Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
2 WOGBÄP 1066. április 24. va'ämap Johnson beszéde BaKImorcban A vietnami szabadságharcosok sikeres támadása EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN SAIGON (MTI) Szombaton reggel összeült Saigonban az az előkészítő bizottság, amelynek feladata tanulmányozni annak a másik bizottságnak az összetételét, amelynek feladata lesz majd kidolgozni a dél-vietnami választási törvényt. Az ülésen megjelentek a buddhisták, a katolikusok, a Hao Hao és a caodaista szekta képviselői is. A bizottság munkáját Tran Minh Tiet belügyminiszter irányítja. Pénteken este és szombaton a dél-vietnami szabadság- harcosok két rajtaütést hajtottak végre Saigonban. Bombát dobtak egy rendőrállomásra, megölve egy rendőrt és megsebesítve négyet, továbbá behatoltak egy kollaboráns házába és kivégezték. WASHINGTON Johnson amerikai elnök pénteken sajtóértekezletet tartott. A dél-vietnami politikai válságról azt mondotta, hogy kétségkívül nehiéz időszakot jelent, de véleménye szerint a dolgok jó irányban haladnak és megfelelő időben tényleg alkotmányos és demokratikus kormány jön létre Saigonban. Az amerikai elnök szerint Westmoreland tábornok jelentése arról tanúskodik, hogy a honolului értekezleten elhatározott paciti- káció és a reformok terén eredményeket értek el. Egy kérdésre válaszolva az elnök kijelentette, továbbra sem kapott jelzést arról, hogy az észak-vietnami kormány hajlandó nyilatkozni a katonai helyzetről, noha közismert, hogy az utóbbi Időben az Egyesült Államok fokozta a légiháborút a VDK ellen. Azt mondotta, semmit nem tud mondani, ami túlmenne az újságjelentéseken. Egy kérdésre válaszolva az elnök kijelentette, továbbra sem kapott jelzést arról, hogy az észak-vietnami kormány hajlandó lenne a konfliktus tárgyalásos rendezésére (mármint az amerikai feltételek alapján). Johnson állást foglalt a bomba-vitában is, amelyet Ford köztársasági párti képviselő robbantott ki, amikor kijelentette, hogy az amerikai légierőnek nincs elég muníciója. Az elnök kijelentette, hogy egy háborúban „nem lehet meg minden, amit szeretnénk", azonban kategóriku- san cáfolta, hogy olyan bombahiány lenne, ami akadályozza a hadműveleteket. Végül Johnson hangoztatta, véleménye szerint a vietnami háború nem fog jelentős hatást gyakorolni a novemberben esedékes törvényhozási választásokra. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivőjének pénteken elhangzott legújabb nyilatkozata szerint az Egyesült Államok szövetségeseitől 18 000 bombát kapott vissza különböző szerződések jegyében, vagy pénzért. A szóvivő nem mondotta, hogy ezeket a bombákat Vietnamban használják fel, de bejelentése közvetett válasz azokra a köztársaságpárti vádakra, hogy az amerikai légierő Vietnamban bombahiánnyal küszködik. Kewneth Galbraith, az Egyesült Államok volt Indiai nagykövete a hivatalos kormánypolitikát cáfolva leszögezte: „nem igaz, hogy Vietnam a szabadság bástyája, nem igaz, hogy ez a demokrácia kísérleti terep.” Galbraith élesen elítélte a VDK elleni légitámadásokat. Szovjet—olasz egyezmény RÓMA (TASZSZ) Gromiko szovjet és Fanfani olasz külügyminiszter szombaton aláírta a „Szovjetunió kormánya és az Olasz Köztársaság kormánya közötti gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési egyezményt”. Az egyezmény értelmében a két kormány kötelezi magát, hogy előmozdítja a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének fejlődését, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés és az építés területén. Az