Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

Vitás oroletárfai, egyesüljetek' AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGY.EI TANACS LAPJA XXII. ÉVF. 96. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1966. ÁPRILIS 24. VASÄRNAP A társadalom részvételével — a társadalom Javára irta: Bálint József az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője G azdálkodósunkban az utóbbi években olyan, ismétlődő negativ je­lenségeket tapasztalunk, ame­lyek megszüntetésére évről évre elszántuk magunkat. Je­lentős erőfeszítéseink ellenére is kiderült, hogy a kedvezőt» len folyamatok teljes meg­szüntetése nem sikerült. Ilyen problémák: nem kielégítő mi­nőségű termékek és munka a gyárakban, a mezőgazdasá­gi üzemekben, a műszaki fej­lesztés lassúsága, az építke­zések szétaprózása és hosszú megvalósítása a szükségle­tek által nem igényelt anyag- és árukészletek növekedése, s így tovább. Ismételten felme­rült a kérdés: mi az orvoslás? Nem egyszer hallottunk olyan végletes véleményt, hogy ezeket a gondokat csak a vezetők szigorú büntetésé­vel, leváltásával, egyszóval „kemény kézzel” lehet meg­oldani. A rend, a fegyelem, a szigorúság természetesen ele-1 mi feltétele a munkának. De az említett bonyolult problé­mák megoldhatók-e csak uta­sításokkal, felelőssárge voná­sokkal? A kérdésre a szocialista országok többsége szinte egy- időben kereste a választ, a megoldást. Alapos vizsgálódás után olyan következtetésre ju­tottak, hogy az ismétlődő problémák okait döntően nem a vezetők, a dolgozók mun­kájában kell keresni, hanem főként a gazdálkodási mód­szerek, irányítási formák me­revségében, kötöttségeiben. A termelőerők fejlődése, gazda­ságunk bonyolultsága, az em­berek szakmai és kulturális színvonala, a szocializmus egyre fejlettebb politikai in­tézményei korszerűtlenné tet­ték gazdaságirányítási rend­szerünket. 1957-től ugyan több olyan intézkedést, tet­tünk, amelyek a gazdaság- irányítás tökéletesítését, hatá­sosabbá tételét szolgálták toe- gyűjtési rendszer eltörlése, tervmutatók számának csök­kentése, nyereségrészesedés bevezetése, ipari termelői ár­reform stb.) ezek azonban po­zitív szerepük ellenére sem bizonyultak elegendőnek. A szocialista épftőmunka továb­bi sikeres megvalósítása meg­kívánja tehát, hogy gazdaság- irányítási rendszerünket, amellyel az elmúlt tizenöt év­ben hatalmas történelmi fel­adatot oldottunk meg és ~red- ményesen szolgálta társadal­munkat. most gyökeresen át­alakítsuk, megreformáljuk. A reform alapgondolata: -ugal- masabb gazdálkodási feltéte­lek biztosítása a vállalatok számára, a túlzott centraliz­mus felszámolása, a vállalati döntési jogkörök és felelősség kibővítése, az anyagi érdekelt­ség következetes alkalmazása, a szocialista demokrácia el­mélyítése. A gazdaságirányítás átfo­gó reformja magától értető­dően igen bonyolult elméleti és gyakorlati kérdések soka­ságát veti fel, s ezeket szak­értők széles együttműködésé­vel lehet megoldani. A leg­avatottabb tudósak, specialis­ták és gyakorlati emberek al­kotó közreműködése nélkü­lözhetetlen feltétele annak, hogy a reformból valóban ha­tékony eszközt kovácsoljunk. De a reform, mint eszköz, egész társadalmunké és a cél is közös, aminek elérésé­hez alkalmazni kívánjuk. Elz­árt joggal mondhatjuk, hogy a reform nagy társadalom- politikai intézkedés. amely­nek életrevalóságában,, haté­konyságában nem csak a szak­értők szűk köre, hanem egész társadalmunk érdekelt A reformtól azt várjuk, hogy az ország rendelkezésé­re álló erőforrások kihaszná­lása hatékonyabb, tervgazdál­kodásunk még eredményesebb legyen. Néhány évi „bejára­tás” után a hatékonyság ja­vulása minden bizonnyal gyor­sítani fogja egész gazdasági növekedésünket, s így egyre bővebb