Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

196«. mäfcis 21. szombat NOCRAD 3 Lehetőség és bizonyság Előnyös számvetés A ZIM rekonstrukciójáról, annak hatalmas népgazdasági jelentőségéről 1959 óta tu­catszám jelentek meg cikkeit, elhangzottak parlamenti, párt­bizottsági felszólalások. Köz­ben elkészült legalább három beruházási program, egyet végre jóváhagytak, s akkor sokan megkönnyebbülten fel- sóhajtottak: a nehezén túl vagyunk. Aztán ... néhány hete a Nógrád megyei Építőipari Vállalat főépítésvezetője meg­említette: „Erre az évre ti­zenöt millió hétszázezer fo­rintra szól a kijelölésünk, de ha továbbra is így megy, alig­ha tudjuk teljesíteni”. Pár napja a vállalat terv osztály vezetőjénél szintén előkerült a ZIM rekonstrukció prob­lémája. jelen volt a főköny­velő is, s az megerősítette: baj van, a tervek lassan ér­keznek. Sietek a Tűzhelygyárba, vár az igazgató, a főmérnök, a műszaki fejlesztési csoport- vezető, mondom nekik, mit hallottam az építőknél, össze­néznek, látom, csöppet sem örülnek a dolognak. Péter Pál. a csoportvezető sorolja: a beruházás első szakaszának — a fürdő-öltöző épületének — terveit megkapták az épí­tők, a második szakasz — konyha, étterem, transzfor­mátorház — dokumentációi megérkeztek, hét közepén azt is átadják a kivitelezőnek. A nagy csarnok terveit augusz­tus 31-re ígérte — szóbeli ígéret! — az ÉM Miskolci Tervező Vállalata. Azt ők azonnal továbbítják a Beru­házási Banknak, amely ellen­őrzi a költségvetést, s mi­helyt áldását adta rá, köt­hető a kiviteli szerződés ... Hol itt akkor a probléma? — kérdem. Talán — felelik — a csarnok előregyártott ele­meinél. Meg kell kérdezni a kivitelezőt. Ami az első sza­kasz helyét Illeti, onnan el­bontották már a régi épüle­teket, a szanálás, tereprende­zés folyamatban van. Gondok vannak az iparvágány, illet­ve az új patak-híd megépí­tése körül. Az első tervet a KPM nem fogadta el. Fix pont, hogy a Franki cölöp- fúró berendezés június első felében megérkezik, megcsi­nálja az első és a második szakasz épületeit tartó cölö­pöket Jó lenne, ha egy füst alatt a csarnok-cölöpözést is elkészíthetné, dehát arra nem sok remény van. Ha csak a csarnok tervei július közepé­re meg nem érkeznek. De ez olyan szép lenne, néznek ismét egymásra, hogy az már nem is lehet igaz ... Az építőknél Botka Miklós főmérnök fogad, később ..se­gítségül” hívja Hetényi Im­rét, az előkészítő csoport tag­ját. Igen, bólint Botka Mik­lós, ez az építkezés az idén éppúgy végződhet tízmilliós beépítéssel, mint harminc­millióval. Amit elmond, nb- ból kitűnik, hogy ez a nagy tolerancia az előkészítés bi­zonytalan terminusaiból, ese­tenként néhány napos, hetes késésekből is előállhat. Bár ami azt illeti, a tervszolgál­tatási késés ennél máris jó­val több. — Eredetileg — mondja a főmérnök — három szakasz­ban történt volna a doku­mentálás. Az elsőnek tavaly november tizenötödikére kellett volna érkeznie, a má­sodiknak az idén július ti­zenötödikén, a harmadiknak november tizenötödikén. Gyorsan összeszámolom: mintegy százharmincöt mil­liónyi építési feladat. — Ez a program — foly­tatja Botka Miklós — meg­változott, a három szakasz­ból öt lett, módosult a sza­kaszok tartalma is. És az ötödik szakasz dokumentálá­sát kilencszázhatvanhét júli­usára ígérte a KGMTI. A kivitelezés befejezési határ­idején viszont nem változtat­tak. Két hónapja magas szin­tű kooperációs megbeszélést tartottunk. Fő témája a har­madik szakasz, a nagy csar­nok terveinek előbbrehozása volt. Arról van ugyanis szó, hogy ha a harmincegyes vál­lalatnál időben megrendeljük a szerkezet előregyártott ele­meit, azokat még ebben az évben a helyszínre szállítják. Ha az előrerendelés nem tör­ténik meg, a Betonelemgyár már csak kilencszázhatvan- hétre vállal megrendelést. (A nagy csarnokban 1968-ban már termelni kell!). Mármost