egyezmény végrehajtása céljából vegyes bizottságot létesítenek, amelynek összetételét a szerződő felek határozzák meg. A bizottság évenként legalább egyszer ülést tart, váltakozva Moszkvában és Rómában. Indiában meghosszabbították a rendkívüli állapotot ÚJ-DELHI (MTI) Az indiai államok főminisztereinek tanácskozásán döntést hoztak arról, hogy rövid időre meghosszabbították az országban a rendkívüli állapotot — jelenti a Press Trust of India hírügynökség. A rendkívüli törvényhozás fenntartása mellett szól az az érv, hogy több határmenti körzetben súlyos helyzet uralkodik. A tanácskozás részvevői — közöttük Indira Gandhi miniszterelnök Nanda belügyminiszter és Csáván hadügyminiszter egyetértettek azzal a javaslattal, hogy gyorsítsák meg az „indiai védelmi törvény” alkalmazása alapján letartóztatott személyek szabadlábra helyezését Tisztogatások az indonéz légierőben DJAKARTA (MTI) Mint a MEN hírügynökség jelenti, az indonéz légierőben is tisztogatások vannak. 306 személyt, közöttük több magasrangú katonatisztet letartóztattak. Három katonatiszt nevét Suharto tábornok rendelkezésére bocsátották. Feltehető, hogy a tiszteket a Szeptember 30-i mozgalomban való részvétel vádjával bíróság elé állítják. PEKING A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma jegyzéket juttatott el Indonézia pekingi nagykövetségéhez, s ebben tiltakozik amiatt, hogy jobboldali suhancok és katonák a múlt héten felforgatták és hatalmukba kerítették a djakar- tai kínai nagykövetség épületét. A jegyzék tanúsága szerint a Kínai Népköztársaság az okozott kárért teljes jóvátételt követel. Gromiko Olaszországban — Amerika mozgósítja Bonni Párizs ellen—Szilárd a francia álláspont a NATO válságában Az osztrák koalíció bukása és ami utána következik SAIGON Cabot Lodge, az Egyesült Államok saigcxni nagykövete pénteken tv-nyilatkozatot adott és kijelentette, hogy a dél-vietnami politikai válság visszavetette a katonai és gazdasági erőfeszítéseket — különösen a saigoni kormánynyal szembefordult 1. hadtest ellenőrzése alatt álló északi területeken A dél-vietnami csapatok gyakorlatilag kikapcsolódtak a háborúból. BALTIMORE Johnson amerikai elnök pénteken este Baltimoreban a városi színházban beszédet mondott. Amikor megérkezett a szín. ház épülete elé, már 50 tüntető várta. A felvonulók — a demokratikus társadalomért küzdő diákok szervezetének tagjai az elnök felé fordították feliratos tábláikat, amelyeken az Egyesült Államok vietnami agresszióját elítélő feliratok voltak olvashatók. Az egyetemisták követelték a bombatámadások megszüntetését és az amerikai katonaság távozását. Johnson beszédében a békés amerikai szándékok bizonyítékának tüntette föl Washingtonnak azt a tavalyi manőverét, hogy több mint 40 országba nagykövetet küldött a vietnami kérdés vizsgálatára. Azt állította, hogye kezdeményezés kudarcáért „Észak-Vietnamot terheli a felelősség, mert túlságosan nagy követeléseket támaszt.” Végül a 2600 főnyi hallgatóság előtt kormánya nevében kötelezette éget vállalt arra, hogy Vietnamban „csapást mér a tudatlanságra, a szegénységre és a betegségekre”. Szovjet választások A Szovjetunióban szombaton megkezdődött a június 12-én megválasztandó új parlamentbe küldendő képviselők jelölése. A Szovjetunió területén 1517 választási körzetet alakítottak. Ez hetvennéggyel több, mint az 1962 márciusában megtartott választásokon. A most sorrakerülő választás nyomán megnövekszik a nép képviselete a nemzetiségi tanácsban. Minden szövetséges köztársaság a területén élő választók számától