Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-26 / 97. szám

4 N 0 G R A D 1966. április 26. kedd Eleven népművelési, kulturális élet Balassagyarmaton Az elmúlt napokban a balas­sagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Házban népműve­lési ankétot rendezett a vá­rosi tanács művelődésügyi cso­portja, valamint a kultúrház vezetősége. Az ankéton a vá­ros intézményeinek, üzemeinek kultúrfelelősei, közönségszer­vezői, s a népművelési munkát szívügyüknek tekin- tők szép számmal vettek részt. Kmetty Kálmán, a városi tanács-vb elnökhelyettese is­mertette a városban folyó népművelési munkát, értékel­te annak eredményeit. A fejlő­dés kézzelfogható bizonyíté­kait a statisztika tükrében is lemérhetjük. Az 1964—65-ös év népművelési munkáját ösz- szehasonlítva meggyőző ada­tok tárulnak elénk. Az ismeret- terjesztő előadások száma 1964-ben kettő volt, és ötvenné­gyen hallgatták. Az 1965 szep­temberétől tartott 24 előadást 1330 résztvevő látogatta, 1964-ben 12 műsoros estet ren­deztek, 1606 nézője volt, a kö­vetkező évben 16 előadáson 3857-en vettek részt. A klub­élet fellendülése, a szakkörök sokfélesége, a művelődési ház iránti érdeklődés fokozódása szintén a fejlődést bizonyítja. Az 1966-os év első negyede az előző évek időszakához képest szintért biztató. kenysége gyenge, egyedül a kórháznál és a Porcelángyár­ban rendeznek kisebb műsoros esteket. A művelődési ház ve­zetőségével való szorosabb kapcsolatnak kell ezen változ­tatnia. A város vezetői szüksé­gesnek látják a Palócföld Ter­melőszövetkezet dolgozóival való foglalkozást is. Mezőgaz­dasági és más érdekes témájú előadásokat rendeznek szá­mukra a jövőben. A művészeti élet fellendü­lést mutat Balassagyarmaton. A Szövetkezeti Bizottság Énekkara például országos rendezvényeken öregbíti a vá­ros hírnevét. Az idén a salgó­tarjáni Bárdos-esten vesz részt a kórus. Esztergomban orszá­gos minősítő hangversenyen. A Hajdúszoboszlón rendezendő dalostalálkozóra is meghívást kapott. Az elmúlt év novem­berében szimfonikus zenekar alakult a városban, mely nem­régen önálló hangversenyen mutatkozott be, komoly siker­rel. A művelődési ház felnőtt bábcsoportja a békéscsabai nemzetközi fesztiválon ered­ményesen képviselte megyén­ket, nógrádi népi hagyományt felelevenítő bábjátékával. A város négy irodalmi szín­pada szintén készül az őszi „Irodalmi színpadi napok”-ra. Közülük a 12 taggal működő Madách Irodalmi Színpad nemzeti ünnepeink műsorát teszi változatossá. Az elmúlt hónapban Irodalmi Stúdió is alakult a városban szép és új­szerű elképzelésekkel. A húsz taggal működő képző- és ipar- művészeti szakkör kiállításo­kat rendez a legjobban sike­rült munkákból, tevékenysége a járás területére is kiterjed. A fotoszakkör negyvenes lét­számmal dolgozik, kiállításra készül. A tánctanfolyamok is látogatottak: a népi tánccso­port újjáéledt, a balett is ked­velt, a huszonkét tagú mo­dern-táncegyüttes verseny-be­mutatóra készül. A város négy tánczenekara jó képességű fia­talokból áll, s a tömegszerve­zetek, vállalatok védnöksége alatt továbbfejlődésük biztosí­tott. Balassagyarmat klubéletében legeredményesebben a Haza­fias Népfront Klub működik, mellette fejlődőben van a Nő­tanács és a kultúrház által szervezett lányok-asszonyok klubja. A klub- és szakiköri élet több mint ötszáz embert foglalkoztat. A Palóc Múzeum kiállításai mellett figyelemre­méltó a múzeumi napok meg­rendezése, ahol szervezett fog­lalkozásokon vehetnek