Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
1966. április 20. szerda WOGRAD arra lépjenek, ö utána soha nem kellett takarítani, de azt is mekövetelte, hogy a munkáját megkíméljék. No, látja, ez hiányzik nálunk. Nem, ne higgye, hogy ezt most nem lehet megcsinálni. Igaz, most több a munka, a probléma is több. De a gyökere ennek oda nyúlik, hogy az építésvezetőségek, mihelyt a szak- és szerelőipar „belép”, már nem érzik olyan mértékben gazdának magukat. És persze felelősséget sem vállalnak érte, mit végeznek a szerelők, festők, burkolok. — Mintha azok más céghez tartoznának — jegyzem meg. — Igen, holott az építésvezető, mint generál kivitelező, mindenért felelős. Elsősorban ő a gazdája az építkezésnek. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek. Igenis, joga van ellenőrizni a szakipari programozást, a minőséget, és joga van beavatkozni, ha úgy találja szükségesnek. Elhallgat. — De sajnos — pillant fel újra — éppen ez az, ami engem a legjobban elképesztett: a mindenbe belenyugvás hangulata. Van persze itt-ott fellángolás, de... Hogy miért...? Talán a tavalyi sikertelenségek...? És még egy — válik bosszússá a hangja —, hogy mindenki mindenben intézkedik. Én ilyet még nem láttam. Le sem teszik a telefont. Mindenki ezt kér, azt kér, utasít a művezető, a technikus, mindenki ... — A kettő között lehet valami kapcsolat — szólok. — Igen — villan a szeme — valami van. Hiszen csak meg kell nézni a vállalat kimutatását a munkahelyek közti tavalyi vándorlásról. Mindennél ékesebben beszél. Az építésvezetőségek elvesztették a stabilitásukat. S tudja mi az érdekes, néhol egyelőre el sem akarják hinni, hogy egy megállapodást meg lehet tartani. Hogy amit kimondunk, az igaz is lehet. Nevet. — Emiatt volt is egy kis összekoccanásom a Pécskő utcában. Állt ott egy habarcskeverő. Mondom a művezetőnek, ezt én elviszem, kell másutt, nektek egyelőre nincs rá szük- ségtek. Azt mondja a művezető, nem adja. Hát, mondom, én azt nem kérdeztem... De azért még elvitatkoztunk egy darabig. Miért van ez így? Mert a művezető még mindig abban él, amit tapasztalt: ha most elengedi a gépet, sosem látja viszont. Verheti a fejét a falba, amikor a gépre szüksége lesz. Inkább nem adja. Dugdossa. Letagadja. Egy másik munkahellyel megállapodtunk abban, hogy két hét múlva kap egy kőmüvesbrigádot. Két hét' Egy szavamat sem hitték. Mert amikor a kőművesek beállítottak, kiderült, nincs előkészítve a munkahely. Megértem, lélektanilag teljesen megértem. De mi rászoktunk, hogy egyik óráról a másikra rángassuk az embereket, hogy átnyúljunk az építésvezetőség feje fölött. Ugyanezt akarjuk a gépészettel is megalapozni. Hiszen előfordult már, hogy kiküldtek a munkahelyre gépet, de az építkezésen nem tudtak róla. Ez sem különb az ötletszerű létszám-gazdálkodásnál. Egyébként most is hasonló dolgokról tárgyaltunk... — Hallom, az előkészítésről volt szó. — Igen, behozzuk ide, a főépítésvezetőségre. — Vagyis, közelebb a kivitelezéshez ... — Valahogy úgy. Azt szeretnénk, ha az építkezéseket a lehető legjobban kiszolgálhatnánk. Létszámmal, anyaggal, géppel. Amire az építkezésen szükség van, az építésvezető ne tudjon olyan korán felkelni, hogy amit kért, már ott ne legyen a tetthelyen ... De akkor aztán számon is kérjük tőle, miként gazdálkodott! Búcsúzóul megkérdem, nem bánta-e meg, hogy visszajött az építőiparba. Ki villannak fehér fogai. — Jó munkahelyem volt nékem a bányánál. Terveztem. De épp a napokban beszélgettünk egy kollégánkról. Aki tervezőnek ment egy másik vállalathoz. Olyan ez, tudja, mint a katona, akit más alakulathoz helyeztek. Pár hétig dicséri az új szakács főztjét. Aztán ... Nos, ez a kollégám is, most jól érzi magát. Két- három év múlva észreveszi, hogy valami hiányzik. Nem tudja. mi. de hiányzik. Aztán rájön. Én is így jöttem rá. És itt vagvok. Aki építő, az ide visszatér... Cs. G. A drégelypalánki Szondy György Termelőszövetkezet szinte az alakulás óta a megye egyik legerősebb gazdasága. A kedvező adottságok, a jó vezetés, a szorgalmas tagság szerencsésen ötvöződött itt. Eredményes a növénytermesztés, fejlődik az állattenyésztés. A legnagyobb jövedelmet azonban mégis a határ nagy részén díszlő bo gyósok, — a málna és a szamóca — hozzák. A fáradság amelyet a termelőszövetkezeti tagok a szamóca, a málna telepítésére, ápolására fordítanak, busásan megtérül. A gyümölcs évről évre milliókat hoz a termelőszövetkezetnek, a tagoknak. Amikor eljön a gyümölcsérés ideje, egymást érik Drégelypalánkon a szamócát, a málnát szállító gépkocsik. Budapestre, Salgótarjánba. Balassagyarmatra viszik a termést. Sokat szállítanak belőle Németországba, Csehszlovákiába és más külföldi államokba is. A közgyűlés határozott Ebből következik hogy a munkaegység értéke mindig magas a közös gazdaságban, *avaly is meghaladta a 60 forintot- Az idén pedig tovább tökéletesítik a jövedelemelosztás módszerét Drégelypa- lánkon. A termelőszövetkezeti tagok az eddigiektől eltérően munkájukért csak pénzt kapnak. A készpénzelszámolás a legfejlettebb jövedelem- elosztási formák közé tartozik jelenleg. Megyénkben csak néhány termelőszövetkezet alkalmazza. Korcsok József, a gazdaság főkönyvelője mondotta: Dregelypalánkon a szövetkezeti vezetőkből, tagokból a közelmúltban egy bizottság alakult. Ez a csoport dolgozta ki a készpénzfizetéses jövedelemelosztási rendszer elveit. A Földművelésügyi Minisztérium által kibocsátott készpénzfizetési díjszabás, a hagyományos munkaegységkönyv és a közös gazdaság adottságainak megfelelő, a korábbi évek gyakorlatában jól bevált munkanormák voltak a „segítőtársak”. Később a javaslatot a szövetkezeti tagokkal vitatták meg. A közgyűlés az „ajánlatot” elfogadta, megvalósítását határozattá emelte. Nyereségrészesedés a szövetkezeti tagoknak Mi az új módszer célja? A szövetkezeti vezetők azt mondják, még szorgalmasabb munkára serkenteni a szövetkezeti tagokat, tovább növelni a közösség vagyonát, a tagok személyi jövedelmét. Drégelypalánkon ennek megfelelően olyan munkanormát dolgoztak ki, amely mintegy 50 forintos munkaegység értéknek felel meg- Természetesen a jövedelem nem független a termeléstől. Az előzetes számítások szerint a termelési tervben a munkadíj összege 2 millió 272 ezer forint. A pénzügyi terv azonban ennél többet. 2 millió 577 ezer forintot „mutatott”. A két összeg közötti különbséget több mint 300 ezer forintot a termelőszövetkezet az esztendő végén nyereségrészesedésként oszt ki a tagoknak. Az elosztás alapját az év során elért kereset, tehát a végzett munka képezi. A nyereségrészesedés pedig, ugyancsak az előzetes számítások szerint, munkanormánként — minden ötven forint után — hat forintnak felel meg. Így aztán Drégelypalánkon a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének két összetevője van. Az egyik a munkanormának megfelelően, az ötven forint. A másik pedig a nyereségrészesedés. amelyet az idén először fizetnek majd. Ami a fizetés gyakorlati részét illeti, a béralap nyomván százalékát évközben, előlegként minden hónapban megkapják a tagok. A munkabér 20 százalékát az év végén, a nyereségrészesedéssel együtt fizetik ki. Megmarad a részes? Ezt az elvet érvényesíti általában a növénytermesztés és az állattenyésztés valamennyi ágazatában- Amint Korcsok József mondotta: a szövetkezeti tagok kedvezően nyilatkoznak az új jövedelemelosztási rendszerről és a nyereségrészesedésről. Már most a területválasztásnál látszik: a folyamatos munkával az idén sem lesz baj Drégelypalánkon. Az új jövedelemelosztási rendszert néhány növényféleségnél nem alkalmazzák. A burgonya, a kukorica művelését betakarítását például résziben, előre meghatározott termésért végzik a tagok. így a kukoricaföldet tavasztól őszig 187 mázsa termésért dolgozzák meg a tagok. A harminc hold burgonya megmunkálását hat vagon termésért végzik. Szénából a kaszálásért, a betakarításért 2700 mázsa, illeti a tagokat Ez a mennyiség teljes egészében fedezi a tagok háztáji állatállományának téli takarmányszükségletét. A korábbi években jól bevált az a gyakorlat, hogy a málna és a szamóca érésének idején a szedésért azonnal pénzt kaptak a tagok. Az idén is azt csinálják Drégelypalánkon, hogy a leszedett és a felvásárlónak átadott gyümölcs értékének ötven százalékát azonnal kézhez- kapják. A közös gazdaság eredményeitől teszik függővé a szövetkezeti vezetők bérezését, jutalmazását is- így aztán Drégelypalánkon a vezetők és a tagok egyaránt érdekeltek abban, hogy növekedjenek a hozamok a szántóföldeken, a gyümölcsös kertekben, az állattenyésztő telepen. Vincze Istvánná 5 Az osztályhare fontos része Az ideológiai munka tapasztalatai a rétsági járásban Az MSZMP Központi Bizottságának múlt év márciusában közzétett ideológiai irányelvei jó hatást gyakoroltak járásunk politikai életére. Az ideológiai irányelvek nagy segítséget adtak' ahhoz, hogy a járási pártbizottság 1965. augusztus 10-én hasznos értékelést adhasson a járás ideológiai helyzetéről. Ez alkalommal csak a legfontosabb kérdések kerültek elemzésre. Hátra van még az a feladat, hogy a szóban forgó pártbizottsági ülésen nem szerepelt elvi, politikai, erkölcsi stb. kérdéseket számbavegyük, elemezzük és annak tanulságai alapján a tennivalókat meghatározzuk. A járási bizottság ülése sok ember véleményét figyelembe véve, alapos vita után határozta meg azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása előbbre viszi a járás politikai és gazdasági életét. A határozat lényege: szélesíteni a marxizmus eszméit a tömegek tudatában, küzdeni a marxizmustól idegen kispolgári vonások mindennemű megnyilvánulása ellen, növelni a járás lakosságának szakma! és általános műveltségét. A járási pártbizottság határozatának végrehajtását alig több mint féléves távlatban, március 30-án a végrehajtó bizottság vizsgálta. Az egyéni jellemet alakító politikai, szakmai és általános műveltséget növelő feladatok megvalósításához nyolc hónap nem nagy idő, ahhoz viszont elég, hogy a végrehajtás során szerzett tapasztalatokból megfelelő következtetéseket vonjuk le a további munka számára. Az élet azt igazolja, hogy a pártbizottság helyesen mérte fel az ideológiai helyzetet, s az abból következő tennivalókat. A határozat végrehajtása nyomán máris vannak biztató eredmények. Számunkra két nagyon fontos területen: a marxista műveltség és a mezőgazdasági-szakmai tudás iránt nőtt az érdeklődés. Emelkedett a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem és az azt előkészítő egyéves iskolán tanulók száma. Traktoros, mezőgazdasági gépész, kertész, mezőgazdász, állattenyésztő stb. szakmákra jelenleg többen jelentkeztek, mint az elmúlt években. A termelőszövetkezetekbe is mind több olyan dolgozó jön vissza, aki hosszú éveken át a családtól távol dolgozott. Növekszik a becsületes termelőszövetkezeti tagoknak, ipari munkásoknak, alkalmazottaknak és más munkaterületen dolgozóknak a száma, akik felismerték, hogy az egyéni boldogulásuk a társadalom felemelkedése nélkül, annak rovására nem történhet. Ezek az emberek átérzik a társadalommal szembeni felelősséget és azt, hogy másnak a kárára élni tisztességtelen, erkölcstelen dolog. Jó érzés hallani, látni a bűnös mulasztások, felelőtlen cselekedetekkel szemben megnyilvánuló megvető közszellemet Mindez fáradtságos munka eredménye. Elismerést és megbecsülést érdemelnek azok a párttitkárok, gazdasági vezetők, szakemberek, tömegszervezeti vezetők, propagandisták, pedagógusok, kultúrmunkások és az egyéb területen dolgozók, akik magukévá tették a határozat végrehajtását, felismerték, hogy nincs nemesebb feladat, mint az emberért, az ember jövőjéért fáradozni. Nehezíti az ideológiai munkát, hogy vannak még olyan párt-, állami és tömegszervezetek, amelyek kevesebb erőfeszítést végeznek céljaink elérésében, mint amennyi képességükből telik. A határozatot nem tanulmányozzák, ideológiai természetű feladatok terveikben, nem, vagy csak alig-alig szerepelnek. A járásban a múltban széles kispolgári réteg élt. Ez sajnos ma is érezteti káros hatását Sok ember tudatában megtalálható még a kispolgári felfogás, amelyet egyes idealista világnézetű kijáró dolgozók kedvezőtlen vagy alaptalan hírek formájában terjesztenek, és amelyet az ellenséges rádiók is táplálnak. Az utóbbi időben elszaporodott az elvtelen, korrupciós cselekedetek száma, ami több esetben a társadalmat megkárosító bűncselekményekké fajult. Sajnálatos, az ilyen emberek között olyanok is vannak, akik a múltban a földbirtokos napszámosai és megalázott emberek voltak. Sokszor hibás nézetet, álláspontot képviselnek egyes vezetők is. Vannak, akik magukra nézve nem tekintik kötelezőnek a politikai nevelő és felvilágosító munkát. Mások a dolgozóktól követelik a rendet, fegyelmet, de önmagukkal szemben már ezt a követelményt nem állítják fel. Nem ritka az olyan jelenség, hogy maguk körül elnézik a lógást, lazaságot, fegyelmezetlenséget és annak felszámolásáért semmit nem tesznek. Mindez politikai képzetlenségre, szűklátókörűségre, illetve felelőtlenségre vall. Nem kevés még az olyan ember, aki csak a legszükségesebbet teszi a társadalomért. Mások csak akkor hajlandók munkát vállalni, ha a jogos bért meghaladó fizetést kapnak érte. Nem kevés a közömbös ember sem, aki kívülről nézve bírál, kritizál, de ő nem áll be a sorba azért, hogy a közösségért dolgozzék. Az elmondottak, és az ehhez hasonló erkölcstelen vonások azok, amelyek — mint hétköznapi gondok — útjában állnak a fejlődésnek. Nem tisztázott még mindenki előtt a pórt vezető szerepe, s feladata az új gazdasági mechanizmusban. Nem kevés azoknak száma sem. akik nem tudnak különbséget tenni az internacionalizmust feltételező szocialista ha- zafiság és a nacionalizmus között. Hasonlóképpen számosán nem ismerik a munka anyagi és erkölcsi ösztönzése helyes alkalmazásának jelentőségét. Élnek még a járásban vallásos világnézetet hirdetők, akik visszaélnek a jóhiszemű hívők bizalmával, s őket anyagi és lelki zaklatás alatt tartják. Tevékenységükben esetenként túllépik a törvényességet Is. Az ideológiai munka az osztályharcnak fontos része. Sok irányú, céltudatos munkát, elvi kiállást, a szakmai műveltség mellett marxista tudást és fedhetetlen erkölcsi életet igényel mindazoktól, akiknek abban feladatuk van. Sipos János Propaganda és Művelődési osztály vezetője Készpénzei §zá m ol ás a drégelypalánki termelőszövetkezetben Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Fizetőképes kereslet Az igények összességét, amelyek egy társadalomban az anyagi javak és szolgáltatások iránt mutatkoznak, társadalmi szükségletnek nevezzük- A társadalmi szükségletekből annyit lehet kielégíteni egy bizonyos időszakban, amennyit az ország termelőinek adott fejlettsége, a munkatermelékenység adott színvonala lehetővé tesz. A szükségletek rangsoroltak, egyik égetőbb, a másik kevésbé az. Előbb az elsődleges szükségleteket kell kielégíteni. A szocialista állam a szükségleteket rangsorolja, s a termelést úgy szabályozza, hogy a lakosság alapvető szükségleteit mindenképpen kielégítse. (Arra nincs mód a leggazdagabb országban sem, hogy az emberek minden igényét kielégíthessék.) Szükségük van például az embereknek gépkocsira is, lakásra is. Melyik a fontosabb? Nyilvánvalóan a lakás. Ezért ha az államnak döntenie kell, hogy — például — 100 millió forintot mire fordítson, akkor inkább építőipari és építőanyagipari gépeket szerez be külföldről, s viszonylag kevés gépkocsit. Inkább házgyárat épít, mint autógyárat. A társadalom szükségletei mindig nagyobbak a kielégíthetőnél. Azokat a szükségleteket. amelyeket a termelőerők adott színvonalán és a szükségletek társadalmi rangsorolása alapján egy adott időszakban — például egy évben — kielégíthetünk, effektiv szükségleteknek nevezzük- A ki nem elégített szükségletek: rejtett szükségletek. A szocialista központi gazdaságvezetés a fogyasztást szabályozza. Erre két eszköz van: 1) a jövedelmek szabályozása, 2) az árak szabályozása. A jövedelmek szabályozásával az állam a fizetőképes kereslet nagyságát alakítja ki. Fizetőképes keresletnek nevezzük az egy évben jelentkező, fogyasztási cikkekre irányuló vásárlóerőt, amely a megvásárolt termékek árösszegében fejezhető ki. A fizetőképes keresletnek nemcsak nagyságát, hanem összetételét is központilag kell alakítani. A lakosság az egyes termékeket elsősorban személyes igényei szerint vásárolja, de az igényeket az árarányokkal befolyásolni lehet. Ha valamiből képesek vagyunk sokat, olcsón termelni, akkor annak árát érdemes leszállítani. Ezáltal növelhető a kereslet és a fogyasztás. Amiből nem tudunk olcsón és sokat előállítani, annak árát viszonylag magasan kell tartani. A változó feltételeknek megfelelően időnként szükség van a fogyasztói árarányok változtatására, hogy ezzel jobban ösz- szehangoljuk a rendelkezésre álló termék mennyiségét és a fogyasztást. A jövedelemnek és az árarányok szabályozásával a fizetőképes keresletet úgy igyekszünk alakítani, hogy az közel álljon az effektiv szükségletek nagyságához és ösz- szetételéhez. A fizetőképes kereslet és az effektiv szükséglet sohasem fedi teljesen egymást. Mindig kielégítünk — bár csekély mértékben — olyan szükségleteket is* amelyek nem elsőrendűen és mindig vannak olyan effektiv, égető szükségletek* amelyek teljes kielégítésére várni kell. (Ilyen például hazánkban a lakásszükséglet.) A szocialista gazdasági rendszer legfőbb célja, hogy az egész társadalom életszínvonalát, vásárlóképességét növelje, de feladata, hogy az alacsonyabb jövedelműek számára is megfelelő életet biztosítson. Ezért egy sor alapvető élelmiszer (liszt, cukor, tej stb.) árát igen alacsony szinten tartja. Ezzel az áreltérítéssel természetesen torzítja is a fogyasztás szerkezetét, a fizetőképes kereslet cikkek szerinti összetételét. Az új árintézkedések részben azt célozták, hogy az előállítási költségek arányaihoz közelebb álló fogyasztási árarányok alakuljanak ki néhány terméknél, s a fogyasztás a termelés feltételeihez az eddiginél jobban igazodjon. A szocialista gazdaságban a fizetőképes kereslet nagysága nem azonos az elfogyasztott cikkek és igénybe vett szolgáltatások értékével. Sokkal többet fogyasztunk, mint amennyit fizetünk- Az ingyenes orvosi ellátás, oktatás, a kedvezményes gyógy- r-erellátás, óvodai, bölcsődei szolgáltatás mind olyanok, amelyeket vagy egyáltalán nem, vagy csak kis részben kell az embereknek a jövedelmükből fedezni. Dr. Pirityi Ottó
