Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
4 NÖGRÄD WB8. április TT vasárnap Sin It ovit« Imre Diákkorában egy barátjával a Madách téri kis színházból jövet ezt mondta: — ... szerepét így én is el tadnám játszani. A szülei akkoriban hallani sem akartak róla, hogy színész legyen. Mondani sem merte, úgy célozgatott csak rá, mintha valaki más pályázna a színészetre A baráttal hosszú évek után most találkozott újra. Fölelevenítették a régi emléket, Sinkovits megkérdezte: •— Emlékszel, mit válaszoltál? — Emlékszem. Azt mondtam: „Neked ezt a szerepet nem így kell majd eljátszanod, hanem másképp, jobban ...” Jobban és másképp — ez vezette, — vallja —, színészi pályafutásában. — Jobban, ezt úgy értettem: hitelesen. Másképp, hogy a magam egyéniségét belevigyem és sohase ismételjek. A főiskolát elvégezte — „szakemberek kezébe kerülte111”, mondja, •—* szerepelt a Művész Színházban, a Belvárosiban és az Ifjúsági Színházban, végül a Nemzetiben. Egy napon magához hívta Gellért Endre és Major Tamás. A Nemzeti Színház szerződtette. Sinkovits tiltakozott, ő elvi okokból először vidékre akart menni. És gyakorlati okokból is. Így beszélte meg a menyasszonyával, Gombos Katival. — Ez sem lesz rossz házasság — nyugtatta meg Major Sinkovits ma: — Tizenöt esztendő múltán úgy érzem, mindkettő jól sikerült. Az elsőt a Gombos—Sin ■ kovits család két gyermeke, a másikat temérdek zerep, két Jászai Mari-díj és most a Kossuth-díj bizonyítja. Temérdek szerep. Ügy tűnik, Sinkovits számára nincs lehetetlen. Játszik mai szerepet és klasszikust, vígjátékot és tragédiát, színpadon és filmen, rádióban és tévében. Vajon ő maga elégedett? — A mindig jobban, mindig másképp kötelessége, «mit magamra róttam, arra késztetett, hogy egyre vizsgáljam magam: mit tettem jól, mit rosszul, fejlődtem-e, képes vagyok-e fejlődni? Az első szerepe, az első filmszerepe — ez a lexikonra tartozik. Hát az első szerep, amellyel Sinkovits is elégedett? — A Katona József színházban ment három egyfel- vonásos, Nagy Lajosé, Déry Tiboré és Urbán Ernőé. A három darabban három szerepet játszottam, az egyik méghozzá kettős szerep volt. Akkor éreztem úgy, hogy most már ki szabad mennem fővárosi színpadra. Három és fél szerep egy estén. Sinkovits gyakran újrázta meg ezt a bravúrt1 a „rekord” a Három testőr tizennyolc szerepe volt a József Attila Színházban. (A József Attila Színházban mertem először bátran kísérletezni. Ha nem sikerül, majd szólnak, gondolám. Nem szóltak. A Nemzetiben készültem fel a pályára, de a József Attilában szereztem meg hozzá a bátorságot és a lendületet.) A rekordot most újra megközelíti: Gertler Viktor... és akkor a pasas ... című filmjében tizenhat szerepet játszik. Valóban: melyik filmszerepével volt elégedett? — A két félidő a pokolban. És, persze, a Tizedes. Azóta ez utcán, a boltban, mindenütt tizedes vagyok. Most majd talán ő lesz „a pasas”. Mert Sinkovits akármit játszik, olyanképp és olyan jól csinálja, hogy fogalommá teszi a szerepét, azonosítják vele. így volt Karló a Legendából, így Sade márki Marat-ból, így Adám a Tragédiából, így... Vannak-e álmai? — Ahhoz még túl fiatal vagyok. Nem is túl fiatal, mert az egész fiataloknak is vannak vágyaik. De elég fiatal vagyok ahhoz... Kis szünet — De ... Ha mégis mondanom kell valamit: Peer. A Nemzeti Színház tagja. Szerény, művelt ember. Kedves mindenkihez. A „-nák, -nék“ toldalék és az illeszkedés így, jól teszi. Zay László Nézd meg a gót pompát: a