Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

4 NÖGRÄT 1966. április 15. péntek Lélektan a presszóban — Amióta megnyitottuk — mondja a presszó vezető­je, bájos fekete asszonyka — naponta nyolcezer forint kö­rül van a forgalom. A Jegesben jó napon három-négyezer. Pedig ott sem panaszkodnak. Ebből láthatja, nagyon hi­ányzott ebben a körzetben a szórakozó hely. Most, dél­előtt van. Jönnek, mennek a vendégek, nincs megállás. De a vendégek rendes utcai ruhában, leülnek, feketét kérnek, sört... Viszonylag nyugalom... De amikor az első napon, munka után benyomult ide az a sok fufajkás, meg piszkos munkaruhába öltözött férfi, mégremültünk, mi lesz itt? Persze, megjelent a régi Üveges törzsközönsége is. Eldobálták a csikket, köpködték a szotyolahéjat. S fő­leg nem voltak hajlandók leülni. És sört kértek rummal. Sört-rummal, sört-konyakkal. Egyik másik „vendégünket” bizony ki kellett tessékelni. — De ez mind semmi. Ezután jött a futballmeccs napja. Tudja, két műszakban dolgozunk. Reggel félnyolctól este tízig, de egyelőre itt kell lennem végig. Aznap hazaug­rottam két-három órára, itt lakunk a közelben. Mikor visszajöttem, mint akit mcllbcvágtak, visszahőköltem. Az a sok elkeseredett szurkoló. Nyakalják az italt, vágni le­het a cigarettafüstöt. És torkukszakadtából vitatkoznak. A fele már kótyagos az italtól. A botrány a levegőben lóg, Mit tegyek? Ha elnézem, hamarosan rossz hírünk kél. A presszó körülbelül két hete nyílt meg, tavaly őszig söntés volt itt. Az Üveges. Átalakították. A belső beren­dezés megtervezését művészemberre bízták. Érdemes volt. A szem örömmel kalandozik: itt megnyugszik, amott fel­vidul. Szép lett a volt Üveges, új néven Kristály. Kelle­mes hallani a zsongássá összefonódó beszélgetést. És a fe­kete elsőrangú! — Persze — folytatja a vezető —, azt is tudtam, ha veszekszem velük, rendre utasítom őket — inkább ron­tok a helyzeten. Arról nem is beszélve, hogy nekem nem a vendégek elriasztása a feladatom... Nohát, fogom a tál­cát, viszem ki a kávét, konyakot, sört, s kezdem őket di­csérni: „Milyen rendesen viselkednek! így van ez jól! Mert egy ilyen szép presszóban így illik.” Bókolok én így asztaltól asztalig, hát nem elcsendesednek! Odamegy a pulthoz egy vendég, például. Ismerem a Jegesből. Már spicces. Italt kér. Mondom neki, esetleg, ha leül az asz­talhoz. Erősködik, hogy ő itt a pultnál, állva akar inni. Ejnye, mondom, Vilikéin, nem így ismerem én magát a Jegesből, hiszen olyan udvarias, finom ember maga... ül­jön le szépen. Elpirul, ahhoz a sarokasztalhoz somfordái, leül. Azóta sincs nála türelmesebb vendégem» — És meglátja, így lesz majd nálunk. Lehet, hogy a ré­gi törzsvendégekből páran elpártolnak tőlünk, de már olyan is van, aki munka után hazamegy, átöltözik, s a fe­leségével jön vissza™ Van hatalmas szállodánk, frissen avatott művelődési házunk, gyárakat építünk, meg modern lakásokat. A Kristály, a salgótarjáni Rákóczi úton, az öblösüveggyárral szemben, harmadosztályú üzem. Ünnepélyes avatása nem volt. Megnyílt és kész. Ki figyel oda? Pedig történnek ilyen helyeken is dolgok, melyekre érdemes odafigyelni.. — Csűri — Akik