a Miskolci Tervező Vállalat dokumentációi alapján a KGMTI hajlandó lett volna alapozási terveket adni, és a kitűzést július negyedikéig elvégezni, a Beruházási Bank pedig megelőlegezte volna ennek a szakasznak az épí­tési költségeit. Mi ennek alapján megrendelhettük vol­na Tiszaszederkényen a csar­nok mintegy húszmillió érté­kű előregyártott elemeit. De a feltételek, amelyeket a ter­vező és a Beruházási Bank szabott, olyanok, hogy végül nem mentünk bele a meg­oldásba. Ezért most haragsza­nak ránk. A főmérnök elmagyarázta, hogy a KGMTI munkaközi tervet adott volna a kitűzés­hez. A kockázat kettős. Le­het, hogy csak a tervek be­fejeztével derül ki, hogy a kitűzési terv hibás. Amikor a cölöpözést már befejezték. Még nagyobb veszély, hogy a Beruházási Bank kikötötte: a program III. szakaszába sorolt üzemcsarnok szerződést a teljes tervdokumentáció nélkül a programban szerep­lő teljes összeggel visszaiga­zolja. Ez több, mint ötven­millió forint építési költség. De amennyiben a beruházó, Növényvédelem a málnásokban Egyre nagyobb területen ter­melnek málnát Nógrád me­gye közös gazdaságaiban. Je­lenleg a málnások területe meghaladja az ezer holdat, s a gyümölcsösök nagy része már termőre fordult. A ta­pasztalatok bizonyítják: a málna jelentős jövedelmet hoz a közös gazdaságoknak, a te­lepítésre fordított költségek rövid időn belül megtérülnek. Ezért különösen fontos, hogy a telepítéseket mindenütt megóvják a málnát fenyegető gombabetegségektől. Az ültet­vényeket leginkább két gom­babetegség, a vesszőfoltosság, valamint a málna-antraknózis károsítja. Az eddigi megfigye­lések szerint, e betegségek évente mintegy 20—30 százalé­kos kárt okoztak a gyümöl­csösökben. Különösen a múlt évi fertőzés volt nagyobb mér­vű. Ezért az idén a védeke­zés nagy gondosságot köve­tel. Ha az új hajtások elérték a tíz centiméter hosszúságot. egy százalékos bordóilével, vagy 0,3—0,5 százalékos Vi- tigrannal, 0,2—0,3 százalékos Orthociddal célszerű perme­tezni az ültetvényeket. A munkát, ha az szükségesnek látszik, tíznaponként meg le­het ismételni. Hogy a perme­tezőszer megfelelően tapadjon a permetléhez, hektoliteren­ként egy kiló cukorgyári me­laszt, vagy 20 dekagramm Ni- kepon P-t vagy Sandovitot célszerű keverni. A permete­zést úgy kell végezni, hogy a permetlé, a málnavessző min­den részéhez eljusson. Nagyon fontos, hogy az ültetvények talaja gyommentes legyen, mert a gyomnövények akadá­lyozzák a permetezőszer jóté­kony hatását. A munkához a Rapidtox-II. növényvédőgép a legjobb. Ma­gasnyomású szivattyúk és szó­rópisztolyok segítségével a permetlé egyenletes elosztása is biztosítható. László István Mohora, Növényvédő Állomás illetve a kivitelező szeptem­ber 3I-ig — ez a program szerinti tervszolgáltatási ha­táridő — nem szállítja a teljes tervdokumentációt, a finanszírozást beszünteti és a már folyósított összegeket visszahívja. Tekintve, hogy egy munkaközi terv jogilag semmire sem kötelezi a ter­vező intézetet, késedelem ese­tén a kivitelezőnek kellene viselnie a pénzügyi konzek­venciákat. Ez pedig tönkre teheti a vállalatot. A koope­rációs értekezlet végered­ményben eredménytelen volt. azzal álltak fel, hogy marad minden a régiben, a felek tartják magukat a program­hoz. Ez pedig a kivitelezés vészes elhúzódását okozhatja. — Az elhúzódás már most is fenyeget — mondja a fő­mérnök. — A kijelölés össze­gét már említettem. Nos, a jelenlegi helyzet az, hogy az első szakaszból leszerződtünk hatmillióra. A második sza­kaszból —, amelynek teljes építési értéke tízmillió hét­százezer forint — mintegy négymillió lesz az idén be­építhető. Miért? A második szakasz terveit a héten el­küldik nekünk. De a harma­dik negyedévre szükséges anyagok megrendeléseit legké­sőbb május harmadikán fel kellett adnunk. Ismerve a visszaigazolások, a legyártás, szállítás