Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

2 NOCBÄP 1966. április 29. péntek A ledorongolás kudarca A Pravda Washington politikájáról MOSZKVA (MTI) Az Európában most születő új nézetek, új eszmék féle­lemmel töltik el a legutóbbi francia külpolitikai lépések óceánon túli bírálóit. Francia- ország cselekedetei — kétségbe­esésükre — lyukat szakítanak a NATO-integráció gondosan szőtt pókhálóján, amely arra lett volna hivatott, hogy tartó­sítsa a hidegháborút azzal a céllal, hogy majd csak sike­rül a kapitalizmusnak előké­szíteni a második világháború európai eredményeinek ka­tonai-politikai felülvizsgálatát. Washingtonban nem akar­nak számolni azzal, hogy az objektív történelmi folyama­tok közepette egy ilyenfajta cél megvalósítása régen lehe­tetlenné vált, de azzal sem akarnak számolni, hogy el­vesztette gazdasági és politikai alapját az a „gyámság”, ame­lyet az Egyesült Államok te­remtett a háború után a nyugat-európai országok fölött. Az óceánon túl nem hajlandók megérteni: az idők szellemé­nek teljes mértékben megfe­lel Franciaországnak az a tö­rekvése, hogy megszilárdítja függetlenségét, megerősíti a nyugat-európai államok önálló döntési jogát, fejleszti a békés együttműködést minden euró­pai országgal, beleértve a szo­cialista országokat. A NATO jelenlegi válsága valamire mégis megtanította az amerikai politikusokat és rajnai fő szövetségeseit. Ez pedig az a felismerés, hogy kudarcba fulladt a durva le­dorongolás és a szövetségesek­re gyakorolt nyílt nyomás ré­gi taktikája. Washington minden akciója mögött — írja Kotov — pon­tosan meghatározott politikai számítás rejlik: időt nyerni, elhúzni a tárgyalásokat, huza­vona-taktikával szabotálni az amerikai csapatok és az at­lanti vezérkarok kivonását francia területről a Párizs ál­tal megszabott határidőig. Az Egyesült Államok gyakorlati­lag elutasítja a támaszpontok­ra vonatkozó kétoldalú francia —amerikai tárgyalásokat arra való hivatkozással, hogy e te­kintetben minden NATO-part- ner „érdekelt”, bár közismert tény, hogy francia földre an­nak idején éppen a kétoldalú francia—amerikai megállapo­dások alapján irányították az amerikai csapatokat. Washington „korrektnek” kikiáltott reagálása a francia kormány határozatára valójá­ban közvetlen francia-ellenes diverzió, nyílt politikai be­avatkozás Franciaország ügyei­be. Az óceánon túl azt a fel­adatot tűzték maguk elé, hogy Nyugat-Európa, sőt Francia- ország közvéleményében egy­fajta hangulatot keltsenek „az igazságtalanul megbántott” régi partner iránt, aláássák Franciaországban a kormány- többség állásait és előmozdít­sák az atlaniti-barát ellenzék tömörülését. Kiadnak egy Nkrumah-minisztert LONDON (MTI) Hampsteadi lakhelyén a londoni rendőrség szerdán le­tartóztatta Kwesi Armahot. Ghana volt londoni fómegbi- zottját a Nkrumah-kormánv utolsó évében kereskedelem ügyi miniszter volt. Kwesi Armaih egyike volt Nkrumah elnök legközelebbi tanácsadóinak. Nkrumahhal együtt járt Pekingben azok­ban a februári napokban, amikor a ghamai katonaság és rendőrség erőszakkal átvette a hatalmat. Március 1-én, Nkrumah kíséretének több tagjával együtt érkezett Lon­donba. Az angol kormány — köz­li a Reuter — most vizsgálja felül azokat a jogszabályokat, amelyek a nemzetközösségi országok állampolgárainak ki­adatására vonatkoznak. A volt ghanai miniszter közben már börtönben töltette az éjsza­kát. Brezsnyev és Koszlgin elutazott Taskentből TASKENT (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin csütörtökön dél­előtt elutazott Taskentből. Az üzbég fővárosban a köz­társaság vezetőivel és az er­re a célra létrehozott kor­mánybizottság tagjaival együtt azt vizsgálták