részt a látogatók. Guttmann Katalin Magyar virágok őshazája A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat tevékenysége a városi népművelési munka szerves részévé vált. Az előző évben 125 előadást rendezett a TIT, melyeknek látogatottsága azonban nem volt kielégítő. A munkásakadémiák száma nőtt, eddigi eredményessége hiva­tottá teszi a dolgozók szakmai és általános műveltségének gyarapítására. A MÁV Fűtő­háznál példá ul nyolcvan tag­gal működik, a Bútorgyárban 90 dolgozó látogatja az előadá­sokat, a Húsipari Vállalatnál 30. A Szabó KTSZ és a Fém­ipari Vállalat dolgozói szin­tén érdeklődéssel hallgatják az egészségügyi, szakmai, politi­kai tárgyú előadásokat. Egyes vállalatok a kísérleti-est jelle­gű foglalkozásokat is bevezet­ték, amelyeken a középiskola fizika és kémia tananyagának és a dolgozók munkájához kapcsolódó kísérletek viszonya figyelhető meg. Az üzemek kulturális tevé­A tulipánt igen sokan „jel­legzetes magyar” virágnak tartják — emellett szól az is, hogy a régi magyar falu­si házak egyik legjellemzőbb bútordarabja a tulipános lá­da volt. Pedig a tulipán ős­hazája Kisázsia, onnan ju­tott el hozzánk is, s nem is olyan régen, mindössze né- hányszáz éve. Még „magyarabb,, növény­ként tartják számon az aká­cot. Nevet is sokfélét kapott az ország különböző tájain; hívják csipkefának, korona­fának, sőt, egyes vidékeken még magyarfának is. Es bár eredeti hazája Eszák-Amerí- ka, s csak a XVII. század elején jelent meg Európá­ban, mégsem egészen alap­talanul ruházták fel a ma­gyar jelleggel. Míg ugyan­is Nyugat-Európában több­nyire csak dísznövényként termesztik, nálunk mint er­dei fa is elterjedt, mivel jól díszlik a kavicson és futó­homokos talajon és éghajla­tunkat is kedveli. Az akácéhoz némileg ha­sonló a muskátli honosításá­nak története is. Sokan a muskátlis ablakot kizárólagos magyar jellegzetességnek tartják. A valóság ezzel szemben az, hogy a muskát­lik népes családját Dél-Af- rikában vadön élő, sivatagi vagy félsivatagi cserjék al­kotják. Néhány fajukat a múlt század elején hozták be Európába, s nem sokkal utóbb hazánkba is. Ezek után jogos a kérdés: A Salgótarjáni Városi Tanács felhívása A Salgótarjáni Városi Ta- nács-VB mezőgazdasági szak­osztálya az ÁFTH Megyei Felügyelősége és a Tanács Mezőgazdasági Állandó Bi­zottsága közreműködésével megtartotta az 1966. évi ta­vaszi határszemlét. A Végrehajtó Bizottság el­nöke felszólította mindazon földtulajdonosokat, akiknek földingatlanai a szemle al­kalmával műveletlenül vol­tak a földek rendeltetéssze­rű hasznosítására. A felszólí­tottak a 19/1965. Korm. sz. rendeletben előírtak szerint 30 napos határidőt kaptak. A földtulajdonosok között sok az ismeretlen lakhelyű, akiknek nem lehetett kézbe­síteni a felszólítást. A ta­nács ezúton közli az érde­keltekkel. hogy a felszólítást megtekinthetik a tanács hir­detőtábláján. Ez legsajáto­sabb érdeke mindazoknak, akiknek pontos címük nincs bejegyezve a hivatalos bir­tokívbe. Ugyanis a kormány- rendelet szerint a felhívás e1- lenére műveletlenül hagyott, magánszemélyek tulajdoná­ban levő mezőgazdasági ren­deltetésű földet, kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni. Salgótarjáni Városi Tanács-VB Mezőgaz­dasági szakosztálya van-e egyáltalán szép virá­ga az eredeti magyar flórá­nak? Van, s nemcsak szép, hanem illatos is: például a gyöngyvirág és az orgona. Az előbbiről csaknem mindenki tudja, hogy a tölgyes erdők alján vadon is óriási tömeg­ben terem. Az orgona ma­gyar származása már kevés­bé közismert, ugyanis ennek a növénynek sok, s külön­böző helyeken őshonos faja van. Termesztik nálunk a kínai és perzsiai eredetűt U. de az úgynevezett közönséges orgonának Közép- és Dél- kelet-Európában van az ős­hazája. Egyes szakemberek úgy tudják, bár ez még nem bizonyított, hogy valamikor éppen hazánkból terjedt el Európa többi országába. Az írott szó becsülete Mind több találkozóra len­ne szükség. Érzik ezt a toll forgatói Nógrád megyében, de érzi a közönség is. Kü­lönösen időszerű lehet szól­ni erről ezekben a hetekben, amikor az ország kulturális életének rangos eseményei közé tartoznak a Költészet Napja (április 11) kapcsán megrendezett, illetve még a tavasszal megrendezendő — immár nem költészet napi, de az írott szó ünnepének számító — író-olvasó talál­kozók. Rangosak, maradandó él­ményt nyújtanak-e ezek a találkozók Nógrád megyében, — ha már mindenki hivat­kozik rá, ezúttal hadd em­lítsem én is így — Madách. Mikszáth szülőföldjén? (Bár nem egészen értem, miért szükséges gyakran erre hi­vatkozni, hiszen ez az iro­dalomtörténeti tény nyilván­valóan nem a megye, még kevésbé a mi érdemünk. Csu­pán véletlen. Mint ahogyan véletlen az is, hogy va­laki magyarnak, vagy nem magyarnak születik. Nem bűn, de nem is érdem. Mes­terházi Lajos szerint, aki Magyarországon csak ma­gyarságára hivatkozik, sem­mire sem hivatkozik. Élve az analógiával, aki Nógrád megyében csak az említet­tekre hivatkozik, semmit sem mond. Pusztán a nevek em­legetése még csak a ha­gyományok ápolását sem je­lenti. Még kevésbé azt, hogy emlegetésük egyenlő lenne a szellemükben való cselek­véssel.) Elősáör is: rendeznek-e ilyen találkozókat? Reich Károlynak a Köl­tészet Napjára alkotott szép rajza Salgótarjánban és a többi nógrádi helységben is látható volt a falakon. Nem láttunk azonban egyetlen falragaszt sem, amely egy író-olvasó találkozó program­ját ismertette volna. A dol­gok persze összefüggenek. Több év óta megjelenik Pa­lócföld néven Salgótarjánban egy irodalmi-művészeti an­tológia, amelynek megvásár­lása az érdeklődő olvasó szá­mára a legnagyobb gond. Ügy is mondhatnám: lehetet­len. Ugyanis nem terjesztik. (Többektől hallottam joggal: Mi értelme van a megjelen­tetésének, ha nem jut el ahhoz, akinek készül, az olvasóhoz?). Az író-olvasó ta­lálkozók „titokban tartása” azonban még ennél is ért­hetetlenebb. Nem tartjuk helyesnek a szemléletet sem, hogy az úgynevezett központi ünnep­ség csak fővárosban élő író, vagy írók fóruma legyen. E sorok írója több dunántúli város hasonló jellegű talál­kozóján résztvett, de sehol sem tapasztalta, hogy a hely­ben élők szerepeltetése a bu­dapestiekkel együtt a ren­dezvény színvonalának rová­sára ment volna. (Viszont a vidéken élő alkotó számára is nélkülözhetetlen közös él­ményeket szerzett Passuth Lászlóval, Illyés Gyulával, Simon Istvánnal, Győré Im­rével stb.). A Karancs Szál­ló mozaik-termében megren­dezett költészet napi ünnep­ségen azonban még csak szó sem esett a Nógrád megyé­ben megjelenő antológiáról, nemhogy az antológiában szereplők közül is megszó­lalt volna valaki. Miért ez a „szemérmesség”? Ha nem bí­zunk a jelenleg itt élők ál­tal létrehozott értékekben, akkor vajon őszintén igényt tartunk-e munkájukra? Azt hiszem, ez enyhén szólva vi­tatható. De nézzük a többi rendez­vényt. Az iskolákban meg­emlékeztek József Attila szü­letésének évfordulójáról. A járási székhelyeken és a na­gyobb