Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
1986 április 15. péntek NOG R A D 3 Szocialista módon... Elhárítani a tanulás akadályait Egy-két évvel ezelőtti epizód jutott eszembe Nagybátonyban. Műszak végén nyitottam be a szobába, ahol három fekete hajú, olajos ruhás ember ült szemben egy technikussal. A technikus kezében egy szemléltető tábla, amire a vonalzóval mutatott. Először az egyik tagolta: úr, ír Aztán a másik folytatta. Valami különös csillogás volt a szemükben, amikor megdicsérték őket. Valami olyan, amit az első osztályos gyerek szeme tükröz, amikor első nap leül az iskolapadba. Azt a kincset, amit más kicsi korában megkapott, azt ők felnőtt fejjel, és hozzáte- hetem az egyik ősz fejjel ért el. Most jutott eszembe ez, amikor ismét megláttam őket, amint egy kocsira hatalmas gépet raktak fel. — Szocialista brigád, az anyagmozgatóké — újságolta Gazsi Zoltán főmérnök, a kísérőm. Azután megtudtam, hogy a néhány évvel ezelőtti sok analfabétából alig maradt, mert műszak után megtanították őket az üzemnél írni, olvasni. Közülük többen is folytatják, amit elkezdtek. Könyveket forgatnak, olyan áhítattal mintha több évtized mulasztását egyszerre akarnák pótolni. Ennél, a tröszt egyébként nem nagy üzeménél, az elmúlt oktatási évben az általános iskola különböző osztályait 26 brigádtag látogatta és 37 már középiskolákba járt. Hasonló példákat talál az ember a többi üzemeknél is, bár a szocialista brigádmozgalom jelszavából mégis az oktatást emlegetik legtöbbször és nem indokolatlanul. Túlzottak talán az igények? Nem lehetne mondani. Az elmúlt évek során százával szereztek nagyobb szakmai képesítést, végeztek különböző tanfolyamokat a bányász szocialista brigádtagok közül. Sokan fejlesztették általános iskolában, vagy középiskolában tudásukat, de mégis kevesen. Sokan vannak még, akiknek szükséges lenne az iskola. Nem is az idősebbekről van szó, hanem a fiatalabbakról. Amíg a munkát lehet közös alappal mérni a tanulást sokkal differenciáltabban, csak személyre szólóan. — Inkább két csillét megrakok, minthogy ceruzát fogjak a kezembe — vélekedik az egyik. — öreg vagyok már, nehéz leülni a padba, és úgysem bírnám végig járni — mondja a másik. Évről évre visszatér a kérdés: kellene valamit tenni, majd jövőre. Sokan vélekednek így. Az évek meg telnek és mind nehezebb lesz hozzáfogni. Az általános tapasztalatok szerint a szakmai tanfolyamok a legkedveltebbek. Talán érthető is ez, hiszen a munkához legközelebb álló dolgokat tanulják ott. Van is rá lehetőség, hiszen valamennyi üzemnél rendszeresen szerveznek ilyeneket. A régebbi brigádok tagjainak zöme szerzett is már nagyobb szakmai képesítést. Egyrészt ez, másrészt az tette népszerűvé a szakmai oktatásokat, hogy az üzemnél tartják és alkalmazkodik a műszakba járáshoz. Több dolgozót éppen az tart vissza az állami oktatástól, hogy körülményes az iskolába járás. Nem egy brigádtaggal beszéltem, legutóbb például Kis- terenyén, Butkó Tibor brigádjának értekezletén mondták el: — az állami oktatást is a műszakba járáshoz kellene igazítani. Hasonlóan vélekedtek a szorospatakiak és a kányásiak is. Kérésük: szervezzék a tanfolyamokat a lakóhelyre. Ebben az esetben több üzem összehangolt szervező munkájáról van szó. Nagybátonyban már van néhány éves tapasztalat, de főleg csak a különböző politikai oktatásoknál. Az idén Mizserfán és Mátranovákon is ezt a gyakorlatot akarják követni, de kutatják a lehetőségét a Zagyvái Bányaüzemnél is. A hármas műszak gondot okoz, de nem