meg, milyen gyors intézkedéseket kell tenni a földrengés okozta károk helyreállítására és a lakosság megsegítésére. A szovjet vezetők megelégedés­sel állapították meg hogy Taskent lakói fegyelmezetten és szervezetten léptek fel a természeti csapás pusztításai­val szemben. A köztársasági pártaktíva értekezleten az SZKP főtitkára beszámolt a földrengés kö­vetkezményeinek felszámolá­sát szolgáló intézkedésekről. Repülő szerencsétlenség Peruban LIMA (MTI) Az éjszaka folyamán ké­szenlétbe helyezték a perui légiflotta gépeit, hogy virra­datkor azonnal folytassák a kutatást a szerdán eltűnt utasszállító gép után. A LANSA helyi légitársaság négymotoros Constellation gyártmányú repülőgépe el­vesztette a kapcsolatot a re­pülőterekkel, amikor félúton járt Lima és az ősi inka fő­város, a dél-perui Cuzco kö­zött. Az ötfőnyi személyzet­tel együtt, amelynek parancs­noka amerikai volt, összesen 49-en utaztak a gépen: a pe­rui utasokon kívül négy ame­rikai, két svájci, három nyu­gatnémet, egy spanyol és egy kanadai állampolgár, közöt­tük egy három hónapos kis­lány. Nem felelnek meg tehát a valóságnak az AFP hír­ügynökségnek azok a korábbi közlései, hogy a nyilván sze­rencsétlenül járt gépen euró­pai kereszténydemokrata po­litikusok is tartózkodtak. A Reuter hírügynökség be­számol a gép parancsnokának tragédiájáról: William Jones kapitány néhány napja tért vissza otthon, Miamiban töl­tött szabadságáról és magá­val vitte Peruba 15 éves kis­lányát. A gyermek Limában békésen aludta át az éjszakát, mit sem tudott róla, hogy ap­ja a géppel együtt odaveszett az Andok sziklái között. A perui repülőtársaság még nem közölte, milyen fel- tételezései vannak a gép sze­rencsétlenségének okáról. Május elsejére, a nemzetközi proletariátus nagy ünnepére készülnek a szovjet fővárosban is. Képünkön: díszítik a felvonulás színhelyét, a Vörös teret. (Telefotu — MTI Külföldi Képszolgálat) Wilson tárgyalásra készül A rhodesiai fehérek — a Reuter szerint — nagy meg­könnyebbüléssel fogadták Wil­son szerdai bejelentését, mely szerint Wilson és Smith kor­mánya ismét felveszi az érint­kezést. A fehérek reagálása mindamellett távolról sem egyértelmű. Több mint 70 munkáspárti képviselő szerdán este nyi­latkozatban követelte, hogy az angol kormány a Smith-re- zsimmel folytatandó tárgya­lások során abból az öt elv­ből induljon ki, amelyben a három nagy angol párt még korábban megegyezett. Az öt alapelv lényege: lehetővé kell tenni, hogy az afrikai több­ség fokozatosan részt vehes­sen a hatalom gyakorlásában, nem szabad az afrikai lakos­ság kárára módosítani az 1961. évi alkotmányt, azon­nal javítani kell az afrikai többség politikai helyzetét, intézkedéseket kell tenni a faji megkülönböztetés felszá­molására, s végül: az egész rhpdesiai lakosság beleegyezé­séhez kell kötni a független­ség végleges kikiáltását. Emberiség vigyázz! Megrendítő történelmi do­kumentum a DNFF központi bizottságának újabb nyilat­kozata. Nincs olyan tisztes séges ember, aki ne gyúlna haragra a felháborító tények olvastakor. Minden Vietnam­ba küldött jenki katonának megparancsolják: „Gyilkolj le minden életet, égess el min­dent, pusztíts el mindent!” Megkövetelik tőlük a „rom­boló háború” könyörte­len folytatását s ehhez kü­lönleges „fegyvereket” adnak a kezükbe: mérges gázokat, baktériumtelepeket, mindent felperzselő lángszórókat. „Ä 14 milliós dél-vietnami lakos­ságon próbálják ki a világ felszabadító mozgalmainak el­fojtására gyártott gáz- és ve­gyi fegyvereket” — állapítja meg a DNFF központi bizott­sága. Lehet-e hadicél egy nép teljes kiirtása? Ami a Pentagon hadvise­lési módszeréit illeti, ezek önmagukért beszélnek. Dé!