Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-26 / 97. szám
1966. április 26. kedd MÖGRÄD 3 Mezőgazdasági munkaverseny a pásztói járásban „Ha tőkéi főmérnök lennék ••• A mezőgazdasági munkaver- seny az utóbbi néhány év alatt honosodott meg a pásztói járás közös gazdaságaiban. A paiotási Május 1. az ecsegi Béke, az erdőtarcsai Szabadság és még számos más szövetkezet példája azonban azt bizonyítja, ma már a legtöbb gazdaságban olyan ösztönző erőnek tekintik a versengést, amely jobb, gondosabb munkára mozgósítja a szövetkezeti tagokat. A legjobbak között A v'ersenymozgajom fő formája az a vetélkedés, amely a kormány vándorzászlajáért, valamint a „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” cím elnyeréséért folyik országszerte. A verseny kiszélesítésére a járási versenybizottság kezdeményezte a szocialista brigádok. az ifjúsági brigádok és munkacsapatok, a soronkövet- kező munkák, valamint a tej-, tojás- és hűstermelési verseny megszervezését is a közös gazdaságokban. A verseny tapasztalatai. a vetélkedő gazdaságok, termelőszövetkezeti tagok eredményei jobbak, mint a korábbi években. Különösen a szövetkezetek érdeklődése figyelemre méltó. Korábban ugyanis a szövetkezeti vezetők, a tagok egyaránt vonakodtak attól, hogy csatlakozzanak az országos versenyhez. Tavaly azonban már három gazdaság — a paiotási, az erdőtarcsai és az ecsegi — figyelemreméltó eredményeket ért el a vetélkedés során. Eredményeikkel a megye legjobb gazdaságai közé kerültek. A pásztói járás tipikus mezőgazdasági terület. Ezért különös jelentőséggel bír, hogy a közös gazdaságok időben, jó minőségben végezzék el a so- ronkövetkező munkákat. A terebélyesedő mezőgazdasági munkaversenynek nagy szerepe volt abban, hogy a járás évek óta az elsők között veti el az őszi kalászosokat, tavasszal a kapásokat. A múlt év őszén az ecsegi Béke Termelőszövetkezet a megyei versenyben ? második lett. Ugyancsak eredményesen dolgoztak a vanyarci Virágzó- és a pásztói Béke Termelőszövetkezet tagjai is. A szorgos munka legnagyobb jutalma a gazdag gabonatermés, aratás, cséplés idején mutatkozik majd. Tiienhárom brigádnak sikerült A hagyományos versenyformák mellett a közös gazdaságokban mindjobban kibontakozik a szocialista címért küzdő brigádok, munkacsapatok versenye. Az első ilyen vállalások három évvel ezelőtt születtek meg, s tavaly már 19 brigád csaknem 200 tagja versengett a kitüntető címért. A legtöbben — tizenöt munka- csoport — a növénytermesztésben versenyeztek. Mellettük három kertészeti és egy gépesítési brigád tette magáévá a hármas jelszót. A legtöbb termelőszövetkezetben eredményesen dolgoztak ezek a közösségek. így tizenhárom brigádnak sikerült elnyernie a kitüntető címet. A tavalyi tapasztalatok mind azt bizonyítják, a szocialista brigádmozgalom csak ott hoz eredményeket, ahol a szövetkezeti vezetők számítanak a közösségek munkájára, biztosítják a verseny feltételeit, értékelik, elismerik munkájukat, jutalmazzák a brigádok kiváló teljesítményét. Megérdemlik a segítséget ^Vannak természetesen gondok, bajok is, amelyek gátolják a mezőgazdasági versenymozgalom, így a szocialista brigádmozgalóm terjedését is. Néhány gazdasági vezető még mindig nem látja elég viMátramindszent, Szuha, Nemti és Dorogháza kis szövetkezetei nemrégiben egyesültek egyetlen nagy gazdasággá. A hét végén Dorog- házán találkoztak valameny- nyi üzemegység asszonytagjai, és a tavaszi munkákról, a munka megszervezéséről tanácskoztak. Résztvett az asszonyok találkozóján Godó György, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára és lágosan, hogy a szocialista brigádok jelentős részt vállalnak a hozamok növelésében, a költségek csökkentésében, munkájuk jó hatással van az egész közösségre. így van ez Szurdokpüspökiben is. Tavaly például egyetlen brigáddal sem újította fel a korábbi szerződést a szövetkezet vezetősége, pedig korábban három szocialista címért küzdő munkacsoportjuk is volt. A járási tanács végrehajtó bizottsága, a járási versenybizottság hathatós intézkedésekkel segíti a verseny további szélesítését. A zárszámadó közgyűléseken a legtöbb gazdaságban elismerően nyilatkoztak a vetélkedésről, a szocialista brigádok, munkacsapatok tevékenységéről. A tervtárgyaló közgyűléseken a szövetkezeti vezetők azt is elmondották, hogyan segítenek a közösségeknek, hogy teljesíthessék vállalásukat. Ami a versenyvállalásokat illeti, mind kevesebb közöttük az olyan, amelyik járási utasításra készült. Általában a szövetkezet adottságait, a brigád összetételét figyelembe véve tették meg munkafelajánlásaikat az új brigádok is. A járásban a versenybizottságok negyedévenként értékelik a munkaversenyt, a szocialista brigádok tevékenységét. Erre kötelez a járási tanács végrehajtó bizottságának határozata is. Mindenütt gondoskodnak arról, hogy e közösségek erőfeszítései, a jó eredmények ne maradjanak rejtve, megismerje a termelőszövetkezet valamennyi tagja, s minél többen kövessék a jó példát. Barta Béláné, a járási nőtanács titkára is- A járási nőtanács kezdeményezésére több egyesült termelőszövetkezetben rendeznek ilyen asszonytalálkozókat. Korábban Kazáron tanácskoztak a kazári és a mátraszelei asszonytagok. Április 28-án pedig a aeredi egyesült termelőszövetkezetben kerül sor hasonló összejövetelre. Gyakran hangzik el ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentés gazdasági vezetők, igazgatók, főmérnökök részéről. Legtöbbször akkor, amikor bizonyos gazdasági célok megvalósítását tényleges, vagy vélt nehézségek gátolják. Ezek a gazdasági vezetők az optimális döntések meghozatalának egyetlen kritériumaként a gazdaságosságot ismerik el — azt a gazdaságosságot, — amelyet a matematikai formulák segítségével kiszámítanak. A gazdasági életben az úgynevezett „akadályok” gyakran szociális szempontok következtében jelentkeznek. Gúzs- bakötve érzik kezüket, s a szociálpolitikai intézkedésekben a tiszta gazdaságosság érvényre- juttatásának akadályát látják. Ilyenkor mondják: „ha tőkés főmérnök lennék...”, célozva arra, hogy akkor eltekintene a szociális szempontoktól, nem nézné döntése emberi kihatásait, csak a szűkén értelmezett tiszta gazdaságosság követelménye irányítaná tevékenységét. Ez a szemlélet jut kifejezésre abban a gyakorlatban is, amikor a vállalatok igyekeznek megszabadulni terhes nőktől, csökkent munkaképességű dolgozóktól, stb, másrészt tartózkodnak az ilyen dolgozók felvételétől akiknek a foglalkoztatása társadalmi és szociális szempontból egyaránt indokolt lenne. Igen gyakran ez a szemlélet motiválja a vállalatok helytelenül értelmezett önállósági törekvéseit is. A címben említett mondatban a gazdaságosság és a szociálpolitika egyértelmű, szétválasztása rejlik. Külön értelmezi a gazdaságosságot és külön a szociálpolitikát. Hivatkozik a kapitalizmusra, hogy ' ott teljesen szétválik a gazdaságosság és a szociálpolitika, hogy a tőkés azért tud gazdaságosabban termelni és ezért nem tudunk mi. Ez a nézet tartalmaz részigazságokat. A kapitalizmusra — bizonyos vonatkozásban — valóban jellemző a gazdaságosság és a