Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
196«. mäfcis 21. szombat NOCRAD 3 Lehetőség és bizonyság Előnyös számvetés A ZIM rekonstrukciójáról, annak hatalmas népgazdasági jelentőségéről 1959 óta tucatszám jelentek meg cikkeit, elhangzottak parlamenti, pártbizottsági felszólalások. Közben elkészült legalább három beruházási program, egyet végre jóváhagytak, s akkor sokan megkönnyebbülten fel- sóhajtottak: a nehezén túl vagyunk. Aztán ... néhány hete a Nógrád megyei Építőipari Vállalat főépítésvezetője megemlítette: „Erre az évre tizenöt millió hétszázezer forintra szól a kijelölésünk, de ha továbbra is így megy, aligha tudjuk teljesíteni”. Pár napja a vállalat terv osztály vezetőjénél szintén előkerült a ZIM rekonstrukció problémája. jelen volt a főkönyvelő is, s az megerősítette: baj van, a tervek lassan érkeznek. Sietek a Tűzhelygyárba, vár az igazgató, a főmérnök, a műszaki fejlesztési csoport- vezető, mondom nekik, mit hallottam az építőknél, összenéznek, látom, csöppet sem örülnek a dolognak. Péter Pál. a csoportvezető sorolja: a beruházás első szakaszának — a fürdő-öltöző épületének — terveit megkapták az építők, a második szakasz — konyha, étterem, transzformátorház — dokumentációi megérkeztek, hét közepén azt is átadják a kivitelezőnek. A nagy csarnok terveit augusztus 31-re ígérte — szóbeli ígéret! — az ÉM Miskolci Tervező Vállalata. Azt ők azonnal továbbítják a Beruházási Banknak, amely ellenőrzi a költségvetést, s mihelyt áldását adta rá, köthető a kiviteli szerződés ... Hol itt akkor a probléma? — kérdem. Talán — felelik — a csarnok előregyártott elemeinél. Meg kell kérdezni a kivitelezőt. Ami az első szakasz helyét Illeti, onnan elbontották már a régi épületeket, a szanálás, tereprendezés folyamatban van. Gondok vannak az iparvágány, illetve az új patak-híd megépítése körül. Az első tervet a KPM nem fogadta el. Fix pont, hogy a Franki cölöp- fúró berendezés június első felében megérkezik, megcsinálja az első és a második szakasz épületeit tartó cölöpöket Jó lenne, ha egy füst alatt a csarnok-cölöpözést is elkészíthetné, dehát arra nem sok remény van. Ha csak a csarnok tervei július közepére meg nem érkeznek. De ez olyan szép lenne, néznek ismét egymásra, hogy az már nem is lehet igaz ... Az építőknél Botka Miklós főmérnök fogad, később ..segítségül” hívja Hetényi Imrét, az előkészítő csoport tagját. Igen, bólint Botka Miklós, ez az építkezés az idén éppúgy végződhet tízmilliós beépítéssel, mint harmincmillióval. Amit elmond, nb- ból kitűnik, hogy ez a nagy tolerancia az előkészítés bizonytalan terminusaiból, esetenként néhány napos, hetes késésekből is előállhat. Bár ami azt illeti, a tervszolgáltatási késés ennél máris jóval több. — Eredetileg — mondja a főmérnök — három szakaszban történt volna a dokumentálás. Az elsőnek tavaly november tizenötödikére kellett volna érkeznie, a másodiknak az idén július tizenötödikén, a harmadiknak november tizenötödikén. Gyorsan összeszámolom: mintegy százharmincöt milliónyi építési feladat. — Ez a program — folytatja Botka Miklós — megváltozott, a három szakaszból öt lett, módosult a szakaszok tartalma is. És az ötödik szakasz dokumentálását kilencszázhatvanhét júliusára ígérte a KGMTI. A kivitelezés befejezési határidején viszont nem változtattak. Két hónapja magas szintű kooperációs megbeszélést tartottunk. Fő témája a harmadik szakasz, a nagy csarnok terveinek előbbrehozása volt. Arról van ugyanis szó, hogy ha a harmincegyes vállalatnál időben megrendeljük a szerkezet előregyártott elemeit, azokat még ebben az évben a helyszínre szállítják. Ha az előrerendelés nem történik meg, a Betonelemgyár már csak kilencszázhatvan- hétre vállal megrendelést. (A nagy csarnokban 1968-ban már termelni kell!). Mármost