függetlenül az eddigi 25—25 helyett 32—32 képviselőt küld a legfelsőbb tanácsba. A hét második felében Gromiko római látogatásáról szóló tudósítások és kommentárok kerültek a világlapok vezető helyére. Az érdeklődés a Szovjetunió külpolitikai lépésének szól. Megszokta a világ közvéleménye, hogy a szovjet diplomácia lépései mindenképpen nagyjelentőségűek. Egyelőre még nem lehet ismerni a szovjet külügyminiszter római tárgyalásának részleteit, bizonyosra veszik azonban, hogy feltétlenül szóba kerül a vietnami probléma és olasz részről néhány olyan európai kérdést is felvetnek, amelyek körül a különböző nyugati fővárosokban élénk vita folyik. Annyi bizonyos, hogy a szovjet külügyminiszter igyekszik olyan irányban érvényesíteni a befolyást, amely megfelel a béke általános érdekeinek, s a különböző társadalmi és gazdasági berendezésű országok közötti kapcsolatok fejlesztésének. A Rómában folyó tanácskozásoknál figyelembe kell venni, hogy az olasz politikában az utóbbi időben láthatóvá vált egy olyan törekvés, amely igyekszik az Egyesült Államoktól némileg függetlenebb külpolitikát biztosítani Olaszország számára. Természetesen az olaszok nem mennek el olyan messze e tekintetben, mint De Gaulle és Franciaország, de azért úgy látszik — legalábbis ami Fanfani külügyminiszter elgondolásait illeti — Olaszország is megpróbál önállóbb helyet biztosítani magának a nyugati szövetségi rendszeren belül. A nyugat-európai politikai központokban változatlanul a legtöbbet vitatott probléma a NATO és Franciaország kapcsolata, pontosabban ennek a kapcsolatnak a felszámolása. Ismeretes, hogy De Gaulle elhatározása igen heves reakciót keltett nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az Atlanti Szövetséghez tartozó más országokban is, elsősorban Nyu- gat-Németországban. Az amerikaiak megpróbálják a nyugatnémeteket mozgósítani Franciaország ellen, de eddig még nem értek el komolyabb eredményt. Couve de Murvilma már a nyugatnémet lapok is beismerik, hogy nem sikerült semmiféle változást elérni a francia álláspontban. A nyugatnémetek Franciaország kivonulását a NATO-ból arra akarják felhasználni, hogy megtorpedózzák a második világháborúból származó francia jogokat. így például francia katonaság nyugatnémet területen való állomásozását olyan feltételekhez próbálják kötni, amelyek megfelelnek a nyugatnémet revanskövetelések- nek. Persze a bonni kormány re- vanspolítikája nyugati szövetségeseivel szemben, más módon nyilatkozik meg, mint például a szocialista országokkal szemben. A nyugatnémetek ezúttal felvetették, hogy a francia csapatok óllomásozá- sa nyugatnémet területeken, új megállapodást tesz szükségessé, ha De Gaulle ragaszkodik a NATO-ból való kivonuláshoz. Ennek a kikötésnek az a lényege, hogy Bonn megpróbálja úgy beállítani a dolgot, mintha francia csapatok Nyugat- Németország-i tartózkodása a NATO alapján jött volna létre. Ez nem felel meg az igazságnak. A francia csapatok Nyugat-Nómetország-i tartózkodása a hitleri háború elvesztésének a következménye és csak később illesztették be a NATO keretei közé. Ezen a taktikán természetesen a franciák is átláttak és Couve de Murville úgy távozott Bonnból, hogy még csak előzetes döntést sem hoztak. Mindössze arra szorítkoztak, hogy kölcsönösen lerögzítették az álláspontokat. A nyugatnémet taktikázásnak még egy célja volt. Igyekeztek a francia belpolitikában nehéz helyzetet teremteni a Pompl- dou-kormány számára. Nyilvánvaló, hogy az atlantibarát ellenzék és Bonn taktikáját eleve összehangolták. A