Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

1 WOG R A n 1966. március 2. szerda. Zúg, dübörög a városközpont... Utánaszámolok az építésve. zetőnek. Hét végén szeretné kezdeni a cölöpözést. Vigyáz, ni kéne ezekre a gépekre, mert ha a balszerencse, plusz a napokig tartó javítás ismétlődik, a cölöpverő éj­szakai durrogása akkor lesz a legsűrűbb, amikor már a la­kóházak ablakait szívesen nyitva tartanák a lakók. Bár, ki tudja, mit hoz még a korai tavasz? Egy cölöp: hatszáz tonna Most mindenesetre szabály- szerű zivatart hozott a nya­kunk közé. Zuhog az eső, zeng az ég — új dallamoka főtéri szimfóniához. De mire a februári szivárvány átka­rolja az égbolt félkaréját, a Franki személyzete, élén Se­res János főgépésszel ismét a helyén van. A tíztagú brigád egy éve Amikor az áruházzal szem­ben az első markológép ka­nala éhesen belemart a föld­be, amikor az első dömper, himbálózva, mint hajó a vi­harzó tengeren, kifordult a piacéról, hogy megrakodva nekiinduljon a Gyuriyános- nak, a forgalmas Rákóczi út járókelői még fel sem figyel­tek. Aztán jött a második, majd harmadik markológép, beállt a dózer — motorok harsogásával, dübörgésével telt meg a salgótarjáni fő­tér. Akkor már megálltak a tarjániak: No lám, megint építenek valamit...! De a figyelem hamarosan a másik, a Pécskő utcai oldal felé fordult. A lengyel cölöpfúró berendezés — még békésen heverve a szállítókocsin — megérkezett. Nem sokba telt, s felágaskodott a hórihorgas alkotmány. Naponta állandó közönség szemlélte, s szem­léli azóta is, mit csinál, hogy csinálja. A berendezés körül olajos ruhájú munkások su- rögtek. majd felhangzott egy rövid kürtszó, a kos lezu­hant a csőbe. Tompa, távoli­nak ható dörrenés, a föld megremeg, a cső mozdul le­felé. 1966. február. Megkezdő­dött az új városközpont két hatalmas objektumának épí­tése: az üzletházé és egy nyolcemeletes, kilencvenhat­lakásos házé. Adria 249,30 A nádpallóval elkerített he­pehupás telken Tamássy Ist­ván építésvezetővel és helyet­tesével, Schall Róberttel buk­dácsolunk. Az építésvezető megáll, körülnéz: — Ahogy most ez a terep kinéz, az isten sem hinné hogy itt üzletház lesz. Szerencsére, neki, az épí­tésvezetőnek nemcsak hinnie, tudnia is kell. hogy ebben az évben állni fog az üzletház vasbetonszerkezete, jövőre pedig birtokba veszi a város, ßs máris magyarázza, mi a tennivaló. Először is a te­repszintet kell „lefaragni” a főtéri tizenhármas felőli ré­szen 249,90 méterre, az út fe­lőli részen pedig 249,30 mé­terre az Adria szintje felett. Mert amikor a tengerszint feletti magasságot meghatá­rozzák, nálunk az Adria szintje a mérvadó. Meg is mutatja az OTP székház sar­kán azt a falba betonozott vasszegecset, amely az Adria feletti 250 méter magasságot jelzi, őszinte tisztelettel vei­kor az alapszint magasságá­ban a terepről elhordták a fö­lösleges földet, jönnek a ter­vezők és kitűzik az épület sarkpontjait. Mivel az üzlet­ház meglehetősen tagolt — a szokásos négy sarkponttal szemben — legalább tizen­ötöt. tizenhatot. Ha ez meg­történt, az építők úgynevezett Felszögezték az utolsó nádpallót is a kerítésre. Az építke­zés ezzel megkezdte önálló