Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

2 NOGRAD T966. április 21. csütörtök A kommunisták bizakodnak, a szocialisták félnek A francia parlament NATO vitája PÁRIZS (MTI) Johnson a „héjákhoz'7 húz Támadás egy támaszpont ellen Rendőrök akciója tiltakozó amerikaiak ellen SAIGON (MTI) WASHINGTON A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcoló alakulatai szerdán rajtaütöt­tek az An Khe melletti ame­rikai katonai repülőtéren. A sikeres akciót színlelt tüzérsé­gi támadás vezette be; hazafi­ak aknavetők és kézifegyve­rek tüzének fedezete alatt be­hatoltak a légitámaszpont te­rületére és robbanó tölteteket erősítettek két Hercules típu­sú csapatszállító repülőgép testére. Az őrszemélyzet ész­revette a szabadságharcoso­kat, akiknek azonban a hajna­li szürkületben sikerült épség­ben visszajutni társaikhoz. Kisvártatva robbanás reszket- tette meg a levegőt — a rob­banó töltetek üzemképtelenné tették a Hercules repülőgépe­ket. Az An Khe-i repülőtér 416 kilométernyire északra fekszik Saigontól, s katonai szakértők szerint a világ egyik legna­gyobb helikoptertámaszpontja. A környékén elterülő tábor­ban állomásozik az első ame­rikai légi gyorshadosztály 18.000 katonája. A támaszpont ellen két hó­nap leforgása alatt ez volt a második támadás. A partizá­nok legutóbb február 20-án aknavetőtüzet zúdítottak a he­likopterekre, s többet közülük súlyosan megrongáltak. A Pravda az indiai kormány gazdaságpolitikái áról Szovjet—szíríoi tárgyalások Szerdán délelőtt a Kreml­ben folytatódtak a tárgyalások Koszigin szovjet és Zuajen Szíriái kormányfő között. Szovjet részről Novikov mi­niszterelnökhelye ttes, Gromi- ko külügyminiszter és más személyiségek, Szíriái részről pedig Makhusz miniszterel­nökhelyettes és külügyminisz­ter, valamint a kormánykül­döttség más tagjai szintén részt vettek a megbeszélése­ken. A francia nemzetgyűlésben a politikai pártok vezérszónokai kifejtették álláspontjukat a kormány ellen benyújtott bi­zalmatlansági indítványhoz. A javaslat elsősorban Fran­ciaországnak a NATO-ból való kiválását ítéli el. Az aláíró 49 szocialista és radikális párti képviselő nevében Guy Mollet indokolta meg a bizalmatlan- sági indítványt. A Francia Szocialista Párt főtitkára ami­att aggódott, hogy az Egyesült Államok a francia kormány döntése következtében nem­csak Franciaországból, hanem egész Európából is kivonhatja csapatait. Elismerte, hogy a NATO alapos reformra szo­Kedden megkezdődött Mexi­kóban annak a bizottságnak a harmadik ülésszaka, amely­nek feladata, hogy előkészít­sen egy szerződéstervezetet Latin-Amerika fegyvermentes övezetté nyilvánításáról. A két hétre tervezett értekezlet meg. nyitó ülésének csak egy fel­szólalója volt: Alfonso Gar­da Robles, az értekezlet el­nöke, aki beszédében felszólí­totta a megjelenteket, igye­kezzenek megállapodásra jut­ni a szerződés szövegében. A megállapodás azonban — eddigi jelek szerint — nehéz­ségekbe ütközik, mert a ta­nácskozáson két javaslat vár megvitatásra, az egyik Mexi­kóé, a másik Brazíliáé. A kettő között a lényeges kü­lönbség az, hogy Brazília ál­láspontja szerint a megálla­podásnak csak akkor van ér­telme, ha azt valamennyi la­tin-amerikai ország aláírja, s a brazil javaslat szerint a A német kérdéssel össze­függésben — amelynek meg­oldatlansága súlyosan terheli a nemzetközi helyzetet, s változatlanul egyik fő forrása a feszültségnek — az utóbbi napokban