Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
8 NÖCRAD top? április rí, vasárnap A vagonajtóban megbillen egy gyapotbála. Félmeztelen emberek körülölelik a hatalmas fehér tömböt... Négyen vannak. Az ötödik a fa alatt. Fiatal. Húszesztendős. Az arca sima. Tekintete szelíd, akár a nyűié, de a nyaka négyökölnyi kemény-gyökér. Néz. Beszéd közből izzadt fényképet húz elő. — Látja, ők a családom. Ez az asszony. Ez meg a gyerek. Szépek, ugye? Büszkén pillant, kifényesedik a szeme és izzik, mint a parázs. — Tudja, ha otthon mellettem vannak, mindig arra gondolok, hogy milyen csoda is ez az egész. Két emberből lesz egy harmadik ember... Csoda, ugye? Nagy kezével beleint a levegőbe. — Háá! de ez még semmi. Képzelje, a fiam akkor született, akikor a feleségem anyja meghalt. Pont abban az órában. Különös, ugye? Tenyerével megdörzsöli a térdit és hirtelen megélénkül: — Mondok, én még mást is. Elmondom, hogyan nősített meg az a négy ember a! Akarja? Hunyorog, mint egy kamasz, kivillog a foga. — A Mari ott állt a kapuban. Kockás szoknya volt rajta. A szeme meg olyan volt, mintha szénből csináltak volna tükröt. Olyan szépet nem láttam én még soha, csak egyszer, a moziban. Valami gróflánynak volt ilyen szeme ... A kezében szatyrot fogott Azt, amivel most a piacra jár. Annyira elbómultam, hogy majdnem a lábamra lö- kődött a bála. Varga piszkált is. Tudja, az mindig viccel. Azt mondta: „A fene a pofád, azt látom, hogy a fejed már elvesztetted, de legalább a lábadra vigyázz”. Később, meg azt mondta: „Nem ajánlom a nősülést. Nehéz a munkánk. esténként sokat .élkü- löznek az asszonyok. Abból meg baj származik, hékás!” — Másnap reggel nem is köszöntek, mindjárt azzal fogadtak: „Megnősültél-e már, Jani?” Intettem rá: „Nősül a fene.” Pedig nagyon kívántam már látni... Ki is eszeltem valamit. Délben, amikor a fa alá ültünk, alig ettem pár harapást, felálltam és sétáltam, mintha gondolkodnék. Csíkokat csináltam a porba a cipőmmel, egyszer aztán, amikor nem nézitek oda, usgyi... — Minden ablaknál belestem. megláttam a fonóterem- ben. Sohasem bámultam be még ennyi sokáig. Akkor láttam milyen szép is minden. A fényes orsók csillogva forognak és kelepéinek, mint a gólyák. Tisztára úgy... A levegőben meg kicsi cómafelhők úsznak, rászállnak a lányok kendőjére és fehérre festik, mint az öregasszonyok haját az idő. A Marinak is fehér volt a haja. A szeme meg világított ... Lekapar egy zöld háncsot a fáról és ráharap. Aztán jókedvűen beszél tovább: ni. Kétszer fürdik naponta..." Megint fájt, hogy jókedvűek. — Másnap kilestek. Utánam lopóztak. Amikor behajoltam az ablakba, rácsaptak a hátamra. „Megfogtunk! — kiabálták, — Jó fürdőhely, nem mondom. Még tussoló is van!” „Hagyjatok” — mondtam — és elhallgattak. — Betolakodtak az ablakba. „Szép — mondta Varga, aztán felém fordult és átölelt: „Mondd, találkoztatok?” „Nem is beszéltünk még!” — mondtam. Piszkált: „Gyáva vagy talán?” És elmondtam, amit hallottam ... — Egymásra néztek. Értetlenül, sokáig. „Ide figyelj, Jani — mondta aztán Varga. — Elengedünk előbb. Várd meg a kapunál. Két órától e’bírjük H. fíarta Lajos Csoda, ugye? — Ezt tettem mindennap. Az ebédidő felét elbómultam az ablaknál. Sokszor néztünk egymásra és én észrevettem, hogy nagyon szomorú a szeme. Azt vettem ki ebből, hogy nem kedvel. Mert ha kedvelne, néha mosolyogna... Nagyon fájt és már nem állhattam, hogy meg ne kérdezzem a Jóskát, aki gépolajozó a teremben: „Ismered azt a lányt?” „Ismerem —- mondta —, már annyira, hogy Itt dolgozik. Párszor nézegettem is, mivel igen csinos, de többet nem tudok, mert hiába próbáltam, nem beszélt velem”. Faggatózni kezdtem: „Vőlegénye van talán?” „A — mondta. — Azt mesélik az asszonyok, ameddig az anyja él, nem áll szóba fiúval, Megfogadta..." — Keseredetten mentem vissza a fához. Amikor megláttak, kiabáltak: „Ki mondta, hogy elveszett?!”... Itt van!... Hát hol csalinkálsz?” „Mosdani voltam — feleltem —, igen melegem volt”. „A fenébe is! Nagy úr lett a JaLeány könyvvel négyen a munkát... igaz-e?...” És az emberek ráibólintottak. Nagyot szusszantott, mint a kovácsok bőrpumpája. Tekintetével végigsimí tóttá a bálánál hajló embereket. — Féltem. De nem akartain, bogy gyávának mondjanak. Kiálltam a kapuhoz. Jött is a Mari. Meglátott, de csak ment tovább ... Amikor mellé értem, annyira csomósodott a torkom, hogy csak annyit mondtam: „Ne haragudjon...” Rózsaszín volt az arca. — A téren mentünk és én nagyon sokáig csak néztem, hogyan hajlanak a lábam alá a fűszálak. Egyszerre megállt: „Mit akar? — mondta. —- „Miért nem mondja, mit akar?” — és majdnem sírt... Szótlanul mentünk... A lassú szél tölcsért fújt a porból és megpörgette, mint a gyerek a facsigát. „Vihar lesz” — szóltam. Megint megállt. „Hagyjon egyedül” — mondta és szájába harapott. „Nem jó egyedül" — feleltem. — Fejünk felett a falevelek összesúgtak, villamosjegyek röppentek, mint kicsi, fehér madarak. Elkaptam egyet, tenyeremre simítottam, megvasaltam és odanyújtottam a lánynak: „Ezzel utazunk...” Elmosolyodott a szája. Két ujja közé csípte lassan a jegyet, megemelte, aláfújt és azt mondta: „Hadd repüljön”. — Megengedte, hogy hazakísérjem. Alig szóltunk ... Kis cseréptetős házban lakott. A kerítésnél elbúcsúzott. „Mikor találkozunk?” — kérdeztem. — „Nem érek én rá soha” — mondta és gyorsan elment, mint egy lepke. — Hosszú, füves árok volt előttem. Nem tudtam elindulni. LehasaLtam, a táskámra hajtottam a fejemet és belestem a kerítésen ... Tíz perc telhetett el. Kopott, kék ruhában jött ki a házból. Ásó volt a vállán. A kertes udvarban ásni kezdett Úgy láttam, ötnapi munka még hátra van. Átkozódtam és rávertem a földre. Ekkor megint nyílt az ajtó. Valami fekete gubanc jelent meg lassan. Kendőbe csavart Öregasszony csoszogott Ráült a kutyáéira és sokszor azt mondta: „Vigyázni kell a bombára, Sándor. Vigyázni kell a bombám ...” Az anyja volt Férjét bomba ölte meg, azóta volt ilyen. A Mari sírt és elvezette. A fiú gödröt túrt a lábával a fa tövébe. Most lassan betemeti és simítja a földét a cipője talpával. — Reggel, amikor a gyárba értem, elbeszéltem mindent a többieknek. Nálunk az ilyesmi nem titok. Az emberek egész nap szótianok voltak és délután ásókat hoztak a raktárból. És este, amikor sötét lett, mint a tolvajok, bementünk a kerítésen és felástuk a földet... Bene bácsi is jött, pedig S már ötvenéves. Szépen sütött a Hold... A vagomajtóból kibukott egy fej és kiabált: — Hé, Jani! Letelt már a pihenő... Hékás te!... A fiú felállt, lepucolta a nadrágját. — Hát így volt — mondta. — Aztán megnősültem... Csak azt nem értem: pont akkor halt meg a mamánk, amikor a gyerek született. Sokan mondják: „Eltemettük a szenvedést, feltámasztottuk az örömet” ... Na, hívnak raár... Hát, jónapot VÁCI MIHÁLY KÉT VERSE Kép. keret nélkül Móló, csípős szél, tele szesszel, hullámok ostora suhog, a víz friss csónakot keresztel, kortyolnak a részeg habok. Az eget éles fájdalommal metszi a földtől penge-kék pára — és lomhán a túloldal felereget pár jegenyét. A part levágott nádasán ég a friss hajtások Illazöld suhogása, és a zománc ég lehelt ködökből szárnyat ölt. Egy hegycsúcsot valószínűtlen messzeség partjáról elold a káprázat, — ringó derűkben a láthatáron körbehord. Úszik, a hegycsúcs távolodva a felszín égő tükörén, tárt pálmáit fölé kibontja a fény, a délszaki növény. A Nap a tóba óriási merítő hálókat bocsát, emelgeti és milliónyi nyÜZSgő, viliódzó fényt kiránt. A hullámverés vakítóan szikrázik, ég, mint a halak vergődnek partra vont hálóban, csapkodnak kövér sugarak. Körül a hullámok vonulnak, indul a tó szembe velem, S órák múlva e ringás úgy hat, — a mólón a tavat szelem A fények karcsú árbocára a szél csattogó vitorlái kitárulnak — halálra szánva a végtelennek nekivágni. Út és utas Boldog, akit, mint a teljes valóság, kísér betölt a súlyos szerelem, — lelkem büszke ragyogással hajóz át kísérő végtelen vizeiden. Mint az utas az útra bízza sorsát, úgy vagyok véled s te mindig velem, — veszélyen, csúcson szelíden hajolsz át, kitérve óvsz — s én észre sem veszem. A szárny az égő levegőre tárva bárhova száll: — a szelet öleli; benned lélegezve, kitárva, szállva: csak téged karollak, veled teli. A földön, úton, Ösvények norában füved lábam, esőd arcom veri. Rijeka Csukly László E Rndics Istv&n rajza Az eső egyhangú bogással veri a térre nyíló ablakomat. Semmi remény arra, hogy egyhamar abbahagyja ezt a mélázásra ösztönző műveletet. Így ma hiába keresem a szokott arcokat és csoportokat a szembenéző téren, csak siető, fázósan összehúzódó embereket látok. A „téri" srácok sem gyűlnek ma össze esti beszélgetésre szokott törzshelyükre a kultúrotthon teraszára, hogy a maguk és a világ eseményeiben bekövetkezett változásokat hangos szóval és nem mindig a legékesebb kifejezésekkel megtárgyalják. És érdekes, nekem ma mégsem ók hiányoznak, pedig megszoktam már őket és azt a tudatot is, hogy ehhez a városhoz a „téri srácok" elmaradhatatlanul hozzátartoznak, mint egy félszázaddal előbb a fővároshoz a Pál utcai fiúk, vagy a Ká- roly-kert, meg az Illatos út azonos szokású, egymást váltogató, nevelő és rontó nemzedékei. Tudom, hogy ma nem jönnek össze, és én mégis csak egy kislányt hiányolok ma, téged Esztike, akiről az imént tudtam meg egy barátomtól, hogy nevelőapád javaslatára őrizetbe vett a rendőrség gyermekvédelmi osztálya. S amíg gondolatban kereslek, sok-sok emlékből próbálom összeállítani az eseményeknek azt a láncát, amely fiatal életedet erre az enyhén szólva helytelen mellékvágányra terelte. Ha jól emlékszem, beszédes viszonyba vagy három esztendővel ezelőtt kerültem veled. Hirtelen fejlődésnek indult, kacagó tekintetű, barna kislány voltál, és amikor a nyári zápor bekergetett bennünket a MAVAUT pályaudvar peronja alá, te a 12 esztendős kislányok követelőén nyílt közvetlenségével megszólítottál, és a kezembe nyomtad kapcsos, bőrfedelű emlékkönyvedet, hogy Írjak bele valamit. A kis könyvben már sok bejegyzés volt, váltogatták egymást az érzelgős, tartalmatlan írások, a mély bölcsességekkel. Volt, aki azzal akarta magát emlékezetessé tenni, hogy az utolsó lapra irta a nevét, mint aki utolsó lesz, ki téged elfeled, a másik arra emlékeztetett, hogy „a nő mindig nulla, a férfi mindig egy, a nő csak akkor számit, mikor férjhez megy", a harmadik Vajda János szép szavait adta emlékbe: „Minden szépség annyit ér csak, Mire becsüli magát; Ne add magad egy világért, S többet érsz, mint egy világ." Tudom, hogy tőlem is valami szép kis verset vártál, már csak azért is, hogy barátnőidnek eldicsekedhess vele, én azonban beértem egy rövidke mondat bejegyzésével; „A vonuló felhők mögött örökké kék az ég.” Csalódott elégedetlenséggel szemlélted a soványra sikerült emléket, és tudom nem is próbáltál gondolkodni felette; vajon mond-e számodra valamit ez a kurta kis mondat7 Pedig a felhők, egyelőre nem is zivatart sej- tetöen, de a te életedben is hamarosan jelentkeztek. Az iskolában nem tartoztál a jó tanulók közé. Unalmasnak tartottad a mindennapi, egyhangú munkát, valami nagyobbat, „csodálatosat” szerettél volna tenni, persze azt nem vallottad be magadnak sem, hogy nem komoly elszánásból, hanem csak hiúságból vágyakoztál a rendkívülire, hogy a többiek közül valamivel kiemelkedhess. (Szépségeddel, legnagyobb keserűségedre, ekkor még nem tűnhettél ki, nem voltak „lovagok”, akik értékelték volna.) Családi körülményeid nem voltak a legrózsásabbak. Apádat elragadta a második világháború, te nem is ismerted, anyád pedig, aki szerény keresetű takarítónő egy vállalatnál. csak a legszükségesebb mindennapit tudta előteremteni. A kis szoba, amelyben — mióta mostohaapád is veletek él — hárman laktok, egyáltalán nem az a „leány- szoba", amelyről régi érzelmes regényekben olvastál, ha nagy- néha könyvet vettél a kezedbe. Ezek a tények felhősítet- ték be először életedet. Mostohaapád, aki egyébként is felesleges „többletnek" tartott a család életében, zokszó nélkül, sőt bizonyos megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy állandó jelenléteddel nem ékelődsz anyád és az ő kapcsolata közé, és a koradélutáni óráktól késő estig a barátaiddal járkálsz, játszol, vagy valahogyan agyonütitek az időt. Engem mindig izgatott az o probléma, hogy milyen eszmények, vágyak is élnek az életre készülő „ifjú seregekben", s nem egyszer faggattalak téged is, hogy mi szeretnél lenni, hogyan képzeled el felnőtt életedet. Kissé megdöbbentett az a céltalanság, amellyel a kérdés előtt álltái, mert tudom, hogy egy tizennégy esztendős „emberke" szinte naponként váltogatja elképzeléseiben a neki legjobban megfelelő foglalkozást. Aztán egy szép napon kijelentetted, hogy te férjhez fogsz menni és olyan férjet szeretnél, mint Gerald Philipe! Először csak annak a tömény filmhatásnak tulajdonítottam ezt a kijelentést, amely minden filmet kétszer-három- szor is megnézetett veled és mosolyogtam azon a gyermekes igyekezeten is, amellyel minden nyelvtani gyakorlat és tanulás nélkül, csupán a filmekben hallott szöveg utánzásával fitogtattad francia nyelvtudásodat. De később feltűnt, hogy a srácokkal való viszonyodban is változás következett be. A ..Bütyök", akit fiatalabb korodban már azért is tiszteltél, mert elkövetett gonoszságaiért Javítóintézetben is járt, Rudi, aki verekedős. harcias természetével nyerte el osztatlan csodálatodat, meg a többiek, kezdték elveszíteni előtted vonzerejüket A fiúk úgyfAtr