jelenlegi rendjét — a cementet, sódert, s egyéb szóródó anyagokat kivéve —, nem számíthatunk arra, hogy a később elküldött megren­delések a negyedik negyedév­nél korábban realizálhatók. A híd megépítéséhez a KGMTI azt követeli, hogy mi, a ki­vitelezők rendeljük meg a KPM-nél a terveket. Ez kép­telenség! Érti most már, mi­ért gond nekünk, hogy a kijelöléssel szemben hiányzó több mint öt és félmilliót honnan „szedjük” össze...? Értem, s azt is értem, miért lehet az idén tízmilliót is, de harmincmilliót is teljesíteni a ZIM rekonstruk­ción. Azt is sejtem, hogy ez utóbbira van lehetőség, sőt a lehetőség bizonyossá is te­hető. A főmérnök szavaiból az derül ki, hogy nem itt Salgótarjánban, hanem Buda­pesten: a tervezők kezében van a megoldás kulcsa. Csak... mintha ezt a kul­csot ... De ne siessünk a 'kö­vetkeztetésekkel. Hallgassuk meg, mit mondanak a gáz­tűzhelygyár építésének idei kilátásairól a ZIM vezér- igazgatóságán, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ter­vező Intézetében. S talán mégsem olyan fekete az ör­dög, mint amilyenre festik ... Csizmadia Géza Alig három hónappal ez­előtt értékelte a Salgótarjá­ni Városi Pártbizottság a vá­ros üzemeinek második öt­éves tervben elért eredmé­nyeit, s ezen belül az 1965-ös évet. A számadás előnyösen mutatta be üzemeink fejlődé­sét, ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet, hogy ebben az esz­tendőben a népgazdaság fize­tési mérlegének további javí­tása céljából mennyiségileg és minőségileg is több terméket kell adni, mint az előző évek bármelyikében. És ennek az esztendőnek különös jelen­tőséget ad az is, hogy pár­tunk IX. kongresszusára ké­szülünk. Biztató kezdet Az előbb említettek szel­lemében láttak munkához üzemi párt- és gazdaságveze­tőink. Gondosan tanulmá­nyozták a vállalat részére elő­írt tervszámokat, s a tények birtokában állították össze az intézkedési terveket, ame­lyekben a megjelölt tenniva­lók a Központi Bizottság 1964 és 65 decemberi hatá­rozatait ölelték fel. Ennek megfelelően fő feladatként szerepelt a termelékenység nö­velése, a minőség javítása, a kiemelt termékek ütemes ter­melése, az export-tervek túl­teljesítése és a mindenoldalú szigorú takarékosság. Minde­zek szerepeltek a műhelyek és brigádok vállalásaiban is. S hogy nem volt hiábavaló a fáradozás, azt Salgótarján vá­ros üzemeinek első negyed­éves tervteljesítése bizonyít­ja. Mind értékben, mind ton­nában nemcsak teljesítették, hanem jelentősen túl is tel­jesítették az előirányzatokat. Egyetlen üzem sincs, amelyik száz százalék alatt termelt volna. Kedvezően alakultak a termelékenységi mutatók, s javult a létszámgazdálkodás is. A termelési feladatok megoldásához, illetve túlszár­nyalásához az összlétszámnak csak 99,6 százalékát használ­ták fel, ugyanakkor a fizikai munkásokat 100 százalékban foglalkoztatták. Az admi­nisztratív létszám az elmúlt év azonos időszakához viszo­nyítva nem csökkent, sőt a tervezettnél 0,3 százalékkal többet használtak fel. A dol­gozók reálbére a kormány- rendelet következtében emel­kedett. A fizikai munkások 60 százaléka részesült béremelés­ben, melynek havi összege 95 —100 forint között váltako­zik. Hatása kedvezően befo­lyásolta a tervek teljesítését. Pedig az év elején több üzemünknél jelentős gondok­kal küzködtek. A Tűzhely­gyár a rossz kooperáció mi­att nem kapta meg időben a gáztűzhelyhez szükséges zo­máncozott alkatrészeket. Más üzemekben egyes fontos alapanyagból volt hiány, vagy a készlet összetétele volt fog­híjas. Üveggyárainknál egy­más után mentek tönkre a kemencék. Mindezek a párt- és gazdaságvezetésnek a ter­vezett feladatokon felül olyan problémát adtak, melynek megoldását nem halogathat­ták. Csak az elismerés hang­ján szólhatunk üzemeink ve­zetőinek és dolgozóinak első negyedévi munkájáról. Nemrég a városi pártbizott­ság mellett működő