több olyan ese­ményről számol be a világ­sajtó, amelyek részben a helyzet bonyolultságát mu­tatják, részben a megoldás lehetőségeire figyelmeztetnek. Akár pozitív, akár negatív előjelűek ezek az események, megérdemlik a figyelmet. Két­ségkívül az egész bonyolult kérdéskomplexus legpozití­vabb része az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­ban új típusú német állam jött létre, s ebben döntő ré­sze volt a Német Szocialista Egységpárt megalakulásának, melynek 20. évfordulóját ün­nepük most. A Német Szo­cialista egységpárt megalaku­lása tulajdonképpen megol­dotta azt a legsúlyosabb prob­lémát, amellyel a haladó erők a weimari köztársaság egész ideje alatt oly reménytelenül küzdöttek. Ha már abban az időben sikerült volna létre­hozni a két munkáspárt egye­sülését, akkor — minden túl­zás- nélkül elmondhatjuk — az emberiség elkerülte volna a hitleri zmust és mindazt, ami ebből következett. Ami­kor a második világháború befejezése után, az akkor még a Szovjetunió csapatai által megszállt német terüle­ten sikerült létrehozni a kom­munista és a szocialista párt egyesülését, a weimari köz­társaság tapasztalatai minden bizonnyal nagy súllyal estek latba. Mégis a döntő az a követelmény volt; hogy a ha­tadó erők olyan erőkoncent­rul, mert 1949 óta megválto­zott a nemzetközi helyzet, a francia kormánynak azonban tárgyalásokon kellett volna megkísérelnie a katonai szö­vetség átalakítását. A szocia­listák helyeslik De Gaulle moszkvai látogatását — mon­dotta Guy Mollet —, de jobb szerették volna, ha az elnök nem „elszigetelt franc-tireur”- ként (partizánként) utazna a Szovjetunióba. Maurice Schumann, a nem­zetgyűlés külügyi bizottságá­nak elnöke, aki nemrégiben tért vissza az Egyesült Álla­mokból, javasolta, hogy De Gaulle találkozzék Johnson- nal. Schumann véleménye sze­rint Franciaországnak és az szövegnek tartalmaznia kell. hogy a szerződés nyitva áll az összes latin-amerikai köztár­saság számára. A mexikóiak által támogatott tervezet ilyen utalást nem tartalmaz. Bra­zília ezenkívül javasolja, hogy a nukleáris hatalmak a szer­ződés egy függelékében vál­laljanak kötelezettséget arra. hogy tiszteletben tartják a földrész atomfegyvermentes jeüegót. Tudnivaló, hogy a latin­amerikai országok összességé­re való utalás brazil részről azárt történt, mert Brazília több más országgal együtt fontosnak tartja Kuba rész­vételét is a szerződésben. Kuba viszont csak akkor hajlandó csatlakozni a meg­állapodáshoz, ha az atomfegy- vermentessé tétel vonatkozik az Egyesült Államokra, Puer­to Ricóra, Panamára és a Panama-csatorna övezetére is, és ha az Egyesült Államok fel­számolja guantanamói tá­maszpontját. rációját teremtsék meg, amely alkalmas arra, hogy új típusú német államot alakítson ki és valóban érvényt szerezzen Németországban a potsdami és jaltai egyezmények rendel­kezéseinek. Mint ismeretes, ezekben az egyezményekben fektették le a győztes hatal­mak — elsősorban a Szovjet­unió követelései alapján — azokat az elveket, amelyek­nek érvényesítése megakadá­lyozhatja. hogy Németország újból militarista útra térjen. Ezek az elvek messzemenően érvényesülnek a Német De­mokratikus Köztársaság poli­tikájában, egész társadalmi és gazdasági felépítésében. A Német Szocialista Egységpárt a béke és a haladás útján vezeti a Német Demokratikus Köztársaságot. Egészen más képet mutat Németország nyugati oldala, a Szövetségi Köztársaság, amelynek