életét. Elkülönült az utcától, hogy amikor befejezik, annál szívesebben befogadja az egész város tem szemügyre a szegecset, amely mellett éveiken át mit sem sejtve óriási jelentőségé­ről, közömbösen elmentem. De közben az építésvezető folytatja mondókáját. Aml­zsinórállást csinálnak, hogy a cölöpök helyét meghatároz­hassák. Olyan kétszázhetve­net ... S csak azután láthat hozzá a szovjet és a házi ké­szítésű cölöpverő a munká­hoz. Az építésvezető szívesen kezdené már ma, de aligha teheti korábban a hét végé­nél. De aztán, ha munkához lát a szovjet cölöpöző, na­ponta tízet lever, a házi gyártmány négyet-ötöt. Lega­lább egy hónapig éjjel nap­pal zuhogni fog a kos, dör- renni a motor. Nem győzik a dömperek? Egyelőre azonban, úgy lát­szik mintha valami baj lenne a markológépekkel, dömpe­rekkel. Az egyik markoló jó­ideje áll. A másik megrakja a dömpert, aztán húsz per­cig az sem csinál semmit. Kérdem Kiss Sándort, a gép kezelőjét, mi van. nem győzik a dömperek, kevés van? Nem, van hat darab, feleli. A Gyurtyános sincs olyan messze. Mégis sokat kell várnia egy-egy forduló közben. Vajon miért? Me­gyünk a másik markolóhoz, azzal már vagy két órája kínlódik a kezelője. István Árpád harapós kedvében van Szétdurrant a fordító töm­lője, szerelő kéne — mert ne­ki pár napja segédje sincs, most küldték néhány társá­val tanfolyamra —, de hiába telefonált a központba, úgy látszik, ott sem tudnak több­felé szakadni az emberek ... De akkor mikorra lesz üzem­képes újra ez a masina? Ist­ván Árpádnak nincs tehetsé­ge a jóslásra. Egyszeresek a hátunk me- gett megérezzük egy újabb jövevény jelenlétét. Megfor­dulunk. Hopp, kapóra jött Kissimon Nándor, a földgép építésvezetőség művezetője. Sajnos ő sem mond vigaszta­lót. A dózerről sem, amely itt most a legfontosabb gép lenne. A dózer gyalulja a földet a már jelzett Adria- szint feletti magasságra, de tizennyolcadikén ,.lerobbant’* Ez pénteki napra esett. Az­tán eltelt szombat, vasárnap, hétfő, kedd. Ezen a napon szálltak autóba, hogy megke- ressék valahol azt a csapá­gyat, ami a dózerben eltörött, s amiből a vállalatnak nin­csen. Tapasztalatok negyvennégy tanfolyamról A politikai oktatás helyzete Balassagyarmaton Balassagyarmaton nagy az érdeklődés a pártoktatás iránt. A napokban volt az esti egye­tem előkészítő tanfolyama, ahol a hallgatók teljes lét­számban megjelentek. A kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet időszakáról ta­nultak, de az előadásban, az érthetőségért, foglalkoztak a járás gazdasági és politikai helyzetével. A résztvevők vá­laszt kaptak az ipari üzemek termeléséről, a mezőgazdaság­ról, a párt és tanácsok tevé­kenységéről. Hosszú munka eredménye a pártoktatás megélénkülése Ba­lassagyarmaton. Az idei tan­évben oktatási bizottság ala­kult, amely a pártszervek tel­jes bizalmát élvezve önállóan végzi munkáját. Már az okta­tás megszervezésénél nagy fi­gyelmet fordítottak arra, hogy a hallgatók érdeklődési körük­nek és képzettségüknek meg­jelelő szemináriumokba kerül­jenek. Negyvennégy tanfolyam működik 896 résztvevővel. Ez a következőképpen oszlik meg: Időszerű kérdések 16, Gazda­ságpolitikai ipari tagozat 15, mezőgazdasági