hazajöttek Tizennégyen do1^ együtt. Mindenki csak így is­meri őket: az ifjúsági brigád, ök azok a nógrádsápi fiatalok, akik visszajöttek dolgozni a termelőszövetkezetbe. Évekkel ezelőtt Nógrádsáp- ról is szétszéledtek a fiúk és a lányok, ki merre látott. Az itt­honi keserves megélhetés he­lyett mindenki oda igyekezett, ahol „forintot látott.” A szö­vetkezetben csak munkaegység volt, az is nagyon gyenge. Az egy-két száz forintnyi munka­egységelőlegért nem maradtak a faluban. A fiúk Vácra, Bu­dapestre jártak ipari üzemek­be, a lányok meg állami gaz­daságba, s azokba a Pest me­gyei közös gazdaságokba, ahol készpénzzel fizettek. Igaz, maradtak azért itthon is. Három-négy évvel ezelőtt még KISZ brigádot is alakítot­tak. Sikeres munkájukat az bizonyította, hogy nyertek egy televíziót. De mi történt? Ez a brigád szép csendben felosz­lott. Senki sem kutatta miért. A fiatalok azonban tudják, csak nem szívesen beszélnek erről. A jelenlegi 2“*“; Filiczki Mária tagja volt an­nak a régebbi brigádnak is. Faggatom az igazságról, de csak hímez-hámoz. — Miért nem akarod meg­mondani az igazat? Mondd csak meg! Ami igaz, az igaz! — szólnak rá többen is. Mária dacosan megrántja a vállát. — Minek televíziót adtak? Inkább osztották volna szét az árát. Betették a KISZ helyi­ségbe, ahol csavargatta bol­dog-boldogtalan. Persze, hogy tönkrement. Azt mondják, ha meg akarjuk csináltatni töb­be kerül, mint egy új. A múlt tapasztalatai tehát kedvezőtlenek. De akkor ho­gyan hozták létre az újabb brigádot? S ráadásul olyan fiatalokból, akik már eljártak a faluból? Erre már Fábián Albert, a szövetkezet elnöke válaszol. — Fiatalok nélkül nem tu­dunk erős termelőszövetkeze­tet teremteni, biztos pénz nél­kül pedig nem jönnek haza a fiatalok. Tavaly még csak „tervezgettük” ezt az ifjúsági brigádot. Az idén tovább nö­veltük a kertészet területét, s ide elsősorban fiatal munka­erő kell. A vezetőség meg- hányta-vetette a dolgot, azt mondtuk, ha hazajönnek kész­pénzt adunk mi is. A fiatalok isU“ Megalakították a kertészeti if­júsági brigádot. Most éppen a dohányt vetik a gondosan el­készített melegágyakba. Amint elkészülnek egy-egy ággyal műanyagfóliát feszítenek fölé­je. — S mi az egyezség? — kérdezem Filiczki Máriát. — Havonta kapunk ezerszáz forintot — válaszol a brigád­vezető. — Ezenkívül jár ha­vonta egy nap szabadság, s a terv túlteljesítése esetén, a terven felüli összeg tíz száza­léka a brigádé. A lányok hirtelen nem tud­ják megmondani mennyi is a terv. Náhóczki Imre kertész azonban a segítségükre siet. Mindenttudó kiskönyvéből ki­derül, hogy 370 ezer forint bruttó bevételt kell elérni a kertészeti brigádnak. A fia­talok dohányt, paradicsomot, zellert, paprikát, uborkát ter­mesztenek. Nagyon remény­kednek, hogy sikerül túltelje­síteni a tervet. Nos, ennek két feltétele már megvan: a brigád szorgalma, igyekezete, s Náhóczkinak a szakértelme. A harmadikban pedig min­denki reménykedik, hogy meg­lesz — a jóidő. — Érdemes volt itthon ma­radni? — kérdem. A brigádvezető mellett gug­goló Gódor Mária válaszol. — Érdemes. Itthon sokkal jobb, mint másutt... Együtt vagyunk a családdal, nincs szállás