francia parlamentben ugyanis néhány atlantibarát (ami a gyakorlatban Amerika-barátságot jelent) képviselő bizalmatlan- sági indítványt tett a Pompl- dou-kormány ellen, mégpedig a NATO-val szemben követett politika miatt. is csatlakoztak, amelyek egyébként számos kérdésekben nem értenek egyet De Gaulle politikájával. így aztán a bizalmatlansági indítványból végül is a francia kormány látványos győzelme lett. Élénk figyelmet keltett e héten a világsajtóban az osztrák koalíció bukása, amely egy több mint húsz évig tartó kormányzati rendszer végére tett pontot. A második osztrák köztársaság történetében első- ízben alakult egypárti kormány, annak a választási győzelemnek az alapján, amelyet a márciusi választásokon ért el a Néppárt. Ismeretes, hogy a választásokon a Néppárt megszerezte az abszolút többséget, ami lehetővé tette számára, hogy felszámolja a koalíciót. Nem lehet azt állítani, hogy a Néppárt egész vezetősége egybehangzóan követelte volna a koalíció felszámolását, így például maga Klaus kancellár többlzben úgy nyilatkozott, hogy szeretné fenntartani az együttműködést a szocialistákkal. Ehhez azonban a Néppárt nem biztosított megfelelő feltételeket és csak olyan módon lett volna hajlandó megtűrni a szocialistákat a kormányban, hogy azok egyszerűen statisztálnak a néppárti program végrehajtásához. Kétségtelen, hogy a Szocialista Párt vezetői között is voltak egynéhányan, akik szerették volna biztosítani a koalíciós együttműködést, még a legmesszebbmenő engedékenység árán is. Az egy hónapig tartó tárgyalásokat tulajdonképpen ebben a szellemben vezették. Kiderült azonban, hogy a szocialista párttagság nem akarja elfogadni ezt a lealázó és politikailag mindenképpen kockázatos helyzetet A múlt hét végén összeült szocialistapárti kongresszus végül is az ellenzékbe vonulás mellett döntött, annak ellenére, hogy a párt vezetői közül többen, így Pittermann és Kreisky erősen exponálták magukat a koalíció fenntartása mellett. Az ellenzékbe vonulás mindenesetre biztosítja a Szocialista Párt számára az osztrák közvélemény bizalmának visszaszerzéséhez a lehetőséget, persze ezt a lehetőséget harcos módon kell majd kihasználni. Paál Ferenc le francia külügyminiszter a A bizalmatlansági indít- közelmúlt napokban Bonnban ványt a parlament elvetette, folytatott tárgyalásokat, de azt Az elutasításhoz olyan pártok >..o. Wm* ‘ , r Belgium egyik legnagyobb vas- és fémipari üzemének munaasnői Hcrstalban összesen o'i ezren sztrájkba léptek. A belga asszonyok és lányok azt követelik, hogy azonos munkáért, ugyanakkora bért kapjanak, mint a férfiak (MTI Külföldi Képszolgálat) A párizsi dolgozók nagygyűlése A párizsi Mutualité-terem- ben a párizsi kerület dolgozói nagygyűlést rendeztek, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. Kongresszusának szenteltek. A Francia Kommunista Párt a nagygyűlést eredetileg április 21-én, a párizsi sport- csarnokban szerette volna megtartani, de a hatóságok betiltották a rendezvényt. A nagygyűlést így egy hónappal később, a Mutualité-teremben tartották meg. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára beszédében rámutatott, hogy a francia kommunisták azért rendezték meg ezt a nagygyűlést, mert a XXIII. pártkongresszus határozatai nemcsak a szovjet emberek, hanem az egész világ dolgozóinak érdekeit érintik. A nagygyűlés résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben szolidaritásukról biztosítják a szovjet népet és a Szovjetunió Kommunista Pártját és testvéri üdvözletüket küldik a szovjet embereknek.