tett, mely a kőbe merevedett Nem Is hinnéd, hogy csak a dóm hány millió kézzel rokon. TÖTH ELEMÉR: Kezek Hány millió sajgó ütés, amíg a kő csipkéje kész. Huron, fugán leány keze. nem is kéz az. hanem zene. i Akik a hírekben | szerepelnek Kossuth Könyvkiadó Az igen hasznos kézikönyv 1250 mai politikus rövid élet- f rajzát tartalmazza, természe- I tesen elsősorban azokét, akik I nevével gyakran találkozunk | az újságok hasábjain. Most i sokkal többet tudhatunk meg 1 róluk e rövid összefoglalók- ! bői. Nemcsak azt, hogy mi- i lyen nézeteket vallanak, mi- ' ként cselekednek, a békéért i tevékenykednek, avagy hábo- i rús uszítok, vagy a semleges- | ség hívei, hanem egész élet- i útjukat is megismerhetjük az | egy—három hasábos kis leírá- i sokban. Sok érdekesség is akad e ! könyvben. Például U Thant- i nak — az ENSZ főtitkárának nevét minden újságot ol- S vasó, rádiót hallgató, vagy televíziót néző ember ismeri, de azt pl. hogy nevében az U betű jellegzetes burmai t megjelölése a negyven éven felülieknek, — már kevesen [ tudják... E hézagpótló műben az í egyes országok bel- és külpo- t litikájáról is eligazítást kap í az olvasó, legyen az pedagó- 5 gus, vagy tanuló, aktív poli- 5 tikai tevékenységet kifejtő, \ vagy egyszerű érdeklődő. B. J. A jó nyelvérzékű emberek fülét nagyon sérti, ha az előadó helytelenül alkalmazza a feltételes módra utaló „-nák, -nék” toldalékot Az egyik észrevételező ezt a mondatot kifogásolta: „Nem v olnák őszinte, ha a nehézségekről halig atnákr A nógrádi népnyelv nem tartja hibásnak a fenti mondatot De a magyar nyelvterület sok más táján is helyesnek fogadják el a „vol-nák — hallgatnák féle toldalék igéket Hozzáértő nevelőink azonban már az óvodákban javítgatják a fenti mondatokhoz hasonló alakokban a „nák” toldalékot A lelkes kisma- gyarok teli tüdőből fújják a gyermekdalokat: „Ha én cica vol-nák, egeret is fog-nák, — .. .Ha szél vol-nák, fújdo- gál-nák, madár vol-nák ágra száll-nák...” Máris felhangzik: „Szépen énekeltetek, de ne úgy mondjátok, hogy vol- nák, fognák, fújdogálnák. szállnák, hanem így; vol-nék, fog-nék, fúdogál-nék, száll- nékr És az óvó néniknek igazuk van. Persze, a borgőzös kocsmákban már nem javítgathatják a sokféleképpen „kitekert” dalok szövegét. Ott tehát szabadon zeng: „Ha vol- nák egy lánykának szerelmes édes babája... — Cukrot adnák annak a madárnak... — Ha még egyszer gyermek tudnák lenni...” Ha mér a ,.lennék”-et „volnák”-ra cserélték is. legalább a helyes ,,-nék” toldalék maradt volna meg így: „Ha volnék...” (A nyelvművelést természetesen nem a kocsmákban kell kezdeni, sőt nem is az óvodákban!) Hát hol? Bizony, bizony, a bölcsőben. És a bölcsődékben. Hiszen ott tanulnak meg gyermekeink beszélni. Vajon gondolnak-e erre a bölcsődei alkalmazottak kiválasztásánál az illetékesek?) De mi baj van a „-nák, -nék”-kel? Térjünk vissza az első kifogásolt mondatra! Nem volnék őszinte, ha a nehézségekről hallgatnák.) A volnék alak minden esetben és helyzetben helytelen. Éppen ezért a kijavítása is egyszerű és könnyen megjegyezhető. Csak a „volnék” alak jó. (Én volnék, te volnál, 6 volna, mi volnánk, ti volnátok, ők volnának — így ragozzuk helyesen alanyi ragozásban. tárgyas ragozása pedig nincs.) Igaz, hogy a „volnék” szóban nincs illeszkedés. Azaz, a mély hangs zínű „o” után egy magas magánhangzó az „é” található a toldalékban. Pedig a magánhangzók illeszkedésének törvényéből az következne, hogy a mélyhan- gú szavakhoz, mélyhangú toldalék járuljon. Ez a törvény azonban nem alkalmazható mechanikusan, s nem is abszolút érvényű. (Nem érvényesül például az alábbi szavakban sem: lóért, házig, salgótarjáni, állni stb.) Most nézzük a másik kifogásolt alakot! Hallgatnák (én). Bizony ezt is így kell alanyi ragozásban ragozni: Én hallgatnék, te hallgatnál, ő hallgatna, mi hallgatnánk, ü hallgatnátok, ők hallgatnának. Kétségtelen tény, hogy a „hallgatnék’’ szóban sincs magánhangzóilleszkedés. (A mély „a”-k után magas „é”-i találunk. Most azonban ragozzuk el tárgyas ragozásban is! Én hallgatnám (a dalt), te hallgatnád, ő hallgatná, mi hallgatnánk, ti hallgatnátok, ők halig atnák. Igen, az utolsó szó pcnto san a kérdéses mondatban kifogásolt „hallgatnák”. De itt így is kell használni! ök hallgatnák (a dalt). Többes számú, harmadik személyű, tárgyas ragozású alak. Ez illeszkedik is. De ha az én „hallgatnék” helyett is a „aallgatnák”-ot használnám, összekeverném az egyes szám első személyét, a többes szám harmadik személyével, és az alanyi ragozást a tárgyas ragozással. Akkor járunk el tehát helyesen, ha egyes számban, első személyben csak a ,,-nék” toldalékot használjuk; úgy, mint íróink az alábbi idézetekben: Petőfi Sándor: Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; ...de ha szembe dicsérnek, tudj az ördög, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék, s nem volna szabad vakaróznom. — Móricz Zsigmondi Egye meg a fene ezt a vén Sarudyt.... meghíjhat- na a jánya lakodalmára. Hadd laknék jól eccer. — Vörösmarty Mihály: Ha én gólya- madár volnék, ilyen házra nem is szállnék. — Móra Férenc: Adnék az életemből tíz esztendőt, ha én még egyszer olyan kakukkszót hallhatnék, mint gyermekkoromban. Tóth Imre (Koppány György felvételei) Újabban egyre \ gyakrabban találka- J zunk olyan írásokkal, \ műsorokkal, amelyek — tulajdonképpen helyes alapállásból kiindulva — váltig bizonygatják, hogy a filmsztár, a külkereskedelmi üzletkötő, a légikisasz- szony, a maneken. a művész, az író, az élsportoló élete nem i is olyan könnyű mint í ahogyan az átlagem- 5 bér elképzeli. Leg- t utoljára a televízióban, az aktuális riportműsor keretében három csinos mane- kennel kapcsolatban győzött meg erről bennünket Vitrai Tamás, ahogy tőle megHátha valaki egyetért szoktuk rendkívül kedves, közvetlen, mégis szuggesztív módon. Valóban, nem köny- nyű az utazónak, a művésznek, az élsportolónak slb, még a riporternek sem, bár a nehézség és a rátermettség foka között egyenes arányosság áll fenn. Ami az egyiknek könnyű, a másiknak nagyon nehéz lehet. Egyébként, ami nem megy, ne erőltessük! — tartja a közmondás is. Mégis el kell mondani, hogy lassan az az érzésünk támad ágy igazándiból, csak a felsoroltak élete nehéz, ahhoz képest a bányász, a kohász, a nádvágó szakmunkás élete már szinte felüdülés számba megy, ezért egészségvédelmi szempontból ajánlatos lenne, ha még idejében mindenki átképezné magát. Nehéz volna leírni meghökkenésünket. amelyet akkor éreztünk. amikor az egyik maneken a nehézségeket ecsetelve elmondta, néha napi négy-öt órát kell fegyelmezetten, egyhelyben állniok. ami minden bizonynyal azt jelenti, hogy Közben sem fickán- dozni. sem féllábon ugrálniuk nem lehet. Ez lehangolt, elszomorított bennünket. Mi, akik napi nyolc órát állunk a gép mellett, elővettük a zsebkendőnket, meg- hatottan a szemünkhöz emeltük, de a könnyeinket a mai napig sem sikerült fölszárítanunk. Kiss Sanda* REFLEKTORFÉNYBEN ÍJj Kossuth'díjasaink