községekben szintén rendeztek irodalmi műsoro­kat, amelyeken azonban író, költő nem jelent meg. Miért? Egy irodalmi színpadi pro­dukció persze enélkül is nyújthat maradandó élményt, de az író jelenlétét ez sem­miképpen sem pótolja. Gon­dolom, az iskolákban is szí­vesen látják a fiatalok az írókat, a költőket (a hely­ben élőket is), akik azonban meglehetősen ritkán jutnak el hozzájuk. Pedig azt sem vitatja senki, hogy az iro­dalmi közvélemény egy ré­szét ők képviselik, s az írott szó iránti tiszteletük is vi­szonylag a legőszintébb. Ér­deklődésüket ritkábban irá­nyítja a sznobizmus, vagy a szenvelgés, a művészieskedés. Szép példa erre a napok­ban Szécsény új könyvtárá­ban megrendezett találkozó a Palócföld néhány szer­zőjével és a helyi Mikszáth Kálmán Gimnázium irodalmi szakkörének tagjaival. A ta­lálkozó a könyvtárnak is el­ső rendezvénye volt. A diá­kok megjegyzései, hozzászó­lásai őszinte érdeklődésről tanúskodtak, s feltétlenül örömünkre szolgálnak. Ezen a találkozón nem hiány­zott a versmondás sem, a nagybátonyi irodalmi színpad tagjai adtak elő verseket. (A megyei könyvtár, ha a leg­jobb szervezéssel és pontos­sággal nem is, gépkocsival segítette az est megrendezé­sét, amelyet a szécsényi diá­kok kezdeményeztek. Ritkán hallunk viszont a TIT-röl hasonló alkalmak megrende­zése kapcsán. Pedig a me­gyében élő alkotók anyagi és erkölcsi megbecsülése e szervnek is fokozottan fel­adata kellene legyen.) Szükségünk van arra, hogy valljunk önmagunkról, a vi­lágról, gondolatainkról. Min­den művészet, az írás mű­vészete is feltételezi a pub­licitást, s a nyilvánosság egyéb formáit. „Megvásárol- hatatlan” antológiák, többé- kevésbé „titokban” megtar­tott író-olvasó találkozók eb­ben az évben is arra figyel­meztetnek: egyre inkább nem elégedhetünk meg an­nak hangoztatásával, hogy az efféle rendezvények si­kere Nógrádban még nem hagyomány. Ezt nekünk kell megteremteni. Ezért van, il­letve lenne szükség mind több találkozóra, a gondok és eredmények megvitatásá­ra, s a már meglevő ér­tékek fokozottabb becsülésá- re. Végeredményben: az ér­deklődésre! Tóth Elemér Összeroppant a tarjáni csapat Kecskeméti Dózsa—SKSE 6:0 (1:0) Kecskemét, két ezer néző, v: Tárkány. K. DÓZSA: Gór — Vincze, Koltai, Lan­tos — Kékesi, Szőczey — Jó- zsa, Morvái, Kiss II, Seré­nyi, Rozgonyi. EDZŐ: Tit­kos Pál. SKSE: Libús — Ki- risics, Geiger, Bablena — Csala, Czúder — Lovász, Ha­vasi, Kaposvári, Nyerges, Zó­lyomi. EDZŐ: Kiss Gábor. 15. perc: Baloldali táma­dás után Zólyomi Kaposvári elé tálalt- A középcsatár 14 méterről kapásból fölé lőtt. 20. perc: Az előretörő Jó- zsát Bablena felvágta a bün­tető területen belül- A 11-est Kiss II. értékesítette. 1:0. 46. perc: Formás kecske­méti támadás után Rozgonyi elől csak nehezen tisztáztak a vendég védők. 55. perc: Rozgonyi vezette fel a támadást. Serényi lőt­te kapura a labdát, Libus csak kiütni tudta Józsa elé, aki a hálóba helyezte. 2:0. 60. perc: Űjabb kecskemé­ti támadás után Libus ismét kiütötte a labdát Józsa elé, aki nem hibázott- 3:0. 65. perc: A veszélyes bal- szárny újabb rohama után Libus csak öklözni tudott. Kiss II. volt eredményes. 4:0- 70. perc: Kiss II. kiugrott a tarjáni védők közül. Li­bus kifutott átívelte felette a labdát, a kapufánál utol­érte és értékesítette. 5:0. 82. perc: Bizonytalankodott a védelem. Kiss II. megsze­rezte a labdát, tőle Józsa e'é pattant, aki az alapvonalig futott, visszagurított Serényi elé, aki bepofozta, 6:0. Az első 45 percben ki­egyenlített volt a játék. Az SKSE egyenrangú ellenfél­nek bizonyult. Jobbára a két 16-os között folyt a játék. A 11-es megzavarta a vendé­geket, s a második félidő­ben a kritikus időszakban bekapott második gól után a kék-fehér együttes össze­roppant. Jó: Józsa, Serényi, Kiss II., Szőczei, ill; Geiger, Kirisics. Csala. — ács — Vívás Buchinger bajnokságot nyert Egerben A Heves megyei Vívószö­vetség rendezésében Egerben került lebonyolításra az Észak területi felnőtt vívó­bajnokság. A rendező me­gyén kívül Borsod és Nóg­rád megye vívói vettek részt a kétnapos viadalon. A férfi tőrversenyben nagyszerű salgótarjáni siker született. Buchinger György az SKSE versenyzője izgal­mas küzdelem után megsze­rezte az első helyet a DVTK kitűnő versenyzői előtt. A 15 vívó előmér kőzést vívott a 9-es döntőbe jutásért. Bu­chinger és Galba simán, Bár- czi holtverseny után bizto­sította a döntőben való in­dulást. A további helyekre hat DVTK-s vívó került. Elő­ször az egy klubban szerep­lők vívtak. Buchinger kez­detben kissé idegesen, később azonban magabiztosan nyer­te asszóit. A utolsó előtti asszóban dőlt el az első hely sorsa- A Buchingert is le­győző Gyöngyösi Galbával vívott, már 3:l-re vezetett, ám Galba nem tisztelte el­lenfelét és ragyogó vívással 5:3 arányban legyőzte- Ez­zel a tarjáni fiú „ellenlába­sa” összeroppant és a Kor­pás ellen 5:3 arányban győ­ző Buchinger biztosította baj­nokságát. A többszörös vi­dékbajnok SKSE versenyző­nek ez volt az első győzelme a területi versenyeken férfi tőrben. A döntő végeredménye: 1. Buchinger György (SKSE) 6 gy, 2. Szakács (DVTK) 5 gy, 23 kt, 3. Sándor (DVTK) 5 gy, 24 kt, 4. Gyöngyösi (DVTK) 4 gy, 5. Láng (DVTK) 3 gy, 27 kt, 6. Galba (SKSE) 3 gy, 28 kt, 7. Kor­pás (DVTK) 2 gy, 8- Bárczi (SKSE) 0 gy, 9. Zsillé (DVTK) sérülés miatt vissza­lépett. Sakk Az SBTC a megyei csapatbajnok Vasárnap Salgótarjánban a Karancs Szálló emeleti ter­mében eldőlt a megyei csa­patbajnokság végső sorrend­je. Az élenálló két együttes az SBTC és az St. ZIM küz­delméből a Bányász csapat került ki győztesen és vég­eredményben három pont kü­lönbséggel immár hatodízben megszerezte a megyebajnoki címet. SBTC — St. ZIM 6:4 (Elő! a Bányász versenyzők): Simonyi — Miklós 1:0, Gallai — Németh J. 1:0, Breiner — Juhász 1:0, Lom­bos — Dr- Monoki 0.5:0.5, Schablik — Hegedűs 0:1, Pal­la Gy- — Nagy 1:0, Cakó — Oláh M. 0:1, Lengyel — Oláh F. 1:0, Palla R. — Szarnék 0.5:0.5, Rákóczi — Bortnik 0:1. Az SBTC sakkszakosztálya hármas sikert ért el. A me­gyei bajnokság megnyerése mellett a tartalékegyüttes a járási bajnokságban szerzett e'ső helyet és az idén első ízben kiírt megyei ifjúsági csapatversenyt is az SBTC sakkozói nyerték. Á megyei I. osztály eredményei A megyei I. osztály labda­rúgó bajnokság vasárnapi fordulójában egy mérkőzés kivételével meglepetés nem akadt- Az otthon játszó csa­patok győztek- A forduló nagy meglepetését a Zp. Bá­nyász szolgáltatta. Otthoná­ban gólnélküli döntetlent tudott csak elérni a Karancs- keszi együttesével szemben. Szombaton vívták a bajnok­ság salgótarjáni rangadóját. Ezen az St. ZIM 1:0 arány­ban legyőzte az St. Üveg­gyár együttesét. A forduló eredményei: St. ZIM — St. Üveggyár 1:0, Szorospatak — Somoskőújfa­lu 0:0, Romhány — Szécsény 2:0, Érsekvadkert — Bgy- MÁV 1:0, Karancslapujtő — Salgó 3:0, Baglyasalja — Na­rancsai ja 2:0, Pásztó — Mát- ranovák 4:0, Zp- Bányász — Karancskeszi 0:0.

Next

/
Thumbnails
Contents