gondunk, nem kell utazgatni. Szóval sokkal elő­nyösebb. Kétségtelenül így van. Ezt azok is tudják, akik még el­járnak faluról. De mivel itt­hon nekik már nem tudna pénzt fizetni a termelőszövet­kezet, inkább utaznak, vagy a munkahelyen élik le az életü­ket. Bár egy év alatt sokat fejlődött a nógrádsápi közös gazdaság, egyelőre több, kész­pénzfizetéses fiatalt nem tud foglalkoztatni. A vezetők azonban, amint azt eddig is tették, sokat törik a fejüket hogyan lehetne olyan növény­féleségeket termelni, amelyek a legtöbb jövedelmet biztosíta­nák. Tavaly például igen jól sikerült az uborka, az idén is nagy szerepet játszik a terme­lési tervben. Tovább fejlesztik a kertészetet, s rövidesen szép gyümölcstermő területtel ren­delkeznek. — Szeretnénk hazahozni még több fiatalt — mondja az elnök. — Sürgősen gondoskod­nunk kell az idős emberek utánpótlásáról. mert akkor már késő lesz, amikor kihull a kezükből a szerszám. Ezentúl nagyobb lehetőségünk lesz olyan termékeket előállíta­nunk, amelyek a legjobban megfelelnek az adottságaink­nak, lehetőségeinknek. Mert csak ezáltal tudunk nagyobb jövedelmet biztosítani a szö­vetkezeti embereknek. S per­sze. amit nem szabad kifelej­teni. sok múlik a szorgalmon is. Víllnllímf Egy termelő- »aiODin. szövetkezetben nagyon sok függ attól milyen önállóan dolgozhatnak, hogyan választhatják meg a megélhe­tés legbiztosabb forrásait. S persze a szorgalom. Az ifjúsá­gi brigád valószínű nem lesz utolsó ebben. Törekvésüket misem bizonyítja jobban, mint az, hogy szeretnének benevez­ni a szocialista címért folyó versenybe. Ennek pedig sok­kal komolyabb feltételei is vannak, mint a szorgalom. Pádár András A Kartográfiai Vállalat új kiadványai „Magyarország idegen forgaImi értékei“ hét nyelven — L// térképek a hazai turisták számára — Képes Politikai és Gazdasági Világatlasz ŰílUZlL A művelődési irányelvek szerint népművelési munkánk általános célkitűzése az, hogy az egyes rétegek sajátos hely­zetét figyelembe véve és megfelelő módszereket alkalmazva elérjük: művelt, fejlett ízlésű emberek, valóban művelt em­berfők sokasába .legyen a mi népünk. A Zsuzsi próbáiról vajmi nehéz lenne úgynevezett szen­zációs tudósításokkal szolgálni. Ezek a próbák — hetenként kétszer, szombaton és vasár­nap — igencsak csendes szen­zációk magában a községben, Mátraverebélyben is. Miről van szó? A helység cigánylakosságának egy része — mondhatnám, a cigány fia­talok színe-java — elhatároz­ta, hogy színdarabot tanul. Persze, a gyermek világrajöve­tele, vagyis a próbák megkez­dése, ez alkalommal sem tör­tént bábák nélkül. A helyi Földművesszövetkezet vállal­kozott a születendő új művé­szeti csoport szülői tisztének szerepére. Csemer Dezső, a községi tanács művelődési ál­landó bizottságának tagja vé­gezte a szervező munkát. Csukly László tanár pedig a színdarab betanításával és rendezésével járó gondokat — és örömöket! — vállalta. Mindkettőből kijut neki is. A gondok? — Ezeket a rózsadombiakat, kérem, ezeket nehéz mozgatni, mint a tölgyfát — mondja Csemer Dezső. — Én közülük való vagyok kérem, én tudom. De ha mozdulnak is, nehéz a mozdulás. A görcsök, kérem, nemcsak mibennünk vannak. Akartunk például már előbb is színdarabot tanulni, de nem bíztak bennünk. Azt mondták, minek ezeknek pénzt adni. úgyse Vesz abból a színdarab­ból semmi. Most megmutatjuk, kérem, hogy lesz. Igen, a Zsuzsi először is az efféle bizalmatlanság — mondjuk ki, esetenként előíté­let! — oszlásáról tudósít. S ez örömünkre szolgál. Akadnak másfajta gondok is. A szereplők ugyanis vala­mennyien dolgoznak, többnyi­re távolabb a községtől, Nagy- bátonyban, Salgótarjánban. Sokan csak a hétvéget töltik Mátravere'oélyen, s ilyenkor bizony jólesik a pihenés, egy pohár sör a vendéglőben — és csak utána kezdődhet a próba. — A baj nem is a pár per­ces késés, ami egyébként rit­ka, mint a fehér holló — véle­kedik Csukly László. — Inkább az, hogy fáradtan, nehezebben megy a tanulás, akadoznak a szövegben a szereplők. Viszont az őszinte lelkese­dés sok mindent pótol. S ez a lelkesedés a másik legnagyobb öröme a rendezőnek. Zsuzsi (Csemer Gizella), Balog kőfejtő (Rácz György), a hajdú (Kökény Elemér), a Rácz György Csemer Gizella hajdúné (Kökény Borbála), a cigányprímás (Rácz András) és a többiek mindent megtesznek azért, hogy a Zsuzsit május 1-én bemutathassák Mátrave- rebélyen, illetve ezt megelőző­en néhány közeli községben. Csiszolják, formálják, alakít­gatják szerepüket — ez a szá­mukra szokatlan „munka” még verejtéket csal homlokukra! —, s közben maguk is csiszo­lódnak, formálódnak, alakul­nak. Mások lesznek. Többek mint ed'dig voltak. Végered­ményben: gyarapodnak. Barta Lajos három felvoná- sos vígjátékát sokszor be­mutatták már Magyarországon hivatásos színészekkel, társu­ltokkal. Csemer Gizella Zsu- zsi-ja kétségkívül kevesebb 'esz, mint a Nemzeti Színház lűvésznőjéé annak idején a remieren. Ugyanakkor több lesz annál. Hiszen Csemer izella és társai, a rózsadom- i cigányfiatalok, elsősorban nem szerepeiket alakítják, ha­nem élve a szerep adta lehe­tőségekkel magukat! Tóth Elemér — A térképek iránti igényt korunkban két tényező együt­tes hatása sokszorozza meg — mondotta dr. Hegyi Gyula, a Kartográfiai Vállalat igaz­gatója. — Az egyik: társadal­mi-politikai, gazdasági és technikai életünk rohamos fejlődése, amely állandóan változtatja Földünk arculatát. A néhány éve készült térkép ma már elavult A másik tényező: az idegenforgalom nagyarányú fellendülése. Tö­megesen utaznak az embe­rek, és azt az országot, aho­va indulnak, szeretnék tér­képről is megismerni. Az idén főleg az idegenfor­galmi szervek kívánságai sze­rint végzik pontos és igényes munkájukat a vállalat kar­tográfusai. Három kiadvány is készül tavaszra a nyári XXVIII. Camping Kongresz- szus résztvevői számára. El­készítik hat nyelven a kong­resszus programját a szüksé­ges térképekkel, kiadják Ma­gyarország camping- és autós térképét, valamint a Duna­kanyar térképét. A lá­togatók megismerhetik a ki­adványokból azokat az ob­jektumokat, ahol a kongresz- szus eseményei lezajlanak. A „Magyarországi úti ABC” is idegenforgalmi cél o Icát szolgál, közli a nyolc orszá­gos főútvonal térképét, a kü­lönösebb fáradtság nélkül megtekinthető látnivalókkal. A júniusra megjelenő úti­könyv hét nyelven készül. Hasonló, de