a Miskolci Tervező Vállalat dokumentációi alapján a KGMTI hajlandó lett volna alapozási terveket adni, és a kitűzést július negyedikéig elvégezni, a Beruházási Bank pedig megelőlegezte volna ennek a szakasznak az építési költségeit. Mi ennek alapján megrendelhettük volna Tiszaszederkényen a csarnok mintegy húszmillió értékű előregyártott elemeit. De a feltételek, amelyeket a tervező és a Beruházási Bank szabott, olyanok, hogy végül nem mentünk bele a megoldásba. Ezért most haragszanak ránk. A főmérnök elmagyarázta, hogy a KGMTI munkaközi tervet adott volna a kitűzéshez. A kockázat kettős. Lehet, hogy csak a tervek befejeztével derül ki, hogy a kitűzési terv hibás. Amikor a cölöpözést már befejezték. Még nagyobb veszély, hogy a Beruházási Bank kikötötte: a program III. szakaszába sorolt üzemcsarnok szerződést a teljes tervdokumentáció nélkül a programban szereplő teljes összeggel visszaigazolja. Ez több, mint ötvenmillió forint építési költség. De amennyiben a beruházó, Növényvédelem a málnásokban Egyre nagyobb területen termelnek málnát Nógrád megye közös gazdaságaiban. Jelenleg a málnások területe meghaladja az ezer holdat, s a gyümölcsösök nagy része már termőre fordult. A tapasztalatok bizonyítják: a málna jelentős jövedelmet hoz a közös gazdaságoknak, a telepítésre fordított költségek rövid időn belül megtérülnek. Ezért különösen fontos, hogy a telepítéseket mindenütt megóvják a málnát fenyegető gombabetegségektől. Az ültetvényeket leginkább két gombabetegség, a vesszőfoltosság, valamint a málna-antraknózis károsítja. Az eddigi megfigyelések szerint, e betegségek évente mintegy 20—30 százalékos kárt okoztak a gyümölcsösökben. Különösen a múlt évi fertőzés volt nagyobb mérvű. Ezért az idén a védekezés nagy gondosságot követel. Ha az új hajtások elérték a tíz centiméter hosszúságot. egy százalékos bordóilével, vagy 0,3—0,5 százalékos Vi- tigrannal, 0,2—0,3 százalékos Orthociddal célszerű permetezni az ültetvényeket. A munkát, ha az szükségesnek látszik, tíznaponként meg lehet ismételni. Hogy a permetezőszer megfelelően tapadjon a permetléhez, hektoliterenként egy kiló cukorgyári melaszt, vagy 20 dekagramm Ni- kepon P-t vagy Sandovitot célszerű keverni. A permetezést úgy kell végezni, hogy a permetlé, a málnavessző minden részéhez eljusson. Nagyon fontos, hogy az ültetvények talaja gyommentes legyen, mert a gyomnövények akadályozzák a permetezőszer jótékony hatását. A munkához a Rapidtox-II. növényvédőgép a legjobb. Magasnyomású szivattyúk és szórópisztolyok segítségével a permetlé egyenletes elosztása is biztosítható. László István Mohora, Növényvédő Állomás illetve a kivitelező szeptember 3I-ig — ez a program szerinti tervszolgáltatási határidő — nem szállítja a teljes tervdokumentációt, a finanszírozást beszünteti és a már folyósított összegeket visszahívja. Tekintve, hogy egy munkaközi terv jogilag semmire sem kötelezi a tervező intézetet, késedelem esetén a kivitelezőnek kellene viselnie a pénzügyi konzekvenciákat. Ez pedig tönkre teheti a vállalatot. A kooperációs értekezlet végeredményben eredménytelen volt. azzal álltak fel, hogy marad minden a régiben, a felek tartják magukat a programhoz. Ez pedig a kivitelezés vészes elhúzódását okozhatja. — Az elhúzódás már most is fenyeget — mondja a főmérnök. — A kijelölés összegét már említettem. Nos, a jelenlegi helyzet az, hogy az első szakaszból leszerződtünk hatmillióra. A második szakaszból —, amelynek teljes építési értéke tízmillió hétszázezer forint — mintegy négymillió lesz az idén beépíthető. Miért? A második szakasz terveit a héten elküldik nekünk. De a harmadik negyedévre szükséges anyagok megrendeléseit legkésőbb május harmadikán fel kellett adnunk. Ismerve a visszaigazolások, a legyártás, szállítás