megoldhatat- lant. A brigádok önmagukban nem tudják megoldani, csak a társadalmi és illetékes állami szervek közös összefogásával lehet megteremteni a lehetőségét annak, hogy szervezett formában még többen tanulhassanak. Igény van rá, a brigádokra csak a szervezés háruljon. A tanulásnak, egyéni képzésnek az iskolán kívül még nagyon sok módja van. A Forgách-aknai szocialista brigádok például életet „vittek” a Somlyói kultúrterembe, a fiók könyvtárba. Maguk is rendeznek különböző vetélkedőket a szabadidőben. A könyvtárnak nemcsak olvasói, hanem szervezői is. Nemesi Gyula brigádvezető egyszerű köszönő szavai a legutóbbi értekezleten a legszebb elismerést jelentette a kultúrterem vezetőségének. Hasonló kezdeményezésekkel lehet már Nagybátonyban és Mátranovákon is találkozni. A példát a többi művelődési háznak is követni kellene, hiszen a szocialista ember nevelés a legfőbb feladatuk. Kisebb próbálkozással több üzemnél is lehet találkozni. Harmos Mihály, Gusztáv akna vezetője például nyolc rövidebb szakmai előadás tematikáját készítette el, és vállalta, hogy megtartja azokat a szocialista brigádoknak. Másutt is lenne lehetőség valami hasonlóra. Legtöbbször nem a brigádon múlik, hogy teljesíteni tudja, avagy sem, kulturális jellegű vállalását. Ebben különösen felelősség- teljes feladatuk van a pat- ronálóknak. akik közül mind többen végzik el becsülettel ezt a megtisztelő munkát. A hármas jelszó bővült az utóbbi időben. Szocialista módon vezetni pedig csak az képes, aki állandóan képezi magát és felkészül a nagyobb feladatokra. Ha összegezzük a bányász szocialista brigádok oktatási, művelődési tevékenységét és azt vizsgáljuk ki honnan indult és meddig jutott, bizony nagyon szép eredményeket lehet elkönyvelni. Megelégedésre viszont nincs ok. Áz igények mind nagyobbak és egészséges türelmetlenségre van szükség a brigádoknál az illetékes társadalmi és állami szerveknél mindaddig, amíg meg nem szűnnek a ma még meglevő akadályok és nem lesznek kedvezőbbek a körülmények a szocialista brigádok művelődési igényeinek a kielégítéséhez. Bódé János (folytatjuk) Gazdosági fejlődésünk időszerű kérdései Népgazdasági arányok Az ország gazdasági egyensúlyának fenntartása megköveteli, az arányos fejlődést. Az arányosság elsősorban azt jelenti, hogy mindenből annyit termeljünk és importáljunk, mint amennyire az igények kielégítéséhez szükség van. Miután igényeink mindig meghaladják lehetőségeinket, a gazdasági fejlettség foka határozza meg, hogy szükségleteinkből mennyit elégíthetünk ki. A szükségletek kielégítésének mértékét az állam a jövedelmeken keresztül szabályozza. A jövedelmek nagysága megszabja a lakosság vásárlóerejét. Mire egy termék a fogyasztóhoz jut, igen sok műveleten megy át. A kenyér például a mezőgazdaság, a malomipar, a sütőipar közös terméke, de részese a mezőgazdaságnak gépeket szállító gépipar, a műtrágyát, növényvédőszert szállító vegyipar, a közlekedés, a felvásárló vállalat, a kiskereskedelem stb. Ahhoz, hogy mindenből a megfelelő mennyiség jusson a fogyasztóhoz, a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés, a kereskedelem tevékenységének összehangolása szükséges. Az egyes népgazdasági ágak tevékenysége között tehát pontosan meghatározható arányok vannak. Számszerűen megállapítható például, hogy 100 tonna acél előállításához mennyi vasérc, villamosenergia, gépipari termék stb. kell. Így ha — mondjuk — 100 tonnával növelni akarjuk az acéltermelést, akkor ezzel arányosan növelni kell még több más iparág