tagozat 1, Marxizmus—leninizmus kérdé­sei 4, Világgazdasági és nem­zetközi kérdések 5, tanfolyam. Az elért eredmények forrá­sa. hogy a pártoktatás meg­szervezését csupán kiinduló pontnak tekintették. A pártve­zetőségek tagjai közül meg­szervezték minden tanulócso­portra kiterjedően az ellenőr­ző hálózatot, amelynek tagjai nem csupán résztvevői, hanem tanácsadói is a foglalkozások­nak. Például meghatározott időközönként részükre is tar­tanak tájékoztató előadásokat. Helyes volt ez az intézkedés, mert a tanács kezdetén a fű­tőházban, a kórházban, a nyomdában elmaradt a foglal­kozás a bizottság tagjai azon­ban idejében kapcsolatot te­remtettek velük, segítettek az akadályok elhárításában és az elmaradt foglalkozásokat pó­tolták. Azóta a részvétel álta­lában eléri a 85—90 százalé­kot. A szervezeti intézkedés mel­lett a legnagyobb gondot a propagandistáik kiválasztására fordították. Marxista Esti Egyetemet végzettek, pedagó­gusok, műszaki értelmiségiek, főkönyvelők, bírósági dolgozók. Általában vezető beosztásúak, akiknek nemcsak a marxista tudására számítanak, hanem általános műveltségére és munkaterületén szerzett isme­retére. Csak a jó, felkészült előadók tudják az előadásokat élővé tenni. A Nógrád megyei Fém­ipari Vállalatnál történt, hogy az előadó gazdaságpolitikai tanfolyamon a termelésre vo­natkozó előadásában példáit az üzemből merítette. Ezzel annyira felkeltette a hallgp’t,:- figyelmét, hogy már a foglal­kozáson nagy vita alakult ki a selejtmentes munkáról. Sze­mély szerint is rámutattak egy-egy dolgozó hibájára. A Gyógyszeripari Vállalatnál a jövedelmezőség, nyereség problémájánál vázolta az elő­adó az intézmény helyzetét. Itt is nagy volt az érdeklődés, a vita. A propagandisták alapos munkájának köszönhető, hogy a hallgatók száma emelkedik. Az ingatlankezelőnél a tanév kezdetén 14 jelentkező volt, ma pedig 18 a résztvevők szá­ma. A Gyógyszertár Vállalat­nál 17 helyett 28. Balassagyarmaton sikerült a politikai oktatást, vitákat foly­tató fórummá fejleszteni. Problémák, gondok is vannak. Az oktatási bizottság ügyel arra. hogy ezeket megoldják, de anélkül, hogy a hallgatók tanulmányát megzavarná. A Terményforgalmi Vállalatnál megbetegedett a propagandis­ta. Emiatt elmaradt egy fog­lalkozás. Üj propagandistát jelöltek ki és pótolták a lema­radást. Gondot okozott az éj­szakai műszakban dolgozók és vidékről bejárók oktatása. Ezek részére a kéthetenkénti foglalkozás helyett hetenként tartanak szemináriumot és előadást. Az oktatási bizottság a kö­zelmúltban beszámolt munká­járól a végrehajtó bizottság­nak. A jelentésben többek kö­zött ez volt: „Megnőtt a kül- es belpolitikai kérdések iránt az érdeklődés még azok között is, akiket az eddig nem érde­kelt. A pártoktatás segítséget ad a termelő munka javításá­hoz, a termelékenység foko­zásához ...” A jelentés jó, a valóságról szól. B. Gy. A markoló éhesen mar bele a földbe, gyorsan telik a dömper dolgozik együtt a Franki cö­löpfúró géppel. Seres János személyesen vette át a len­gyelektől, három hónapig ta­nulmányozta, mire az átvétel megtörténhetett. Hosszan, s sze­retettel magyaráz a berende­zésről. Hogy bejárták