- Vietnamba helyezték át Ja­pánból és Okinawáról a 406. számú baktérium háború és vegyi háború munkacsoportot, s ezt az „503-as légi gyors­hadosztály 1. zászlóalja” el­nevezéssel ál cázzák. Ez az egység együttműködik a nyu­gatnémet militaristákkal, akik harci gázokat előállító üzemeket létesítenek Dél-Vi- etnamban. A DNFF nyilatkozata ha­tártalanul őszinte. Megálla­pítja: 1963-ban Dél-Vietnam 45 tartománya közül 16-ra szórták le a kémiai hadvise­lés pusztító eszközeit. De 1965-ben már 26 tartomány lakosait irtják vegyszerekkel, módszeresen, mint a „gyo­mot”. És a „humanista” had­viselésnek ezt a módszerét napról napra szélesebb kör­ben alkalmazzák. Van olyan helység, amelyre havonta 4—5 ízben szórják le a mér­geket és különleges gázfecs­kendőkkel rohanják meg a lakosság . óvóhelyeit. Eddig többezer embert öltek meg ily módon és több százezret tettek beteggé. Egyes vidéke­ken a lakosság 30 százaléka pusztult el és 50 százaléka vált súlyos beteggé a mérge­zett élelmiszerektől. Több he­lyen a nem harcoló öregek., nők és gyermekek 75 száza­léka tüdőgyulladást kapott a gázoktól. A jenki „hadviselés” sötét embertelensége 1963-ban 20 000 hektáron pusztította el a termést, 1964-ben már 50 000 hektáron. Tömegével fekszenek az elhullott állatok a mezőkön, a kis háziállatok teljesen kimúltak a megtá­madott vidékeken. Ky re- zsknjének cinkos hozzájáru­lásával az USA tábornokok nyíltan bevallják: „Célunk a termelés megakadályozása, az ültetvények 60,90 százaléká­nak tönkretétele, a nép éle- iemforrasának megsemmisí­tése”. Minden jel arra vall: egész Dél-Vietnamot egyetlen Li- dicévé vagy Oradourrá akar­ják tenni. Felrúgják a nem­zetközi jogot, lábbal tiporják az 1922-es és az 1925-ös nemzetközi egyezményeket, amelyek tiltják a vegyi hábo­rút és a baktérium-fegyvere­ket. Nem az erő, hanem a gyengeség jele ez — mondja ki az igazságot a DNFF. Mindezek után világos: azok a hatalmas tömegmoz­galmak, amelyek az utóbbi időkben fellángoltak Ky ha­zaáruló rezsimje ellen, s ame­lyek dühös haraggal követe­lik: „Yankee go home!” — nem állíthatók meg semmifé­le terrorral. Nem használnak ellene a politikai mesterke­dések, alkudozások és nép- bolondító taktikázások sem. „Az amerikai imperialisták gaztettei” — hangoztatja az idézett nyilatkozat — „nem képesek megváltoztatni vesz­tésre álló dél-vietnami hely­zetüket. Ellenkezőleg: még hatalmasabbá válik Dél-Viet­nam népének gyűlölete és még keményebb csapásokkal büntet”. A nyilatkozat felhív min­denkit, az emberiség békéje és biztonsága érdekében ítélje el a népirtó jenki háborút Vietnamban. A közvélemény erejével kényszeríteni kell az amerikai imperialistákat ar­ra, hogy vessenek: véget ag­ressziójuknak, vonják ki csa­pataikat e sokat szenvedett, de hősiesen védekező or­szágból, tartsák tiszteletben Dél-Vietnam népének szabad­ságát, önrendelkezési jogát, függetlenségét. A béke egy és oszthatat­lan. Bárhol törnek egy nép békéjére és szabadságára — ezzel veszélyeztetik a többi nép békéjét és szabadságát Is. Jogos az intő figyelmeztetés: Emberiség vigyázz! F. M. Választási előkészületek a Szovjetunióban MOSZKVA (TASZSZ) Viktor Grisin elnökletével csütörtökön ülést tartott a Szovjetunió központi válasz­tási bizottsága. A 27 tagú választási bizott­ság, amelyben a szovjet tár­sadalom valamennyi rétegé­nek képviselői jelen vannak. megállapította, hogy a vá­lasztásokat az alkotmány szellemében és a választási törvénynek megfelelően készí­tik elő. Mint ismeretes, az idén jú­nius I2-én tartják a Legfelső Tanács választásait AZ „ÖRÖK VÄR0S“ PARADOXONJAIRÓL A Rómába ke­rülő felületes szemlélő azt hi­heti, hogy az „építkezések vál­sága", amelyről oly sokat beszél­nek