kormánya változat­lanul a régi agresszív politi­kát próbálja feltámasztani és az elveszített háborúért re- vansra készül. A hivatalos nyugatnémet körök persze nem akarják beismerni, hogy ilyen veszélyes politikát folytatnak, de az igazság nem a beisme­résen, hanem a tényeken mú­lik. A tények azt bizonyítják, hogy a nyugatnémet kormány igyekszik fenntartani a fe­szültséget Európában és min­den olyan lépést megpróbál elgáncsolni, amely az európai országok békés együttműkö­désének biztosítására irányul E politika veszélyességével a nyugatnémet közvélemény is tisztában van. Világosan lát­ják ezt a többi nyugati or­szágban is. Ilyen körülmé­nyek között a nyugatnémet Egyesült Államoknak kezde­ményezően kell fellépnie egy általános enyhülés érdekében, hogy elhallgassanak a fegyve­rek és a népek közeledjenek egymáshoz. Feltűnést keltett René Ca- pitant-nak Washington poli­tikáját elítélő éles hangú fel­szólalása. A baloldali dega- ulleisták vezetője rámutatott, Dél-Vietnam beszédes példája annak, hogy a katonai integrá­ción alapuló amerikai védelem a „protezsált” ország fokoza­tos elpusztításához vezet. A francia kormány döntésének egyik nyomós okaként húzta alá, hogy a vietnami háború kiterjedése esetén Franciaor­szág a NATO tagjaként bele- sodródhatik egy világkonflik- tusba. Az Egyesült Államok dél­kelet-ázsiai agresszióját az at­lanti szolidaritás legodaadóbb hívei sem mertek védelmük­be venni, csupán azzal érvel­tek, hogy a NATO-tagság nem ró Franciaországra katonai kötelezettségeket az atlanti övezeten kívül. Robert Ballanger, az FKP parlamenti csoportjának elnö­ke leszögezte, hogy a kommu­nisták, bár ellenfelei a De Gaulle-i rendszernek, nem szavazzák meg a bizalmatlan- sági indítványt, mert helyes­lik Franciaország kilépését a NATO-ból és az amerikai tá­maszpontok felszámolását. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára a francia rádiónak és televíziónak adott nyilatko­zatában kijelentette, a kom­munisták úgy vélik, az egész baloldalnak arra kellene tö­rekednie, hogy Franciaország a katonai tömböktől független, az államok kollektív biztonsá­gára, az általános leszerelés­re irányuló politikát folytas­vezető pártok megpróbálnak olyan jelszavakat hangoztat­ni és kezdeményezéseket ten­ni, amelyek egy békésebb irányzat látszatát kelthetik, valójában azonban az eddi­gi agresszív irányzat elködö- sítése a céljuk. Ilyen kísérlet Erhard kancellárnak az az úgynevezett hétpontos béke­nyilatkozata, amelyet meg­küldték különböző kormá­nyoknak és amelyben a bonni kancellár igyekszik a nyugat­német kormány békés szán­dékairól meggyőzni a világot. Több olyan kérdést is meg­említ, amelyről az elmúlt években nagyon sok vita folyt, s amelyekben a nyugat­német kormány mindezideig óvakodott állást foglalni (Persze vannak még kérdé­sek, amelyeket még burkolt formában sem érint Erhard nyilatkozata.) Jellemző rész­lete ennek az úgynevezett nyugatnémet békekezdemé­nyezésnek, hogy kitér a müncheni egyezményre, amely, mint ismeretes, 1938- ban jött létre, és Hitler ag­resszív szándékainak megfe­lelően odaítélte a Szudéta-vi- déket Németországnak, s ez­zel megnyitotta a kaput Hit­ler előtt Kelet-Európába. A nyugatnémet kormány mind­ezideig nem volt hajlandó el­ismerni a müncheni egyez­mény semmisségét. És most is csak annyit mond, hogy a müncheni egyezmény terüle­ti követeléseit a nyugatnémet kormány időszerűtlennek és