jelenlegi rendjét — a cementet, sódert, s egyéb szóródó anyagokat kivéve —, nem számíthatunk arra, hogy a később elküldött megrendelések a negyedik negyedévnél korábban realizálhatók. A híd megépítéséhez a KGMTI azt követeli, hogy mi, a kivitelezők rendeljük meg a KPM-nél a terveket. Ez képtelenség! Érti most már, miért gond nekünk, hogy a kijelöléssel szemben hiányzó több mint öt és félmilliót honnan „szedjük” össze...? Értem, s azt is értem, miért lehet az idén tízmilliót is, de harmincmilliót is teljesíteni a ZIM rekonstrukción. Azt is sejtem, hogy ez utóbbira van lehetőség, sőt a lehetőség bizonyossá is tehető. A főmérnök szavaiból az derül ki, hogy nem itt Salgótarjánban, hanem Budapesten: a tervezők kezében van a megoldás kulcsa. Csak... mintha ezt a kulcsot ... De ne siessünk a 'következtetésekkel. Hallgassuk meg, mit mondanak a gáztűzhelygyár építésének idei kilátásairól a ZIM vezér- igazgatóságán, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézetében. S talán mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik ... Csizmadia Géza Alig három hónappal ezelőtt értékelte a Salgótarjáni Városi Pártbizottság a város üzemeinek második ötéves tervben elért eredményeit, s ezen belül az 1965-ös évet. A számadás előnyösen mutatta be üzemeink fejlődését, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ebben az esztendőben a népgazdaság fizetési mérlegének további javítása céljából mennyiségileg és minőségileg is több terméket kell adni, mint az előző évek bármelyikében. És ennek az esztendőnek különös jelentőséget ad az is, hogy pártunk IX. kongresszusára készülünk. Biztató kezdet Az előbb említettek szellemében láttak munkához üzemi párt- és gazdaságvezetőink. Gondosan tanulmányozták a vállalat részére előírt tervszámokat, s a tények birtokában állították össze az intézkedési terveket, amelyekben a megjelölt tennivalók a Központi Bizottság 1964 és 65 decemberi határozatait ölelték fel. Ennek megfelelően fő feladatként szerepelt a termelékenység növelése, a minőség javítása, a kiemelt termékek ütemes termelése, az export-tervek túlteljesítése és a mindenoldalú szigorú takarékosság. Mindezek szerepeltek a műhelyek és brigádok vállalásaiban is. S hogy nem volt hiábavaló a fáradozás, azt Salgótarján város üzemeinek első negyedéves tervteljesítése bizonyítja. Mind értékben, mind tonnában nemcsak teljesítették, hanem jelentősen túl is teljesítették az előirányzatokat. Egyetlen üzem sincs, amelyik száz százalék alatt termelt volna. Kedvezően alakultak a termelékenységi mutatók, s javult a létszámgazdálkodás is. A termelési feladatok megoldásához, illetve túlszárnyalásához az összlétszámnak csak 99,6 százalékát használták fel, ugyanakkor a fizikai munkásokat 100 százalékban foglalkoztatták. Az adminisztratív létszám az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva nem csökkent, sőt a tervezettnél 0,3 százalékkal többet használtak fel. A dolgozók reálbére a kormány- rendelet következtében emelkedett. A fizikai munkások 60 százaléka részesült béremelésben, melynek havi összege 95 —100 forint között váltakozik. Hatása kedvezően befolyásolta a tervek teljesítését. Pedig az év elején több üzemünknél jelentős gondokkal küzködtek. A Tűzhelygyár a rossz kooperáció miatt nem kapta meg időben a gáztűzhelyhez szükséges zománcozott alkatrészeket. Más üzemekben egyes fontos alapanyagból volt hiány, vagy a készlet összetétele volt foghíjas. Üveggyárainknál egymás után mentek tönkre a kemencék. Mindezek a párt- és gazdaságvezetésnek a tervezett feladatokon felül olyan problémát adtak, melynek megoldását nem halogathatták. Csak az elismerés hangján szólhatunk üzemeink vezetőinek és dolgozóinak első negyedévi munkájáról. Nemrég a városi pártbizottság mellett működő exportbizottság Is megbeszélést tartott. A bizottság vezetője bejelentette, hogy az üzemi vezetőikkel egyetértésben az idén is érvényes az exporttervek december 15-re való teljesítése. Egyes vállalatok képviselői ugyanakkor felszólalásukban megrövidítették az előbb említett határidőt. Az Öblösüveggyár például december 1-re, Bányagépgyár november 29-re vállalta az éves exportterv teljesítését. Ez a felajánlás a IX. párt- kongresszus tiszteletére szólt. Az exportban elért eredmények arra utalnak, hogy az év elején megtett vállalások nem maradnak papíron. Különösen jó eredménnyel dicsekedhet az öblösüveggyár, a Síküveggyár és a Bányagépgyár. Mindhárom üzemben értékben és mennyiségben egyaránt az igényeknek megfelelően elégítették ki a szocialista és a tőkés országok megrendelőit. Az Acélárugyárban a tőkés igények kielégítésénél mutatkozik lemaradás, de ez nem jelentős. A kollektíva viszont a szocialista országokba irányuló export termékből többet adott az előírtnál. Ahol még sok a tennivaló Az elmúlt években sok vitára adott okot, hogy a betegség miatt kiesett napok száma állandóan emelkedett, az igazolatlan mulasztásokkal egyetemben. Az utóbbi azért következett be, mert legtöbb esetben hiányzott a meggyőző, nevelő, felvilágosító szó. Ezekben az időkben üzemeink gazdasági és pártvezetői egyedüli megoldásként az új Munka Törvénykönyve intézkedéseit látták, s elfeledkeztek a legfontosabbról, az emberekkel való eszmecseréről. Változott-e a helyzet az utóbbi időben? Alapvetően nem. Jelenleg ugyan csökkent az igazolatlan hiányzás címén elveszett munkanapok száma, de az igazolatlanul távolmaradóké azonban nem. Valami előrehaladás tapasztalható a betegség miatt kiesett munkanapok számának Gépészeti szocialista brigád alakult a Zagyvái Bányaüzemnél A feladatok megoldása a műszaki és fizikai dolgozók közös összefogását igényli. A fizikaiak, főleg a szocialista brigádok eddig is megtettek minden tőlük telhetőt, de jobb műszaki segítséggel még többre képesek. Ezekről a kérdésekről beszélgetett nemrég a Zagyvái Bányaüzem gépészeti csoportja. Elhatározták: ők is versenyt indítanak a szocialista brigád címért. Abból indultak ki, hogy tevékenységük igen nagy területen kapcsolódik a fizikaiak munkájához. A gépek, munkaeszközök karbantartása, a szükséges alkatrészek biztosítása, a fizikai munkát köny- nyítő újítások, valamint a műszaki fejlesztésre tett javaslataik igen fontosak, a közös érdekeket szolgálják. A brigádban fiatalok és idősebbek is vannak. Iskolai végzettségük a nyolc általánostól az egyetemig terjed. Eddigi munkájukat reálisan értékelték, és rájöttek, hogy még többre is képesek, ha a szocialista brigád mozgalom hármas jelszavát magukévá teszik, és ennek szellemében készülnek a közelgő pártkongresszusra. A brigád összetételénél fogva alkalmas arra, hogy szakmailag és politikailag segíteni tudja a többi fizikai dolgozókból álló brigádokat. Be is építették ezt vállalásukba. Aki hozzájuk fordul segítségért, annak problémáit lelkiismeretesen igyekeznek megoldani. Rendszeresíteni akarják az üzemekben a segítő ellenőrzést, amire külön tervet dolgoznak ki. Céljuk, ezzel az, hogy az üzemek dolgozóinak a munkája biztonságosabb a szabályoknak megfelelő legyen. Sok megoldásra váró gépészeti gond van a Zagyvái Bányaüzemnél. Ilyen többek között a meddőürítés. Vállalásukban szerepel, hogy a Forgách- lejtősakna területén lévő pa- lahányót korszerűsítik. Az új palahányói vasúthálózat építését előkészítik, ott a munkát irányítják. Ehhez biztosítják a szükséges anyagot és a homlokbuktatót. Korszerűsítik a Forgách-lejtősaknai szintespálya szállítógépét. A meddőhányó folyamatos üzeméhez és a munka megkönnyítéséhez terveznek és készítenek egy könnyen mozgatható egyengető