szociálpolitika szétválasztása, amelynek társadalmi alapja a munka és a tőke érdekellentéte. Alapvetően igaz, hogy mindenekelőtt a tőkés javára, illetve a munkás kárára növekszik a gazdagság. A munkásosztály megújuló bérharcai, a sztrájkok, valamint a tőkés-fejlődés új vonásai, de különösen a szocialista világrendszer léte, fejlődése, a Vincié Istvánná Asszonytalálkozó Oorogkázán Gazdasági feilödésiink időszerű kérdései Amortizáció Az önálló gazdasági elszámolás elve alapján működő vállalatok árbevétele elsősorban arra szolgál, hogy ezáltal a termelés költségei megtérüljenek. A termék előállításához szükség van _ anyagra, energiára, szerszámokra, gépekre, épületekre, s mindezeket a termelés folyamatába bevonó munkaerőre. Ezek pénzbe kerülnek- A vállalatoknál az utókajkulátor rendszeresen összegyűjti az egy-egy termék szériára vonatkozóan a különféle költségeket. Megállapítja, _ hogy egységnyi termék a vállalatnak mibe került, s vannak olyan költségek, amelyeket közvetlenül elszámol az egyes gyártmányokra. Ilyen az alapanyag, a közvetlen tenne lók munkabére. Vannak olyan költségek is. amelyek csak bizonyos szorzószámokkal bonthatók _ le gyártmányokra. (Ilyen például a gépek javítási költsége, pótlásuk költsége, a tisztviselők bére stb.). A helyes az, ha a termék árában megtérül mindaz a költség, amibe a termék előállítása került, és még ezen felül valami nyereség is maradAzt mindenki természetesnek tartja, hogy az anyag-, energia-, és bérköltségeknek gyorsan meg kell térülniük az eladott termékek árbevételében. Ám vannak olyan termelési eszközök is, amelyek tartósan vesznek részt a termelési folyamatban: ilyenek a .gépek, berendezések, épületek, víz-, gáz-, villanyvezetékek, csatornák stb. (Ezek értéke nem egyszerre megy át ,a termékbe, hanem 5—10, sőt 20 év alatt)- Világos, hogy ezek árát is számításba kell venni a termékek áránál, hiszen egyébként sohasem jön létre az a pénzösszeg, amely a tönkrement épület, kiszolgált gép pótlásához kell, Az épületeket, gépeket, berendezéseket állóeszköznek nevezzük. Értékük fokonként épül be a termékbe, olyan mértékben, ahogyan használhatóságukból veszítenek. Azt a folyamatot, amelyben ezen állóeszközök ára a velük előállított termékek árában megtérül, amortizációnak nevezzük. Az amortizáció pénzügyi, számviteli bonyolításának kialakult módja van. Megállapítják előre, hogy a várható kihasználás mellett a gépet, épületet megközelítően, hány év múlva kell újjal pótolni. Ha például a gép előreláthatóan tíz évig képes működni, akkor beszerzési árának 10 százalékát minden évben önköltségként elszámolja a vállalat, 10 százalékkal csökken a gép nyilvántartott értéke, de az ennek megfelelő összeget a vállalat külön számlán gyűjt5. Ezt az évenkénti összeget nevezzük értékcsökkenési leírásnak. Égy 200 ezer forintos gépnek tehát a nyilvántartott értéke használatának harmadik évében már csak 140 ezer forint, s minden évben 20 ezer forintot a vállalat költségei között elszámolnak, s a bankba befizetnek. Mire eltelik a tíz év, s a gépet cserélni kell, együtt áll a 200 ezer forint- igen ám, de a jelenlegi gyakorlat szerint ezzel az ösz- szeggel, — illetve annak nagyobb részével nem a vállalat rendelkezik. Az új gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó elképzelések szerint, a jövőben a vállalatok hatáskörébe célszerű adni az amortizációs alappal való gazdálkodás jogát is. Így a vállalatnak nem kell külön beruházási keretet kérnie az államtól, állóeszközeinek pótlásáraA vállalat megteheti, hogy az