ennek megfelelően értelmet­lennek tekinti. A müncheni ezménynek azonban csak egyik részlete volt a Cseh­szlovák Köztársaság ellen tá­masztott területi követelés, lényege a Szovjetunió elszi­getelése volt, amit természe­tesen a történelem messze­menően hatálytalanított, de a nyugatnémet kormány még mindig óvakodik e tekintet­ben a határozott és egyértel­mű állásfoglalástól. Érthető, ha nemcsak a Szovjetunió­ban, hanem más országokban sem veszik komolyan Erhard úgynevezett békekezdeménye­zését. A harmadik esemény, amelynek pozitív jelentősége van, — bár természetesen ezt a pozitívumot nem szabad el­túlozni — a Német Demokra­tikus Köztársaság vezető párt­ja, a Szocialista Egységpárt és a nyugatnémet Szociálde­mokrata Párt között megin­dult levélváltás. A Szocialis­ta Egységpárt vezetői évek óta több ízben tettek kezdemé­nyező lépést, hogy megkez­dődjék a párbeszéd a két né­met állam pártjai, vagy kor­mánya között. Nyugatnémet részről mindezideig mereven elzárkóztak e kezdeményezé­sek elől és minden ilyen lé­pés végül is egyoldalúnak bi­zonyult. Most történt.első íz­ben, hogy nyugatnémet rész­ről reagáltak a Német Demok­ratikus Köztársaságból érke­ző kezdeményezésre és való­ban megindult a levélváltás a Szocialista Egységpárt és a nyugatnémet Szociáldemokra­ta Párt között. Arról persze nem lehet szó, legalábbis egyelőre, hogy az alapvető el­lentétek megszűntek volna, de azért kétségkívül jelentősége van annak is, hogy megkez­dődött a párbeszéd. Az elvek és a gyakorlati lehetőségek tisztázásán túl a levélváltás hozzájárulhat ahhoz is, hogy végre létrejön valami­lyen kapcsolat a‘ két német allam között, ami nélkül a német kérdés megoldását el­képzelni sem lehet. P. F. A hivatalos Washington igyekszik olyan benyomást kelteni, hogy komolyan foglal­kozik Mansfield szenátornak, a Demokrata Párt szenátusi többsége vezetőjének hétfőn elhangzott javaslatával. Mans­field indítványozta, hogy Bur­mában vagy Japánban tartsa­nak ázsiai béke-értekezletet az Egyesült Államok, Észak-Viet­nam, Kína és a dél-vietnami „alapvető politikai csoportosu­lások” képviselőinek részvéte­lével. A washingtoni külügymi­nisztérium szóvivője kedden este úgy nyilatkozott, hogy az amerikai kormány „kedvező­en” fogadja Mansfield indítvá­nyát. Goldberg, az Egyesült Államok ENSZ-megbízottja kedden este megvitatta John­son elnökkel a demokrata ve­zető kezdeményezését. A ta­nácskozásról távozóban újság­íróknak azt mondotta, hogy az amerikai elnök is helyesli a javaslatot. Johnson elnök megnyilatkozása azonban — mint a Reuter washingtoni tu­dósítója írja — politikai meg­figyelők szerint néni jelez semmiféle lényeges változást az Egyesült Államok poütiká- jában és nem jelenti azt, hogy az elnök valamiféle nagyobb MOSZKVA (MTI) Delhi keltezéssel feltűnést keltő tudósítás jelent meg a szerdai Pravdában az indiai kormány gazdaságpolitikájá­ról. „Engedmények a külföldi monopóliumoknak” — írja a cikk címében Maszlennyikov, a lap indiai tudósítója, aki rá­mutat, hogy az indiai kor­mány kiutat keresve a növek­vő gazdasági nehézségekből, az utóbbi időben mind gyakrab­ban folyamodik olyan módsze­rekhez, mint külföldi magán­tőke bevonása, valamint je­lentős engedmények biztosítá­sa külföldi monopóliumoknak. Az indiai kormány hozzájá­rult a külföldieknek ahhoz a követeléséhez, hogy ők kap­hassák meg a részvények többségét az újonnan szerve­zett vegyesvállalatokban, va­lamint, hogy