gépet. Az ürítés könnyítésére és gyorsítására egy Fazekas féle meddőürítőt készítenek és szerelnek fel. Mindezt még az idén megvalósítják. A Zagyvái Bányaüzemnél a hosszú szállítópályák miatt lassú a csilleforduló. Amikor a csilleparkot vizsgálták, kiderült, hogy sok javításra szorul, és a javítás átfutási ideje túl hosszú, nem megfelelő a technológia. Most beépítették a vállalásukba; kidolgoznak egy új korszerű karbantartási technológiát, hogy meggyorsítsák a javítás folyamatát, tgy bizonyára kevesebb lesz majd az üres csille hiány a bányákban. A brigád a társadalmi muncsökkenésénél is. Ezzel szemben a balesetekből adódó munkakiesés a bázishoz viszonyítva 967 napos emelkedést mutat. Mi szükséges ahhoz, hogy az előbb említett területeken jobb eredményeket érjünk cl? Először is, helyes felülvizsgálni a balesetvédelemmel kapcsolatos egész tevékenységet. Ennek során meg kell állapítani, rendszeres és állandó feladat-e a balesetelhárítási munka az üzemekben. Meg kell nézni, hogy az időben felfedett baleseti forrásokat megszüntetik-e, s ha nem, azért ki a felelős. Segítene, ha a balesetek megelőzését szolgáló újításokat soron kívül bírálnák el, és vezetnék be. Az eddigi tapasztalatok viszont arra is figyelmeztetnek, hogy szigorúbban kell megkövetelni a védőfelszerelések és berendezések használatát. Ezt persze nemcsak adminisztratív intézkedéssel, hanem felvilágosító szóval is el lehet érni. A felvilágosító szó létjogosultságát indokolja, hogy még mindig sok a vándormadár. Arányuk ugyan az utóbbi időben csökkent, de még így is az összlétszám 3—4 százalékát teszik ki. Megtartásukért legtöbbet a törzsgárda tagjai és a szocialista brigádok tehetnek. Nagyban függ tőlük, hogy az új dolgozó mielőbb megszeresse munkaterületét, és munkájában megtalálja örömét. Ennek elérése viszont rendszeres, kitartó munkát kíván a kollektíváról. Nem lesz könnyű A második negyedév feladatai nagyobbak, mint az előző Időszaké voltak. Az Acélárugyárban exporttermékekből 15 millió 555 ezer forinttal, azaz 1962 tonnával kell többet előállítani. Az üveggyárakban a kemence t lújításokkal egyidejűleg kell megoldani az időarányos feladatokat. Ennek érdekében sokat tehetnek a pártszervezetek. Gazdaságszervező, irányító, ellenőrző tevékenységük során fokozzák nevelő tevékenységüket, rendszeresen foglalkozzanak a dolgozókkal, sürgessék a helyes javaslatok megvalósítását, kísérjék figyelemmel a vállalások teljesítését, segítsenek a termelés folytonosságát akadályozó gondok elhárításában, járuljanak hozzá, hogy a versenyzők mindig tudják, meddig jutottak vállalásuk teljesítésében. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy pártunk történelmi kongresszusát újabb, jó eredményekkel köszönthessük. Molnár István, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője kára is tett vállalást. Egyenként húsz órát végeznek azon kívül, hogy aktívan segítik a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa munkáját, tevékenykednek a különböző társadalmi szervekben. Valamennyien továbbképezik magukat. Fazekas Miklós, Szabó István és Fehér Pál például pártoktatásban vesz részt, Bárány V László a Marxista Esti Egyetem I. évét végzi, Geszti Józsefné KISZ szemináriumon tanul. Párosi László a villamosipari technikum harmadik évfolyamát, Kerekes István a Műszaki Egyetem első évfolyamát végzi. Menich István az önálló villanyszerelői tanfolyam előadójaként dolgozik. Természetes nem maradt ki a felajánlásból a közös rendezvények látogatása, alkalomszerűen egy-egy könyv. TV film vitája, valamint a családos kirándulás sem. A gépész brigád már megkezdte vállalása teljesítését. Munkájuk a jövőben még szervesebben kapcsolódik majd a bányászokéhoz, és a közös összefogásnak bizonyára meglesz a gyümölcse. B. J.
