellen a Dominikai Forradalmi Párt politikusai ellen elkövetett merényletek miatt. Izrael katonai repülőgépeket vásárol Amerikától A Pravda cikkéből „Európa útjai" MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda pénteki száma „Európa útjai” címmel Jurij Zsukov Párizsból keltezett cikkét közli. A cikkíró többek között megállapítja: „a Szovjetunió Európa és Ázsia területén fekvő nagy világhatalom, szilárdan és következetesen azt a nézetet vallja, hogy meg. kell szilárdítani valamennyi nép békés együttműködéséi és biztonságát. Országunk abból indul ki, hogy az európai államok közötti együttműködés fejlődése kedvező hatással lehet az egész világhelyzetre. Sajnos, már két évtizede kontinensünk nyugati részében kísérletek folynak, hogy leválasszák Európa egy részét, amely szemben áll a keleteurópai államokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Ez a kísérlet különféle változatokban történt. Hosszú évek múltak el, amíg végre az élet rákényszerftette a reálisan gondolkodó politikusokat, hogy térjenek vissza ahhoz a nyilvánvaló igazsághoz, amelyet még az iskolapadban tanultak: Európát a területén fekvő valamennyi állam összessége alkotja”. — Ezekben a napokban, a francia köztársasági elnöknek a Szovjetunióban teendő látogatása közeledtével, a párizsi sajtó különösen hangsúlyozza, milyen nagy jelentőségű a francia—szovjet együttműködés „a nagy Európa” építésében. A legkülönbözőbb politika! körökhöz tartozó franciák síkra szállnak az egész Európára kiterjedő együttműködésért. Beszéltem erről a Francia Kommunista Párt és a kormánypárt, az UNR vezető politikusaival, a két legnagyobb polgári lap szerkesztőivel. sok parlamenti képviselővel és az egyik legnagyobb francia gyárossal. — Valamennyien — természetesen saját szemszögükből és megfelelő árnyalatokkal — támogatták a minden oldalú európai együttműködés gondolatát és elsősorban a francia— szovjet kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. — Vannak azonban Franciaországban olyan erők is, amelyek más értelmet próbálnak adni az „Európa” szónak — jegyzi meg Zsukov. — Így például Maurice Duverger párizsi egyetemi tanár elgondolása szerint Európa nem terjed az Uraiig, hanem valahol nyugatabbra véget er. Vajon nem világos, hogy egy ilyen „Európa” megteremtésének terve homokra épül, hiszen kizárja Európából a legnagyobb államot, a Szovjetuniót. Washingtonban és Jeruzsálemben csütörtökön egyszerre jelentették be, hogy az Egyesült Államok taktikai katonai repülőgépeket ad el Izraelnek. Sem a gépek típusát, sem a számát nem határozták meg. A Reuter szerint alighanem A—4-es típusú Skyhawk sugárhajtású bombázókról van szó. Ez az első eset, hogy Amerika katonai gépeket ad el Izraelnek — a külügyminisztérium szóvivője szerint, azért, hogy fenntartsa a közép-keleti egyensúlyt. Gennagyij Ssaviesev Tengeralattjáróval a világ körül Egy alkalommal is periszkóp-magasságig emelkedtünk. Az Egyenlítő közvetlen közelében történt ez. Már a parancsnok első megjegyzéseiből a főőrségen összegyűlt emberek közül mindenki tudta, hogy odafönt valami rendkívüli történt. Amikor bizonyos idő múlva belenézhettem a periszkópba, csodálatosan sima, ragyogó víztükröt láttam. Az volt az érzésem, mintha lakkot öntöttek volna a víz felszínére, s az ragyogott volna. Valószínűleg nemrégen múlhatott el a trópusi vihar, s az simította el, csiszolta le az apróbb hullámokat. Ezt a föltételezést megerősítették a látóhatáron gomolygó sötét esőfelhők. Érezni lehetett, hogy közeledik a naplemente. A Napot először nem lehetett látni, majd hirtelen kibukkant közvetlenül a látóhatár záróvonalán, egy tűzpiros korong. A sötét viharfelhők nyomban rózsaszínű fényt kaptak. A rózsaszínű fény oldalra húzódott, és a sötét felhőtömegek a széleken szinte dicsfényben ragyogtak. Kis idő telt el. A Nap le- nvugodott, és a színék megvétóztak. A felszakadozó felhők sárgás színű fényben ragyogtak, ami egészen a vízig ért, s az óceán szinte arany- lőtt tőle. De ez is eltűnt, s utána nyomban