termelését is. Hasonló a helyzet a nép- gazdasági ágak közötti kapcsolatban. A mezőgazdasági termelés az iparival, mindkettő a közlekedéssel és a kereskedelemmel, szorosan összefügg. Hiába termelünk sok zöldséget, vagy gyümölcsöt, ha a felvásárló szervek nem képesek időben átvenni, a közlekedés nem tudja elszállítani, a konzervgyárak nem győzik feldolgozni és a kiskereskedelem nem tudja értékesíteni. Minden tevékenységi ágnak összehangoltan kell működnie, hogy ne vesszen semmi kárba, minden a helyére kerüljön. A központi gazdaságirányítás feladata, hogy a fő nép- gazdasági arányokat kialakítsa és szemmel tartsa. Elsősorban azt kell meghatároznia, hogy az egy év alatt előállított új értékből mennyi fordítható fogyasztásra, és mennyi beruházásokra. A fogyasztás és a felhalmozás aránya kifejezi, hogy a megtermelt nemzeti jövedelemből mennyit élünk fel, és mennyit fordítunk népgazdaságunk bővítésére, fejlesztésére az adott évben. A másik fontos tényező a vásárlóerő és az árualap közötti arány. A boltokban és a központi raktárakban olyan összetételű árualapnak kell mindig lennie, amennyi képes a vásárlóerőt mindig „felszívni”, a szükségleteket kielégíteni. Az üzemek egy része termelési eszközöket, más része fogyasztási cikkeket készít. A jól meghatározott arányt kell Élen a felvásárlásban A pássiói járás igyekezete a bőségesebb áruellátásért A pásztói járásban évek óta túlteljesítették felvásárlási tervüket, ami a járások közötti versenyben az előkelő első helyezést biztosította. Igyekezetükkel jelentősen segítették a központi árualap képzését. A pásztói járás tsz-ei, egyéni és háztáji gazdaságai 1965. ben a kiemelt hat főcikkből (i.enyérgabona, hízottsertés, vágómarha, tej, tojás, baromfi) együttesen mintegy 58 millió forint értékű árut adtak el az államnak, ami megfelel a megyei felvásárlás 27 százalékának. Jobb hatásfok A második ötéves terv időszakában nagyon szép fejlődést értek el, miután a kiemelt cikkekből több mint 23 millió forinttal növelték a felvásárlást, ami 1960 évhez viszonyítva nem kevesebb, mint 67 százalékos emelkedést mutat. A tavalyi szép eredmények már arra engednek következtetni, hogy a pásztói járásban 10 mázsa fölött fogják stabilizálni a búza átlagtermését és jó eredményt tudnak továbbra is elérni a kenyérgabona felvásárlásban. A kenyérgabona termelés és felvásárlás összefüggésére az a jellemző, hogy a felvásárlás a termeléshez viszonyítva egyre növekvő arányt képvisel. Míg 1961-ben a termés 44,1, addig 1965-ben már a termés 62,8 százalékát vásárolták fel a járásban. Ez a hatásfok jóval jobb a többi járásban elért eredményeknél. A megyében a felvásárolt kenyérgabona több mint egyharmadát a pásztói járás adta. A cséplés időszakában célul tűzték ki, hogy a cséplés befejezésével egy időben a felvásárlási tervet is teljesítik. Ezt derekasan teljesítették is, hiszen a cséplést még be sem fejezték, amikor a felvásárlást már teljesítették. A szarvasmarha tenyésztésben a minőségi fejlődés és — 1965 kivételével — a vágómarha felvásárlás csökkenése jellemezte a járást. A tsz-ek vágómarha értékesítése ugyan 1961 óta állandóan emelkedik, ez az emelkedés azonban megközelítően sem tudja pótolni az egyéni és háztáji gazdaságokban 1961 után bekövetkezett zuhanás- szerű visszaesést. Sertés- és marhahús Tavaly azonban a vágómarha felvásárlásban már fejlődés mutatkozott, 41 százalékkialakítani. El kell látni anyaggal, energiával, géppel, építőanyaggal, szerszámmal, műszerrel a vállalatokat, de el kell látni