ex­portbizottság Is megbeszélést tartott. A bizottság vezetője bejelentette, hogy az üzemi vezetőikkel egyetértésben az idén is érvényes az export­tervek december 15-re való teljesítése. Egyes vállalatok képviselői ugyanakkor felszó­lalásukban megrövidítették az előbb említett határidőt. Az Öblösüveggyár például de­cember 1-re, Bányagépgyár november 29-re vállalta az éves exportterv teljesítését. Ez a felajánlás a IX. párt- kongresszus tiszteletére szólt. Az exportban elért eredmé­nyek arra utalnak, hogy az év elején megtett vállalások nem maradnak papíron. Kü­lönösen jó eredménnyel di­csekedhet az öblösüveggyár, a Síküveggyár és a Bányagép­gyár. Mindhárom üzemben értékben és mennyiségben egyaránt az igényeknek meg­felelően elégítették ki a szo­cialista és a tőkés országok megrendelőit. Az Acéláru­gyárban a tőkés igények ki­elégítésénél mutatkozik lema­radás, de ez nem jelentős. A kollektíva viszont a szocialis­ta országokba irányuló export termékből többet adott az előírtnál. Ahol még sok a tennivaló Az elmúlt években sok vi­tára adott okot, hogy a be­tegség miatt kiesett napok száma állandóan emelkedett, az igazolatlan mulasztásokkal egyetemben. Az utóbbi azért következett be, mert legtöbb esetben hiányzott a meggyő­ző, nevelő, felvilágosító szó. Ezekben az időkben üze­meink gazdasági és pártveze­tői egyedüli megoldásként az új Munka Törvénykönyve in­tézkedéseit látták, s elfeled­keztek a legfontosabbról, az emberekkel való eszmecseré­ről. Változott-e a helyzet az utóbbi időben? Alapvetően nem. Jelenleg ugyan csök­kent az igazolatlan hiányzás címén elveszett munkanapok száma, de az igazolatlanul tá­volmaradóké azonban nem. Valami előrehaladás tapasz­talható a betegség miatt ki­esett munkanapok számának Gépészeti szocialista brigád alakult a Zagyvái Bányaüzemnél A feladatok megoldása a műszaki és fizikai dolgozók közös összefogását igényli. A fizikaiak, főleg a szocialista brigádok eddig is megtettek minden tőlük telhetőt, de jobb műszaki segítséggel még több­re képesek. Ezekről a kérdé­sekről beszélgetett nemrég a Zagyvái Bányaüzem gépészeti csoportja. Elhatározták: ők is versenyt indítanak a szocia­lista brigád címért. Abból indultak ki, hogy te­vékenységük igen nagy terü­leten kapcsolódik a fizikaiak munkájához. A gépek, munka­eszközök karbantartása, a szükséges alkatrészek biztosí­tása, a fizikai munkát köny- nyítő újítások, valamint a műszaki fejlesztésre tett ja­vaslataik igen fontosak, a közös érdekeket szolgálják. A brigádban fiatalok és idősebbek is vannak. Iskolai végzettségük a nyolc általános­tól az egyetemig terjed. Eddigi munkájukat reálisan érté­kelték, és rájöttek, hogy még többre is képesek, ha a szo­cialista brigád mozgalom hár­mas jelszavát magukévá te­szik, és ennek szellemében készülnek a közelgő pártkong­resszusra. A brigád összetételénél fog­va alkalmas arra, hogy szak­mailag és politikailag segíteni tudja a többi fizikai dolgozók­ból álló brigádokat. Be is építették ezt vállalásukba. Aki hozzájuk fordul segítségért, annak problémáit lelkiismere­tesen igyekeznek megoldani. Rendszeresíteni akarják az üzemekben a segítő ellenőr­zést, amire külön tervet dol­goznak ki. Céljuk, ezzel az, hogy az üzemek dolgozóinak a munkája biztonságosabb a szabályoknak megfelelő le­gyen. Sok megoldásra váró gépé­szeti gond van a Zagyvái Bá­nyaüzemnél. Ilyen többek kö­zött a meddőürítés. Vállalásuk­ban szerepel, hogy a Forgách- lejtősakna területén lévő pa- lahányót korszerűsítik. Az új palahányói vasúthálózat építé­sét előkészítik, ott a munkát irányítják. Ehhez biztosítják a szükséges anyagot és a hom­lokbuktatót. Korszerűsítik a Forgách-lejtősaknai szintespá­lya szállítógépét. A meddőhá­nyó folyamatos üzeméhez és a munka megkönnyítéséhez ter­veznek és készítenek egy könnyen mozgatható egyenge­tő gépet. Az ürítés