amortizációs összeget nem ugyanannak a gépnek a pótlására fordítja, amelyik értékcsökkenéséből azt képezte. A gyakorlat az, hogy az egész állóeszköz-állomány utón létrejött amortizációs alapot az éppen abban az évben szükséges pótlásokra fordítják. Csak egy a fontos: a vállalat évről évre teremtse elő a pótláshoz szükséges pénzt. így képes csak a saját lábán megállni. Pótlási kiadását is a bevételeiből kell fedeznie. E megfontolásból vezették be néhány hónapja a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben is az amortizációs alapot. Nem egészséges módszer, hogy a szövetkezeteknek mindenért az államhoz kelljen futkosniok, s az egyszerű pótlásokra is pénzt kérniük. Az amortizációs alan képzésével maga teremtsen megának ehhez anyagi bázist. A felvásárlási árak emelése épnen azt célozta, hoav az árakban az állóeszközök egy részének elhasználódásé értékcsökkenése megtérüljön s a nótlási alan kénzésére lehetőséget . nvújtsondr. Pirltyi Ottó szocialista országok szociálpolitikai intézkedései az alapvető összefüggéseket módosíthatják, de a lényeg nem változik: a tőkés gazdaság a dolgozók ktesákmányolása árán gyarapszik és a tőkés érdekeket szolgálja. Ez a nézet megfeledkezik azonban arról, hogy a gazdaságosság és a szociálpolitika szétválasztását, mint alapvető összefüggést a fenti tényezők módosítják, s egyáltalán érvényesülésének tendencia jelleget adnak. Bizonyos időszakban, amikor fokozódik a munkásosztály harca, e harc eredményeképpen születnek a munkásosztályt kedvezően érintő szociálpolitikai intézkedések. De a helyzet fordítva is fennáll. Amikor a tőkésosztály erős, a munkás- osztály már kicsikart vívmányait elveheti, vagy csökkent- heti. A fenti tényezők bizonyítják, hogy a mai kapitalizmusban sem lehet már a gazdaságosságot és a szociálpolitikát teljesen különválasztani. Ma már nem az a leggazdaságosabb a tőkésnek, amit a matematikai formulák segítségével kiszámít. A tőkés szempontjából helyesen értelmezett gazdaságosság, de mindenekelőtt saját létének biztonsága megköveteli a szociális szempontok figyelembevételét. S így is cselekszik „csupán azért”, hogy tőkés maradjon, hogy a kapitalizmus fennmaradjon. A mai tőkés ennek érdekében nem sajnálja a gazdaságosságon esett csorbát. A szociálpolitikai intézmények egész sokaságát hozza létre: a különböző munkalélektani laboratóriumokat. amelyek a munkások munkakedvét, hangulatát tanulmányozzák, szociológiai intézményeket, de szociális, egészségügyi intézményeket is. Mindezek természetesen nem teremtik meg a gazdaságosság és szociálpolitika egységét. A szétválasztásra irányuló tendencia továbbra is alapvető, hiszen az érdekellentét megmarad. Tény az azonban, hogy a tőkés sohasem jószántából számol szociálpolitikával. A gazdaságosságból való engedmény csak a munkások által kényszerítve lesz „jól felfogott” érdeke. A gazdaságosság és a szociálpolitika szétválasztása még kevésbé lehetséges a szocializmusban. A kapitalizmusban meglévő különválasztásra irányuló tendencia helyébe a szocializmusban a gazdaságosság és a szociálpolitika közötti kölcsönös feltételezettség lép. Ami a vállalat javát szolgálja, az nem lehet a munkások kárára, annak alapvetően a munkások javát kell szolgálnia. A különböző érdekek (társadalmi, vállalati érdekek stb), amelyek a gazdaságosság és a szociálpolitika közötti kapcsolat alapján alkotják, a szocializmusban összeegyeztethetők. A szocializmusban a gazdaságosság és szociálpolitika kapcsolatára alapvetően a kölcsönös feltételezettség a jellemző. Az érdekek