vele egy év alatt a pesti Duna- partot, Szolnokot, Nagyté­tényt, Tatabányát, Baját. S hogy egy olyan cölöp, ami­lyet ők csinálnak, hat-hétszáz tonna terhet megbír. Azt is elmondja, hogyan készítik ezeket a cölöpöket. A közé­pen tizennégyes csigasorra függesztett acélcsövet a kör­zővel megrajzolt cölöphelyre eresztik, olyan pontosan, hogy attól még egy millimé­ter eltérés sem lehet, aztán a cső aljában nyolcvan cen­timéter magas száraz sóder- keveréket képeznek, arra zu- hintják a háromezerhétszáz kilós verőkost, ami a keve­réket tömörítve a csővel együtt viszi egyre mélyebbre a földbe. Itt általában hét­nyolc méterre. De süllyedt már majd tízméteres mély­ségbe is, amire a cső, illetve a beton-bunkó elérte a te­herbíró földréteget. Hogy mit bír a talaj, illetve a születen­dő cölöp, azt úgy próbálják ki, hogy négy méter magas­ságról tízszer egymásután le­ejtik a verőkost. s a csőnek ezalatt nem szabad ötven milliméternél többet süllyed­ni. Aztán kiemelik a kost, meghatározott mennyiségű földnedvességű betonkeveré­ket öntenek a csőbe, leverik a kossal, s közben a csigasor húzza-szakítja felfelé a csö­vet. Ezt csinálják egészen ad­dig, amíg készen nincs a földben a bordásra képezett cölöp. Két műszakban dol­goznak, ez naponta nyolc cölöp. Valamennyiről külön jegyzőkönyvet vesznek fel. Ügy számítják, hogy március tizenötödikére elhallgat a száznyolcvan lóerős Diesel hajómotor, el a kos dübörgé­se, kialszanak az éjszaka nap­pali fényességet árasztó ref­lektorok. A kilencvenhat la­kásos épület százhúsz, egyen­ként hatszáz tonnát is elbí­ró lábakon fog állni. A Fran­ki pedig Vándorol tovább, egy újabb építkezésre. Éjjel, nappal Elbúcsúzom a cölöpverők- től, s a visszaúton újra ke­resztülmegyek a telken, ahol pár hónap múlva már cölö­pök merednek az égnék, vas­betonszerkezetek emelkednek. De a látvány, amit most ez a táj nyújt, valóban kissé apokaliptikus hangulatot áraszt. Behunyom a szemem, s gondolatban megpróbálom követni, amit még nemrég az építésvezető elmondott. „Itt, ahol most állunk, mondta, lesz a kiskereskedelmi válla­lat raktára. Odébb a Cseme­ge. A gyógyszertár. A Cseme­ge fölött eszpresszó. Hozzá tartozik egy szép nyitott te­rasz. Aztán áruház és a má­sodik emeleten is áruház.. ” Nem megy. Ö már látja, én még nem. „Pedig, azt mond­ja, ez olyan egyszerű ...” Érdekes, lehet, hogy való­ban egyszerű ez. Bennem most mégis inkább az ötlik fel, milyen szép dolog. Az imént járt itt két tervező. Akik csinálták ennek az üzletház­nak a terveit. Pestről. Itt van az építésvezető, szintén nem tarjáni. A Franki keze­lői alföldiek. Akik együtt dol­goznak — s kemény munka ez! — száz és száz tarjánl- val, nógrádival ennek a haj­dan sárfészeknek csúfolt, s aztán egyszerre hirtelen fej­lődésnek indult város újjá­építésén. Mintha az egész or­szág velünk együtt itt élne, lüktetne, dolgozna. Éjjel-nap­pal. Alighanem ettől lesz iga­zán szép ez a város... Csizmadia Géza A két új építkezésnek naponta népes a közönsége. Van, aki csak szemlélődik, van :!- mélkodik, s persze van, aki kritizál. Ki. ki természete szerint 'Vonpánv György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents