Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
19H0. április 21. csütörtök N ÖG R A D .3 A párt-vb megtárgyalta A vezetésben a g'azffbisági és politikai munkát elválaszthatatlan egymástól A 2. sz. AKÖV és a közlekedés biztonsága Újra rendszeresítették az oktatást - Még mindig gond az alkatrész Brigáddal vizsgáltatta meg a Nógrádi Szénbányászati éröszt pártbizottsága, hogy az üzemeknél megbecsülik-e a politikai munkát, milyen a vezetők és a dolgozók politikai és munka-kapcsolata. A tapasztalatokat végrehajtó bizottsági ülésen is megtárgyalták. Három évvel ezelőtt a tröszt gazdasági átszervezésekor, a társadalmi szerveket is az új helyzetnek megfelelően alakították ki. Lét- i ejöttek a tröszti és az üzemi pártbizottságok és tevékenységük kedvezően éreztette hatását. Azóta megélénkült a politikai munka, javult a politikai, gazdasági vezetés kapcsolata- Ugyanakkor még jónéhány hiba gátolja az előrehaladást — állapította meg a végrehajtó bizottság. Több helyen még ma is egymástól elválasztják, elkülönítve kezelik a politikai és gazdasági munkát. Egyes műszakiak a túlzott elfoglaltságukra hivatkozva nem végeznek politikai munkát, azt tartják; az csupán a partfunkcionáriusok feladata. Helytelen szemléletük nemegyszer a dolgozókkal szemben tanúsított durvaságig vezet, ami miatt már leváltásra is sor került. Ezt a helytelen szemléletet erősíti az, hogy a tröszt vagy üzemi vezetők, csak akkor keresik fel a helyi párt- és társadalmi szerveket, ha politikai kérdésről van szó és csak ritkán kérik ki véleményüket a gazdasági kérdésekben. Érdekes például, hogy a népszerűtlen feladatoknál minden esetben, de előléptetésnél, jutalmazásnál már ritkábban keresik fel őket, sőt olyan is előfordult, hogy tudtuk nélkül döntöttek. A politikai és gazdasági feladatok szétválasztása több okra vezethető vissza. Egyik ilyen a túlzott anyagiasság. A gazdasági feladatok sikeres megoldása ugyanis a legtöbb esetben anyagi előnnyel jár- tízért úgy vélik, helytállni csak abban kell. Mátranová- kon fordult elő, hogy az egyik aknászt politikai oktatás vezetésére kérték fel. Csak úgy vállalta volna, ha a fizetését is emelik. Az ilyenek elfeledkeznek arról, hogy ma már minden vezetővel szemben alapkövetelmény a politikai és szakmai rátermettség. A tröszti és üzemi pártszervek munkájukkal tekintélyt szereztek maguknak a vezetők és dolgozók körében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ha a dolgozónak valami gondja baja van, elsősorban a pártirodát keresi fel, ott kér segítséget, tanácsot. A dolgozók érdeklődése is erősödött, várják a tájékoztatást, ha a kommunisták valamiről tanácskoznak. Általános tapasztalat, hogy alkalmazottak köréből elsősorban a munkáskáderek végeznek aktív politikai munkát, azonban sokan közülük túlságosan is leterheltek. Kevésbé áll ez a műszaki középkáderek többségére- Sajnos akadnak még olyan vezető beosztásban dolgozók is, akik elfelejtik, hogy a párt előtt is felelősek területük munkájáért. A dolgozókkal való közvetlen kapcsolat, azok ügyes bajos dolgainak intézése is sok kívánni valót hagy maga után. A javaslatok figyelmen kívül hagyása is megtalálható még egyes helyeken, ami csak ellenszenvet vált ki r> dolgozókból, akárcsak az. amikor tapasztalják: egyes vezetőknél baj van a kommunista erkölcs, a szocialista együttélés szabályainak betartásával. Több esetben kellett ilyenekért felelősségre vonást alkalmazni az elmúlt időben. Az üzemi demokrácia erősítése igen fontos dolog. Ahol az nem érvényesül, mert a vezetők keveset tartózkodnak a dolgozók között, és a pártszerveknek is valamiféle „bedolgozó” szerepet szánnak, ott a munkások nem érzik, hogy aktív részesei a hatalomnak. Az ilyen helyeken lábra kapnak a Különböző téves nézetek, amelyek csak gátolják, fékezik az előrehaladást. A tröszt területén, itt-ott lehet találkozni helytelen nézetekkel és az ebből fakadó gyakorlattal is. Mire vezethető ez vissza? Arra. hogy a vezetők egy jelentős része nincs felvértezve a marxizmus-leninizmus ideológiájával. Még kommunista vezetőknél is előfordul, hogy távoltartják magukat a politikai továbbképzéstől — állapította meg a végrehajtó bizottság. A brigád jelentése és a végrehajtó bizottság ülése élesen tárta fel a meglévő hibákat, ugyanakkor megállapította azt is, hogy megvan at erő ahhoz, hogy ezeket kijavítsák- Történt is már jónéhány kezdeményezés az üzemeknél, ahol felismerték a tennivalókat. Nem is született ezzel kapcsolatban külön határozat, csak javaslat arra, hogy a legközelebbi taggyűléseken tűzzék napirendre ezeket a kérdéseket. Tárgyalják meg a kommunisták és egységesen kezdjenek hozzá a hibák mielőbbi felszámolásához. Bodó János Arról a nyilatkozatról, amelyet több mint egy hónapja adott közlekedésünk helyzetéről a megyei rendőrfőkapitány, még mindig sok szó esik a gépjárművezetők, valamint a gépjármű-parkkal rendelkező vállalatok vezetőinek körében. Legutóbb Telek Györggyel, a 2. sz. AKÖV igazgatóhelyettesével beszélgettünk erről a témáról. — A főkapitány nyilatkozata többek között foglalkozott a gépjárművek műszaki állapotával, — mondotta az igazgatóhelyettes. — A hiányosságok felvetése jogos. Gyakran előfordul, hogy a közlekedésrendészeti szervek hibát találnak a közúti forgalomban résztvevő járműveinknél. Ennek okai különbözőek. Mulasztásokat észleltünk a garázsmesteri szolgálat ellátásánál. Indulás előtt nem elég alapos a gépjárművek átvizsgálása. Á gépjárművezetők nem ritkán elhanyagolják járművük napi gondozását. A műszaki szakszolgálatnak javítania kell a munka minőségét. Az ehhez szükséges intézkedést megtettük. Megfelelő számú, képzett minőségi “llenőr beállításával kívánjuk elérni a technikai fegyelem javulását. — Milyenek a kilátások az alkatrész beszerzésre? — Nem jobbak, mint tavaly. A hiány nagyon megnehezíti a műszaki szakszolgálat tevékenységét. Vezér- igazgatóságunk körzeti alkatrészfelújító műhelyeket létesített; ezek enyhítenek a gondokon. Máris javult az ellátás a javított hengerfejből, kardánkeresztből, fékdobból. Ez év második felében vállalatunk saját rugófelújító Uj9 önálló tervesés a felvásárló vállalatok kapcsolata A tsz-ek és Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista gazdaság úgy is elképzelhető, hogy nem az állami utasítások, hanem a gazdaságot közvetve befolyásoló, a népgazdasági tervvel egyeztetve alkalmazott közgazdasági eszközök: ár, hitel, kamat stb. játsszák a főszerepet. A mező- gazdasági célok valóraváltását az eddigi adminisztratív módszerek mellőzésével is elérhetjük, sőt feltehetően jobban, mint a túlzott megkötésekkel. Alapvető változás Az árutermelés és a vele összefüggő kategóriák központba állítása új módon veti fel a vállalatok — köztük a felvásárló és termeltető vállalatok — helyzetét, feladatát és felelősségét. Ilyen körülmények között elsősorban a vállalat önállósága kap nagyobb jelentőséget. Az új gazdasági irányításra való áttérés nem megy egyik napról a másikra, bizonyos fokozatosság betartására feltétlenül szükség van. Ebből a helyes elképzelésből kiindulva megtettük az első kezdeti lépéseket az önállóság megteremtésére. A földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter 1965 nyarán együttes utasításban szabályozta a tsz-ek tervkészítésének új rendjét. Az utasítás alapján a tsz-ek kötelező irányszámokat nem kapnak, hanem termelési és áruértékesítési terveiket — adottságaik gondos mérlegelésével, a termeltető és felvásárló vállalatokkal kötött szerződéseik ismeretében — maguk készítik el. Az új termelési rendszer alapvető változást jelent az eddigi gyakorlattal szemben: a tsz-ek nem mondhatják most már, hogy a járás csinálta a tervet, és hogy a megvalósítás nem a tsz feladata. A termeltető és felvásárló vállalatok és a mezőgazdasági üzemek közötti közvetlen kapcsolat eszköze a termelési és értékesítési szerződések rendszere. Az arányok A most kialakuló új helyzetben a tsz-eknek számításokat kell végezniük, miből mennyit termeljenek, hogy optimális üzemi jövedelmet érjenek el, miközben a népgazdasági igényeket is kielégítik. A vállalatoknak pedig vizsgálniok kell, hogyan tudják szerződéskötéseikkel a termelés elhelyezését úgy befolyásolni, hogy az adott területről a legnagyobb tömegben, a leggazdaságosabban kerüljenek a mezőgazdasági termékek a központi árualapba. Az új tervezés egyelőre még nem hozott lényeges változást a tsz-ek és a vállalatok kapcsolatában. Azzal, hogy a tsz-ek a járásoktól nem kapnak termelési és áruértékesítési irányszámokat, még nincsenek nagy lehetőségeik a termelési profilok megváltoztatására. A növények nagyobb területi átcsoportosulásával sem kell számolnunk, mert a korábbi években kialakult termelési gyakorlat, szokások mellett egyéb közgazdasági és társadalmi tényezők is állandósítják a tsz-ek termelési szerkezetét. Például a kenyérgabona-vetésterület megkötése meghatározza a termelési szerkezet fő arányát. A pénzügyi kötelezettségek, rendezése, az üzemviteli hitel fedezetének biztosítása általában nem teszi lehetővé, hogy a termelési szerkezetet egy év alatt gyökeresen megváltoztassák. A jelenlegi helyzetben a felvásárló vállalatok és a mező- gazdasági tsz-ek közötti áruforgalmi kapcsolatok fontos szerepet játszanak a felvásárlási rendszer jó, vagy rossz működésében a felvásárlás, sőt a mezőgazdasági termelés befolyásolásában is. Az új helyzetben a kereskedelmi jellegű áruforgalmi kapcsolatokat a kölcsönös jogok, érdekek és kötelezettségek nagyobb mértékű figyelembevétele jellemzi. A kapcsolatot úgy kell kialakítani, hogy az megfeleljen a két szocialista gazdasági egység viszonyainak és elősegítse a további zavartalan fejlődést. Előbb szerződnek Az 1966'. évi tervek előkészítésénél az előző években megszokott gyakorlatot megfordítottuk, ami annyit jelertt, hogy már 1966 augusztusában megkezdődött a szerződéskötési munka és a megkötött szerződésekre épülnek fel a tsz-ek termelési tervei. A tsz-ek önállósága lehetőséget teremtett arra, hogy felszínre kerüljenek azok az akadályozó tényezők, amelyek fé- kezői az árutermelésnek, és a központi árualap-képzésnek. (Árkérdés, egyes vállalatok minősítő és átvételi munkájával kapcsolatos kifogások, a korábban adminisztratív eszközökkel kierőszakolt tervek fiktív leszerződése, elsősorban zöldségféléknél stb.). Azoknál a vállalatoknál, ahol a felvásárlási árak ösztönzőek az árutermelésre és az eddigi kapcsolat jó volt a termelő üzemekkel, nincsenek gondok a vállalati tervek leszerződésével. Így egyformán vonatkozik ez az állatforgalmi vállalatra, a gabonafelvásárló vállalatra, a tejipari vállalatra, a baromfi ipari vállalatra, konzervgyárakra. Ezeknél a vállalatoknál lényegesen nehezebb helyzetben van a legtöbb cikket termeltető megyei MÉK, amelyet hol okkal, hol ok nélkül bizony sokat szidnak minden évben a termelő üzemek. Elég sok panasz van a minősítési munkájukra, egyes cikkek esetében alacsonyak a felvásárlási árak is, melyek együttesen abban jutnak kifejezésre, hogy több cikknél nagy lemaradás van a tervben előírt mennyiségek leszerződésénél, hogy csak néhány cikket említsek: burgonya, uborka, vöröshagyma stb. Áruátadók kellenek A dohányipari és a cukorgyár cikkeinek leszerződését még nem tudták a termeltető vállalatok biztosítani. A lemaradásban a dohányipar átvételi minősítési munkájával kapcsolatos panaszok fontos szerepet játszanak, amit aztán súlyosbít a pajtatér- és néhány tsz-nél a munkaerő- hiány. A cukorgyár tervének le- szerződésében tapasztalható lemaradás azokra a területekre korlátozódik, amelyeket korábban 5—10 holdakban, adminisztratív eszközökkel helyeztek ki a járási tanácsok. Az átvételek és minősítések javításában is vannak mindkét szerződő fél részéről tennivalók. A vállalati önállóság és a jövedelmezőbb munkára való törekvés nem járhat együtt a jelenlegi gyengébb partner, „a termelő” megkárosításával, mert azokra jövőre és még hosszú időre szükségük van a vállalatoknak. Az eddig eltelt idő szolgáljon tanulságul a tsz-eknek arra, hogy ha eredményesen akarnak dolgozni, meg kell ,ta- nulniok nemcsak jól termelni, hanem kereskedni is, ez pedig nem fog másként menni, csak úgy, ha megfelelő áruátadókat képeznek ki és alkalmaznak, s ezzel a felvásárló vállalatokkal egyenlő partnerekké válnak. Lécz László műhelye csökkenti a rugóellátás problémáit. — Üj járművekre számit - hat-e a 2. sz. AKÖV? — Igen. A beszerezhető új járművek száma természetesen a népgazdasági lehetőségektől függ. Tavaly ötven tehergépkocsit selejtezhettünk; ebben az évben kiselejtezzük a még meglevő Ikarusz—30 kocsikat és a bódésbuszokat. Helyettük korszerű, nagy befogadóképességű autóbuszokat kap vállalatunk. Hangsúlyozom: állandó törekvésünK, hogy javítsuk járműveink műszaki és esztétikai állapotát. Még ebben a félévben sor kerül arra a nagyarányú műszaki szemlére, amelyet vezérigazgatóságunk a KPM- Autófelügyelettel együtt rendez. — Bár a 2. sz. AKÖV személyi állományára nem jellemző, mégis fel kell vetnünk: akad olyan gépjármű- vezető, aki nem eléggé jártas a KRESZ-ben. Mivel segíti tudásuk gyarapítását, felfrissítését a vállalat? — Majdnem két éven át szünetelt az autóközlekedési vállalatoknál az oktatás. Az elmúlt időszak sok kedvezőtlen tapasztalata, a gépjárművezetők köréből elhangzott számos javaslat megvalósításaként ez év januárjától ismét bevezettük a rendszeres oktatást, örömmel mondhatom: magasabb színvonalon, mint korábban végeztük. A KRESZ problémáin kívül a forgalmi és kereskedelmi szabályokról s nem utolsó sorban a díjszabás helyes alkalmazásáról beszélnek jólképzett szakemberek. Az oktatás-nevelés sikeres, de szükségünk volna még segítőtársakra. — Elsősorban kikre gondol? — Ügyfeleinkre: a fuvaroz- tatókra és az utazóközönsége re. Engedje meg, hogy ennek az igénynek igazolására most én tegyek fel önnek két kérdést. Okozott volna-e súlyos balesetet Pásztón Zsiga Rudolf, ha a fuvaroztatók nem itatják szesszel? Előidézett volna-e kettős halálos szerencsétlenséget Nándori László, ha legalább egyetlen egy ember szót emel az ellen, hogy ittasan vezessen?l Azt hiszem, könnyű belátni, hogy többszáz gépjárművezetőnk mellé nem állíthatunk egy-egy garantáltan antialkoholista ellenőrt... Kérjük, a munkafegyelem megszilárdításában legyenek segítségünkre azok, akiket szállítunk, akik részére fuvarozunk. — A jó szó, a buzdítás mellett milyen anyagi eszközök állnak az igazgatóság rendelkezésére a gépjárművezetők neveléséhez? — A múlt évi gyakorlathoz hasonlóan ebben az évben is előre láthatólag, géo- iárművezetőink tíz százaiéira kapja meg a Kiváló dolgozó címet, s az ezzel járó pénzjutalmat. Igen nagy összeggel rendelkezünk versenycélokra, jutalmazásra. Megígérhetem, hogy a jutáimazandók sorában nem a gépjárművezetők és a szerelők lesznek az utolsók. — fejezte be tájékoztatását Telek György igazgató- helyettes. B. Z. Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Hiánygazdálkodás Ki ne emlékezne a háború utáni jegy rendszerre? Az állam szigorúan szabályozta azoknak a cikkeknek a fogyasztását, amelyekből nem volt képes a lakosságot jól ellátni. Néhány év alatt a jegyrendszer a fogyasztási cikkeknél megszűnt, mert a termelés a legfontosabb területeken utolérte vagy megközelítette az Igényeket. Olyan cikkeknél, ahol ez még nem sikerült, az ármegállapítás eszközét alkalmazzuk a kereslet és a kínálat közötti egyensúly biztosítására. A jegyrendszemek a kiskereskedelemben való megszűnése azonban nem jelentette azt, hogy a „jegyrendszer” megszűnt volna, a termelési eszközöknél, elsősorban az alapvető anyagoknál, műszereknél, gépeknél. Mivel anyag- szegény ország vagyunk, az állam kénytelen volt az anyagok nagy részét központi gazdálkodás alá vonni: a fogyasztást szabályozni. Géppel, műszerrel sem tudunk minden területet egyszerre ellátni, így ezek elosztását is központi szerveknek kell kézben tarla- niok. Mennyi utánjárás kell egy- egy anyag, gép, műszer megszerzéséhez! Miért van erre szükség? Azért, mert ezek a termékek: „hiánycikkek”, mégpedig tartósan azok. Az olyan központi gazdálkodást, amelyik tartós hiányokra épül, hiánygazdálkodásnak nevezzük. A népgazdaság egészséges fejlődésének feltétele, hogy a termelés szerkezete, a termékek megoszlása olyan legyen, mint a fizetőképes kereslet összetétele. A termelési eszközök tekintetében ezt az arányosságot még nem sikerült elérnünk. Sőt, bizonyos aránytalanságokat — szükségből — hosszú ideig fenn is tartottunk. A hiánygazdálkodás arra jó, hogy a legfontosabb termelési ágazatok, beruházások számára a szükséges anyagokat, gépeket biztosítsa, a többi rovására. Minden vállalat tudja, hogy jövő évi működésének feltétele, ha minél több anyagot, alkatrészt, műszert, gépet harcol ki előre magának. Amikor az igényléseket továbbítja — 6—7 hónappal az év kezdete előtt —. még nem tudja pontosan, milyen megrendelései lesznek, mennyi lesz a beruházási kerete. Az igényléseket mégis fel kell adnia az illetékes szerveknek. Ezek az igényeket előbb „lefaragják”, majd összesítik, s a gyártóműveknek termelési tervszámként kiadják. Eljön az új év, s kiderül, hogy néhány anyagból sokat, néhányból keveset rendeltek. Ám már a termelés megkezdődött, a pontatlan igénylésekből számított termelési tervek alapján. Egyes cikkekben még nagyobb hiány lesz, másokból felesleg keletkezik. Ma már azon az állásponton vagyunk, hogy a „hiánygazdálkodás” a legtöbb termelést eszközt tekintve felszámolható. A kiutalásos, keretgazdálkodá- sos rendszer lassan a fejlődés fékjévé válik. Semmi nem indokolja az aránytalanságok tartós fennmaradását. A termelés szerkezetét, a külkereskedelem összetételét és a „hiánycikkek” iránti vásárlóerőt úgy kell alakítani, hogy a tartós hiányok megszünje- . nék. Időleges hiányok mindig lesznek, hiszen az új, korszerű termékek iránti igény mindig gyorsabban nő, mint ahogy azok termelése bővül. De a hagyományos tömegcikkekből a hiányt fel lehet számolni. Ennek feltétele és eredményeként az anyagok és gépek zöménél megszüntethető a keretgazdálkodás rendszere. Az árakat is úgy kell megállapítani, hogy azok piaci egyensúlyt teremtsenek. A zavartalan gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen, hogy amelyik vállalatnak erre pénze van, az meg is tudja venni a szükséges termelési eszközt. Dr. Pirityi Ötté