manapság Olaszország ban, nem egyéb, mint a lakóterület túlter. melése. Csak­ugyan: ha végig­sétálunk az új vá­rosnegyedeken, csaknem minden ház kapuján ott láthatjuk a „Kia­dó”, vagy „Eladó" táblácskát. Ügy van, csu­pán az „örök ká­rosban” tízezrével vannak üres laká­sok az új házak­ban. Üresek, mert a munkások vagy a kistisztviselők képtelenek a nagy lakbéreket megfi­zetni, s ezért kénytelenek az elemi kényelmet is nélkülöző régi házakban össze­zsúfolódni. Olaszországban a hivatalos számí­tások szerint 21 millió szobára volna szükség ah­hoz, hogy min- denkinek korsze­rű lakást biztosít­sanak. De ugyan­ebből a forrásból származó adatok szerint az iskolák tanteremhiánya 1975-ig „csúcs- eredményt" fog elérni: akkorra már 2,5 millió ta­nuló számára nem jut hely az olasz iskolákban. Má­sik, nem kevésbé nyugtalanító számadat tanús­kodik a kórházak hiányáról: 207 000 kórházi ággyal kevesebb van. mint kellene. Ezt a felsorolást tovább is lehetne folytatni. Pedig ugyanakkor Olasz­országban mint­egy félmillió épí- tömunkás maradt állás nélkül. Ezek­hez a számokhoz nem kell kom­mentár; ezek ön­magukért beszél­nek. I. B. Amerikai politikusok véleménye AZ USA csak beszél Támadás egy Hajó ellen A Lengyel Népköztársaság Külügyminisztériuma jegyzé­ket juttatott el az Egyesült Államok varsói nagykövetsé­géhez, amelyben a lengyel kormány nevében erélyesen tiltakozik a nemzetközi jog és a szabad tengeri hajózás elvének durva megsértése mi­att. A jegyzék megállapítja, hogy április 19-én az ameri­kai bombázórepüiőgspek ka­lóztámadást követtek el a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság egyik kikötője ellen és Haiphong közelében megron­gálták a Beniowski lengyel hajót. A hajó éppen szenet rakodott ki. A bombák és a rakéták jelentős kárt okozlak, és a hajó kénytelen volt ki futni a kikötőből, jóllehet a rakodást még nem fejezték be. WASHINGTON (MTI) Az amerikai politikusok és vezető katonai személyiségek legújabb nyilatkozatai teljes mértékben igazolják Ho Si Minh-nek a VDK elnökének szerdán ismertetett nyilatko­zatában tett megállapítását: az Egyesült Államok csak beszél tárgyalási készségről, hogy ál­cázza Igazi agressziós céljait. Arthur Goldberg, az Egye­sült Államok ENSZ-küldötte szerdán elhangzott beszédében sajnálkozott, hogy a „VDK még mindig feltételekhez fű­zi a tárgyalásokat”, noha az Egyesült Államok továbbra is kész tárgyalni a vietnami kon­fliktus megoldásáról Genfben, Pekingben, Tokióban, Rango- onban, vagy bárhol másutt „előzetes feltétel nélkül” az 1954-es és az 1962-es genfi egyezmények alapján. McNamara amerikai had­ügyminiszter viszont azzal kérkedett, hogy a Vietnamban levő amerikai erők óriási tűz­erővel rendelkeznek: egymilli- árd lövedékük, több millió gránátjuk, rakétájuk és egyéb muníciójuk van. Harold Johnson tábornok, az amerikai hadsereg vezér­kari főnöke hangsúlyozta: az Egyesült Államok továbbra is Vietnamban kíván maradni még akkor is, ha ez a háború fokozatos kiterjesztését is je­lenti. A Japán Szocialista Párt felhívása A Japán Szocialista Párt felhívta az európai szocialis­ta pártokat, hogy határozot­tabb politikát kövessenek az Egyesült Államok vietnami agressziójával szemben. A Szekai, a Japán Szocia­lista Párt központi orgánu­ma felveti azt a kérdést, hogy az európai szocialista pártok milyen mértékben ké­szek tevékenyen cselekedni az Egyesült Államok vietna­mi politikájának megváltoz- latása érdekében. A lap mi­után rámutat, hogy a nyu­gat-európai szocialista pár­tok többsége a legutóbbi időkig támogatta az Egye­sült Államok vietnami politi­káját, hogy gondolkodjanak el a kialakult helyzeten”.

Next

/
Thumbnails
Contents