az egész ország­ról tájékoztat a „Magyaror­szág idegenforgalmi értékei” című 70x100 cm nagyságú, év végéig megjelenő térkép, amely grafikus ábrázolással taralmazza az idegenforgalmi szempontból jelentősebb terü­leteinket. Baranya megye ide­genforgalmi térképe a me­gye érdekességeit, és a hoz­zájuk vezető útvonalakat áb­rázolja. Ez a kiadvány ugyan­úgy, mint a Gerecse hegység vidékeiről készülő új turista- térkép nyárra kerül az üz­letekbe és a hazai turisták igényeit hivatott kielégíteni. Előkészítik a már korábban megjelent 14 féle turistatér­képek új kiadásait is, így még az idén a Bakony, Pilis és a Vértes térképei jelennek meg új kiadásban. Magyarország 64 városa közül 45-ről már megjelentek várostérképek, az év végéig további nyolc vá­rosunkról — Karcag, Hatvan. Kalocsa. Várpalota. Orosz­lány. Komárom, Sátoraljaúi- helv. Kazincbarcika — kerül­nek forgalomba térképek. A magyar autósok külföldi uta­zásait az autótérképek kiadá­sával könnyíti meg a válla­lat. Nyár végéig megvásárol­hatják a magyar turisták Ju­goszlávia autótérképét, és ké­szül már Ausztria, Olaszor­szág, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és Lengyelország autótérképe. A tavaszi Budapesti Nem­zetközi Vásárra jelenik meg a Magyarország látnivalói című kiadvány 12 oldalas leporelló formában, képekkel, magya­rázó szöveggel és térképek­kel. A kiadvány hét nyelven készül el. Ugyancsak a vá­sárra kerülnek forgalomba térképes levelezőlapok, kü­lönféle útikönyvekhez készü­lő térkép mellékletek. — Természetesen nem ha­nyagoljuk el — folytatta az igazgató —, a hazai közön­ség egyéb térképigényének ki­elégítését sem. Még az idén megjelenik a Képes Politikai és Gazdasági Világatlasz, amely 196 térkép oldalon kí­vül 80 szöveges oldalt, és 48 oldalon 300 fényképet tartal­maz. A világatlasz 120 olda­lon névmutatóval tájékoztat­ja az olvasót Földünkről, az emberfajok elterjedéséről, va­lamint növény- és állatvilá­gáról, földrajzáról. Másik je­lentős kiadványunk lesz a nyárig megjelenő nagyméretű Magyarország Autóatlasza, amely a közutak 1966. január 1-én végrehajtott átszámozá- sa szerint készül. Az átszá- mozást az egylapos Autótér­kép rövidebben tartalmazza. Mindezeken kívül egész sor térkép kerül új kiadásban a könyvkereskedésekbe: Buda­pest, Szeged, Dunaújváros Vá­rostérképei, falitérkép a Föld országairól, iskolai atlaszok. Folytatjuk a 13 és 25 centi- méteres földgömbök előállítá­sát. — A szocialista országok­kal együttműködve közös nagy célkitűzésünk az a nem­zetközi érdeklődésre számot- tartó kiadvány, amely a kar­tográfia történetében először ábrázolja majd egységes ve­tületi rendszerben, egységes méretarányban, és egységes jelkulcsban az egész Földet. Néhány darab ebbői már az idén megjelenik, a teljes munkát két év alatt fejezzük be. A Kartográfiai Vállalat tér­képészei a következő évek tervein is dolgoznak. A jö­vőre megjelenő Magyarország Nemzeti Atlaszán már mun­kálkodnak, hozzákezdtek egy képes világtörténelmi atlasz — 1969-ben lesz kész — és egv — 1970-ben megjelenő — nagy természet-földrajzi at­lasz szerkesztéséhez. Varga Aranka *

Next

/
Thumbnails
Contents