fogyasztási cikkekkel a lakosságot is. Egyik legfontosabb népgazdasági tényező tehát a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek termelése közötti arány. A lakosság egy része nem termelő, hanem más munkát végez: oktat, gyógyít, a köz- igazgatásban, a honvédelemben dolgozik. A termelő és nem termelő, a gazdasági és nem gazdasági munkán dolgozók között is helyes arányokat kell létrehozni. Annyi orvosra, ápolóra van szükség, amennyi a betegellátáshoz kell, de annyi kórházi ágyat, orvosi felszerelést, gyógyszert kell termelni, amennyit ez a tevékenység szükségképpen megkíván. Így a termelő és a nem termelő tevékenység is szorosan kapcsolódik egymáshoz. A helyesen felépített tevékenységi arányok jelentik együtt a népgazdasági arányosságot. A termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista gazdálkodás előnye a kapitalista gazdálkodással szemben, hogy a fő arányokat képes megtervezni, kialakítani, s az aránytalanságok megszüntetésére az erőforrásokat időben átcsoportosítani. Dr. Pirityi Ottó kai többet vásároltak fel az előző évinél, de még 23 százalékkal mindig kevesebbet az 1960. évinél. örvendetes jelenség, hogy a számszerű növekedés együttjárt a minőség javulásával, amire legjobb bizonyíték az exportmarha értékesítés ugrásszerű emelkedése. Míg 1964-ben 132, addig 1965-ben már 814 hízómarhát exportáltak, az ösz- szes vágómarha felvásárlás több mint 37 százalékát, ami lényegesen jobb arány a megyei átlagnál. A pásztói járásban szép eredmények születtek a hízott sertés felvásárlásában is. 1965-ben 6936 hízott sertéssel járultak hozzá a központi árualap képzéshez és hízott sertés felvásárlásuk öt év alatt megháromszorozódott. A fejlődés pozitív eredménye a számszerű emelkedésen kívül elsősorban az, hogy a hizlalás! idő a megelőző évek 12—13 hónapjáról 8—9 hónapra csökkent és az egy kocára jutó hízott sertés értékesítés 7.7 darabra növekedett a tsz-szektorban. A hízóalapanyag problémák 1965-ben már teljesen megszűntek, sőt több tsz-nél problémaként jelentkezett a felesleges süldők értékesítése. A tejfelvásárlásban a legjobb eredményt mind abszolút mennyiségben, mind egy tehénre vetítve a pásztói járás érte el. A tsz-átszerve- zés időszakában bekövetkezett tehénállomány csökkenés csupán 1962-ben okozott egészen kismennyiségű visszaesést a tejfelvásárlásban, ettől kezdődően fokozatosan emelkedés tapasztalható, még azokban az években is, amikor a tejtermelésben általános csökkenés állott elő. A tejfelvásárlás mértéke 1965-ben 13 százalékkal volt nagyobb, mint 1961-ben. lej es tojás Az egy tehénre jutó tejfelvásárlás ebben a járásban továbbra is a legjobb. A jó eredmények a tehénállomány következetes minőségi javításának köszönhetők, de benne van az eredményekben a tejipari vállalat munkája is. Tehenenként 1310 liter tejet vásároltak fel tanácsi szinten, míg a tsz-ek ennél 173 literrel több tejet adtak le az államnak tehenenként. A korábbi években hagyományokkal nem rendelkező baromfinevelés és tojás termelés értékes fejlődésen ment át. A járás tsz-ei, valamint egyéni és háztáji gazdaságai 1965-ben csaknem kilenc vagon baromfit adtak el az államnak, négyszer annyit, mint 1961-ben. A növekedést több tényező együttes hatásaként érték el. Ilyen tényezők: a tsz-ek közül néhányan rátértek a korábban nem honos húsbaromfi nevelésre, az egyéni és háztáji gazdaságok a baromfiipartól mind több nagy testű naposbaromfit vásárolnak, amelynek egy részét szerződéses alapon értékesítik. A községi tanácsok között