sötét lett. Felragyogtak a távoli csillagok. Véget ért a fények kérész életű násza. Tovább teltek a hétköznapok. Időnként szinte elvesztettük idő- és térérzékünket, de ez csupán pillanatokig tartott. A szigorú rend a hajón megmentett bennünket attól a kényelmetlen érzéstől, hogy nincs idő. És ahogy odafönt a napnyugtát napkelte követi, ugyanúgy nálunk, péntekre szombat következett, a szombat pedig, mint ismeretes, az egész haditengerészeti flottánál a nagytakarítás napja. Persze ez a nagytakarítás nálunk kissé különlegesen ment végbe. A víz feletti hajókon a nagytakarítás napján egész vízzuhataggal árasztják el a fedélzetet. Az atomhajókon a vízzel takarékosabban kell bánni. A csekély vízhasználatot nagy igyekezettel helyettesítettük. A fedélzetet szinte a kopásig kifényesítették. Hajó- orvosunk ábrázatán azonban ritka jelenség az elégedettség. Minden héten a nagytakarítás után bejárja hajót és megállapítja, hogy melyik szelvény a legtisztább. Szívósan és kitartóan folyt a harc az elsőbbségért. Valahogy úgy történt, hogy a hajózás első hetében és azt követően is ugyanaz a szelvény lett az első a tisztasági versenyben. Véletlenül mindig ott voltam, amikor szemlét tartottak. Valahonnan felülről a valószínűtlenségig bonyolult csővezetékek közül kimászott az orvos és kezét széttárva kijelentette: „Egy porszem sincs.” Később, amikor az eredményhirdető táblánál a parancsnok politikai helyettese a szelvénysor száma mellé hatalmas számjegyet biggyesztett, valaki a közelben/kijelentette: — Véletlen! — A véletlenekben is van törvényszerűség — válaszolt a politikai helyettes. E véletlenség egyik szerzőjével, Pavel Szkljarenko tizedessel a szerszámosládán ülünk és beszélgetünk. Szkljarenko zömök és köpcös. Sőt, nagyon zömök és nagyon köpcös. Húsos arcában élénk, ragyogó szemek csillognak. Minél tovább jutottunk a beszélgetésben, annál szimpatiku- sabb és tiszteletreméltóbb lett előttem. Most értettem meg a hajóparancsnoK szavait: „Szkljarenkónak tekintélye van”. A tizedes szívesen beszélt a szolgálatról, de magáról csak keveset. Itt van például Ivan Hajvo- ronszkij főmatróz, aki bármilyen feladatot a bányászra Páncélautók a Vasseda Egyetem falainál A tavasz rendszerint örömet okoz az embereknek. De a legtöbb japán diáknak az idei tavasz minden eddiginél szomorúbb. A japán főiskolákról kikerülő 50 ezer japán fiatalnak szembe kell néznie a nagy problémával: hogyan jutnak munkához most, amikor folytatódik a pangás az ország gazdasági életében. Nem kisebb azok gondja sem, akik még az egyetem falai között tanulnak, vagy azt tervezgetik, hogyan juthatnak be a főiskolára. Japánban ugyanis a tandíj évről évre nagyobb. Az elkeseredett diákok sztrájkokat, tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket szerveznek. Ékesen példázzák ezt az események, amelyek a közelmúltban játszódtak le a legnagyobb japán magánegyetemen, a Vaszeda Egyetemen. Több száz gumibotos rendőrt vezényeltek ki, hogy szétzavarják a sztrájkoló diákokat. Berontottak az épület ablakain keresztül az egyetemre, és erőszakkal kivonszoltak az utcára 1500 diákot — ülősztrájk részvevőit. A diákok azonban nem adták fel a harcot Ekkor még erélyesebb rendszabályokhoz folyamodott a tokiói rendőrség. Az egyetem területét páncélautók vették körül és több mint 200 „lázadót” letartóztattak. 35 ezer diák tiltakozott a rektor döntése ellen, amelynek értelmében az új tanévben emelik a beiratkozási és tandíjakat. Tiltakozó szavukat ezen a tavaszon hallatták először, amikor a jogi és pedagógiai kar épületei előtt több száz fiatal barikádokat emelt és bejelentette, bojkot- tálnl fogja az előadásokat. Nem nehéz megértenünk a diákok felháborodását. Ha valaki az ország valamelyik magánegyetemén akar tanulni, 50—100 ezer jent kell a beiratkozásnál lefizetnie, amihez hozzá jön még az 50—89 ezer jen évi tandíj. Ez az ösz- szeg igen nagy. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy példának okáért egy fiatal mérnök havi átlagos fizetése 30 ezer jen körül van, a munkások pedig ennél lényegesen kevesebbet keresnek. A legtöbb magánegyetemen, ahol a japán diákoknak több mint 70 százaléka tanul, ezentúl a beiratkozási díj 200 ezer Jen, az orvostudományi egyetemen pedig egyenesen fantasztikus összeg, 900 ezer jen lesz. Az évi tandíj 120 ezer Jenre nő. A tandíjak ilyen nagy arányú emelése borzalmas csapás a tanulóifjúság amúgy sem irigylésreméltó anyag! helyzetére. Tavaly decemberben a Szankoj Simbun című Japán lap rámutatott, hogy aa utóbbi két esztendőben a tandíjak 40 százalékkal, az élelmezés költségei pedig csaknem egyharmadával növekedtek. A lap megjegyezte, hogy a diákoknak legalább a fele kénytelen munkát vállalni, hogy befejezze tanulmányait, A zavargások a Vaszeda Egyetemről négy másik főiskolára is átterjedtek. Így például tiltakozó nagygyűlést tartott a japán főváros Kejo Egyetemének 10 ezer diákja. A legtöbb japán egyetemen voltak ilyen nagygyűlések és tüntetések. Az egész japán nép figyelemmel kíséri, hogyan végződik a Vaszeda Egyetem diákjainak harca. A sajtó egyöntetűen arra a következtetésre jut, hogy a diákza- vargások az egész japán felsőoktatási rendszer súlyos válságáról tanúskodnak. A közvélemény felháborodással ítéli el a diákokra gumibotokkal támadó rendőrség durva eljárását. M. Gy. jellemző vasaikarattal hajt végre. Egyébként bajtársa is van itt, aki szintén bányász. Segítik egymást, egyebek között bizonyos fokig versengenek is. Bízom-e bennük? Természetesen. Ahhoz, hogy biztosak legyünk az emberben, ismernünk kell őt. A tengeren pedig, én mondom önnek, az ember szinte a tenyeremen van: minden oldaláról látható. Magam a parancsnokról veszem a példát. Ö az én példaképem. Miért? Azért, mert kommunista. Valódi kommunista, ahogyan én értelmezem. Valentyin Jakovleviccsel, a kiváló parancsnokkal, akiről a tizedes beszélt, már korábban ismeretségbe kerültem, és nagyon igaznak találtam beosztottjának róla alkotott véleményét. Egyesek talán azt gondolnák, hogy az önálló hajózáson lévő tengeralattjáróban a legénységnek a szolgálat ellátásán kívül nincs is más dolga. Márpedig nem így van. Valentyin Jakovlevics- nek a szolgálat ellátásán kívül millió teendője van. A tengerészek vállalták, hogy ezen az úton fölkészülnek és leteszik a besorolási vizsgákat, tehát parancsnokuk legelső kötelessége, hogy segítse őket vállalásuk teljesítésében. És én láttam a tisztet, amint váltás után hol az egyik, hol a másik beosztottjának segít, megmagyarázza a rajzokat, válaszol a kérdésekre. Egyébként neki magának is tanulnia Kell, elhatározta, hogy az út befejezéséig vizsgát tesz a harci egység önálló irányításából. önként határozta el, senki sem kötelezte erre, hiszen köztudott, hogy a tengeren rengeteg dolga van. Évente ezernyi hajó szeli át az Egyenlítőt. Csakhogy azok az óceán felszínén úsznak, mi pedig nagy mélységben úszunk át alatta. Emiatt sokan bizonyos fokig úgy érzik magukat, hogy ők az Egyenlítő tengeralatti átszelésének úttörői, s ezért különös gonddal készülnek rá. Külön bizottságot létesítettek. Annak „operatív csoportja” beszállásolta magát a társalgóba. Egyeztetik az ünnepség részleteit, szétosztják a feladatokat. Neptun szerepére egyöntetűen Jevgenyij Zaj- cevet javasolták, az egyik szelvény gazdáját, tapasztalt tengerészt, aki számos tengeralattjárón kitűnő iskolát kapott. De miért éppen őt? Nyilván azért, mert Zajcev vidám, éles eszű ember, ami ped'ig a legfontosabb, pompás, valóban neptuni szakáll borítja ábrázatát. A bizottságban tehát nincs ellenvélemény: Neptun csak Zajcev lehet. A döntő tanácskozás után azonnal megindult a munka. Varrták a kosztümöket, készültek a szövegkönyvek, tanulták a szerepeket. Végre elérkezett a várva várt nap. Az Egyenlítő átszelését gongütés jelezte. Utána induló harsant fel. A közlekedő nyílásból, amely a főőrség részlegébe vezet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az atomtengeralattjáróra megérkezett a tengerek és az óceánok parancsolója, a mélység birodalmának ura, Neptun. (Folytatjuk)