könnyíté­sére és gyorsítására egy Fa­zekas féle meddőürítőt készí­tenek és szerelnek fel. Mind­ezt még az idén megvalósít­ják. A Zagyvái Bányaüzemnél a hosszú szállítópályák miatt lassú a csilleforduló. Amikor a csilleparkot vizsgálták, kide­rült, hogy sok javításra szo­rul, és a javítás átfutási ideje túl hosszú, nem megfelelő a technológia. Most beépítették a vállalásukba; kidolgoznak egy új korszerű karbantartási technológiát, hogy meggyor­sítsák a javítás folyamatát, tgy bizonyára kevesebb lesz majd az üres csille hiány a bányákban. A brigád a társadalmi mun­csökkenésénél is. Ezzel szem­ben a balesetekből adódó munkakiesés a bázishoz vi­szonyítva 967 napos emelke­dést mutat. Mi szükséges ahhoz, hogy az előbb említett területeken jobb eredményeket érjünk cl? Először is, helyes felülvizs­gálni a balesetvédelemmel kapcsolatos egész tevékeny­séget. Ennek során meg kell állapítani, rendszeres és ál­landó feladat-e a balesetelhá­rítási munka az üzemekben. Meg kell nézni, hogy az idő­ben felfedett baleseti forrá­sokat megszüntetik-e, s ha nem, azért ki a felelős. Se­gítene, ha a balesetek meg­előzését szolgáló újításokat soron kívül bírálnák el, és ve­zetnék be. Az eddigi tapasz­talatok viszont arra is figyel­meztetnek, hogy szigorúbban kell megkövetelni a védőfel­szerelések és berendezések használatát. Ezt persze nem­csak adminisztratív intézke­déssel, hanem felvilágosító szóval is el lehet érni. A felvilágosító szó létjogo­sultságát indokolja, hogy még mindig sok a vándormadár. Arányuk ugyan az utóbbi időben csökkent, de még így is az összlétszám 3—4 száza­lékát teszik ki. Megtartásu­kért legtöbbet a törzsgárda tagjai és a szocialista brigá­dok tehetnek. Nagyban függ tőlük, hogy az új dolgozó mi­előbb megszeresse munkate­rületét, és munkájában meg­találja örömét. Ennek eléré­se viszont rendszeres, kitartó munkát kíván a kollektívá­ról. Nem lesz könnyű A második negyedév fel­adatai nagyobbak, mint az előző Időszaké voltak. Az Acélárugyárban exporttermé­kekből 15 millió 555 ezer fo­rinttal, azaz 1962 tonnával kell többet előállítani. Az üveggyárakban a kemence t lújításokkal egyidejűleg kell megoldani az időarányos fel­adatokat. Ennek érdekében sokat tehetnek a pártszerve­zetek. Gazdaságszervező, irá­nyító, ellenőrző tevékenysé­gük során fokozzák nevelő tevékenységüket, rendszere­sen foglalkozzanak a dolgo­zókkal, sürgessék a helyes ja­vaslatok megvalósítását, kí­sérjék figyelemmel a vállalá­sok teljesítését, segítsenek a termelés folytonosságát aka­dályozó gondok elhárításában, járuljanak hozzá, hogy a ver­senyzők mindig tudják, med­dig jutottak vállalásuk telje­sítésében. Mindezek szüksége­sek ahhoz, hogy pártunk tör­ténelmi kongresszusát újabb, jó eredményekkel köszönthes­sük. Molnár István, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője kára is tett vállalást. Egyen­ként húsz órát végeznek azon kívül, hogy aktívan segítik a fiatal műszakiak, közgazdá­szok tanácsa munkáját, tevé­kenykednek a különböző tár­sadalmi szervekben. Valamennyien továbbképe­zik magukat. Fazekas Miklós, Szabó István és Fehér Pál például pártoktatásban vesz részt, Bárány V László a Marxista Esti Egyetem I. évét végzi, Geszti Józsefné KISZ szemináriumon tanul. Párosi László a villamosipari techni­kum harmadik évfolyamát, Kerekes István a Műszaki Egyetem első évfolyamát vég­zi. Menich István az önálló villanyszerelői tanfolyam előadójaként dolgozik. Termé­szetes nem maradt ki a fel­ajánlásból a közös rendezvé­nyek látogatása, alkalomsze­rűen egy-egy könyv. TV film vitája, valamint a családos ki­rándulás sem. A gépész brigád már meg­kezdte vállalása teljesítését. Munkájuk a jövőben még szer­vesebben kapcsolódik majd a bányászokéhoz, és a közös összefogásnak bizonyára meg­lesz a gyümölcse. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents