Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-26 / 97. szám
2 NOG R A D 1966. április 26. kedd Auschwitzi békefethivás Tiltakozások Londonban, Brüsszelben. Difonban Aknavetőtííz Hue repülőtere ellen VARSÓ (MTI) A Nemzetközi Ellenállási Mozgalom szolidaritási hetének keretében a Gdansk melletti Stutthofban, a volt hitlerista haláltábor helyén több mint ötvenezer főnyi tömeg részvételével hatalmas tiltakozó gyűlés zajlott le, amelyen Zénón Kliszko, a LEMP Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Az auschwitzi-brzenkai volt haláltáborban több mint negyvenezer ember gyűlt össze. A tiltakozó nagygyűlésen Euge- niusz Szyr, a LEMP Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet Kliszko stutthofi beszédében többek között megállapította: Stutthof, Dachau, Auschwitz és a többi hitlerista haláltábor a kapitalista rendszer legszélsőségesebb, legbar- bárabb, legelfajultabb embertelenségének szimbóluma. A hitleristák egész Lengyelországot ilyen haláltáborokkal építették tele. — Legteljesebb mértékben tiszteletben tartjuk — hangsúlyozta — egyes állampolgáraink vallási meggyőződését és érzelmeit. De nem tűrhetjük és nem fogjuk tűrni a püspöki kar egyes képviselőinek nemzetközi és hazai fórumon folytatott államellenes tevékenységét. . Az auschwitzi nagygyűlésen békefelhívást intéztek a világhoz, amelyben a mártírok nevében a nyugatnémet milita- rizmus és revansizmus elítélését, atomfelfegyverzésének megakadályozását követelik. SAIGON Hétfőre virradó éjjel dél- vietnami partizánok aknavetőtámadást intéztek Hue re- uülőtere ellen. Az AFP jelentése szerint 37 akna sújtotta a repülőteret. A támadás jelentős károkat okozott. Harold Holt ausztráliai miniszterelnök befejezte négynapos dél-vietnami látogatásét és hétfőn továbbutazott Bangkokba. A repülőtéren újságírók kérdéseire válaszolva védelmébe vette az amerikaiak vietnami politikáját és közölte, hogy Ausztrália fokozni kívánja a dél-vietnami kormánynak nyújtott katonai segítségét. Ugyanakkor ellenezte a konfliktus Kínára való kiterjesztését és visszautasította azokat az állításokat, amelyek támadják Ausztrália és Kína kereskedelmi kapcsolatait. I.ONDÓN ötvennégy neves angol tudós, író, színész és szakszervezeti vezető közös nyilatkozatot helyezett el hirdetésként a Londoni Times-ban. Az aláírók között van Dorothy Crowfoot Hodgkin asz- szony, az 1964. évi kémiai Nobel-díjas, Forster regényíró, Laurie Lee költő, Peter Hall, á Royal Shakespeare Company igazgatója, Alex Kitson, a skót szakszervezeti kongresszus elnöke és több más ismert személyiség. Az aláírók elhatárolják magukat az angol munkáspárti kormánytól, amely támogatja az amerikaiak vietnami politikáját. A skót presbiteriánus egyház, amely másfél millió hívőt képvisel, hivatalos okmányban foglalt állást a vietnami háború megszüntetése és Kína ENSZ-tagsága mellett. BRÜSSZEL A belga ifjúsági szervezetek vasárnap tartották meg Brüsszelben az immáron hagyományos atombomba- és imperialista-ellenes felvonulásukat. A nagyszabású megmozdulásnak különös időszerűséget kölcsönzött a paloma- resi hidrogénbomba-incidens és a NATO válsága. A keresztény, szocialista és kommunista ifjúsági szervezetek képviselőiből álló menetoszlop 30 000 fős tömeggé duzzadt, amikor útközben csatlakoztak hozzá az idősebb nemzedék tagjai is — a két világháború veteránjai, a náci haláltáborok volt lakói, a különféle pacifista és hazafias tömörülések küldöttei. A színesen kavargó tömegben vietnami partizánnak öltözött fiúk, fejükön csúcsos rizsszalma kalapban cilinderes Uncle Sam-okat táncoltak körül, akik atombombát ábrázoló kartontáblákat kísértek. „Johnson gyilkos!” zúgott a kiáltás. A belga if jakkal egy sorban haladtak a francia, nyugatnémet, holland, luxemburgi. spanyol és olasz diákszövetségek delegációi. „Egy márkával sem többet a vietnami háborúra!” — hirdette egy nyugatnémet csoport feliratos táblája. A spanyol küldöttek tábláján pedig ez állt: „soha többet Paloma- rest!”. A fegyverkezési verseny és az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetéséért szót emelő tüntetőket jobboldali diákbandák rohanták meg Az ellentüntetők belga és amerikai zászlókat bontottak ki és ölre mentek az atomellenes menet részvevőivel. A rendőrség volt kénytelen véget vetni a zavargásnak. DUÓN Az Egyesült Államok vietnami politikája ellen tiltakozó tüntetők kínos perceket okoztak vasárnap az amerikai kulturális napok rendező bizottságának Dijonban. Amikor az amerikai légierők zenekara a három napra tervezett esemény-sorozat megnyitásaként a városház-térre masírozott, egy hatalmas méretű feliratos tábla állta el a rezesbanda útját, A táblán ez állt: „amerikaiak takarodjatok ki Vietnamból”. A rendőrség hamar eltávolította az út-akadályt, s a zenekar éppen rázendített, amikor a városháza mögött tüntetők sorakoztat fel és kórusban szinte túlharsogták a fúvósokat és csattogó Cintányérokat. Békét Vietnamban — kiáltották, majd kibontottak egy hasonló jelszót hirdető szalagot. A felvonulók később rendben eltávoztak. fl Pravda Japán „ázsiai diplomáciájáról” MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda tokiói tudósítója kommentálja Japán úgynevezett ázsiai diplomáciájának céljait. Hivatkozik a japán kezdeményezésre röviddel ezelőtt megtartott délkelet-ázsiai fejlesztési értekezletre, amelyen Burma egyáltalán nem vett részt. Indonézia és Kambodzsa csak az utolsó pillanatban engedélyezte, hogy küldöttsége megfigyelői minőségben jelen legyen. Indiát, Pakisztánt és Ceylont pedig egyáltalán nem hívták meg, minthogy ezek az országok kétkedéssel fogadták a japán kezdeményezést és a színfalak mögött az Egyesült Államok szerepét. A japán közvéleményt is aggodalommal tölti el az Egyesült Államok nyilvánvaló szándéka: megpróbálja megszilárdítani a vietnami háború hátországát és afféle ázsiai Marshall-tervet kezdeményez. Indira Gandhi cáfol ÜJ-DELHI (MTI) Indira Gandhi miniszterelnök tagadta azoknak a megállapításoknak helyességét, amelyek szerint India gazdasági életében irányító befolyásra tett szert a külföldi tőke. Hangoztatta, hogy „az indiai kormány nem mond le szocialista célkitűzéseiről”. Annyit elismert, hogy a kormány hozzájárult nagyarányú külföldi beruházásokhoz a műtrágyagyártó iparban, de — mint mondotta — ezt csak azért tette, mert Indiának igen nagy szüksége van most a műtrágyagyártás fejlesztésére. Kedvezően fejlődnek a szovjet—olasz kapcsolatok Fanfani elfogadta Gromiko meghívását Rómában közös közleményt adtak ki Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter olasz- országi látogatásának eredményeiről. A két fél egyetértett abban, hogy a jelenlegi helyzet szükségessé teszi az erőfeszítések fokozását, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, az általános és teljes leszerelés — elsősorban a nukleáris leszerelés — megvalósításáért, az államok békés egymás mellett éléséért, függetlenségük és szuverenitásuk biztosításáért. A Szovjetunió és Olaszország — hangzik a közlemény — ismét kifejezi abbeli meggyőződését. hogy a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelés lenne a legjobb eszköz a nemzetközi béke és egyetemes biztonság szavatolására. A nukleáris fegyverek elterjedése fokozza az emberiséget fenyegető veszedelmet, ezért szükséges, hogy folytatódjanak a leszerelési megegyezésre irányuló erőfeszítések, az ENSZ XX. közgyűlésének idevágó nyilatkozatával összhangban. A felek hasznosnak tartják a részleges leszerelési intézkedéseket: szükségesnek tartják, hogy termékenyebbé váljék a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság tevékenysége, és hogy jól fejeződjék be a leszerelési világértekezlet előkészítése. A két fél részletesen megvizsgálta az európai enyhülés és biztonság problémáit. A délkelet-ázsiai helyzetet illetően a felek ugyancsak kifejtették nézeteiket, aggodalommal szóltak a vietnami helyzetről, amely súlyosan veszélyezteti a békét. A szovjet—olasz kapcsolatokról megelégedéssel állapították meg, hogy ezek kedvezően fejlődnek. Gromiko meghívta Fanfani olasz külügyminisztert, látogasson el a Szovjetunióba. Fanfani a meghívást elfogadta, a látogatás időpontját később tűzik ki. (MTI) Bézalmatlansagi indítvány a görög parlamentben ATHÉN (MTI) A görög parlament vasárnap este folytatta vitáját az ellenzéki pártok által beterjesztett bizalmatlansági indítványról. A vita központjában a kormány ciprusi politikája és Makariosz ciprusi elnök szerepe állott. Sztefanopulosz miniszterelnök felszólított minden pártot, fogadjon el a ciprusi kérdésben olyan egységes nemzeti politikát, amelyet majd Görögország minden eljövendő kormánya folytathat. Sztefanopulosz hangsúlyozta, az Athén és Nicosia között fennálló nézeteltérés nem politikai, hanem tisztán katonai jellegű. Azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy Makariosz elnök továbbra is hisz Ciprus és Görögország egyesülésében, és politikája ennek megvalósítására irányul. Cirimokosz volt külügyminiszter vádolta a kormányt, hogy Ciprus és a görög kormány között kiélezte a helyzetet, megsértette a megállapodásokat, amelyeket Makariosz érsek januári látogatása alkalmából a két kormány kötött egymással. Cirimokosz felszólította a parlamentet, vonja meg bizalmát a kormánytól, mert az a politika, amelyet .folytat, veszélyeket rejt magában. A ciprusi nemzetőrség irányában elfoglalt álláspontjával alátámasztja azokat a török érveket, hogy Görögország katonai megszállás alatt tartja Ciprust. Ugyanakkor megbontja, de legalább is veszélyezteti a görög és a ciprusi nép közötti egységet. Markezinisz, a Haladó Párt képviseletében haladéktalan tárgyalásokat sürgetett Görögország és Törökország között a ciprusi kérdés rendezésére. Kosztopulosz hadügyminiszter azt állította, hogy a ciprusi nemzetőrséget a görög kormány nem akarja kivonni a ciprusi kormány ellenőrzése alól, de olyan felelős katonai vezetőt szeretne Cipruson, aki veszély esetén minden fegyveres erő parancsnokságát átveheti. A bizalmatlansági indítványról a parlament kedden szavaz. Couve de Mumlle nyilatkozata Couve de Murville francia külügyminiszter a nyugat-berlini televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, De Gaulle francia elnök azzal a céllal látogat el Moszkvába, hogy előmozdítsa hazája kapcsolatainak megjavulását a szocialista országokkal. A külügyminiszter cáfolta, hogy az utazás célja valamilyen megállapodás aláírása lenne, de hangoztatta, hogy Franciaország törekszik minél jobb kapcsolatokat kiépíteni Kelet-Európával és ez „természetesen a Szovjetunióval kezdődik”. Röviden kitért a Közös Piacra is, és Anglia esetleges csatlakozását kommentálva, kifejezte meggyőződését, hogy a „jelenlegi fejlemények pozitív irányban hatnak”. A „békehadtest" nagy csalása ÖT ÉVVEL EZELŐTT az Egyesült Államok elnöke végrehajtási utasítást irt alá a Fehér Házban. Akkor született meg a „békehadtest”, amelynek feladata együttműködni „a béke fenntartásában és a barátság kibontakozásában világszerte”. De amikor a kérdéses országok lakói közelebbről megismerkedtek a hadtest tagjaival, reményke-, désük dühös felháborodássá változott. Az újdonsült apostolok nem békét és barátságot hirdetnek, hanem ideológiai mérget terjesztenek, sőt valami rosszabbat is. Békés külsejük mögött az amerikai életforma propagandistái, kémek és diverzánsok rejtőznek. Nem véletlen, hogy a „bé- kehadtest”-et éppen 1961-ben alapították meg. Az 50-es évek második fele a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozásának és a gyarmati rendszer összeomlásának jegyében telt el Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Washington a kapitalizmus megmen tőjének szerepében lépett fel. Olyan intézkedésekre határozta el magát, amelyek — nézete szerint — képesek voltak megakadályozni a gyarmatellenes mozgalom további fejlődését, s ugyanakkor biztosították az ellenforradalom exportját azokba az országokba, amelyekben különösen kiéleződött a helyzet. Ezért hoztak, ugyancsak 1961-ben, tehát a „békehadtest” megalakulásának esztendejében, egy másik határozatot a különleges rendeltetésű csapatok személyi állományának növeléséről. Minőikét intézkedés célja azonos; csak módszereikben különböznek egymástól. A Pentagon „zöldsapkásainak” a fegyverek erejével kell terjeszteniük az amerikai életformát, míg a hadtest képviselőinek a maguk bomlasztó eszméivel kell megtörniük a népi ellenállás erejét A „békehadtest” munkatársainak feladata: befurakodni a fiatal országok népeinek és vezetőinek bizalmába, s belülről megbontani a nemzeti felszabadító mozgalmat. Ez ugyancsak az ellenforradalom exportja, de ideológiai eszközökkel. Az ideológiai bomlasztás célja határozta meg a „hadtest” felépítését. Alapítói számításba vették az Egyesült Államok Tájékoztató Ügynökségének (USIA) gyenge pontjait. Ez az ügynökség ugyancsak külpolitikai propagandával foglalkozik. Óriási a szakadék az USIA munkatársai és a helyi lakosság között, amelynek képviselői az előbbiekben Washington hivatalos küldötteit látják. A „békehadtestnek” át kellene hidalnia ezt a szakadékot, hogy közvetlen közelről keljen harcra a helyi lakosság öntudatáért. Ezért a „békehadtestben” kisebbségben vannak az állami, státuszbeli dolgozók. Sorait elsősorban „önkéntesekből” állítják ki, tehát különböző foglalkozású emberekből, akikkel rendszerint két évre kötnek szerződést, s akiknek sem hivatalos helyzetet, sem diplomáciai rangot nem biztosítanak. Ügy képzelik, hogy ezeknek az „egyszerű embereknek” könnyebb lesz megszerezni azok barátságát, akik között dolgoznak. A „BÉKEHADTEST” propaganda-rendeltetéséről tanúskodik az is, hogy más amerikai intézményekhez mérten soraiban nagy a néger munkatársak számaránya. Külföldön — a hajdani gyarmatokon, különösen Afrikában — komoly kárt okoznak az Egyesült Államoknak az amerikai életforma elválaszthatatlan részét alkotó fajgyűlöletről szóló hírek. Pedig éppen Afrika tölt be különleges szerepet Washington terveiben. A „békehadtest” szervezői úgy képzelik, hogy jobban megszerezhetik az afrikai országok bizalmát, ha néger „önkéntesekkel” képviseltetik magukat. Ezért lehetséges, hogy bár az állampolgári egyenjogúságot hirdető rendeletek után is mindössze 5,5 százalék a négerek aránya az Egyesült Államok különböző intézményeiben, a „békehadtest” minden negyedik tagja néger. A „békehadtest” fő erőfeszítései a függetlenné vált országok ifjúsága felé irányulnak. A washingtoni zugpolitikusok bosszankodva látják, hogy Afrikában egyre több ország választja a nemkapitalista fejlődés útját. Ez ellen jelenleg nyíltan kiállni lehetetlen; ezért igyekeznek „megdolgozni” az országok jövendő vezetőit, akik majd 10— 20 év múlva fognál: dönteni hazájuk sorsáról. A „hadtest” fő feladata ezt biztósíta- ni. Éppen ezért magát a hadtestet is elsősorban fiatal emberekből szervezik. Az „önkéntesek” átlagos életkora 26 év. Könnyebb lesz megértetni magukat kortársaikkal abban az országban, ahová küldik őket. VÉGÜL IGEN FIGYELEMREMÉLTÓ az „önkéntesek” sajátságos megválogatása a szakmájuk szerint. A fiatal országoknak minden lehető szakemberre szükségük van. Ennek ellenére az afrikai, ázsiai, és latin-amerikai országokba küldött hadtesttagoknak több mint a fele tanító. Viszont kevés közöttük az orvos. 1964-ben pl. mindössze 84 orvost küldtek 45 országba. Miért részesítik ennyire előnyben a pedagógusokat? Hiszen köztudomású, hogy még az Egyesült Államokban sincs elég belőlük. Ennek az a magyarázata, hogy a tanítók már a szakmájuknál fogva kész propagandisták. Amikor az orvos műtétet végez, hasonlíthatatlanul nehezebb dicsőítenie az amerikai életformát. Már pedig a „békehadtest” vezetői számára az amerikai életforma propagálása jóval fontosabb, mint az „önkéntesek” átmeneti „hazájának” szükségletei. A propagandisták diverzi- ós tevékenysége csak egy része a hadtest kulisszák mögötti tevékenységének. Tagjait alaposan kihasználja az amerikai titkos szolgálat. Az Elefántcsontpart amerikai nagykövetségének állományába a „békehadtest” négy státuszbeli munkatársa tartozik; ezek irányítják az országba küldött 30 „önkéntes” munkáját. A „Spark” című ghanai újság egy ízben azt írta, hogy „a békehadtest” a neo- kolonializmus eszköze Afrikában. Célja.: új formákat és módszereket találni arra, hogy befolyása alá vonja az afrikai országok ifjúságát... Igazi gazdája nem a „békehadtest” igazgatója és nem a külügyminisztérium, sőt nem is a Pentagon, hanem a „Központi Hírszerző Hivatal”. A „békehadtest” tevékenysé. gének ezt az oldalát sok országban leleplezték a közéleti személyiségek és a lapok egyaránt, így Tanzániában, Nigériában, Ceylonban, Szomáliában, Indiában és másutt. Tagjait több ízben kiutasították különböző országokból, olyan tevékenységért, amelynek semmi köze „a béke fenntartásához világszerte”. A „HADTEST” TAGJAIT állandóan „mozgatják”. Benne volt a kezük minden legutóbbi „fordulatban”. Most pedig, amikor Washington arra ké- szülődik, hogy a háborút kiterjessze az Indokínai félszigetnek Vietnammal szomszédos országaira, az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb számban jelentek meg a „békehadtest” vállalkozó kedvű tagjai Thaiföld határmenti övezeteiben. Az emberi lelkek eme „halászai” sok országban tevékenykednek, de ott, ahol nem az amerikaiak bábjai vannak hatalmon, gyorsan szertefoszlanák az „önkéntesek” jellegéről táplált illúziók. A „békehadtest” épülete nem valami ragyogó homlokzattal érte meg ötesztendős jubileumát: semmiféle kozmetikai tatarozással nem lehet leplezni, hogy a neokolonializmus új eszközének lényege a kémkedés és a propagandatevékenység.