folyó baromfi felvásárlási verseny ugyancsak jó eszköz volt az eredmények javítására, s előnyösen értékelhető a Nőtanács tevékeny munkája is. A hosszú évekig tartó szünetelés után 1962-től 1963-ig kisebb, majd 1964-től ugrásszerű emelkedés következett be a járás tojás felvásárlásában. Míg 1961-ben a házaknál történő kosarazással és a községi tanácsok, nőtanács, fmsz-ek együttműködésével is nehezen tudtak a járásban 921 ezer tojást felvásárolni, addig 1965-ben sokkal kisebb erővel ennek már több mint két és félszeresét teljesítették. Az eredményekért mindig keményen meg kellett dolgozni, de más módszerekkel mint évekkel ezelőtt. Az ugrásszerű növekedés elsősorban annak tudható be, hogy a baromfiipar és az fmsz-ek a tanácsi szakigazgatási szervek közreműködésével egyre több. jó tojástermelő tulajdonságokkal rendelkező naposcsibe fajtákat helyeztek ki, és a háztájiban a régi, vegyes, alacsony tojáshözamú fajtákat fokozatosan lecserélték a több tojást termelő fajtákkal. A tsz-ekben tojótörzsek tartása és a tojás állam felé történő értékesítése ugyancsak besegített a növekedés elérésében. Támogatják a háztájit A pásztói járásban tehát nem hanyagolták el a háztáji gazdaságokban rejlő áru- termelési lehetőségek kihasználását sem, bár ezen a Területen a felvásárlás növelésének tartalékai korán sincsenek még tökéletesen kihasználva. A háztáji gazdaságok árutermelése is egészségesen fejlődött, hiszen a hat főcikk felvásárlásából 18,5 százalékot képviselnek, több mint 10 millió forint értékben. A háztáji árutermelés növelésében jelentős szerep vár a tsz-ek háztáji bizottságaira, amelyek aktívabb és eredményesebb működésükkel sokat tehetnek a cél érdekében, ami egyaránt fontos mind a központi árualap növelése, mind a termelők bevételének emelése szempontjából. A járás 1966. évi eredményei további fejlődésről tanúskodnak és ha az eddigi lendületet, jó szervező munkát végeznek, továbbra is esélyük van az első hely megtartására. Lécz László Erdőkből szántóföldek lesznek Üjabb, a mezőgazdasági termőföld védelmével kapcsolatos intézkedések történnek megyénkben. Mezőgazdasági, erdészeti és földrendező szakemberek a napokban vitatták meg a 21/1965. X. 24. számú kormányrendelet végrehajtását. Ennek a rendelkezésnek a lényege, hogy minden földterület céljának megfelelően szolgáljon A földvédelmi törvény végrehajtásával rendezték a földterületek használatát, azonban nem történt akkor döntés olyan erdők ügyében, amelyeket korábban szántóföldi művelésre alkalmas te- tületen telepítettek. Az említett rendelkezés kimondja, hogy mindazokat az erdőket, amelyek nyolc fok lejtésű területeken helyezkednek el, ki kell vágni és a területet szántóföldi művelésbe kell vonni. Természetesen a rendelet megkülönböztetéseket tesz, s éppen ezért egy bizottság alakult, amely megye- szerte megvizsgálja a rendelet végrehajtásának lehetőségeit. A szakemberekből álló bizottság április 30-ig azokat az erdőterületeket veszi szemügyre, amelyekben a faállomány az idén, illetve jövőre lesz vágásérett. Ezeken a területeken azonnal elrendelik a kitermelést. A rendelkezést 1968-ig kell végrehajtani, ezért hároméves tervet készítenek az érintett erdőterületek kitermelésére. A vizsgálatban földrendezők, agronómusok, erdőmérnökök, talajvédelmi szakemberek — szükség esetén vízügyi szakemberek — vesznek részt a legtárgyilagosabb elbírálás érdekében, s csak azokra a területekre írják elő a rendelkezés végrehajtását, amelyek bevonhatók a korszerű, nagyüzemi gazdálkodásba.