összeegyeztetésével megteremthető a gazdaságosság és a szociálpolitika egysége, de ez az egység magában hordja az ellentmondást is. A szocializmusban is előfordulhat (amint elő is fordul), hogy a társadalmi érdek és a csoportérdek összeütközése esetén hol a gazdaságosság, hol a szociálpolitika szempontjai kerültek előtérbe. A gazdasági vezetők ilyenkor találják szembe magukat az úgynevezett „akadályokkal”. Az érdekek összhangjának, megteremtésében alapvető szerepe a gazdasági mechanizmusnak van. Az új gazdasági mechanizmus irányelvei elsősorban ezeknek a problémáknak a megoldását, a társadalmi és csoportérdekek összhangjának a megteremtését célozzák. Ez egyben kedvezőbb feltételeket teremt a gazdaságosság és szociálpolitika elveinek helyes összeegyeztetésére. A gazdaságosság és szociálpolitika egységének hangsúlyozása nem jelentheti azt, hogy ne tegyünk különbséget a gazdaságosság és szociálpolitika között. Az egységen belül fontos hangsúlyozni a szociálpolitikai szempontok elsődlegességét. Hiszen a szocializmussal olyan társadalom valósul meg, amely mindenekelőtt a közösség javát szolgálja, amely az emberért van. Feladatát a különböző érdekek összhangja alapján a gazdaságosság és a szociálpolitikai intézkedések természetes összefüggéseire támaszkodva oldja meg. Amikor hangsúlyozzuk a gazdaságosság és szociálpolitika helyes szétválasztását, ezzel egyben tiltakozunk a teljes szétválasztása ellen. A gazdaságosság egyoldalú hang- súlyozása. A szűk gazdaságosság az össztársadalmi érdekeket, a szociálpolitika gazdaságosság rovására történő egyoldalú érvényesítése pedig a vállalati tevékenység gazdaságosságát sérti. Egyáltalán olyan szociálpolitikai intézkedéseket célul tűzni, amelynek nincs meg a reális, gazdasági alapja, politikailag is rendkívül káros. A gazdaságosságot és szociálpolitikát elkülönülten kezelni tehát éppoly helytelen és káros, mint közöttük különbséget nem tenni. Szorcsik Sándor Több szakmunkást, a családtagok célszerűbb bevonását a tsz-ekbe A balassagyarmati járás jellegéből következik, hogy az emberek foglalkoztatottságában a mezőgazdaság foglalja el az első helyet. A járás csaknem tizennégyezer keresőjének 60 százaléka a mező- gazdaságban, következésképpen a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, illetve a gép- és gépjavító állomásokon dolgozik. Jelentős számot képviselnek azok is, akik kijárnak dolgozni a járásból, mivel ezek nagyobb részének helybeli foglalkoztatása nem biztosított. Ugyanakkor állandóan visz- szatérő gond a mezőgazdaság, különösen a termelőszövetkezetek nem kielégítő munkaerőellátása. A mezőgazdaságban főként a növénytermesztési betakarítási csúcs idején észlelhető a legnagyobb munkaerőhiány. Ilyenkor az állami gazdaságokban gyakran csak a más megyékből szerződtetett munkásokkal tudták elvégezni a tennivalókat. Nemrégiben megvizsgálták a balassagyarmati járás mező- gazdaságának munkaerő helyzetét, s a járási tanács végrehajtó bizottsága ennek alapján döntött a további tennivalókról. Az egyik ilyen fontos feladat a mezőgazdasági szakmunkásképzés tervének maradéktalan végrehajtása. A szövetkezetek jelenlegi igénye valamivel több mint 800 szakmunkás. Addig is azonban, amíg ezeket a fiatalokat kiképzik, s ezáltal előmozdítják a munkaerő hiány megoldását, továbbra is szükséges az ipari munkások, de különösen a családtagok nagyobbmérvű bevonása a mezőgazdasági munkákba. A családtagok bevonásával kapcsolatban fontos azonban, hogy ezeket az embereket tervszerűen é< célszerűen foglalkoztassák.