bizonyos területe­ken monopol-jogokkal és ellen­őrizetlen árakon értékesíthes­sék saját termékeiket. Feljo­gosította őket olyan nyers­anyagok behozatalára is, amelyekből például az indiai WASHINGTON (MTI) Az amerikai hadügyminisz­térium szóvivője kedden ki­jelentette, hogy az idén har­mincezer amerikai katonát és tisztet vonnak ki Nyugat- Európából. Hozzáfűzte azon­ban, hogy csak átmeneti lét­számcsökkentésről van szó, mert felváltásukra nyomban 15 000 embert küldenek és a tényleges létszámcsökkentés sohasem haladja majd meg a 15 000 főt A hadügyminisztérium köz­leménye tehát lényegében megerősíti Stennis demokra­tapárti szenátor vasárnapi közlését, miszerint harminc­ezer műszakilag képzett ka­tonát vonnak ki Európából, engedményt tett volna „a ga­lamboknak” a mérsékeltebb washingtoni irányzat híveinek a „héják” a háborúspártiak rovására. SAIGON A dél-vietnami rendőrség szerdán megakadályozta az „erőszakmentes cselekvés amerikai bizottságának” tagja­it abban, hogy a saigoni Cara­velle szállodában sajtóértekez­letet tartsanak. A csoport né­hány napja tartózkodik Sai­gonban. Ä vezetője Abraham John Juste presbiteriánus lel­kész, aki Gandhi tanítványá­nak vallja magát. Amikor a rendőrök a szálloda bejárata előtt útját állták az amerikai békeharcosoknak, John Juste nyomtatott szöveget osztott szét a sajtótudósítók között, s ebben ismertette utazásuk cél­ját. Meg akarunk emlékezni azokról az amerikaiakról, akik elpusztultak ebben a barbár háborúban és azokról az ame­rikaiakról, akik rossz ügy vé­delmében estek el. Azért va­gyunk itt Dél-Vietnamban, hogy tiltakozzunk az Egye­sült Államok katonai beavat­kozása ellen — hangzik a nyi­latkozat. • A csoport vízuma tegnap járt le. kőolajipar felhasználatlan fe­leslegekkel rendelkezik. „E lépésekre, amelyek nyil­vánvalóan eltávolodást jelen­tenek a külföldi tőkével szem­ben korábban meghirdetett politikától — mutat rá a Pravda tudósítója — hivatalos magyarázatként azt hozzák fel, hogy Indiának feltétlenül külföldi magántőkét kell be­vonnia a műtrágya-gyártásba, mert csak így oldhatja meg az egyre súlyosabbá váló élelme­zési problémát”. Az Indian Express ezt kiegészítette azzal a magyarázattal, hogy ezek a lépések megkönnyíteni hiva­tottak az indiai tervezésügyi miniszter amerikai tárgyalása­it, amelyek során arra fog tö­rekedni, hogy az Egyesült Ál­lamok nyújtson nagyobb segít­séget India negyedik ötéves tervéhez. A Pravda tudósítója idéz a Patriot című indiai lapból, amely szerint „nyilvánvaló, hogy a kormány képtelen szembeszállni a külföldi tőke támadásával”. hogy velük növeljék meg a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai egységek létszámát, a hivatalos közlésnek megfe­lelően idén az év közepéig Európában körülbelül 210 000- re apad le az amerikai kato­nák létszáma, majd 1966 vé­géig 225 000-re emelkedik. Kedden — még Stennis ki­jelentésére reagálva — a nyu. gatnémet hadügyminisztérium szóvivője meglepetten közölte, hogy nincs tudomása az ame­rikai létszámcsökkentésről. A nyugatnémet sajtó bírá­lattal fogadta a hírt, rámutat­ván, hogy az Egyesült Álla­mok előzetesen nem tájékoz­tatta Bonnt a tervezett in­tézkedésről. Brazília számít Kubára Értekezlet Latin-Amerika a tóm légy ver mentes övezetté tételéről MEXIKÓ (MTI) son. Elvek és gyakorlati lehetőségek Európából kivonnak amerikai katonákat Csak átmeneti a csökkentés

Next

/
Thumbnails
Contents