lesz az életszínvonal rendszeres emelésének forrá­sa is. Am a reform nem va­rázsszó, amelyet csak ki kell ejteni, vagy nem automatiz­mus, amelyet csak be kell kapcsolni és már is megy minden magától. A reform lé­nyege, hogy kedvezőbb felté­telt teremt az egyes ember, s a vállalatok, tehát a dolgozó emberek milliói cselekvésére, s ily módon az emberi cselek­véstől, a szorgos munkától, és az egyre inkább kibontakozó alkotó, tudományos műszaki tevékenységtől várhatjuk a na­gyobb sikert. Ezért nem volna helyes úgy felvetni a kérdést, hogy egyik dolog a reform, a jobb ösztönzés, a nagyobb önállóság, a másik dolog az öntudat és a célratörő szerve­zőmunka. Itt a társadalmi te­vékenység egymást feltétele­ző, különféle területeinek egységéről van szó. A reform arra is hivatott, hogy erősítse társadal­munk gazdasági alapját, a szocialista tulajdont, szo­cialista államunk politikai alapját. a munkás-paraszt szövetséget. Amikor hangsú­lyozzuk az egyes ember és a vállalati kollektívák kezde­ményezőképességének aktí­vabb kibontakoztatását, ami­kor a nagyobb önállóságról szólunk, akkor a szocialista üzemek, köztük a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek te­vékenységére, tehát a szocia­lista talajon álló nagyüzemek vállalkozására gondolunk. E/ a mi szocialista ideálunk, ami mellett — a társadalomnak szükséges mértékig — elis­merjük a nagyüzemen kívüli tevékenységet, a háztáji és egyéb gazdaságok szerepét, a kisipar és szolgáltatások te­rületén a magántevékenysé­get. sőt bizonyos területeken a társadalom ehhez kedvez­ményeket is ad. S ha a válla­latok rugalmasságát, lelemé­nyességét hangoztatjuk, illet­ve hangsúlyozzuk, és olykor tőkés vállalatok némely elő­nyös tulajdonságait emleget­jük, ekkor ezt nem azért tesz- szük, mintha a tőkés vállalat­ról akarnánk mintát venni, ahol nem számít az ember — csak a profit. De nem nélkü­lözhetjük azt a szocialista vál­lalat-típust, amely kezdemé­nyezésben, gyorsaságban, szer­vezettségben kiállja a pró­bát Gazdaságunk eredményes növekedése a munkásosztály és a parasztság javát szol­gálja, ezért a két osz­tály szövetségét is erősíti. A reform azonban túl ezen, sajátos módon hozzájárul a munkás-paraszt szövetség erő­sítéséhez azáltal is, hogy lé­nyegesen kedvezőbb gazdálko­dási feltételek alakulnak ki a mezőgazdasági termelés szá­mára s ennek igen fontos mozzanata a felvásárlási árak helyes színvonalának megál­lapítása. E tekintetben 1966 elején jelentős lépéseket tet­tünk, s ha a városi emberek egy része ezt csak értelmileg tette is még magáévá, remél­hetjük, hogy a mezőgazdaság eredményei majd érzelmileg is hatnak. A reform eredményes be­vezetése. az új irányítási rend­szer zavartalan működése a gazdasági vezetők sok tekin­tetben újszerű munkáját igényli. Többen felteszik á kérdést: képesek lesznek-e a vállalatok és más szervek ve­zetői az új követelmények­nek megfelelve dolgozni? Erre bátran felelhetünk igen­nel. A reformot nem néhány „okos ember” találta ki, hi­szen, ha valakik felvetették jelenlegi irányítási módsze­reink ellentmondásosságát, a túlzott kötöttségek értelmet­lenségét — akkor éppen a mostani gazdasági vezetők, különösen vállalati vezetők tették ezt, akik minduntalan a saját bőrükön érzékelték a fonákságokat, a fejlődést ne­hezítő tényezőt. P ersze sokat, kell tanul­nunk. Tanulniok kell azoknak is, akik a re­form szükségességét és irány­vonalát már megértették, hi­szen a részleteket is tudniuk kell. Még többet kell tanulni­ok azoknak, akik számára a reform még sok mindenben nem élég világos, de lehet jó ve­zető az is, aki ma még nem ért mindent világosan a re­formból, de holnap, holnap­után megérti és különösen, ha azt jól is csinálja. Nagy több­ségben csak azöktól várhatjuk a reform gyakorlati beveze­tését és eredményes működt.- tését, akik a szocialista építő- munkában eddig is vezetési tapasztalatokat gyűjtötték & az újabb feladatok megoldá­sában társadalmi rendünk mellett álltak szakmailag fel­készültek és kellő emberi rá­termettséget bizonyítanak. Egy Két a világpolitikában (2. oldal) Tíz körmükkel kaparták ki (3. oldal.) Egy fiú Caracasból (4. oldal.) Kitűnő együttes a Vasas, de... (6. oldal.) Családi kör (1). oldal) Sarlós István hazaérkezett Kairóból Sarlós István a budapesti tanács elnöke és a fővárosi tanács küldöttsége befejezte egyiptomi látogatását. A ma­gyar delegáció Asszuán és Alexandria meglátogatása után pénteken Port-Saidba utazott, ahol megkoszorúzta a hős város mártírjainak em­lékoszlopát s megtekintette az imperialista agresszorok el­len vívott harcnak szentelt múzeumot. _ A delegációt, amelyet elkí­sért Rácz Pál Kairo magyar nagykövete is a portsaidi kor­mányzó ebéden látta vendé­gül. Sarlós István egy hetes lá­togatás után szombaton visz szaérkezett Budapestre. Virágzik a cseresznyefa (Koppány György felvétele) A dolgozó népet szolgálom Határidő előtt két héttel elkészült B B az Öblösüveggyár III. számú kemencéje A karhat a lm isták példamutató munkája — Több mint egymillió forintos túltermelés — Ünnepélyes búcsúztatás Ünnepélyes búcsúztatásra gyűltek össze tegnap délelőtt a Salgótarjáni öblösüveggyár művelődési otthonának kerthe- iy is égében azok a karhatal- misták. katonák és tisztek, akik több mint hat héten át példamutató munkával dol­goztak a gyár III-as számú zöldkemencéjének újjáépíté­sén. Az ünnepségen, — ame­lyen részt vett Bohár János őrnagy, a BM Karhatalmi Forradalmi Ezred parancsnok­ságának képviseletében, Szalai Gáspár, az MSZMP Salgótar­jáni Bizottságának első titká­ra. a gyár párt- és tömeg­szervezeteinek vezetői, a mun­kások küldöttei — Varga Gyu­la, az öblösüveggyár igazgató­ja mondott ünnepi beszédet. — Rendkívül nagy segítsé­get kaptunk Önöktől, katonák­tól, a forradalmi ezred har­cosaitól. Ebben az évben a gyár hét nagy kemencéje ke­rül felújításra, s ez rendkívül nagy feladatot ró mindany­nyiunkra. Ezért fordultunk se­gítségért a jó barátokhoz, hi­szen kapcsolatunk immár ötö­dik éve gyümölcsözik. A kar­hatalmi egység harcosai hat hetet töltöttek közöttünk, s fegyelmezett, példamutató munkával méltán érdemelték ki a gyár valamennyi dolgozó­jának megbecsülését. A mun­ka és a fegyver barátságát fémjelzi ez az együttműködés, ami azt eredményezte, hogy a tervezett határidő előtt két héttel elkészülhetett a népgaz­daság számára annyira fon­tos zöldüveget termelő hár­mas számú kemencénk. Ezzel több mint egymillió forint ér­tékű terméket tudunk terven felül előállítani. A városi pártbizottság nevé­ben Szalai Gáspár, a pártbi­zottság első titkára, a nagyüze­mi pártbizottság nevében Csá­bi Imre, a KISZ-bizottság megbízásából Oravecz Gyula mondott köszönetét a katonák nagyszerű munkájáért Varga Gyula igazgató a példásan végzett munka jutalmául ha­talmas csiszolt serleggel ju­talmazta meg az alegységet Oravecz Gyula KISZ-titkár az alegység részére oklevelet, a harcosoknak emléklapot adott át az Öblösüveggyárban vég­zett munkáért. És az ajándék, az emléklap átvételénél min­dig elhangzott: A dolgozó né­pet szolgálom. Dr. Kiss Szabó Béla, az Öb­lösüveggyárban dolgozó al­egység parancsnoka azért a gondoskodásért mondott kö­szönetét, amelyet a gyárban eltöltött hat hét alatt tapasz­taltak. Ezt fogalmazta meg Romhányi József őrvezető har­costársai nevében mondott üdvözlő szavaiban is. A munka és a fegyver ba­rátságát ünnepelték tegnap délelőtt még sokáig. Katonák, tisztek, gyári munkások. Ab­ban a reményben, hogy ismét találkoznak majd.

Next

/
Thumbnails
Contents